A piszkos tizenkettő (és plusz egy fő)

Elsőként a sort ki mással lehetne kezdeni, mint Cam Newtonnal. Newton volt az 1/1-es, a Carolina választotta ki, ez a döntés sok szakértő szemében megkérdőjelezhető volt, és jómagam is úgy voltam vele, nagyobb eséllyel lesz bust, mint sikeres NFL irányító. A fő kérdőjelek vele kapcsolatban egyrészt személyiségbeli gondok voltak, emlékezetes volt például, hogy apja pénzt fogadott el azért, hogy csemetéje az Auburnre kerüljön, de már oda is a junior collegeon (Blinn College) keresztül vezetett az útja, miután Floridából is balhé miatt távozott, konkrétan egy laptop eltulajdonítása miatt. Nekem a személyes kedvencem tőle mégis az a nyilatkozat, miszerint ő a draft után nem lett volna hajlandó a Bengalsban játszani, ha ők választják ki. A durva ebben nem ez volt (az immáron kétszeres bajnok Eli Manning sem volt hajlandó ott játszani, ahol eredetileg választották, és a legendás John Elwayyel is ez volt a helyzet), hanem hogy Newton kijelentette, inkább visszavonult volna, hiszen "kerestem már eleget NCAA karrierem alatt". Tudván, hogy mennyire előírt az amatőrizmus a collegeban, igen mókás kijelentés ez. Ezek mellett a személyiségbeli dolgok mellett fizikálisan sem az a tipikus profi stílusú irányító, Herczeg Ádám fogalmazott úgy, hogy ő a "gonosz Tebow". Valóban van némi hasonlóság, mindkét játékos főként hihetetlen fizikális képességeinek köszönhetően tudta uralni az NCAA-t, viszont a profik közé már csak a legerősebb, legkiválóbb védők jutnak be, így kérdéses volt, mennyire él majd meg Newton velük szemben. Nos, Cam Newton rácáfolt minden kétkedőre. Rögtön az első meccsén történelmet írt, 422 passzolt yardjával Peyton Manning újoncrekordját döntötte meg, korábban egy rookie QB sem jutott 400 passzolt yard fölé debütálásakor. Emelett futott TD-t is jegyzett az Arizona ellen. Newton a második héten már 432 yardot passzolt, első két heti passzolt yardjai összeadva szintén újoncrekordot jelentettek neki, itt sem akárkit előzött meg, hanem Kurt Warnert. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért interceptionök is becsúsztak már ekkor is, vegyük ezeket a "rookie mistake" feliratú kalap alá. Newton az alapszakaszban végül mind a 16 meccsen kezdő volt, 4051 passzolt yardig jutott (újoncrekord), ezt kereken 60%-os pontossággal érte el, 21 TD-t passzolt, viszont elég sok, 17 interceptiont is, a labdára mindenképpen jobban kell majd vigyázni a jövőben. 14 TD-t is futott, így kombinált 35 TD-je szintén rookie rekord. Természetesen ő lett az év újonca, és a Pro Bowlra is eljutott, persze itt a lemondások is segítették, de ez a Pro Bowl "sajátja". Utólag könnyű okosnak lenni, de azt kell megállapítani, Newton jó helyre került. Jonathan Stewart és DeAngelo Williams személyében megbízható futójáték dolgozik a keze alá, van egy klasszis elkapója Steve Smith személyében, akivel remekül megtalálta az összhangot, nem véletlenül kereste előszeretettel őt a Pro Bowl meccsen is. És két jó tight end is a rendelkezésére áll, a tight endek amúgy is egy fiatal QB segítségére lehetnek, mivel általában rövidebb utakat futnak, nagy célpontok, egy jó elkapó TE könnyen segítségére lehet egy irányítónak a belerázódásba. Carolinában Olsen és Shockey személyében ez is adott. Jövőre kíváncsian várjuk, Newton meg tudja-e ismétleni jó szereplését. Nem lesz egyszerű dolga, hiszen gyakori jelenség az, hogy a másodéves irányítók teljesítménye visszaesik, ennek egyik oka az, hogy kiismerik őket, és jobban felkészülnek rájuk. Newtonra így is érdemes lesz odafigyelni, hiszen játéka nem csak eredményes, de látványos is, erre példa az alábbi videó:

 

 

 

Kocsis Gábor (gabokocka) véleménye:

Amikor 2011. januárjában Andrew Luck úgy határozott, hogy még nem jelentkezik az NFL draftjára, igen nehéz választás elé került a Carolina Panthers vezetősége. Adva volt az NFL toronymagasan legrosszabb támadóalakulata egy újonc irányítóval, Jimmy Clausennel, aki valami egészen borzasztó játékot nyújtott élete első NFL idényében, valamint az 1/1-es draftjog, amivel Luck igen könnyű választás lett volna, azonban hiányában már nem volt egyértelműen kiemelkedő játékos, akit mindenképp megérte volna elvinni. A Panthers vezetőinek a választása végül arra a Cam Newtonra esett, akinek az útját rengeteg úgynevezett „red flag” kísérte egyetemi pályafutása alatt. Jellembeli problémák, a profi focitól egészen távolálló játékstílus, hogy mást ne soroljak, azonban ennek ellenére megkapta a sorstól és a Panthers vezérkarától, hogy bizonyítson, ő rá esett a választás, ő lett a 2011-es draft első választottja. 
A buktatók ezután sem kerülték el Newtont, hiszen új CBA hiányában nem volt lehetőség nyári edzőtáborozásra, teljes felkészülésre, ami tán mondanom sem kell, milyen fontos lett volna egy újonc irányítónak, aki ráadásul köszönőviszonyban sem volt profi, tradicionális támadógépezet irányításával. Az előszezon folyamán mutatott játék csak erősíthette a kétkedők véleményét, nagyon nem ment Newtonnak, ennek ellenére ő lett a kezdő irányító, a veterán Derek Anderson a backup, míg az egy évvel korábban választott Jimmy Clausen már a harmadik QB szerepkörében találhatta magát. Intő jel lehetett ez Newtonnak: ez már az NFL, ha nem válsz be, hamar elfelejtenek. Amikor Ron Riverát kérdezték a szezon előtt egy sajtótájékoztatón Newton gyenge előszezonbeli játékáról, hamiskás mosollyal válaszolta, azt látták az ellenfelek, amit akartunk, hogy lássanak. 
Nem sokan hittek ekkor még Riverának, azonban az alapszakasz első fordulójában a Cardinals elleni meccsen gyakorlatilag mindenki álla földig esett látva az újonc irányító játékát. Megdöntötte Peyton Manning újonc rekordját 422 passzolt yarddal, néhány tipikus újonc hibát leszámítva szenzációsan irányította csapatát, nem rajta, hanem a védelem és a speciális egység szerencsétlenkedésén múlt, hogy nem debütálhatott győzelemmel. Ezek után jöttek a mérkőzések, sorozatban dőltek meg a különböző rekordok, azonban ez Newtont egyáltalán nem töltötte el elégedettséggel, aminek több alkalommal hangot is adott. Ő nem azért jött az NFL-be, hogy rekordokat döntögessen, ő győzni akar. A szezon második felében ez egyre több alkalommal sikerült is, azonban ehhez neki is fejlődnie kellett. Amikor nem adta el a labdát, mindig nyert a Panthers, amikor akár csak egy turnovert is produkált, vereség lett a vége. Játékának ez lehet az a pontja, amiben a legtöbbet fejlődnie kell, jobban vigyáznia kell a labdára, kétes szituációban inkább benyelni a sacket, mintsem olyan helyre dobni a labdát, ahol a Isten se tudja ki fogja elkapni. 
Ettől függetlenül a Panthers szurkolói jóval többet kaptak Newtontól, mint remélhették, az egy évvel korábban minden tekintetben tökutolsó támadóalakulat a szigorú elitbe érkezett meg, mind megtett yardok, mind megszerzett pontok tekintetében a legjobb ötbe került, úgy, hogy ehhez a speciális egység és a védelem nagyon keveset tett hozzá. Persze botorság volna minden pozitívumot, ami a Panthers támadójátékával történt az elmúlt egy évben Newton érkezésének tulajdonítani, sokat segítette az, hogy Rob Chudzinski remek sémát alkotott, amibe tökéletesen illik Newton futásokkal tűzdelt játéka. Az sem hátrány, hogy talán az NFL legjobb RB párosa áll rendelkezésére DeAngelo Williams és Jonathan Stewart személyében, kapott két jó kezű TE-et, valamint nagyszerű játszótársra talált az örökifjú Steve Smithben, aki pályafutása egyik legjobb évét produkálta az újonc irányítóval. A Pro Bowlon mutatott gyengébb játéka is mutatja, hogy a rászabott játékstílusból kilépve még akadnak gondjai, azonban biztosak lehetünk benne, hogy ezt ő tudja a legjobban és rengeteget dolgozik majd rajta, hogy néhány szezon múlva játékának ne legyenek korlátai. Mert tehetsége és elhivatottsága alapján határ a csillagos ég.

 

Folytassuk a sort a draftolási sorrendben. Nyolcadik helyen kelt el Jake Locker, aki Tennesseebe költözött. Locker már a 2010-es draftra is kijöhetett volna, sokak szerint elsőszámú QB prospectként kelt volna akkor el. Végül maradt senior évére, ahol rossz teljesítményt nyújtott, a draftguruk szerint így vissza is zuhant értéke a 2-3. hely környékére. Így némileg meglepetést kelthetett, hogy már 1/8-ra behúzta őt a Titans. Első évében kevés szerepet kapott, mivel a Titans Hasselbecket nevezte meg kezdőnek. November 20-án debütált Locker, akkor az Atlanta ellen 2 TD-t és 140 yardot passzolt, mikor beállt a sérült Hasselbeck helyére. A szezonban végül 4 passzolt és egy futott touchdownig jutott. Mivel Locker elég keveset játszott idén, így jó videó nem volt róla, ami volt az is csak előszezonbeli. Szóval róla csak menő képet adok:

 

Rajnai Gergely (Rajna) véleménye: Jake Lockerben sokan – köztük jómagam – nem bíztak a szezon előtt, az előszezon folyamán azonban már bemutatta, hogy akár azonnali bevetését is érdemes volna megfontolni. Matt Hasselbeck azonban bizonyított, és a futójáték teljes hiánya, valamint Kenny Britt kiesése ellenére a hátán cipelte a támadósort, elsősorban neki köszönhető, hogy a Titánok az utolsó pillanatig versenyben volt a rájátszásért. Locker éppen ezért csak epizódszerepeket kapott akkor, amikor Hasselbeck sérülése okán erre lehetőséget kapott (bár a Falcons ellen lehet, hogy csupán a veterán gyenge játéka okán kapott esélyt). Első két meccsén remekül játszott, mindenkit meglepett, amikor az NFC South két nagyja (az Atlanta és a New Orleans) ellen esélyt adott a csapatnak a sikerre. Különösen meglepő volt az, hogy hosszú passzok esetén is rendkívül pontos volt, ezzel bírálóinak legfőbb kritikáját cáfolta meg. Karjának erőssége átlagon felüli, félelmetesen gyors lasztikat varázsolt oda az elkapók kezébe, ha pedig a támadófal nem védte meg, remekül mozgott ki. Ezeket el is lehetett tőle várni, eme két erény alapján húzta őt ilyen korán a Tennessee, azonban ez utóbbihoz meg kell jegyezni, hogy időnként túlságosan bízott a lábában Locker. Ha az első számú célpontja nem volt üresen, gyakran még elégséges védelem mellett is futni kezdett, figyelmen kívül hagyva a sokszor üresen álló második-harmadik számú célpontokat. Erényeinek többségét azonban nem csillogtatta az Indianapolis ellen, pontatlan és bizonytalan volt, futni sem igazán mert, és bár időnként sikeresen támadta a Colts – egyébként elég gyenge – secondary-jét, összességében látszott rajta, hogy még sokat kell tanulnia. Mivel ez volt az egyetlen olyan fellépése, ahol az ellenfél előre tudhatta, hogy Locker pályára lép ellenük, logikus arra következtetni, hogy ha Lockerre készül az ellenfél, akkor könnyen zavarba tudja őt hozni. Sokat kell még tanulnia, bele kell szoknia az NFL ritmusába, ebben segítségére lehet az idei holtszezonban az a verseny, amelyet Hasselbeckkel fog vívni a kezdő irányítói posztért.

 

Haladjunk tovább Blaine Gabberttel. Ő a Missouri Egyetemről került a ligába, 1/10-re a Jaguars választotta. Nagyon kellhetett nekik, mivel hat helyet tradeltek fel érte. Gabbert valószínűleg eredetileg backup lett volna első évében, viszont a Jaguárok egy héttel a szezonkezdet előtt cutolták Garrardot, így lehetőség nyílt a fiatal Gabbert számára, aki szeptember 25-én a Carolina ellen lett kezdőnek megnevezve. Első éve nem volt könnyűnek mondható. Negyvenszer sackelték, ez a 3. legtöbb volt a szezonban, és 14 fumbleje is volt, a legtöbb idén irányítótól. A 200-nál több passzkísérlettel rendelkező irányítók közül Gabbert lett a második legrosszabb a jó passzok százaléka alapján, 50.8 %-ánál csak Tebow ért el kevesebbet. Mondhatjuk, hogy talán túl hamar dobták őt a mélyvízbe, jobb lett volna még idén megtartani Garrardot, aki mögött gyakorolhatott volna, de a Jaguars így döntött, fogadjuk el. Gabbertet pedig ne írjuk le, minden újoncnak meg kell küzdeni a nehézségekkel (más ne mondjak, Brett Favre élete első passzát önmagának adta az Atlanta színeiben, mert hátbadobta a falemberét és leszedte a visszapattanót). Viszont volt akkora arc Gabbert, hogy beszólt Cushingnak, videó is van róla:

 

 

 

 

Fazekas Dániel (Deny) véleménye:

Mondhatom, aktívan követtem Blaine utolsó évét a Mizzou színeiben, azt az évet, ami miatt ő 1/10 lett. Hajlamos voltam hangoztatni tavaly, milyen jó QB ő, de valójában az egyértelmű volt, aki látott tőle 4-5 egyetemi meccset, hogy nem kezdő szint a profik mezőnyében, egyelőre. Ennek ellenére a Jaguars szinte az utolsó utáni pillanatban kirakta Garrardot (tegyük hozzá, sérülés miatt, illetve egy csapatnak sem kellett később). McCown kezdett, de a Jets elleni játákával a 2. héten padra száműzte magát (1.8-as ratinget ért el). Véleményem szerint ez is kissé elkapkodott döntés volt, egyszerűen ennyi idő alatt nem lehetett Gabbertöt felkészíteni. Meg is látszott a játékán. Persze, elkapói is inkább a drop műfajban jeleskedtek, illetve a támadófal is passznál nagyobb lyukakat nyitott, mint futásnál, de ennek ellenére Gabbert is gyenge volt. De ahogy konqueror is írta, felesleges temetni, van benne potenciál, csak az önbizalmának és karrierjének nem tett jót az idei év. Úgy gondolom, ha a Jax tényleg rá akarja helyezni a franchiset, akkor mindenképpen szükséges egy elit elkapót draftolni neki, illetve tapasztalt veterán is jöhetne.

Az első körben négy irányítót választottak a csapatok, 12. helyen Christian Ponder került Minnesotába. Ponder az előzetes várakozások szerint csere lett volna a tapasztalt McNabb mögött, ám a veterán irányítót elküldte a csapat év közben, így aránylag hamar eljött Ponder ideje. Egy Bears elleni beugrás után a címvédő Packers ellen debütálhatott kezdőként, ezt a meccset a Sport TV is közvetítette, sokan láthatták tehát itthon, hogy Ponder első passzából egy 72 yardos nagy játék született, két playyel később pedig az első TD passz is meglett Shiancoenak. A győzelem viszont nem, viszont a tejfelesszájú QB nem mozgott rosszul. Egy hétre rá megszületett az első győzelme Cam Newton Carolinája ellen, az azt követő bye week után viszont újra jött a Green Bay, hétfő esti rangadón. Itt már nem sikerült olyan jól játszania Pondernek, és onnantól visszesett a szezonbeli teljesítménye is. Megszaporodtak az eladott labdák, és nem egyszer volt példa arra is, hogy Ponder sérülés miatt nem tudott befejezni mérkőzéseket. A Vikingsnak nem volt jó éve idén, a jövőt viszont vélhetően Ponderrel képzelik el. A fiatal irányítóval kapcsolatban viszont kérdéses, hogy csupán balszerencsés volt idén, vagy valóban ilyen sérülékeny játékos. A draft előtt Chad Penningtonhoz hasonlították őt, reméljük a párhuzam inkább az NFL-ben eltöltött években, és nem súlyos vállsérülésekben merül majd ki.

 

 

 

Andy Dalton a második körben került választásra, a Bengalsnál gondolták úgy, hogy a lángvörös hajú QB lesz a megoldás az irányítógondokra. Palmer távozása miatt az volt a kérdés, hogy ő vagy Gradkowski lesz a kezdő a rajton, végül Dalton lett a befutó. Végig is játszott 2011-ben, ezzel pedig történelmet írt, ő eddig az egyetlen olyan rookie QB, aki mind a 16 alapszakaszmeccsen kezdett, és nem volt elsőkörös a drafton. Dalton meglepően jó évet teljesített. 1990 óta harmadik győztes szezonjára vezette a Bengalst, 3000 passzolt yard fölé jutott, és ő az 5. QB a liga történetében, aki minimum 20 TD-t passzol első évében (Newton, Peyton Manning, Marino, és Charlie Conerly még a kub tagja). A rájátszásba is sikerült bevezetnie a csapatát, pedig csoportjuk a legerősebb volt az NFL-ben, három franchise is playoffba jutott az AFC Northból. Dalton nagyon pontosan játszott idén, ő is majdnem 60%-kal passzolt, mint Newton. Brady Super Bowlbeli elfoglaltsága miatt a Pro Bowlra is eljutott, a szezon előtt gyanítom kevesen tippeltek volna erre, hogy Newton és Dalton irányít majd Hawaiion. A Bengals drukkerek bizonyára boldogok lehetnek, úgy tűnik megvan a franchise irányítójuk Palmer után.

 

 

Zandler Gábor (gabtsi) véleménye:
Andy Dalton már az első héten kezdőként állhatott a center mögé, és egy Browns ellen, sérülés miatt kihagyott (második) félidőt leszámítva a szezon végéig a helyén is maradt. A teljesítménye nagyban felülmúlta azt, amit előzetesen, illetve a 2. körös irányítóktól általában várhattunk. Az októberi időszakban egészen kiemelkedő mérkőzései voltak, sokéves profikat megszégyenítő magabiztossággal gardírozta csapatát. A szezon előtt mindenki azt várta, hogy a megbízható védelem, illetve a stabil futójáték majd leveszi Dalton válláról a terheket, és igazából „csak” egy game manager szerepet kell, nagy hibáktól mentesen lehoznia. A védelem a szezon kétharmadáig remekül állt a lábán, de a futójáték nem igazán tudta segíteni Daltont, Benson és Scott játékára bajosan lehetett passzjátékot felépíteni. Daltonra így a vártnál is nagyobb teher hárult, de szerencséjére AJ Green is a csapathoz került, akitől nem egyszer elképesztő tornamutatványokat láthatott a nagyérdemű, és bizony hatalmas szerepe van a Georgia egyetem egykori sztárjának abban, hogy Dalton az év újonca díjra is esélyes lehetett. Dalton dobómozdulata tankönyvbe illő, szinte bármilyen helyzetből képes az elkapó kezébe varázsolni a labdát, azonban bőven van még hova fejlődni. Többnyire az első célpontra hagyatkozik, nem megy végig a progressziókon, nem mindig a legjobb embert választja, és gyakran magát Green-t is túlerőltette. A tényhez tartozik, hogy Jermaine Gresham volt az egyetlen Green mellett, akire az egész szezon során támaszkodhatott a Vörös Báró, márpedig kulcskérdés lesz, hogy a rendelkezésre álló fegyverarzenált (így Jordan Shipley-t vagy az inkonzisztencia szobrát, a szabadügynök Jerome Simpsont) megfelelően tudja használni. A szezon második felére, amikor már az ellenfeleknek is több felvétel állt rendelkezésre Dalton hibáinak, gyenge pontjainak elemzésére, valamelyest esett a teljesítménye, de a rájátszásban már újra remekül játszott. A jövővel kapcsolatosan az a nagy kérdés, hogy  hol van a teljesítőképességének valós határa, mennyit tud még erre a teljesítményre rápakolni. Újonc irányítóhoz képest meglepően érett játékot mutatott be első évében, ez azonban még mindig csak a mezőny hátsó harmadára volt elég. Az offenzív koordinátor, Jay Gruden maradása nagyban segítheti a további fejlődést, Dalton hozzáállásával, és munkamoráljával biztosan nem lesz gond, de tovább kell lépjen, és már igazi vezérként kell szerepelnie a következő évben, hogy igazi franchise QB-ként beszélhessünk róla.

 

 

Nem sokkal Dalton után megint irányítót választottak a drafton, Colin Kaepernick személyében. Róla elég annyit mondani, hogy az egyetlen játékos az NCAA történetében, aki 10000 passzolt és 4000 futott yard fölé jutott elsőosztályú egyetemi karrierje során. Elképesztő számokat hozott össze az NCAA-ben a Nevada színeiben, ahol valósággal fickándozott a pistol offenseben (erről a támadási rendszerről Demeter Ádám írt egy remek cikket, mindenkinek ajánlom, Kaepernickről külön is van benne szó: http://bowl.hu/functions.php?name=news&a_id=624 ). Kaepernick idén a remek 49ersben második számú QB volt, alig jutott szóhoz, csupán 35 passzolt yard áll a statisztikai lapján.

Ryan Mallett a következő alany. Róla leírtam amit tudtam a Super Bowl beharangozó cikksorozat irányítós epizódjában, így most nem szaporítanám a szót. A lényeg annyi, hogy Mallett a Patriotsba került a drafton, idén nem jutott szóhoz Brady és Hoyer mögött, minden meccsen inaktív volt. Egyetemi éveiről a már említett cikkben esett szó: http://bowl.hu/functions.php?name=news&a_id=2866

Dávid László (DoM) véleménye:

A Patriotsnál színfalak mögé legtöbbször az edzőtáborról tudósító cikkeknek köszönhetően lát be az ember, majd a felkészülési meccseken saját szemmel is láthatja azokat a játékosokat akcióban, akik az alapszakasz során nem kapnak lehetőséget. Tavaly augusztus alapján a mélységi passzokkal nincs problémája, de a pontatlanság (csúnya túl-, és aluldobások) és nyilván az információk lassú feldolgozása miatt a labda túlzott ideig való tartása visszatérő gond volt. A nyár elején tartott mini edzőtáborig nem fog kiderülni, hogy egy idény alatt mennyit fejlődött. Bár Hoyer RFA státuszának a kezelése már szolgálhat némi kapaszkodóval, de nehéz elképzelni, hogy lenne csapat, amelyik draft választási jogot adna érte cserébe, ha megfelelő tenderrel látja el a csereirányítót a vezetőség.

Ricky Stanzival folytatom a sort, akiről szintén nincs sok mindent mondanom, lévén nem jutott szóhoz idén a Chiefsben, pedig voltak ott irányítógondok, Cassel sérülése után Ortont szedték fel waiverről, Stanzi ekkor lett csak aktív a rosteren, de pályára nem került. Herczeg Ádám szerkesztőkollégám nagy kedvence a játékos, szóval ide is linkelem nektek a róla írt blogbejegyzését: http://nflscout.blogter.hu/457210/ricky … ok_kedvenc

Mikó Zsolt (ulpianus) véleménye:
Stanzi nem játszott egy percet sem éles meccsen. Vagyis csak spekulálni lehet. Pre seasonben dobott pár szép hosszú labdát, és még több gyors rövid-közepes passzt. A lábmunkája továbbra is átlagosnak tűnt (rookie esetén ez dicséret). Augusztusban. A dobómozdulat szép. A döntések rendben voltak, ez erőssége Rickynek. Kivéve nagy nyomás alatt, ahol továbbra is minden labdát meg akar játszani. Erről le kell szokjon. 
Most új OC van (Brian Daboll). Legújabb hír, hogy up tempo lesz. Ricky gyorsan hoz döntéseket, és pörög minden meccsen, bírhatja. Azonban sosem játszott ilyet. Ráadásul a center majdnem biztosan a vele együtt draftolt, posztján egyelőre nem játszó Rodney Hudson lesz. Két zöldfülű up tempot játszik? Érdekes lenne. Ha draftolnak valakit kezdőbe, az sem másabb. Sőt, mivel Stanzi egyetemen is pro stylet játszott, és egy éve edz a profikkal (QB coach Jim Zornnal), még előnyben is van. De ez az előny minimális. Egyelőre Matt Casselt kell kiszorítania a kispadra, ha pályára akar kerülni.

TJ Yates személyében ismét egy a rájátszásban szereplő újonc QB-ról kell beszélnem, na erre is elég magas szorzó lehetett a szezon előtt. Yates a Texanst erősítette idén, egyetemi évei során elég rapszódikusan muzsikált a North Carolinában, így kevesen számítottak arra, hogy tényező lesz az NFL-ben. A sors azonban máshogy akarta. Yates azonban Schaub és Leinart sérülése miatt a szezon hajrájára játszani kényszerült, és playoffba juttatta a Houstont, a franchise történetében először. Hat alapszakaszmeccsen 60%-al passzolt, 3 TD és 3 INT mellett közel ezer passzolt yardig jutott, de neki nagy segítségére volt a hatékony futójáték is Arian Fosterrel. A cseresznye a habos sütemény tetején pedig az volt, hogy Yatessel egy rájátszásmeccset is tudott nyerni a Texans, Dalton és a Bengals ellen. Utána viszont a Ravens már erősebbnek bizonyult.

 

 

 

Nathan Enderle került tizedikként kiválasztásra a címben emlegetett tizenkét irányító közül a drafton. Chicagoba fújta őt a szél, ahol nem jutott szóhoz. Cutler sérülésekor Hanie lett kezdő, majd az ő gyenge szereplése után inkább McCownt szerezte meg a Bears, mintsem mélyvízbe dobja Enderlét, aki Idahoból jutott az NFL-be. Pár éve szintén draftolt QB-t a Bears, Dan LeFevour személyében, akit aztán hamar elküldtek, Enderle azért küzdhet majd, hogy ne ugyanez a sors várjon rá.

Utolsó előtti QB volt a drafton Tyrod Taylor. Ő ugyanabból az alma materből érkezett, mint Michael Vick, és a hasonlóság másban is megállja a helyét. Taylor hasonlóan mobilis, mint Vick, nem véletlenül T-Mobil a beceneve. Neki sincs túl sok NFL mutatója, egy futása volt 2 yardért, és volt egy passza is 18 yardért idén, de Flaccót nem lesz egyszerű munka kiszorítania.

Lang Péter (Igor) véleménye:

Nehéz sokat mondani róla.. magával a választással nem volt sok bajom anno, bár egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Flacco marad véglegesen a franchise QB az elkövetkezendő évtizedre, így T-Mobil maximum előbbi sérülése esetén kaphatna szerepet. Nem feltétlenül hasonlítanám Vickhez, hiába adja magát a közös iskola/hasonló testfelépítés. Szerintem a franchise inkább egy Troy Smith 2.0-t akart választani: egy relatíve mobilis irányítót (a legújabb NFL trendet követve), aki viszonylag jól is passzol - ezen a téren szerintem bőven veri a korábbi Heisman-győztest. Egy pre-szezon meccs GW-drivejából és egy 18 yardos passzból sokkal többet nem lehet levonni, szóval maradjunk egyelőre ennyiben.

Greg McElroy-jal zárom a sort, akit hetedik körben draftolt a Jets Alabamából. Volt már irányító, aki ilyen utat járt be, nem más, mint Joe Namath. A magyar származású "Broadway Joe" twitteren üzent is McElroynak, hogy alig várja, hogy a profik között láthassa őt, és külön öröm neki, hogy New York zöldebbik csapatába került. McElroy ugyan pro style offenseből érkezett, és ez elvileg előny az NFL-ben, de már a Bamánál is csupán game managernek számított, szóval nem sorolták az elit prospectek közé, hiába egyetemi bajnok. Első éve fájdalmasan rövid ideig tartott, ugyanis szeptember negyedikén sérültlistára került.

Na és akkor jöjjön a joker. Plusz egyként a supplemental drafton még egy QB az NFL-be került, méghozzá a híres-hírhedt Terrelle Pryor. Ha Newtonnal kapcsolatban személyiségbeli kérdések merültek fel, akkor rá hatványozottan igaz ez. (annyit mondok, hogy a legjobb sportembernek járó díjait becserélte drága tetoválásokra és nem egy autót is kapott innenonnan, ami mint Newtonnál említettem, nem éppen engedélyezett az NCAA-ban). Megint Herczeg Ádám blogjára hivatkozom, aki írt egy bejegyzést Pryorról:http://nflscout.blogter.hu/470401/quo_v … elle_pryor Pryor a supplemental drafton az Oaklandhez került, ahol idén az NCAA-ből hozott 5 meccses eltiltása után jutott szóhoz. Egy megmozdulása volt, egy WR pozícióból futott first down a Chiefs ellen, amit annulláltak false start miatt.

 

Készítette: Pap Dániel (konqueror)