AFC heti körkép - 9. hét

 

AFC SOUTH

 

Indianapolis Colts – Philadelphia Eagles               24 – 26

 

A Colts már elvesztette két kezdő futóját, a pro bowler tight endjét, a védelemből pedig a kezdő linebackerét, cornerbackjét és safetyjét, de ennek ellenére 5-2-es mérleggel vezette a csoportot még az Eagles elleni meccs előtt. De ennyi sérülés még nem volt elég, és egy balszerencsés ütközés után elvesztették az eddig a támadósor motorjának számító Austin Collliet és a védelem vezetőjét Gary Brackett is, ez pedig már soknak bizonyult. Az Eagles könnyen eldönthette volna a meccset már az első negyedben, de az endzone előtt többször is megállították őket. A kihagyott lehetőségeknek köszönhetően a Colts fel tudott zárkózni és 0-13 után a félidőben már ők vezettek 17-16-ra. Azonban a második félidőt már az Eagles uralta és a Colts nem tudott mit kezdeni a Vick-DeSean Jackson párossal. A Coltsnak végül sikerült felzárkóznia 2 pontra az Eaglestől, de 2 percel a meccs vége előtt nem próbálkoztak onside kickel és a védelem vissza is szerezte a labdát, de Manning nem tudott győztes driveot vezetni és eladta a labdát, amivel biztossá vált az Eagles sikere.

 

Tanulságok

-      Peyton Manning nagyon gyorsan tud megszabadulni a labdától, és jó szokott lenni, ha extra nyomás érkezik rá, de a támadófala mindegyik játékosát teljesen lejátszotta az Eagles, ami még neki is sok volt-

-      Reggie Wayne nem nagyon dolgozik meg a kívánt új szerződéséért. Ez azt eredményezi, hogy Collie kiesése után már csak az amúgy sem konzisztens Garcont kell megfogni és a támadógépezet elakad.

-      Freeney idén nem szerez sok sacket főleg idegenben, de a folyamatos double és esetenként triple teameket így is megkapja.

-      Pat Angerer kezd belerázódni. 2 meccs után már jobban teljesít, mint Wheeler, főleg a futással szemben.

-      Bethea tavaly pro bowler volt. Idén nem fenyegeti ez a veszély.

 

Sérültek, visszatérők

-      Austin Collie súlyos agyrázkódást szenvedett, ezért ő biztos nem játszik majd a Bengals ellen.

-      Gary Brackettnek a lába sérült meg, ezért valószínűleg ő se fog majd játszani. Session sérülésével már két meghatározó linebacker fog hiányozni az amúgy sem erős futás elleni védelemből.

-      Donald Brown fog ismét kezdeni, mivel Joseph Addai és Mike Hart még mindig nem épült fel.

-      A sok sérült mellett lehet két visszatérő is, mivel hosszú kihagyás után Powers és Antonio Johnson is újra tudott edzeni.

 

Houston Texans – San Diego Chargers                   23 – 29

 

A legtöbb yardot termelő offense nézett szembe a legtöbb yardot engedő defense-el. A Chargerst több sérülés is sújtotta, de a Texans védői még így sem tudtak megbirkózni Riversékkel. Pedig a special team és Foster igazán kitett magáért. A meccs legelején sikerült blokkolni egy Chargers puntot, amit követően Foster könnyedén touchdownt szerzett. Foster az első félidőben 3 TD-t is szerzett, de ebből csak kettő számított, mivel az 1. héten Calvin Johnson miatt megismert nevetséges szabály most Fostert és a Texanst fosztotta meg 4 ponttól, mivel a TD helyett csak field goal tudtak rúgni. Néhány védelmi rövidzárlat és elrontott szerelés ellenére tudták tartani a lépést a Chargersel, akik csak 5 perccel a lefújás előtt szerezték meg a vezetést. Ezután nem sikerült pontot szerezni a Texansnak, de a védelem kikényszerített egy Chargers puntot és 3 perccel a meccs vége előtt ismét Schaub jöhetett, hogy ledolgozza a 6 pontos hátrányt. Jacoby Jones és Arian Foster segítségével a Texans eljutott a Chargers 26 yardos vonaláig, de ezt követte egy nagyon balszerencsés play. Schaub adott egy passzt Andre Johnsonnak, de az kicsúszott Johnson kezéből és a lábáról pont a Chargers cornerbackje Paul Oliver kezébe esett. Ezzel a duplán balszerencsés fordulattal a győzelem küszöbéről vesztette el a meccset a Texans.

 

Tanulságok

-      Duane Brown visszatérése nagyot javított a Texans falán. Brown nem csak Schaub védelmében jó, hanem a futást is jól segíti.

-      Andre Jonhson sérülésével Arian Foster lett a teljes Texans offense. Elkap, blokkol, fut, és áttör az ellenfél védőin.

-      Joel Dreessen jól oldotta meg Daniels pótlását és újabb bizonyítási lehetőséget fog majd kapni a Jaguars ellen, akik borzasztóan védekeznek a tight endek ellen a szezonban.

-      Gary Kubiak úgy döntött, hogy visszaviszi Cushingot az eredeti szélső linebacker pozíciójába, és Kevin Bentley megy majd középre.

-      Kareem Jackson hányattatásai tovább folytatódnak. A Chargers több mint 150 yardot szerzett az ő irányába dobott passzokkal.

 

Sérültek, visszatérők

-      Andre Johnson nem edzett a héten, de Kubiak vezetőedző úgy nyilatkozott, hogy játszani fog majd a hétvégén.

-      Majd csak vasárnap dől el, hogy Owen Daniels tud-e majd játszani.

 

Tennessee Titans

 

Sérültek, visszatérők

-      Kenny Britt biztos nem fog játszani és valószínűleg legalább 1 hónapot még ki kell majd hagynia.

-      Tony Brownnak jól jött az extra pihenő, és 2 meccses kihagyás után vissza tud majd térni a hétvégén.

-      Vince Youngnak még nem sikerült teljes edzésmunkát végezni, de minden bizonnyal ő lesz majd a kezdő irányító a Dolphins ellen.

 

Jacksonville Jaguars

 

Sérültek, visszatérők

-      Eben Brittonon sikeresen elvégezték a műtétet, ami miatt ki kell hagynia a szezon hátralévő részét.

-      Aaron Kampmannak megsérült a térde a csütörtöki edzés során, ezért lehet nem tud majd játszani a Texans ellen. Ez nagy érvágás lehet a Jaguars számára, mivel Kampman eddig majdnem végigjátszott minden meccset, és ő jelentette az egyetlen igazi konzisztens fenyegetést az ellenfél irányítóinak.

-      Rajta kívül hiányzó lehet még a védőfalból Tyson Alualu, aki eddig nem tudott edzeni a héten.

-      Jeremy Mincey azonban visszatérhet akár kezdőként is, ha Kampman sérülése súlyosnak bizonyul.

-      A Jaguars leigazolta még Terrence Wheatleyt, akit korábban a Patriots draftolt a második körben, de idén kirúgták gyenge játéka miatt.

 

AFC EAST

 

 

Buffalo Bills

Buffaloban tovább folytatják a kísérleteket egy győzelem elérésére, talán majd jövő héten a Lions ellen összejön, de a Bears is túl nagy falatnak bizonyult. Nem volt ezúttal sem messze a Gailey-társulat, de egy Fitzpatrick interception után kapott TD megpecsételte a sorsukat Kanadában is. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a passzjáték milyen szépen kikupálódott, most már stabilan képesek bárki ellen tisztességes mennyiséget összehozni a levegőben, ez sokban köszönhető Steve Johnsonnak, aki szép csendesen kiváló elkapóvá nőtte ki magát, ezúttal is fogott egy szép touchdownt, majd joggal elégedetlenkedett a meccs után, hogy akárhogyan is küzd a csapat, nem képes nyerni. Futás nélkül nehéz is lesz, pedig a védelem kitett magáért, Spencer Johnson gyönyörű sackje pedig bármelyik összefoglalóba bekerülhetne. Sajnos azonban hiába a néhány pozitívum, ha nem jön az eredmény, nagy remények nem lesznek a jövőben sem. Torontóban a stadion nagy része ellenük szurkolt, pedig elvileg ők voltak hazai környezetben. Rian Lindell kihagyott egy extrapontot, pedig előtte 321-et értékesített sorozatban, ezzel az NFL negyedik leghosszabb szériáját szakította meg. Roscoe Parrish szezonja végetért, miután eltört a csuklója. A jó passzban lévő Detroit jön (feltehetően Stafford nélkül). Sűrűek a fekete fellegek Buffalo felett.

 

Miami Dolphins

Megszakadt a Miami kitűnő idegenbeli szériája Baltimore-ban. Azok számára, akik végignézték a találkozót, ez a második félidőben aligha lehetett kétséges: hengerelt a Ravens. Brandon Marshall a meccs előtt azt nyilatkozta, hogy ez lesz az a találkozó, amely „definiálja” a Delfineket. Nos, ha ez definiálta őket, akkor nem látszik sok sansz a rájátszásra. Marshall az összecsapás után szomorúan konstatálta, hogy nem tudja megverni a floridai gárda a jó együtteseket, és ez ellen ő egyedül nem igen tud tenni. Láthatóan nem is tett, ugyanis egy szép 21 yardos elkapást leszámítva szint észrevehetetlen volt a Miami kulcsembere, pedig a Ravens ellen pont a passzjátéknak kellett volna brillíroznia. Chad Henne három interceptionje sem segített éppen, ráadásul az első kettő nagyon közel érkezett a vendégek célterületéhez, így tulajdonképpen tálcán kínálta fel a lehetőségeket a Baltimore-nak. Henne nagyon kritikusan értékelte egysége teljesítményét, azonban állítása szerint tanulnak a hibákból és fel fognak javulni, mert nincs több hibalehetőség. Hát nem igen lesz, pedig a passz mellé az első drive-ot leszámítva észrevehetetlen futójátéknak is fel kell javulnia, a fal képtelen volt megtartani a hazaiak front sevenjét, a védelem pedig – Channing Crowder szavaival élve – túl könnyűvé tette a Hollók dolgát. Pedig még tán nem is ők voltak a hibásak, ugyanis az első két drive tehetetlensége után amikor lehetett, megállították az ellenfelet, és csupán mezőnygólokat engedélyeztek, azonban ez a terméketlen offense miatt nagyon kevésnek bizonyult. Ráadásul amikor kellett, Ray Rice mindig tudott hozni rövid passzokból pár fontos yardot. Nem jók tehát a kilátások, a Dolphins idei leggyengébb produktumát követően fogadja majd a bye után kipihenten érkező Tennessee-t, ha ezt a mérkőzést is elbukják, a playoff távoli reménnyé válik.

 

New England Patriots

A nagycsapatok skalpjai után nagy pofonba szaladtak a Hazafiak: a Cleveland esélyt sem hagyott nekik. Van mit foltozni  a védelmen, amely semmit nem tudott kezdeni Peyton Hillis-szel és a Browns trükkös játékaival, tulajdonképpen esélyt sem hagytak az offense-nek, hogy nyerjenek. Súlyosak a problémák, amelyeket meg kell oldani a védőknél, ha meg akarja nyerni a divíziót a Pats, mert a Browns-nál lesz keményebb ellenfél is. Eddig félre lehetett őket tenni a győzelmek miatt, de talán még idejében érkezett a pofon. A támadókkal nagy baj nem volt, Gostkowski ugyan megsérült, de úgy néz ki, Wes Welkernek jobban megy mostanság a rúgás, mint az elkapás (azért a csapat hozni fog egy rúgót a héten, az első számú esélyes erre Shayne Graham), Aaron Hernandez továbbra is fantasztikus. A futójáték akadozott, ahogyan a Steelers eleln is fog, de alapvetően nincs nagy gond velük. Belichick kelletlenül gratulált tanítványának, Mangininek, majd nyilatkozatában leszögezte, hogy keményen fognak dolgozni a javuláson, mert a Cleveland a játék minden egyes elemében jobbnak bizonyult. A Steelers elleni rangadóra érdemes is lesz felkészülni, ugyanis a Jets-től és a többiektől sem érdemes leszakadni. Márpedig Ben Roethlisbergerrel ki lehet használni a védelem ilyen gyengeségeit.

 

New York Jets

Íme a hétvége nyertesei, a régi-új éllovas Jets. Pedig a Lions elleni összecsapás nem úgy alakult, ahogy azt a szurkolók elképzelték, a házigazdák ugyanis nyeregben voltak egészen a hajráig. Egy-két szép megmozdulást - például Braylon Edwards TD-jét szülővárosa csapata ellen – leszámítva nem sikerült sokat alkotniuk támadásban, Matt Stafford pedig több-kevésbé sikeres volt a kiváló védelem ellen. A meccs végén viszont egy stratégiai hibának köszönhetően Sanchez kapott egy esélyt, hogy mindent kijavítson, és amikor kellett, pontos volt, a Jets pedig kiegyenlített. A hosszabbításban pedig egy Santonio Holmes bravúrral sikerült mezőnygóltávolságba kerülni, ezzel 6-2-re javítva a gárda mérlegét – mellesleg ezzel bő száz yardot ért el egymaga. Ezúttal jobban megoszlott a futások száma LT és Greene között, nem volt ez teljesen hatástalan de túl jó sem, de persze Sanchezen volt a hangsúly a folyamatos hátrány miatt. A defense továbbra is remek, Vernon Gholston meglepetésre kezdett, de sokat nem mutatott, Jahvid Best kikapcsolása nem okozott problémát, és Revis is leszedte a pályáról Calvin Johnsont (Nate Burlesonnal annál több gond volt). A győzelem nagy erőt adhat a Jets-nek, lelkileg ők vannak most a legjobb passzban, de ezt a múlt héten a Patriots-ról lehetett elmondani, és ők is Clevelandbe tartottak épp, a végeredményt pedig ismerjük. Szóval van félnivalója Rey Ryanéknek, Peyton Hillis a legjobb futásvédelmeket is meg tudja izzasztani, Colt McCoy pedig egyre jobban belelendül, úgyhogy nem ígérkezik egyszerű feladatnak a papírforma igazolása.

 

A hét támadója: Steve Johnson

Megérdemli ez a srác, hogy kapjon valami elismerést, mert kitűnő összhangban van Ryan Fitzpatrickkel, és ha valakin, hát rajta nem múlik az, hogy a Bills még mindig nyeretlen.  Futottak még: Mark Sanchez, Santonio Holmes, Ryan Fitzpatrick, Aaron Hernandez.

 

A hét védője: Cameron Wake

A Miami passrushere az idén elképesztően jó, és a Baltimore ellen is rendkívül nagyot alkotott. Két sackje és nyolc tackle-je volt a meccsen, gyakorlatilag egy személyben komoly nyomást jelentett Joe Flaccora. Futottak még: Bryan Thomas, Spencer Johnson, Bart Scott.

 

A hét jelenete: Santonio Holmes elkapása a hosszabbításban

Ez a play hozta meg a csoport egyetlen eheti győzelmét, és egyébként sem volt kis teljesítmény a Jets-től. Futottak még: Braylon Edwards TD-je, Steven Johnson touchdown-elkapása, Spencer Johnson sackje.

 

 

AFC North

 

   Visszapillantó:
A Baltimore Ravens saját otthonában meggyőző játékkal 26-10-re legyőzte a Miami Dolphinst, amelynek ez volt idei első idegenbeli veresége. A Cleveland Browns a címvédő Saints legyőzése után újabb bombameglepetést okozott azzal, hogy hazai pályán átgázolt a forduló előtt ligaelső New England Patriot gárdáján, és 34-14-re nyert. A csoport hétfő esti rangadóján a Pittsburgh Steelers 27-21-re győzött a Cincinnati Bengals vendégeként.

   Újoncok a pályán:
   Baltimore Ravens:
A Hollóknál jutnak legkisebb szerephez az újoncok egyelőre. Félreértés ne essék, ez nem feltétlenül baj. A Ravens első választottja, a 2. körben érkezett Sergio Kindle mellőzéséről azonban nem a csapat, vagy a játékos tehetségének hiánya, hanem egy sajnálatos baleset tehet, amely miatt idén a fiatal OLB nem léphet pályára és csak remélhetjük, hogy jövőre már hadra fogható lesz. A másik 2. körös újonc, Terrence Cody is csak limitáltan jut pályára. Eddig 5 meccsen volt aktív és egyelőre csak arra használják, hogy némi pihenőt nyújtson a kezdőknek. A 3. körös Ed Dickson és a 4. körös Dennis Pitta TE-k egyelőre Todd Heaptől tanulhatják el a poszt sajátosságait. Előbbi minden meccsen beöltözött és 4 elkapást jegyzett, utóbbi hatszor húzott szerelést és egy labdát kaparintott meg. Az 5. körben választott elkapó, David Reed 7-szer jutott szóhoz, de leginkább csak a special teamben, ott néha-néha kezdőrúgások visszahordására is használják, támadásban pedig egy futást bíztak rá az eddigi nyolc meccsen, abból 15 yardot hozott. Mivel a Hollóknál az újoncok szinte még epizódszerephez sem jutottak, így reálisan még nem lehet értékelni a draftjukat.

   Pittsburgh Steelers:
A Kohászoknál idén meglepően sok szerephez jutnak az újoncok. Sőt nemhogy meglehetősen sokszor kerülnek pályára, egyikük, az 1. körben választott Maurkice Pouncey ráadásul kezdő center lett. Ami pedig ennél is megdöbbentőbb, hogy kifejezetten jól játszik, a Steelers számára több éve neuralgikus pontnak számító támadófal sokkal jobb lett pass protection terén, kiegyensúlyozottabb lett a fal belseje. Talán egyedül a Ravens Pro Bowler DT-je, Haloti Ngata ellen szenvedett a Florida Gatorsból érkezett újonc. A 2. körös OLB, Jason Worilds többnyire csak a special teamben jut szóhoz, de ott már összeszedett egy szabadlabdát, védelemben csak pihenőt nyújt a LaMarr Woodley, James Harrison párosnak, de azért 1 sacket már így is jegyzett. A 3. körös elkapó, Emmanuel Sanders viszont máris sok örömet okoz a csapat szurkolóinak. Egyrészt kiváló returnernek tűnik, több kulcsfontosságú pillanatban vitte vissza a labdát a félpályáig kezdőrúgásból, melyekből 26 yardos átlaga van, másrészt egyre nagyobb szerephez jut támadásban is. Ugyan a 4 elkapásból 76 yard nem sokat mondó, de ebből három 3rd downnál volt és mindből 1st down lett, azaz bizonyítja, hogy kiélezett pillanatokban is lehet majd rá számítani. Akit még érdemes megemlíteni, az 5. körös LB, Stevenson Sylvester, aki a special egyik legjobbja máris, továbbá Antonio Brown a 6. körös elkapó. Ő még Sanders-nél is jobb visszahordó, a Titans ellen TD-t is szerzett, de Ben Roethlisberger visszatérése után Sanders került előtérbe és lett aktív a meccseken jobb elkapói képességei miatt. Az 5. körben választott Chris Scott OT PUP-listán van, a szintén 5. körös Crezdon Butler CB és 6. körös Jonathan Dwyer RB egyelőre nem jut szóhoz, míg a 4. körös Thaddeus Gibson OLB-ről és a 7. körös Doug Worthington DE-ről lemondott a csapat.

   Cleveland Browns:
Leginkább a Barnák foglalkoztatják az újoncokat, de szerencsére egyáltalán nem látszik a teljesítményükön. Az 1. körben választott nagyreményű Joe Haden CB jelenleg 3. számú embernek számít a posztján, de ugye ez ebben a pozícióban komoly szerepet takar. Ugyan nála még akadnak úgynevezett újonc hibák, kaptak róla pár TD-t, de vannak nagy pillanatai is, így például 27 szerelése mellett 1 interceptiont szerzett, amelyet 62 yardon át vitt vissza. A 2. körös TJ Ward pedig ha lehet még nagyobb hatást gyakorol a védelemre. Nagyon szerencsétlen helyzet, ha egy újonc játszik a free safety poszton kezdőként, de Ward a ritka kivételek egyike, akinek játékán alig látszik a rutintalanság. Sőt, a Barnák védelmébe már nagyon régóta kellett egy ilyen hard-hitter, mint ő. 67 szerelése van már, egy fumble-t is kiharcolt, és rendre ott van a labda körül, és az ellenfél támadói retteghetnek tőle, mert hatalmasat üt. Abszolút üde színfoltja a Brownsnak. A szintén 2. körös futó, Montario Hardesty sérült listára került, így neki nem volt lehetősége bizonyítani.És akkor ha van még poszt, ahol nem szerencsés újoncot játszatni az az irányító poszt. Sokan mondták - így magam is -, ha a 3. körös QB-nak, Colt McCoynak pályára kell lépnie, akkor komoly baj van a Brownsnál. Nos most már azt mondtam, isteni szerencse, hogy Seneca Wallace és Jake Delhomme is kidőlt bokasérülés miatt, mert McCoy rendkívül higgadt és a kulcsfontosságú 3rd down passzoknál sem remeg meg a keze. Eddigi 3 meccsén 67%-os hatékonysággal passzolt, 529 yardot hozott levegőben és 12 futókísérletéből 37 yardot és 1 TD-t tett hozzá a csapat teljesítményhez. Az 1 passzolt TD mellé ugyan dobott 2 INT-et a Steelers ellen, de aki látta őt játszani, az meggyőződhetett magabiztosságáról és hidegvéréről. A 3. körös támadófalember Shawn Lauvao eddig mindössze kétszer öltözött be meccsre, akárcsak az 6. körös Carlton Mitchell elkapó, aki a special teamben kap szerepet.

   Cincinnati  Bengals:
A Bengals 1. körben Jermaine Greshamet választotta és eddig nem is kellett benne csaatkoznia a Te-ben, hiszen 31 elkapása van már most, ebből 212 yardot és 2 TD-t szerzett. A 2. körben húzott Carlos Dunlap DE eddig nem sok szerephez jut, csak négy meccsen öltött magára mezt és éppen ugyanannyi szerelése van. De az igazi steal Jordan Shipley. Róla már a draft előt mondták, hogy középső körökben kelhet el, de óriási potenciál van benne. A 3. körben érkezett elkapó 28 labdát kapott és 396 yardot tett meg vele, amolyan Wes Welker-szerű WR válhat belőle, rá mindenképpen érdemes odafigyelni már idén is. A szintén 3. körös Brandon Ghee CB, a 4. körös Geno Atkins DT és Roddrick Muckelroy MLB eddig limitáltan kerül pályára, többnyire csak azért, hogy szusszanjanak a kezdők. Atkins talán a leghasznosabb, ő minden meccsen játszott, van is 0,5 sackje, ami nem lebecsülendő azt figyelembe véve, hogy Bengalsnak összesen 7 van. Ghee 4 meccsen, míg Muckelroy 6 találkozón mutatott be 4 szerelést. A másik három draftolt újonc, azaz az 5. körös Otis Hudson OG, a 6. körös Dezmon Briscoe WR és a 7. körös Reggie Stephens mostanáig nem jutott szóhoz a profik között.

    A hét támadója:
Peyton Hillis RB, Browns: A Barnák futója az idény egyik nagy felfedezettje. Egészen elképesztő meccset produkált a Hazafiak ellen, akik hiába tudták, hogy ő fog futni, képtelenek voltak megállítani és rendre hozta a biztos yardokat és 1st downokat. 29 kísérletből 184 yardot és 2 TD-t hozott a csapatának, továbbá 3 elkapásból ehhez további 36 yardot tett hozzá.

   A hét védője:
James Harrison OLB, Steelers: Harrison egész meccsen tarthatatlan volt, nem egyszer nyakánál fogva rántották vissza, amikor Carson Palmert támadta volna. A 2008-ban év védőjének választott játékos ugyan csak 1 sacket és 6 szerelést mutatott be, de (szabályos körülmények között) ellenállhatatlan játéka mellett az utolsó playben mutatott ütközése miatt esett rá a választásom. 4. és 5-nél már Jordan Shipley kezében volt Palmer passza, amikor Harrison vállal (ugyebár ez mostanság kulcskérdés) akkorát ütött az újonc elkapóra, hogy az elejtette a labdát, s így a Steelers nyerte a meccset.

   A hét újonca:
Colt McCoy QB, Browns: Meglepően magabiztos és kiegyensúlyozott a Barnák irányítója, nem látszik rajta, hogy újonc. Márpedig ennél több nem kell a csapatnak, ha Peyton Hillis így remekel. 19 passzkísérletéből 14 sikeres volt, ezzel 174 yardot tett meg a Browns, emellett 3 futásából 20 yardot hozott, közte egy 16 yardos TD-vel.

   Extrapont:
Hines Ward sorozatban 186. mérkőzésén jegyzett elkapást, ezzel - éppen a Bengals együttesét erősítő Terrell Owenst megelőzve - a harmadik helyre lépett előre az NFL örökranglistáján.

   Előretekintő:
Elérkeztünk a szezon közepéhez, amikor már csütörtök éjszaka is vannak meccsek, az idei elsőn a Baltimore Ravens az NFC egyik legjobbjához, az Atlanta Falconshoz látogat. A Cleveland Browns tovább gyűjtögetheti magasan jegyzett skalpjait, amennyiben legyőzi a tavaly főcsoportdöntős és az AFC Eastben most is élen álló New York Jets együttesét. A Cincinnati Bengals újabb nehéz hét elé néz, ugyanis az Indianapolis Colts vendége lesz, ami nem sok jót ígér még a szuperhős Batmannel és Robinnal sem. A Pittsburgh Steelers a vasárnap esti rangadón a New England Patriots gárdáját fogadja háromhetes idegenbeli túrája után.

   Az AFC North állása:
1. Baltimore Ravens 6-2 - egymás elleni eredmény: 1-0
2. Pittsburgh Steelers 6-2 - egymás elleni eredmény: 0-1
3. Cleveland Browns 3-5
4. Cincinnati Bengals 2-6

 

AFC WEST

 

Denver Broncos

A Denver bye weeken volt, Londonból hazatérve sebeiket nyalogatták leginkább. Ebben nem kisebb személyiség volt a segítségükre, mint a legendás John Elway, aki a héten fogta magát, és szentbeszédet tartott a csapatnak. Elwaynek nem szokása régi csapatához visszamenni ösztönző beszédek céljából. A források szerint visszavonulása óta először tett ilyet, most úgy érezte, szükség van arra, hogy megossza tapasztalatait a csapattal. Az Elway látogatás mindenki szerint pozitív hatással volt a csapatmorálra, márpedig most minden szalmaszálba bele kell kapaszkodnia az AFC West sereghajtójának.

Rossz hír, hogy a csapat egyik legjobbja, a kiváló ILB D. J. Williams ittas vezetéssel bukott meg péntek hajnalban. Williamsnek ez a második ittas vezetése karrierje során, több mint valószínű, hogy a liga emiatt eltiltásban fogja részesíteni. Csoportellenfelét, Vincent Jacksont ugyanilyen körülmények között 3 meccsre függesztette fel az NFL, nagyjából erre számíthat Williams is.

A hétvégén a Chiefset fogadja a Broncos, nagyon fontos lenne, hogy Josh McDaniels végre megnyerjen egy hazai AFC West meccset, másfél szezon alatt 0-4-gyel áll csoportellenfelei ellen a Mile Highon.

Kansas City Chiefs

Nagy esélyt szalasztott el azzal a Chiefs, hogy otthagyta a győzelmet Oaklandben. Hajszál híján múlt, hogy nem távozhattak győztesen vasárnap a Coliseumból, de végül a rengeteg holtjátékkal, szabálytalansággal tarkított meccsből a Raiders jött ki jobban.

Chiefs szempontból a mérkőzés kulcsa az volt, hogy nem tudott konzisztens futójátékot kialakítani a Chiefs, az elmúlt meccseken domináló támadófal nem tudott mit kezdeni a Raiders frontjával. Ezzel együtt pár kulcsfontosságú hiba is hozzájárult a vereséghez - pl. számos elejtett interception a secondary részéről -, és azt is láttuk, hogy Matt Cassel még mindig nem tud megnyerni futástámogatás nélkül a Chiefsnek meccseket. Miután Thomas Jones és Jamaal Charles nem nagyon talált rést a Raiders védelmén, a mérkőzés előrehaladtával egyre több passzt hívott Charlie Weis, ami nem is tűnt rossz ötletnek a Nnamdi Asomugha nélkül felálló Raiders ellen. Miután a szezon eddigi részében úgy tűnt, hogy Cassel már-már kialakított egyfajta összhangot első számú receiverével, Dwayne Bowe-val, most pontosan az összeszokottság ellentettjét láthattuk a párostól. 12 passzt eresztett meg Bowe felé, ebből pontosan egy first down, és egy TD született, az esetek többségében pedig vagy Cassel volt borzalmasan pontatlan, vagy Bowe ejtette el a labdát. A többiekkel aránylag jól működött együtt az irányító, de az is beszédes adat, hogy a második félidőben, illetve a hosszabbításban csupán egy first downt tudott szerezni Cassel. A Chiefs így is nagyon közel állt a győzelemhez, mindössze két hihetetlen nagy Jacoby Ford play akadályozta meg ebben őket, egy perccel a meccs vége előtt még nem úgy tűnt, hogy vereség lesz ebből.

Azért is fájó a vereség, mert egy győzelemmel a Kansas City jelentős előnyre tehetett volna szert a gyengécske AFC Westben, és nagyjából be is tudta volna ezzel biztosítani playoff-helyét. Ehelyett most fél meccsel állnak csak a Raiders előtt, és ha a Denvertől kikapnak, máris a csoport második helyén találják magukat.

Jó hír a Chiefs szurkolók számára, hogy talán az NFL leggyöngébb schedule-ja vár rájuk az elkövetkező nyolc meccsen, igazán komoly ellenfélnek a Titans, és az éledező Chargers számít, a többieknél egyelőre jobb csapatnak tűnik a KC. A hétvégén az Invesco Fieldre látogat a csapat, kérdés, hogy mennyire tudta felszívni magát a bye week alatt az eddig borzalmasan alulteljesítő Broncos. Ha az idei papírformát nézzük, akkor egy kemény, futásokkal domináló Chiefset fogunk látni, amelynek nehezen fog tudni ellenállni a Broncos.

Oakland Raiders

2002-ben a Raiders megnyerte az AFC-t. Ez az év volt az utolsó, amikor a szezon felénél még pozitív mérleggel állt a csapat, az ezt követő hét szezonban egyszer sem sikerült véghezvinni ezt a más csapatok szurkolói számára talán nem olyan nagy volumenűnek tűnő tettet. Így talán érthető, hogy mitől ilyen optimista most minden ezüst-fekete szurkoló az 5-4-es mérleg ismeretében.

Az első félidőben nem tűnt úgy, hogy sikerülni fog behúzni a meccset, rendkívül impotens játékot láthattunk az egész offense-től, Jason Campbellnek ismét voltak hajmeresztő megoldásai, sokszor csak a szerencse - és egyes Chiefs védők fakeze - mentette meg az interceptiontől. A védelem szerencsére meccsben tartotta a csapatot, a védőfal egészen ihletett formában játszott, azt kell mondani, hogy emberemlékezet óta nem volt meccs, hogy mind a négy Raiders falember ennyire domináns tudjon lenni, ráadásul a produkció fényét az is emeli, hogy mindezt egy olyan Chiefs OL ellen sikerült bemutatni, amely idén az NFL legjobbjai között van mind futásban, mind pass protectionben. Richard Seymour és Tommy Kelly végre egyszerre nyújtott olyan produkciót, mint amit fizetésük alapján illene nekik, ez pedig alapjaiban változtatta meg a meccset, hiszen a Chiefs kénytelen volt kilépni komfort zónájából köszönhetően annak, hogy a két DT-t képtelenek voltak kezelni. Rolando McClain a meccs után tartotta ígéretét, és a a teltháznak köszönhetően beszélt a médiával, ekkor mondta el - kissé túlzott önbizalomról tanúskodva -, hogy míg tavaly meg tudták azt csinálni elődjével, Kirk Morrisonnal, hogy blokkolatlanul hagyják, és duplázzák a DT-ket, idén már számolni kell az MLB-vel - vele - is, emiatt nem fordíthatnak olyan nagy figyelmet a tackle-ökre. Akárhogyis, nem lehet eléggé felmagasztalni a két játékost.

Ahogy Jacoby Ford mellett sem mehetünk el szó nélkül, aki nem csinált egyebet, minthogy 306 összyardjával az NFL történetében a 30. helyre került az egy meccsen elért legtöbb yardok listáján. A sors furcsa fintora, hogy a Raiders történetében még egy ilyen teljesítmény fordult elő, az pedig 1988-ban történt, egy bizonyos Tim Brown nevű rookie hozott össze szintén pontosan 306 yardot... Mondhatjuk tehát, hogy Ford korszakos teljesítményt nyújtott, és ami igazán érdekes, az az hogy a félidőben mindössze 27 yardja volt még csak a rookie-nak. Aztán a második félidőt rögtön egy kickoff return TD-vel kezdte; miután kiszabadult a védők gyűrűjéből, tanúbizonyságot tett iszonyatos sebességéről, és hogy nem véletlenül volt tavaly az NCAA futóversenyek sztárja. Végül két iszonyatosan fontos elkapással tette fel a koronát napjára, előbb fél perccel a rendes játékidő vége előtt hozta fel egy lélegzetelállító elkapással olyan pozícióba, hogy Sebastian Janikowski kiegyenlíthessen, majd a hosszabbításban az elit CB Brandon Flowerst verte meg egy deep posttal, így a meccset megnyerő mezőnygólt is neki köszönheti a Raiders, persze azért még be kellett rúgnia azt Janikowskinak. Ford megkapta az AFC legjobb special teamerének járó díjat, és természetesen a hét kegjobb rookiejának járó trófeát is. A lengyel rúgó is bebizonyította hogy erős fejben, az utolsó rúgást pontosan arról a yardvonalról és hash pozícióról kellett elvégeznie, mint az Arizona elleni FG-t a meccs végén, amelynek akkori elhibázása a mérkőzésbe került.

A Raiders tehát évek óta először van pozícióban a rájátszás eléréséhez, az eddigiek alapján realitásként kell kezelnünk a wild cardra való esélyességet. Plusz egy hete van a Raidersnek arra, hogy sérültjei felgyógyuljanak a bye weeknek köszönhetően, további optimizmusra adhat az is okot, hogy legjobb játékosai térhetnek majd vissza a 11. héten, Asomugha, Miller és Murphy tovább lökheti a Raiders robogó szekerét.

San Diego Chargers

A Chargerst egyszerűen nem szabad leírni. Miután legyőzték az idén is a várakozások alatt teljesítő, önmaga árnyékán átlépni nem képes Texanst, visszahelyezték magukat az AFC Westért folytatott küzdelembe. 4-5-ös mérlegük hajszállal rosszabb csak a Raiders 5-4-énél, és a Chiefs is karnyújtásnyi távolságra van.

A Texans elleni meccs a szokásosan indult: az első drive rögtön punttal zárult, amit ismét megblokkoltak. Igaz technikailag nem számított blokkolt puntnak a Stanford Keglar által megfogott rúgás, mert haladt egy yardot az eredeti LOS-hoz képest, gyakorlatilag mégis az 5. blokkolt puntot kell elkönyvelnünk a Chargers punt csapatának. Hogy a special team edző Steve Crosbynak kik a barátai, vagy mit tudhat valaki(k)ről a vezetőségben, ami miatt nem lehet kirúgni még mindig, az rejtély. A meccs utáni napon Norv Turner személyesen tört lándzsát Crosby mellett ismét megvédve őt, a balhét pedig a játékosokra kente. Ezt inkább nem kommentálnánk, valahogy nehéz elhinni, hogy csak a Chargersben vannak olyan játékosok, akiket nem lehet megtanítani a speciel teamek rejtelmeire... A pozitívumok között első helyen kell megemlítenünk Philip Rivers játékát. Rivers MVP-formában játszik, ha csapata pozitív mérleggel állna, minden bizonnyal első helyen emlegetné minden szakértő a liga legértékesebb játékosai között. peyton manningi magasságokban jár Rivers, elképesztő, hogy négy legjobb elkapója nélkül is képes olyan légitámadást vezényelni, amiről a legtöbb irányító még csak nem is álmodhat. Sem Antonio Gates, sem Malcom Floyd, sem Legedu Naanee, sem pedig Vincent Jackson nem állt rendelkezésére Houstonban, így Rivers a draftolatlan rookie Seyi Ajirotutut tette naggyá élete első komolyabb NFL játéklehetőségén, 111 yardot passzolt neki, és ehhez csupán 4 elkapásra volt szükség, amelyek közül 2 is TD lett. "Tutu" mellett a TE Randy McMichaelnek is nagy napja volt, Gatest helyettesítve ő is 2 TD-t kapott el.

A Chargersnek végre rendbe kellene tennie a speciális egységeket, az nem járja, hogy minden egyes meccsen saját magukkal kell megküzdeniük az ellenfélen kívül is. Több szakértő egybehangzó véleménye szerint a Chargers idei ST játéka minden idők legrosszabbja, senki nem tud példát hozni még egy ilyen fél-szezonra az NFL történetéből. A józan ész azt diktálja, hogy előbb utóbb azért eláll a vérzés, és megoldják a problémákat. Ha ez bekövetkezik, akkor nem állhat sok minden az újabb San Diego feltámadás útjába; bár két csapatot is meg kell még előzniük az újabb csoportelsőségért, az utóbbi heteket látva, és ismerve a Raiders és a Chiefs hajlamát a megnyerhető meccsek elvesztésére, ez nem tűnik lehetetlen feladatnak. Mindenesetre készüljünk fel arra, hogy a szezon második fele nagyon izgalmas lesz az AFC Westben, sok év után idén először háromcsapatos versenyfutásra van kilátás a divízióért.