AFC West szezonelőzetes

Denver Broncos

Bár Josh McDaniels-nek az idein kívül még legalább egy szezonja lesz, hogy bizonyítson, és programját sikerre vigye, eddigi uralma alatt a Broncos abszolút kétarcú csapat benyomását keltette, és a kétkedőket eddig még nem sikerült meggyőznie. A tavalyi szezon második felében példátlanul nagyot bukott, 6-0-ás kezdés után nem jutottak be a playoffba. Sorozatban második évben fordult elő, hogy az utolsó fordulóban bukta el a rájátszást a csapat, kérdés, hogy ez mennyire maradt benne a fejekben, fog e ez pszichológiai nyomást okozni.

A Broncos-t példátlan sérüléshullám sújtotta az offseasonben, ez alapvetően határozhatja meg szezonjukat. A modern NFL-ben a három legfontosabb poszt sorrendben az irányító, a fő pass rusher, és a bal tackle. A Broncos ezekből a második kettő pozíció kezdőjét is elveszítette az offseasonben, egyiküket hosszútávon, másikuk épphogy össze tudta kapni magát a szezonkezdésre. Elvis Dumervil, aki kétségkívül a liga egyik legjobb 3-4 OLB-jei közé emelkedett tavalyi játékával, mellizom-szakadást szenvedett edzésen, egy hónapos hezitálás után IR listára helyezte a csapat, ezzel biztossá vált, hogy 2010-ben már nem fogjuk látni a kiváló pass rushert. Az ő pótlása kulcskérdés, az előszezon alapján Robert Ayers-nek, a tavalyi elsőkörös választottnak van esélye, hogy többé-kevésbé megfelelő helyettese legyen Dumervilnek. Ryan Clady még áprilisban szenvedett részleges térdszalag-szakadást az elülső szalagjában kosárlabdázás közben, és eleinte nem voltak túl bíztatóak az előjelek, ugyanis általában az ilyen sérülések után nem ritka a 7-8 hónapos lábadozás. Szerencsére Clady a vártnál gyorsabban gyógyult, az utolsó előszezon meccsen már pályára is tudott lépni. Az alapszakaszt természetesen Cladyvel a kezdőben fogja megkezdeni a Broncos, ez minden bizonnyal hatalmas megkönnyebbülést jelenthet Kyle Ortonnak. Orton kiváló edzőtábort zárt, a csapat egy évvel szerződéshosszabbítást is kötött vele augusztusban. Orton elveszítette tavalyi elsőszámú fegyverét, Brandon Marshallt, a tehetséges, ám igen nehezen kezelhető WR-t a Miaminak adták el Bowlenék. Ez egyfelől biztosan kisebb visszaesést fog eredményezni, ugyanakkor szinte egyöntetűen állítják a csapat játékosai, hogy az öltözői hangulat sokkal nyugodtabb, alig burkoltan utalva ezzel Marshall primadonna-szerű allűrjeire. A jelenlegi elkapógárda nem áll nagyobb nevekből, viszont érdemes lesz a Jabar Gaffney-Eddie Royal-Brandon Lloyd trióra figyelni, bár várhatóan egyikük sem lesz Pro Bowler, az új érkezőkkel (Thomas, Decker, Willis) együtt igazán ütőképes WR brigád állhat össze. A sérülésekre visszatérve, a tavalyi két fő RB, Correll Buckhalter és Knowshon Moreno egyaránt nem tudott teljesértékű edzőtábort zárni, de a szezon kezdetére - ha nem is százszázalékosan - visszatér mindkettejük. A kezdő a jóval fiatalabb Moreno lesz, de Buckhalter is jelentős számú carryt fog kapni a szezon során.

Nem csak balszerencse sújtotta a csapatot, érthetetlennél érthetetlenebb döntések is borzolhatták a szurkolók idegeit. Jarvis Greent nagy reményekkel hozta a csapathoz McDaniels, de nem sokkal egy zsírosabb bónusz kifizetése után cutolták. A veterán slot WR, Brandon Stokley esete hasonló., ő IR-re került, de nem a sérülése komolysága miatt, hanem mert azután, hogy megtartották, mégsem fért bele az elképzelésekbe, viszont egyelőre nem akarják kivágni. Tyler Polumbus cutolása nem volt különösebben nagy meglepetés, de talán érdemes lett volna kicsit érdeklődni előtte más csapatoknál. A Lionsnak semmi szüksége nem volt Polumbus-ra, mégis felszedték, és egy későbbi körös pickért el tudták adni Seattle-be... Alphonso Smith-ért tavaly az idei első körösét adta oda a csapat, őt mindössze egy év után továbbadták a Lionsnak egy csere TE-ért. Sokkal jobb döntés volt a csapatkapitány Chris Kuper guardnak 5 éves szerződéshosszabbítást adni. Kuper nem túl ismert játékos annak ellenére, hogy posztján a legjobbak közt van az NFL-ben, jó húzás volt őt hosszútávra lekötni az ismert lockout-veszély ellenére is. A tavaly nagyon kemény defense-t összerakó Mike Nolan védekező koordinátortól is megvált McDaniels, igazából külső szemmel ez se tűnik túl racionális döntésnek.

A védelem Dumervil kiesésével természetesen számottevően gyengült, de az egész front hetes tele van kérdőjelekkel. Jamal Williams ugyan kiváló NT, de már "ezer éve" játszik, és ő sem lesz fiatalabb, nem véletlenül szakított vele a Chargers. Backupjai, Ron Fields és az újonnan érkezett Kevin Vickerson adekvát játékosok, de semmi több. Ha a nose-okkal gondok lesznek, az az egész defense-t magával ránthatja, főleg annak fényében, hogy DJ Williamsen kívül az LB-k túlnyomó részénél még az is kérdéses, hogy alkalmasak e kezdőnek... Akire oda kell figyelni, az Wesley Woodyard, aki egyúttal a special team kapitánya is, a harmadéves draftolatlan szabadügynök az egyik legjobban tisztelt játékos az öltözőben állhatatosságával. Könnyen megszerezheti a mási kezdő helyét DJ mellett a kissé merev, coverage-ben sebezhető Joe Maystől.

A két idei elsőkörös rookie közül egyiktől sem várok idén komolyabb teljesítményt, Demaryius "Bey-Bey" Thomas újra és újra kiújuló lábsérülésével bajlódik folyamatosan, még egy percet nem játszott az előszezonban, Tebow-ról pedig az eddigiek alapján egyértelműen kiderült, hogy most még nem alkalmas arra, hogy kezdő QB legyen az NFL-ben. Egy év múlva talán már más lesz a helyzet. A 3. körös J. D. Walton rögtön kezdő center lett, ez nem meglepő. Perrish Coxra hívnám fel a figyelmet, az 5. körös CB-ben komoly potenciál rejlik, erősen steal szagú eddig az ő megszerzése, az előszezonban nagyot alkotott. Ironikus, hogy ő pont nem illik bele a McDaniels által megkövetelt kóristafiú-profilba, számos balhéba belekeveredett az Oklahoma State-en. Nickelként bőven lesz alkalma bizonyítani, és Eddie Royaltól is át fogja venni legalább a kickoff visszahordó szerepkört.

A Denvertől idén nem várom, hogy a playoffért küzdjön (igazából tavaly is inkább ellene küzdött), túl sok a mélység nélküli poszt, egy-két kulcsember kiesése katasztrofális következményekkel járhat.

Jóslat:
6-10, 3. hely

Kansas City Chiefs

A Chiefs 2007 után tavaly is utolsó helyen végzett a csoportban, Todd Haley bemutatkozása közel sem volt problémamentes, elég csak a Larry Johnson fiaskóra gondolnunk. A pályán látott számtalan probléma közül a legnagyobb Matt Cassell gyenge teljesítménye volt, franchise QB fizetéséhez képest nem igazán hozta azokat a számokat, amiket egy ilyen irányítótól elvárhatnánk. Gyorsan tegyük is hozzá, hogy a társai sem voltak igazán a segítségére, a WR-ek rengeteg labdát ejtettek el, míg az offense fal esetében ritkaság volt, amikor két egymást követő meccsen azonos összetételben tudott a pályára lépni. A védelemben is komoly hiányosságok voltak, a legfájóbb a két elsőkörös védőfalember, Glenn Dorsey és Tyson Jackson gyenge produkciója volt, ami közvetve az egész defense-re negatív hatást gyakorolt.

Az offseason legfontosabb igazolásai nem játékosok, hanem edzők voltak Kansas City-ben. Charlie Weis rövid és dicstelen NCAA kitérő után tért vissza ahhoz, amihez a legjobban ért, ő lett a csapat támadó koordinátora. A védelem élére Romeo Crennel érkezett, így újra összeállt az a koordinátorduó, amely a 2000-es évek elején hozzásegítette a New Englandet a dinasztia kiépítéséhez. Természetesen ennek az összehozásában a legnagyobb szerepe Scott Pioli GM-nek volt, aki tavaly szintén Bostonból érkezett, innen ismeri a két edzőt.


Casselnek mennyei mannaként jött Weis, ha valaki gatyába tudja rázni a fiatal QB-t, akkor az az ex-Fighting Irish HC. Cassel az NFL offense alapjait Josh McDanielstől tanulta meg New Englandben, McDaniels mestere pedig nem más volt, mint Weis. Elméletben ez tehát egy tökéletes kapcsolat kezdete is lehet, minden adott ahhoz hogy a tavalyi borzalmat feledtesse a Chiefs passzjátéka. Ehhez szükség lesz arra is, hogy a két elsőszámú elkapó, Dwayne Bowe és Chris Chambers hozza a formáját, és arra is, hogy hamar felzárkózzon melléjük a 2010-es draft egyik legérdekesebb prospectje. Dexter McClusterről van szó, akinek minden esélye megvan arra, hogy igazán különleges, Josh Cribbs-kaliberű támadófegyver legyen belőle. Az Ole Miss offense-e az elmúlt években lényegében egyenlő volt McClusterrel, a kisméretű (173 cm, 75 kg) játékos igazi terrort jelentett az SEC defense-ei számára. Bár az egyetemen fő posztja RB volt, alkati sajátosságai nem teszik lehetővé, hogy az NFL-ben is folytassa ezt, ahogy az várható is volt, a Chiefs slot WR-t faragott belőle. Előreláthatóan nagyon hamar bedobják McClustert a mélyvízbe, bőven lesz lehetősége a bizonyításra, az eddig látottak alapján ő lesz a KC offense mindenese, Weis elmondása alapján minden play-ben szán neki ilyen-olyan szerepet.

Jamaal Charles tavaly Larry Johnson cutolása után került a rivaldafénybe, a texasi futó igen ígéretes teljesítménnyel rukkolt elő feature backként. Az ő támogatására hozta el a csapat a szabadügynök piacról a veterán harcos Thomas Jones-t, akivel az AFC West legütőképesebb running back duóját alkothatják, persze a 11. éve a Chiefs-nél szereplő guard, Brian Waters vezette támadófal segítségére is szükség lesz. Ez az egység még mindig az offense legkérdőjelesebb alakulata, főleg a kezdő tackle-ök dőlhetnek be könnyen, eddig sem Branden Albert, sem Ryan O'Callaghan nem váltották meg a világot.

Nem esett még szó a csapat idei elsőköröséről, a safety Eric Berry-ről, aki lényegében draftolása pillanatában bekerült a kezdőbe. Berry kiváló játékos, mind játékintelligenciában, mind fizikalitásban már most a legjobbak közt a helye. Ő azon kevés játékos közé tartozik, aki az egész defense-t jobbá tudjá tenni jelenlétükkel. Berry bármelyik safety posztot tudja játszani, jelenleg SS-ként van számontartva, de ne lepődjünk meg, ha free safety-ként is viszont látjuk. Egy biztos, nagy évre számíthatunk tőle. Haley egyébként nem igazán volt elégedett a tavalyi szezonban csapata fizikalitásával, főleg a védelmet tartotta túl "puhának" a fiatal HC, emiatt az edzőtáborban kifejezetten sok full kontakt gyakorlatot vezényelt csapatának. A kezdő belső LB-k a tavalyihoz képest megváltoztak, egyelőre a tavaly főleg csereként szerepet kapott Derrick Johnson-Jovan Belcher páros kapta meg a lehetőséget a 2009-es Corey Mays-Demorrio Williams duóval szemben. A védelem leggyengébb pontja az NT pozíciója, itt Ron Edwards a kezdő, de ő vélhetően Kansas Cityn kívül sehol máshol nem lehetne ott az első 11-ben. A Főnököknek viszont nincs igazi alternatívája, így Edwardsra kell bízni a defense egyik legfontosabb posztját, ami még megbosszulhatja magát. A KC defense motorja tavaly Tamba Hali OLB volt, akiről méltatlanul kevés szó esett a médiában. Ő a legbiztosabb pont a védelemben, kérdés hogy a túloldalon Mike Vrabel vagy Andy Studebaker fog e tudni hasonló teljesítményt nyújtani.

Ki kell még emelni a rookie DB, Javier Arenas nevét, aki az Alabamából érkezett, ebből fakadóan remek képzésben részesült Nick Saban defense guru keze alatt. Arenas a Crimson Tide-nál betöltött szerepét fogja továbbvinni a profik közt is, nickelback lesz, illetve visszahordó. Azt már a preseasonben megállapíthattuk, hogy az NFL-ben is van keresnivalója visszahordóként oly sok kiváló NCAA return után. A 21-es számú játékos egyetemen blitz-specialista volt, Crennel is minden bizonnyal be fogja vetni párszor pass rush szerepkörben is.

A KC jó úton jár, de még egy-két jó offseason kell ahhoz, hogy playoffról beszélhetssünk. Egyelőre csoportutolsónak várom őket.

Jóslat:
4-12, 4. hely

Oakland Raiders

A Raiders táborban most már évek óta minden szezonkezdet a bizakodás jegyében telik, a vezetők, a játékosok fogadkoznak, a szurkolók hisznek nekik, aztán a szokásos forgatókönyv szerint a csapat hamar pofára ejti rajongóit, akik egyre fásultabban veszik tudomásul az eseményeket. Idén se más a helyzet, legalábbis ami a reménykedést illeti, és csak félve merjük hozzátenni, hogy ezúttal nagyon úgy tűnik, hogy legitim alapja is van az optimizmusnak.

A leglényegesebb változás természetesen a hihetetlenül motiválatlan, katasztrofális teljesítményt nyújtó Jamarcus Russell áprilisi elküldése volt. Már a tavalyi szezon közben lehetett sejteni, hogy Al Davis-nek végleg elege lett az általa nem is olyan régen még nagyszerű játékosnak nevezett játékos minősíthetetlen hozzáállásából, nemtörődömségéből. Abban a pillanatban vált világossá ez, amikor a Russell helyett bedobott Bruce Gradkowski sérülése után sem kapta vissza a helyét 2007 1/1-es választottja, inkább a 3. számú QB, az igen limitált képességű Charlie Frye lett a kezdő az utolsó két hétre.

Helyette érkezett draftnapi trade keretében egy 2012-es 4. körös pickért a Washingtonban az új rezsim számára nemkívánatossá vált Jason Campbell, aki ha nem is tartozik az elit irányítók körébe, rendkívül szorgalmas játékos, valamint igazi vezéregyéniség, és csupán ezen két tulajdonsága is magasan Russell fölé helyezi. A társak gyorsan Campbell mögé álltak, sokat mondó az első számú elkapó, Chaz Schilens nyilatkozata: "Jason megbízható, nagyon jó egy keményen dolgozó sráccal együtt edzeni nap mint nap. Hamar megnyert minket magának." Campbell remélhetőleg meghozza a régóta hiányzó stabilitást az irányító posztra Oaklandbe, ez ugyanis a legfontosabb előfeltétele annak, hogy végre elinduljon egy pozitív folyamat a csapatnál. Az idén 81. évét betöltő Al Davis persze nem fukarkodik a jelzőkkel, Campbellt egyenesen Jim Plunketthez hasonlította. Ez persze egyelőre túlzás, mindenesetre a bizalom megvan irányába. Cinikusan megjegyezhetjük, hogy ugyanez a bizalom semmit nem ért Russellnél.

Ha már Schilenst idéztük, térjünk ki a WR-állományra is, amely tavaly a csapat leggyengébbje volt, és az opimtista nyilatkozatok ellenére azt kell mondjuk, várhatóan idén sem lesz ez másképp. Schilens ismét sérüléssel bajlódik, ezúttal a térdével vannak gondok, a szezon első felét megint ki fogja hagyni a tehetséges, de roppant sérülékeny WR. Hiányában a joggal sokat kritizált Darrius Heyward-Bey és Louis Murphy lesz a két kezdő, ők még úgy ahogy elfogadhatóak, de utánuk teljes a nihil, lényegében épphogy NFL-szinten lévő elkapók vannak a sorban. Yamon Figurs, Johnnie Lee Higgins, Nick Miller, nem véletlenül ismeretlenek e nevek a hardcore szurkolók körén kívül... Ez egyúttal azt is jelenti, hog nyugodtan lehet nagyobb összeget tenni arra, hogy ismét Zach Miller TE lesz a passzjáték központi eleme, illetve a futók is nagyobb szerepet fognak kapni az NFL-átlaghoz képest elkapásban. Ahhoz hogy működjön egy passzjáték, offense fal is kell, ezt mindenki tudja, de a Raiders OL évek óta átjáróház pass protectionben, főleg a tackle-játék volt siralmas. Mario Hendersonnak az idei év az utolsó lehetősége, hogy bizonyítsa, alkalmas az LT szerepkörre. RT-ben a veterán Langston Walker fog kezdeni, nagyjából borítékolható, hogy itt gondok lesznek. A legérdekesebb történet is a támadófalhoz kötődik, a kezdő center a rookie Jared Veldheer lesz, aki egy harmadoszályú egyetemről érkezett a harmadik körben, és eredeti posztja LT. Méretei is erre a posztra predesztinálják, 6-8 magas a fiatalember. Az NFL centerek átlagmagassága 6-3 körül szokott mozogni, Veldheer olyan mértékben kilóg a sorból, hogy a Titans elleni nyitómeccsen az NFL történetének a legmagasabb centere lesz belőle. Érdemes lesz figyelni, hogy mennyire fogja tudni megállni a helyét a mélyvízbe dobott játékos, azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy igen érdekes kísérlet szemtanúi leszünk.

A védelem átépítése is a kísérletezés jegyében telt. A teljes tavalyi kezdő LB-sort lecserélte a csapat, kezdve az ikonikus LB-vel, a tacklegyáros Kirk Morrisonnal, aki bár minden évben az NFL vezetői között volt tackle-számban, kritikusai többször megjegyezték, hogy a legtöbb tackle-je mélyen túl a LOS-on volt, és a blokkokról is nehezen vált le. Úgy tűnik, hogy a Raiders vezetősége is osztotta ezt a véleményt, a drafton a kiváló középső LB, Rolando McClain lett az első választása a csapatnak, rá két nappal el is adták Morrisont a Jaguarsnak. McClain fiatal kora ellenére (a draft idején még csak 20 éves volt) azonnal a védelem vezéregyéniségévé vált. A két szélső LB posztján is változás történt. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a tavalyi felfedezett, Trevor Scott lesz a nyerő a WLB helyre, végül a preseason végén visszahelyezték DE-nek, és Quentin Groves (aki szintén defensive end gyökerekkel bír) vette át helyét. A túloldalon pedig az a Kamerion Wimbley lesz, aki a Chicago elleni előszezonmeccsen tette le névjegyét első félidei 4 sackjével, amely mind a kezdő Bears fal ellen született. A secondaryben az egyetlen komolyabb változás Stanford Routt előrelépése a második CB posztjára, Chris Johnson nickel lesz. Routtnak bőven lesz dolga, ismert tény, hogy legtöbb QB által rettegett Nnamdi Asomugha túloldalán nem unalmas az élet. Visszakanyarodva a fronthoz, ne feledkezzünk meg a 2. körös újoncról, Lamar Houstonról, aki a Texasról érkezett, és élete első 8 NFL playében két sacket ért el a Dallas ellen. A Longhorns színeiben DT-t játszott Houston, de a Raiders DE-t faragott belőle, és nagyon hamar elnyerte az egyik kezdő posztot.

Mindent egybevetve nagyon óvatosan ugyan, de bizalmat szavazok a Raidersnek, ha egy Russellel sikerült 5-győzelmes szezonokat elérni, akkor papíron Campbellel szinte törvényszerűnek kell lennie a 2-3 plusz győzelemnek. Azért ismerve őket, készüljünk fel arra is, hogy pár hajszállal ismét kevesebbel kell majd beérnünk a télen...

Jóslat:
8-8, 2. hely

San Diego Chargers

A Chargers egész offseasonját beárnyékolta két kiváló támadójátékosuk holdoutja, amely a cikk írásának pillanatában is tart. A franchise bal tackle Marcus McNeill, illetve a sztárelkapó Vincent Jackson egyaránt RFA tendert kapott, amely egyéves szerződést jelent, ők ezt nem voltak hajlandóak aláírni, hosszútávú konktraktust akartak kikényszeríteni csapatuktól. A. J. Smith nem arról ismert, hogy könnyen beadja a derekát, ha pénzügyekről van szó, nem is volt hajlandó belemenni a macska-egér játékba. A két játékos ügye tapodtat nem haladt előre, a csapat úgy tűnik már továbblépett, Jacksonnal kapcsolatban elcserélésről lehet hallani. Az ő ügyét külön nehezíti, hogy felfüggesztett jogosítvánnyal való vezetés miatt hárommeccses eltiltást kapott, valamint az érvényes ligaszabályzatok alapján a 6. hétnél hamarabb nem léphet már pályára idén. Ez utóbbit arbitrátori eljárás során támadja a játékos, de végeredményben szinte biztos, hogy idén Jacksont már nem látjuk játszani. A legújabb hírek szerint a közlekedési kihágás miatt már a januári Jets meccs után eldöntötte a vezetőség, hogy nem fog hosszútávú szerződést adni neki. Ehhez minden joguk megvan természetesen, mindenesetre érdekes, hogy vannak csapatok az NFL-ben, akik többéves börtönbüntetések után is tárt karokkal várnak egyes játékosokat, míg VJ-nek egy szabálysértés miatt pecsételődött meg a sorsa...

McNeill még szerepel a csapat tervei közt, de a hosszútávú szerződést neki sem hajlandóan megadni, kötik az ebet a karóhoz, arra várnak hogy aláírja a tenderét a játékos. Egy franchise LT pótlása mindig nehéz, a Bolts Brandyn Dombrowskit szemelte ki erre a célra, akiről eddig vegyesek a benyomások, futásblokkban egy fokkal talán még hasznosabb is mint elődje, de a jóval fontosabb pass protection képessége még kérdéses az eredetileg guard poszton játszó játékosnak. Ha beválik, nem fognak sírni McNeill után, ha nem, akkor a 4. hét után felforrósodhatnak a tárgyalások a felek között, ekkortól léphet újra pályára a holdotuló játékos.

Philip Rivers nem titkolja, hogy idén is a Super Bowl a cél, minden mást csalódásként fognak értékelni. Tavaly a Chargers offense volt a legkiegyensúlyozatlanabb a ligában, az NFL-elit passzjátékot a liga legrosszabb futójátéka hátráltatta. A franchise ikon LaDainian Tomlinson karrierje legrosszabb évét produkálta, és fájó szívvel ugyan, de cutolták az azóta már a Jets színeiben játszó ex-sztárt. A draft első körében feltrédelt a csapat, és a szakértők szerint a legösszetettebb RB-t, Ryan Mathewst választotta ki a 12. helyen, remélve hogy újabb franchise futó akadt a hálójukba. Mathews az eddig mutatottak alapján komoly eséllyel pályázik az Offensive Rookie of the Year díjra, ha ez így lesz, nem sokáig fogják siratni LT-t San Diegoban. Persze az NFL már régóta a passzról szól, arra nagyjából garancia Philip Rivers, hogy Jackson nélkül sem lesz komolyabb visszaesés a légitámadásban. Érdemes lesz Malcom Floydra és Legedu Naneere odafigyelni, a két elkapó már tavaly is villogott, igaz ekkro még VJ árnyékában. Ha Floyd át tudja venni az 1. számú WR szerepét, akkor nem lesz gond. A Dallasból érkezett a veterán Patrick Crayton, aki a Cowyboysban az elfelejtett ember szerepkörében tetszelgett már igen régóta. Megfelelően használva igazán komoly kiegészítő fegyver lehet a két fiatal elkapó mellé.

A védelem nem sokban változott, Shawne Merriman tett egy kísérletet egy holdoutra, de igazán komolyan ő sem gondolta az egészet, nem sokkal a training camp megnyitása után ő is játékra jelentekezett. Tavaly Jamal Williams kiesése után nem igazán találta a megoldást a kiváló NT pótlására a San Diego, három játékost is kipróbáltak, egyikük sem vált be igazán. A draft 5. körében behúzták a north carolina-s Cam Thomast, aki a jövő NT-je lehet a Chargersnél. Egyelőre még a tavaly is látott rotációs megoldást fogja kultiválni a csapat, a legtöbb snapet Antonio Garay fogja kapni. A másik két fő távozó a secondaryban volt, a sokgyerekes Antonio Cromartie a Jetsbe távozott, a tavaly Clinton Hart cutja után kezdő SS-é előlépett Kevin Ellisont pedig cutolta a csapat. Helyükre Antoine Cason, illetve a tavaly nickelt játszó Steve Gregory lépett elő. Előbb már említettük Merrimant, ő 2007 óta nem az igazi, a csapat abban reménykedik, hogy a tavalyi elsőkörös Larry English idén robbantani fog, és nem kell Merriman bizonytalan térdére támaszkodniuk.

A Chargers nem sokat gyengült, ha Mathews azzá a futóvá válik, amit a tehetsége ígér, akkor az bőven fogja ellensúlyozni a két holdoutoló ember hiányát az offense-ben. Idén is SB-esélyesként kell számolnunk velük, egyelőre divízió-ellenfeleik nem érték el az ő szintjüket, a playoff szinte garantált.

Jóslat:
12-4, 1. hely

Demeter Ádám