Beszámoló az NFL combine-ról

Falemberek (OL) és TE-ek

A támadófal emberei képezték az els? nagy legnagyobb csoportját: méretben és szám szerint egyaránt. Ezt a csoportot azonban a lehet? legkritikusabb szemmel figyelte minden megfigyel?, könnyen lehet ugyanis, hogy akár 7-8 falember el fog kelni az els? fordulóban. A legnagyobb névnek a két tackle, Joe Thomas (Wisconsin) és Levi Brown (Penn State)számított; ám biztos els?körös választotnak t?nik a USC centere, Ryan Kalil és jó néhány guard ist, mint pl. Ben Grubbs (Auburn), Justin Blalock (Texas) és Arron Sears (Tenneessee). Igaz, Blalock vagy Sears akár tackle poszton is bevethet? lenne az NFL-ben, hogy milyen pozícióban kötnek majd ki, az az ?ket választó csapat játékoskeretét?l is nagyban függhet.

A legjobb benyomást az eddigi legmagasabb prospectként kezelt Joe Thomas tette, aki 4.9 körül id? alatt alatt futotta a 40 yardot (ez igencsak jó teljesítmény egy 2 méteres, 150 kilós falembert?l), remekül teljesített fekvenyomásban és a sajtókonferenciákon is jól szerepelt. Sokan dicsérték Ryan Kalilt is, a USC játékosát a legjobb technikával rendelkez? falembernek tartják, és ez egy centernél hatalmas el?ny, nagyobb mint az impresszív fizikum.
A leger?sebb támadófalembernek Justin Blalock és Manuel Ramirez (Texas Tech) bizonyult, akik 40-szer nyomták ki a 225 fontot, ez bizony igencsak mutatós teljesítmény (az NFL leger?sebb játékosa Larry Allen tavaly például 43 emelésre képes az NFL Pro Bowlon).
A leggyorsabb falember az apróbb termet? Allen Barbre (Missouri Sotuhern) volt 4.84-es id?vel, és szintén sokat javított helyzetén a jól futó és rendkívül ruganyosnak bizonyuló Tony Ugoh (Arkansas), aki apróbb vádlisérülése ellenére is messze a legnagyobb eredmény érte el helyb?l távolugrásban. Majd 300 centis (9 láb, 9 inch) eredménye nagyobb volt, mint a legtöbb TE ugrása, és közel 20 centicvel verte az összes többi falembert.

Igazából nehéz megállapítani kik zártak gyengébben, a futó és ugródrillek ugyanis falemberek esetében még kevésbé hasznosak, mint más pozíciójú játékosoknál. A legnagyobb nevek azonban hozták a t?lük elvárt teljesítményt, így vélhet?en nem sokan csúsznak lejjebb, az els?-második körben sok támadófalember fog elkelni az idén.

A tight endek is a legels? nap mérlegeltek, és a támadófal embereivel együtt gyakorlatoztak a stadionban. Itt is a két els?körös draftpozícióra érdemesnek tartott tehetség övezte a legnagyobb figyelem, ám kettejük közül csak Greg Olsen (Miami) produkált: 4.51-es 40 yardos ideje messze a legjobb id? volt a TE-ek között. Szintén pozitív meglepetést okozott Michael Allan (Whitworth), a combine egyetlen Div-III-as játékosa (ez az egyetemi bajnokság harmadosztályának számít), illetve a rendkívül ruganyos és fürge Derek Schouman (Boise State) is. Érdemes lesz figyelni a draft egyetlen igazi blokkoló TE-jére, Ben Patrickre (Delaware) is.
A másik els?körös prospect, Zach Miller (Arizona State) ugyan nem szerepelt borzalmasan, ám némileg csalódást kelt? eredményeket ért el, és ez visszaüthet: az idei kevéssé er?s TE class miatt Miller könnyedén a második körben találhatja magát, ezzel pedig dollármilliókat veszthet.

Jóval nagyobb érdekl?dés kísétre a combine második napját, ez volt az a nap, amit még a combine-t ímmel-ámmal követ? szurkolók is megnéztek. Az irányítók, futók és elkapók gyakorlatozása mindig slágernek számít, hisz köztük találhatók az igazán látványosan játszó "legnagyobb nevek".

Irányítók (QB-k)

Mint az korábbi években is lenni szokott, a legjobbnak tartott irányítók, JaMarcus Russell (LSU) és Brady Quinn (Notre Dame) ezúttal sem vettek részt a legtöbb gyakorlatokban, csupán méredzkedni jöttek el és a csapatok képvisel?ivel folytatott interjúkban vettek részt (igaz, Brady Quinn végül részt vett a fekvenyomásban és 24 alkalommal nyomta ki a 100 kilós súlyt, ami igen jó eredménynek számít).
Quinn-nel ellentétben a JaMarcus Russell nem csillogtatta meg atletikus fels?testét, s?t a 196 centis irányító némileg t?nt: 265 fonttal, vagyis több mint 120 kilóval mérlegelt! Bár többen is feltették a méreteiben (is) Daunte Culpepperre hasonlító irányítónak a kínos kérdést, az LSU egykori játékosát kevéssé aggasztotta az általa csupán néhány kilónak titulált fölösleg (a szezon során Russell becsült versenysúlya 115 kiló körül mozgott).
Érdekes módon azonban az apróbb sörhas sem vezetett Russell csúszásához a mock draft listákon, s?t ilyen szempontból inkább Brady Quinn aggódhat, mert úgy t?nik az Oakland Raiders csapata és a csapata tulajdonosa, Al Davis (az els? draftpick birtokosai) beleszerelmesedett a labdát majd 80 méterre is hajítani képes, hatalmas termet? irányítóba. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a Notre Dame irányítója a tavalyi Matt Leinart- vagy a két évvel ezel?tti Aaron Rodgers-effekthez hasonlóan lejjebb csúszhat az els? körben.

Minthogy sem Russell, sem Quinn nem vett részt a különböz? dobógyakorlatoknak, ezzel megnyitották a kaput a többi irányító el?tt, hogy egy remek szerepléssel el?léphessenek a 3.számú irányítóvá a többi QB-tehetség közül.
Nos, a legtöbben a Drew Stanton (Michigan State), Kevin Kolb (Houston) és Troy Smith (Ohio State) triót figyelték árgus szemekkel, ám egyikük sem mutatott különlegeset. A legtöbb szakért? véleménye megoszlik a témában: egyesek Stanton dicsérték, mások Kolb mellett kardoskodtak, s?t megint mások John Beck (BYU) játékára hívták fel a figyelmet. A bajnokcsapat irányítója, Chris Leak (Florida) teljesítményét is a legtöbben átlagos, vagy jó jelz?vel illetik, de semmiképp sem kiválóval. Érdemes lesz figyelni a sötét lovak közül Jordan Palmerre (UTEP), aki a Bengals QB öccse, illetve Trent Edwardsra (Stanford), aki egy borzalmas egyetemi footballcsapatban szenvedte végig egyetemi karrierjét (? az idei Jay Cutler). Végül egy kis kuriózum: az er?s karú QB-ek szerelmesei figyeljenek oda Tim Korrodi-ra (Cenral Missouri State), aki 63 mérföld per óránkénti sebességgel hajigált a labdáit - ez kb. Brett Favre sebessége, aki közismerten az NFL egyik leger?sebben dobó irányítója.

Más irányítókról azonban kiderült, hogy nem túl valószín?, hogy a profi ligában is hasonló pozícióban folytatnák: Isaiah Stanback (Washington State) kifejezetten pontatlannak t?nt, valószín?leg WR-ként lehet esélye az NFL-be jutni. Hasonló váltásra kényszerülhet Paul Thompson (Oklahoma), a Boise State csapatát a Fiesta Bowlban gy?zelemre vezet? Jared Zabransky (? a safetyk számára kijelölt gyakorlatokat is végigcsinálta) vagy Reggie Ball (Georgia Tech), akit sokan ezen túl csak úgy ismernek majd, mint „a szerencsétlen QB, aki megkeserítette Calvin Johnson egyetemi napjait”.

Elkapók (WR-ek)

Ha már CJ-nél tartunk, térjünk is rá a combine legnagyobb sztorijára: Calvin Johnson szereplése ugyanis minden várakozást felülmúlt. A Georgia Tech elkapója már a mérlegelésnél megdöbbentett mindenkit, 195 centis magassága mellé ugyanis 239 font (majd 110 kiló) tiszta izom párosult, rajta JaMarcus Russellel ellentétben egyetlen deka fölösleg sem látszott. Ez azonban még csak a történet els? fele: másnap, mikor egyes riporterek, szakemberek már arról kezdtek volna cikkezni, hogy ez a termet és testsúly esetlegeseJohnson sebességének rovására menne, az elkapó a pllanat hevében megváltoztatta korábbi elképzelését, és kölcsönkért egy pár cip?t az egyik irányítótól (James Pinkney, az East Carolina QB-je volt a kölcsönz?) és lefutotta a 40 yardot, nem is akárhogyan: 4.35-ös ideje a harmadik legjobb WR-id?nek bizonyult, maga mögött hagyva legnagyobb riválisait.

A draft legjobb atlétájának titulált Johnson mellett azonban b?ven akadtak még nagy nevek, akik jól vagy éppenséggel gyengébben szerepeltek: a legnagyobb vesztesnek talán Ted Ginn Jr. számított, aki nem vett részt a gyakorlatozásban, ennek pedig az NFL csapatok küldöttei és megfigyel?i sosem örülnek.
Épp ellentétesen szerepelt a másik Ohio State WR, Anthony Gonzalez ugyanis brillírozott, remek id?t futott, jól kapott el – egyszóval remekül zárta a napot. Szintén sokan nyilatkoztak pozitívan Robert Mechaemr?l (Tennessee) és Dwayne Bowe-ról (LSU), mindkettejüket az els? kör második felébe várják a draftszakért?k. A sprinterek közül Yamon Figurs (Kansas State, 4.30) és Jason Hill (Washington State, 4.32), mindketten sokat lendítettek draftpozíciójuk gyorsaságukkal és ruganyosságukkal.
Steve Smith (USC), Legedu Naanee (BSU) és Sidney Rice (South Carolina) is sok érdekl?dést vonzott, ám ?ket valószín?leg az els? nap kés?bbi köreiben választják majd a csapatok.

Futók (RB-ek)

A futók közül a legnagyobb érdekl?dés a két els?körös pozícióra érdemesnek tartott tehetség produkcióját övezte: Adrian Peterson (Oklahoma) és Marchawn Lynch (Cal) pedig többé-kevésbé hozta a t?lük elvártat. A legtöbb gyakorlatban a legjobb 5 között végzett a két futó, ám mivel mindenhol rendkívül szorosak voltak az id?különbségek a futók között, így nehéz mérlegelni a combine során látottakat. Az bizonyos, hogy a két futó mellett Chris Henry, az Arizona RB-je brillírozott, a vertikális emelkedést leszámítva Henry minden futógyakorlatban a legjobb 3 közt végzett.
Szintén érdemes megemlíteni a futószámokban remekel? Kenny Irons (Auburn), Garrett Wolfe (NIU) és a FB-HB hibrid Brian Leonard (Rutgers) teljesítményét, ?k is mindenképp els?napos picknek számítanak. Kis szerencsével Darius Walker (Notre Dame) is az lehet, aki a legruganyosabb futónak bizonyult, s?t 40.5 inches (több mint 100 centis) vertikális emelkedését még a WR-ek közül sem tudta senki túlszárnyalni (igaz, Calvin Johnson nem vett részt ebben a gyakorlatban, róla pedig azt híresztelik, hogy 45 inches emelkedésre is képes)

A támadójátékosok számára az árprilis draft el?tt már csak egy lehet?ség adódik, hogy bizonyítsák : március folyamán a legtöbb egyetem saját bemutató napot tart, ahol az adott egyetem diákjai mutatják meg mire is képesek - ez f?képp azok számára fontos, akik a combine során tartózkodtak a futástól, ugrástól és egyéb pozicionális gyakorlatoktól.

(A véd?játékosok teljesítményér? és eredményerir?l szóló beszámoló a combine-ról szóló írás második felében következik majd.)
Írta: Lang Péter