Big East figyelő 16.

A tizenkettedik játékhét mérkőzéseinek összefoglalói:

Louisville Cardinals-West Virginia Mountaineers 10-17
Ezúttal is Justin Burke kezdett a Louisvilleben QB poszton Adam Froman helyett, az RB-knél viszont ott volt a kezdőcsapatban Bilal Powell, igaz, sokáig nem volt a pályán. A betegség miatt legyengült játékost ugyanis rosszullét miatt mindössze 4 futókísérlet és 0 megszerzett yard után kivonta a játékból Charlie Strong főedző. Azonban nemcsak Powell napja alakult botrányosan. A WVU védelme ezen a délutánon nem osztott lapot annak a futójátéknak, amely vezette a Big Eastet a mérkőzést megelőzően ebben a kategóriában meccsenkénti 192 yardos átlagteljesítménnyel (korábban egyetlen ellenféllel szemben sem maradtak 100 yard alatt). A Louisville futójátékát ugyanis elképesztő produkcióval megsemmisítette a Mountaineers D, 30 kísérlettel mindössze 26 yardig jutott a támadósor. Így pedig túl nagy teher került Burke (és a passzjáték) vállára, amivel jelenleg még nem tud megbirkózni a Cards. Pedig minden jól indult a Louisville számára, hiszen megállították a WVU első támadását, és a sajátjukból azonnal egy sikeres FG-lal pontszerzésig jutottak. Erre azonban hamarosan válaszolt az ’Eers az RB, Noel Devine 2 yardos TD futásával. Hiába blokkolt le Powell leültetése után szinte azonnal a Cards támadójáték, ismét sikerült megszerezniük a vezetést a második negyed elején. Rodney Gnat sackelte Geno Smitht, aki elvesztette a labdát, amelyet az endzoneban Daniel Brown szedett össze. A válasz az idén fumblicitiszben szenvedő Ryan Clarke TD-je révén érkezett, és ismét Bill Stewartéknál volt az előny. A második félidőben hiába szakadt meg a Louisville védelme, és engedélyezett mindössze egy Bitancourt FG-t a WVU-nak, a támadójáték gyengélkedése és a WVU védelem zseniális játéka miatt alulmaradtak Strongék. A mérkőzés a látottak alapján nem volt annyira szoros, mint ahogy azt az eredmény mutatja. A West Virginia offense újabb gyenge napja is hozzájárult ehhez. A második félidőben csoda volt, ha egyáltalán egy first downig elvergődtek Tavon Austinék... Devine növekvő szerepe ellenére sem volt jó, jöttek megint a negatív yardos futások tőle szépen sorban. Végül nem csoda, hogy mindössze 2,5 yardos átlaggal zárt. A védelem dominanciája miatt azonban nagyon megérdemelte a sikert az ’Eers, de a támadójátékot kritizáló hangok ismét felerősödhetnek.
A mérkőzés legjobbja: A WVU védelmi egysége, 26 engedélyezett futott yard, és összesen 171 engedélyezett támadóyard

South Florida Bulls-Pittsburgh Panthers 10-17
A hét talán legfontosabb mérkőzésén, ahogy az várható volt, nem a csodálatos támadójátékok versenyeztek egymással. A Pitt edzői stábjának sikerült azonnal elpusztítania a változatosságra vágyó szurkoló álomképét.  Az első 8 játék alkalmával futást hívtak, amelyekkel Dion Lewis próbált minél tovább eljutni. Sikerült is neki FG távig loholnia, és 36 yardról nem hibázott Dan Hutchins. Tino Sunseri, a Pittsburgh QB-je ezen a mérkőzésen kissé vissza volt fogva, és ez különösen az összecsapás elején érződött, amikor a USF D minden snapnél az életére tört. A Bulls maradt szokásos játékánál, futottak, futottak, futottak, majd pár rossz passz, és egy jó, hosszú passz Dontavia Bogannek - ez volt Skip Holtzék stratégiája. Egy jó visszafutásnak köszönhetően a Pitt 35 yardjáról vezethettek drive-ot az első negyed végén, és sikerült is előrejutni majd 20 yardot, ahonnan Maikon Bonani, a brazil kicker egyenlített is sikeres rúgásával. Pár perccel később ismét ő állhatott a labda mögé, de 52 yardról hibázott. Az unalmasan csordogáló mérkőzésbe kisebb izgalmat hozott, amikor a félpálya közelében a Panthers nekiment egy 4. és 2 szituációnak pár perccel szünet előtt, de Sunseri labdája nem jutott el Devin Streethez. A 3-3-as félidő után aztán Sunseri egy drive erejéig magához ragadta a kezdeményezést. Passzaival száguldott előre a Panthers a vezetés felé, amelyet Ray Graham 12 yardos TD-jével sikerült is megszerezni. A válasz azonban nem maradt el. A Pitt D játékosai 30 yardnyi büntetést adtak ajándékba a következő driveban, és 45-öt pedig az újonc returner, Terence Mitchell száguldott az endzoneig egy end around után. A harmadik negyed végére egyenrangú szerepet kapó Pitt passz és futójáték eredményeként ismét Wannstedtéknél volt az előny. A fürge RB, Dion Lewis a 22 yardos TD-je során legalább három emberről pattant le, és szerezte vissza az előnyt a Panthersnek. A USF még próbálkozgatott, de igazán nem volt esélyük az egyenlítésre. Elsősorban azért, mert nem tudtak egyáltalán előrehaladni, ha náluk volt a labda, másrészt azért, mert a vezetés tudatában a Pittsburgh pályára küldte a Dion Lewis-Ray Graham duót, hogy futtassák le az órát, és lehetőleg jussanak minimum FG közelbe. Ez sikerült is, csak Hutchins lába ezúttal  nem jó irányba húzott... BJ Danielsék végül csak megkapták az esélyt  az egyenlítésre, de nem tudtak élni vele. A meccs záró playe a Daniels által - a mérkőzésen 4 defensive pass interferencet elkövető Pitt CB-nek - Antwuan Reednek dobott interception volt. Megérdemelten nyert a Pittsburgh, hiszen jobb csapat, de a támadóoldalon mutatott játék ezúttal sem volt az igazi. A legnagyobb gond azonban a 120 yard körüli összeszedett büntetésmennyiség volt, amelyekkel ajándék térnyerésekhez és pontokhoz juttatták az ellenfelet egy leginkább mezőnypozíciók kiharcolásáról szóló összecsapáson. A Pitt győzelmével kiharcolta a bowl szereplést, és megszilárdította helyét a Big East élén, míg a USF távol került a konferenciaelsőségtől.
A mérkőzés legjobbja: Dion Lewis (RB, Pittsburgh) 105 futott yard, 1 futott TD

Syracuse Orange-Connecticut Huskies 6-23
A Carrier Dome közönsége szeretett volna látni legalább egy győzelmet idén hazai pályán egy Big East riválissal szemben, de erre ezúttal sem került sor. A remek idegenbeli szereplés mellett valahogy otthon nem megy a feltörekvő Cusenak idén. A mérkőzés első driveja során még csak kissé akadozott a hazaiak támadójátéka, de egy sacknek köszönhetően végül puntolniuk kellett. A válasz támadás viszont Jordan Todman TD-jével ért véget, a kiváló futójátékost nem nagyon tudta a drive során megfogni az egyébként jól játszó Orange defense. Hamarosan a Syracuse neve mellé is kerültek pontok Ross Krautman révén, a Big East idén legjobb teljesítményt nyújtó rúgója 42 yardos FG-t értékesített. A második negyedben inkább a passzjátékra helyezték a hangsúlyt a csapatok, és mivel egyiküknek sem ez az erőssége, nem volt meglepő, hogy egymást követték a puntok, és a labdavesztések. Ryan Nassib interceptionje után a Cuse 38 yardjáról kezdhette támadását a UConn, de a passzjáték gyengélkedése miatt csupán FG kísérletre futotta, amelyet 35 yardról Teggart értékesített is. A félidőnek a kiváló formában játszó UConn DE, Jesse Joseph sackje vetett véget. Zach Frazer, a UConn QB-je a második félidő elején folytatta gyatra játékát, de az Orange sem talált magára, nem igazán tudtak mit kezdeni az elmúlt hetekben hihetetlenül feljavuló Huskies védelemmel. Egy UConn special team hibának köszönhetően került FG közelbe az Orange a félidő elején. Nick Williams, aki idén már két return TD-t is szerzett, elejtette a labdát Rob Long puntját követően és azt Derrell Smith, a Cuse MLB-je szerezte meg. Az offense azonban nem tudott közel kerülni az endzonehoz, és ismét csak FG-ra voltak képesek Krautman révén. A Syracuse offense azonban ekkor még csak bele sem kezdett az önmegsemmisítésbe, az a következő drive elején indult. Nassibot sackelték, majd a labdát is megszerezte a UConn D Trevardo Williams révén az Orange endzonjától 4 yardra. Todman köszönte szépen a lehetőséget, és 17-6-ra módosította az eredményt.  A következő Cuse támadás során pedig Nassib ismét nem jutott semmire, a csapat hirtelen érthetetlen módon teljesen elfelejtette a futójátékot. Az NCAA szinten sokra tartott Rob Long 14 yardos puntja aztán végleg pontot tehetett volna a mérkőzésre. A Connecticut ismét az Orange térfelén kezdhette meg az előrehaladást. Ezúttal azonban jól megfogták Smithék Todmant és FG-ra kényszerítették a Huskiest. A hátralevő időben azonban már nem volt ilyen szerencséje a Cusenak a Connecticut futóival, szépen futtatták le az órát. Hiába került a labda még háromszor a hazaiakhoz, képtelenek voltak arra, hogy újra pontokat szerezzenek. Dave Teggart FG-jával alakult ki a 23-6-os végeredmény, amely azt jelentette, hogy a Connecticut kivívta a bowl szereplést, és esélyeik a konferencia megnyerésére megnövekedtek.
A mérkőzés legjobbja: Jordan Todman (RB, Connecticut) 130 futott yard, 2 futott TD

Cincinnati Bearcats-Rutgers Scarlet Knights 69-38
A Big East jelenleg legrosszabbra értékelt csapatainak mérkőzése elképesztő pontzuhatagot hozott. A 107 szerzett pont Big East rekordot jelentett. Azért kerülhetett sor erre, mert semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakult. A Rutgers védelme teljesen összezuhant, alig volt példa rá, hogy TD nélkül tudták volna tartani ellenfelüket. A Cincinnati offense kihívás minden védelem számára, de ha valakiktől, a Rutgers D-től azt vártuk volna, hogy legalább valamennyire limitálják Collarosék hatékonyságát, ez nem sikerült. A másik oldalon a Rutgers Wildcat játékaiból nagyszerűen felkészült a Bearcats védelme, nem is nagyon volt esélyük futni Deeringéknek. Ehelyett a Scarlet Knights a passzjátékhoz menekült, amely - ha a Big East legrosszabb védelme ellen is, de - csodák csodájára ezúttal működött. Így találtuk magunkat egy olyan mérkőzésen, ahol a két fél pontzuhatagot termelt két, teljesen fogalmatlannak tűnő védelmi egységgel szemben. A Rutgers a második félidő elejéig-közepéig volt mérkőzésben, elsősorban a Chas Dodd-Mark Harrison duónak köszönhetően, míg a másik oldalon az RB, Isaiah Pead, a WR-ek, Armon Binns és DJ Woods, valamint az irányító, Zach Collaros halmozták a yardokat és a TD-ket. A 41-31-es Cincy előnyt követően azonban már csak egyszer jutott be az endzoneba Schiano csapata, míg a Bearcatsnek négy alkalommal sikerült ez. A két irányító 300 passzolt yard fölé került, és mindketten kiosztottak 4-4 TD passzt. Pead 213 futott yardig jutott, miközben szerzett 5 TD-t, míg a Rutgersnél Harrison remekelt 4 TD-jével. A mérkőzés eredményének az a következménye, hogy mindkét csapatnak meg kellene nyernie utolsó két mérkőzését, ahhoz, hogy bowlt játszhasson idén. Jelenleg annak van nagyobb esélye, hogy mindketten lemaradnak erről, azok után, hogy a Cincy az elmúlt két évben BCS bowlt játszott, a Rutgersnek pedig öt éves bowl részvételi sorozata van.
A mérkőzés legjobbja: Mark Harrison (WR, Rutgers) 10 elkapás, 240 elkapott yard, 4 elkapott TD

A konferencia állása:
 

A legnagyobb esélyesek a konferenciaelsőségre és egyben az automatikus BCS helyre:

1. Pittsburgh Panthers (4-1): Nincs más dolguk, mint megverni a WVU-t és a Cincyt. Ha nyernek a West Virginia ellen, és a UConn kikap a Cincytől, már a héten megnyerhetik a konferenciát.
2. Connecticut Huskies (3-2): Ha nyernek a Cincy és a USF ellen, miközben a Pitt egy mérkőzést veszít, ők a befutók, hiszen mind a Pitt, mind a WVU ellen győztek, holtverseny esetén így nem előzheti meg őket a két másik esélyes.
3. West Virginia Mounatineers (3-2): Ha nyernek a Pitt és a Rutgers ellen, és a UConn legalább egy mérkőzést veszít, ők mennek a BCS bowlra.

A jelenleg Big Easten belül három vereséggel álló csapatoknak csak akkor lehet esélye, ha a Pitt veszít a WVU és a Cincy ellen is, miközben a Connecticut kikap vagy a Cincytől vagy a USF-től, és a West Virginia a Pitt legyőzése után alulmarad a Rutgers ellenében odahaza. Valljuk be, ennek az idei kaotikus szezonban is csupán elenyésző esélye van.

Erősorrend:
 

Szereplés a ranglistákon:

AP Top 25: - (az elmúlt héten: -)
BCS rangsor: - (az elmúlt héten: -)

Bowl figyelő
 

* A bowl kvalifikáció során csupán egy FCS csapat elleni győzelem vehető figyelembe, így a Syracusenak minimum 7 mérkőzést kellett nyernie a bowl részvételhez, nem 6-ot.
** A Champs Sports Bowl szerződésének megfelelően a következő négy évből egyszer a Big East meghívottját a Notre Dame helyettesítheti.

Beharangozók, tizenharmadik játékhét:

A hét mérkőzése és rivalizálása: Pittsburgh Panthers-West Virginia Mountaineers

A Big East legnagyobb rivalizálásának, a Backyard Brawlnak a története egészen 1895-ig nyúlik vissza. Idén rendezik meg majd a mérkőzést 103. alkalommal. Az eddigi összecsapásokon a Pittsburgh 61 győzelmet aratott, és a WVU 38 sikere mellett született 3 döntetlen is. Az elmúlt 10 évben azonban kiegyenlített volt a párharc, hiszen mindkét egyetem 5-5 alkalommal győzött. Az utóbbi években hozzászokhattunk ahhoz, hogy a mérkőzésnek a rivalizáláson is túlmutató tétje van, illetve hogy a kevés szerzett pont mellett szinte mindig az utolsó pillanatig tartanak az izgalmak a Backyard Brawlon. 2007-ben, a 100. összecsapáson a West Virginia a BCS ranglista második helyezettjeként lépett pályára. A mérkőzés hihetetlen izgalmak után 13-9-es Panthers diadallal ért véget, amelynek következtében a WVU kiszorult a National Championship Gameről. Mai napig átkozzák ezt a napot a Mountaineers szurkolói, és folyamatosan az jár a fejükben, ha rá gondolnak, hogy bárcsak Pat White (a WVU legendás QB-je) ne sérült volna meg a meccs elején... A 2007-es év talán legnagyobb meglepetése volt a WVU bukása a 4-7-tel álló Pitt ellen. 2008-ban, Pat White utolsó Brawlján is a Pitt győzött 19-15-re, pedig nem ők voltak az esélyesek. Tavaly szintén a kevésbé esélyes csapat győzött, amely ezúttal a WVU volt. A 8. helyen rangsorolt Panthers Tyler Bitancourt utolsó másodperces FG-jával maradt alul az ’Eers ellen 19-16-ra.
Idén ha a Pittsburgh győz, akkor kézzelfogható közelségbe kerül számukra a konferencia megnyerése (egy Cincy elleni siker, vagy a UConn botlása kell hozzá), ha a WVU győz, akkor még szükségük lesz egy UConn vereségre a Big East győzelemhez. A lényeg azonban az, hogy a mérkőzés tétje idén sem kicsi, nagymértékben befolyásolja a konferencia első helyéért folyó küzdelmet. Hogy ki az esélyes, azt nehéz megítélni. A védelem tekintetében a WVU jobb, de a Panthers D is hatalmas javuláson ment keresztül a kezdeti gyengélkedés után. A támadóoldalon szembetűnő a Pitt fölénye, elsősorban tehetségesebb játékosaik miatt. A futójátékban Lewis és Graham sokkal jobb teljesítményt nyújt jelenleg, mint a hétről hétre szenvedő Noel Devine. A támadófalak terén is a Panthers van előnyben. A passzjátékban viszont kicsit előrébb tart talán a Mountaineers, elsősorban annak köszönhetően, hogy Geno Smith idén többet mutatott, mint a három mérkőzéses jó sorozatán kívül gyengélkedő Tino Sunseri. A mérkőzés nagy párharca lehet a Pitt WR-ének, Jonathan Baldwinnak és a WVU CB-jének, Brandon Hogannek az összecsapása. A két tehetség rivalizálását immár két éve öröm nézni. A nagy küzdelem, a kemény, fizikális játék idén is garantált a Backyard Brawlon, ezek miatt nem érdemes kihagyni a meccset. A csapatok a szeptemberben bemutatott Nike Pro Combat felszerelésükben lépnek majd pályára.

 

Kiemelkedő mérkőzések: Connecticut Huskies-Cincinnati Bearcats; Miami (Fl) Hurricanes-South Florida Bulls

A Huskies és a Bearcats találkozójának is fontos következménye lehet a konferenciaelsőség szempontjából. Ha esetleg nyerne a WVU pénteken, akkor a UConn már azzal a tudattal léphetne pályára, hogy ha megnyerik az utolsó két mérkőzést, megnyerik a Big Eastet. Tehát a Pitt veresége a Backyard Brawlon egy kis plusz motivációt adna annak a csapatnak, amely egyébként is a legjobb periódusában tart 2010-ben. Ami gondot okozhat a Connecticutnak ezen a mérkőzésen, az két dolog. Egyrészt nem tudjuk, mennyire volt reális kép az, amit a múlt héten a Cincyről kaptunk, mert ha végre ismét magukra találtak támadóoldalon, akkor nem lesznek könnyű ellenfelek. A másik probléma Edsallék számára, hogy a Bearcats erőssége a futás elleni védekezés, passz ellen viszont kilátástalan a csapat. Tehát pont azon a ponton erős a D, ahol a Huskies O, és viszont. És emellett a védelemnek még meg kell küzdenie a Zach Collaros vezette passzjátékkal is. Nem lesz ez könnyű mérkőzés a UConnak, benne van, hogy alulmaradnak a jó forma és a fejlődés ellenére is, mert nem kedvez nekik az ellenfél.

A USF Miamiba látogat a hétvégén, ennek a mérkőzésnek semmilyen hatása nincs a Big East versengésre, azonban mégis fontos a konferencia számára. Az utolsó olyan találkozó ez idén, amelynek a megnyerésére végre felkapná valaki a fejét... A Big East csapatainak sikerült letudnia úgy a konferencián kívüli küzdelmeket, hogy nem arattak meglepetésgyőzelmet, itt lenne erre az idő... Az egy másik kérdés, hogy erre nem éppen a legmegfelelőbb alany a USF, amely eléggé akadozó támadójátékával nem biztos, hogy fel tud nőni a földön és levegőben is hatékony U szintjére. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Canesben visszatér-e Jacory Harris, vagy maradnak az eddig őt elfogadhatóan helyettesítő Stephen Morrisnál, de a Miami mély RB sora, és kiváló WR állománya - élén Leonard Hankersonnal -  kellő kihívás lesz a Bulls védelmének. Amire talán építhet Skip Holtz csapata, az a futójáték, amelynek a megállítása kisebb gondot okoz idén Floridában. Az NCAA egyik legjobb passzvédelme ellen BJ Daniels nem valószínű, hogy jól fog játszani, ha már átlagos csapatok ellen sem megy neki idén. A U védelméből mindenképp érdemes legalább Allen Baileyre, Sean Spencere és Brandon Harrisre figyelnünk. A mérkőzés esélyese a Miami.

Egyéb mérkőzések: Rutgers Scarlet Knights-Louisville Cardinals; Syracuse Orange-Boston College Eagles

Papíron még a Rutgersnek és a Louisvillenek is van esélye a bowl szereplés kivívására. A Rutgersnek azonban ehhez nemcsak ezt a meccset kell nyernie, hanem az utolsó héten West Virginiában is diadalmaskodnia kell. Látva a csapat jelenlegi játékát, ez szinte lehetetlennek tűnik. Annyira borzasztóan nem hiszem, hogy játszhat a védelem, mint a Cincinnati ellen, de nagy javulás kell tőlük mindenképp, ha nyerni akarnak. A Louisvillenek ez az utolsó mérkőzése a szezonban, és Charlie Strong nagyon fogadkozik, hogy a Cards bizony kettőzött erővel készül. Mint mondta, hatalmas eredmény lenne, ha sikerülne a bowl szereplést kivívni rögtön első évében. Justin Burke kezd majd ezúttal is QB-ként a Cardsban, és betegsége után visszatérhet Bilal Powell is. A mérkőzés esélyese a Cardinals, nagy fordulat kellene Schianoéknál, hogy meglepetés szülessen.

A Syracuse a USF-hez hasonlóan egy ACC csapattal méri össze az erejét a héten. A Boston College legyőzése azonban nem lenne akkora meglepetés, mint a USF esetleges győzelme. Mondhatjuk ezt annak ellenére is, hogy a BC is bowl résztvevő, sőt, az elmúlt 12 évben is azok voltak. Az Eagles nagyon hasonló csapat az Orangehoz. A jó futójáték az offense alapja, amelyet egy kérdéses, még a Syracusénál is gyengébb passzjáték egészít ki. A BC dolgát az nehezíti meg leginkább, hogy támadójátékuk legjobb játékosa, Montel Harris nem léphet pályára a csapat alapszakasz záró meccsén. A kiváló RB az elmúlt héten, a Virginia ellen szenvedett súlyosnak tűnő térdsérülést. Helyettese a freshman Andre Williams lehet, aki jól pótolta Harrist a második félidőben. Érdemes kiemelnünk a támadófalból még Anthony Castonzót (OT) és Thomas Claibornet (OG), akik a hagyományosan jó Eagles falember-képzés legújabb „produktumai”. A védelemben pedig természetesen minden Mark Herzlichről szól. Az elmúlt másfél évben a rákot és különböző sérüléseket leküzdő OLB idén is remek idényt fut. Szoros mérkőzés várható, de talán megszületik a Syracuse első hazai győzelme a hétvégén egy FBS csapat ellen...

Kezdési időpontok és tippek:

november 26. péntek
17:00 Rutgers-Louisville (14-24)
18:00 Pittsburgh-West Virginia (20-17)

november 27. szombat
18:00 Connecticut-Cincinnati (30-27)
18:00 Miami (Fl)-South Florida (28-17)
18:00 Syracuse-Boston College (14-10)

Szabadnapos: -

Gaál Sándor (gsn)