Big East figyelő 6.

A harmadik játékhét mérkőzéseinek összefoglalói:

North Carolina State Wolfpack-Cincinnati Bearcats 30-19
A Cincinnati ezen a mérkőzésen alulmúlta eddigi két meccsének gyengélkedését, az NC State pedig végig dominált, annak ellenére, hogy a második félidőben kicsit vissza is vettek a tempóból. El sem telt az első negyed fele, a Wolfpack máris 14 pontos előnyre tett szert Jay Smith TD elkapása és Mustafa Greene hosszú futott TD-je révén. A Cincinnati offense pedig teljesen szétesetten kezdett, aztán a második negyedben kis életjelent mutattak, de előbb egy kihagyott FG, majd egy Nate Irving által kiharcott fumble miatt maradtak le a pontszerzésről. DJ Woods 68 yardos TD elkapása révén végül csak sikerült a pontszerzés, de Russell Wilson azonnal válaszolt, így a szünetben 20-7 volt az állás. Rossz snapek, döntő hibák és a támadófal gyengesége akadályozta meg a Bearcats O kibontakozását az egész mérkőzés folyamán. Zach Collarost az NC State védelem az őrületbe kergette, ötször sackelték a QB-t, nagyon sokszor siettették, szinte minden playnél ott voltak a közelében. 7 és fél perccel az összecsapás vége előtt már 30-7-re vezetett a Wolfpack, amikor a Cincy végre tudott két TD drive-ot vezetni, de Woods második TD-je, és Barnett idei első TD elkapása csupán a szépítésre volt elég egy olyan mérkőzésen, ahol nem 11 pontnyi volt a különbség a két csapat között, mint ahogy azt az eredmény mutatja, hanem ennél sokkal több. Russell Wilson ezúttal - feledtetve a múlt heti, UCF elleni produkcióját – szinte hibátlanul játszott, vezetésével a csapat 3-0-ás idénykezdetet produkált, erre pedig akkor volt legutóbb példa, amikor a Wolfpack irányítóját Philip Riversnek hívták. A Bearcats számára rossz hír Ben Guidugli kidőlése, a TE az első félidőben szenvedett bokasérülést. A mérkőzést kihagyta Isaiah Pead, a Cincy elsőszámú futója, igaz, a korai nagy hátrány miatt az ő hiányát kevésbé érezte meg Butch Jones együttese.
A mérkőzés legjobbja: Russell Wilson (QB, NC State) 26/40 333 yard 3 TD

West Virginia Mountaineers (21.)-Maryland Terrapins 31-17
Kiderült a hétvégén az, hogy csupán egyetlen csapatra lehet számítani a Big Eastből, és az a West Virginia. A WVU dominálta az első félidőt a szezont remekül kezdő Maryland ellen. Ez azok után meglepő, hogy az első két héten a gyenge kezdés és az erős befejezés volt rájuk jellemző. Persze most sem sikerült egy teljes mérkőzésen át tartani a teljesítményt, mert a második félidőre eléggé visszaestek. Úgy épített 28-0-ás előnyt a második félidő elejére a Mountaineers, hogy közben sikerült háromszor labdát veszíteniük (két fumble és egy sikertelen 4. kísérlet). Geno Smith 4 TD passzt osztott ki, kettőt Tavon Austinnak, aki kezd igazi sztárrá válni a WVU offensében, kettőt pedig Stedman Baileynek. Ezután azonban 17 pontot ért el zsinórban a Maryland. Meglátszott Brandon Hogan hiánya, hiszen a Maryland elsőszámú WR-e, Torrey Smith 2 TD-t is szerzett ebben az időszakban (az egyik 60, a másik 80 yardos). Gyengélkedett ekkor a WVU offense is, hiszen nem tudta rendesen lassítani a játékot, állandó puntokra szorult. Végül Tyler Bitancourt FG-jával minden biztossá vált, de igazán nagy veszélyben nem volt a WVU, a két hosszú passzolt TD-n kívül sok mindenre nem volt képes a Jamarr Robinson vezette Terrapins offense. A Mountaineers D 8 sacket mutatott be a mérkőzésen, és az elmúlt két hétben átlagban 241 yardot produkáló Maryland futójátékot teljesen levették a pályáról, negatív yardon tartva őket. Így megszületett az első BCS konferencia elleni siker, amit idén a Big East csapatok össze tudtak hozni.
A mérkőzés legjobbja: A West Virginia védőfala (különösen: Bruce Irvin, Scooter Berry, Julian Miller, Chris Neild) 7 sack, a Maryland futójátékának -10 yardon tartása



Temple Owls-Connecticut Huskies 30-16
Sikerült alulmúlni az eddigi szerencsétlenkedését a konferenciának egy MAC ellenféllel szembeni vereséggel. A mérkőzés képe sokáig nem is utalt arra, hogy itt nagy bajban lehet a UConn, aztán mégis pórul járt Randy Edsall csapata. Szorosnak szoros volt végig az összecsapás, de mégis azt lehetett érezni, hogy a Huskies van közelebb az áttöréshez. Három meggyőző drive-ot is vezettek az első félidőben, de valami mindig hiányzott a befejezésnél, így csak 3 FG kísérletig jutottak, amelyekből egyet Dave Teggart ki is hagyott. Az egyetlen meggyőző Temple támadás Bernard Pierce TD-jével ért véget, így vezetett a szünetben a gyengébben játszó Owls. A harmadik negyed a zseniálisan játszó Jordan Todman 59 yardos TD futásával indult. A Temple válaszolt a negyed közepe felé, egy olyan támadássorozat segítségével, amelyben szinte minden labdaérintés az első RB szerepkörbe ezúttal visszatérő Pierce nevéhez fűződött. Egy újabb megakadó támadást záró sikeres Teggart FG-lal már a UConn vezetett a negyed végén. Aztán a negyedik negyed nagy változásokat hozott. A tavaly a MAC legjobb védőjátékosának választott Adrian Robinson egymaga fordította meg a mérkőzést. Fumblet harcolt ki az addig kiválóan teljesítő Todmantől (192 futott yard 1 TD a mérkőzésen) és TD-re is váltotta az általa megszerzett labdát. Innentől kezdve a Templenél volt a momentum, és nem is engedték vissza a Huskiest a mérkőzésbe. Egy remek punt returnt követő újabb Pierce TD után még volt valamennyi reménye a UConnak, de a támadás ismét megakadt, ráadásul Teggart ismét kihagyta a FG-t. Pierce futásaival nem tudott mit kezdeni a Huskies, akkor, amikor leginkább sürgette őket az idő, és ez újabb 3 pontot hozott az Owlsnak. A Frazer vezette passzjáték ismét gyatra teljesítményt nyújtott, nem tudták eléggé támogatni a futójátékot, nagy része van ennek a vereségben. Bernard Pierce visszatért a figyelem középpontjába, de sajnálhatjuk Todmant, aki legalább olyan jó volt, csak a csapattársai nem segítették kellőképpen ezúttal sem... 2004 óta először győzött BCS ellenféllel szemben a Temple.
A mérkőzés legjobbja: Bernard Pierce (RB, Temple) 169 futott yard, 2 futott TD, 27 elkapott yard, 1 elkapott TD



Oregon State Beavers (25.)-Louisville Cardinals 35-28
A UConn által okozott csalódás után nagyon jól jött a konferenciának a Louisville szereplése. A Cards szinte végig versenyben volt a sokkal többre tartott Oregon Statetel, és külön kiemelendő, hogy mindezt úgy tették, hogy 453 yardnyi offenset mutattak fel. A Beaversnek második nekifutásra is gondot okozott egy mobilis QB, Adam Froman személyében. Az első negyedben remekül kezdett a Cards, kétszer is eljutottak az ellenfél 1 yardjáig, de először egy sikertelen negyedik kísérlet, majd egy endzoneba repülő fumble miatt maradtak pont nélkül. Így a mérkőzés első pontjait a Beavers szerezte Joe Halahuni elkapása révén. A szünetig az volt a trend, hogy előbb egyenlített a Louisville, majd megszerezte a vezetést az Oregon State, így 21-14-es vezetéssel mentek a szünetre Jacquizz Rodgersék. Rodgers nagyon elemében volt, hiszen három TD-t is szerzett ezen a napon, a harmadikat éppen a második félidő nyitó drivejában. A Beavers tovább növelte előnyét 35-14-re, és úgy gondolták, hogy már meg is nyerték a mérkőzést. A Louisville azonban feltámadt, előbb Froman futott, majd Cameron Grahamnek passzolt TD-jével feljöttek 35-28-ra. A negyedik negyed jó része leginkább a sikertelen támadásokról, jó védekezésekről és puntokról szólt. A Louisville támadhatott a mérkőzés végén az egyenlítésért, azonban, amikor már jóval az utolsó percen belül jártunk, Froman passza a CB, James Dockery kezében kötött ki, így alulmaradt Charlie Strong csapata a többre tartott ellenféllel szemben. A jó teljesítményre, a kezdeti buta hibák kiheverésére, és a három TD hátrányból való felállásra azonban büszke lehet Strong, és a csapat szurkolói is.
A mérkőzés legjobbja: Jacquizz Rodgers (RB, Oregon State) 132 futott yard 2 futott TD, 22 elkapott yard, 1 elkapott TD

Syracuse Orange-Maine Black Bears (FCS) 38-14
Szinte teljesen lemásolta a Cuse a tavalyi Maine elleni teljesítményét. Az első félidő gyengélkedése után a második játékrészben sikerült bebiztosítaniuk a győzelmet. Eleinte nagyon ráijesztett az Orange drukkereire a Black Bears, akárcsak 2009-ben. Előbb Warren Smith TD futásával (0-7), majd Alec Lemon első TD-jét követően Justin Perillo elkapásával kerültek előnybe (7-14). Azonban a Cuse hamar felállt, kihasználta Warren Smith hibáját, akinek a fumblejét követő drivenak köszönhette a Marrone gárda a félidei vezetését. Ez is előrelépés már tavalyhoz képest, hiszen akkor a vendégek álltak jobban a pihenőre vonuláskor. A harmadik és negyedik negyed ugyanolyan domináns szereplést hozott a Big East csapattól, mint tavaly. Nem engedtek már pontot az ellenfélnek, ellenben ők szereztek 21-et. Ryan Nassib mind az öt TD-nek részese volt, mint feladó. Delone Carter és a futójáték ezúttal a passzjáték árnyékában maradt, ahol Nassib mellett remekelt Alec Lemon, Van Chew és Nick Provo is. Egyetlen negatívumot lehet említeni a mérkőzéssel kapcsolatban a Syracuse szempontjából, méghozzá a sok, nem egyszer butaságok miatt összeszedett büntetést.
A mérkőzés legjobbja: Ryan Nassib (QB, Syracuse) 19/28, 260 yard, 5 TD

A konferencia állása:
 

Erősorrend:
 

Mozgások a ranglistákon:

AP Top 25: A West Virginia a 21. helyről a 22-re csúszott vissza.
USA Today Coaches’ Poll: A West Virginia maradt a 21. helyen.
BCS rangsor: -

Bowl figyelő:

Az első alkalommal jelentkező bowl figyelőben ezúttal még nem a csapatok bowl esélyeit taglaljuk, hanem azokról a bowlokról olvashatnak olvasóink bővebben, amelyekkel a Big East konferenciának szerződése van. A bowlokat prioritás figyelembevételével vesszük sorra.

1. BCS Bowl: A Big East első választottja minden évben meghívót kap valamelyik BCS Bowlra. A másik öt BCS konferenciának szerződése van egy-egy BCS Bowllal, így egyik reprezentánsuk biztosan ugyanazon a bowlon lép pályára évről évre. Ez a Big East esetében nem így van, hiszen a konferencia győztesét at-large (választott) csapatként osztják be valamelyik bowlra. A BCS érában minden évben szerepelt Big East csapat valamelyik BCS Bowlon, de sohasem került még sor arra, hogy két csapatot választottak volna be. 12 mérkőzésen 6 győzelem és 6 vereség a Big East mérlege. Az időpont és a helyszín attól függ, mely bowlra kap besorolást az adott Big East csapat.

2. Champs Sports Bowl: A bowllal idén kötött szerződést a konferencia vezetősége. A négy éves megállapodás alapján a Big East 2. választottja az ACC 3. választottjával csap össze ezen a mérkőzésen. A szerződés kitételében szerepel az, hogy a négy év alatt lehetősége van a bowl szervezőinek egyszer a Big East vagy ACC helyett a Notre Dame-et választani. Időpont és helyszín: 2010. december 29. 0:30 Orlando, Florida

3. Meineke Car Care Bowl: A Big East 3. választottja az ACC 5. választottjával mérkőzik meg ennek a bowlnak a keretében. Időpont és helyszín: 2010. december 31. 18:00 Charlotte, North Carolina

4. New Era Pinstripe Bowl: A Yankee Stadion új bowl mérkőzésén a Big East 4. és a Big 12 7. válaszottja csap össze. Ha a Big 12 esetében nem lenne hét bowl kvalifikáció kivívó csapat, akkor a Notre Dame-et hívják meg a szervezők. Időpont és helyszín: 2010. december 30. 21:00 Bronx, New York

5. a Birmingham Bowl: A Big East 5. választottja a SEC 8. vagy 9. csapatával méri össze erejét ezen a bowlon. Ha valamelyik konferenciában nem lenne elegendő bowl résztvevő, akkor a Sun Belt küldhet bowl kvalifikációt kivívó csapatot az eseményre, vagy választanak egy még elérhető együttest. Időpont és helyszín: 2011. január 8. 18:00 Birmingham, Alabama

5. b AutoZone Liberty Bowl: Másodlagos bowl lehetőség a Big East számára 2010-től kezdve. A mérkőzésen eredetileg a C-USA 1. helyezettje és a SEC egy válaszottja mérkőzne meg egymással. Ha a SEC nem tud csapatot biztosítani, akkor a Big Eastből kerülhet be egy helyettes. Időpont és helyszín: 2010. december 31. 21:30 Memphis, Tennessee

6. Beef’O’Brady’s St. Petersburg Bowl: A Big East 6. választottja és a C-USA egy reprezentánsa küzd meg egymással a bowl keretében. Ha valamelyik konferencia nem tudna csapatot küldeni, akkor a Sun Belt küldhet egy csapatot helyettük. Időpont és helyszín: 2010. december 22. 02:00 St. Petersburg, Florida

Megjegyzés: Fontos kitétel, hogy a szabályozás szerint a Notre Dame bármely non-BCS bowl tekintetében a Big East csapatok helyére léphet.

Gaál Sándor (gsn)