Divisional Round Vasárnap

Baltimore Ravens - Houston Texans 
2012. január 15. magyar idő szerint 19:00, M&T Bank Stadium

 

 

Az NFL két legifjabb egyesületei csapnak össze az AFC főcsoport elődöntőinek második mérkőzésén Baltimore-ban, ahol a helyi Ravens, a Houston Texans csapatát fogadja. A vendégek rövid (2002 óta íródó) történetének első rájátszás szereplését élik éppen, míg a hazaiak rutinos playoff szereplőnek számítanak, bár nem hazai pályán. A Ravens csoportgyőztesként és ez által második kiemeltként pihent a Wild Card héten, míg a 2011-es szezon rájátszásnak nyitó mérkőzésén, a Texans, hazai pályán, viszonylag simán verte a Cincinnati Bengals együttesét.
A Baltimore számára a szezon fő célkitűzése volt a csoportgyőzelem, és ezzel a magas kiemelési hely megszerzése, hiszen így a keretet jelenleg meghatározó játékosok, és a főedző John Harbaugh regnálása első hazai rájátszás mérkőzésére készülhetnek. Legutóbb a 2006-os szezonban nyerték a csoportot, ezáltal a jogot a hazai pályára, de akkor, éppen az AFC déli csoportjának regnáló bajnoka, az Indianapolis Colts elllen szenvedtek vereséget. Az azóta eltelt időben folyamatosan idegenben kezdett küzdeni, és bár nem rossz eredménnyel (konferenciadöntő is kijutott), a nagy cél, a Super Bowl részvétel, elmaradt. Ez a cél, idén sem lehet más, mint kihasználni a hazai pálya előnyét, a Steelers kiesését, és  a nagydöntőig menetelni.
A Houson Texans is azzal a nyilvánvaló céllal vágott neki a szezonnak, hogy Peyton Manning játszik vagy nem, itt az ideje, hogy átvegyék a vezető szerepet a csoportban, és az olykor nevetségesnek tűnő védelmet, elfogadható szintre emeljék. Utóbbi már önmagában elegendő a kiemelkedő támadójáték mellé, hogy nagyon is vérmes álmokat dédelgessenek. Végül, ha nem is viszontagságoktól mentesen, de sikerült megfelelni a minimális elvárásnak, a harmadik irányítóval, a fontos meccseket megnyerve bebiztosították a csoport első helyét, és a hazai pályát a rájátszás első körében. Ezt az előnyt a legteljesebb mértékig sikerült is kihasználni, a labda mindkét oldalán hatékony és eredményes teljesítményt hozni, ezáltal legitim versenyezővé avanzsálni a Lombardi trófeáért folytatott harcban.

 

A mai NFL világában ahol a legjobb csapatokat, mind az eget karcoló passzjáték viszi előre, unikumnak számít a két együttes, hiszen az említett csapatokkal ellentétben itt a kőkemény és labdára veszélyes védelem, valamint a masszív futójáték dominál. A Ravens védelmét, azt gondolom senkinek nem kell bemutatni, a franchise megalakulásától kezdve a Ray Lewis vezette egység viszi a hátán a csapatot, eddigi egyetlen Super Bowl győzelmét is a domináns védelmi teljesítményének köszönheti az együttes. Nincs ez másként idén sem, szinte az összes fontos statisztikában a Ravens védői állnak az élen, de legrosszabb esetben is az első háromban vannak, folyamatos nyomás képesek helyezni az irányítóra, és rengeteg labdát szereznek. Amikor az idei alapszakaszban találkozott a két együttes, 29-14 arányban győzött a Ravens, ami elsősorban e védelemnek, illetve az öt mezőnygólt elérő Billy Cundiffnak volt köszönhető. A Texans támadóit szinte teljesen lenullázták, Arian Foster egyik leggyengébb meccsét játszotta a szezonban, és az akkor még egészséges Matt Schaub sem igen tudott mit kezdeni a hazai pályán játszó Hollókkal. Ezt a fajta teljesítményt viszont nem engedheti meg magának a Houston, és tekintve, hogy már nem egy veterán, elismert, hanem egy újonc, a szezont harmadik számú irányítóként kezdő TJ Yates kezében van a marsallbot, még inkább szükség lesz a futójáték, azaz Foster mellett Ben Tate kimagasló teljesítményére. A mérkőzés szinte bizonyosan legnagyobb párharca a vendégek támadófala illetve a Baltimrore front7 összecsapása lesz. A Texans ötöse az egyik legjobb a ligában, minden poszton kiemelkedő játékosokkal, akik egy tökéletesre csiszolt zóna blokkolási elvet követnek, és bármelyik védőfalat képesek arrébb tenni, hogy teret nyissanak a futásnak, és passzjáték esetén sem hozhatóak könnyen zavarba. Az ellenfél azonban teljesen más kávéház, mint amit eddig megszoktak, hiszen a Haloti Ngata és Terrell Suggs nevével fémjelzett egység a játék minden elemében képes pusztító üzemmódba kapcsolni, és minimális teret sem engedni az ellenfélnek a kibontakozásra. A Houston esélye akkor jöhet el, ha az említett urakat meg tudják fogni, és távol tartják őket az irányítótól, illetve a futófolyosóktól. Az vendégeket irányító TJ Yates elsődleges feladata, hogy vigyázzon a labdára, és lehetőleg tartsa távol a disznóbőrt a Ravens legendájától, Ed Reedtől, aki bármikor képes egy-egy megmozdulásával eldönteni a mérkőzést. Reed várhatóan André Johnson oldala felé játszik majd elsősorban, hiszen a veterán elkapó az egyetlen igazi domináns célpont a passzjátékban, őt viszont rendszerint két ember is nehezen állítja meg. Ha tehát a sikeres futójáték fel tudja csalogatni a Ravens védőit a boxba, akkor nagy tér nyílhat Johnson számára, hogy halálos ütést mérjen a hazaiakon. 

A Balimore támadójáték nem sokban fog eltérni attól, amit a másik oldaltól látunk, hiszen a csapat jellemzően akkor sikeres, ha Ray Rice elemében van, és megkapja azt a cipelés mennyiséget, ami egy ilyen szintű játékosnak dukál. Az apró termetű futójátékosnak jut az egyik legtöbb labdaérintés a ligában, a játék minden elemében használható, és egyedül is képes eldönteni egy mérkőzést. A Baltimore irányítója, Joe Flacco panaszkodott néhány szóban, hogy több elismerést érdemelne a teljesítménye miatt, de ettől tény, hogy amikor neki kell megnyerni a meccset, valahogy kevesebbszer jön össze. Elvitatni azonban nem lehet tőle, hogy nagyon jó teljesítményeket láttunk tőle idén, nagyon fontos meccseken is, de kiszámíthatatlan, hogy mikor omlik össze az épülőben lévő önbizalom. Az alapszakasz végén a futójátékra támaszkodva sikerült egy nagyon hatékony passzjátékot Flaccora építeni, nagy pontossággal tette a labdát, a nagy játékok és a TD-t érő átadások is megvoltak. Két igazán veszélyes célpontja is van, teljesen eltérő stílussal, Anquan Boldin és az újonc Torrey Smith személyében. A veterán játékos a pálya bármely pontján megtalálható, legjobb napjain foghatatlan, egyedül képes szállítani az elkapásokat. Az újonc játékos viszont a demoralizáló játékok nagy mestere, félelmetes vertikális sebessége van, Flacco, karjának nagy erejét senkivel nem használja ki jobban. Természetesen a másik oldal sem fogja tétlenül nézni ezt, hiszen még a tavalyi évben is megmosolyogtató teljesítményt nyújtó Texans védelem teljesen átalakult a korábbi Dallas Cowboys vezetőedző, Wade Philips kezei alatt. A Ravens-hez hasonlóan 3-4es alap védelmi formációt játszó együttesbe számtalan draftcetlit, illetve szabadügynökök formájában nem kevés dollár áldoztak, ritka gyors eredménnyel. A liga hátsó felébe tartozó egység egy szezon alatt a legjobbak között találta magát, köszönhetően elsősorban a nagyszerű védőfalnak, és a több kategóriát javuló secondary-nek. Antonio Smith és JJ Watt nevével fémjelzett védelmi front elképesztő módon védte a futást az első rájátszás meccsen, egy kis helyet sem hagytak a Bengalsnak a támadásra (nem is beszélve a Watt által bemutatott, döntő fontosságú INT return TD-ről). Ezúttal azonban jóval komolyabb teszt vár rájuk, hiszen a Ben Grubbs – Matt Birk – Marshal Yanda belső hármasához hasonló kevés támadófalban található a ligában, ha egyáltalán. Ezeket az urakat ritkán verik meg egy-egy ellen, viszont a Ranves támadófal széle igenis támadható, és támadnia is kell a Texansnak a sikerhez.  A Brian Cushing vezette linebacker sornak kiválót kell nyújtania a középső futások megállításánál, hogy kompenzálják az erőfölényt, de a széleken legalább ennyire ügyelni kell, mert az oldalvonal irányába is nagyon veszélyes Rice. Johnathan Joseph számára nem lesz ismeretlen az ellenfél, Joe Flacco egyik nagy mumusának számít a Pro Bowler cornerback, az ő kiváló teljesítményére és gyorsaságára ezúttal is nagy szükség lesz, akár Smith akár Boldon kerül az ő oldalára. 
Két nagyon hasonló együttes csap tehát össze, a Texans mellett szól a jobb támadójáték, a lendület, a játékosok éhsége, míg a Ravens oldalán a playoff rutin, a hazai pálya, a valamelyest jobb védelem, és a tény, hogy korszakos játékosok számára ez az egyik utolsó nagy lehetőség. Az biztos, hogy egyik csapat sem fogja könnyen adni a bőrét, minden egyes yardért, pontért vért kell izzadni. A mérkőzés kulcsa egyértelműen a Texans támadófal kezében van, ha ők tudják dominálni az ellenfelet, akkor kiváló lehetősége nyílik a Houstonnak a főcsoportdöntőbe jutásra, amennyiben nem, nagyon hosszú meccsre számíthatnak, mert a Baltimore legyőzéséhez más út nem igen vezet. Elképzelhető, hogy lesznek a hétvégén látványosabb meccsek, de aki a jó védelmeket szereti, és a klasszikus futballt, az biztos nem fog csalódni, bárhogy is alakuljon a vége.

 

Zandler Gábor (gabtsi)

 

 

A szerkesztők tippjei:

 

Deny	Shawnka	Gabtsi	Somos
Ravens	Ravens	Texans	Ravens
Höri	Konqueror	Tomeee	Fucu
Texans	Ravens	Texans	Ravens

 

 

Green Bay Packers - New York Giants
2012. január 15. magyar idő szerint 22:30, Lambeau Field

 

 

Green Bay Packers

Elkezdődik a rájátszás a tavalyi bajnok Green Bay Packers számára is. A Sajtfejűeket tavaly az alapszakaszban rengeteg sérülés tizedelte meg, és csupán az utolsó fordulóban tudták bebiztosítani a rájátszást (éppen a mostani ellenfél Giantsszel szemben), onnantól azonban nem volt számukra megállás, meggyőző teljesítménnyel sikerült elhódítaniuk a végső győzelmet. Tavasszal a drafton azzal a kellemes gonddal kellett szembesülniük, hogy igazán komoly hiányposztjuk nem akadt (az aktuális legerősebb csapatban nehéz is lett volna találni). A játékosbörzét sikerült is jól zárni, szezon előtt pedig szinte mindenki a power rankingok legelejére helyezte a Green Bayt, joggal. A "győztes csapaton ne változtass" elv mentén nagyon nem széledt szét a csapat, a sérültek is felépültek természetesen, a legaggasztóbb pedig az lehetett az ellenfeleknek, hogy a Packers átlagéletkor szempontjából is az egyik legfiatalabb volt szeptemberben, szóval akár egy hosszútávú dinasztia kialakulása is benne volt a pakliban. Ennek megfelelően is kezdte az évet Mike McCarthy csapata, a nyitómérkőzésen rögtön a New Orleans Saintset legyűrve, akik mára talán a liga második legerősebb csapatának mondhatóak. Ezután sem volt megállás, sorozatban érkeztek a szebbnél szebb győzelmek, különösen a támadókat volt öröm nézni a Packers szimpatizánsoknak, Rodgers és elkapói bombaformában futballoztak. "Új" színt hozott a játékba Jermichael Finley visszatérése a tavalyi hosszú sérülése után, valamint Ryan Grant is visszatért HB posztra, de több lehetőséghez a tavalyi playoffban berobbant James Starks jutott. A szezon hajnalán talán csak a védelembe lehetett belekötni az igazán szőrszálhasogató drukkereknek, az egység a tavaly megszokottnál több pontot és yardot engedett az ellenfeleknek, de ez is belefért, hiszen az offense stabilan termelt 30-40 pontokat. Igazából hullámvölgyet sem tudok találni a Packers szezonjában, az év végi Chiefs elleni vereség pedig akár még jól is jöhet majd nekik, hiszen a gyakorlatilag már október-novemberben megszólaló, tökéletes szezont követelő hangok elhalkultak ezzel, lekerült a nagy nyomás a vállakról. Minden mást sikerrel teljesített a Green Bay, meglett az NFC #1 pozíció, és ezzel az állandó hazai pálya előnye, valamint a wild card körbeli, jól megérdemelt pihenő. Vasárnap a New York Giants lesz az ellenfél, a Nagy Alma kékebb csapata ellentmondást nem tűrően nyomta le az Atlantát előző hétvégén, és bár már most el lehet mondani, hogy esélyesebb a Packers (mint kb mindenki ellen), de ettől függetlenül pokoli szoros meccsre számíthatunk.

 

A Green Bay jelenlegi legértékesebb játékosa az irányító, Aaron Rodgers. Már tavaly is nagyszerű alapszakaszt zárt, jómagam nehezen értettem, miért nem került be a Pro Bowlra. Aztán a rájátszásban csattanós választ adott a szavazóknak, és végleg klasszissá érett, idén talán az NFL legjobb irányítója volt (tudom, most háborognak igazán a Drew Brees rajongók). Rodgerssel kapcsolatban soha nem szabad elfelejteni, hogy őt hozta a Packers Favre utódjául, de Brett apó aztán mindig vállalt még egy évet, így Rodgers csak ült a padon. Az edzéseken viszont gyakorolt és gyakorolt és gyakorolt, ez pedig most látszik, hogy kamatostult megtérült a Sajtfejűeknek, hiszen Rodgersnek nagyon jót tett, hogy nem dobták azonnal a mélyvízbe. Így pedig, hogy tavaly nyert egy gyűrűt, már a karrierjén se lesz nagy nyomás, mint például Dan Marinón, aki talán a legjobb QB bajnoki cím nélkül. Rodgers fő erőssége, hogy nagyszerűen érzi a Packers passzorientált rendszerét, érdemes lesz figyelni, milyen sokszor állnak fel 3, 4 vagy akár 5 elkapóval majd, már a meccs elején. Ráadásul  a Packers 12-ese ha kell, maga fut a labdával, irányítókhoz képest egész jó sebességgel bír, és be is vállalja a neccesebb helyzeteket alkalomadtán. Természetesen Rodgers se érne fabatkát sem, ha nem lennének ilyen kvalitású elkapói. Az egész liga legjobb WR egysége áll készenlétben, ennek az osztagnak fő előnye, hogy mindenki más karakterű játékos, mindenki másban jó. Az elsőszámú opció Greg Jennings, akit legtöbbször keres a labdával Rodgers, főleg a hosszú játékoknál életveszélyes. Ő egy sérülésből térhet vissza vasárnap este. Hiányában Jordy Nelson és James Jones kaptak nagyobb terepet az alapszakasz végén, és még úgy is produktívak tudtak lenni, hogy a csereirányító Matt Flynn dobálta feléjük a labdát. Aztán ottvan még a visszahordásoknál is nagyszerű újonc Randall Cobb, neki egy meccsre volt szüksége, hogy TD-t vigyen az NFL-ben, rögtön a Saints ellen. És nem szabad kifelejteni a sorból Donald Drivert, aki már hosszú évek óta a Packers egyik ikonja, jelképe. Bónuszként pedig játékra kész a már korábban általam említett Jermichael Finley, aki olyan tight end, aki szívesebben kapja el a labdát, mint a futóknak blokkolna, ezen tulajdonságai pedig meccsenként 1-2 TD-t szoktak jelenteni. Tavaly elsősorban Ryan Grant RB kiesése szülte azt a helyzetet, hogy inkább a passzra rendezkedett be a Packers, a playoffban szinte futójáték nélkül tudtak sikeresek lenni McCarthyék (bár ott robbant be James Starks). Idén már ő lett a kezdő futó, cseréje Ryan Grant, és nem szabad kifelejteni a wisconsini közönség kedvencét, John Kuhn fullbacket sem, ha a futókról van szó. Tőlük senki sem azt várja, hogy 100-200 yardot haladva nyerjék meg a meccset a csapatnak, hanem a passzjátékok kiegészítését, a "3. és rövid" szituációk jó százalékkal megoldását, valamint a "goal line" helyzetek pontokra váltását (ebben jó főleg a bivalyerős Kuhn). Végezetül ejtsünk néhány szót a támadófalról. Idén főként itt voltak sérülések a csapatban, de ha száz százalékos lenne ez az egység, akkor is rájuk várna a legnagyobb feladat. A Giants védőfal már-már a 2007-es bajnokcsapatot idézi, Pierre-Paullal, Umenyiorával, Tuckkal. Rodgers megvédése lesz talán a legfontosabb feladata velük szemben a támadófalnak, akik a csapat játékából adódóan inkább a pass protection terén jeleskednek, mint a futásblokkolásban.

 

Vigyázó szemünket most vessük a védelemre. Említettem, hogy a szezon elején kapott kritikákat az egység, mivel talán túlságosan sok pontot és yardot engedtek aktuális ellenlábasaiknak. Ez részben igaz is volt, de aztán a Packers defense elővette a másik fegyvert, amivel egy védelem hatékony lehet. Ez pedig a labdavesztések kierőszakolása, és a labdaszerzések. Ebben ligaelsővé vált a címvédő, melynek védekező egysége a Raji-Matthews-Woodson & Tramon Williams tengelyre épül. A 3-4-es védelemben a defense line közepén tornyosul BJ Raji, aki hatalmas testméreteivel tökéletes erre a posztra, tavaly a rájátszásban pedig még touchdownt is szerzett egy interception után a nose tackle, ez annyira váratlan volt, hogy talán még őt magát is meglepte. Egy sorral hátrébb Clay Matthews az úr, aki tavaly etalon játékra volt képes bal oldali szélső linebacker pozícióban. Inkább a passzsiettetés a fő erőssége, ami jól is jön a címvédőnek a szintén inkább légiveszéllyel operáló Óriások ellen. De azért azt is szívesen nézzük majd, mikor ő és Brandon Jacobs személyében két őserő csap össze majd a pályán. Utaltam a labdaszerzések, az interceptionökért főképp a secondary felelős, tavaly robbant be a ligába Tramon Williams cornerback poszton, a pálya másik szélén pedig Charles Woodson az úr. Róla elég annyit mondani, hogy védőjátékosként sikerült a legjobb egyetemi játékosnak kijáró Heisman Trófeát elnyernie, ami a támadók nevével fémjelzett szavazások világában óriási teljesítmény (kb mintha valaki védőként vagy kapusként nyerne Aranylabdát).

Végül, de nem utolsósorban jöjjön a special team értékelése. Cobbról már esett szó, mint visszahordó, a puntoknál még szóbajöhet Jordy Nelson. Crosby a kicker, Masthay a punter, előbbi évekkel ezelőtt még bizonytalannak számított, mára már azért biztosabb lábbal bír, bár tény, olyan hosszú kísérletekre nem kényszerül általában. Talán majd most. (Ő ismerős lehet a "Fantasy Files" videókból is, rendkívül reális módon ő kongatja meg a harangot rúgásával.)

 

Mit várhatunk a Giants ellen:

Rendkívül érdekes meccsre van kilátás, mely több kérdést is felvet. Egyértelmű, hogy a Packersnek a passz az erőssége, főképp ezzel operálnak, emellett a futójáték szinte csak kiegészítő. Ezt nyilván a Giants is tudja. Nos, ott elit egységnek számít a front seven, és külön kiemelve a védőfal (Pierre-Paul, Umenyiora, Tuck). A Giants passzsiettetőinek csatája a sérülésekkel nehezített helyzetű Packers támadófallal lehet az egyik olyan matchup, ami eldönti a meccset. Rodgers ugyan jó a blitzekkel szemben is, hiszen gyorsan hoz jó döntést, és a dobómozdulata is gyors (érdemes összehasonlítani a negatív példaként hozott, mégis általában eredményes Tim Tebow-val), mégis már az Atlanta ellen láthattuk, mennyire hatékony tud lenni egy QB-val szemben a Giants pass rush. Ha netán sikeres lenne a Giants ilyenirányú törekvése, akkor kell előlépnie a GB futójátéknak, mint tavaly, mikor Starks a semmiből tudott előhozni egy olyan játékelemet, amelyet nem várt szinte senki. Hosszabb távon előretekintve pedig az időjárás is faktor lehet, januárban egy-egy playoffmeccsre beüt a Lambeau Fieldre az eső, fagy, hideg, hó, stb, akkor ott nehezebb lesz passzolni, még Rodgersnek is, nem hátrány, ha megjelenne a futójáték. A másik oldalon is passzra lehet számítani leginkább, bár ennek pont a Falcons meccs mond ellent. Az alapszakaszban nem állt össze a támadófal Giants oldalon, így nem sikerült kihasználni Jacobs és Bradshaw erősségeit. Eli Manning viszont a következő szintre lépett, és bár továbbra is néha hajlamos elszórni a labdát, de ezt sokkal ritkábban fordul elő, mint régebben. Két fő célpontja van, Nicks és Cruz, akik óriási csatát vívnak majd Tramon Williamssel és Woodsonnal, hasonló meccsdöntő párharc ez is, mint a Packers támadófal VS Giants védőfal. Ezek alapján és a papírforma szerint a Packers lehet erősebb, hiszen náluk mélyebb a depth chart (=hosszabb a kispad) WR fronton, és a Giants secondary kevésbé erős talán, mint a labdaszerzésekkel idén is bizonyító Packers egység. A Giantsnek egy igazi brusztolós meccsen lehet igazán esélye, ahol a védőik megint ugyanazt tudnák hozni, mint az Atlanta ellen, kevés ponton és nagy nyomás alatt tartanák Rodgerst, a futójátékuk Jacobssal és Bradshaw-val pedig a wild card meccsen mutatott arcát hozná. Egy nagy adok-kapok pontpárbajból viszont nem hiszem, hogy győztesen tudna kijönni a New York. Sokat kell birtokolniuk a labdát, lassú de hatékony, hosszú támadásokat vezetniük (futójáték kell ehhez is), hiszen ezzel is a pályán kívül tudnák tartani Rodgerséket. Ha pedig feljönnek a pályára a Packers támadói, akkor jöhet a defense. Egy playoff meccsen minden tényező lehet, a hazai pálya is, ez a Green Bay malmára hajtja a vizet.

Tippem:

Nagy vonalakban már mindent igyekeztem körüljárni. A power rankingok alapján egyértelműen a Packers az esélyes, jelenleg mindegyik csapat ellen így lenne ez. Meglepetés mégis simán lehetséges, szerintem a felvázolt módokon mindenképpen. A tippem tehát a címvédőre adom, de akkor sem leszek nagyon meglepve, ha a Giants meglepetést tudna okozni, és kiütné a Packerst a rájátszásból.

 

 

New York Giants

A vártnál jóval simább volt az Óriások múlt heti, Atlanta felett aratott győzelme. A defense hibátlan teljesítménye miatt nagyon sokan vonnak párhuzamot a 2007-es, bajnoki címig menetelő csapat és a mostani között, hiszen abban a csapatban is a D-Line volt a meghatározó, és most is úgy tűnik hogy a legjobbkor állt össze az egység. Melléjük az alapszakaszban tetszhalott állapotban lévő futójáték is felzárkózott, a Falconst szétcincálta a földön a Jacobs - Bradshaw duó. De tekintsünk inkább előre a Packers elleni derbire, kezdjük a támadókkal természetesen.

A két csapat decemberi találkozóján az egyik ok, amiért a Giants majdnem két vállra fektette a Packerst, az a pass protection volt. Manninget csak egyszer sikerült sackelni Matthewséknak, aki így kényelmesen megtalálhatta a GB védelem gyenge pontjait. Ezek a pontok egyébként a pálya középtájékán találhatók, ezúttal is sok rövid passzt várhatunk a tight end Jake Ballard, vagy a slotból is támadó Victor Cruz felé. Hakeem Nicks is bármikor képes robbantani, és a legutóbbi alkalommal sérülés miatt az oldalvonal mellől figyelő Mario Manningham is bevethető lesz most, így a fegyverek ott lesznek Manning keze alatt, a kérdés csak az hogy lesz-e ideje megtalálni őket. Ennél is fontosabb hogy a turnovereket kiküszöbölje a Giants. Rodgersék kezébe öngyilkosság lenne jó fieldpozíciókat adni, így az offense szempontjából ez a leginkább sarkallatos pont, ha nem is sikerül egész pályát átszelő drive-okat vezetni Eli-éknak, mindenképpen a biztos, viszonylag kockázatmentes megoldásokra kell törekedniük. Érdekesség egyébként, hogy a Packersnek 2005 decembere óta 10 olyan mérkőzése volt, amikor nem tudott a defense turnovert kikényszeríteni, mind a 10-et elvesztették...A labdabiztos előrehaladáshoz jól működő futójátékra is szükség lesz persze. Az alapszakasz során ligaszerte nem akadt ebben a kategóriában gyengébb csapat mint a Giants, az utóbbi pár fordulóban viszont megfordulni látszik a dolog. Bradshaw pár hetes kihagyása óta nem az igazi, így bár alapesetben ő lenne az a running back aki több carry-t kap, egyelőre Brandon Jacobsnak jobban megy. A két csapat decemberi mérkőzésén is sokkal eredményesebb volt, mint társa, így most is azt várhatjuk, hogy inkább az ő erőfutásaira támaszkodik a csapat, és az esetlegesen elfáradt Packers defense ellen talán Bradshawnak is jobban fog menni.

A védelemre áttérve, nem meglepő módon a legnagyobb kérdés (és talán egyben az egész találkozó legnagyobb kérdése), hogy mennyire sikerül Aaron Rodgerst megszorítani, hibákba kergetni a Giants pass rushnak. A Tuck – Joseph – Canty – Pierre-Paul négyes Umenyiorával kiegészülve félelmetes formában van jelenleg, így már blitzek nélkül is, magától a D-line-tól hatalmas nyomásra számíthatunk a mérkőzés folyamán. Ha képes lenne dominálni a line of scrimmage-et a Giants, az döntő tényező lehetne, ez azonban nagyon nehéz lesz, nemcsak a Packers támadófalának játéka, de Rodgers ”szabadulási” képességei miatt is. A két csapat alapszakaszbéli meccsén is észrevehető volt, hogy a pass rush relatív erőssége ellenére Rodgers megoldotta a helyzeteket, nincs más megoldás a Giants számára, mint még annál is hatékonyabb siettetést generálni. Komoly visszatérő a Green Bay háza táján a csapat legveszélyesebb elkapója, Greg Jennings. Érdekes lesz megfigyelni, hogy mivel készül ellene Tom Coughlin és az edzői stáb, önmagában az általában a mindenkori ellenfél number one receiverét fogó Corey Webstert ráállítani természetesen butaság lenne, várhatóan be fog segíteni neki valaki a playek nagy részében. Szintén meggyűlhet a baja a Giantsnek a tight end Jermichael Finley-vel, aki látványosan fickándozott legutóbbi alkalommal. Sok mindennel próbálkoztak a Kékek ellene, fogta őt Deion Grant, Michael Boley és Jacquian Williams is, de egyikük sem tudott mit kezdeni az atletikus ex-Texas játékossal. Ezúttal mindenképpen jobb megoldást kell találnia a vendégeknek, ha nem akarják hogy Finley ismét a 100 elkapott yard felé kacsintgasson. A futások általában nem nyomnak sokat a latban a Packers háza táján, kíváncsian várom hogy ezúttal képes lesz-e valamiféle rendszeres előrehaladást biztosítani Ryan Grant vagy Brandon Saine, annyi biztos, hogy hatalmas segítség lenne ez Rodgerséknek, sok reményt azonban nem fűznék hozzá.

A speciális egységekben egyik oldalon sincs olyan elem amit így meccs előtt meghatározónak mondhatnánk. Mason Crosby és Lawrence Tynes csatájában én a rutin miatt inkább Tynes mellett tenném le a voksom, punter poszton pedig Steve Weatherford és Tim Masthay is szép szezont tudhat maga mögött. A returneri feladatokat a Giants oldalán Aaron Ross és Devin Thomas látja el, a másikon pedig az újonc Randall Cobb vállalja mind a puntok, mind a kickoffok visszahordását.

Összegzésképpen, a Giants részéről véleményem szerint a kulcs a turnoverek elkerülése, és a pass rush hatékonysága lesz, ha ezen a két területen sikerülne kiválóan teljesítenie Coughlin fiainak, abban az esetben meglepetés történhet, és győztesként távozhatnak a Lambeau Fieldről. Hatalmas fegyvertény lenne ha ezt véghezvinné a Giants, akkor már valóban elkezdhetnénk beszélni a 2007-es csapatról, és a bajnoki címről...

 

Pap Dániel (konqueror) és Borsik Tamás (Tomeee)

 

A szerkesztők tippjei:

 

Deny	Shawnka	Gabtsi	Somos
Giants	Packers	Giants	Giants
Höri	Konqueror	Tomeee	Fucu
Giants	Packers	Giants	Packers