Draftelemzések 2011 - AFC West

Denver Broncos

A Denver a második picket birtokolta az idei drafton, ezzel a választással ideális esetben egy franchise sarokkövét lehet megtalálni. Sokáig - a legnagyobb needként is aposztrofált - DT posztot jelölték meg legvalószínűbb választásnak, itt természetesen a két top tackle, Marcel Dareus és Nick Fairley neve merült fel a leggyakrabban. Végül a draft napján, amikor már 99,9 %-ra mondták az elemzők a Cam Newton 1/1 picket, azt is biztosra lehetett venni, hogy nem a két DT valamelyikével kezdik meg a 4-3-ra visszaálló front újjáépítését, hanem a draft talán legjobb játékosát, Von Millert húzza be a Denver. Így is történt, és bár LB-ben jóval komolyabb neveket tudott felmutatni a Broncos mint DT-jei között, Miller lett a választott. A Texas A & M játékosának így három év alatt a 3. komoly "rendszerváltást" kell feldolgoznia, 2009-ben még 4-3-as DE volt, tavaly az A & M 3-4-es rendszerében pass rusher OLB volt minimális coverage-beli feladatokkal (az Aggiesnél "Joker" volt a poszt neve), idéntől pedig a jóval komplexebb tudást igénylő 4-3-as OLB szerepkörét kell ellátnia. A tervek szerint a Broncos eddigi legjobb LB-je, D. J. Williams WLB lesz, Miller pedig SLB, nickel szituációkban pedig az OLB-ből DE-be visszakerülő Robert Ayers helyét fogja átvenni, és DE pozícióból fogja rusholni a QB-t. Az elképzelés nem rossz, a tavalyi évet kihagyó Elvis Dumervillel karöltve igazi terrorduót alkothat majd Miller. Mindamellett hogy igazi playmaker, pár csapatnak (pl. a Billsnek) aggályai voltak méreteit tekintve; pár plusz kiló valóban elférne rajta, persze ezen hiányosságait robbanékonyságával maximálisan pótolja. Ha a DT-problémát, amelyet a drafton egyáltalán nem orvosolt a Denver, meg tudják oldani, egész komoly front hetes alakulhat ki Coloradoban.

A második körben a San Francisco 49ers cserélt a Denverrel, Elwayék a 4. helyett a 13. választást kapták meg egy negyedik és egy ötödik körös pickkel egyetemben, a 49ers Colin Kaepernick QB-ért ment föl. A 45. választással a UCLA safetyjét, Rahim Moore-t választotta ki a Broncos. A tavalyi kezdő safety-páros, Reynaldo Hill és Brian Dawkins nem mai csirkék, főleg ez utóbbi: B-Dawk már 38. életévét tapossa. Tavaly ennek maximálisan megmutatkoztak a jelei, egyikük sem alkotott maradandót. Moore az idei gyenge safety class legjobbja, már freshmanként kezdő volt a Bruinsban, és 37 meccset tolt le megszakítás nélkül, tehát egy igazán durábilis játékosról van szó. Igazi centerfielder labdavadász, ha kondícióját rendbe tudja hozni (a Pro Dayén akadtak ilyen irányú gondjai), és még egy kicsit erősödik, akkor nagyon komoly FS lehet belőle az NFL-ben. Várhatóan első meccsétől kezdő FS-e lesz a Broncosnak. Egy pickkel később ismét a Broncos jött, ezzel a választással a Miami Egyetem LT-jét, Orlando Franklint húzta be a csapat. A hegyomlás méretű (201 cm, 141 kg, 28 centis tenyerek) tackle-ről már a draft előtt is megmondták az elemzők, hogy szinte biztosan nem lesz LT az NFL-ben is, mivel a profi pass rusherek ellen már nem lesz elégséges az agilitása. Ezzel együtt kiváló falemberrről beszélhetünk, akinek állhatatosságáról csak annyit kell mondani, hogy az egész 2010-es szezont bal térdében szakadt meniscusszal (porcgyűrű) küzdötte végig, amit csak a szezon után műttetett meg. John Elway támadófalról szóló nyilatkozataiból rendre kimarad az elmúlt 4 év RT-jének, Ryan Harrisnek a neve, sejthető hogy a csapat komoly forrásokat nem fog megmozgatni a szabadügynök OT megtartása érdekében, így Franklin hamar tűzközelbe kerülhet.

A harmadik kör harmadik választásával Nate Irving NC State linebacker jogait foglalta le a Broncos. A 4-3-ra való átállás magával hozza az igényt egy fizikális, tackle-biztos MLB-re. A Broncos egyik opciója a posztra Joe Mays volt, aki valamennyire megfelel ennek a leírásnak, de ő marginális fizikai képességekkel bír, emellett játékintelligenciája is hagy kivánnivalót maga után. Mario Haggan jöhet még szóba erre a posztra, de ha Irving egyetemi pályafutását vesszük figyelembe, akkor nem lehet kétségünk afelől, hogy az ultraproduktív játékos első évében meg fogja szerezni a kezdő pozíciót. Irving passz elleni védekezése nem az igazi, de a Broncosnak most sokkal fontosabb egy kemény, futásokat ölő játékos jelenléte a védelemben. Irving után egy újabb DB, Quinton Carter érkezett az Oklahomáról, aki Moore-ral együtt hosszú évekre dinamikus safety-duót alkothat. Carter jól olvas, mágnesként vonzza a labdát, viszont nem egy kifejezetten gyors játékosról van szó, emiatt klasszikus FS feladatkör ellátására nem alkalmas. Ugyanakkor méretét meghazudtolóan fizikális, képes legyőzni blokkokat, és így fel lehet küldeni a boxba a futás ellen. Ő talán nem lesz idén kezdő, de mindenképpen van benne potenciál. Daniel Graham kirúgása miatt szükség volt TE-re, az egyetlen talán használható tight end a rosteren a tavalyi 2. körös Richard Quinn volt. A drafton a Broncos rögtön kettő tight endet is húzott, mindkét játékos hasonló stílusú, inkább elkapó mint blokkoló alkat. Az első közülük a futballban kis egyetemnek számító Portland State-ről érkezett, Julius Thomas az Antonio Gates-iskola követőjeként először kosárlabdásként érvényesült inkább. Focit csak tavaly játszott az egyetemen Thomas, 29 passzt kapott el 495 yardért és 2 TD-ért, a Vikings gyenge csapatának egyik kiemelkedő színfoltja volt. Rengeteget kell tanulnia, amíg effektív TE lehet belőle a ligában, de elképesztő atletizmusa magában hordozza ennek lehetőségét. A másik TE a 7. körben érkezett Virgil Green személyében, akit különböző sérülései miatt csúszott le az utolsó körbe, bár nem egy elit atléta, a Nevada offense-ében mutatottak alapján magasabb választásra számíthatott. Green egy teljesen átlagos TE, semmiben nem kiemelkedő; nem valószínű hogy meg fogja váltani a Broncost, mélységnek megfelel. A maradék két játékos, a hatodik körös LB Mike Mohamed, és a 247.-ként kiválasztott Jeremy Beal DE vélhetően a special teameket fogják erősíteni.

Kansas City Chiefs

A Chiefs évek óta nem választhatott ilyen későn a drafton az első körben, a tavalyi csoportelsőség egyik hozadéka volt az 1/21-es pick. A draft alatt a Cleveland csapatával elcserélte a KC a választást az 1/27-ért és egy 3. körösért. A 27. választásból 26. lett, mivel az előttük lévő Baltimore kicsúszott az időből egy elügyetlenkedett trade-kísérletnek köszönhetően, ezzel pedig a Pittsburgh elkapójára, Jonathan Baldwinra esett a Chiefs választása. Tavaly Matt Casselnek abszolút nem mentek a mély passzok, a 20 yardoknál hosszabb átadásoknál neki lett az egész ligában a legrosszabb a ratingje, mitöbb, az ilyen átadásoknál három interceptionje is született. Baldwin igazi deep threat, 6' 4"-es magasságához remek sebesség párosul, elképesztő elkapásokra képes - majd 2 métere mellé több mint 100 centis súlypontemelkedés járul, magyarul 3 és fél méterről is le tudja venni a labdát... A legnagyobb draftolt elkapóval kapcsolatban negatívumként emlegetik kapcsán a dívaságra való hajlamot, de Todd Haley vezetőedző már számos ilyen WR-t tudott "megszelídíteni" edzői pályafutása során, úgyhogy vélhetően nem lesz ezzel gond.

A második kör 23. választásával a Chiefs Rodney Hudson belső falembert húzta. Hudsonnak kissé szélsőséges volt a draft előtti megítélése, egyes ranglistákon a legjobb centerként szerepelt, máshol 5.6- számú guard volt. Akárhogyis, a Seminoles támadófalának egyik legnagyobb erőssége volt 4 évig, 47-szer volt kezdő (mindannyiszor guardként), kétszer nyerte el az ACC konferencia legjobb támadó falemberének járó Jacobs Blocking Trophy-t, ami mellett még számtalan kisebb-nagyobb díjat nyert el a 4 év alatt. Egy NFL-szinten kissé alulméretezett játékosról van szó, már ami a guard posztot illeti, méretbeli hiányosságait szokatlan agilitásával, kiforrott lábmunkájával kompenzálja. Kérdéses hogy Casey Wiegmann, a veterán, 39 éves center visszatér e még egy évre, ő maga 50 %-ra tette ennek esélyét. Akárhogyis, hamarosan szüksége lesz a Chiefsnek egy megbízható centerre, aki könnyen lehet, hogy a guardnak kicsi, de centernek prototípus méretű Hudson lesz annak ellenére, hogy minimális tapasztalattal rendelkezik ezen a poszton. Tavaly az NFL talán legjobb futógépezete volt a Kansas Cityé, nem Hudson fog rontani rajta. A Brownstől kapott harmadik körrel Justin Houston DE/OLB-t húzták Scott Pioliék. Houston tehetsége, potenciálja alapján elsőkörös is lehetett volna, de a pályán mutatott inkonzisztenciája, illetve az azon kívül mutatott viselkedése másfél körös csúszásba került neki. Bár a Georgiában DE-t játszott első két évében, biztosak lehetünk abban, hogy nem Glenn Dorsey vagy Tyson Jackson helyére szánta őt a csapat, hanem 258 fontjával ugyanúgy pass rusher OLB lesz belőle a Chiefs 3-4-es rendszerében, ahogy 2010-ben a Bulldogsnál is ezt a szerepkört töltötte be egy hasonló rendszerben. Romeo Crennel már sok hozzá hasonló játékossal dolgozott edzői karrierje során, könnyen kihozhatja Houstonból is az állatot, akinek egy másodlagos pass rush technikát kell kifejlesztenie, illetve coverage-beli képességeit kell még palléroznia. Saját harmadik körösével a draft idei testépítője/szuperatlétája érkezett, a Miami Egyetem DE-je, Allen Bailey. Baileynek elképesztő fizikuma van, majd 130 kilós szálkás izomtömeggel rendelkezik, amit még mozgatni is tud. Linebackerként érkezett a Hurricaneshez, első évében inkább speciel teamer volt csak, aztán 2008-ban robbantott, és sackekben, valamint mínuszos tackle-kben is vezette a házi ranglistát. 2009-ben és 2010-ben DE és DT posztokon egyaránt játszott, ki is vívta az edzők elismerését azzal, hogy zokszó nélkül váltogatta a posztokat, amikor a csapat érdeke ezt kívánta. Bailey-nek rengeteg törődésre lesz szüksége az edzők részéről ahhoz, hogy stabil kezdő lehessen, de nincs hova sietni, hiszen a már említett két fiatal, ex-elsőkörös Chiefs DE-t valószínűleg egy jó ideig amúgy sem kell leváltani. Addig is a speciális egységekben pusztíthat a tinédzserként egy alligátort szimplán egy lapáttal megölő játékos.

A 4. körös CB Jalil Brown az első körös Jimmy Smith corner-párja volt a Colorado Buffsnál, nála valamelyest kevesebb atleticizmussal bír, de mindenképpen egy képzett, technikailag rendben lévő játékosról beszélhetünk, akit egyelőre dime csomagokban (az első három CB, Flowers, Carr és a nickelback Arenas helye betonbiztos a Chiefsben) és a special teamekben fogunk viszontlátni. Az 5. körben érkezett a QB Ricky Stanzi, aki helyi legendává nőtte ki magát iowai karrierje során, számtalan comeback, kritkus pillanatokban adott nagy passz fűzódik a nevéhez a Hawkeyes színeiben. Bár egyelőre még nem lesz veszélyes Stanzi Matt Cassel kezdő helyére, a backup posztot minden bizonnyal seperc alatt el fogja hódítani a tavyl harmadik számúként szereplő Tyler Palkotól (Brodie Croyle-nak lejárt a szerződése, szinte kizárt hogy visszahozza a Chiefs). Egy igen fejlődőképes, pro style offense-ben edződött játékosról van szó, aki ráadásul a tavalyi Chiefs rookie TE Tony Moeakival játszott együtt három évet. Ne legyünk meglepve ha 2014-re a KC kezdőt Stanzi neve nyitja. A másik ötödik körös játékos az Oregon State OLB-je, Gabe Miller lett, akinek felmérőkön mutatott számai bizakodásra adnak okot, ennek ellenére ne számítsunk arra hogy bármi több lesz belőle egy szolid special teamernél. A 6. kör végén kompenzációs pickkel egy stealnek is nevezhető játékost szerzett meg a Chiefs, Jerrell Powe, az Ole Miss NT-je érkezett. Powe klasszikus nose méretekkel rendelkezik, 187 centihez 150 kg járul, így ő felépítésében abszolút alkalmas arra hogy ellássa az alapvető 3-4-es NT feladatot: betömni mindkét A-lyukat. Olyan középiskolai pályafutása volt, hogy 2005-ben lényegében oda mehetett volna egyetemre ahova akar, de bűnrossz tanulmányi eredményei miatt három évet pocsékolt el különböző előkészítő iskolákban, mielőtt a Mississippibe be tudott volna kerülni. Ott aztán igazi sztárrá nőtte ki magát 2009-ben, ez az ő szempontjából kissé meg is bosszulta magát, 2010-ben már ismerték az ellenfelek, és a blokkolási sémákat rá igazították, emiatt nem igazán tudott tavaly kibontakozni. Ezzel együtt hamar átveheti Ron Edwards helyét a Chiefs kezdő NT-jeként, a tavalyi gyenge futás elleni védekezésen mindenképpen javíthat jelenléte. A 7. körben egy Yale (!) RB érkezett, Shane Bannon, aki amolyan mindenes volt a Bulldogs offense-ében, h-back, fullback, TE egyaránt volt. Bannonra csak a draft előtt pár héttel figyeltek fel a Chiefs scoutjai, a nem meglepő módon mintapolgár Bannon ideális esetben akár kezdő FB is lehet már 2011-ben.

San Diego Chargers

A San Diego érdekes helyzetben volt, lényegében nincs igazi needje a csapatnak annak ellenére hogy nem jutottak rájátszásba. Testvérek között is 3 meccset buktak el a special teamek bénáskodásain, a blokkolt puntokat, benyelt return TD-ket nem tudta ellensúlyozni az egyaránt ligaelső offense ill. defense. Így nyugodtan mehettek a BPA elv szerint, illetve koncentrálhattak a speciális egységek megerősítésére. A Chargers első körös pickjét, a 18.-ként kiválasztott Corey Liugetet minden médiában prototipikus 4-3 DT-nek aposztrofálták, ami persze igaz is, hiszen a Fighting Illiniben főleg ezt játszotta. Bár az Illinois-ban olykor NT-t is játszott, a Chargers 3-4-ében nem nose tackle-ként számítanak rá, hanem DE-ként kell majd helytállnia. Egyetemi csapata használt olykor háromemberes frontot, úgyhogy nem teljesen idegen terep számára az 5-ös technikában való felállás, illetve 4-3-ban is gyakran állt fel az OT-kkel szemben. A 298 fontos játékos talán nem a leggyorsabb védőfalember - ezalatt azt kell érteni, hogy "csak" 4.97-et tud 40 yardon -, de kifejezetten erős, nagyon nehéz huzamosan blokkolva tartani, emellett folyamatosan pörög, akár 10-15 yard mélyen megcsinálja a szerelést, ha arról van szó. Tavaly Igor Olshansky távozása után egy évig Jaques Cesaire volt a másik kezdő DE Luis Castillo túloldalán hosszú évek backuposkodása után, de az nyilvánvaló volt, hogy nem rá fognak alapozni hosszabb távon San Diegoban. Liuget talán ha nem is egyből, de várhatóan már 2011-ben át fogja venni ezt a helyet Cesaire-től.

A második körben kétszer is választott a Chargers, elsőnek egy defensive back, a clemsonos Marcus Gilchrist érkezett, aki egy sokoldalú játékos, safety-t is tud játszani a cornerkedés mellett. Nem egy hiperfizikális ütközőgép, de jól választja meg a szögeket a futásoknál, emellett képes bejátszani a pályát mély passzoknál. Egyelőre nickelként kell megragadnia a Chargersben, de akár CB-ként, akár - és ez a valószínűbb - safetyként be fog tudni kerülni kis szerencsével a kezdőbe előbb utóbb. Gilchrist talán kissé meglepő választás volt, kissé hátrébb rangsorolták a nagyobb draftoldalak - nem mintha a csapatok az ő listáik alapján dolgoznának -, de a következő 2. körös pick mindenkit meglepett. Azt a Jonas Moutont húzta be a csapat, aki tavaly a Michigan borzalmasan gyengécske defense-ében se mutatott kiemelkedőt linebackerként (bár vezette tackle-ökben a Big Tent), és legjobb esetben is csak 5-6. körös prospectnek tartották a scoutok. Némileg védhető a draft talán legnagyobb reache, egyrészt állítólag a Saints is szerette volna a harmadik körben megszerezni Moutont, másrészt mint a cikk elején említettük, a Chargers abban a helyzetben volt az idei drafton, hogy lényegében a 2. körtől kezdve el lehetett kezdeni a speciel teamerek beszerzését, az egyetlen valódi neednek nevezhető posztot megoldották Liugettel. Mouton kőkemény ütköző, már középiskolás korában hírhedt volt könyörtelen tackle-jeiről, és az egyetemen is ütött ki embereket szép számmal. Ezzel együtt igen atletikus játékosról beszélhetünk, aki ezen képességeinek latba vetésével nagyon hasznos tagja lehet a Chargers punt és kickoff coverage egységeinek, és talán beverekedheti magát a kezdő ILB posztok egyikére is.

Kétszer húzhatott a harmadik körben is a Chargers. A 82. pickkel egy helyi fiút, a San Diego State Aztecs elkapóját, Vincent Brownt választotta ki a csapat. A függőben lévő CBA-tárgyalások miatt nem tudni, hogy a Vincent Jackson, Legedu Naanee, Malcom Floyd trióból melyiküknek milyen státusza lesz, egyelőre mind szabadügynökök. Emiatt nagyon fontos volt a mélység megerősítése WR poszton. Brownnak nincsen kiemelkedő mért adatai, se nem magas (181 cm), se nem igazán gyors (4.57), de a pályán kiválóan feltalálja magát, mindent elkap, és minden részletre odafigyel. Biztosra vehetjük, hogy a draftolatlan elkapókból is sztárt csináló Philip Riversszel hamar megtalálja az összhangot. Bár két éve befürödtek egy USC DB-vel, Keith Ellisonnal - igaz nem játéktudása, hanem viselt ügyei miatt -, most ismét a Dél-Kalifornia Egyetemről hoztak el secondary játékost. Shareece Wright egy fizikális CB, aki igazán akkor él ha press coverage-ben az elkapó arcába állva jammelheti azt, illetve a futások ellen is előszeretettel lép fel. Zónázás során hajlamos elveszni, gyakran túlságosan felegyenesedik, és ilyenkor könnyebben megverhető. Jó secondary edzővel ez a hiba természetesen könnyen kiküszöbölhető, egy-két év múlva ideális esetben kezdő CB lehet Wrightból.

Darren Sproles úgy tűnik most már tényleg nem fog visszatérni San Diegoba, a kistermetű 3rd down RB hat igen sikeres évet húzott le a Boltsnál. Három nagyobb futóval rendelkezik jelenleg a Chargers, Ryan Mathews, a tavalyi meglepetésember Mike Tolbert, illetve a rövidyardos szituációk mestere, Jacob Hester mellé kellett tehát egy kisebb, gyorsabb, a passzjátékban is hasznosítható back. A 4. és az 5. kört teljes egészében kihagyta a csapat, első hatodik körös választásukkal -"természetesen" itt is kétszer választott a Chargers- a 175 centis Jordan Todman, a Connecticut futója érkezett, aki azért valamivel nagyobb darab, mint Sproles, de képességeiben hasonló kategóriába sorolható vele. Ha blokkolási tudását sikerül felfejlesztenie, hamar elnyerheti a 3rd down RB posztját, illetve visszahordóként is alkothat. A másik hatodik körös pick a michigani Steve Schilling lett, aki egy átlagos fizikai adottságokkal bíró belső falember, viszont technikailag minden a kisujjában van, és páratlan munkamorállal bír. Mindenképpen esélyes az 53-as keretbe való bekerülésre, eleinte backupként, pár év múlva talán kezdőként is. A hetedik körben a csapat Andrew Gachkart választotta ki a Missouri Egyetemről, igen meglepő lenne ha special teamernél bármi több lenne belőle az NFL-ben.

Oakland Raiders

A Raiders 2009 szeptemberében eladta 2011-es első körösért Richard Seymourért cserébe a Patriotsnak. 2 év távlatából azt mondhatjuk hogy megérte az üzlet. Hue Jackson egy interjúban a draft után elmondta hogy az ő szemében a 2011-es draft legjobb játékosa Seymour. Persze ez túlzás, mindesetre korántsem biztos hogy az 1/17-tel jobb játékost tudott volna húzni Al Davis gárdája - a Patriots végül a coloradoi OT-t, Nate Soldert választotta ki a megszerzett draftjoggal. Emiatt egészen a második nap harmadáig kellett várnia a csapat szurkolóinak ahhoz hogy lássák kit választanak ki először 2011-ben. Ahhoz képest hogy egy második kör közepi pickről beszélünk, a draft előtt talán a legbiztosabbra mondott választás volt az egész eseményt tekintve a Raidersé, szinte kivétel nélkül minden elemző Stefen Wisniewski belső falembert tartotta a legvalószínűbb Raiders választásnak. Ennek oka kettős, egyrészt Wisniewski nagybátyja igazi Raiders legenda, Steve 13 évig állt a csapat szolgálatában, a 90-es évek egyik legkeményebb - és legaljasabb - támadófalembere volt, idéntől pedig ő a Raiders OL edzője is. Másfelől a csapat legnagyobb hiányposztja is volt a belső falember, mind centerre, mind guardra szüksége volt a csapatnak Robert Gallery majdnem biztos távozása, és Samson Satele gyenge teljesítménye miatt. Egyelőre kérdéses hogy mit fog játszani Wisniewski, az egész OL-ben lényegében csak az LT Jared Veldheer helye a biztosnak mondható. A legvalószínűbb az, hogy Satele helyét átvéve center lesz a fiatal játékos.

A harmadik körben egy tipikus Raiders pickkel az idei combine leggyorsabb játékosát is kihúzta Al Davis csapata, a Miami 3. (!) számú CB-je, DeMarcus Van Dyke érkezett, aki leginkább nickelbacket játszott a Hurricanes-ben, valódi kezdő baloldali CB-ként csupán párszor volt a floridai egyetemen. 183 centijéhez járuló 178 fontja nem túl sok, pár kiló izom még elférne rajta, viszont 4,28-as sebessége, és általános mozgékonysága komoly lehetőségeket rejt magában. A harmadik kör későbbi szakaszában az évek óta szokásos Raiders-Patriots machináció következett, a 3/28-ért és a 4/28-ért 2012-es második, ill hetedik körösét adta oda a Raiders. A 3/28-cal az LSU OT-je, Joseph Barksdale érkezett, aki 2008-ban és 2009-ben RT-t, 2010-ben pedig LT- játszott Les Miles offense-ében. Barksdale eredetileg DT volt, középiskolai karrierje után egy második Haloti Ngata-t láttak benne a scoutok, de mivel az LSU tömve volt 2007-ben jobbnál jobb belső védőfalemberekkel, Miles jobbnak látta, ha a túloldalra helyezi át. A Raidersben szinte bizonyosan RT-nek szánják Barksdale-t, aki ha nem is lesz egyből kezdő, ideális esetben hosszú évekig fogja a Raiders falat erősíteni.

4/16-tal egy újabb DB, Chimdi Chekwa játékjogát foglalta le a csapat. Chekwa az Ohio State-ről érkezett, a Big Ten egyik leggyorsabb játékosa volt az elmúlt években, 4,38-as 40 yardot futott az idei combine-on. A drafton eredetileg magasabbra értékelték az elemzők őt, de a Sugar Bowlon nagyon komoly csuklósérülést szenvedett, ami operációt igényelt, 2. körös státuszból így csúszott vissza a 4. körbe. Jól olvasó játékosról van szó, nagyszerű ösztönei és kiváló sebessége révén hamar megtalálja a labdát, főleg zónázás során hasznos. Amiben fejlődnie kell, az pontosan az, amit a Raiders megkövetel a CB-itől, ez pedig a press technikában való emberfogás. Vele együtt a Raiders 4 CB-t draftolt két év leforgása alatt, ami nem is csoda annak tudatában, hogy Nnamdi Asomugha szerződése semmissé vált, és szinte 100 % hogy nem tér vissza. A másik negyedik köröst a Raiders egy szintén villámgyors futóra használta fel, az Eastern Washingtonból érkezett Taiwan Jones, aki a Darren Sproles kategóriájú RB-k sorába helyezhető el, alkatilag alkalmatlan arra, hogy egy csapat szekerét húzza első számú futóként, de meccsenként max 8-10 labdát kapva minden érintésében meglesz a lehetőség arra hogy nagy playt mutasson be. A csapat megkérdőjelezhetetlen elsőszámú futója Darren McFadden, aki tavaly az NFL egyik legjobbja volt posztján, de cseréje, Michael Bush - aki McFadden távollétében szintén nagyszerűen játszott - státusza kérdéses, lehet hogy UFA lesz. Mindenesetre ha marad is Bush, akkor sem jár rosszul a Raiders egy Jones-stílusú futóval, aki változatosságot hoz az offense-be. Az ötödik körös Denarius Moore igazán végzős évében lett NFL prospect, a Tennessee egyetemen viharos három éven kellett keresztülmennie, minden évben új HC és kezdő QB keze alá kellett dolgoznia. 2010-ben 21 yardos elkapásonkénti átlagot ért el a WR, igazi deep threatté avanzsált tavaly. Blokkolásban fejlődnie kell, nagyszerű sebességéhez nem társul túl komoly felépítés, emiatt a press coverage gondot jelent neki. A maradék két pikckel marginális játékosok érkeztek, egyikük sem alakotott túl figyelemreméltót csapatában. Van Dyke volt miami csapattársa, Richard Gordon TE mindössze 10 elkapást jegyzett egyetemi karrierje során, inkább blokkolóként, mint elkapóként számoltak vele. Emiatt elsősorban a special teamek számára jelenthet erősítést, szinte kizárt hogy valaha integráns része legyen az Oakland offense-nek. A 7. kör végén pedig a USC-s David Ausberry érkezett, akinek a nevével szintén nem nagyon lehetett találkozni a prospectekkel foglakozó oldalakon. Ausberry-t TE és WR posztokon váltogatta a Trojans, mikor mire volt szüksége az offense-nek. Fizikumát tekintve elit játékosról beszélhetünk, 192 cm magas, és ehhez 106 kg szálás izomtömeg társul, emellett 4.46-os 40 yardot futott a USC Pro Day-én. Valószínűleg úgy gondolja a csapat, hogy a Marcel Reece projekt beválta (a 2010-es kezdő FB egyetemen még WR volt) után ismét megpróbálnak egy jó fizikai adottságokkal rendelkező játékost saját igényeik szerint átformálni egy-két éven belül.

Írta:

Demeter Ádám (Döme)