Egyetemi előzetes 3/7

28. Washington Huskies

Nehéz lesz ráismerni a seattle-i csapatra, hiszen olyan, az előző években meghatározó alakjai nélkül folytatják mint Seferian-Jenkins, Keith Price vagy Bishop Sankey. A teljesítmény ugyanakkor csak a Titans által elsőként választott futó esetében volt ott a nagy név mögött, és nélkülük is tömve vannak remek játékosokkal - főleg a védelemben. A fő okot a bizakodásra elsősorban Chris Petersen jelenti. Az új edző a Boise State-nél 92-12-es mérleget rakott össze 2006 óta, és sokáig irreálisnak tűnt, hogy elhagyja a Broncos-t egy nagyobb program kedvéért, most mégis megtörtént. Peterson támadóháttérrel felvértezett szakember, így az offense újraszabása izgalmasan hangzik.
Amit nem kell zargatnia, az a támadófal. Az élvonal 5. legrutinosabb egysége jó eséllyel a Pac-12 legjobbjai közé számít majd. Nem került be ugyan a konferencia álomcsapatába de csak egy lépésre volt onnan Micah Hatchie (LT), Dexter Charles (LG) és Mike Christe (C) is. Charles az egyetlen nem végzős a kezdőben. Ilyen fal mögött kevésbé meglepő, hogy Sankey számai olyanok voltak amilyenek (20 TD, 1870 yard). Nagy lehetőség előtt áll tehát Dwayne Washington, aki újoncként is kipróbáltatott (7.1 yard/carry) és jóval masszívabb (6´2“, 221lb) mint Sankey volt. Irányítóként Cyler Miles-nak már be kellett ugrani egyszer az Oregon State ellen és 69-27-re nyertek. A mobilis QB játéka jobban hasonlít Lockerhez mint Price-hoz. A tavalyi csapatban 21 passzolt és 5 futott TD-t jegyzett az irányító, viszont csak hatot veszített és pontossága kiemelkedő volt. Cyrus Miles-szal vélhetően másféle erényeket csillogtat majd a támadósor. Előbb ugyanakkor meg kell találnia az elkapóit, hiszen ASJ mellett a meglepetésre élre álló Kevin Smith is távozott. Kasen Williams sérülésből lábadozik, és hiába van 3 év alatt 1700 yardja, nem biztos, hogy régi arcát tudja mutatni. Ilyen esetben Jaydon Mickens lehet a go-to-guy.
A védelem legnagyobb sztárja Hau´Oli Kikaha, a 13 sackes DE. A sérülés miatt másfél szezont kihagyó védő 70 szereléssel tért vissza és a Pac-12 második csapatáig játszotta magát. Az, hogy ilyen hatékonyan támadta az irányítót, nagyban köszönhető Danny Sheltonnak, ekkora NT-vel szemben (6´2“, 332lb) meg kell gondolni kit dupláznak a támadófalban. Rajtuk kívül Evan Hudson és Cory Littlejohn is maradt a védőfal tagjai közül, kiegészülve Andrew Hudsonnal és Josh Shirley-vel, az egyik legbőségesebb pass rusher állomány áll rendelkezésre. Egy sorral hátrább sem rosszabb a helyzet, Shaq Thompson ugyan nickelbackként kezdte karrierjét, de atletikusságát immár nem csak WLB hanem RB poszton is teszteli majd Petersen. Oldalán John Timu és Travis Freeney is a Pac-12 legjobbjai között van számontartva a posztján már egy ideje, szóval ez ellen a front7 ellen nehéz lesz boldogulni. A secondary-ről nem lehet ugyanezt elmondani, egyedül Marcus Peters (CB) jelent állandóságot, aki mellesleg 14 passzt hatástalanított és ő is Pac-12 második csapatos, mint Kikaha. Két újonc is bekerülhet a csapatba, Budda Baker (SS) tavaly még középiskolában volt all-american.
Tavaly sokáig kirobbanthatatlanok voltak a top25-ös rangsorból, de a Stanford, az Oregon majd az Arizona State elleni vereségek helyre tették őket, és a UCLA-vel se bírtak el így lett 9-4 a mérlegük. Ezeken a csapatokon most sem lesz könnyebb végigmenni, főleg egy formálódó új támadósorral, de mindenkinek megnehezíthetik a dolgát, a front7 pedig zseniális látványnak ígérkezik.  Az első négy meccs laza (az Illinois is) utána viszont rögtön jön a Stanford a Husky stadionba, nagy darálásra lehet számítani.

27. Northwestern Wildcats

Titkos esélyesként harangoztuk be a tavalyi évben a Northwesternt, amelynek szemet gyönyökördtető támadójátéka, és a Colter-Mark duó virtuózitása miatt számos emlékezetes pillanata lehet az idényben. Nagyon nem így történt. Az első 4 meccsüket könnyen hozták, a  jónevű Syracuse-California duónak 92 pontot felrajzolva, az Ohio State elleni 30-40 után azonban teljes gőzzel elindultak a szakadék felé és hetet buktak, kettőt hosszabbításban. Az év végi Illinois elleni 37-34 is inkább vereség ízű volt, elnézve az Illini jelenlegi játékerejét. Persze mindez nem volt előzmény nélküli, Kain Colter már a szezonnyitón lesérült, és bár visszatért, nem tudtak vele számolni úgy, ahogy szerették volna. Venric Mark 3 meccsen volt bevethető, de kettőt nem fejezett be épségben, szóval a támadósor gyorsan és alaposan leépült.
A jó hír, hogy Mark visszatér és a 2012-ben 1366 yardot futó, all-American punt returner mögött Treyvon Green is kompetens játékos a második számú futó feladatkörére, 8 touchdownt is elért mikor megörökölte a labdát. Az öt legjobb elkapó közül is négy itt van, Tony Jones és Christian Jones jól megjegyezhető páros, 1298 yardot és 8 TD-t kombináltak, végzősként még jobbak is lehetnek. A támadófalra lehet számítani, a Jorgensen-Mogus-Vitabile-Frazier-Konopka összetételű egység minden tagja ismerősen mozog a BigTen meccseken; két junior és három végzősről lévén szó, a gárda erősségei lehetnek. Az irányítók között biztosan lesz cserélgetés, Trevor Siemian maradt, de legutóbbi 11-9-es TD/INT mutatója nem túl erős, futással pedig veszélytelen. Matt Alviti már újoncként pályára kerülhet ha futni kell, és Pat Fitzgerald reményei szerint hasonló szinten űzi majd az ipart, mint elődei, Dan Persa vagy Kain Colter.
A védelem első embere Chi Chi Ariguzo a gyenge oldali linebacker, aki 106 szerelése mellett 4 interceptiont is beírhatott magának. A legjobb szerelőjük ugyan távozott, de középen Collin Ellis, valamint a safety-ből átvezényelt Jimmy Hall is kellő biztonságot jelent a pálya közepén. A védőfal szintén 3 visszatérővel kalkulálhat, és az eddig csereként lehetőséget kapó Ifeadi Odenigbóra is érdemes lehet figyelni, hiszen a pass rusher csak 9 szerelést csinált de abból 5.5 sack volt. A secondary akár 6 fővel is számolhat mint húzónév, Matthew Harris a legkevésbé rutinos, de neki is van 5 meccsen kezdőtapaszatalata. Az egységet Ibraheim Campbell (SS) nevével kell kezdeni, de bárkiben benne van, hogy kifog egy jó meccset.
A menetrend olyan non-konf csapatokat is tartalmaz mint a Notre Dame, a Northern Illinois vagy a Cal, igaz utóbbi kettő ebben az évben nem (sem) tűnik veszélyesnek. Az október és november eleji rangadókból nehéz lesz csont nélkül kijönni, de ha nem kerülnek olyan hullámvölgybe mint tavaly, akkor ellavírozhatnak a rangsor alsó felében.

26. Louisville Cardinals

Minden szempontból új időszámítás veszi kezdetét a Cardinals programjában. Új konferenciában, ACC-csapatként versenyeznek tovább, ami egyrészt könnyebbé teszi a boldogulást az élmezőny felé, hiszen jobban megbecsült csapatokkal játszanak majd mint eddig, másrészt nehezebb is lesz a sorsolás, hiszen több itt az erős csapat mint az American vagy a Big East konferenciában volt. Charlie Strong Texas felé vette az irányt, a helyére érkező régi-új mester Bobby Petrino pedig itt volt a legsikeresebb vezetőedzőként - 12-1-es mérleget rakott össze 2006-ban mielőtt a Falcons-hoz szerződöt volna. Végül a játékoskeret is új vezéreket kell, hogy találjon, 3 első körös NFL választott, Calvin Pryor, Marcus Smith és Teddy Bridgewater is alapvető eleme volt az elmúlt két évben csak 3 meccset vesztő Louisville-nek. A sok változás ellenére 2014-ben is komoly kihívónak tűnik a Kentucky állambeli csapat minden ellenfele számára.
Várhatóan Will Gardner kerül Bridgewater örökébe, a másodéves QB-t már be-berakosgatták tavaly is pár meccsen, 12 passzából 2 TD lett. Előnyére válik, hogy DeVante Parker nem állt profinak, és a tavalyi 885 yardos, 12 TD-s évét felül is múlhatja ha Gardner nem csődöl be. Az American konferenciában 1. számú all-starnak számító WR érdekes lesz, hogy az ACC-ben mennyire számít majd elitnek. Mellette Eli Rogers és a TE, Gerald Christian sem elhanyagolható célpont. A futóknál visszatér a legeredményesebb, Dominique Brown (6´2“, 233lb) de elsősorban nem rá, hanem Michael Dyerre kíváncsi a közvélemény. Az Auburnben két 1000+ yardos évet is produkáló RB az Arkansas State érintésével kötött ki itt, és tavaly csak harmadik számú volt, de a tavaszi edzőmeccsen már 150 yarddal és 3 touchdownnal emlékeztetett régi önmagára. Ha Dyer formába lendül, könnyen eltolódhat a hangsúly a futójáték irányába. A támadófalon nem múlik, hiszen 3 olyan játékosuk is van, akik az American konferencia legjobbjai közé számítottak. Jamon Brown (LT), John Miller (LG) és Jake Smith (C), ráadásul elhozták Ian Silbermant Floridából, aki szintén tapasztaltnak számít.
Sokkal több a kérdőjel a védelemben. Hét kezdőjátékos is távozott, köztük a két első körös. Vannak ugyan így is húzónevek - Lorenzo Mauldin 9.5 sackjének is köszönhetően volt konferencia válogatott, akárcsak Charles Gaines (CB), aki 5 INT mellett másik 7 passzt szintén elütött. Sémaváltás lesz, 3-4-ben folytatódik a védekezés, ami Mauldin számára nem biztos, hogy feküdni fog a védőfalban, elvégre csak 244 fontot nyom. A védelem közepéről Preston Brownt is draftolták, szóval új hangadóra lesz szükség, leginkább Keith Brown és James Burgess lehet a befutó. A secondary néz ki legjobban, Gaines társa, Terrell Floyd is játékra kész, a safety-k között pedig Jermaine Reve nem ma kezdte és Jeremy Sample is kellemes meglepetés lehet a JuCo transzferek közül.
A Miami kapcsán már szóba került, hogy szeptember elsején, MNF keretében nyitja a szezont a Lousiville, de lesz pénteki (Syracuse) és csütörtöki (Florida State!) találkozójuk is. Az ACC-n kívülről megmarad a Kentucky elleni rivalizálás utolsó hétre, plusz mennek a Notre Dame-hez is például. Nagyon várjuk, hogy mekkora kihívást jelent majd a Cardinals az ACC csapatokra és fordítva - érdekesség, hogy 2008 óta nem látogatott a Papa John´s stadionban rangsorolt csapat, top10-es pedig 2006 óta. Az október 30-i Florida State vendégjáték során ez várhatóan megváltozik.

25. Texas Longhorns

Ha már szóba került Charlie Strong, rögtön itt az új csapata is. A Longhorns egy átlagos Big12 élcsapattá silányult, 8-9 győzelmeket szereznek évente, ami egy átlagos program számára jó érának tűnik, itt viszont minden évben a bajnoki címért kéne versenyben lenni a tradíciónális szurkolói elvárások szerint. Strong személye joggal ad okot bizakodásra, illetve az is, hogy az NFL Draft nem érintette meg a gárdát, legjobb játékosaik közül Mike Davis és Jackson Jeffcoat sem talált gazdára. Erre történelmi mélypontként is tekinthetünk, ugyanakkor a mag egyben maradt, ami jó kilátásokkal kecsegtet 2014-re.
Elsősorban a futójáték élharcosai között lesznek ismerős arcok, Malcolm Brown, Johnathan Gray és Joe Bergeron is bizonyította kisebb-nagyobb időközönként, hogy veszélyes játékos. 2013-ban több mint kétezer yardot és 17 touchdownt raktak össze hárman, és Brownnak volt a legrosszabb yard/carry mutatója 4.2-vel, ami még így is jónak számít. Sőt, David Ash is veszélyes ha megindul előre labdával a kezében. Az immár végzős irányító 3 meccs után agyrázkódás miatt a legutóbbi évben nem sok lehetőséget kaphatott, Case McCoy viszont lediplomázott és a nem túl fényes játékánál (11 TD, 13 INT) csak jobb jöhet Ash-től, vagy az utolsó hat meccsre szintén benevezett Tyrone Swoopes-tól. Hogy kinek fognak passzolni, az már nehezebb kérdés, Mike Davis a 18 elkapott touchdownból nyolcat vállalt magára. Jaxon Shipley és Geoff Swaim (TE) fokozott felelősséggel kalkulálhat. A támadófalból csak Dominic Espinosa (C) és Kennedy Estelle (RT) volt eddig alapember, szóval a guardokkal lehetnek gondok, LT-ként pedig a korábbi JuCo all-American, Desmond Harrison fog szereplni.
Jeffcoat nélkül sem lesz elit DE hiányában a védelem. Cedric Reed még nem ligaelit kaliber, de nagyon jó játékos, all-Big12 2. csapatos, 10 sackkel zárt és 79 szereléssel. Mellette Desmond Jackson és a 320 fontos Malcom Brown (nem a futó) is masszív emberi lény középen, a védőfal egyébként is Strongnál általában hatékonyan működik. A linebacker sorban rendre szakadtak az achillesek és térdszalagok vírusszerűen, de mindenki felépült és játékra kész, márpedig ha Jordan Hicks, Steve Edmond és Peter Jikens is fel tud állni, akkor ez a front7 kiemlkedőnek számít a konferenciában. Hátul a 8 rotációs emberből 6 megmaradt, köztük az a Quandre Diggs (CB), aki tán a legtöbbre viheti.
A Big12 mezőnyében a ki-ki meccsek felét húzta be a Texas, papírforma alapján idén is ilyesmire lehet számítani. Az Oklahoma elleni Red River Rivalry időpontja október 11, egy héttel azután, hogy a konf címvédő Baylort fogadják. Nagy érdeklődésre tart majd számot a 3. körben, Arlingtonban megrendezésre kerülő UCLA elleni párharc. A Bruins most sokkal inkább tűnik bajnokesélyesnek, szóval ha ott nyerne a Texas, akkor újra komolyan lehetne venni. A téli Alamo Bowlon elszenvedett 30-7-es vereség az Oregontól jól mutatta, hogy a top csapatokhoz képest hol tartott a Longhorns, Charlie Strongnak innen kéne felhozni a programot. Kérdés, hogy hány év kell hozzá.

24. Florida Gators

1979 óta nem zárt negatív mérleggel a Gators, egészen az előző idényéig, ahol a 4-1-es mutató után csak vereségek következtek, de Will Muschamp vezetőedző így is megtarthatta az állását. Ez valamennyire mutatja, hogy a külső tényezőkben is keresni kell a hibát a csapat gyenge szereplését illetően, elsősorban a sérüléshullámban. Néhány játékosuk ezen a tavaszon is átkerült a profi ligába, de összességében managelhető veszteségeken vannak túl, és innentől kezdve csak felfelé vihet az út.
A quarterback-szituáció sokkal nem lesz tisztább mint eddig, de az biztos, hogy Jeff Driskellel kezdik majd a szezont. A legutóbb 3 meccs után partvonalon kívülre kerülő scrambler sem tartozik a SEC jobb irányítói közé, de még mindig vele működik legjobban a támadósor. A tavaly beugró Tyler Murphy elszerződött, Skyler Mornhninweg pedig inkább a jövő embere. Biztos ami biztos, két freshman is bevetésre kész. Annyiban bizakodhat Driskel, hogy most várhatóan nem kell nélkülözni Chaz Greent és DJ Humphries-t a támadófal két széléről. Az egyikőjük már augusztusban kidőlt, a másik a szezon felénél, így pedig érthető volt a leolvadás. Sokat mondó, hogy a Gators most is ki tud állítani egy sokat látott OL ötöst, pedig Jon Halapiót és Jonotthan Harrisont is el kellett engedniük. Szintén elég mély a RB-rotáció. Fred Taylor fia, Kelvin az utolsó 7 meccsen már egyenlő bánásmódot kapott, mint a legtöbb yarddal bíró Mack Brown, és a vírusos fertőzéssel bajlódó Matt Jones is játékra jelentkezik. Az elkapóknál sokkal szegényesebb a helyzet, de nagyon bíznak az eltiltás miatt eddig jegelt Demarcus Robinson debütálásában és Quinton Dunbarral vagy Andre Debose-zal még mindig lehet kalkulálni.
Az NFL Draftot figyelők jól tudják, hogy 3 defensive back, Purify, Roberson és Watkins is a nagy reményekkel indult el, sőt egy negyedik is befejezte tanulmányait. Most egyedül Vernon Hargreaves-re (CB) lehet rámutatni, hogy már bizonyított játékos, de aki ismeri a Florida hagyományait, tudja, hogy ebbe a sorba mindig lesz megfelelő utánpótlás, most is van. Eleve a védelemről tudni kell, hogy a 2013-as idény első felében 13 pontot írtak rájuk átlagosan, majd ahogy elkezdtek hullani az emberek, ez felment 29 pontra. A linebackerek közül mindenki visszatér, így a Buck poszton szereplő, SEC 2. csapatos, Dante Fowler is, valamint a középen legjobb szerelőnek mutatkozó Michael Taylor, és az erre a szerepre limitált idő alatt is bejelentkező Antonio Morrison. A védőfalban hozzászoktak már Muschampék, hogy Dom Easley és Ronald Powell sose egészséges, így van bőven jelöltjük a pótlásukra. Fowler mellett a másik pass rusher Jonathan Bullard lesz, jó párosnak tűnik az övék és középen is van aki megtámogassa, Leon Orr személyében.
Még egy olyan csúf eredmény nem történhet meg mint egy éve, mikor például a Georgia Southern is kifogott az aligátorokon. Most megint lesz 3 olyan non-konf ellenfelük, akik ellen a B csapatnak is nyerni kéne, hozzáadva az évvégi, szokásos Florida State rangadóhoz, ami más kategória. A sorsolás nem kedvezett nekik, hiszen a nyugati csoportból az LSU-t és az Alabamát is útjukba sodorta a szél. Túlzás lenne azt állítani, hogy közeleg a Florida visszatérése a bajnokesélyesek közé, de ha csupán a felhalmozódott tehetséget nézzük, akkor itt a helyük a kiemelt csapatok között.