Három dolog, amit alig várunk: a Big Ten

Gaál Sándor (gsn):

1. Az év mérk?zése (USC Trojans - Ohio State Buckeyes, Szeptember 13.):

Kell-e annál jobb összecsapás, amelyen két National Championship várományos feszül egymásnak? Lehet-e ennél a két csapatnál tehetségesebb alakulatokat szembeállítani? Mikor láttunk legutóbb nyolc potenciális els? körös játékost (USC: Fili Moala (DT), Rey Maualuga (MLB), Brian Cushing (OLB), Taylor Mays (S), Ohio State: Chris Wells (RB, bár ? jelezte, hogy szeretne maradni 2009-re is), Alex Boone (OT), James Laurinatis (MLB), Malcolm Jenkins (CB)) a következ? évi draftról egy college meccsen? A mérk?zésen szerepl? két csapatnak esélye lehet arra, hogy ezen az összecsapáson kívül összes találkozóját megnyerje. Tehát, a gy?ztes el?nybe kerül a National Championshipért való küzdelemben a vesztessel szemben. A Buckeyes számára sorsdönt? a meccs azért is, mert ha kimondjuk, ha nem, a Big Ten messze elmarad a két elit konferencia, az SEC és a Pac-10 színvonalától, és kritikák érték a csapatot emiatt az elmúlt években. Sokak szerint nem lett volna szabad ?ket az elmúlt két National Championshipre sem beválasztani. Az eredmény tudjuk, két olyan vereség lett, amelyen a mérk?zéshez gyakorlatilag nem sok köze volt a csapatnak. Az SEC-vel szemben az OSU 0-8-as Bowl mérleggel rendelkezik. Ha az Ohio State legy?zné a USC-t, a Pac-10 legjobbját, akkor javítana kicsit a negatív képen. Szerezne egy kis elismerést, amely után már kevesebb fanyalgó hangot hallanánk egy újabb National Championship Gamere beválasztás után.

2. Chris Wells és Arrelious Benn:

E két játékos teljesítménye érdekel els?dlegesen a Big Ten összes szerepl?je közül. A Beanie becenévre hallgató Chris Wells az egyik legjobb er?futó, akit valaha láttam. Testi ereje egészen lehengerl?, minden egyes ütközés után képes még legalább plusz 2-3 yardot megszerezni. Az LB méret? futójátékos remek cutback futó is, kiváló irányváltásokkal. Nem Adrian Peterson szint? tehetség, de sokkal keményebb játékos nála, és még ha lassabb is (4,5-ös a 40 yardja), keménysége ellensúlyozza az els?rangú gyorsaság hiányát. Nehéz Beaniehez hasonló játékost találni, van benne egy kis Jim Brown, van benne egy kis Eddie George, de igazán egyetlen olyan RB sincs, akire futóstílusában és nyújtott produkciójában hasonlítana. NFL szinten szerintem klasszis kezd? RB válik majd bel?le, ha nem is a 2009-es, de a 2010-es drafton biztosan ott lesz. A másik figyelmünkre érdemes játékos, Arrelious Benn csupán freshman volt 2007-ben. Els? évében kezdett az Illinois Fighting Illini csapatában, amelyet ? és Rashard Mendenhall repített egészen a Rose Bowlig. A Rejus becenev? WR domináns alakja lesz a Big Tennek, els? évében még csak a kibontakozásba kezdett bele, de innent?l a határ számára gyakorlatilag nem létezik. 2007-ben az év freshmanjének választották a konferenciában, mindezt úgy, hogy gyenge QB mellett játszott és sérült is volt, így is fel tudott mutatni több mint 500 yardot elkapásban. A következ? két évét az egyetemen öröm lesz végigkövetni.

3. Triple option a Big Tenben:

Ezt a mondatot elolvasva végigfut az ember hátán a hideg. Big Ten, a tradicionális, az ?si eredet?, a mai napig a h?skor felé visszanyúló játékot alkalmazó csapatok hazája. Néhol felt?nik egy spread offense (Illinois), de a csapatok többsége megmaradt az NFL-hez is közeli játékstílusnál. Most azonban a Big Ten egyik oszlopos tagja, a Michigan, és annak új f?edz?je, Rich Rodriguez megváltoztatja a képet. Az NCAA egyik leghíresebb programja ugyanis a spread option guruval a fedélzetén átvált az edz? jól ismert triple option támadójátékára. Ennek megfelel?en mindenki ment, aki valamilyen szinten nem illik az új sémákba. A West Virginiánál, Rodriguez korábbi csapatában még el is fogadtuk a játékrendszert, hiszen az ember nem volt hozzászokva a csapat játékstílusához, de a Michigan az más. Meglep? lesz, érdekes lesz, és kicsit sokkoló is lesz ezt a játékot látni a pályán. Nem is az érdekel, hogy mire lesz elég az els? évben (biztos, hogy lesznek nehézségek, és egy 50 %-os mérleg is sikerélmény), hanem az, hogy mit lép az új irányvonalra a Big Ten többi csapata, mennyire fogják tudni kezelni. És végül, de nem utolsó sorban, mit szólnak a szurkolók, a régi Wolverines hívek ahhoz, amit Rich hoz magával… Az új évezred college támadójátékához.

Horváth Róbert (JJ Tiller):

1. Juice Williams, Arrelious Benn, Vontae Davis, Brit Miller:

Mi a közös ebben a négy játékosban? A válasz az, hogy mindannyian ugyanabban a csapatban, az Illinoisban játszanak. Mindenki számára az Ohio State a csoport egyértelm? királya, azonban én nem feledkeznék meg a harcoló illinikr?l, akik tavaly egyszer már bebizonyították, a Big Tenben is lehet „gesztenyét préselni”. Mendenhall nélkül is elég er?snek érzem a csapatot ennek megismétlésére, bár a Missouri, Michigan, Wisconsin és Penn State háza táján való vendégeskedésbe a leger?sebbeknek is beletörhet a bicskája
 

2. A nagy kiugrás el?tt: Northwestern, Michigan State.

Számtalanszor jeleztem már, hogy nem rajongok kimondottan a Big Tenért, a Northwestern és Michigan State mérk?zéseit mégis izgatottan várom. A Wildcats támadósora igazi csemege lehet a jó szórakozásra vágyóknak, a Spartanst meg már csak Ringer miatt is érdemes meglesni. A realitás mást mond, ám titkon reménykedem abban, hogy ?k ketten felforgatják a csoport állóvizét
 

3. Vérátömlesztés a betegnek, t?zijáték a köbön:

Ellenszenvemet a konferencia iránt az is táplálja, hogy a Big Televenben (ez a szurkolók vicces utalása az amúgy tizenegy csapatos Nagy Tizekre) az Offense-k jóval fajsúlyosabbak, mint a Defense-k, pedig én a játék védekez? elemeit favorizálom a legjobban. Aki hozzám hasonlóan brutálisan kemény védelmet keres, az itt biztosan nem találja meg a számítását, f?leg a nagy passzok magas száma szembet?n?, a secondaryk sokszor csak asszisztálnak az elkapók és irányítók bravúrjaihoz. Például Michigan spread és a Northwestern no-huddle offensének adaptálása minden bizonnyal csak ront a helyzeten, de aki szeretne pár parázs és szoros meccset megtekinteni, annak azért melegen ajánlom a csoportrangadókat, és a Michigan-Ohio State rivalizálás sem véletlenül viseli a sokatmondó The Rivalry nevet…