Heti körkép - AFC, 2. hét

 

 

 

AFC West - Demeter Ádám (Döme):

Az AFC West berkein belül a 2. héten csoportrangadón találkozott a Kansas City és az Oakland, a másik két csapat pedig AFC North-beli ellenfelekkel vette fel a harcot.

 

Denver Broncos:

2-0-val állnak, 13 pontot engedett eddig összesen a defense-ük, az offense, ha nem is olyan robbanékony, mint a rövid életű Cutler-érában volt, a legutolsó meccsen már kezdett összeállni. Ettől függetlenül óva intenénk mindenkit attól, hogy felszálljon a Broncos "bandwagonra". Ezeket az eredményeket két olyan csapat, a Bengals és a Browns ellen érték el, akik ketten együtt mindössze 8 meccset nyertek 2008-ban, és évek óta a liga leggyengébbjei közé tartoznak. Messzemenő következtetéseket levonni épp emiatt nem szabad. Azt persze nem vitathatjuk el a Vadlovaktól, hogy a viharos offseason után várthoz képest igen jól teljesítenek, a defense 3-4-re való átállítása nagyon úgy tűnik, hogy jó húzásnak bizonyult. Az első héten a Cincinnatinek engedett késői TD után a Cleveland is mindössze két mezőnygólra volt képes a Denver ellen, és ez azért bármilyen csapatok is voltak az ellenfelek, tiszteletreméltó. A Browns elleni mérkőzés a Mile High-beli szezonnyitón nem indult túl biztató előjelekkel, az első kickoffnál a visszahordás során a RB Hillis elejtette a labdát, így a vendégek nem várt támadást indíthattak igencsak kecsegtető mezőnypozícióból. Végül nem sikerült teljes mértékben kihasználniuk ezt, mindössze egy 21 yardos mezőnygólra futotta. A szívességet hamar visszaadta a Cleveland, pár play-jel később egy rossz shotgun snapet követően a földön fekvő labdát a denveri védelem szedte fel, ezzel hozva most saját offense-üket kedvező pozícióba. Nem is várattak magukra sokáig az első pontok, Orton Tony Schefflert találta meg egy quick slanttel az end zone-ban. Az első félidőben egy-egy mezőnygól született még a két oldalon. A szünetben a legendás TE Shannon Sharpe került beavatásra a Broncos Ring of Honor nevű "elitklubjába". A jelenleg televíziós szakértőként dolgozó ex-játékos nem mindennapi módon, ejtőernyővel érkezett meg az Invesco Field-re... A második félidő az addigi kiegyenlített játék után Bronkó-dominanciát hozott, a védelem pusztító-üzemmódba kapcsolt. Elvis Dumervil 4 sacket szerzett, ezzel franchise rekordot állított be. Rajta kívül főleg a belső LB-k, D. J. Williams, és a volt-Browns játékos Andra Davis remekeltek. Ennek köszönhetően a Cleveland futójátéka úgyszólván nemlétező volt az egész meccsen. Ez pedig megpecsételte Brady Quinnék sorsát, a passzjáték is komolyan visszaesett. Az edzői stábot dícséri, hogy nagyon szépen sikerült kiaknázniuk a meccs legnagyobb mismatch-ét a papíron jobboldali OLB Dumervil, és a Browns RT John St. Clair között. A denveri defense volt ugyanakkor az egyetlen csapatrész, amely hiba nélkül teljesített, a special team, és az offense is meg-megtorpant időközönként. Matt Prater két nem túl hosszú mezőnygólt is kihagyott 37 és 39 yardról, és ez, valamint az eladott kickoff return egy szorosabb meccsen könnyen megbosszulhatták volna magukat. Az offense nem csinált butaságokat, de egy 48 yardos Buckhalter futástól, és egy hosszabb Stokley-elkapástól eltekintve nem is voltak igazán nagy játékaik. Orton jelenleg szimpla game manager, kérdés, hogy amikor majd nem fogja tudni a hátán vinni a csapatot a defense, képes lesz e pluszt nyújtani.

Ha neki nem is, a defense-nek újabb remek alkalom következik az összeérésre, rutinszerzésre a Raiders elleni meccsen Oaklandben. A Raiders offense az átlagnál erősebb futójáték mellett eddig csúnyán akadozott, a QB Russell nagyon nem találja a ritmust. Igazi ki-ki meccs lesz ez, vélhetően az AFC West rivális mérkőzésein megszokott parázs ütközetre van kilátás.

 

Kansas City Chiefs:

A Chiefs, Haley edző, valamint Matt Cassell bemutatkozása felemásra sikeredett hazai pályán. Bár minden statisztikai mutatóban felülmúlták a vendég Oakland Raiders csapatát, egyben, a legfontosabban nem sikerült felülkerekedniük, 13 kapott pont ellenében 10-et tudtak csak szerezni. Ezzel 0-2-re módosult a csapat mérlege, az első győzelem még várat magára. A meccs talán a forduló legunalmasabbja volt, mindkét offense gyengélkedett, gyermekded hibák sorozatát követték el a játékosok mindkét oldalon. A Chiefs 409 yardot szerzett a Raiders 109-e ellenében. A kansas-i védelem nagyon jó munkát végzett az oaklandi futójáték megállításában, a leghosszabb Raiders futás 10 yardos volt. Emellett a legjobb vendég elkapót, a TE Zach Millert is sikerült teljesen kikapcsolniuk a játékból, a fiatal játékos nem tudott elkapást szerezni a meccsen. Kérdés, hogy melyik a Chiefs védelem valódi arca. Az, amelyik több mint 500 yardot engedve asszisztált egy új Ravens franchise rekord felállításához, vagy pedig az utóbb látott? A passzjáték nagyon gyengén működött, Cassell nem igazán találta a ritmust elkapóival, két INT-et is dobott a Raiders térfelén, ezzel megpecsételve a meccset. Az üdítő kivétel Bobby Wade volt, aki új csapatában rögtön 6 elkapással, és 72 yarddal mutatkozott be. A futójáték már jobban működött, 173 yardot hoztak össze Larry Johnsonék. A múlt héten dicsért speciel team most gyengén teljesített, egy puntot megfoghattak volan könnyedén az egy-yardoson, ehelyett "beügyetlenkedték" az end zone-ba. Colquitt ezen kívül se nyújtott kiemelkedőt, a visszahordások se termeltek komolyabb yardmennyiséget, pedig a Raiders 7-szer is puntolt. A KC-nél QB controversy van kibontakozóban. A Ravens elleni első meccsen Brodie Croyle kifejezetten jó teljesítményt nyújtott, 2 TD-passzal, és 0 INT-tel. Cassell a Raiders ellen egy TD-t, és két INT-et passzolt, ez az ellenfelet is tekintetbe véve jóval haloványabb teljesítmény. Haley segédedzői múltjából kiindulva nem fog visszariadni az "értékesebb" QB padra ültetésétől, ha úgy érzi, rövid távon jobban jár ezzel a csapat. Cassellnek emiatt túl sok dobása nincsen, vagy elkezd teljesíteni, vagy a kispadról nézheti, ahogy Croyle irányítja a Chiefs offense-t.

A Kansas City csak úgy nyerhet meccseket, ha nem követ el olyan buta hibákat, mint amilyeneket vasárnap. Ha az offense a futójátékra alapozva összeszedi magát, a defense pedig tarja a Raiders elleni formáját, akkor összejöhet pár győzelem a közeljövőben a csapatnak. Ez valószínűleg nem ezen a hétvégén fog elkezdődni, az Eagles-höz látogat a csapat, ők pedig McNabb nélkül is könnyen nagy falatnak bizonyulhatnak.

 

Oakland Raiders:

A Raiders úgy áll 1-1-el, hogy azt a meccset, amelyet meg kellett volna nyernie, elvesztette, amelyiken pedig minden emberi számítás szerint ki kellett volna kapnia, irtózatos szenvedések árán, katasztrofálisan gyenge támadójátékkal végül is győzött. A múlt heti MNF-vereségen nyújtott játék a legtöbb szurkolót pozitívan erősítette meg abban a hitében, hogy idén végre elindult valami a csapat háza táján. Ehhez képest a Kansas City-ben látottak ismét fejvakarásra késztethetik a csapat híveit. JaMarcus Russell rövid karrierje talán legrosszabb meccsét játszotta, az NFL-ben ritkán látható szinten volt pontatlan. Rich Gannon, a volt Raiders QB egy rádióműsorban számtalan hibára hívta fel a figyelmet, amit Russell technikájában vélt felfedezni az eddigi két meccsen. Russell mindezzel tisztában van, elmondása szerint még jó időbe fog telni, mire eljut arra a szintre, amelyre szeretne eljutni. A mérkőzésen az utolsó drive-ig mindössze 3 sikeres átadása volt neki, még a checkdown passzok se sikerültek a futójátékosoknak. A defense volt az, amely végig a meccsben tartotta a csapatot, Michael Huff, a már-már bust kategóriába sorolt anno elsőkörös safety 2 INT-et szerzett, mindezt úgy, hogy nem kezdőként volt jelen, hanem csupán a nickel csomagok részeként került fel a pályára. Egy TD-t engedett a védelem, a Chiefs ügyesen használta ki, hogy a Dwayne Bowe-t addig szorosan tartó Nnamdi Asomugha kiszáradás miatt elhagyta a pályát, a helyét átvevő Stanford Routtot pedig az elkapó egy az egyben megverte egy 29 yardos play során. A mérkőzés szép defense-teljesítményekkel, de csúnya hibáktól sújtva csendesen folydogált medrében egészen a 4 negyed végéig. 4 és fél perccel a meccs vége előtt született meg a vezetést jelentő Cassell-Bowe TD, és abból kiindulva, amit Russelltől, és a Raiders offense-től láthattunk (10 driveből 7 3-and-outra végződött), ez könnyen jelenthette volna a Chiefs győzelmét. Ám az utolsó drive-ra felszívták magukat a vendégek, egy 9 play-ből álló 69 yardos drive végén Darren McFadden 5-yardos futásával 13-10-re módosult az állás. Ez már nem változott a továbbiakban, így egyáltalán nem megérdemelten ugyan, de győzött a Raiders.

A Coliseumba visszatérve a Denvert fogadja a csapat, várhatóan nem egy sok TD-s, pörgős meccsre van kilátás. Az Oaklandnek komoly gondot jelent a bal guard Robert Gallery kidőlése, a fal legmegbízhatóbb tagjának tartott Gallery lábszárcsontját törte, így kb. egy hónapot ki kell hagynia. Pótlásának megoldása még nincs tisztázva, több verziót is felröppentett már Tom Cable HC, a legvalószínűbb az, hogy az új igazolás Eric Pears fog kezdeni LG-ben volt csapat ellen.

 

San Diego Chargers:

A Chiefs után a Chargers próbálta megvédeni az AFC West becsületét a Baltimore Ravens ellen. Izgalmas, szoros csatát hozott az NFL legjobb csapatai között számon tartott két brigád összecsapása. Ladainian Tomlison karrierje során először nem játszott csapata alapszakasz meccsén. A futójáték meg is érezte hiányát, mindössze 53 yardot sikerült a földön összehoznia a Chargers-nek. A mérkőzés korán adok kapok-jelleget öltött, Darren Sproles meccsnyitó 81 yardos elkapott TD-jét követően sorozatos pontváltások következtek. Ami fokozatosan a Ravens felé billentette a mérleget, az a red zone védelmük volt, a Chargers képtelen volt TD-re váltani a vörös zónába tett kirándulásait, folyamatosan mezőnygóllal kellett beérniük TD-k helyett. Ezzel szemben a Baltimore nagyon okosan felépített drive-okat vezetve, kihasználva Jamal Williams hiányát a Chargers védelmet belülről felőrölve szerezte az újabb és újabb pontokat. A félidőben 21-16-os vendégvezetéssel fordultak a csapatok, a különbség a második félidőben se változott, mindkét alakulat egy-egy TD-t, és egy-egy FG-t tett hozzá a megszerzett pontjaihoz. A Chargers-nek volt esélye a végén egy vezetést jelentő TD kiharcolására, de 37 másodperccel a vége előtt a Ravens 15 yardosán a 4. és 2-re behívott futást Ray Lewis hihetetlenül olvasva -5 yardon állította meg. Így a hazai bemutatkozása a san diego-iaknak nem sikerült túl fényesen, mindenesetre semleges nézők számára is igazán izgalmas és élvezetes mérkőzést sikerült a Qualcomm stadionba varázsolniuk.

Rivers-éktől a vereség ellenére igen effektív passzjátékot láthattunk, a Sproles-Jackson-Gates triumvirátus együtt 343 yardot szorgoskodott össze. Mindössze egy elejtett passzt láthattunk, Chris Chambers volt a felelős. Jegyezzük meg, hogy 2 interceptiont is dobott 2 TD mellé Philip Rivers. A második passzolt TD igazán látványos volt, Vincent Jacksont 3 védő vette körül, de Rivers tökéletes passzt adott az end zone-ba, Jackson pedig nem jött zavarba és megoldotta a feladatot.

A Chargers vitathatatlanul a csoport legerősebbje, de korántsem olyan erős, mint arra számítottunk. Természetesen ennek főleg a kulcsjátékosok sérülései a fő okozói, ugyanakkor egy elit csapatnak meg kell tudnia oldani ezek hiányát is. A San Diego szezonját ez fogja eldönteni: ha tudják pótolni Williams-t, Hardwicket, és a többieket, akkor nem lesznek gondban, ha ez nem sikerül, akár a csoportelsőség is veszélybe kerülhet.

 

Rostermozgások:

Mint azt már említettük, Jamal Williams-t, a liga egyik legjobb 3-4 NT-jét tricepsz-szakadás miatt IR-listára helyezték San Diegoban. A kaliforniaiak a defensive line-t erősítendő leigazolták Alfonso Boone-t, aki 9. éve van az NFL-ben. A veterán DE 6 évet töltött Chicago-ban, tavaly és tavalyelőtt a Chiefs sorait erősítette. Ő a múlt héten igazolt, és most kirúgott Andre Coleman helyét vette át a rosteren. A Chiefs kirúgta Turk McBride-ot, a 2007-ben 2. körben behúzott DE-t, mivel nem tudtak neki helyet találni az új védelmi sémában. Leigazolták a practice squadra azt a Lance Longot, akit az NFL-t közelebbről követők a preseasonban az On The Fringe néven futó, öt, az "NFL-életükért" küzdő játékosról szóló online sorozatból ismerhetnek. Long a Cardinals csapatába próbált bekerülni, sikerült is neki az 53 fős keretbe bejutnia a preseason végén, de a 49ers elleni vereség után mégis cutolták a tehetséges WR-t. Az ugyancsak elkapó Rodney Wrightnak kellett mennie a PS-ből, hogy Longot le tudják igazolni. A Broncos-nál és a Raiders-nél nem történtek tranzakciók.

A hét támadója: Ezen a héten sincs egyértelmű jelölt erre a címre. Sokak kedvence, Philip Rivers kapja ismét a "díjat" 2 interceptionje ellenére. A szerzett 436 yard megsüvegelendő teljesítmény, főleg annak tudatában, hogy a Ravens teljesen lenullázta a Chargers futójátékát. Kiváltképp a Vincent Jackson felé dobott hosszú passzok ültek.

 

A hét védője:  Elvis Dumervil elmondása szerint nagyon élvezi új pozícióját, és úgy érzi, itt fog tudni igazán kiteljesedni. Ez az ijesztő része a dolgoknak, hiszen, ha így játszik, amikor saját bevallása szerint is csak a felszínt kapargatja, milyen teljesítményt fog nyújtani, ha már rutint szerzett OLB-ként?

 

A hét speciel teamere(i): Shane Lechler és Sebastian Janikowski a egyetlen megmaradt játékosok a 2002-ben AFC-győztes oaklandi csapatból. A Raiders rúgótandeme azóta is a legmegbízhatóbb egységét adják a csapatnak. Lechler 3-szoros Pro Bowler mivoltát igazolva - és brutális szerződéséért megdolgozva - kiválóan puntolt, egy 66 és egy 70 yardos punttal nyitott a meccsen, végül 45,9 yardos átlaggal zárt. Todd Haley rá külön kitért am érkőzés utáni sajtótájékoztatón, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott róla: "Nem tudom hogy lehet ekkorát rúgni." Janikowski pedig az összes kickoffját touchbackre rúgta, így a puntok mellett a kickoffokat se tudta visszahordani a Chiefs. A lengyel rúgó emellett a 2009-es idény eddigi leghosszabb FG-jét rúgta be 54 yardról.

 

A hét újonca: Knowshon Moreno, a Broncos első körös választottja az első héten még szenvedett, de a mostani meccsen már megcsillantott valamit azokból az erényekből, amik a magas draftpozíciót indokolták. 17 futásból 75 yardot ért el, 4,4-es átlaggal, keményen megküzdött a yardokért.

 

 

AFC East - Csanádi Alexander (briareos):

 

A Buffalo Bills-t szemmel láthatólag nem törte meg az első heti MNF vereség, a támadók,gyorsan bekezdtek, egy Evans-Edwards összjáték, valamint egy 31 yardos Lindell FG-vel, a defense pedig egy 76 yardos Donte Whitner interception visszahordással próbált „lépést tartani”.

Fred Jackson továbbra is parádésan játszik, a 2. játékhéten 163 futott és  25 elkapott yarddal vetette észre magát. Egy biztos, ha Lynch is visszatér, nem lesz gond a futó poszttal Buffaloban.

Terrell Owens is révbe ért, hiszen a 4. negyedben, egy 43 yardos Edwards passzt követően első TD-jét szerezte a Bills csapatában. Owens számára azért nem felhőtlen az ég, hiszen az elmúlt 21 mérkőzésén 19-szer maradt 100 elkapott yard alatt.

 

A New England Patriots a New York Jetssel csapott össze, és egy dologra fény derült, Rex Ryan valóban nem azért jött, hogy Bill Belichick gyűrűit csókolgassa, bár az is tény, hogy az alatt a 0,25 másodperc alatt, amíg a két mester ujjhegyei összeértek, nem is lett volna módja így cselekedni.

Darelle Revis továbbra is jó úton halad, afelé, hogy a liga egyik legjobb CB-je legyen belőle, Randy Moss-t gyakorlatilag levette a pályáról, a New England 81-ese 4 elkapást tudott csak bemutatni, összesen 24 yardért.

A Jets defense-t dicséri az a tény is, hogy a Patriots támadói a mérkőzés során nem tudtak TD-t elérni. Erre utoljára 2006. december 10-én volt példa.

 

A csoportból utolsónak a Miami Dolphins lépett pályára, az Indianapolis Colts ellen, egy MNF mérkőzés keretében. A Dolphins támadóinak vitathatatlanul voltak jó pillanataik, a Ronnie Brown- Ricky Williams páros, nagyon hatékonyan mozgott a Colts védelme ellen, a mérkőzés mégis inkább a Miami védelme miatt marad emlékezetes. A mérkőzés első játékából egyből TD-t engedtek, majd később is 32 másodperc alatt végigengedték a Peyton Manning  vezette Colts támadókat. 

Jöjjön egy elképesztő adat: a Colts támadói a második félidőben csupán 13 játékot vezettek. Ebből 2 TD-t értek el.

Ez után gondolom senki számára sem meglepő, ha a héten a Miami Dolphins védelmét ültetjük a képzeletbeli szamárpadba...

 

 

AFC South - Geist Miklós (Ork):

Egy újabb játékhéten vannak túl az AFC South csapatai, de pár dolog nem változott az előző héthez képest. A Jaguars és a Titans még mindig nyeretlen és a Colts még mindig 100%-osan vezeti a csoportot.

 

Pár szó az eredményekről. A gyenge pass rush miatt Kurt Warner rövid passzokkal NFL-rekordot jelentő 92%-os pontossággal darabokra szedte a Jaguars secondaryjét és a Cardinals 31-17-es győzelmet aratott Jacksonvilleben. A támadó fal munkája még mindig gyenge volt, ennek ellenére Garrardnak már jobban ment a passzolás, de 3 fumbleje és egy interceptionje is volt, Jones-Drewnak az első nagy futása után nem jutott nagy szerep a meccsen köszönhetően a korai nagy hátránynak. A Jaguarst most se kerülte el a súlyos sérülés hiszen Troy Williamsont lehet, hogy elvesztik akár az egész szezonra. A csapattal kapcsolatban talán egyetlen pozitívumot lehet megemlíteni, az pedig Mike Sims-Walker. Az ifjú elkapó, ha ezt a játékot folyamatosan tudja hozni, akkor egyértelműen a Jaguars első számú elkapója lehet. A Jaguarsnak szinte minden téren fejlődnie kell, ha nem akarnak egy nagy vereségbe rohanni jövő héten Houstonban.

 

Az eheti csoporton belüli mérkőzés a Titans és a Texans között zajlott le. A meccsen főleg a támadóegységek domináltak és akár három-négy játékost is mondhatnánk erről a meccsről, aki rászolgált volna a csoport heti legjobb támadójátékosa címre. Ezért a héten nem is kapja meg senki ez a címet hasonlóan a hét jelenetéhez mivel csak erről a meccsről mindenki választhatna magának két-három nagy jelenetet ízlése szerint. Szóval, aki kedveli a nagy passzokat, elkapásokat és futásokat az mindenképp nézze meg a mérkőzés összefoglalóját. Visszatérve a találkozóhoz, Andre Johnson a tavalyi második Texans-Titans meccshez hasonlóan ismét nagy mennyiségben termelt a Tennessee secondaryvel szemben és 10 elkapást 2 touchdownt és majdnem 150 yardot jegyezhettek fel a neve mellé a jegyzőkönyvben. Még a szintén elkapó Jacoby Jones, a tight end Owen Daniels teljesítménye volt kiemelkedő az irányító Matt Schaubé mellett, akinek a 4 touchdownja és 0 interceptionje elhallgattatta az első hét utáni nagy kritikusait. A sok jó teljesítmény után érdemes megemlíteni, hogy - bár mentségére szolgál, hogy a Titans ellen nem nagyon szoktak futkározni az ellenfelek -, de Steve Slaton ismét nagyon gyenge volt és idén eddig elkapásból több yardot tett meg, mint futásból. A másik oldalon nem az irányító vagy az elkapók csillogtak, hanem Chris Johnson. Johnson majd 200 yardot tett meg futásból és csapatán belül ő kapta el a legtöbb passzt is összesen majdnem 100 yardnyit téve meg azokból, ehhez jön még, hogy 2 futott és 1 elkapott TD-t is elért. És ha ez mind nem lenne elég, akkor maguk a touchdownok mind nagy playekből születtek, szám szerint 57, 69 és 91 yardosak voltak. Az utóbbival, mint leghosszabb touchdown Johnson beállította Sid Blanks 1964-es franchise rekordját. A sok támadó után érdemes egy védőt is megemlíteni. Az újonc Brian Cushing kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Texans drukkerek nagy örömére. A meccs végét a Houston bírta jobban és végül Daniels egy yardos touchdown elkapásával egyenlítettek, majd Kris Brown field goaljával megnyerték a meccset, így 2006 után újra 0-2-vel kezd a Titans akikre nem vár könnyű ellenfél ezután sem, hiszen a hétvégén New Yorkban lépnek pályára a Jets vendégeként.

 

Végezetül a Colts keddi győzelméről. A meccs legfőbb tanulsága, hogy az Indianapolis ellen még mindig lehet futni, de ha az ellenfél nem szerez minden driveból pontot, de még inkább touchdownt, akkor bármennyi ideig is tartják pályán kívül Peyton Manninget, amint újra az ö kezébe kerül a labda, minden védelmi hibát kihasználva győzelemhez tudja vezetni csapatát. Történt ugyanis, hogy a Dolphins csak egyszer puntolt és a Coltsnál harmadannyi ideig se volt a labda, de végül mégis Jim Caldwell legényei hagyhatták el győztesen Miamit. A Colts nagyon jól indított, hiszen a kickoff után Manning passzából Dallas Clark egyből végigmasírozott a pályán és 12 másodperc alatt egy touchdownt ért el. Aztán a Dolphins végig a kezében tudta tartani a meccset. A futásokkal mindig meg tudták tenni a kellő yardokat és hosszú drivejaikkal teljesen lefárasztották az amúgy sem túl ellenálló védelmet. A Colts az egy éves születésnapját ünneplő wildcat formációt se nagyon tudta megállítani, és emellett, amikor ritkán megfogták a Miamit, akkor pedig repültek a sárga zászlók, hiszen a Dolphins támadófal jó munkájának hatására egy-egy Colts játékos rendre hamarabb indult, és ezzel 5 szabad yardot adott a Miaminak. De ez mind kevés volt, mivel a Miami védelme nem tudott kellő nyomást gyakorolni Manningre és állandóan szabadon hagyták Dallas Clarkot, aki majdnem 200 elkapott yardig jutott. Végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, de a negyedik negyed végén a Colts túl gyorsan ért el touchdownt, így a Miaminak még több mint 3 perce maradt, hogy ledolgozzák a 4 pontos hátrányt. Ez végül nem sikerült, így alakult ki a 27-23-as végeredmény. Ez volt Manning 119. győzelme, amivel megelőzte Johnny Unitast, aki eddig tartotta a legtöbb Colts-szal elért győzelem rekordját. Az Indianapolis, ha egy szerencsés, a kapufáról befelé pattanó field goal segítségével is, de nyerni tudott, így a csoport éléről várhatja a hétvégét, amikor a Cardinals otthonába látogat.

 

 

AFC North - Gergelics József (Soldados):

 

Rövid áttekintés:
A Baltimore Ravens egy tőle szokatlanul pontzáporos mérkőzésen múlta felül 31-26-ra a San Diego Chargerst idegenben. Noha szinte végig vezettek a Hollók, azért Ray Lewis zsenialitása kellett ahhoz, hogy végül ez így is maradjon. A Pittsburgh Steelers bár továbbra se mutat csúcsformát, ugyanakkor egy embert leszámítva eleget tesz a győzelemhez. Ez az egy ember - konkrétan Jeff Reed kicker - azonban éppen elég volt ahhoz, hogy a címvédő 17-14-es vereséget szenvedjen a Chicago Bears vendégeként. A Cincinnati Bengals pedig továbbra is igazolja, hogy miért vártak tőlük sokat, ugyanis a Green Bay Packers otthonában nyertek 31-24-re, ráadásul olyan erényeket csillogtatnak, amelyben kevesen bíztak, mint például az eddig igencsak hatékony futójáték. A Cleveland Browns kilátástalan játékkal 27-6-ra maradt alul a Denver Broncos ellen, s erre kár is több szót vesztegetni...

 

Amire még kíváncsiak vagyunk:

   Baltimore Ravens:
Tényleg ennyire jó a támadósor? Persze jelenleg egyértelműen látványos a javulás, hiszen tavaly éppen ezzel voltak gondok, hogy amikor a csodás védelem helyzetbe hozta a támadókat, akkor utóbbiak ezzel nem tudtak élni, ellenben most viszont igen magabiztos játékot láthatunk tőlük. Erről mindent el is mond, hogy mindkét meccsükön 300 total yard fölé jutottak. Csakhogy nézzük csak meg: a Chiefs és a Chargers gyengécske védelme állt velük szemben. Bizony a Chargersé is az, 3 éve csak úgy nyeli a yardokat, mintha kötelező lenne, 2 éve a rengeteg labdaszerzés tette rettegetté azt az egységet, de hol van az már... Erre a kérdésre valószínűleg csak az 5. héten fogunk választ kapni, mert a Browns és a Patriots védelme enyhén ementáli sajt ízű, viszont a Bengals és még inkább a Vikings egysége komoly próba elé állíthatja a Hollókat.

 

   Pittsburgh Steelers:
Mi is a valós értéke a támadófalnak? Sokan puffogtatják a tavaly jól megtanult mondást: a legrosszabb támadófal, amely Super Bowlt nyert és a ligában is messze átlagon aluli egység. De ez még mindig megállja a helyét? Egyelőre nincs egzakt válasz, ezért is foglalkozunk a témával, csakhogy a helyes kérdés valószínűleg így néz ki: mennyit javult a támadófal? Merthogy javult az nem kérdés. Bár a 2 meccsen 6 sack elsőre soknak tűnhet, ám ezenkívül talán 1-2 siettetést és ütést kellett csak átélnie Big Ben Roethlisbergernek, s bizony olyan tavaly sosem látott élményben lehetett része számos alkalommal, hogy a zsebben akár 5-6 másodpercig is keresgélhette elkapóit. Teadélutánt tartott és bizony jól is játszott mindkét meccsen. Ez mindenképpen fejlődést mutat, de azért megnéznénk egy blitzelős csapat ellen is ezt az 5 embert, hogy miként állja a rohamokat. A futás blokkolás is kérdéses, elvégre az első meccsen mutatott produkció értékelhetetlen, viszont Chicagóban ha nehezen is, de meglett a 4 yardos átlag kísérletenként. Nos a támadófal erőssége várhatóan a soron következő Bengals és Chargers elleni meccsen elválik.

 

   Cincinnati Bengals:
- Támadók fel tudnak-e nőni a védőkhöz? Carson Palmer képességeiben senki sem kételkedik. Fantasztikus irányító, csakhogy tavaly a sérülései miatt az idény nagy részében nem harcra fogható játékoson meglátszik a hosszú kihagyás. Egyelőre tőle szokatlanul sokat hibázik, s ezt a jó csapatok könyörtelenül ki fogják használni. De nemcsak az ő személye kérdéses, hanem Cedric Bensoné is. Igaz, ő éppen ellenkező okból, azaz a vártnál sokkal jobb teljesítményt nyújt. A kérdés az esetében tehát az, hogy ez a valós arca, vagy csupán arról van szó, hogy az idény elején nem a legjobb futás elleni védekezéssel rendelkező együttesekkel találkozott. Ezekre a kérdésekre akár már vasárnap választ kaphatunk, mert a Steelers védelme ellen bármelyik játékostól bravúr lenne egy kiemelkedő produktum.

 

   Cleveland Browns:
- 1/1? Ez a kérdés mindent elárul. A támadóknál Brady Quinn csalódást keltően játszik, a tavalyi év végére legpocsékabb egységbe nem sikerült új színt vinni vagy új lendületet hozni. Sokat hibázik és ezt a riválisok kamatostul behajtják súlyos pontok formájában. Emellett a védők bár némi javulást mutatnak, a kulcsszituációkban elkövetett sikertelen szerelési kísérletek miatt szintén vaskosan benne vannak a csapat kiábrándító teljesítményében. Az edzői stáb playhívása, továbbá a holtszezonbeli ténykedése is erősen megkérdőjelezhető, s ha rövidesen nem indul meg valamiféle látható fejlődés, akkor bizony jövőre nem kell más csapatra hagyatkozni, hogy kit is válasszanak a draft 1. körében.

 

A hét védője: Ray Lewis - Ha valaki arra kíváncsi mitől is Hall of Famer valaki, akkor nézze meg mit is nyújtott Ray Lewis. Nemcsak a 12 szerelésről és egy fumble kiharcolásáról beszélek, hanem arról, hogy ő csinálta meg - ráadásul mínusz yardon - azt a szerelést, amellyel véget ért a mérkőzés és ez az ösztönös játékából, kiváló játékolvasásából adódott.

 

A hét támadója: Cedric Benson - Isten se emlékszik rá, hogy a korábban "No Gain" gúnynévvel illetett futó mikor ért el egy meccsen 141 yardot. Érdemes lesz rá odafigyelni, mert az első héten sem játszott rosszul.

 

A hét nyertese: Chad Ochocinco és a Baltimore Ravens - Előbbi meg tudta csinálni az előre beígért Lambeau Leapet, ugyanis sikerült TD-elkapást jegyeznie, ráadásul összesen 91 yardot is összeszorgoskodott. Utóbbi pedig a Steelers kudarcával már 2 forduló után egymeccses előnybe került a csoportban.

 

A hét vesztese: Jeff Reed - Az elmúlt években biztos lábú rúgó 2 viszonylag közeli (38 és 43 yard) mezőnygólkísérletet is kihagyott, ezzel tulajdonképpen egyedüli bűnbakja lett a Steelers vereségének.

 

A hét újonca: Rey Maualuga - Már múlt héten is remekelt a linebacker, ezúttal viszont big playek is összejöttek neki, ugyanis a korábbi USC növendék 1 sacket jegyzett és 2 fumble-t harcolt ki 4 szerelése mellett. (Ezúttal azért nem bontottuk 2 részre ezt a titulust, mert a támadók között nem volt olyan, aki igazán megérdemelte volna.)

 

Előretekintés:
Az AFC North elkezdődik! Azaz a négy csapat két csoportrangadón küzd meg egymással. A Browns baltimore-i vendégjátéka nem ígérkezik túl izgalmas összecsapásnak, maradjunk annyiban, hogy meglepő lenne, ha a Ravens nem nagykülönbségű győzelmet aratna, sőt a magam részéről azon se lepődnék meg, ha lenullázná a vendégegyüttest. Ellenben a Pittsburgh Cincinnatiben lép pályára, s ez igazán parázs mérkőzés lehet. A bajnok nyilvánvalóan talpra akar állni a chicagói pofon után, s meg akarja mutatni, hogy véletlen volt, úgyhogy várhatóan ezer fokon égve játszanak majd. A hazaiak számára pedig ez egy igazi teszt lesz, ugyanis most a helyükre kerülhetnek: kiderülhet, hogy valóban már idén érdemes esetleg a rájátszás gondolatával kacérkodni, vagy az még azért korai. Én vendégsikert tippelnék, de szoros meccsen, ami bizony felkeltheti a vérmesebb Bengals-fanatikusok érdeklődését az utószezon iránt. Mindenesetre ha plusz motivációra lenne szüksége a Bengalsnek, akkor itt van: 2002 óta hazai pályán nem tudták legyőzni a nagy rivális Steelerst...