Heti körkép - AFC South, 14. hét

Indianapolis Colts – Tennessee Titans                    30 – 28

Nagy kiütésnek indult azonban a meccs végén akár fordíthatott is volna a Titans, de Jeff Fisher meccs végi döntéseinek hatására a kis különbség ellenére valószínűsíthető volt a Colts győzelme.

Az első félidő vége előtt már 21-0-ra vezetett a Colts és úgy tűnt, hogy a Titans játékosokat már nem is érdekli az idei év, de Nate Washington nagy elkapása után még időben sikerült nekik is feliratkozniuk az eredményjelzőre, ráadásul ők kezdhették a második félidőt. A félidő végén szerzett lendület kitartott a szünet után is és Collins újabb TD drivejával már láthatáron belülre került a Colts, akik már csak mezőnygólokig tudtak eljutni. A meccs végére a Titans kezdte felőrölni a Colts védőit, de 4 perccel a lefújás előtt 6 pontos hátránynál, egy 4&1-es szituációnál Fisher vezetőedző úgy döntött, hogy visszaadja a labdát a Coltsnak. Manningék köszönték szépen és miután Garcon egy kis 6 yardos passzból egy 43 yardos elkapást csinált, már csak Adam Vinatierinek kellett értékesítenie egy 47 yardos mezőnygólt. A hátralévő 3 percben a Titansnek már nem sikerült ledolgozni a 9 pontos hátrányt, mivel Collins képtelen volt a hosszú átadásokra és a rövid passzok és futások felemésztették a teljes hátralévő időt. Ezért végül csak a 30-28-as szépítés maradt a számukra.

A Coltsot továbbra sem kerülik el a sérülések. Most a vakoldali tackle Charlie Johnson esett ki, de a helyét átvevő Linkenbach remek munkát végzett és nem volt érezhető a kiesése. Pierre Garcon is végre kikecmergett a nagy hullámvölgyéből és 2 TD elkapása mellett remek módon használta a sebességét a meccs végi kulcsfontosságú szituációban. A korábbi TD gyáros Blair Whitenak annál rosszabb meccse volt. Ha a Colts végül vereséget szenvedett volna, akkor az az ő lelkén száradt volna. Történt ugyanis, hogy White kicsit elkeveredett a Titans endzonejában és azt hitte egy Reggie Waynenek szánt labdára, hogy neki szánták. Ezt még megspékelte azzal, hogy nem is kapta el a labdát és a közbeavatkozása miatt az üresen álló Waynenek sem sikerült. Ez a kis akció -4 pontot jelentett a Coltsnak, ami végül nem számított. A Colts gyengén teljesítő játékosai közé tartozik még a két csere TE Eldridge és Robinson. A Colts számára most következik a szezon legfontosabb mérkőzése a Jaguars ellen. Ha kikapnak, akkor már biztos nem juthatnak playoffba, azonban ha nyernek, akkor átveszik a csoport vezetését és ők fordulhatnak az első helyen a célegyenesbe.

A Titansnél nagyon úgy fest, hogy ez lesz Fisher utolsó szezonja. Ha mégis maradna, akkor mindenképp új irányító után kell néznie, mert jelen állás szerint Collins rövid ideig sem tűnik megoldásnak. A szép statisztikák ellenére Collins képtelen volt sikeresen hosszú passzokra, ráadásul rosszul szerepelt, amikor extra nyomás érkezett rá. Fisher vezetőedző is ludas ebben a dologban, mivel a két kezdő CBje nélkül felálló Colts ellen sem bírta megtalálni a módját, hogy hogyan használja egyszerre Brittet és Mosst. Mossra a szezon hátralévő részében már kárt is szót fecsérelni, mert a mostani meccsen még az irányába sem ment 1 passz sem. Chris Johnson azért hozta a tőle szokásosnak mondható teljesítményt. Az pedig a Colts védelmétől szokásos, hogy Johnson a megtett yardjainak, több mint 80%-át ütközés után tette meg. A falat tekintve Freeneyt sikerült semlegesíteni, de Stewartnak azonban meggyült a baja Mathissel. Alterraun Vernernek is nehéz napja volt, mivel az összes az irányába menő passzból elkapás lett. A Titans örülne, ha már véget ért volna az év, de addig még 3 meccs vár rájuk és még döntő szerepük lehet abban, hogy végül ki nyeri meg a csoportot.

Houston Texans – Baltimore Ravens                      28 – 34

Honnan is ismerős az, hogy a rossz 1. félidő után a Texans sok pontot szerez a 2.-ban és sikerül kiegyenlíteniük, csak hogy végül még rosszabb legyen a vereség? Hát onnan, hogy szinte minden héten ez történik a Texansal. Az első félidőben a Texans folyamatosan a saját 10 yardosa környékén kezdhette a drivejait, ráadásul a sok elejtett passz miatt legtöbbször egyből puntolni kényszerültek, ami nagyon jó mezőnypozíciót biztosított a Ravens számára. A Ravens ezeket a jó kezdőpozíciókat szépen lassan 21-0-ás előnyre váltotta. A félidő vége előtt még villant egyet a Schaub-Johnson páros és úgy tűnt a Texans még egy kis reménnyel várhatja a második félidőt, de 3. negyedet kezdő kickoffot David Reed TDre vitte vissza úgy, hogy egyszerre 3 Texans védő is képtelen volt levinni. A rémálomba illő kezdés ellenére a Texans hozta a szokásos 2. félidei formáját. 4 labdabirtoklásuk volt, amiből ha kicsivel lett volna több szerencséjük, akkor 4 TD-t is szerezhettek volna, de 2 mezőny gól és 2 TD + egy 2 pontos variáció is elég volt ahhoz, hogy hosszabbításra mentsék a meccset. Ez önmagában is szép teljesítmény és akkor még hozzá kell tenni, hogy az utolsó driveot Schaub 2 perc alatt vezette a saját 5 yardos vonalukról. Azok után, hogy a védők az egész félidőben pont nélkül tartották a Ravens támadóit nem volt meglepetés, hogy a hosszabbításban is sikerült őket puntra kényszeríteniük. Sajnos Schaub nem tudott élni a lehetőséggel és a nagy nyomás miatt végül interceptiont dobott, amivel véget is ért a mérkőzés. Ez külön a Texans tragédiája, hogy végül az a Schaub veszti el a meccset, aki korábban alig hibázott és a sírból hozta vissza a meccset a Texans számára.

A Texans elkapóira sok panasz volt a meccs elején. Az első félidőben nagyjából 5 labdát ejtettek el, ráadásul az egyik Owen Daniels kezéből kipattanó labdából interception is lett. A második félidőben Andre Johnson és Jacoby Jones vezérletével végre beindultak a támadók. A felzárkózásban fontos szerepe volt Gary Kubiaknak is, aki amikor kellett nem habozott nekimenni 4. kísérletre is. Foster kimérve pont 100 futott yardot hozott, ami a limitált szerep ellenére remeknek mondható. Ráadásul az utolsó driveban is volt egy fontos elkapása, ami után még sikerült az oldalvonalon kívülre kerülnie. Fontos megemlíteni, hogy Foster mellett a fullback Leachnek is a Pro Bowl keretben van a helye az idei év után. A támadófal azonban nem tudott felnőni az ellenfél színvonalához. A left tackle Duane Brown és a center Chris Myers volt az, akik kiemelkedően nem bírtak emberűkkel. A secondaryben Quin játékára nem volt panasz, jól semlegesítette Boldint. Jason Allen viszont rossz napot fogott ki és nem volt a tapasztalt Mason ellenfele. A védők többsége főleg az árnyékra vetődésben és a tackleök elhibázásában jeleskedett az első félidőben, de az edzők nagyon jól használták ki, hogy a Ravens nem változtatott azon, ami az előző héten a vesztüket okozta. Hiába vesztették el a Steelers elleni meccset a safety blitzek miatt, erre a hétre sem sikerült megfelelő megoldást kidolgozni a problémára John Harbaughnak és a stábjának. Azonban Polamaluval ellentétben Pollardnak nem sikerült turnovert kierőszakolni, de a védelem azért büszke lehet, hogy 2 negyeden át pont nélkül és minimális megtett yard alatt tudták tartani a Ravenst.

Az 5-8-as mérleg ellenére el lehet mondani a szokásos a Texans nagyon jó úton jár szöveget, de az idei évben már az 50%-os mutató sem valószínű a számukra. A vezetők is lemondtak már az idei évről és inkább IR-re rakják a sérült játékosokat. Mario Williamset, az elkapó David Andersont és a guard Mike Brisielt sem fogjuk már idén látni. A Texansra még vár egy a csoport utolsó helyéről döntő meccs a Titans ellen, illetve még az utolsó héten ők is királycsinálóvá válhatnak a Jaguars elleni mérkőzésükön.

Jacksonville Jaguars – Oakland Raiders                  38 – 31

A nagy játékok meccse volt ez, hiszen 6 30+ yardos TDnek is örülhettek a szurkolók, csapatonként 3-3-nak. Ezek a nagy playek nem túl hízelgőek a védelmekre nézve, de a meccs előtt is ilyesmire lehetett számítani, tekintve a Raiders futás elleni védelmét és a Jaguars minden tekintetben gyenge defensét.

A győzelem ellenére egy ideig biztos rémálmai lesznek a jacksonville-i védőknek Darren McFaddenről. McFadden elkapás után vagy szimplán futásból úgy rohant át a Jaguars védelmén, hogy néhány safety még mindig keresi merre lehet. Ennek és a gyenge passz elleni védekezés ellenére mégis a Jaguars tudott győzni, hála Tom Cable rosszul használt challengeinek, egy remek special team labdaszerzésnek és annak, hogy ők vihették be az utolsó ütést. Tom Cable Rashad Jennings 74 yardos futott touchdownjánál próbálkozott meg azzal hátha korábban Jennings kilépett a vonalon, de erre nem volt egyértelmű bizonyíték. Az elpazarolt piros zászló miatt azonban már nem, mert kockáztatni Mike Sims-Walker elkapásánál, amit nagy eséllyel érvényteleníthettek volna. A két eset között volt a meccs egyik legfontosabb jelenete Kassim Osgood kierőszakolt fumbleje. A két egymás utáni TD drive ellenére a Raidersnek még sikerült kiegyenlíteni 2 perccel a lefújás előtt, de ekkor ismét előlépett a special team. Deji Karim 65 yardos visszafutásával gyakorlatilag eldőltek a dolgok, de azért Maurice Jones-Drew még begyalogolt a Raiders endzonejába biztos, ami biztos alapon.

Garrard nem sziporkázott, de 200 futott yarddal a háta mögött nem is volt rá szükség. Jó döntésnek bizonyult, hogy inkább lemondtak az első számú elkapóról Mike Thomasról, mintsem megkockáztassák, hogy Asomugha irányába passzoljanak. Még kellett hozzá az utolsó futás, de Maurice Jones-Drewnak ismét meglett a 100 yard és ezzel tovább tartja a lépést Fosterrel a ligaelsőségért folytatott harcban. Ezen meccsen kivételesen csatlakozott mellé a backup Jennings is, akinek mindössze 5 futás elég volt, hogy 109 futott yardot tegyen meg. A jó sorozatokról beszélve, Jeremy Mincey még csak 5. meccsén kezdett, de már megszerezte 5. sackjét, ami egy Jaguars játékosnál igen nagy szó. Ha már volt szó a Texansnál, hogy a kicsit elfeledett Leachnek ott lenne a helye akkor a Jaguarsnál Terrance Knightont kell megemlíteni. Ha választani kellene valakit, hogy kit küldhetne a Jaguars Jones-Drew mellett a Pro Bowlra, akkor annak egyértelműen Knightonnak kellene lennie. Knighton remek futás elleni teljesítménye mellé a pass rush területén is fejlődött és kiemelkedik a Kampman kiesése után meggyengül falból.

Ez a győzelem azt jelenti, hogy a Coltsnak is meg kell majd vernie a Raiderst, ha playoffba akar majd jutni, de Jacksonvilleben nem gondolhatnak erre, mivel még a kezükben van a sorsuk és egy Indianapolisban aratott győzelemmel már semmiképp sem vehetik el tőlük a franchise első AFC South csoportgyőzelmét.