Heti Körképek - 1. hét - 1. rész
Az első hét történései négy csoportban.
NFC East - Borsik Tamás (Tomeee)
Eredmények:
New York Jets – Dallas Cowboys 27-24
St. Louis Rams – Philadelphia Eagles 13-31
Washington Redskins – New York Giants 28-14
Dallas Cowboys
Felemás érzések kavaroghatnak a Cowboys szurkolóiban. Egyfelől a vártnál sokkal jobban megszorongatták a náluk sokkal többre taksált Jets-et, másfelől viszont ez a „megszorongatás” könnyedén végződhetett volna győzelemmel is, hiszen a texasiak 14 pontos előnyt szórakoztak el az utolsó negyedben. Tony Romóra nem lehetett panasz, egészen az összeomlásig, ami nagyrészt neki köszönhető. 3 negyeden át remekül vezette a csapatot, 2 touchdown passzt is kiosztott, aztán az utolsó 
játékrészben kétszer is elvesztette a labdát, először a Jets goal line közvetlen közelében ejtette ki, majd 1 perccel a vége előtt, amikor egyenlő állásnál megkapta az esélyt egy game-winning drive vezetésére, rögtön odaajándékozta azt Darrelle Revisnek, elősegítve ezzel a hazaiak győztes field goalját. Romo a mérkőzést követő sajtótájékoztatón magára vállalta a vereséget, de így is érthető hogy most rengeteg kritika éri az irányítót. Ahogy várható volt, a Witten-Austin-Bryant hármas volt a legnagyobb segítségére, a tight end több mint 100 elkapott yarddal, a két receiver pedig 1-1 elkapott TD-vel tette le a névjegyét. A futójátéknak sok babér nem termett, Felix Jones leghosszabb kísérlete 8 yardos volt, ez mindent elárul, összesen 44 yardig jutott. A nyáron alaposan felforgatott támadófal a vártnál jóval hatékonyabban védte meg Romót, a 4 benyelt sack ellenére a legtöbbször rengeteg ideje volt célpontot találni. Amire szintén büszkék lehetnek a szurkolók, az a védelem. Hatalmas nyomás volt végig Sanchezen, DeMarcus Ware vitte a prímet 2 sackjével, mellette Anthony Spencer és Danny McCray is földre vitte 1-1 alkalommal a Jets irányítóját, és bár a 335 passzolt yard erősnek tűnhet első ránézésre, így is minden várakozást felülmúlt a Cowboys front seven. Nem csak a passz, a futás ellen is hatékony volt a védelem, sem Greene, sem Tomlinson nem volt faktor a mérkőzésen. Az egység legjobb embere egyébként Sean Lee volt, aki 12 tackle-je mellett 1 interceptiont is elcsípett. A secondary is helyt állt a sok sérülés ellenére, üröm az örömben, hogy Orlando Scandrick is feliratkozott a sérültlistára. A special team egyetlen hibájának a negyedik negyedbéli punt blockból bekapott TD-t írhatjuk fel, bár az inkább Joe McKnight bravúrjának volt köszönhető, mint a Cowboys hibájának.
játékrészben kétszer is elvesztette a labdát, először a Jets goal line közvetlen közelében ejtette ki, majd 1 perccel a vége előtt, amikor egyenlő állásnál megkapta az esélyt egy game-winning drive vezetésére, rögtön odaajándékozta azt Darrelle Revisnek, elősegítve ezzel a hazaiak győztes field goalját. Romo a mérkőzést követő sajtótájékoztatón magára vállalta a vereséget, de így is érthető hogy most rengeteg kritika éri az irányítót. Ahogy várható volt, a Witten-Austin-Bryant hármas volt a legnagyobb segítségére, a tight end több mint 100 elkapott yarddal, a két receiver pedig 1-1 elkapott TD-vel tette le a névjegyét. A futójátéknak sok babér nem termett, Felix Jones leghosszabb kísérlete 8 yardos volt, ez mindent elárul, összesen 44 yardig jutott. A nyáron alaposan felforgatott támadófal a vártnál jóval hatékonyabban védte meg Romót, a 4 benyelt sack ellenére a legtöbbször rengeteg ideje volt célpontot találni. Amire szintén büszkék lehetnek a szurkolók, az a védelem. Hatalmas nyomás volt végig Sanchezen, DeMarcus Ware vitte a prímet 2 sackjével, mellette Anthony Spencer és Danny McCray is földre vitte 1-1 alkalommal a Jets irányítóját, és bár a 335 passzolt yard erősnek tűnhet első ránézésre, így is minden várakozást felülmúlt a Cowboys front seven. Nem csak a passz, a futás ellen is hatékony volt a védelem, sem Greene, sem Tomlinson nem volt faktor a mérkőzésen. Az egység legjobb embere egyébként Sean Lee volt, aki 12 tackle-je mellett 1 interceptiont is elcsípett. A secondary is helyt állt a sok sérülés ellenére, üröm az örömben, hogy Orlando Scandrick is feliratkozott a sérültlistára. A special team egyetlen hibájának a negyedik negyedbéli punt blockból bekapott TD-t írhatjuk fel, bár az inkább Joe McKnight bravúrjának volt köszönhető, mint a Cowboys hibájának.New York Giants
Meglepetés lett volna ha ennyi sérülttel is hozza a Giants a Redskins elleni idegenbeli csoportrangadót, nem is jött össze. Eli Manning gyenge formában volt, ahogy 
várható volt, nagyon meglátszik az offense-en Boss és Smith távozása, Hakeem Nicks volt az egyetlen épkézláb célpontja Manningnek, és a támadófal sem volt éppen a segítségére, túl sokszor értek oda hozzá a Redskins játékosai. A futójáték sem volt elég hatékony, Bradshaw és Jacobs sem jutott 50 yard fölé, utóbbi talán kaphatott volna több lehetőséget is. A védelemről szintén nem kaphattunk reális képet ez a meccs alapján a rengeteg sérült miatt. Pass rush mint olyan, nem igazán létezett new york-i oldalon, Justin Tuck és Osi Umenyiora pótolhatatlannak bizonyult. Justin Pierre-Paul nyújtott egyedül értékelhető teljesítményt a falból, egymagában viszont ez nem volt elég, így nem véletlen hogy Grossman csillogni tudott. A linebacker soron látszott a tapasztalatlanság és az összeszokottság hiánya, a secondary pedig szintén elveszett volt, innen egyedül Kenny Phillips érdemel külön szót, az ő játékával nem volt gond, a többiek viszont nem voltak a helyzet magaslatán hogy finoman fogalmazzak. A special teammel is akadtak problémák, Lawrence Tynes egyetlen field goal kísérletét blokkolta a Skins, Sean Weatherford sem puntolt az átlagnál jobban. Sokat nem szabad leszűrni ebből a vereségből, a szurkolók reménykedhetnek hogy a sérültek mihamarabb elkezdenek visszatérni, és akkor harcban lehet a Giants a rájátszásért.
várható volt, nagyon meglátszik az offense-en Boss és Smith távozása, Hakeem Nicks volt az egyetlen épkézláb célpontja Manningnek, és a támadófal sem volt éppen a segítségére, túl sokszor értek oda hozzá a Redskins játékosai. A futójáték sem volt elég hatékony, Bradshaw és Jacobs sem jutott 50 yard fölé, utóbbi talán kaphatott volna több lehetőséget is. A védelemről szintén nem kaphattunk reális képet ez a meccs alapján a rengeteg sérült miatt. Pass rush mint olyan, nem igazán létezett new york-i oldalon, Justin Tuck és Osi Umenyiora pótolhatatlannak bizonyult. Justin Pierre-Paul nyújtott egyedül értékelhető teljesítményt a falból, egymagában viszont ez nem volt elég, így nem véletlen hogy Grossman csillogni tudott. A linebacker soron látszott a tapasztalatlanság és az összeszokottság hiánya, a secondary pedig szintén elveszett volt, innen egyedül Kenny Phillips érdemel külön szót, az ő játékával nem volt gond, a többiek viszont nem voltak a helyzet magaslatán hogy finoman fogalmazzak. A special teammel is akadtak problémák, Lawrence Tynes egyetlen field goal kísérletét blokkolta a Skins, Sean Weatherford sem puntolt az átlagnál jobban. Sokat nem szabad leszűrni ebből a vereségből, a szurkolók reménykedhetnek hogy a sérültek mihamarabb elkezdenek visszatérni, és akkor harcban lehet a Giants a rájátszásért.Philadelphia Eagles
Rögös kezdés után végül simán hozta első mérkőzését a Philadelphia. Ennek ellenére, ahogy várható volt, igen messze van jelenleg az Eagles a dream team 
elnevezéstől. Michael Vicknek kis híján sikerült az ami 2002 óta egyszer sem: a földön és a levegőben is 3 számjegyű yardmennyiség összehozni, mégsem mondhatjuk hogy pazar mérkőzést zárt az irányító, hiszen passzainak kevesebb mint 50%-a ért csak célba. Legtöbbször DeSean Jacksont kereste, a klasszis receiver pedig nem egyszer szinte lehetetlen helyzetekben kapta el azt. Rajta kívül még Jason Avant érdemel említést, még mindig az ő keze a legbiztosabb a 3rd downok esetében. LeSean McCoy lassan Brian Westbrook fénykorát kezdi idézni, ugyanazt az all-around játékot nyújtja, mint egykor B-West, ezúttal is sikerült neki futásból és elkapásból is TD-t szereznie, 137 összeyardja pedig önmagáért beszél. A támadófal teljesítménye döcögős volt, látszott hogy még nincsenek összecsiszolódva a játékosok, ezen a téren van hová fejlődnie a Sasoknak. Rengetegszer fordult elő, hogy csak Vick kivételes menekülési képességeinek köszönhetően úszták meg a benyelt sacket, különösen a blitzekkel volt problémája az OL-nek. A védelem gyengén kezdett, aztán nagy szerencséjükre Steven Jackson sérülésével előtérbe került a passzjáték a Ramsnél, onnantól kezdve pedig nem volt gond. A D-line hatalmas nyomást fejtett ki Bradfordra, leginkább a 2 sacket is begyűjtő Jason Babin volt elemében, de Cullen Jenkins bemutatkozása is fényesre sikerült, mellettük még Darryl Tappnek és Trent Cole-nak is sikerült földre vinnie a St. Louis fiatal irányítóját. Amivel viszont nem lehet elégedett a vezetőség és a szurkolók, az a linebackerek teljesítménye. A Jamar Chaney-Casey Matthews-Moise Fokou hármas egyik tagja sem dícsérhető, nagyon látszik rajtuk a tapasztalat hiánya, sok munka áll még előttük. A secondary-ből Jarred Page és Asante Samuel emelhető ki, a többiek átlagos teljesítményt nyújtottak. A special team is hozta magát, Alex Henery és Chas Henry alapszakaszbéli bemutatkozása is problémamentesre sikerült.
elnevezéstől. Michael Vicknek kis híján sikerült az ami 2002 óta egyszer sem: a földön és a levegőben is 3 számjegyű yardmennyiség összehozni, mégsem mondhatjuk hogy pazar mérkőzést zárt az irányító, hiszen passzainak kevesebb mint 50%-a ért csak célba. Legtöbbször DeSean Jacksont kereste, a klasszis receiver pedig nem egyszer szinte lehetetlen helyzetekben kapta el azt. Rajta kívül még Jason Avant érdemel említést, még mindig az ő keze a legbiztosabb a 3rd downok esetében. LeSean McCoy lassan Brian Westbrook fénykorát kezdi idézni, ugyanazt az all-around játékot nyújtja, mint egykor B-West, ezúttal is sikerült neki futásból és elkapásból is TD-t szereznie, 137 összeyardja pedig önmagáért beszél. A támadófal teljesítménye döcögős volt, látszott hogy még nincsenek összecsiszolódva a játékosok, ezen a téren van hová fejlődnie a Sasoknak. Rengetegszer fordult elő, hogy csak Vick kivételes menekülési képességeinek köszönhetően úszták meg a benyelt sacket, különösen a blitzekkel volt problémája az OL-nek. A védelem gyengén kezdett, aztán nagy szerencséjükre Steven Jackson sérülésével előtérbe került a passzjáték a Ramsnél, onnantól kezdve pedig nem volt gond. A D-line hatalmas nyomást fejtett ki Bradfordra, leginkább a 2 sacket is begyűjtő Jason Babin volt elemében, de Cullen Jenkins bemutatkozása is fényesre sikerült, mellettük még Darryl Tappnek és Trent Cole-nak is sikerült földre vinnie a St. Louis fiatal irányítóját. Amivel viszont nem lehet elégedett a vezetőség és a szurkolók, az a linebackerek teljesítménye. A Jamar Chaney-Casey Matthews-Moise Fokou hármas egyik tagja sem dícsérhető, nagyon látszik rajtuk a tapasztalat hiánya, sok munka áll még előttük. A secondary-ből Jarred Page és Asante Samuel emelhető ki, a többiek átlagos teljesítményt nyújtottak. A special team is hozta magát, Alex Henery és Chas Henry alapszakaszbéli bemutatkozása is problémamentesre sikerült.Washington Redskins
Mindig örömteli ha győzelemmel sikerül kezdeni egy szezont, most sincs ez másképp, Giants sérülések ide vagy oda. Rex Grossmantől nem vártak sokat, ezeket az 
elvárásokat alaposan sikerült túlteljesítenie, hiszen szinte hiba nélkül hozta le a meccset. A gyengécske new york-i pass rush-t és a lyukas secondary-t kihasználva mentek a labdák főleg Santana Mossnak, Jabar Gaffney-nek, és főként a hét meglepetésemberének, Fred Davisnek, akinek sikerült átlépnie a 100 yardos határt is. A friss franchise-RB-t, Tim Hightowert úgy ahogy megfogta a NYG, azért 72 yardot így is összekapart. A támadófal összességében megfelelően védte Grossmant, bár nyilván más lett volna a helyzet, ha Tuck vagy Umenyiora is pályán van. Így is voltak azért kellemetlen pillanatok, Trent Williams különösen gyenge napot fogott ki. A védelem helytállt, a d-line közepén érdemes kiemelni a 7. körös újonc Chris Neildet, aki nemcsak tehermentesítette Barry Cofieldet, 2 sackjével és 1 kiharcolt fumble-jével alaposan letette a névjegyét is. Nem csak ő játszott kiválóan a rookie-k közül, az idei „sztárpick” Ryan Kerrigan a 3. negyedben belenyúlt egy Manning passzba, majd ha már belenyúlt, le is kapta a levegőből és befutott vele az endzone-ba, vezetéshez juttatva ezzel csapatát. A linebackersor remekül megfogta a Giants futójátékát, a secondary viszont nem volt az igazi, nagyon látszik Landry hiánya, a Doughty-Atogwe kettős teljesítménye hagyott némi kívánnivalót maga után...A special teamben Graham Gano egyetlen field goal kísérletét elhibázta, Sav Rocca viszont feltűnés nélkül tette a dolgát.
elvárásokat alaposan sikerült túlteljesítenie, hiszen szinte hiba nélkül hozta le a meccset. A gyengécske new york-i pass rush-t és a lyukas secondary-t kihasználva mentek a labdák főleg Santana Mossnak, Jabar Gaffney-nek, és főként a hét meglepetésemberének, Fred Davisnek, akinek sikerült átlépnie a 100 yardos határt is. A friss franchise-RB-t, Tim Hightowert úgy ahogy megfogta a NYG, azért 72 yardot így is összekapart. A támadófal összességében megfelelően védte Grossmant, bár nyilván más lett volna a helyzet, ha Tuck vagy Umenyiora is pályán van. Így is voltak azért kellemetlen pillanatok, Trent Williams különösen gyenge napot fogott ki. A védelem helytállt, a d-line közepén érdemes kiemelni a 7. körös újonc Chris Neildet, aki nemcsak tehermentesítette Barry Cofieldet, 2 sackjével és 1 kiharcolt fumble-jével alaposan letette a névjegyét is. Nem csak ő játszott kiválóan a rookie-k közül, az idei „sztárpick” Ryan Kerrigan a 3. negyedben belenyúlt egy Manning passzba, majd ha már belenyúlt, le is kapta a levegőből és befutott vele az endzone-ba, vezetéshez juttatva ezzel csapatát. A linebackersor remekül megfogta a Giants futójátékát, a secondary viszont nem volt az igazi, nagyon látszik Landry hiánya, a Doughty-Atogwe kettős teljesítménye hagyott némi kívánnivalót maga után...A special teamben Graham Gano egyetlen field goal kísérletét elhibázta, Sav Rocca viszont feltűnés nélkül tette a dolgát.A második játékhét párosításai:
Washington Redskins – Arizona Cardinals
San Francisco 49ers – Dallas Cowboys
Atlanta Falcons – Philadelphia Eagles
New York Giants – St. Louis Rams
NFC West - Kiss Ferenc (Fucu)
A divízió csapatainak első heti teljesítménye nem sikerült valami fényesre. A Rams a vereség mellett sok sérültet is szerzett többen kezdő pozícióban lévő játékosok. A Cardinals csak nagy küzdelem árán tudta legyőzni a Pantherst, míg a csoport rangadóján a 49ers hazai pályán tudott nyerni a Seahawks ellen.
Eredmények
St. Louis Rams – Philadelphia Eagles: 13 – 31
Arizona Cardinals – Carolina Panthers: 28 – 21
San Francisco 49ers – Seattle Seahawks: 33 – 17
St. Louis Rams
Teltház és remek hangulat fogadta a Rams csapatát, amikor kifutottak a pályára. A mérkőzés is remekül kezdődött számukra, amikor is az első támadó playből Steven
Jackson 47 yardos TD futott. Összességében az egész meccsre kivetítve a támadókban kicsit csalódhattak, akik látták a mérkőzést. Sam Bradford nem sok támogatást kapott a falától és az elkapói is sokszor cserbenhagyták, mivel jó párszor elejtették tiszta helyzetben a labdát. Igaz interceptiont nem dobott, de volt egy fumbleja amiből az Eagles TD-t csinált. A futójátékkal nem volt akkora probléma, csak Steven Jackson sérülése adhat okot kicsit az aggodalomra, de a cseréje Cadillac Williams is összehozott 91 futott yardot a találkozón.
Jackson 47 yardos TD futott. Összességében az egész meccsre kivetítve a támadókban kicsit csalódhattak, akik látták a mérkőzést. Sam Bradford nem sok támogatást kapott a falától és az elkapói is sokszor cserbenhagyták, mivel jó párszor elejtették tiszta helyzetben a labdát. Igaz interceptiont nem dobott, de volt egy fumbleja amiből az Eagles TD-t csinált. A futójátékkal nem volt akkora probléma, csak Steven Jackson sérülése adhat okot kicsit az aggodalomra, de a cseréje Cadillac Williams is összehozott 91 futott yardot a találkozón.A védelem is hullámzó teljesítményt nyújtott. Az első negyedben még volt nyomás Michael Vicken, de később már nem tudták kordában tartani az ellenfél irányítóját. Ennek következtében a secondary sem tudta sokáig levédekezni az elkapókat, akik így több alkalommal is tisztán megkaphatták a labdát. Ha ez nem lett volna elég a futójátékot sem sikerült megállítani. McCoy 122 yardot futott és Vicknek is majdnem sikerült átlépnie a 100 yardot. A vereség mellett a sérültek listája is elég, hosszú ráadásul sok kezdőjátékos is szerepel rajta.
Sérült lista
- Danny Amendola, aki ezen a találkozón is Bradford egyik legmegbízhatóbb célpontja volt. Neki kificamodott a könyöke, ami miatt pár hetet ki kell hagynia.
- A legrosszabbul Ron Bartell járt, aki súlyosnak tűnő nyaksérülést szenvedett. Idén már biztosan nem játszik.
- Steven Jackson combizom húzódást szenvedett és a következő heti, Giants elleni hétfő esti meccset biztosan kihagyja.
- Jason Smithnek a bokája fordult ki.
- Bradley Fletchert nagylábujj sérülés hátráltatja és a Giants elleni mérkőzést ki is agyja emiatt..
- Sam Bradford hüvelykujja sérült meg, de nem valószínű, hogy ki kell hagynia miatta mérkőzést.
Arizona Cardinals
Amióta Arizonába költözött a csapat (1988) csupán negyedik alkalommal kezdték hazai pályán a szezont.Az összegzést kezdjük a védelemmel, akik hozzájárultak az idei 1/1-es újonc irányító, Cam Newton NFL rekord teljesítményéhez. A védekező fal hozza a tavalyi formáját, futás ellen jók és néha odaérnek az irányítóhoz is csak nem ez a legfőbb feladatuk. A secondaryn is van mit csiszolni, mert sok volt az elváltás és az eresen lévő elkapó. Adrian Wilson jo, hogy visszatért, de látszott rajta, hogy éles meccsen január óta nem szerepelt. A védelem legjobbja Daryl Washington és Paris Lenon voltak. Előbbi gyorsaságával bárhova odaért (fogott egy interceptiont és sacket is csinált), utóbbi pedig az utolsó szerelésével bebiztosította a Cardinals győzelmét.
Támadó oldalon egy megbízható közepes teljesítményt hozott a Cards. Kevin Kolb jól játszott, de félig az ő hibájából történt Beanie Wells fumbleja. Egyébként magabiztos volt, amikor kellett kimozdult a zsebből. A támadófal volt, hogy összeomlott, de a futásokat is jól segítették és ez az elmúlt években nem volt túl megszokott. Beanie Wells 90 yardot futott és melette egy TD-t is. Említést érdemel még Early Doucet, aki ha nem sérült ilyen teljesítményre képes (három elkapás 105 yard, TD).
A védelemből hiányzott a szélekről a pass rush és ezt a secondary is megérezte rendesen.
Sérült lista
- Daryl Washington vádli sérülést szenvedett, de nem súlyos, így akár vasárnap pályára is léphet
- LaRod Stephens-Howling bicepszsérülés miatt kellett idő előtt befejeznie a játékot.
San Francisco 49ers
Jim Harbaugh győzelemmel mutatkozott be a 49ers főedzői posztján ráadásul ezt hazai közönség előtt tette.A védelmet eddig is tudtuk, hogy jó, de ezen a mérkőzésen kifejezetten jól játszottak. A mindig zseniális teljesítményt nyújtó Justin Smith - Patrick Willis páros mellett említést érdemel még Ray McDonald is, aki a Seahawks ellen mind a futás ellen, mind Jackson siettetéséből alaposan kivette a részét. A Seattle futójátékát 64 yardon, míg a Tarvaris Jacksont 200 passzolt yard alatt tartották.
A támadások nagyon konzervatívak voltak. Lehet Harbaugh nem bízik még Alex Smithben (124 yard, 90,4-es passer rating), de nagyon sok futójátékot hívott. Ez viszont nem volt túl sikeres mivel a Seahawks védekező fala (és az egész védelem) erre volt felkészülve, így sikerült megállítani Frank Goret. A konzervatív playhívás a redzone-ban volt szemet szúró, amikor már mindenki tudta, hogy futás következik. A mérkőzés hőse azonban Ted Ginn Jr. lett, aki a negyedik negyed végén előbb kickoff (102 yard), majd nem sokkal később punt (55 yard) visszahordás TD ért el, duplán bebiztosítva a győzelmet.
Kezdetnek nem volt rossz teljesítmény, de ennél több kell az erősebb csapatok ellen.
Sérült lista
- Két játékos szenvedett kisebb sérülést a mérkőzés során. Az egyik, Michael Crabtree, aki júliusban megműtött bokáját fájlalta ezért a második félidőben alig játszott. A röntgen nem mutatott ki semmi súlyosat, de óvatosnak kell lennie az elkapónak, nehogy jobban rásérüljön a még nem egészséges testrészre. A másik a special teamben szereplő Blake Costanzo, akinek begörcsölt a lába.
Seattle Seahawks
Ha az első félidei teljesítményt nézzük, akkor rossz a helyzet, de ha a második félideit, akkor van remény a javulásra.
A védelem nagyjából megtette, amit tudott. A futójáték megállításában remek munkát végeztek és ez is volt az elsőszámú feladatuk. Alex Smith siettetése azonban még mindig nem sikerült, de szerencséjükre nem is passzolt sokszor a 49ers. Az új kezdő cornert Brandon Brownert azért alaposan letesztelték és elég véleményes teljesítményt nyújtott. Akit mindenképpen ki kell emelni a másodéves safety Earl Thomas. A rendkívül atletikus és gyors játékos mindig a labda közelében mozgott és neki is nagy szerepe volt a futások megállításában.Szerintem nem sokan fogadtak volna, hogy a Seahawks 2011-es szezonjának első elkapott TD-ját Golden Tate fogja szerezni. Pedig ez történt, de ez csak a második félidőben történt meg, miután az elsőben értékelhetetlen teljesítményt nyújtott az egész támadó alakulat. A másodikban már javult a helyzet, köszönhetően a támadófal feljavulásának, ami egyenlő azzal, hogy nem loholtak Tarvaris Jackson nyakában és volt ideje passzolni. Kedvenc elkapója Doug Baldwin volt. Érdekes volt látni, hogy Mike Williams felé csupán a második félidőben szálltak labdák.
Gyenge O-Line teljesítmény és sok hiba tarkította a Seattle játékát.
Sérült lista
- Egyetlen sérültről van információ, aki nem más, mint Michael Robinson. A FB komolyabb bokasérülést szedett össze, ami akár nyolc hétig is a pálya szélén tarthatja.
Újoncfigyelő
Két játékos teljesítményére hívnám fel a figyelmet.
Azt hiszem mindenki egyetért velem, hogy az élre kívánkozik Patrick Peterson. Nem a védelemben nyújtott teljesítménye alapján, ahol sokszor játszottak rá és Steve Smith is róla szerezte a második TD-ját. Inkább a special teamben nyújtott teljesítménye miatt. Az újonc cornerback a második punt visszahordása 89 yardos TD-ra sikeredett, amivel gyakorlatilag megnyerte csapatának a mérkőzést.
Mindenképpen említést érdemel a draftolatlan újonc elkapó Doug Baldwin (négy elkapás 83 yard, TD) is. Az előszezon mérkőzések során már látható volt milyen remek játékos és ezt a nyitó fordulóban bizonyította is. Több harmadik kísérletnél is őt kereste Tarvaris Jackson sikerrel, de az 55 yardos TD-t 1&10-nél érte el.
A második játékhét párosításai
Washington Redskins – Arizona Cardinals
Pittsburgh Steelers – Seattle Seahawks
San Francisco 49ers – Dallas Cowboys
New York Giants – St. Louis Rams (MNF)
AFC North - Zandler Gábor (gabtsi)
A csoport tagjai az első héten egymással meccseltek, egy alsó és egy felsőházi rangadó keretében. Az előzetes papírforma mindkét mérkőzésen borult, lássuk miként volt ez lehetséges.
A nagy meccset Baltimore-ban rendezték, ahol a hazai csapat már rögtön az elején jelezte a rivális Pittsburghnek, hogy ki az úr a háznál ezen a délutánon. Az első
támadójáték eredménye egy 36 yardos Ray Rice futás, a harmadiké pedig egy 27 yardos Joe Flacco – Anquan Boldin légi parádé, hatpontos eredménnyel. A nyitó drive fel is vázolta, hogy mire számíthatunk a továbbiakban. Ray Rice jó szokásához híven ezúttal is befutott a célterületre, már az első negyedben, amire ugyan tudott válaszolni még a Steelers egy Big Ben – Sanders összjátékkal, de onnantól lehúzta a rolót a Hollók védelme. Végeredményben 35-7-re, gyakorlatilag agyonverte a Ravens a Steelerst. A verésből kijutott magának Roethlisbergernek is, négyszer sackelték, kétszer a labdát is elvesztette, de legalább dobott három interceptiont is. Végül Steelers pont annyiszor adta el a labdát, mint amennyi pontot szerzett, és ebből az irányító egymaga vállalt ötöt. Nem lehet állítani, hogy a támadófala nagyban segítette a munkát, minden szinte össze-vissza ütötte-verte a baltimore-i DL az egységet, különösen a tavalyi évben is sokat betliző, eleddig idén sem meggyőző LT, Jonathan Scott volt rendszeresen bajban. Terrell Suggs ellen persze nem könnyű, főleg ha élete egyik legnagyobb meccsét (3sack, 2 FF) játssza, és ennyire dominálnak a társak elöl. Azt lehet tudni, hogy a baj ritkán jön egyedül, de hogy a védelem ne hozza a tőle minimum elvárhatót sem, több mint meglepő. Ami igazán döbbenetes, hogy Ray Rice egymaga futott 107 yardot (a 4. negyedben egy play kivételével „pihent”), a Ravens összeessen 170(!)-et, 5.5(!) yardos futásonkénti átlaggal. A Steelers ellen! Csak érdekességként, a januári rájátszás mérkőzésen összesen 35 yard, 1.9-es futásonkénti átlaggal. Mi adhatja a különbséget, adódik a kérdés. Félve írom le az első meccs után, mert nem érdemes egyszer 60 percből kiindulni, de két feltűnő veterán volt, egy pozitív, egy inkább negatív előjellel. A pozitív főhős mindenképpen Bryant McKinne, akivel úgy tűnik hatost dobott a Ravens. A passzjátéknál kezelte Harrisont, aki egyáltalán nem ért oda Flaccohoz és a futójátékban is voltak felvillanásai, Rice leghosszabb játéka (egy balra hívott futás) során nyitott óriási területet. Egyéni teljesítménye mellett a fal többi tagjának is stabilitást hozott, kiváló teljesítményt nyújtott az egység. A mérleg negatív oldalán ezúttal Aaron Smith van, akinek a nevét félve írom le, hiszen korszakos egyéniség, (pofont se szívesen kapnék tőle) és nem is egyedül, hanem a társaival együtt betlizett nagyot. DE! Vele szemben – pont a múltja miatt – magasabbak az elvárások, mint (Polamalu kivételével) bárki mással szemben. Az ő játéka alapjaiban
határozza meg a védőfalat, ezáltal az egész fron7-t, ami a Steelers védelem lelke, szíve, motorja (eszének talán erős lenne). Flaccora semmilyen veszélyt nem jelentett, és az se nagyon volt jellemző korábban, hogy 4.6-os átlaggal fussanak a Steelers erős oldalán. Mindezt úgy, hogy mindkét hosszú futás a bal oldalon jött össze, így ezt az átlagot stabil 4+ yardos futások adják. Az hogy nyomás nélkül verhető a Steelers secondary nem volt meglepő, hogy Flacco olyan magabiztos volt, mint soha eddig, annál inkább. Nem volt tökéletes a játéka, de a labdára vigyázott, jöttek a nagy játékok és összességében úgy tűnt, hogy teljességgel kézben tartja a mérkőzést.
támadójáték eredménye egy 36 yardos Ray Rice futás, a harmadiké pedig egy 27 yardos Joe Flacco – Anquan Boldin légi parádé, hatpontos eredménnyel. A nyitó drive fel is vázolta, hogy mire számíthatunk a továbbiakban. Ray Rice jó szokásához híven ezúttal is befutott a célterületre, már az első negyedben, amire ugyan tudott válaszolni még a Steelers egy Big Ben – Sanders összjátékkal, de onnantól lehúzta a rolót a Hollók védelme. Végeredményben 35-7-re, gyakorlatilag agyonverte a Ravens a Steelerst. A verésből kijutott magának Roethlisbergernek is, négyszer sackelték, kétszer a labdát is elvesztette, de legalább dobott három interceptiont is. Végül Steelers pont annyiszor adta el a labdát, mint amennyi pontot szerzett, és ebből az irányító egymaga vállalt ötöt. Nem lehet állítani, hogy a támadófala nagyban segítette a munkát, minden szinte össze-vissza ütötte-verte a baltimore-i DL az egységet, különösen a tavalyi évben is sokat betliző, eleddig idén sem meggyőző LT, Jonathan Scott volt rendszeresen bajban. Terrell Suggs ellen persze nem könnyű, főleg ha élete egyik legnagyobb meccsét (3sack, 2 FF) játssza, és ennyire dominálnak a társak elöl. Azt lehet tudni, hogy a baj ritkán jön egyedül, de hogy a védelem ne hozza a tőle minimum elvárhatót sem, több mint meglepő. Ami igazán döbbenetes, hogy Ray Rice egymaga futott 107 yardot (a 4. negyedben egy play kivételével „pihent”), a Ravens összeessen 170(!)-et, 5.5(!) yardos futásonkénti átlaggal. A Steelers ellen! Csak érdekességként, a januári rájátszás mérkőzésen összesen 35 yard, 1.9-es futásonkénti átlaggal. Mi adhatja a különbséget, adódik a kérdés. Félve írom le az első meccs után, mert nem érdemes egyszer 60 percből kiindulni, de két feltűnő veterán volt, egy pozitív, egy inkább negatív előjellel. A pozitív főhős mindenképpen Bryant McKinne, akivel úgy tűnik hatost dobott a Ravens. A passzjátéknál kezelte Harrisont, aki egyáltalán nem ért oda Flaccohoz és a futójátékban is voltak felvillanásai, Rice leghosszabb játéka (egy balra hívott futás) során nyitott óriási területet. Egyéni teljesítménye mellett a fal többi tagjának is stabilitást hozott, kiváló teljesítményt nyújtott az egység. A mérleg negatív oldalán ezúttal Aaron Smith van, akinek a nevét félve írom le, hiszen korszakos egyéniség, (pofont se szívesen kapnék tőle) és nem is egyedül, hanem a társaival együtt betlizett nagyot. DE! Vele szemben – pont a múltja miatt – magasabbak az elvárások, mint (Polamalu kivételével) bárki mással szemben. Az ő játéka alapjaibanhatározza meg a védőfalat, ezáltal az egész fron7-t, ami a Steelers védelem lelke, szíve, motorja (eszének talán erős lenne). Flaccora semmilyen veszélyt nem jelentett, és az se nagyon volt jellemző korábban, hogy 4.6-os átlaggal fussanak a Steelers erős oldalán. Mindezt úgy, hogy mindkét hosszú futás a bal oldalon jött össze, így ezt az átlagot stabil 4+ yardos futások adják. Az hogy nyomás nélkül verhető a Steelers secondary nem volt meglepő, hogy Flacco olyan magabiztos volt, mint soha eddig, annál inkább. Nem volt tökéletes a játéka, de a labdára vigyázott, jöttek a nagy játékok és összességében úgy tűnt, hogy teljességgel kézben tartja a mérkőzést.Nem lehet állítani tehát, hogy nem megérdemelten nyerte a mérkőzést a hazai alakulat – megszakítva a vendégek 8 meccses győzelmi sorozatát a nyitóhéten. Mindenesetre óva intenék mindenkit, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a mérkőzésből. A Ravensnek minden összejött, a Steelersnek semmi; ha előbbi tudja ezt a teljesítményt tartani, akkor joggal pályázhatnak a csoport bajnoki címére. A Pittsburghnek bármilyen fura is, jót tehet ez a méretes zakó. Vasárnap délután ugyanis nem szimplán megverték őket, úgy ahogyan lehet (pl Patriots módra), hanem kohászságukban lettek megszégyenítve, önmagukhoz és alapelveikhez mérten teljesítettek meglehetősen alul. Nincs kétségem afelől, hogy ennél jobb motivációs eszközt a jó Istentől sem kaphatott volna Mike Tomlin, és ha ez a mérkőzés valóban csak kisiklás volt a csapat életében, akkor ugyanez a jó Isten irgalmazzon az ellenfeleknek.
Az alsóházi rangadón előzetesen az volt várható, hogy amennyiben a vendég Cincinnati védelme kevés ponton tudja tartani a hazaiakat, akkor lehet esélye a Bengalsnak, ha Colt McCoyék tudnak haladni, akkor nincs az a futójáték, amivel meg lehet őket verni. A mérkőzésen tulajdonképpen e szélsőségek között ingadozott a
játék. Az első negyed során nagyon harapott Mike Zimmer egysége, egyetlen first downt engedélyeztek a Clevelandnek, és rendre jó mezőnypozíciót biztosítottak az támadók számára. A védelem térfeléről indulva nem okozott gondot Andy Daltonnak elmasírozni a célterületig, egy többé-kevésbé működő futójátékkal támogatva. Az újonc irányító meglepően jól teljesített a mérkőzés ezen szakaszában, annak ellenére is, hogy a megvédésével voltak problémái a támadófalnak. A második negyed elejére egy Dalton-Gresham összjátékkal, illetve két mezőnygóllal 13-0-s vezetésre tett szert a Bengals, amikor először sikerült észbe kapni a hazaiaknak. Josh Cribbs egy 51 yardos visszahordással fűtötte a hangulatot, és egyben megnyitotta a lehetőséget a légi támadások megindítására (a futást a szokásos nagy playt leszámítva tisztességgel védték a vendégek). Colt McCoy nem is teketóriázott sokáig, két jó futójáték után rögtön egy 34 yardos TD passzal kínálta meg Benji Watsont. A Cincinnatinek évek óta problémát jelent a TE levédése, ennek javítására igazoltak is a szezon előtt, de a probléma továbbra is fent áll. Olyannyira, hogy két nagy játékból felépített drive végén Lance Moore-t is megtalálta McCoy, így már a szünet előtt átvették a vezetést a Barnák. A Bengals ez idő alatt nem tudott mit kezdeni az ellenfél védelmével, a védőfal Phil Taylor vezetésével folyamatos nyomás alatt tartotta Daltont, hátul pedig az egészen fantasztikus Joe Haden radírozott le bárkit, akit szembe állítottak vele. Haden egyszerűen minden játék során a rá kiosztott támadó nyakán liheg, és sallangmentesen üt el minden, irányába tartó labdát, AJ Greent például sisakdobálásba kergette. A szünet előtti utolsó Bengals támadójáték során Phil Taylor kettő azaz két emberen átlépve szemből ölelte meg régi barátját Andy Dalton, melynek következtében az irányító (dobó)kézfeje megzúzódott, a
mérkőzésbe visszatérni nem tudott. Helyét a nyáron érkezett veterán, Bruce Gradkowski vette át, aki ott folytatta ahol Dalton abbahagyta, és bár nehéz volt a második negyedhez képest visszaesést produkálni, de a harmadik negyedre mégis összejött a bravúr. Ezalatt a Cleveland egy mezőnygóllal tovább növelte előnyét, de ezt követően a vendégek védekezése újra az első negyedben látott színvonalon működött, és egy-egy first downt engedve támadásonként, annulálta a Browns esélyeit a pontszerzésre. Sokáig úgy tűnt ez vica-versa így lesz, amíg Jay Gruden ki nem szúrta, hogy egy kicsit elaludt az ellenfél védelme, és egy quick snapet hívott. El is indult a labda, úgy hogy a clevelandiek még huddleben voltak, háttal az ellenfélnek. Ezt kihasználva szerezte pályafutása első hatpontos elkapását AJ Green, a Bengals idei első választottja. Ezen a ponton megtörni látszott a Barnák lendülete, McCoyra nagy nyomást helyezett Zimmer, és egy eladott labdába is belehajszolták. A mérkőzés végén Ced Benson érintés nélkül futhatott el a jobb oldalon, biztosítva be ezzel a vendégek győzelmét.
játék. Az első negyed során nagyon harapott Mike Zimmer egysége, egyetlen first downt engedélyeztek a Clevelandnek, és rendre jó mezőnypozíciót biztosítottak az támadók számára. A védelem térfeléről indulva nem okozott gondot Andy Daltonnak elmasírozni a célterületig, egy többé-kevésbé működő futójátékkal támogatva. Az újonc irányító meglepően jól teljesített a mérkőzés ezen szakaszában, annak ellenére is, hogy a megvédésével voltak problémái a támadófalnak. A második negyed elejére egy Dalton-Gresham összjátékkal, illetve két mezőnygóllal 13-0-s vezetésre tett szert a Bengals, amikor először sikerült észbe kapni a hazaiaknak. Josh Cribbs egy 51 yardos visszahordással fűtötte a hangulatot, és egyben megnyitotta a lehetőséget a légi támadások megindítására (a futást a szokásos nagy playt leszámítva tisztességgel védték a vendégek). Colt McCoy nem is teketóriázott sokáig, két jó futójáték után rögtön egy 34 yardos TD passzal kínálta meg Benji Watsont. A Cincinnatinek évek óta problémát jelent a TE levédése, ennek javítására igazoltak is a szezon előtt, de a probléma továbbra is fent áll. Olyannyira, hogy két nagy játékból felépített drive végén Lance Moore-t is megtalálta McCoy, így már a szünet előtt átvették a vezetést a Barnák. A Bengals ez idő alatt nem tudott mit kezdeni az ellenfél védelmével, a védőfal Phil Taylor vezetésével folyamatos nyomás alatt tartotta Daltont, hátul pedig az egészen fantasztikus Joe Haden radírozott le bárkit, akit szembe állítottak vele. Haden egyszerűen minden játék során a rá kiosztott támadó nyakán liheg, és sallangmentesen üt el minden, irányába tartó labdát, AJ Greent például sisakdobálásba kergette. A szünet előtti utolsó Bengals támadójáték során Phil Taylor kettő azaz két emberen átlépve szemből ölelte meg régi barátját Andy Dalton, melynek következtében az irányító (dobó)kézfeje megzúzódott, amérkőzésbe visszatérni nem tudott. Helyét a nyáron érkezett veterán, Bruce Gradkowski vette át, aki ott folytatta ahol Dalton abbahagyta, és bár nehéz volt a második negyedhez képest visszaesést produkálni, de a harmadik negyedre mégis összejött a bravúr. Ezalatt a Cleveland egy mezőnygóllal tovább növelte előnyét, de ezt követően a vendégek védekezése újra az első negyedben látott színvonalon működött, és egy-egy first downt engedve támadásonként, annulálta a Browns esélyeit a pontszerzésre. Sokáig úgy tűnt ez vica-versa így lesz, amíg Jay Gruden ki nem szúrta, hogy egy kicsit elaludt az ellenfél védelme, és egy quick snapet hívott. El is indult a labda, úgy hogy a clevelandiek még huddleben voltak, háttal az ellenfélnek. Ezt kihasználva szerezte pályafutása első hatpontos elkapását AJ Green, a Bengals idei első választottja. Ezen a ponton megtörni látszott a Barnák lendülete, McCoyra nagy nyomást helyezett Zimmer, és egy eladott labdába is belehajszolták. A mérkőzés végén Ced Benson érintés nélkül futhatott el a jobb oldalon, biztosítva be ezzel a vendégek győzelmét.Hasonló erők küzdelméből ezúttal a szerencsésebb jött ki győztesen, de a szerencséhez is meg kell dolgozni, megtette ezt mind a két csapat, de a hazaiak dolgát nagyban nehezítette, hogy saját magukkal is meg kellett küzdeni. Az elnézett Green TD mellett, mindösszesen 11 büntetést gyűjtöttek, ami megengedhetetlenül sok. Merem állítani, hogy ez a Cleveland sokra hivatott, egy nagyon masszív védelem épül Dick Jauron keze alatt, és Colt McCoy is napról-napra jobb lesz. Néhány elem még hiányzik a kirakóból, de kezd összeállni a kép. A Bengalstól senki nem várt győzelmet, de a jó védelem, és a jól működő futójáték képes elviselni a gyengébb irányítói teljesítményt, ha a legfontosabb poszton lesz fejlődés, lesz öröm is.
Az elkövetkezendő héten egyik csapat sem áll megoldhatatlan feladat előtt, a startnál beragadt együttesek is megkezdhetik a felzárkózást, míg a másik két együttesnek a hibátlan mérleg megőrzése lehet a cél. Nagyon úgy tűnik, hogy idén sem fognak unatkozni a csoport szerelmesei.
NFC North - Pap Dániel (konqueror)
Bevezető:
A hosszú várakozás után végre elindult az NFL 92. szezonja, ami természetesen az NFC Északi csoportjának résztvevőire is vonatkozott. A címvédő Packers a nyitómeccsen a Saints együttesét fogadhatta a Lambeau Fielden, míg a tavalyi csoportgyőztes Chicagora szintén az NFC South egyik esélyese, a Falcons várt. A Vikings a San Diegoval, a Detroit pedig a Tampával nézett farkasszemet, lássuk mire mentek egymással ezen csapatok.
Minnesota Vikings
A tavalyi rossz szezon után egy erősnek számító ellenfél - nem volt irigylésre méltó helyzetben Leslie Frazier csapata. A beharangozó cikkben említettem a "gyenge San 
Diego special team VS Percy Harvin visszahordásai" matchupot, ez rögtön igaznak is bizonyult, mikor Harvin egy 103 yardos visszahordott touchdownnal szerzett vezetést övéinek. A Bolts fanjai foghatták a fejüket, a semleges szurkolók örülhettek a látványos jelenetnek (nesze neked előbbrehozott kickoff szabály), én pedig elkönyvelhettem, ez a megérzés bejött a meccs kapcsán. Sokáig nem örülhettek azonban a Vikingek, hiszen az első itteni meccsét játszó Donovan McNabb eladta a labdát, Phillips interceptionje után pedig rövidesen egalizált is az SD, Rivers passzolt Tolbertnek, aki 1 yardos elkapással szerezte idei első touchdownját. A második negyedben visszavette az előnyt a Minnesota, előbb Longwell értékesített egy mezőnygólt, majd a korábbi Atlanta WR, Michael Jenkins szerzett hat pontot a liláknak, McNabb neki adta első TD passzát Vikings mezben. Fájdalom, többször már nem örülhettek pontoknak a Minnesota hívei, a Chargers szép lassan felülkerekedett riválisán, még úgy is, hogy nélkülözni kellett Kaedinget, a csapat rúgóját az első perctől kezdve. A punter Scifres viszont egy mezőnygólnál remekül helyettesítette őt, 40 yardról szerezte élete első mezőnygólját. Nála is fontosabb láncszem volt Tolbert, aki a Phillips INT utáni TD elkapást megfejelte a második félidőben még egy igazi erőfutással, valamint egy 19 yardos elkapással a véghajrában, amivel a meccs hőse lett. Az utolsó TD-nél azért Rivers is megtette a magáét, remekül várt addig, míg üresbe fut Tolbert. A Vikings statisztikai lapjára tekintve egészen siralmas statot látunk McNabbtől, aki mindössze 39 passzolt yardra volt képes, 15-ből 7 átadás volt jó. Így még az sem segíthetett, hogy Peterson 2 híján 100 yardot futott. Hétvégén a Tampa ellen ott lesz a lehetőség a javításra.
Diego special team VS Percy Harvin visszahordásai" matchupot, ez rögtön igaznak is bizonyult, mikor Harvin egy 103 yardos visszahordott touchdownnal szerzett vezetést övéinek. A Bolts fanjai foghatták a fejüket, a semleges szurkolók örülhettek a látványos jelenetnek (nesze neked előbbrehozott kickoff szabály), én pedig elkönyvelhettem, ez a megérzés bejött a meccs kapcsán. Sokáig nem örülhettek azonban a Vikingek, hiszen az első itteni meccsét játszó Donovan McNabb eladta a labdát, Phillips interceptionje után pedig rövidesen egalizált is az SD, Rivers passzolt Tolbertnek, aki 1 yardos elkapással szerezte idei első touchdownját. A második negyedben visszavette az előnyt a Minnesota, előbb Longwell értékesített egy mezőnygólt, majd a korábbi Atlanta WR, Michael Jenkins szerzett hat pontot a liláknak, McNabb neki adta első TD passzát Vikings mezben. Fájdalom, többször már nem örülhettek pontoknak a Minnesota hívei, a Chargers szép lassan felülkerekedett riválisán, még úgy is, hogy nélkülözni kellett Kaedinget, a csapat rúgóját az első perctől kezdve. A punter Scifres viszont egy mezőnygólnál remekül helyettesítette őt, 40 yardról szerezte élete első mezőnygólját. Nála is fontosabb láncszem volt Tolbert, aki a Phillips INT utáni TD elkapást megfejelte a második félidőben még egy igazi erőfutással, valamint egy 19 yardos elkapással a véghajrában, amivel a meccs hőse lett. Az utolsó TD-nél azért Rivers is megtette a magáét, remekül várt addig, míg üresbe fut Tolbert. A Vikings statisztikai lapjára tekintve egészen siralmas statot látunk McNabbtől, aki mindössze 39 passzolt yardra volt képes, 15-ből 7 átadás volt jó. Így még az sem segíthetett, hogy Peterson 2 híján 100 yardot futott. Hétvégén a Tampa ellen ott lesz a lehetőség a javításra.Detroit Lions
A sötét lovak csatájában villámrajtot vett a Detroit, és 27-20ra győzte le a szintén a "szimpatikus pozitív meglepetéscsapat" szerepkörére aspiráló Tampa csapatát 
idegenben. Nem indult pedig jól a csörte a kékek számára, hiszen egy-egy FG után Talib interception után TD-ig vitte vissza Stafford passzát. Az egykori 1/1 ezután belelendült, 3 TD átadást is felmutatott (összesen 305 passzolt yard), kettőt "természetesen" Calvin Johnsonnak, aki a nyitányra is át tudta menteni remek formáját, az ő képességeit ismerve azonban ez egyáltalán nem meglepő. A futójátékban pedig a borzasztó sok, 21 labdacipelés jelzi, Jahvid Best teljesen egészséges, bírja a strapát. A védekező egységben Fairley inaktív volt, Suh pedig halványabb, viszont az, hogy többen figyeltek rá, nagyobb teret nyújtott a többieknek, Vanden Bosch ki is harcolt egy fumblet, Fluellennel egyetemben (Avril viszont eltűnt a mezőnyben). Akit még dicséret illet, az Tulloch, aki kellett oda a Lions LB sorba, mint egy falat kenyér (vasárnap 4 tackle, 1 sack). A Lions secondary sok kritikát kapott, nem is alaptalanul, most viszont sikerült egy passzolt TD-n tartani a tehetséges Freeman irányította Tampát. A Lions szurkolóknak azért nem volt teljesen nyugodt estéjük, a végén izgulni kellett, nehogy valami tavalyhoz hasonló Freeman varázslat történjen, előtte pedig akkor rándulhatott görcsbe az Oroszlán szurkolók gyomra, mikor Stafford sántikálni kezdett, komoly baj azonban nem lett végül. Győzelemmel kezdeni mindig jó, Detroitban pedig hatványozottan igaz ez. Kíváncsian várjuk a folytatást a nyitányon nagyot zakózó Chiefs ellen.
idegenben. Nem indult pedig jól a csörte a kékek számára, hiszen egy-egy FG után Talib interception után TD-ig vitte vissza Stafford passzát. Az egykori 1/1 ezután belelendült, 3 TD átadást is felmutatott (összesen 305 passzolt yard), kettőt "természetesen" Calvin Johnsonnak, aki a nyitányra is át tudta menteni remek formáját, az ő képességeit ismerve azonban ez egyáltalán nem meglepő. A futójátékban pedig a borzasztó sok, 21 labdacipelés jelzi, Jahvid Best teljesen egészséges, bírja a strapát. A védekező egységben Fairley inaktív volt, Suh pedig halványabb, viszont az, hogy többen figyeltek rá, nagyobb teret nyújtott a többieknek, Vanden Bosch ki is harcolt egy fumblet, Fluellennel egyetemben (Avril viszont eltűnt a mezőnyben). Akit még dicséret illet, az Tulloch, aki kellett oda a Lions LB sorba, mint egy falat kenyér (vasárnap 4 tackle, 1 sack). A Lions secondary sok kritikát kapott, nem is alaptalanul, most viszont sikerült egy passzolt TD-n tartani a tehetséges Freeman irányította Tampát. A Lions szurkolóknak azért nem volt teljesen nyugodt estéjük, a végén izgulni kellett, nehogy valami tavalyhoz hasonló Freeman varázslat történjen, előtte pedig akkor rándulhatott görcsbe az Oroszlán szurkolók gyomra, mikor Stafford sántikálni kezdett, komoly baj azonban nem lett végül. Győzelemmel kezdeni mindig jó, Detroitban pedig hatványozottan igaz ez. Kíváncsian várjuk a folytatást a nyitányon nagyot zakózó Chiefs ellen.Chicago Bears
A Chicago csapatának fel volt adva a lecke a nyitányon, hiszen az erős Atlanta látogatott a Soldier Fieldre, ráadásul az előzmények sem voltak túl rózsásak a Szeles Városban, szerintem jóval többen számítottak a Sólymok győzelmére. Ehhez képest nem várt eredmény született, simán nyert a Bears a szezonnyitón, 30-12 arányban. 
Abszolút érvényesült az, amit már többször is írtam, ha rend van a fejekben, mindenki teljesítménye maximumát hozza, és jól sikerül elkezdeni a mérkőzést, akkor a Chicago bárkit képes legyőzni. A csatát főképp a turnoverek döntötték el, melyek lélektanilag is megfogták a Falcons csapatát. A Bears az első negyedben Forte 56 yardos elkapásával adta meg az alaphangot, Forte pedig ismét bizonyította, hogy nem csak futójátékban van az együttese hasznára, összesen 90 elkapott yarddal a legjobb elkapó volt a meccsen. Mellette bemutatkozott Roy Williams is, akit elég sokszor keresett Cutler a labdával. Ha már szóbahoztam, Cutler nem játszott rosszul, bár egyszer eladta a labdát, amiből Biermann TD-t is vitt, de ez már a meccs olyan szakaszában volt, ahol nem osztott, nem szorzott a dolog. TD passzból kettő is jutott tőle, az egyik a már említett Fortés, a másik az újonc TE Spaethnek adott 1 yardos átadás, melyet egy nagyon hosszú, 92 yardos drive előzött meg. A labda másik oldalán Brian Urlacher ismét bizonyította klasszisát, TD-re visszavitt fumble-je végképp hazavágta a Falcons játékosok hangulatát, emellett volt egy zseniális interceptionje, valamint összesen 9 (5 szóló, 4 asszisztált) szerelés is a nevéhez fűződik. A védelem jó napot fogott ki, Peppers és Melton kétszer-kétszer, a debütáló Okoye egyszer tudta sackelni Ryant, és a veterán Tillman is kiharcolt egy fumblet. Az viszont intő jel, hogy 100 yardot futott Turner a védelem ellen, bár ebből egyetlen futás 53 yardos volt. Tipikus Bears győzelem volt a szerzett labdákkal, és az abból történő pontszerzésekkel. Nagy az öröm a Szeles Városban, azonban nem szabad ráülni a babérokra, hiszen a szezon elején nem könnyű a Chicago sorsolása, szeptemberben még a két legutóbbi bajnok, a New Orleans és az örök rivális Green Bay vár a Mackónépre.
Abszolút érvényesült az, amit már többször is írtam, ha rend van a fejekben, mindenki teljesítménye maximumát hozza, és jól sikerül elkezdeni a mérkőzést, akkor a Chicago bárkit képes legyőzni. A csatát főképp a turnoverek döntötték el, melyek lélektanilag is megfogták a Falcons csapatát. A Bears az első negyedben Forte 56 yardos elkapásával adta meg az alaphangot, Forte pedig ismét bizonyította, hogy nem csak futójátékban van az együttese hasznára, összesen 90 elkapott yarddal a legjobb elkapó volt a meccsen. Mellette bemutatkozott Roy Williams is, akit elég sokszor keresett Cutler a labdával. Ha már szóbahoztam, Cutler nem játszott rosszul, bár egyszer eladta a labdát, amiből Biermann TD-t is vitt, de ez már a meccs olyan szakaszában volt, ahol nem osztott, nem szorzott a dolog. TD passzból kettő is jutott tőle, az egyik a már említett Fortés, a másik az újonc TE Spaethnek adott 1 yardos átadás, melyet egy nagyon hosszú, 92 yardos drive előzött meg. A labda másik oldalán Brian Urlacher ismét bizonyította klasszisát, TD-re visszavitt fumble-je végképp hazavágta a Falcons játékosok hangulatát, emellett volt egy zseniális interceptionje, valamint összesen 9 (5 szóló, 4 asszisztált) szerelés is a nevéhez fűződik. A védelem jó napot fogott ki, Peppers és Melton kétszer-kétszer, a debütáló Okoye egyszer tudta sackelni Ryant, és a veterán Tillman is kiharcolt egy fumblet. Az viszont intő jel, hogy 100 yardot futott Turner a védelem ellen, bár ebből egyetlen futás 53 yardos volt. Tipikus Bears győzelem volt a szerzett labdákkal, és az abból történő pontszerzésekkel. Nagy az öröm a Szeles Városban, azonban nem szabad ráülni a babérokra, hiszen a szezon elején nem könnyű a Chicago sorsolása, szeptemberben még a két legutóbbi bajnok, a New Orleans és az örök rivális Green Bay vár a Mackónépre.Green Bay Packers
A Sajtfejűek egy, a liga hírnevéhezhoz méltó nyitómeccsen kezdték az idényt, és ott folytatták, ahol abbahagyták február elején, igen látványos összecsapáson múlták felül a Szenteket. A Packers végig uralta az összecsapást, de a hajrában így is bravúrra volt szükségük, hogy megmaradjon az előny. De ne szaladjunk ennyire előre. Az első negyed rögtön igazi pontzuhatagot hozott, és 2 TD-nyi előnyt. A GB fanoknak nagy öröm, hogy Rodgers szemmel láthatóan ugyanazon a magas szinten teljesít, mint tavaly, és az elkapókkal is ugyanúgy megvolt az összhang, bizonyítja ezt Jennings és Jordy Nelson TD-je. Az pedig különösen figyelemreméltó, hogy nem egy rossz 
defense ellen sikerült ilyen hatékonynak lenni, mert lássuk be, az NO védelménél bőven vannak gyengébb védelmek. Ami viszont aggasztó lehet (vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy van mit csiszolni rajta), az a special team, Sproles ugyanis könnyedén futott vissza Masthay puntja után TD-re, ezen mindenképpen lehet javítani. Még akkor is, ha a saját visszahordásoknál jól dolgozott az egység, az újonc Randall Cobb (az első 1990-es években született NFL játékos) ugyanis bemutatott a meccsen egy szenzációs, 108 yardos visszahordást, ami holtversenyben a leghosszabb kickoff utáni return TD. Ha hozzátesszük, hogy volt neki elkapott TD-je is, akkor láthatjuk, hogy máris van egy komoly kandidánsunk a "hét újonca" címre. A Packers stratégiája a vártnak megfelelően alakult, több volt a passz play, a shotgun felállás (3, 4 vagy akár 5 elkapóval), mint az alapvetően futójátékra berendezkedő formáció, a legtöbb labda pedig az első számú WR Jennings, valamint Nelson felé szállt. Így is volt 2 futott TD, Starks-é volt a látványosabb, a közönségkedvenc Kuhn pedig a tőle megszokott rövid yardos "bevetődéssel" hozta a pontokat, teljes volt tehát az öröm, az összes kedvenc hozta magát támadó oldalon. A védelem pedig eldöntötte a végén a meccset annál a bizonyos goal line standnél, ahol a statisztikusok szerint Matthewst és Burnettet illeti a dicséret, az ellenfélnél Mark Ingram RB pedig megtapasztalhatta, mi is a profi liga. Igazi "welcome to the NFL" pillanat volt ez a fiatal futó számára. Sean Payton, a NO edzője bízott az újoncban, és az ő kezébe adta a végén a csapat sorsát, én azért halkan felvetném, miért nem passzoltak esetleg egy ennyire csúcsformában játszó Brees-zel és ilyen elkapókkal. Persze a futásra azt mondják, kisebb benne a rizikó, és utólag már könnyű okosnak lenni. Lehet az járt Payton fejében, mikor a meccsen korábban ráment a 4. kísérletre a biztosnak látszó mezőnygól helyett, a minden irányból odasereglő GB pass rush viszont meghiúsította azt, és ezért választotta a kevésbé kockázatos belső futást. A defense-ben még 2 embert említenék meg, egyikük Nick Collins, akinek a meccs elején kiharcolt fumble-jét érdemes többször visszanézni, tanítanivalóan fejelte ki a labdát a WR kezei közül. A másik pedig szintén a secondary tagja, Charles Woodson, aki nem épp sportemberhez méltó magatartást tanúsított, mikor ökölvívó meccsre illő jobb felütést helyezett el az egyik Saints játékos gyomrára, nem ő az első, aki ilyet csinál, de ez akkor sem futballpályára illő cselekedet volt. Ez azonban csak egy kicsike elmarasztalás részemről, dicséret annál inkább illeti a Packers játékosait, hiszen egy nagy rangadót húztak be, ott folytatták, ahol tavaly abbahagyták, és kiderült, valószínűleg idén is az ő testükön át vezet az út a döntőbe NFC oldalról. (Utolsó adalék: nem csak jó ez a csapat, hanem fiatal is, van hát ok az örömre Wisconsinban.)
A hét támadójátékosa:
Aaron Rodgers. Volt sok jó teljesítmény a csoportban a héten (csak ha a QB-ket nézzük, Stafford és Cutler is jól termelt, Calvin Johnson pedig 2 TD-t is szerzett), én mégis Rodgerset emelem ki, aki egy erős csapat ellen tudta nagy diadalra vezetni övéit, ráadásul a csapat mellett ő egyénileg is jól teljesített (312 yard, 3 TD, 0 INT).
A hét védőjátékosa:
Brian Urlacher. Már kifejtettem, miért volt ő a legjobb a héten. Kulcsfontosságú interceptionje az elején, TD-re vitt fumbleje pedig a hajrában törte meg az Atlantát, közte pedig sok szereléssel is segítette csapatát, ismét igazi vezérként teljesítve.
A hét special teamere:
Percy Harvin. Így, hogy ő is vitt egy nagy visszahordott touchdownt, nehéz dolgom volt, végül azért ő kapja ezt az elismerést, mert a másik eredményes visszahordónak is jutni fog egy, így mindenki jól jár.
A hét újonca:
Randall Cobb. Itt is van, akiről beszéltem. Cobb újoncként nem csupán a special teamben volt eredményes, hanem elkapóként is, üstökösként robbant az NFL csillagokkal tűzdelt égboltjára a Kentuck Egyetemről érkező srác.
Rövid előretekintő:
A Green Bayre a jövő héten egy lazábbnak látszó meccs vár a Carolina ellen, a tavalyi év első és utolsó helyezettjének összecsapása "országos egyesnek" tűnhet, de ne feledjük, az NFL-ben sok meglepetésre láttunk már példát. Arra sem számított senki, hogy a Chiefs 41-et kap a Buffalotól, a Kansas ezúttal a sikerrel rajtoló Detroit ellen próbálhatja kiküszöbölni a csorbát. A Bears a Packers által felpaprikázott New Orleans otthonába látogat, a Falcons siker miatt önbizalomtól eltelve, a Vikings pedig a Tampát fogadja. Szépen adogatják egymásnak az ellenfeleket a csapatok, meglátjuk mi sül ki belőle.