AFC East - Rajnai Gergő (Rajna)
Buffalo Bills
Eredmény: 7-44-es vereség a Cowboys ellen
Mérleg: 5-4 (1-1 a divízión belül)
A Bills idei leggyengébb produkciója sima vereséget jelentett Dallas-ban, ezzel a csapat egy picit eltávolodott a rájátszástól. A csapat a játék minden aspektusában csődöt mondott, a meccs tulajdonképpen már az első félidőben eldőlt.
A támadók tulajdonképpen semmit sem tudtak kezdeni a Dallas front sevenével. Fitzpatricknek semmi ideje nem volt körülnézni, de ha volt is, a legtöbb célpontját lefogták már. A passzjáték kilátástalan volt, és ezért én elsősorban a támadófalat hibáztatom, amely képtelen volt megvédeni az irányítót. Az egész támadósorból kiemelkedett azonban Fred Jackson, aki blokkolásban sem volt rossz, és a maximumot hozta ki a kevés lehetőségből, ami adódott számára, nélküle a zakó még katasztrofálisabb lett volna. A borzalmas passzjátékra egyébként Terence Newman interception visszahordása tette fel a koronát, ami tulajdonképpen a találkozó érdemi részének végét jelentette.
A védőkről sem lehet sok jót elmondani. Tulajdonképpen totális ellentétei voltak a házigazdáknak: semmilyen nyomást nem helyeztek Romóra, emellett a legjobb elkapója nélkül felálló Cowboys játékosai rendszerint üresen voltak, elég csak Laurent Robinson második TD-jét megnézni. Az első három drive úgy nézett ki, mint egy első heti NCAA meccs az első helyen rangsorolt csapat és egy harmadosztályú ellenfél között, a Dallas azt csinált, amit akart. DeMarco Murray futásaival sem tudott mit kezdeni a védelem, a negyvennégy pont hízelgő rájuk nézve. Ez sokkal aggasztóbb, mint a támadók bajai, hiszen a Redskins elleni remeklés után mindenki megnyugodott, hogy nincsenek problémák, de úgy tűnik, az egy egyszeri fellángolás volt, lehet többet kéne Kanadában játszani a Bills-nek.
Elég lesújtó tehát a helyzet Buffalóban. A támadófal gondjai mellé hozzá kell tenni, hogy az eddig kiválóan teljesítő center, Eric Wood megsérült a harmadik negyedben, az ő hosszabb távú elvesztése végzetes lehet a Bills számára. A passzjátékot láthatóan feltérképezték az ellenfelek, valami újítás kell, különben csak a defense-re lehet hagyatkozni, ami nem éppen egy életbiztosítás. Mindenesetre az 5-4-es mérleg és a holtversenyes második hely a csoportban nem rossz, és ha a héten sikerül legyűrni a Dolphins-t, akkor könnyedén visszaszállhat a versenybe a Bills. Most derül ki, mit is tud Chan Gailey és stábja.
Miami Dolphins
Eredmény: 20-9-es győzelem a Redskins ellen
Mérleg: 2-7 (0-2 a divízión belül)
A Fins rálépett a győztesek útjára, a Skins ellen már egy erősebb középcsapat benyomását keltették, ami hatalmas előrelépés a két héttel ezelőtti szintjükhöz képest.
A támadók nem csináltak tulajdonképpen semmi extrát, tulajdonképpen Reggie Bush teljesítménye jellemzi az egész csapatrészét. Bush nem hozott sok yardot, nem játszott jól, de hozott két fontos touchdownt, ami végül is a különbség volt a két csapat között. A Miami a lehetőségeivel élni tudott, annak ellenére, hogy a passrush nagyon sokszor átütötte a falukat, Matt Moore néha borzalmas döntéseket hozott, Bush pedig nem az elmúlt két heti önmaga volt. De a győzelmet szállították, ami ebben a sportágban a legfontosabb.
A defense ellenben végig remekelt, akármit is rontottak el a támadók, ők mindig kiköszörülték a csorbát. Nagy nyomás nehezedett Rex Grossmanre, kikényszerítettek két labdeladást, és nem engedtek TD-t a legnehezebb szituációkban sem. Azt már nem is érdemes említeni, hogy a futást könnyedén feltartóztatták, ugyanis ehhez a játékelemhez a Washington több kulcsembere is hiányzott. Külön érdemes kiemelni Karlos Dansby-t, aki a hét folyamán ki is jelentette magáról, hogy ő a liga legjobb linebackere; ezt a meccset nyugodtan csatolhatja igazolásként. De kár volna csak őt heroizálni, hiszen az egész védelem nagyon jól festett.
A siker persze ízlik a Delfineknek, még akkor is, ha a pocsék formában lévő Redskins-t sikerült legyőzniük. Jó passzban vannak, és nyerhetnek még meccseket, például ott a lehetőség vasárnap legyőzni a mélyponton lévő Bills-t. A kérdés csak az, hogy Tony Sparano kétségbeesett kapálózása a főedzői állásért megéri-e azt, hogy hátrébb csússzanak a drafton? Persze ez csupán költi kérdés, hiszen az NFL-ben senki sem engedheti meg magának, hogy direkt veszítsen. Különösen igaz ez Miamiben, ahol a szurkolókat nem nagyon sikerült mobilizálni az elmúlt évek folyamán.
New England Patriots
Eredmény: 37-16.os győzelem a Jets ellen
Mérleg: 6-3 (3-1 a divízión belül)
Két fájó vereség után az igazán fontos rangadót behúzták Belichickék – a Patriots még mindig az a csapat, amelyik az AFC fő esélyesének volt kikiáltva pár hete.
A csapat idegenben győzött, és hatalmas gratuláció jár mindkét csapatrésznek. A támadók a Jets bombaformában lévő defense-e ellen helyenként ugyan szenvedtek (különösen az elején, az elszenvedett safety kitűnő példa), de összességében ők nyerték ezt a csörtét. A passrush ugyan elég sokszor áttörte a falat, de Brady többször ügyesen mozgott a zsebben, ami nem jellenző rá, és aztán pontos passzokat adott. Hiába fogta le Wes Welkert jól Darrelle Revis (csak rövid passzokat engedélyeztek az izgága elkapónak), Rob Gronkowskira nem volt válasz, a fontos pillanatokban mindig előkerült valahonnan (egy alkalommal az alapvonalon túlról, ez szabálytalan is volt). Még Chad Ochocinco is bemutatott egy szép elkapást, talán idővel őt is sikerül beépíteni a csapatba. A futójáték ismét akadozott, de ez ezúttal nem jelentett problémát, hosszú távon azonban illik kezdeni ezzel is valamit.
A védelem túlteljesített minden várakozást. A meccs elején ugyan bizonytalankodtak, de később igen nagy nyomást tudtak helyezni Mark Sanchezre, ellensúlyozva a secondary gyengeségét, futás ellen meg egész évben jól teljesítettek. Andre Carter, az idei holtszezon egyik legjobb igazolása négy és fél (!) sacket szedett össze egymaga, azt hiszem, Sanchez nem fogja egykönnyen elfelejteni az ő nevét. Rob Ninkovich-nak is nagy meccse volt, a végén még TD-t is szerzett, de az egész front seven szépen dolgozott, és az is látszott, hogy kiválóan felkészültek a házigazdák támadóiból.
Fontos győzelmet aratott tehát a New England, egyedül vezetik a csoportot és magabiztosan tekintenek a jövőbe. A hátralévő menetrend nagyon könnyűnek ígérkezik, az utolsó hétig nem találkoznak jelenleg pozitív mérleggel bíró ellenféllel, akkor is a hullámvölgyben járó Buffalo érkezik Foxborough-ba. Hosszú menetelés kezdődhet meg tehát hétfőn a Kansas City ellen.
New York Jets
Eredmény: 16-37-es vereség a Patriots ellen
Mérleg: 5-4 (2-2 a divízión belül)
A Jets hiába érkezett kiváló formában a vasárnap esti rangadóra, végül alulmaradt a Pats-szel szemben, komoly mértékben csökkentve ezzel esélyeit a playoffra.
Nem kezdődött egyébként rosszul a meccs a Jets számára, hol vezettek, hol hátrányban voltak, de néha az volt az érzése az embernek, hogy a hazaiaknak mégiscsak több lehetőségük akad, csak nem élnek vele. Ez a harmadik negyedtől kezdve totálisan szertefoszlott, a második félidőben Sanchezék szinte egy tapodtat nem bírtak haladni, örültek, ha megőrizték a labdát. Ez nem jó jel, hiszen a Pats védelme a liga alsó fertályába tartozik, illett volna őket kitömni Sanchezéknek. Ismét bebizonyosodott, hogy ha a futás nem megy jól, a harmadéves irányító nem tudja egyedül vezetni a támadókat, különösen akkor nem, ha a támadófal sok hibával dolgozik, mint az ezúttal történt. Az elkapók hiába szakadtak el rendszeresen védőjüktől, ha nem volt idő feléjük passzolni, így teljesítményüket nehéz értékelni.
A védelem helyenként bemutatott ugyan szép dolgokat, és a futást szinte teljesen le tudta blokkolni, de nem volt válaszuk Tom Brady-re. Nem tudtak elég nagy nyomást helyezni rá, így előbb-utóbb valaki (leginkább Rob Gronkowski) üresen maradt, Brady pedig legtöbbször odavarázsolta a labdát csapattársai kezébe. Nem sok maradt az elmúlt két hét briliáns védekezéséből és legfőképp passrush-ából, így nem lehet rangadót nyerni. A front sevennek sokat kell fejlődnie, ha rájátszásba akar kerülni a csapat.
Nick Folk elrontott mezőnygólja az elején egyébként többet számíthatott, mint az utólag tűnik, sokáig vezethetett volna vele a Jets, de ilyen dolgokon polemizálni nem igazán érdemes semmilyen sportág esetében. Azért sokat keseregni nem érdemes, hiszen a Pats jó csapat, az 5-4-es mérleggel még sok mindent lehet kezdeni, simán be lehet kerülni a rájátszásba. Ehhez azonban nyerni kéne csütörtök este a Broncos ellen. Ez a meccs nem tűnik ugyan nehéznek, de a vasárnap esti traumából fel kell állniuk a játékosoknak, az edzői stáb ismét bemutathatja motiválási képességeit.
NFC East – Fazekas Dániel (Deny)
A 10. játékhét során tovább folytatódott az Eagles – Redskins duó vesszőfutása, a Cowboys meglepően simán nyert, míg a Giants az NFC rangadóján maradt alul.
Philadelphia Eagles (vs. Arizona Cardinals 17-21)
Az idei esztendőhöz méltó produkcióval rukkolt elő az Eagles vasárnap hazai pályán: szenvedős támadójátékkal előny a negyedik negyedben, majd ott elbukás (idén 6. alkalommal veszített előnyből az Eagles a záró negyed során). A találkozó talán leggyengébb produkcióját az irányító, Mike Vick nyújtotta, mindössze 128 passzolt yardig jutott a nem túl veretes Cardinals védelem ellen, illetve kétszer el is adta a labdát. A mérkőzés után aztán kiderült, Vick néhány bordája eltörött a játék korai szakaszában, csak ő nem szólt az edzőknek. Ilyen szempontból vizsgálva a 79 futott yardja nyolc próbálkozásból szép teljesítmény, de a passz játék siralmasságára nem mentség. Még akkor sem, ha nem volt könnyű helyzetben Vick, hiszen DeSean Jackson házi eltiltása miatt nem léphetett pályára vasárnap (elaludt egy speciális egység megbeszélésről), Jeremy Maclin pedig lesérült a találkozó során és ugyan végig játszotta, de a válla azóta sem jött rendbe. Így Steve Smith kapott idén először több labdát, aki nem is zárt rossz meccset, de jót sem, főleg köszönhetően a kulcsfontosságú helyzeteknél bemutatott elejtett labdáinak. Érdekes, hogy ilyen gyengén muzsikáló passz játék esetén Shady McCoy-jal a fedélzeten miért nem erőltette az Eagles a futójáték: McCoy mindössze 14-szer futhatott, igaz ebből elért 81 yardot és egy TD-t is szerzett, így idén eddig mind a 9 találkozón került touchdown McCoy neve mellé. A védelem sem hozta a tőle elvárhatót, pedig még pontokat is írtak a téblára, köszönhetően Asante Samuel interception utáni visszahordásának. Larry Fitzgerald tarthatatlannak bizonyult, egyedül Asomugha tudta megfogni, de a Cardinals okosan nem Aso elé állította a legjobb elkapóját. Kisebb meglepetés, hogy futás ellen elfogadhatót hozott a védelem, de ezt kárpótolta passz ellen. Emlegethetnénk a pass rush hiányát (4 sackkel zárt a csapat, de ez megtévesztő, nem volt folyamatosan nyomás alatt Skelton) vagy Dominique Rodgers-Cromartie kiesését, de ezektől függetlenül ennél sokkal több kell egy John Skeltonnal felálló idei Cardinals ellen.
Jelenleg rengeteg a mentális gond a csapatnál a fejekben, illetve a sérülések is most kulcsjátékosokat érintenek. A kérdés mindössze az, idén folytatja-e a csapat a gyenge teljesítményét, vagy egy feltámadással visszaküzdik magukat a középcsapatok közé.
Dallas Cowboys (vs. Buffalo Bills 44-7)
Egyre jobban muzsikál ez a Cowboys, jelenthetjük ki. Romo hibáit elhagyta, a futójáték működik, van egy nagyon jó kicker a csapatban, aki lassan két hónapja nem hibázott, a védelem pedig a brutális front sevennek hála minden csapat ellen fel tudja venni a versenyt. Azt hiszem, mindegyik állításról a Bills is tudna mesélni. Előzetesen egy izgalmas, szoros összecsapásra lehetett számítani, de Tony Romo az első három támadást touchdown átadással zárta le, miközben Terrence Newman is leszedett 2 passzt az ellenféltől, így pedig egy percig nem forgott veszélyben, nem hogy a győzelem, hanem a nagyarányú győzelem sem. De térjünk még vissza Romora, ennek a találkozónak egyértelműen ő volt a hőse, hiszen ugyanannyit touchdown átadás került a neve mellé, mint sikertelen passz, ez pedig elismerését kiállt. Romo kedvenc célpontja Dez Bryant volt, de nagyon okosan találta meg rövid checkdown passzokkal DeMarco Murray futót is, ha nem talált üres elkapót. Miles Austin hiányát sem érződött, a helyére beálló Laurent Robinson nagyszerűen szerepelt, 2 hat pontos átadással is megtalálta Romo. Robinson egyébként szerintem az év meglepetése, sokan, köztünk jó magam sem várta, hogy az Austin-Bryant-Witten elkapó hármas mellé valaki besegítsen, de Robinson megtette ezt. A támadófal is jól dolgozott, folyamatosan nyugodtan passzolhatott Romo, tökéletesen védték meg, illetve jól nyitották a futásoknak is az utat, elég csak Murray statisztikájára nézni. A védelemből, mint írtam, Newmant kell kiemelni, aki két passzt is lehúzott, illetve Sensabaugh volt szerintem jó még innen, folyamatosan a labda körül nyüzsgött (ezért meglepő kicsit a 3 tackle csak tőle), egyszer fumblet is kiharcolt. Mellettük DeMarcus Ware is hozta a szokásosat, azaz sikerült sacket bemutatnia, illetve szinte minden játéknál sietette az irányítót. Azért volt negatívum is, ez pedig a futójáték elleni védekezés: Fred Jackson közel 10 yardos átlaggal futhatott 13 kísérletből, és nem egy nagy megindulásnak köszönhetően (a leghosszabb futás 19 yardos volt tőle). A találkozó legérdekesebb pillanata is Jacksonhoz kapcsolódik: a második negyedben a futott touchdownja után a Dallas cheerleaderei közé szaladt, majd odaadta a labdát a barátnőjének, aki egyben Cowboys cheerleader is. A körkép elején említettem Baileyt is, hogy szeptember óta nem hibázott, nos, ez így van, vasárnap 3 mezőnygólt is sikeresen értékesített, mindegyiket 30 yardnál messzebbről.
A győzelemmel és a hátralévő könnyebb sorsolásnak hála a Dallas reménykedhet még a csoportgyőzelemben, de jelenleg a wild cardos csapatok mögött is csak egy győzelemmel áll. Látva Romoék játékát hétvégén, ez bizony könnyen rájátszást érhet.
Washington Redskins (@ Miami Dolphins 9-20)
Nagyon rosszkor jött ez a találkozó a Redskinsnek, akik a bye week óta komoly szakadékban vannak, a Miami pedig egyre inkább elkapja a fonalat a nyögvenyelős szezonkezdet óta. Egyértelműen a támadókat kell elővenni a találkozó után, egyszerűen egy Dolphins ellen 9 szerzett ponttal, touchdown nélkül szerepelni gyenge teljesítmény, és akkor finoman fogalmaztam. A meccs képében is benne volt minden, ami az idei fővárosi offense jellemzője: interceptionök, kevés futás, gyenge 3. down mutató, még gyengébb red zone hatékonyság. De nézzük szépen sorjában. Rex Grossman volt újra a Washington irányítója, aki nem játszott mindig nagyon rosszul, de a jó jelzőt sem érdemli meg. Két alkalommal adta el a labdát, mindkétszer az ellenfél térfelén, ebből főleg a második interception a fájó, négy pontos hátrányban a negyedik negyed kezdetén a Dolphins 10 yardosán first down helyzetnél. Maga az átadás tipikus Grossmanes volt, kicsit kockázatos, de bejöhetett volna. Dicséret érdemli olyan téren Rexet, hogy 8 különböző csapattársát találta meg sikeres átadással, de ez kritika az elkapók felé is, ahol csak Leonard Hankerson nyújtott elfogadható teljesítményt. Az újonc elkapó egyetemre a Miamira járt, most visszatérve sikerei helyszínére 100 yard felé jutott, ezzel a fejlődése szemmel látható hetek óta. Számomra érthetetlen, miért nem futott többet a Redskins. Tény, erős a Miami védelem, de Roy Helu 6 futásból elért 41 yardja, illetve Torian 10 kísérlete nekem kevésnek tűnik, főleg figyelembe véve, hogy szinte végig szoros volt a mérkőzés, ergo nem volt passzra kényszerülve a Redskins. Ami nagyon gyenge volt, az a RZ teljesítmény. 3 alkalommal jutott el idáig a Washington, kétszer csak mezőnygól, egyszer pedig eladott labda lett a vége. A védők szerintem jó játékot hoztak, Moore ugyan passzainak nagy részét eljutatta az elkapóihoz, de touchdown átadást nem engedtek neki, illetve a futások ellen is jól szerepeltek Reed Doughtyék. Ugyanakkor meg mégsem, hiszen Reggie Bush két alkalommal is TD-t szerzett, amiből főleg a második fájó, a 18 yardos futása, mely az egész találkozó talán leghosszabb futása volt. Említést kell még tenni Ganoról, a Redskins kicker ugyan 3 sikeres mezőnygólt is berúgott, de volt kettő hibája, bár mindkettő nagy távolságból (49, 50 yard).
Összességében jobban játszott a Miami, a Washington offense szinte senki ellen nem képes jó játékot hozni, ami nem csak idénre, hanem kicsit előrébb nézve sem jó. Bár azért Helu és Hankerson személyében két playmaker már van a keretben.
New York Giants (@ San Francisco 49ers 20-27)
Mindenki tisztában volt előzetesen az Óriások oldaláról, hogy rendkívül nehéz mérkőzésre kerül sor a Frisco otthonában. A találkozó ennek megfelelően is alakult, az
első félidőben például nem született touchdown egyik oldalon sem, igaz a két kicker 100% volt, így 9-6-os 49ers előnnyel mehettek szünetre a csapatok. A harmadik negyedben aztán egy újabb mezőnygóllal tovább növelte előnyét a Niners. Ezután végre szép drive jött a Giants részéről, Eli nagyon jól találta meg Cruzt hosszú átadással, később pedig Manninghamet, ami már 6 pontot is ért. A védelem ellenben nem tudott mit kezdeni Vernon Davissel, majd Manning egy rossz kommunikáció miatt talán az idei legbutább passzát engedte el, pick is lett, amit Hunter egy játékkal később 7 pontra váltott. Ezután újabb jó drive következett, a végén Nicks volt eredményes, amivel 7 pontra jött fel a Giants. A védelem azonnal megállította a nyugati csapatot, majdnem 7 perce maradt Elinak, hogy hosszabbításra hozza a találkozót. A drive szépen haladt is, igaz két alkalommal csak 4. kísérletre mentek tovább, de már a Frisco 10 yardosán voltak. Újabb 4. down következett, ahol Manninget is utol érte a Justin Smith nevű végzet, aki idén nagyon sok ellenfelét viccelt meg. Smith most „csak” beleütött egy passzba, de ez bőven elég volt a pontatlan átadáshoz.
Összességében Manning nem játszott rosszul, de idén voltak ennél sokkal jobb teljesítményei. Főleg a második interception lett volna elkerülhető, ami után nagyon jó mezőnypozícióból jöhetett az ellenfél és értékesített is. Célpontjai elsősorban Cruz és Manningham voltak, de DJ Ware futót is sokszor kereste. Egyébként Ware jól játszott, igaz 9 futást kapott csak. Párja, Jacobs nem tudott mit kezdeni az idén erős 49ers futás elleni védelemmel, alig futott 3 yardos átlaggal az egész mérkőzés során. A védelemből nem igazán lehet kiemelni senkit, előjött az a hiba, ami az idei Giants veszélye. Azaz, ha nem érkezik jól a pass rush, akkor biztos passzokkal operáló irányító jó százalékkal dobálhat ellenük. A futást ellenben jól fogták meg, illetve 3. down helyzeteknél voltak még nagyon jók. A héten papíron könnyebb találkozó vár rájuk hazai pályán az Eagles ellen. De azért mégiscsak egy csoportmeccs, így várhatólag itt is kell majd szenvedni kicsit.
AFC South
Tampa Bay Buccaneers – Houston Texans 9 - 37
Újabb hét, újabb csapat, aminek a védelmén átgázol a Texans futógépezet, és akiknek a támadóit szinte lenullázza Wade Phillips védelme. Nem is meglepő, hogy jól megy a Texansnak, hiszen amikor a harmadik számú futónak is jut egy touchdown ott nem lehetnek nagy gondok. Azonban a meccs után rossz hírek érkeztek. Matt Schaub szezonjának nagy eséllyel vége van, de minimum több hetes pihenőre kell számítania még a bye week után. Bár idén a yardok tekintetében gyengébb szezont produkált az eddigiekhez képest, de a labdaeladásokban jobban teljesített és a touchdown passzok is jöttek, nem beszélve a meccsenkénti egy-egy demoralizáló nagy passzjátékról. Ami viszont még ezeknél is fontosabb remekül adja el a play action játékokat, és így a legtöbb passzal teljesen üresen találhatta az egyik futójátékost vagy tight endet. Mostani meccsen kivételesen még Jacoby Jones is villant egyszer a mérkőzés legelső playéből egy 80 yardos touchdown elkapást csinálva. Ahogy a futók úgy a védelem sem kegyelmezett az ellenfélnek. Sackek és interceptionök egymás hátán, hogy még egy pillanatig se lehessen kétséges ki fog nyerni. Az egyik esetben pont a védelem két legjobbja hozta össze a labdaszerzést. Jonathan Joseph ütközte le keményen a labdát elkapó játékost, a kirepülő labda pedig Brian Cushing kezében kötött ki. Brooks Reed már a negyedik egymás utáni meccsén szerzett sacket, ráadásul Connor Barwin is besegített kettővel. Az egyedüli gyenge teljesítményt a rugó Neil Rackers nyújtotta, aki egy könnyű mezőnygólt és egy extra pontot is hibázott. A Texans számára jókor jön a bye week, így egy héttel több idő lesz az új kezdő irányítóhoz Matt Leinarthoz igazítani az új taktikát, de a győzelem ellenére nem olyan derűs a hangulat Houstonban, mint egy hete volt.
Carolina Panthers – Tennessee Titans 3 – 30
A Titans megmutatta, hogy lehet egy negyed játékkal teljesen megtörni az ellenfelet és könnyen megnyerni a meccset. A recept: kezdj egy return touchdownal, a saját redzone-odban szerezd vissza a labdát az ellenfeledtől, majd egy 40 yardos touchdown elkapással fejezd be a drive-ot. Innentől nem volt más hátra, mint a védelemre bízni a dolgokat és szépen lassan növelni az előnyt. Hosszú idő után most újra láthattuk, hogy mennyivel könnyebb nyerni, ha Chris Johnson kiveszi a részét. Sokat segített, hogy az egyik legrosszabb futás elleni védelem volt a túloldalon, de a 100+ futott yardos meccseket nem kell magyarázni, ráadásul Johnson szerezte a teljes támadó yardok felét, ami végre a régi önmagát idézte. Rajta kívül a támadók közül még a tavalyi harmadik körös választott Damian Williams emelkedett ki a teljesítményével. Williams számára Kenny Britt sérülése után nyílt meg az út és az előző héten meg is született karrierje első 100+ elkapott yardos meccse, és Nate Washington visszaesésével kezd ő válni az első számú célponttá. A védelemben az újonc linebackereké volt a főszerep. Az eddigi gyenge meccsek után Akeem Ayers most csapata egyik legjobbja volt. Több fontos szerelés is az ő nevéhez fűződött és még egy kis pass rusht is mutatott. A másik ígéretes rookie Colin McCarthy volt. Az idei negyedik körös választott McCarthy a sérült Barrett Ruud helyét vette át a védelem közepén és nem is akárhogy. Bár a futások ellen voltak megingásai, de a passzok ellen remekelt, illetve összességében sokkal megbízhatóbb teljesítményt nyújtott, mint elődje. Az hogy a Pantherst sikerült 3 szerzett ponton tartani nagyban köszönhető még Jason McCourtynak is. Az idei szezonban Steve Smith és Cam Newton futószalagon gyártották a 100 elkapott yardos meccseket és a touchdownokat. McCourty ennek a gyümölcsöző összhangnak vetett véget. A secondaryben még a sérüléséből visszatérő Chris Hope is szerzett egy interceptiont, csak hogy felhőtlen lehessen az öröm Tennessee-ben. A hétvégén kemény meccs fog várni a Titansra a Falcons otthonában, de mivel a Texans biztosnak tűnő csoportgyőzelme veszélybe kerülhet Matt Schaub sérülésével a Titansnek mindenképp nyernie kell.
Indianapolis Colts – Jacksonville Jaguars 3 – 17
Nem volt egy látványos mérkőzés, leginkább azt lehet mondani, hogy nem a jobb, hanem a kevésbé rossz csapat nyert. Ez pedig a Jacksonville Jaguars volt. A meccs színvonaláról sokat mond, hogy a két csapat együtt sem tudott 250 passzolt yardot felmutatni. A mérkőzést a Colts labdavesztései és egy jól kivitelezett Jaguars drive döntötte el. Ez a meccset nyerő drive a harmadik negyedben született és egy rövid ideig Blain Gabbert is remekelt benne. Az újonc irányító több harmadik kísérletet is first downra tudott váltani. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a drive már rég a félpályánál véget ért volna, ha nincs egy buta szabálytalanság Tyler Braytontól. Mindezek ellenére a hazaiaknak még volt lehetőségük egyenlíteni a negyedik negyedben, de Curtis Painter mindent megtett ennek az elkerülésére. Keményen megdolgozott a vereségért, mivel a második interceptionjénél 12 védőjátékos volt a pályán, de a következő lehetőségénél is a legpontosabb passzát adta, csak kár hogy az ellenfél játékosának. A következő drive-ot már Dan Orlowsky kezdte, és egy Mincey sack fumble segítségével bebiztosította a győzelmet a Jaguars.
Maurice Jones-Drew megbízhatóan hozta a középső futásokat, amiben nagy szerepe volt a guard Uche Nwanerinek is. Rajta kívül a tackle Eugene Monroe is jól játszott, és egy újabb Colts elleni meccs után mondhatja el, hogy nem engedte Dwight Freeney-nek az irányítóját sackelni. Donald Brown a tavalyi év végén sok kellemetlen pillanatot szerzett a Jaguars linebackereinek, most azonban látszott, hogy jó helyre került az offseason alatt a védelem erősítésére elköltött pénz. A védelem legjobbja Jeremy Mincey volt, aki soha nem látott magasságokba emelte csapata pass rush képességeit. A meccsen 2,5 sackel zárta, amiből az egyik a meccs megnyerését jelentette. Rajta kívül még Derek Cox az, aki a tavalyi évekhez képest az idén nagy fejlődésen esett át. Szükség is lesz majd a feljavult játékára, mivel a csapat elvesztette Rashean Mathist a másik kezdő cornerbackjét. A helyét William Middleton fogja majd átvenni. Middletonnak már van tapasztalata kezdőként, hiszen korábban ő helyettesítette a sérült Coxot. A slot elkapókra pedig továbbra is Drew Coleman fog vigyázni.
A Colts támadójátéka kezd a reménytelen kategóriába süllyedni. A korábbi irányító csere után még lehetett érezni a lendületet és Painter első két meccse után egyesek arról beszéltek, hogy majd el lehet cserélni, mint egy közepes kezdő irányító majd, ha Peyton Manning visszatér. Ebből a magabiztos jó kezdésből mostanra semmi sem maradt. A helyét a bye week után lehet, hogy már a 0 győzelmes szezonokban tapasztalt Dan Orlowsky veszi majd át, szóval Colts szurkolók önsafetykre felkészülni. A futóknál is új kezdőjátékos van. Donald Brown vette át a fumble problémákkal küzdő Delone Cartertől a staféta botot, nem túl nagy sikerrel, de ez betudható annak is, hogy az ellenfél rendelkezik az egyik legerősebb futás elleni védelemmel. A Colts a mostaninál nagyobb mélyponton nem is lehetne, így nem meglepő, ha egyre többen várják már az áprilist, amikor minden bizonnyal első alkalommal a Coltson lesz a sor, hogy bejelentse választottját.