Kickoff return
Egy NFL csapat három egységből áll, de ezek nem egyforma fontosságúak. Azt szokás mondani, hogy ha egy csapat egy egész, akkor abból az offense és a defense 3/7-3/7 részt ad, míg a maradék egyheted a special teameké.
6-féle speciális csapat (unit) van, ezek a kickoff, kickoff return, punt, punt return, valamint a field goal és field goal block csapatok. Bár alacsonyabb szinteken a punt return, és a field goal block lehet azonos a defense-zel, az NFL-ben (és persze az NCAA-ben is) mind a 6 egység külön ki van képezve. 2-részes cikksorozatunkban arra a két special teamre térünk ki, amelyet egy pont nélküli meccsen is kétszer látunk kell. Ezek a kickoff, és a kickoff return csapatok.
Első cikkünk témája a kickoff visszahordás. Szokatlan módon az általános leírás után egy konkrét játékosra fogunk kitérni, az ő játékát fogjuk elemezni. Jó oka van ennek, hiszen az elmúlt években nem volt játékos, aki nagyobb hatást gyakorolt volna az NFL futball egészére. Természetesen Devin Hesterről van szó.
Kickoff return - Beékelődés
A televíziós közvetítések során általában két képet látunk egy kirúgás előtt. Az egyik a rúgóé, ahogy az állványra helyezi a labdát, a másik a visszahordóé, aki türelmesen, vagy éppen izgatottan vár a gólvonal környékén a labdára. Rajtuk kívül még van 20 játékos a pályán, nekik vajon mi lehet a szerepük? A kommentátorok nagyon ritkán térnek ki erre, ezért sokáig nézhet focit az ember anélkül, hogy bármi fogalma is lenne a visszahordó csapatokról.
A front
Ha nem lenne lehetőség onside kicket rúgni (ha 10 yardot haladt a labda, a rúgó csapat visszaszerezheti azt anélkül, hogy a visszahordók hozzáértek volna), akkor a kickoff return lényegében egy előrehozott offense play lenne, 5 blokkolóval jóval a futó előtt. De az onside kickek miatt a kickoff return egységekben van egy 5-fős front, akik körülbelül 12-13 yardra állnak fel a labdától, és az ő elsődleges felelősségük az, hogy a rúgók ne rúghassanak egy meglepetés onside kicket alap kickoff felállásból. Ha ez mégis megtörténik, a frontban lévő embereknek rá kell feküdniük a labdára. Ha egy rövid, de magas rúgás történik, a frontban lévő embernek fair catchet kell kérnie, legalábbis erre tanítják őket. Ennek oka az, hogy a front tagjai általában olyan posztokon játszanak, ahol nem sűrűn találkoznak a labdával, emiatt nem szoktak hozzá annak kezeléséhez. Ebből kifolyólag pedig igen nagy esély van arra, hogy elejtik azt. Amúgy se tudnának túl sok yardot egy esetleges visszahordással hozni, így inkább érdemesebb csökkenteni a fumble kockázatát egy fair catch-el.
Persze az onside kickek igen kis százalékát teszik ki a rúgásoknak, így nem a fair catchet gyakoroltatják velük a legtöbbet. A front fő feladata, hogy felkészüljenek a blokkolásra. Ehhez 20 yardot visszafele kell sprintelniük, majd megfordulniuk, és azonosítani egy blokkolandó embert. A legtöbb playbookban a frontban lévő 5 emberre a támadófalhoz hasonlóan balról jobbra bal tackle, bal guard, center, jobb guard, és jobb tackle néven hivatkoznak az egyszerűség kedvéért. Ez az 5 játékos már a rúgás előtt tudja, hogy kit fog megblokkolni. A kickoff egységekben a játékosokat a következő módon jelölik: a rúgótól jobbra lévő emberek R betűt kapnak, a balra lévők pedig L-et. E mögé jön egy 1-től 5-ig terjedő szám. Itt nincs közmegegyezés arról, hogy belülről kifelé, vagy kívülről befelé számozzák az embereket. Mi most belülről (a rúgótól kezdve) kifelé számozunk. Tehát a rúgó mellett lévő ember R1 lesz, ő mellette jobbra R2 lesz, stb., egészen R5-ig, aki a pálya legszélén van. Ahogy a front fut hátra, ők már tudják, hogy ha megfordulnak, ki lesz a célpontjuk. Pl. egy középre történő visszahordásnál a bal tackle blokkolja L2-t, a bal guard L1-et, a center R1-et, a jobb guard R2-t, és a jobb tackle R3-at.
A legfontosabb képessége a frontok tagjainak a nyílt területen való blokkolás. Egy olyan játékost leütközni, és megblokkolni, aki maximális sebességgel száguld az ember felé, teljesen más képességeket igényel, mint ami a LOS túloldalán 1-2 yardra lévő emberek blokkolásához kell. Az is fontos, hogy időben felvegye a játékos a megfelelő helyet a pályán, mivel az illegális blokkok legtöbbször pont azért születnek, mert nem tudott elég gyorsan visszafutni a játékos, hogy szemtől szemben blokkolhassa az emberét. Ha ez megtörténik, azt tanítják a játékosoknak, hogy inkább tegyék fel a kezüket, és jelezzék a bíróknak, hogy ők nem blokkolnak hátulról. Egyébként rúgásnál (az összesnél) tilos a mélyblokk is.
A frontban lévő embereknek jó blokkolóknak kell lenniük, de ritkán szoktak támadó falembereket ide rakni, mert ők nem elég gyorsak. Az valamennyire egyszerűsíti a dolgokat, hogy a kickert nem kell megblokkolni, hiszen az azért alapkövetelmény egy returner számára, hogy egy az egyben megverjen egy rúgót. Voltak-vannak rúgók, akik meglepően magas szintre jutottak a returnerek megállításában, és jópár tackle-t elértek karrierjük során, sőt forced fumble-re is volt példa egy Broncos-Patriots rájátszásmeccsen. Ilyenek John Hall, Jeff Wilkins, vagy éppen a punter Todd Sauerbrun, akinek a nevéhez fűződik az említett FF.
Az ék (utólagos szerkesztés: a három emberes "wedge"-t 2009-ben betiltották az NFL-ben)
A front mögötti játékosok nagyjából azt a szerepet töltik be, mint a vezető blokkoló fullbackek. Azért hívják őket "éknek", mert a legtöbb blokkolási sémában egy ék formájú alakzatban vezetik fel a visszahordót. Ők - a fronttal ellentétben - nem tudják előre, hogy kit fognak megblokkolni, ők területet (vagy ha úgy tetszik zónát) blokkolnak. Összeállnak a returner előtt, és aki csak átjutott a fronton, azt megblokkolják. A kickoff csapatokban vannak ún. "éktörők" (wedge buster); egyesek a szélekre rakják őket, egyesek középre. Az ő elsődleges dolguk, hogy szétzúzzák az éket, és szabad utat adjanak a többi játékosnak a returnerhez. Elsősorban őket kell tudniuk megblokkolniuk az ékben lévő játékosoknak, úgy hogy közben megőrzik az ég integritását. Mondani se kell, hogy ez általában csak papíron működik.
Az NFL legjobb special team edzője, a Bills-es Bobby April érdekes megközelítésben gondolkodik az ékről: az ék edzését rábízza a támadófal edzőjére, amit ő azzal indokol, hogy a blokkolási munka, amivel az ék emberei Terrence McGee-nek, Roscoe Parrishnek (és idéntől kezdve Leodis McKelvinnek) segítenek, lényegében ugyanaz, amit a támadófal ad Marshawn Lynch-nek. A Buffalo-nak jó returnerei vannak, de a blokkoló egység előttük sokszor nem kapja meg az elismerést, annak ellenére, hogy igen komoly részük van abban, hogy a Bills-nek évek óta a legjobbak közt vannak a visszahordó csapatai.
2004-ben, amikor Eddie Drummond 26,6 yardos átlagot hozott a kickoff returnjei során, ő Cory Schlesinger fullback munkáját emelte ki az ékben, mint a legfontosabb elem a Lions visszahordásainál. 2005-ben Schlesinger eltörte a lábát az előszezonban, kiesett a fél szezonra, ennek köszönhetően több mint 4 yarddal esett Drummond átlaga. Ennyit jelenethet egy jó blokkoló is.
Az ék, mint blokkolási séma mára a kickoff returnökre korlátozódik, de az amerikai futball korai éveiben a "flying wedge - repülő ék" nevű formáció révén a scrimmage play-ek során is alkalmazták. Ez azt jelentette, hogy a teljes offense, a labdahordót kivéve V alakban állt fel, összekulcsolták a karjaikat, és snap után teljes sebességgel törték az utat. Ez hihetetlenül sérülésveszélyes volt, ez volt a kiváltó oka annak a ma is érvényben lévő, a futballt alapjaiban megváltoztató szabálynak, amelynek értelmében minimum 7 embernek a line of scrimmage-en kell állnia.
A visszahordó
Egy jó visszahordónak természetesen gyorsnak kell lennie, de még fontosabbak a jó kezek, a jó látás, és irányváltási képesség. Emiatt a visszahordók általában kicsik, (NFL viszonylatban) az átlagos visszahordó kb. 85-90 kilós, de szép számmal akadnak akár 75-77 kilós KR-ek is.
A 2002-es előszezonban az HBO a Dallas Cowboys-szal forgatta a Hard Knocks című valóságshowt. Az egyik részben láthatjuk, ahogy a special teamek edzője, Joe Avezzano - miközben egy rookie-t figyel egy rúgás visszahordása közben - odafordul Dave Campo vezetőedzőhöz, és azt mondja neki, hogy "Gyors, de nincs hozzá érzéke". Ez az "érzék" igazából nem más, mint a látás. Sok sprintereket megszégyenítő sebességgel bíró játékos egyszerűen belefut egy játékosba a coverage csapatból. A top returnerek meglátják a sávokat, ahol elslisszolhatnak, és csak azután gyújtják be a rakétákat, miután kijutottak a nyílt területekre.
Jó példa erre a 2005-ös Texans. Ebben az évben Jerome Mathis volt az NFL legjobb kick returnere Terrence McGee mellett, 28,6 yardos átlagot hozott össze 54 visszahordásból. Mikor Mathis helyett Vernand Morency-t rakták be KR-nek, ő ugyanazokkal a blokkolókkal csupán 21,9 yardot hozott. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy Morency egyenesen belefutott a szerelni igyekvő játékosokba.
A Hester-faktor
Az elmúlt években az NFL rajongók csodálhattak meg minden idők legjobb returnerjei közül hármat is megcsodálhattak. Dante Hall a Chiefs és a Rams színeiben villog 2002 óta. Terrence McGee-t már említettük, ő a Bills rajongóknak szerzett sok-sok örömet az elmúlt években. Akiről pedig szó lesz, tavalyelőtt robbant be a ligába. Devin Hester az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású játékosa az NFL-ben, ezt túlzás nélkül álíthajuk.
Hester jelenleg az NFL "gordiuszi csomója", amit még senkinek sem sikerült átvágnia. A 2006-os draft 2. körös választottja első alapszakasz mérkőzése óta - amelyen rögtön visszavitt egy rúgást TD-re - rettegett visszahordó. Az ellenfeleknek külön tervet kell kidolgoznia arra nézve, hogy hogyan rúgjanak - egyáltalán rúgjanak e - Hesternek. Tavaly kevés edző merte egyszerűen odarúgni neki a labdát, még kevesebbnek sikerült ezek közül ezt büntetlenül megúsznia. 2007. november 25-én a Bears-Broncos meccsen Shanahanék pattogós squib kickekkel próbálták meg játékon kívül tartani Hestert. A Broncos HC egy azóta valószínűleg százszor megbánt döntést hozott a meccs alatt, kiadta az utasítást a meccs kellős közepén a punter, és kickoff-rúgó Todd Sauerbrunnak: Rúgjunk Hesternek! A 23-as játékos 10 perc leforgása alatt előbb egy puntot, majd egy kickoffot vitt vissza touchdownra, ezzel effektíve egymaga véget vetett a Broncos playoff reményeinek. Azért akadt olyan is, aki nem égette meg magát azzal, hogy odarúgta Hesternek a labdát. Lane Kiffin, az Oakland edzője a Chicago elleni meccs előtt kijelentette, hogy a Raiders bizony oda fogja rúgni a labdát Hesternek, nem fognak trükközni. Az ezüst-feketék ellen 6 punt returnből összesen 2 yardot hozott (egy közel félpályás visszahordást holding miatt fújtak vissza), 2 kickoff returnből pedig 34 yardot. Ez a meccs volt természetesen a kivétel.
Hester eddigi 32 meccse alatt 11 return TD-t ért el, az all-time legtöbb visszahordott TD-t jegyző Brian Mitchellnek 223 mérkőzés kellett a 13-hoz. Eddig minden 13 és feledik visszahordását TD-re vitte vissza, ezzel ő minden idők legjobbja jelenleg (a második Gale Sayers, szintén Bears legenda, akinél 14,8 ez a mutató).
Ami a legérdekesebb, hogy úgy sikerült Hesternek túlszárnyalnia a rookie évét, hogy folyamatosan csökkentek a lehetőségei. 2007-ben a Bears elleni kickoffok 11 százaléka ment ki oldalt, szemben a ligaátlag 2-vel. A legtöbben úgy gondolták, hogy jobban járnak, ha inkább Rex Grossman, vagy Kyle Orton kezébe adják a 40 yardoson a labdát, minthogy Hesternek lehetősége legyen visszahordani. További 58 %-a a kickoffoknak rövid, vagy pattogós volt, tehát 10 kickoffból 3-nál volt csak lehetősége Hesternek visszahordani "tiszta" rúgást, ami megdöbbentő adat.
Puntolni könnyebb Hester ellen, hiszen ha van rá lehetőségük, a punterek inkább rúgnak egy touchbacket. Ha ez nem megy a távolság miatt, akkor sokan oldalra rúgnak. Chris Kluwe, a vikings puntere a 6. héten olyannyira biztosra ment, hogy egészen a lelátóig rúgta a labdát. Viszont a pályán maradó puntok közül nagyon kevésről "mondott le" Hester, mindösszesen 4 %-ban kért fair catchet (ligaátlag: 18 %). A legveszélyesebb hely, ahová akár a puntot, akár a kickoffot lehet rúgni, az a pálya közepe, a 12 (valójában 15, de három labda lepattant, mielőtt birtokba vette) itt elkapott rúgásból 3-at TD-re vitt vissza, egyszer pedig az utolsó védő szerelte őt. Hester különösen okosan várja meg, hogy a blokkok kialakuljanak, és azonnal meglátja az üres területeket. Sokat segít az is, hogy a puntoknál a gunnereket (róluk a következő cikkben lesz szó) a Bears 2 emberrel is zavarja.
Azt hihetnénk, hogy az oldalra rúgás megfelelő stratégia. Bár kockázatos abból a szempontból, hogy kimehet oldalra, ha bent marad, akkor eléggé leszűkítheti a lehetőségeket a visszahordásra. A Dallas a 3. héten kiválóan használta ezt ki, a gyenge-oldali gunnereket áthúzták a rúgás oldalára, így zárva le a lehetőséget egy visszavágásra. Hester 6 TD-jéből 3 akkor jött, amikor az ellenfelek a számok (amelyek 9 yardra vannak az oldalvonaltól) és az oldalvonal közé rúgták a labdát. A Minnesota elleni meccsen Kluwe egy 54 yardos puntot helyezett el a 11-yardos vonalra. Hester a 8-yardoson "kószálva" türelmesen megvárta amíg kialakulnak a blokkok. Párhuzamosan a gólvonallal vágott vissza, lefutotta a védőket, és 91 yardot futva visszavitte TD-re az egyébként kiváló coffin corner puntot.
Azzal ugyan lehet operálni, hogy rövideket rúgnak, és így elveszik a visszahordás lehetőségét is, és bár javul az visszahordott yard átlaga (rúgó szempontból) de ez se megoldás, mivel ha a rúgások rövidebb hosszát figyelembe vesszük, akkor elveszett az előny. Rögtön érthetővé válik ez, ha megvizsgáljuk közelebbről a kickoffok hossza, és a visszahordások hossza közti összefüggéseket. Azon rúgások esetén, amelyek a 10-yardoson túl szálltak, 24,6 yardos átlagú visszahordások születtek. A 10 yardostól visszább leérkező labdáknál 19,3 yard volt a visszahordások átlaga, ami nem jelent akkora javulást, hogy megérné röviden rúgni, ha az átlagokat nézzük, persze ekkor TD se lesz. Ennek ellentételezéseképpen viszont az offense nagyon jó mezőnypozícióban kezdhet. Itt látható, hogy egymagában Hester mekkora hatással van a játék egészére. Mielőtt bárki azt hinné, hogy Hestert csupán a special team szürke eminenciásai teszik naggyá, az hasonlítsa össze a 2004-2005-ös Bears-t a 2006-2007-ossal. Néhány kivételtől eltekintve egy lényeges összetevő lett csak kicserélve, ezek pedig a returnerek voltak. Bobby Wade, és R. W. McQuarters 2 év alatt 2 TD-t szerzett, szemben Hester 11-ével ugyanekkora időintervallumban. Nem valószínű, hogy 5 és félszer jobbak lettek a blokkolók 1 év alatt.
Hesternek egyelőre egy nagy hibája van, ez pedig a fumble-érzékenysége. A liga legtöbb fumble-jét követte el tavaly, 7-et (ezekből szerencséjére csak egyet veszítettek el), és 2006-ban is ligaelső volt ebben a kategóriában. Nincs biztos módszer arra, hogy Hestert fumble-re kényszerítsék. Viszont azoknál a labdáknál, amelyek földet érnek, mielőtt elkapná őket, drasztikusan csökken a veszélyessége. 15 pattogós kickoffot kapott el, egyet se vitt vissza TD-re. 20 punt ért földet, úgy hogy nem ment ki, ezekből 4-et próbált meg visszahordani, 2-szer csinált fumble-t. Alapvetően akkor ejti el a labdákat, amikor kizökkentik az egyensúlyából, vagyis megnehezítik az elkapást ilyen-olyan módszerekkel: a maradék 4 fumble-ből 2 akkor történt, amikor hátrafelé futva kellett elkapnia a labdát, illetve egy félig-meddig megblokkolt, nehezen elkapható puntot is elejtett.
Ha viszont kényelmesen kapja el a labdát, akkor hatalmas veszélyt jelent. Ezért a többi csapat folyamatosan fogja a jövőben is keresni a módokat, amelyekkel kivehetik a játékból őt. Egyelőre senkinek nincs ellenszere, a gordiuszi csomó átvágása még várat magára.
Zárszó
Azt hinni, hogy a kickoff return egy szervezetlen, kaotikus eleme a játéknak, hatalmas tévedés. A tévéképernyőkön ez így tűnhet, de láthattuk, hogy ez közel sem így van. A futballban egyedül nem megy, minden csapatmunka eredménye. A returner csapattársai áldozatos munkája nélkül soha nem vihetne touchdownt rúgásból. Még Devin Hester sem.