Marv & Dee - Virítsd a Lóvét!

Két képzeletbeli szereplő, Marv és Dee, szócsatáját olvashatjátok hétről hétre - ezúttal a fizetésekről.


Bevezetés

Minden héten a Fény és a Sötétség közötti üresség egy apró szigete életre kel. Egy furcsa páros találkozik itt időről időre, hogy egy sör és némi harapnivaló keretében átbeszéljenek egy kérdést, vagy megnézzenek egy mérkőzést. Kapcsolatuk meglehetősen furcsa, a kölcsönös tiszteletre épül, de belevegyül a düh és némi irígység is. Kettejük közül Marv az idősebb, ő az aki az Égből száll alá a futball eme elzárt kis szigetére. Marv mindig is köztiszteletben álló Angyal volt, nem jártatta feleslegesen a száját, csak tette a dolgát - azt pedig kiválóan. Marv-ot mindenki szereti, mindenkinek van hozzá egy jó szava.
Beszélgetőtársa a jóval mélyebb bugyrokból felkecmergő Dee valaha a legígéretesebb Angyal volt, mindenkit elkápráztatott tehetségével, azonban a hatalom rossz útra térítette, így harcba szállt a Renddel - természetesen nem győzhetett, így kitaszíttatott és örök lenézésre kárhoztattatott. Az erejét persze elismeri mindenki, ám ez nem elég hogy félretegyék az iránta érzett undort és megvetést.
Ez a szokatlan duó jó ideje követi a futball eseményeit, és rendre vitába is keverednek rajtuk.


I. Virítsd a Lóvét!

Marv: Szervusz Dee, rég láttalak!

Dee: Lehet hogy nem elég rég. Na ma kit akarsz megváltani?

Marv: Senkit. Csak a fizetéseken gondolkoztam...

Dee: Jajj, ne is kezdd. Ez már annyira lejárt lemez hogy őrület, nem gondolhatod komolyan hogy újat tudsz mondani!

Marv: Szerintem pedig igenis beszélni kell róla, mert nem normális ami mostanság zajlik. Nézzük csak az idei évet. Nate Clements nyolc évre kapott 80 milliós szerződést. Azért ez kicsit durva, nem? Eric Steinbach 7 éves 49,5 milliós papírt írt alá, Leonard Davis még felet rátett, és szép kereken ötvenet kért hasonló hosszra.

Dee: ...khmm...

Marv: Igen, van valami hozzáfűznivalód?

Dee: Csak nem értem hova akarsz mindezzel kilyukadni. Pontosabban persze hogy értem, csak bökd már ki végre, felmelegszik a söröm.

Marv: Oké. Szóval szerintem az a bibi, hogy a játékosok nagyon elszálltak maguktól, hogy ilyen pénzeket kérnek. Ez hosszú távon nem vezet semmi jóra.

Dee: Jó, értem. Szóval a kapzsiságra akarsz ezzel rátérni, ugye? A mértéktelen pénzhajszolásra? Hát hadd mondjak valamit. Nate Clements a büdös életben nem kapott volna 80 milkás szerződést, ha valamelyik észkombájn GM nem adja neki írásba. Ha van egy csapatod elég nagy salary cappel és elég hülye managementtel akkor ilyenek történnek.

Marv: De nem gondolod hogy ez egy öngerjesztő folyamat? Clements aláír sokért, akkor mondjuk Asante Samuel is joggal érezheti, hogy egy karrier-szezon után igazán megkérheti a pénzét, példaként a Nate Clements szerződést lobogtatva és minden statisztikai táblázattal elemezve, hogy ő is megérdemli az extra méretű mézesbödönt.

Dee: Figyelj! Ez mind része a rendszernek. Mit gondolsz miért van CBA? A CBA a játékosok pénzvágyára és önértékelésére épít, így biztosítva a csapatok majdani kiegyensúlyozódását. Szerinted majd odaáll Larry Johnsonhoz jövőre a Chiefs, hogy "LJ, bocs, de idén csak másfél millió helyünk lesz a capben a draft után, így egy négy éves, 23 milliós szerződést tudunk kínálni..."?

Marv: Oké, ez elég sarkos volt azért...

Dee: Viszont mégis igaz. Van aki alulfizeti a tehetségest, van aki túlfizeti a tehetségtelent. Visszatérve a korábbi példádra: anno Hutch megérdemelten kapott annyit, amennyit. Igazság szerint még többet is kérhetett volna. Felteszel egy utcai kocsmatölteléknek egy kérdést, hogy ki ma a liga három legjobb guardja tuti hogy valamelyik Hutch lesz. Még jópár év benne van, elképesztő tehetséges és ezt már bizonyította is. Steinbach szintén hatalmas tehetség, bár kétlem hogy megéri majd a Brownsnak a hutchinsoni pénzt. Davis meg úgy számítja a kívánt szerződését, hogy aktuálisan hány fonttal van 300 felett...

Marv: És Clements?

Dee: Jó, elismerem hogy ott kilóg a lóláb, de mint mondtam, az ember nem kap csak azért majd’ száz millát, mert akarja. Valaki a friscoiaknál csak alávakarta azt a papírt. A régi törvény itt is igaz: ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el.

Marv: Látom nem érted. Ez a liga jövőjére nagyon komoly hatással lehet. Már most olyasmik történnek hogy csak nézem. Landry gyerek szerződéséhez mit szólsz?

Dee: Hát azon én is kicsit fennakadtam. Fiatal koromban ölni tudtam volna egy ilyen ügynökért.

Marv: A Főnök szerelmére, öt évre kapott majdnem 42 milliót, míg a mindenki által ismert Polamalu 4 évre harmincat! Nem tartod helytelennek hogy egy ilyen fiatal, profik között még semmit nem bizonyított safety lesz a posztján legjobban kereső?

Dee: Helytelennek nem, furának igen. Bár valószínűleg a Skins csak akart már újoncból is komolyat igazolni, az első köröseiket úgyis mindig DBkre használják el. Mivel Gibbs bácsi a veteránokban hisz, ezért a rookieknak is veterán pénzt ad. Nem is akármennyit.

Marv: Látom nagyon könnyen veszed a dolgot. Pedig ott van az idei két sztárnarancs irányító Russell és Quinn, akik a nagy büdös semmire tartanak holdoutot. Kicsit a fedezet nélküli csekk jut róla eszembe. Szerinted tényleg egyszerűbb ha mindenki horribilis szerződéseket ír alá és így eligazol a korábbi csapatától? Holdout meg ilyenek?

Dee: Szerintem igen. Mivel nincs meghatározva hogy egy játékosra mennyi zseton költhető ezért mindenki annyit kér amennyit nem szégyell, aztán vagy megkapja vagy nem. A holdout nem szép de hosszú távon a játékos önmagával szúr ki, mert lehetőséget ad a backupjának hogy bennragadjon a kezdőben. De hogy mi az értelme az egésznek? Ez tartja mozgásban a ligát, a játékosokat. Vagy alázatosak maradnak a klubhoz és paycutot kapnak, esetleg kevésbé zsíros szerződést – vagy elkezdenek hangoskodni és megkapják a nagyobb lóvét, vagy eleresztik őket és akkor már annyit kérnek amennyit akarnak. Egy biztos – ha minden játékos olyan szentéletű lenne mint Te akkor ezer évbe telne mire kicsit is változna a kép a ligában.

Erre Marv sértődötten felszállt a Fény felé, a jövő heti szócsatára készülve, míg Dee még két doboz sör elfogyasztása és az azesti Helyszínelők végignézése után elégedetten visszaereszkedett az Alvilág mélységeibe. Pontosan tudta hogy alig egy hét múlva újra végig kell játszania ezt a párbajt, de a ma esti győzelem azért enyhe vigyort csalt az arcára.

Az igazak álmát aludni...

- Csordás Gábor (TyR)