NCAA: BCS összefoglaló 1. játékhét

 

Kezdetét vette az egyetemi amerikaifutball bajnokság, tizenegy főcsoportban százhúsz csapattal. Az első játékhéten több komoly rangadót is játszottak, míg a találkozók nagy része csak ráhangolódásként szolgált az elkövetkező hetekre, mivel az ellenfelek közötti erőviszonyokat távolról sem lehetett kiegyensúlyozottnak nevezi, így semleges szurkolók részére nem sok izgalmat tartogathattak. Azonban pont az ilyen mérkőzéseken születhetnek olyan meglepetések, és hozhatnak olyan parázs csatát, amiről még év végén is beszélni fognak.

 

Legnagyobb érdeklődés az Oregon LSU elleni fellépését előzte meg. A várt izgalmak azonban részben elmaradtak. A második negyedtől eltekintve az LSU védelme képes volt kordában tartani az Oregon dinamikus és villámgyors támadójátékát. Chip Kelly csapatának bajait csak tetézte négy eladott labda, és az ezekből kapott húsz pont. Az LSU ismét bizonyította, hogy kemény védelmével és precíz special teams munkával támaszkodva egy erős futójátékra bárki ellen képesek hatásosan felvenni a küzdelmet. Előzetesen a másik országos figyelmet érdemlő derbit Atlantában tartották, ahova a Boise State utazott, hogy még több tiszteletet követeljen magának azoktól, akik az elmúlt időszak remek eredményeit egy kézlegyintés kíséretében elintézték azzal, hogy csak egy kiscsapat, amelyik a gyenge menetrend miatt tűnik ki az átlagból, és erős főcsoport minőségi csapata ellen nem tudja felvenni a kesztyűt. Ahogy a Kellen Moore irányító vezette támadósoruk eljátszadozott a gyors tempótól levegő után kapkodó Georgia Bulldogs védőivel, az ellen még a szkeptikusoknak sem lehetett kifogása. Kékszínű pályájuktól távol a nagy ijedtség után (80 yardos touchdown futással rögtön hátrányba kerültek), amint megnyugodtak az első negyed végén, többé már nem engedték ki az irányítást a kezükből. Védőfalukkal állandó nyomás alatt tartották Aaron Murray tehetséges irányítót, és az utolsó játékrész végjátékát kényelmes huszonegy pontos előnyből kezdhették. A győzelmük sosem forgott veszélyben.

 

 

A hét mérkőzése: Baylor 50 TCU 48

 

2006-ban elevenítette fel a két egyetem 1899 óta tartó rivalizálását, aminek más-más főcsoportba való költözésük vetett véget a kilencvenes évek közepén. Idén az évadnyitó találkozón százhetedik alkalommal találkoztak egymással, ezúttal Wacóban a Baylor hazai pályáján. Előző évben a TCU veretlenül lett Rose Bowl bajnok és bár elveszítették kezdő irányítójukat (Andy Dalton ma már az NFL-ben a Bengals játékosa) és átalakult a védelem, így is favoritnak számítottak. A Baylor elsősorban támadójátékáról híres, mely harmadik Robert Griffin irányító játékán alapul. Ha nincs a hazai csapat special teams coverage alakulatának összeomlása, akkor már félidőre eldőlhetett volna a „Szent háború”, hiszen a TCU Casey Pachall irányító vezetésével rendre a kedvező mezőnypozíciónak köszönhetően tudott pontokat szerezni. Griffinék az első két negyedben öt touchdownnal jelentkeztek. Külön ki kell emelni az elkapó Kendall Wrightot, aki két TD elkapása mellett az este első TD átadását is jegyezte, amikor egy trükkös játék révén 40 yardos passzal találta meg elkapótársát. A harmadik negyedben már huszonnégy pontra nőtt a különbség a két csapat között. Azonban itt a Baylor elkövette azt a hibát, hogy a biztos előny birtokában a labdaeladás veszélye miatt már nem akartak passzolni, és inkább a futásokra koncentráltak, hogy pörögjön az óra. A vendég védelem azonban ilyen kiszámítható játékot csírájában képes volt elfojtani, és huszonöt zsinórban szerzett ponttal megfordították a találkozót, miközben két kétpontos kísérletet is értékesítettek touchdownok után. A hazai csapatnak négy és fél perce maradt, hogy megnyerje a találkozót. A támadás hamar elérkezett kritikus pontjához. Harmadik és 10 a saját 20 yardos vonalnál. Ismét Kendall Wright lépett elő passzoló játékosnak. Átadását a pálya közepén Griffin, az irányító kapta el 15 yardért. Ezzel a lendülettel sikerült mezőnygól távolságig menetelniük. Aaron Jones rúgójuk 37 yardról már nem hibázott. A Bears óriási diadalt aratott a Horned Frogs felett! 2004 óta először nyertek rangsorolt csapat ellen. A mérkőzés megajándékozott minket a hét egyik legaranyosabb játékvezetői aranyköpésével is, amikor lesre ugrott a Baylor támadófala: „false start”, a center kivételével mindenki.

 

 

A hét meglepetése

 

Kézenfekvő a nyilvánvalóan kínos kudarcokkal kezdeni listát. A Duke és az Oregon State is másodosztályú csapattól kapott ki hazai pályán. A Blue Devils Richmond elleni veresége már lassan szokássá válik, hiszen harmadik alkalommal kellett fejet hajtani előttük az elmúlt hat idényben. Egy perccel a találkozó vége előtt a Duke rúgója 28 yardos mezőnygólt rontott, amivel átvehették volna a vezetést. Az Oregon State még ennél is tovább szenvedett. A hosszabbításban touchdownt szerezték, majd sikeres extra pontot rúgtak. A Sacramento State szintén touchdownt szerzett, de az extra pont helyett kétpontos kísérlettel próbálkoztak: aki mer, az nyer és igazuk lett.

 

Azt mindenki tudta, hogy a szinte teljes kezdő védelmét és támadósorát elveszítő Auburn, a 2010-es idény országos bajnoka nem áll könnyű év előtt, de arra kevesen számítottak, hogy ennyire nehezen jutnak túl a lesajnált Utah State Aggiesen. 3:33-mal a találkozó vége előtt még tízpontos hátrányban voltak. Innen sikerült két touchdownt szerezniük, közte egy sikeres onside kickkel.

 

 

A Notre Dame támadóinak önmegsemmisítő módba kapcsolása is ide kívánkozik. A South Florida élni is tudott a lehetőséggel.

 

Vándorkupák, örökrangadók

 

A San Jose State egyetemén szerzett diplomát a San Francisco 49ers többszörös Super Bowl győztes edzőlegendája Bill Walsh, aki a Stanford egyetemi csapatát is edzette NFL pályafutása előtt és után. A két egyetem 1900 óta számít egymás riválisának, és napjainkban éves találkozójuk a „Bill Walsh Legacy Game” nevet viseli. A Stanford a Pac-10 főcsoport egyik esélyeseként gond nélkül nyerte meg az idei mérkőzést.

 

A West Virginia és a Marshall csapatainak furcsa módon csak közelmúltig visszanyúló találkozóinak történetéről már a beharangozóban lehetett olvasni. A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően meglehetősen egyoldalúra sikeredett. Geno Smith 250 passzolt yardig jutott, aminek minőségére csak szeptember második felében derül fény a Maryland illetve az LSU elleni fellépésük alkalmával.

 

Konferenciákon túl

 

A hat kiemelt főcsoport csapatai között a már említett LSU-Oregon összecsapáson kívül csupán három találkozót rendeztek. A Northwestern a Boston College-hoz látogatott. Mindkét csapat nélkülözni volt kénytelen – országosan is elismert – legjobb játékosát (NU: Dan Persa irányító; BC: Montel Harris futó). A helyettesítés a Northwesternnek sikerült jobban. A játékstílusában Persához közelálló Kain Colter sikeresen vezette győzelemre csapatát. Míg Andre Williams ugyan átlépte a 100 futott yardos lélektani határt, de ebből 70 yardot egyetlen futással szerzett.

 

A Minnesota – élén Jerry Kill új vezetőedzővel – újabb próbát tesz, hogy annyi szerencsétlen év után ismét a Big Ten főcsoport élmezőnyébe verekedje magát. Igaz vereséget szenvedtek Kaliforniában a USC Trojans vendégeként, de szégyenkezésre nincs okuk. Annak ellenére, hogy Matt Barkley irányító és Robert Woods elkapó páros iskolarekordot jelentő 17 sikeres passzátadást hozott össze (177 yardért, 3 TD-ért), a második félidőben nem tudtak pontot szerezni. A végül szoros végeredményhez az is hozzájárult, hogy a USC nem merte éles körülmények között használni tapasztalatlan rúgóját, így minden touchdown után kétpontos kísérlettel próbálkoztak (sikertelenül) és mezőnygól helyett is inkább a negyedik down megoldását érezték reálisabbnak (kettőből semmi). A Minnesota remek harciszellemről és lelkierőről tett tanúbizonyságot. Max Shortell elsőéves irányítónak kényszerűségből kellett pályára lépnie, de lenyűgöző, touchdownnal végződő támadást vezényelt le a negyedik negyedben, amivel két pontra meg tudták közelíteni az ellenfelet, az eredmény azonban később már nem változott.

 

Az idény egyik első mérkőzése volt a Syracuse Wake Forest elleni játéka. Mindkét csapat reálisan legfeljebb bowl részvételben bízhat, aminek feltétele a nem negatív mérleg év végén (legalább hat győzelem). Ehhez most a Syracuse került egy lépéssel közelebb, amikor is 15 pontos hátrányt ledolgozva az utolsó negyedben hosszabbításra tudta menteni a találkozót, majd az ott szerzett touchdownnal pontot tenni a meccs végére a dome-ban.

 

2012 NFL draft – irányítók

 

Amely csapatok szurkolói már most a jövő franchise irányítóját keresik, azok az alábbi játékosok produkcióját kövessék közelebbről az egyetemi bajnokság során:

 

1. Andrew Luck, Stanford

2. Matt Barkley, USC

3. Kirk Cousins, Michigan State

4. Landry Jones, Oklahoma

5. Nick Foles, Arizona

 

ACC: Maryland 32 Miami Fl. 24

 

Mindkét oldalon új vezetőedző mutatkozott be a játékhét egyetlen egy kiemelt főcsoporton belüli mérkőzésén. A Miaminál Al Golden életét alaposan megkeserítette az idény előtt nyilvánosságra került Nevin Shapiro botrány. A győztes hadvezér szerepét Randy Edsall töltötte be, akinek gárdája 1:39-cel a lefújás előtt tudta átvenni a vezetést 32 yardos mezőnygóllal. A nagy különbség a mindegy-mindegy alapon negyedik kísérlet során dobott interceptionből szerzett TD-nek köszönhetően alakult ki. 

 

A rangsorolt csapatok eredményei

 

#11 Wisconsin – UNLV: 51-17

Memphis - #20 Mississippi State: 14-59

#17 Michigan State – Youngstown State (FCS): 28-6

Baylor - #14 TCU: 50-48

#23 Auburn – Utah State: 42-38

#18 Ohio State – Akron: 42-0

#21 Missouri – Miami (OH): 17-6

#2 Alabama – Kent State: 48-7

#13 Virginia Tech – Appalachian State (FCS): 66-13

#25 USC – Minnesota: 19-17

#6 Florida State – LA Monroe: 34-0

#10 Nebraska – Chattanooga (FCS): 40-7

#16 Notre Dame – South Florida: 20-23

#7 Stanford – San Jose State: 57-3

#9 Oklahoma State – LA Lafayette: 61-34

#12 South Carolina – East Carolina: 56-37

#15 Arkansas – Missouri State (FCS): 51-7

#22 Florida – Florida Atlantic: 41-3

#4 LSU - #3 Oregon: 40-27

#1 Oklahoma – Tulsa: 47-14

#19 Georgia - #5 Boise State: 21-35

#24 West Virginia – Marshall: 34-13

#8 Texas A&M – SMU: 46-14

 

FCS: másodosztályú csapat

 

Dávid László (DoM)