NFC East körkép - 13. hét

Dallas Cowboys

Előző héten sem sok hiányzott ahhoz hogy meglepetést okozzon a Cowboys, most viszont már sikerült is, méghozzá nem mindennapi körülmények között, hosszabbításban. Offense oldalon számítani lehetett rá hogy kihasználva a Colts gyengeségét a futás ellen, erre fogja fektetni a hangsúlyt Garrett. Ez így is lett, a terv pedig sikeresnek bizonyult, Tashard Coice és Felix Jones ugyanis ellenállhatatlan párost alkotott. Előbbi 100, utóbbi 83 yardot helyezett a közösbe. Jon Kitna hozta a megbízható game-manager szerepet. Amikor rázós volt a helyzet, szépen mozgott a zsebben, a passzai pedig pontosak voltak. Legtöbbször Miles Austint és Jason Wittent kereste, utóbbi játékos szerezte a Cowboys egyetlen passzolt TD-jét. Itt egy sajnálatos dolgot is meg kell említenem: Dez Bryant nagyon csúnya bokatörést szenvedett, így remek újoncévének idejekorán végeszakad. A támadófalat mindenki féltette a Freeney-Mathis kettőstől, Colombo és Free azonban helytállt, és amennyire lehetett kivonta a játékból a két elit pass rushert. A védelmet még inkább dícsérhetjük, ha ránézünk Peyton Manning statisztikáira, akkor rögtön láthatjuk is hogy miért. Bár a yardokat nyelte rendesen a Dallas, de Manning minden kis hibáját kihasználták. Sackelni nem sikerült az irányítót, a kellő nyomás mégis megvolt, legfőképpen DeMarcus Ware érdeme ez természetesen. A linebackersorból hiányzott Keith Brooking, azonban a helyén olyan teljesítményt nyújtott az újonc Sean Lee, hogy ez sok embernek nem tűnhetett fel meccs közben. 2 Manning passzt is ő halászott le a levegőből, az egyikkel meg sem állt a Colts endzone-jáig. Futás ellen is hasznos volt Lee, Bradie Jamesszel és Anthony Spencerrel abszolút megfogták a Colts kevés próbálkozását. A secondary mint egység azért korántsem volt tökéletes, Reggie Wayne karrierje legeredményesebb meccsét produkálta 200 elkapott yarddal. Mike Jenkins nem tudott vele mit kezdeni, ha nem kapott safety segítséget, elveszett volt. A special team komoly csapást szenvedett el Bryant sérülésével. David Buehler lába csak egyszer remegett meg a 4 alkalomból, és a meccs győztes mezőnygólját értékesítette, így jogtalan lenne ezúttal is kritizálni őt. A punting teamben voltak gondok, McBriar egy puntját sikerült is blokkolnia a Coltsnak, ami kiegyenlítette a meccset a negyedik negyedben.

New York Giants

Ennél magabiztosabb győzelmet nemigen arathatott volna a Giants. A mérkőzés első drive-jától kezdve uralták a Washington elleni csoportrangadót, és tulajdonképpen félidőre minden lényeges kérdést eldöntöttek. Az offense David Diehl, Shaun O' Hara, Steve Smith és Hakeem Nicks hiányában az átlagosnál is jobban támaszkodott a futójátékra, a Redskins pedig nem tudott ez ellen mit tenni. Brandon Jacobs és Ahmad Bradshaw összesen 200 yardot ért el a földön, 2-2 TD-t is szolgáltatva, ez azt hiszem mindent elmond. Ilyen futójáték mellé nem kellett kiugró produkció Manningtől, aki keveset kockáztatva a biztonságra törekedett. A sérülésektől sújtott elkapógárdából ezúttal Derek Hagan emelkedett ki 7 receptionével. A védelem az első félidőben 0 ponton tartotta a Redskins offense-t, a második játékrészben pedig már mindegy volt. A D-Line-ban ismét üde színfolt volt az újonc Jason-Pierre Paul, aki a múltheti remek produkciója után megint 2 sackkel tette le a névjegyét. Rajta kívül Tuck és Umenyiora is földre vitte egyszer-egyszer McNabbet. Ha mégis volt ideje passzolni, akkor a secondary mutatta meg hogy lehet rá számítani. Terrell Thomas és Corey Wesbter nagyszerűen játszottak, és a Phillips-Rolle-Grant safety-trió is hozta a megszokott magas szintet. A special teamben érdemes megemlíteni Devin Thomast. Igen, az egykori második körös Devin Thomasról van szó, akit pár hónapja a Redskins kivágott, és november vége óta immáron Giants uniformisban feszít. Thomas két special team tackle-t is bemutatott, illetve egy puntba is beleért, ez is egy fricska tehát a fővárosiaknak.

Philadelphia Eagles

Ahogy várni lehetett, a Houston elleni csütörtöki rangadó nem a védelmek parádéjáról szólt. Vérbeli offenzív adok-kapok volt ez, rengeteg látványos játékkal. A Philly igyekezett kiköszörülni a csorbát a Chicago elleni vereség után, és ez, ha nem is egyszerűen, de sikerült is. Michael Vick ismét szenzációs játékot nyújtott, rengeteg nagy ütést kellett kiállnia, de így is átlépte a 300 passzolt yardot a szezon során harmadszor, emellé még csaknem 50-et hozzátett futva is. Ugyan megdobta idei második interceptionjét is, de kritika így sem érheti. A jól megszokott DeSean Jackson-Jeremy Maclin kettős ezúttal is odatette magát, melléjük még a tight end Brent Celek lépett fel. A futójátékot amennyire lehetett semlegesítette a Texans, LeSean McCoy viszont mint tudjuk elkapásokból legalább annyira veszélyes. Efelől ismét megbizonyosodhatott mindenki, hiszen ő kapta a legtöbb labdát Vicktől, végül 8 elkapással és 86 elkapott yarddal zárta a meccset 44 futott yardja mellett. A támadófal nem volt az igazi, Vicket jócskán meggyötörték Mario Williamsék, kisebb csoda hogy be tudta fejezni a meccset az irányító. Winston Justice ráadásul összeszedett egy térdsérülést, ez a későbbiekben is érzékeny veszteség lehet Andy Reidék számára. A defense részéről a legfőbb kérdés az volt hogy hogyan tudják majd megoldani Andre Johnson és Arian Foster hatástalanítását. A válasz lehangoló volt, hiszen egyik ászt sem sikerült kikapcsolni a játékból. Matt Schaub és Andre Johnson nagyszerű párost alkottak, a secondary pedig bár nem volt olyan reménytelenül gyenge mint múlt héten a Chicago ellen, azért sok mindent nem tudtak hozzátenni a meccshez ezúttal sem. A defensive line már jobb teljesítményt nyújtott, főként Mike Pattersont és Trevor Lawst érdemes kiemelni, előbbi a futás ellen és az irányító siettetésében is fontos láncszem volt, utóbbi pedig egy interceptionnel vétette észre magát, bár a play-hez hozzájárult Schaub buta döntése is jócskán. A special teamben akadtak figyelemre méltó dolgok, Jorric Calvin például a kezdőrúgást rögtön visszahordta a Texans endzone-jába, pechére egy szabálytalan blokk miatt visszafújták a játékot. David Akers hibátlan volt a meccsen, Sav Rocca pedig mindhárom puntját a Houston 20 yardosán belülre küldte. A coverage team jól szerepelt, az ellenfél returnjeit gond nélkül fogták meg minden alkalommal.

Washington Redskins

Mindenki nehéz meccsre számított Washingtonban, de azt talán nem gondolták a fővárosiak hogy ennyire könnyűszerrel gyalogol át a Giants a csapaton. A mérkőzés az elejétől kezdve teljesen egyértelmű volt. A New York az első két labdabirtoklásából TD-t szerzett, onnantól kezdve esélytelen volt a Skins. Az offense csak a második félidőben (a garbage time-ban) mutatott életjeleket, akkor is igen halványakat. Donovan McNabb pocsék napot fogott ki, sorozatos rossz döntések jellemezték játékát. 2 interceptiont is dobott, illetve egyszer egy futás közben ejtette ki a labdát. Az elkapók közül talán Anthony Armstrongot lehet dícsérni, aki majdnem elért 100 yardig, a többiek kevés vizet zavartak. A futások nem játszottak nagy szerepet a Redskins gameplanjében, talán ha nagyobb hangsúlyt fektet erre a területre a csapat, sikerül egy kis stabilitást elérni. A támadófal nem tudott mit kezdeni a Giants D-Line-jával, amikor pedig sikerült megvédeni McNabbet, akkor az irányító butasága nullázta le a play-t. A védelmet egy szóval remekül lehet jellemezni: katasztrófa. Egész évben szenved az egység, ez pedig a Philadelphia elleni sokk után a második leggyengébb teljesítményük volt talán. A két kezdő falembert és két kezdő elkapót nélkülöző Giants azt csinált amit akart. Kezdettől fogva a futójátékot erőltették Coughlinék, ennek ellenére tanácstalan volt a defense. Elképesztően gyenge szerelése kísérletek követték egymást egész meccsen, ráadásul amikor 7-8 ember volt a boxban, akkor sem sikerült megállítani Jacobsékat, ami már a nevetséges kategóriába tartozik. A pass rush sem volt jobb,  egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt szorult szituációban Manning egész meccsen. Nem emelnék ki senkit az egységből, egy ilyen rémes meccs után egy játékos sem érdemli meg. A special teamre áttérve az egyetlen életképes ember Brandon Banks volt, akinek punt returnjei némi veszélyt azért magukban hordoztak.

Borsik Tamás (Tomeee)