NFC Heti Körkép - 12. hét
Lássuk mi történt az NFC-ben a 12. fordulóban.
NFC North - Pap Dániel (konqueror)
Bevezető:
Közeleg a szezon vége, az NFC Északi csoportjában pedig kimondhatjuk, hogy kétesélyes lesz a harc a rájátszásért, a Packers és a Bears küzdhet azért, hogy januárban is játszhassanak. A Vikings megvált Childresstől, az idei lesz valószínűleg Favre utolsó éve, jövőre rendbe kell rakni az amúgy nem rossz erőkből álló csapatot. A Lions csütörtökön lépett pályára, hagyomány, hogy a Detroit mindig fellép az amerikaiaknak oly kedves ünnepen. Ezúttal a New Englandet fogadták Megatronék.
Vikings:
Sikerrel debütált a Vikings új edzője, a korábbi defensive coordinator, Leslie Frazier. A Redskinsen sikerült túllépnie a liláknak, főleg a futójátékra hagyatkozva. A meccsen megsérülő Peterson és az újonc Gerhart is az endzoneba ért, Favre ezúttal nem dobott TD-t, a yardokat sem termelte ezerrel, de el sem adta a labdát, a two minute warning előtt pedig maga futott 1st downt. A meccs hőse Gerhart volt, aki jól tudta pótolni AP-t, aki bokasérülés miatt vált ki a második negyedben. Gerhart nem hazudtolta meg önmagát, nem a hosszú futásaival tűnt ki, viszont 76 yardot így is összeszedett. A védelemben ezúttal is Greenway vitte a prímet, aki nem csak Vikes, hanem az egész NFL egyik legnagyobb tacklegépe lett idén. Az új seprű jól sepert ezúttal is, a jövő héten pedig 5-7re javulhat a Bills ellen a 9 meccses idegenbeli vereségsorozatot megtörő Minnesota.
Lions:
A hagyományos hálaadás napi meccset underdogként várta a Lions, de ennek ellenére harapós kedvükben voltak az Oroszlánok, legalábbis a meccs elején. 3-0-ra vezetett a Pats, de az első negyed utolsó playéből Hill és Calvin Johnson összjátéka után megvolt a vezetés, ami egy 13 playből álló drive után nőtt, ekkor a Jahvid Best hiányzása miatt kezdő Maurice Morris futott TD-t, 1 yardról. A következő TD is futott volt, a Patrióta Benjarvus Green-Ellis mindenkin átgázolva szerzett 6 pontot. Ennél a playnél is látszott, hogy a Lions védelme nem volt a topon, nem tudták megcsinálni a szerelést Green-Ellisen. Ennek ellenére ekkor még nem volt semmi gáz, vezetett a Lions a félidőben. A második játékrészre azonban "megérkezett" a pályára Tom Brady is. Természetesen a háromszoros bajnok QB előtte is játszott, amit azonban a második félidőben mutatott arra joggal lehet büszke. 4 TD passzt osztott ki, igazságosan elosztva Welker és a szezon közben visszaszerzett Branch között. Branch első, 79 yardos TD-jénél Alphonso Smithből bolondot csinált az elkapó, irányváltásait a cornerback nem tudta lekövetni. A Lions védelme nem játszott jól, az offense hiába vitt 24 pontot, nem volt elég. Ahhoz, hogy Brady ilyen hatékony legyen, az is kellett, hogy jól megvédte őt a támadófal, Suhék nem tudták eléggé nyomás alatt tartani az irányítót. Papírforma győzelem volt ez, bár az elején megcsillant az esély a Lions előtt, ám végül érvényesültek az esélyek, győzött a jobb csapat. A következő héten a Lionsra a Bears vár, a Chicagonak nagyon kelleni fog a győzelem, hogy ellépjen a Packerstől, viszont egy csoportrangadón a Detroit is úgy fog küzdeni, mintha egy playoff meccs lenne.
Bears:
Úgy léphetett pályára a Bears, hogy tudták a csapatnál, az NFC North élére ugorhatnak a Packers vereségével. Nos, ez meg is történt. Jay Cutler karriercsúcsot állított be, négy TD passzt is adott. A Bears ezzel a győzelemmel az NFC legjobb csapatai közé került, zsinórban negyedszer arattak győzelmet a Medvék, és playoff várományosok. Na ezt sem gondoltuk volna a szezon előtt. A Chicago többször is nagy játékokkal tudott előrehaladni, a védelem pedig a szokott kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel rukkolt elő, mást ne mondjak, Chris Harris nevéhez fűződik Michael Vick idei első dobott interceptionje. Ez a momentum volt a mérkőzés fordulópontja, addig az Eagles talán jobbnak tűnt, könnyebben haladt előre a támadóegység, de utána a Bears kapott szárnyakat, a Sasok pedig kissé kifulladtak. Vick ettől függetlenül nem játszott rosszul, 333 yardot passzolt, és 44et futni is sikerült. Cutlerről már beszéltem, pontosan és jól passzolt, nem adta el a labdát, a 4 passzolt TD pedig önmagáért beszél. Ebből kettőt a remeklő, idén joggal a kezdőcsapatba kerülő Bennett kapott el, egyet Knox, egyet pedig Olsen. Forté is kezdi megtalálni a helyét a Martz féle sémában, többször elkapó poszton is megjelenik, de azért főképp fut, nem is akárhogyan. Újabb 100+ yardos meccsen van túl, volt egy 61 yardos futása is. A védelem legjobbja Urlacher volt (9+1 tackle), de Harris pickjét sem szabad elfeledni, amiről már írtam. A Bears lendületben van, a megítélésüknek is jót tesz, hogy a gyengélkedő Bills, Vikings és a sérülésekkel tizedelt Dolphins után egy PO várományost tudtak legyőzni. A papírforma alapján a sor a jövő héten sem szakad meg, de ehhez Megatronéknak is lesz egykét szava.
Packers:
Zsinórban ötödik héten győzött a Falcons, és vezeti az NFC-t. Ez rossz hír azonban a Packersnek, hiszen pont ellenük diadalmaskodtak a Sólymok, 9 másodperccel a lefújás előtt kicsikarva a győzelmet egy mezőnygóllal. Pedis Rodgers franchise QB-hez méltón játszott a hajrában, 90 yardos TD driveot vezetett, amiben megcsinált két 4. downt is, és a végén TD passzt adott Jordy Nelsonnak. Ám ezután Weems visszahordásánál Matt Wilhelm csak facemaskjánál fogva tudta lerántani a returnert, a kedvező mezőnypozícióból Ryan pedig meccsnyerőt teremtett rúgója számára, 4 pontos rövid passzal. Ryan nagyon pontos volt vasárnap, csupán 4 rossz átadása volt. A futójáték is működött, a Packers védelme nem bírt a 100 yard fölé jutó Michael Turnerrel. A meccsen külön érdekesség volt, hogy új szerepben láthattuk Aaron Rodgerst. Eddig is tudtuk, hogy fut ő, ha kell, a hétvégén azonban különösen sikeres volt, 12 futásból 51 yardot hozott. A jövőben erre a fegyverre is figyelnie kell a GB ellen védekezőknek. Akárcsak Jenningsre, aki remekel idén, ezúttal is bőven 100 yard fölött kapott el, mindössze öt elkapásból, Grimeséknek tehát nem sikerült megállítani. A győzelem azonban így is meglett a Falcons számára. A Packersnek sem veszett el a szezon, azzal nyugtathatják magukat a drukkerek, hogy még játszanak otthon a Chicagoval (az a fagyos téli meccs egyik csapat passzjátékának sem segít majd...), ráadásul a Bearsre még olyan ellenfelek várnak, mint a Patriots és a Jets, de még a Vikings ellen sem egyértelmű esélyes a Szeles Város csapata.
A hét támadójátékosa:
Jay Cutler. 247 yardot passzolt, 21 átadásából 14 sikeres volt, és négy TD passz is a nevéhez fűzódik. Ezt várják tőle Chicagoban. Jay ezúttal nem okozott csalódást.
A hét újonca:
Toby Gerhart. Peterson kiválásával sem omlott össze a Vikings, ez neki köszönhető. 76 futott yard és egy TD, jól játszott a tavalyi majdnem Heisman győztes.
A hét jelenete:
Chris Harris interceptionje nem volt olyan szép és látványos, viszont ez volt véleményem szerint a meccset megfordító momentum, ami a Bears sikeréhez vezetett.
Rövid előretekintő:
Első heti randevújuk után újra összecsap a Bears és a Lions, van mit törlesztenie a Detroitnak, gondoljunk csak vissza Megatron meg nem adott TD-jére. A Vikingsre könnyebbnek tűnő ellenfél vár a Buffalo személyében, a Packersnek pedig a San Francisco ellen kell begyűjteni a győzelmet.
NFC South - Somoskövi Gergely (somoskovig)
Nyakunkon a college idény zárása, lassan beindul a bowl-szezon, vagyis a draftra ácsingózó egyetemi játékosok saját csapatuk színeiben utoljára mutathatják meg képességeiket az NFL megfigyelői számára. Az év eddigi történései alapján elég élesen kirajzolódott már, hogy melyik gárdának milyen hiányosságokat kell kijavítania a szezon végeztével. A csapatok szurkolói pedig egy-egy bowl meccsen kiemelt figyelemmel tudják követni azokat a játékosokat, akik adott esetben jövő áprilisban már kedvenc gárdájuk mezét lengethetik nagy örömmel Roger Goodell mellett állva.
Atlanta Falcons (9-2):
Ha egy csapat 9 győzelemmel áll 2 vereség mellett, hazai pályán verhetetlennek tűnik, az irányítója az idei évben 5 alkalommal vezetett győztes drive-ot, és a fogadóirodák lassan a legkisebb nyereményt az ő Super Bowl-diadaluk esetén fizetnék ki, akkor nehéz arról beszélni, hogy hol is kellene javítani az adott gárdán. A Falcons esetén azonban egyértelműen kirajzolódik néhány poszt, ahol még bőven lehetne erősíteni a holtszezonban.
A csapat legnagyobb problémája egész szezonban a passz elleni védekezés, mind Dunta Robinson, mind Brent Grimes hajlamos benézni nagy játékokat, és ezt nem mindig lehet 1-2 labdaszerzéssel helyre tenni. Egy jó kezdő cornerback mindenképpen elférne a csapatban. A másik megoldás a passz elleni védekezés erősítésére az, ha a csapat nagyobb nyomást tud kifejteni az ellenfelek irányítóira. John Abraham ugyan igen jó szezont fut, de egyrészt a következő szezon kezdetére 33 éves lesz, másrészt a tavalyi szezonja intő jel lehet, harmadrészt rajta kívül nincs igazán domináns DE a keretben. A támadók oldalán inkább a kor miatt lehet érdemes elgondolkodni egy-két poszton a frissítésen. Tony Gonzalez 35 évesen a
15. szezonját fogja elkezdeni jövőre, mögötte pedig a veretes Peelle, Palmer, Peek, Agnone, Branson ötösfogat bármelyik tagja elképzelhetetlen, hogy akár csak részben is pótolni tudná minden idők egyik legjobb TE-jét. A fal szélein a minőséggel is akadnak gondok, Sam Baker idei teljesítménye finoman szólva sem meggyőző, az elmúlt két szezont pedig sérülések miatt nem tudta végigjátszani, így hiába volt 1. körös választás, nem lenne teljesen eretnek gondolat LT posztra hozni valakit. A Reynolds – Svitek csere tackle páros pedig semmi olyat nem mutatott eddig, ami miatt kőbe vésett helyük lenne az 53-as keretben. Ezen kívül még egy minőségi elkapó esetleges érkezése sem keltene túlzott meglepetést, Michael Jenkins 7 szezonja alatt egyszer sem érte el a 800 elkapott yardot, Harry Douglas idei szezonja nagy csalódás, Brian Finneran pedig 1-2 red zone elkapásra jó, de másra már kevésbé hasznos.
Tehát a fontos posztok: CB, DE, TE, OL, WR
New Orleans Saints (8-3):
A bajnokcsapat háza táján is akadnak gondok, hiába az egyre javuló játék és az egyre jobb mérleg. A Saints
kezdősorát tekintve sikerrel veheti fel a versenyt szinte bárkivel, de a front seven minőségét leginkább a defensive coordinator zsenialitása láttatja átlag felettinek, és a csapat mélysége sem túl bíztató néhány poszton. Az Alex Brown, Will Smith és Jimmy Wilkerson alkotta DE rotáció lassan belép a 100-as klubba (mármint a tagok összéletkorát tekintve), és DT poszton sem nevezhető hatalmasnak a választék (Sedrick Ellis, a lejáró szerződésű Remi Ayodele és a DE-DT posztok között fregolizó Anthony Hargrove). Nem véletlen, hogy ide érkezett ember a 2010-es drafton is Al Woods személyében, ő azonban nem tudott megragadni a csapatnál. Nem lenne meglepő, ha mind DE, mind DT posztra érkezne játékos a holtszezon során. A front seven másik problémás területe az OLB poszt. Scott Shanle és Danny Clark egyaránt „jómunkásembörök”, de túl vannak már pályafutásuk csúcsán, hosszabb távon nehéz lenne rájuk építeni. Mögöttük a 3 szezon alatt a kezdőcsapatig el nem jutó Jo-Lonn Dunbar és a két szezonból két alkalommal IR-en landoló Jonathan Casillas és Stanley Arnoux a három „ígéretes” fiatal, ide nagyon elférne az erősítés. Cornerback poszton is akadnak gondok, leginkább a sérülés miatt, az elmúlt 2 szezonban nem nagyon volt olyan meccs, ahol a Greer – Porter CB-duó mindkét tagja egyszerre lett volna egészséges, mögöttük pedig ott virít az elsőkörös tehetség, Pat Robinson és Leigh Torrence, ide is elférne egy ígéretes újonc.
Tehát a fontos posztok: DE, DT, OLB, CB. Persze nagy kérdés, hogy Sean Payton kibír-e egy olyan draftot, amikor nem húz offense játékost legalább az első három körben, erre biztosan elég magas az odds bármelyik fogadóirodánál…
Tampa Bay Buccaneers (7-4):
A Tampa Bay kellemes középcsapattá érett az idei szezonra, a nála gyengébb ellenfeleket megbízhatóan kalapálja el, de az igazán erős csapatokkal szemben egyelőre még kevés a fiatalos lendület, a Pittsburgh, Atlanta, New 
Orleans, Baltimore kvartett elég simán húzta be a Bucs elleni meccsét. A fejlődési irányok is elég egyértelműen látszanak a gárdánál. A támadóknál elmondható, hogy a playmakerek megvannak, LeGarrette Blount segítségével a futójáték is megfelelő szintre juthat, elkapóknál Mike Williams a 2010-es draft egyik legnagyobb steal húzása lett, Kellen Winslow is hajlamos elkapni a felé szálló labdákat, és Benn, Stroughter vagy Spurlock is képes egy-két villanásra minden meccsen. Ami viszont aggasztó, az a támadófal állapota. LT poszton Donald Penn megbízhatóan teljesít, és sérüléséig Davin Joseph guard is megfelelően játszott, de ezzel nagyjából fel is soroltuk az összes pozitívumot. Jeremy Zuttah és Jeff Faine átlagos szintet hol elérő, hol attól elmaradó játékkal rukkolt elő eddig, ez különösen Faine esetében meglepő, hiszen őt 1-2 szezonnal ezelőtt még a liga elit centerei között emlegették. Ráadásul egyre többször küzd kisebb-nagyobb nyavalyákkal is. RT poszton Jeremy Trueblood idei produkciója egyenesen a kispadig repítette a játékost, helyén James Lee sem életbiztosítás. A guard poszt „mélységére” pedig jellemző, hogy Joseph sérülése után várhatóan Ted Larsen, a North Carolina State idén 6. körben draftolt centere fog kezdeni, akit a szezon előtt vágott ki az őt draftoló New England. A támadófalba tehát elférne legalább 2 játékos. 
A védelemben az idei draftot a DT poszt megerősítésére szánta a vezetőség, ezután lehet kifelé haladni a védőfal mentén, és egy igazán jó DE-et beilleszteni McCoy és Price mellé. A csapat egyik legnagyobb gondja ugyanis az ellenfél irányítójának nyomás alá helyezésével van, a pass rush nem tartozik a csapat erősségei közé. A védelem másik posztja, ahol elférhet még az erősítés, a cornerback. A Barber – Talib páros kiváló, de Ronde Barber 36 évesen 14 NFL szezonnal a háta mögött kérdés, hogy vállal-e még egy évet, és hogy képes lesz-e ezt a színvonalat hozni akkor is, ha nem a golfozás mellett dönt. Márpedig esetleges távozásával a Lewis, Biggers, Mack trió valamelyik tagjára hárulna a másik kezdő poszt megoldása, amire véleményem szerint egyikük sem biztos, hogy maradéktalanul képes lehet.
Tehát a fontos posztok: OG, OT, DE, CB
Carolina Panthers (1-10):
A Panthers csapatánál az egyik legnagyobb kérdés az, hogy mi lesz a csalódást keltő szezon után John Fox vezetőedző sorsa. Amennyiben mennie kell, akkor az új stáb új elképzelései teljesen felülírhatják a jelenlegi elképzeléseket, hiszen közel sem biztos, hogy például Jimmy Clausen belefér az esetleges új vezér elképzeléseibe. Én most azt a lehetőséget veszem alapul, hogy Fox marad a helyén, és megpróbálok a csapat valódi needjeire fókuszálni, nem egy esetleges teljes újjáépítést feltételezni (amire egyébként nincs is szükség véleményem szerint).
A gárda idei problémáinak egyértelműen a támadók teljesítményében erednek a gyökerei. A tavalyi ligaelit futójáték romokban hever, nagyon hiányzik a fal jobb oldaláról a kiváló futásblokkoló Jeff Otah, és DeAngelo Williams, valamint Jonathan Stewart is folyamatosan sérülésekkel küzd (előbbi már IR-re is került). Ha jövőre ez a trió 
egészségesen visszatér, kiegészülve a nagyon jó elkapónak is számító Mike Goodson-nal, akkor a Panthers futójátéka újra a liga élmezőnyébe tartozhat. A passz terén szintén sokat nyomott a latban Steve Smith sérülése, illetve az is elmondható, hogy rajta kívül nem igazán van megbízható célpontja az aktuális irányítónak. Brandon LaFell és David Gettis újoncok, a következő szezonra javulhatnak, de egyelőre nem feltétlenül látni bennük a jövő stabil 1000 yardos kezdő elkapóját, vagyis egy igazán kiemelkedő WR elférne a keretben (főleg azt figyelembe véve, hogy Smith 10 szezonnal a lábában, 32 évesen fogja várni 2011-et). És bár a TE-játékokat tartalmazó oldalakra ráborulhatott John fox kávéja évekkel ezelőtt, nem lenne hátrány, ha egy igazán jó elkapó tight end is rendelkezésre állna. Ha ez a két feltétel (jó futójáték, több használható elkapó) rendelkezésre fog állni, akkor Clausen normális körülmények között kaphat egy szezont a bizonyításra. Persze az is egyértelmű, hogy tőle is több kell a jelenleginél, sebességben (mind gondolkodást, mind dobómozdulatot tekintve) egyelőre elmarad az NFL szintjétől, de ezek fejleszthető képességek.
A védelem zömmel rendkívül fiatal, főleg a linebacker sor és a secondary van telezsúfolva tehetségesnél 
tehetségesebb játékosokkal. A LB-sorban Beason, Connor, Davis és Anderson egyaránt erős kezdő szinten tudnak játszani (kár, hogy Connor és Davis is az IR-listát gyarapítja), míg a secondary szintén számtalan fiatal védővel bővült az elmúlt két szezon során. A védőfalon viszont lenne bőven csiszolni való, nem véletlen, hogy az irányítók kergetésében igencsak a liga hátsó részében szerénykedik a Panthers, és az is látható, hogy a futások levadászásában is az átlagosnál sokkal több feladat hárul a linebacker sorra, mint az egészséges lenne. Egy kiemelkedő defensive tackle és egy doináns defensive end egyaránt elférne a keretben, bár ez utóbbi poszton Everette Brown és Greg Hardy még akár villanthat is valamit a jövőben.
Tehát a fontos posztok: DT, WR, DE, TE
Trufanttól kezdve Kelly Jenningsen át az újonc Walter Thurmondig bezárólag őt fogta, de egyikük sem ért el sok sikert. Ha ez nem lett volna elég, akkor említsük meg a 270 futásból engedett yardot, amiből Jamaal Charles 173-al vette ki a részét. Rendkívül gyenge teljesítmény volt ez a védekező faltól. A támadó alakulatnak az első félidőben az acélosnak nem nevezhető 71 yardot sikerült összehozniuk. A második játékrészben behozták a lemaradásukat, de ez sem volt semmire elég, csak egy remek egyéni teljesítményhez. Ben Obamanu öt elkapásból elért 159 yardja és egy TD-ja (ami nem mellesleg 87 yardosra sikeredett) volt az offense egyetlen értékelhető teljesítménye. Matt Hasselbeck 282 passzolt yarddal, két TD-al és két INT-el zárt, mondhatni átlagos teljesítményt nyújtott az egész meccset egybevéve. A futójáték azonban elkeserítő, nem a mostani teljesítmény miatt, hanem az elmúlt három hetet nézve. Ezúttal is a hátrány miatt többet kellett passzolnia a Seattlenek, de Marshawn Lynch hét futásból elért 20 yardja kellemetlenül kevés.
határt, pontosan 308 yardot passzolt, ami mellé kiosztott három TD-t is. Danario Alexander visszatért és ez meglátszott a passzjátékon is. Az újonc elkapó 95 yarddal zárta a mérkőzést. A három passzolt TD-bólBilly Bajema (balra, fehérben) kettővel vette ki a részét, ezek voltak neki az első és második elkapott hatpontosai az NFL-ben. A futójáték hetek óta akadozik. Hiába kapta meg 29 alkalommal a labdát Steven Jackson csupán 72 yardot sikerült neki elérnie. A Rams leghatékonyabb fegyvere futásból Danny Amendola reverse futásai voltak, ezt három alkalommal is megpróbálták, 48 yardot értek el ezekkel. Három negyeden keresztül sikerült a védelemnek kordában tartani a Kyle Orton vezette passzjátékot. Azonban az utolsó negyedben megfogyatkozott a koncentráció, amikor is Brandon Lloyd 41 yardos TD-ját követően Eddie Royal köszönt be egy 16 yardossal, majd ezt követte ismét Lloyd 5 yardról. Végül az egyenlítő FG felé vezető úton sikerült megállítani őket, nyomást gyakorolva Ortonra, aki így hibázott. A védekező falból hárman is szereztek egy-egy sack-et, név szerint: Chris Long, Fred Robbins és C.J. Ah You.
sorozatának első játékánál hibát követek el, egy rossz labdaátadás formájában elveszített labdával. A helyzet ezután sem lett jobb, ez a 6 szerzett pontból jól látható. Derek Anderson továbbra is pocsékul céloz és néha igen rossz döntéseket hoz. Ezúttal 196 passzolt yarddal és egy INT-el zárt. Futójáték nem létezik, Beanie Wells öt lehetőségből elért 13 yardja nevetséges. Ha mégis sikerülne egy hosszabb futás az biztosra vehető, hogy szabálytalanság miatt visszafújják a bírók. A támadófal nem képes kiosztani rendesen az embereket, így fordulhatott elő, hogy Patrick Willis szabadon törhetett Andersonra sackelve az irányítót egy másodperc alatt. És ez még csak a támadó alakulat volt. A védelem sem maradt le a sorban. 261 futott yardot engedtek úgy, hogy Frank Gore az első támadás sorozatban megsérült és nem is tért vissza a pályára, de így is öt futásból elért 52 yardot. A védekező falat teljesen „eltűntették” az útból, semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a futások ellen és a 49ers irányítójára sem került nyomás.
probléma. Brian Westbrook és Anthony Dixon megoldották a futójátékot előbbi 136, míg utóbbi 54 yardot ért el, és mind a ketten szereztek egy-egy TD-t. Troy Smith ezúttal sem játszott úgy, mint az első-két kezdőként lejátszott mérkőzésén. Nem mintha a Cards védelme nem adott volna neki időt, hanem mert pontatlan volt és több passzát el is ejtették az elkapók. Végül 129 yardal egy-egy TD-al és INT-el fejezte be a hétfői meccset. Az erős futójáték miatt nem is volt szükség sok passzjátékra, ez meglátszik az elkapók statisztikáján (is). Michael Crabtree első elkapása 38 yardosra sikeredett és hat pontot ért, a San Francisco összesen 48 yardot szerzett. A védelem teljesen kontrollálta a Cards támadóit, nyomást gyakoroltak Andersonra és a futójátékot is teljesen kikapcsolták. Patrick Willis hozta remek játékát és Takeo Spikes sem maradt le mögötte. Nate Clements ezúttal remekül játszott az elkapók levédekezése mellett a futójáték megállításából is kivette a részét.NFC East - Borsik Tamás (Tomeee)
Dallas Cowboys
Igazi drámát láthattak a nézők ezen a hálaadásnapi derbin, amelyet a Cowboys végül elveszített 30-27-re. Az első negyed után senki sem gondolta volna, hogy bármiféle izgalom vár még a szurkolókra, hiszen a New Orleans 17-0-ra húzott el komolyabb erőfeszítés nélkül. A második negyedben sem tért magához a Dallas, így 20-6-al vonultak szünetre a csapatok, aztán a második félidőben hatalmas feltámadást mutatott be a Cowboys, és minden esélyük megvolt a végső győzelemre is. Jon Kitna a szerencsétlen kezdés (interception az első drive végén) után korrekt meccset zárt, sikerült átlépnie a 300 yardot is. Legfőbb célpontjának Jason Witten bizonyult. A tight rendkívül megbízható játékot nyújtott, 10-szer célozta meg Kitna, és mind a 10 alkalommal el is kapta a labdát Witten, 99 yardot hozva a csapat konyhájára. Roy Williamsről érdemes még emítést tenni, aki sok hasznos megmozdulás után a tragikus hőssé vált, az utolsó negyedben a Saints endzone-ja felé száguldva ugyanis az ő kezéből ütötte ki a labdát Michael Jenkins. Miles Austin elkapásokból nem volt veszélyes, egy 60 yardos end-around futással azért kárpótolta a szurkolókat. A futójáték nem tudott kibontakozni, Felix Jones és Marion Barber is hatástalan volt a földön, Jones ezt elkapásokkal ellensúlyozta. A támadófal pass protectionben elfogadható teljesítményt nyújtott, a run support viszont ahogy már az imént leírtakból is kiderülhet, nem volt az erősségük.
A védelemről sok pozitívumot nem lehet elmondani. Drew Brees, ahogy várni lehetett szétcincálta a secondary-t, az első félidőben különösen gyenge volt az egység, a második félidőre azért összekapták magukat Ware-ék. A secondary gyengesége ismét kiütközött, nem meglepő hogy több szakértő szerint is komoly esély van arra hogy jövőre mindkét sefaty poszton más lesz a kezdő, mint idén. Amikor megvolt a kellő nyomás Breesen, akkor is rendre megtalálta célpontját az irányító, ehhez persze kellett a linebackerek gyenge coverage-a is. A futás ellen sem volt sokkal hatékonyabb a defense, Julius Jones és Chris Ivory is derék átlagot produkált.
A special team átlagos teljesítményt nyújtott, David Buehler a végén kiegyenlíthetett volna 59 yardról. Hibázott, de ez még bőven a megbocsátható hiba kategóriába tartozik.
New York Giants
Kis híján elszenvedte harmadik vereségét sorozatban a Giants, végül sikerült leküzdeni a 11 pontos hátrányt, és életben tartották szezonjukat Manningék. Két teljesen ellentétes félidőt produkált a csapat, az első játékrészben kis túlzással azt csinált a Jacksonville amit akart, a félidei beszédek viszont hatásosnak bizonyultak, hiszen a szünet után teljesen megváltozott a játék képe, főként a defense “harapott”. E gyors összefoglaló után nézzük részletesebben hogy is alakultak az egyéni teljesítmények. Eli Manning nagyszerű meccset zárt, igazi vezér volt ezúttal is, a negyedik negyedben volt elemében igazán. Legtöbbször a tight end Kevin Bosst kereste (a győztes TD-t is e páros koprodukciójának köszönheti a csapat), rajta kívül Mario Manningham volt még hasznos játszótársa. A hosszú idő után ismét kezdő Brandon Jacobs megragadta a lehetőséget, és közel 100 yardot tett le az asztalra, Ahmad Bradshaw pedig bár kevesett carry-t kapott, de így is fontos részese volt a győzelemnek. A támadófal Manning védelmét remekül megoldotta, nem sikerült a floridaiaknak sackelniük az irányítót, megszorongatni is csak párszor. A futásokhoz szükséges rések is megnyíltak, összességében elmondható hogy az O-line győzedelmeskedett a Jaguars D-line-jával folytatott harcban.
A védelem átaludta az első félidőt, aztán a szünetben Justin Tuck felrázta az egységet, és a hátralévő időben domináns teljesítményt nyújtottak. A D-line-ból akit különösen érdemes dícsérni az Jason-Pierre Paul. Az elsőkörös újonc eddigi legjobb mérkőzését játszotta magasan, 8 tackle mellett 2 sack, ezzel meg is kapja tőlem a képzeletbeli hét újonca díjat a csoportban. Justin Tuck és Osi Umenyiora hozta a szokásos szintet. Rajtuk kívül még a secondary villogott, Antrell Rolle, Deon Grant és Terrell Thomas mind remek játékot mutattak. A futás ellen azért gondban volt a defense, Maurice Jones-Drew és Rashad Jennings együttesen 169 yardott szedtek össze, ez azt hiszem nem kíván további kommentárt.
A special teamben nem volt különleges produkció, Danny Ware returnjei átlagosok voltak, Lawrence Tynes hozta a közelezőt, Matt Dodge csaknem 50 yardos átlaga azért megsüvegelendő.
Philadelphia Eagles
Egy hete a Giants ellen már látszott hogy Michael Vick ellen is van ellenszer, most a Bears felfedte a pontos “útmutatót”. A védőfal állandó nyomás alatt tartotta az irányítót, közben a safety-k általában jó mélyen hátrahúzódtak, így megakadályozva az esetleges hosszú játékokat. Ehhez társult a hiba nélküli offense-defense-special team produkció a Bears részéről, a vége pedig nem is lehetett más mint az Eagles veresége. Vick a hatalmas nyomás ellenére hozta a kötelezőt, a szezonbéli első interceptione (ami a meccs fordulópontjának bizonyult) sem az ő lelkén szárad, hiszen egy felütött labdából született, az utóbbi időben megszokott extra teljesítmény ugyanakkor hiányzott tőle. Akire abszolút nem lehetett panasz a támadók közül az LeSean McCoy volt. Futásokból és elkapásokból összesen 120 yardot hozott Shady, és pass blockingban is maradandót alkotott. Az elkapógárdából Jason Avant nyújtott átlagon felüli teljesítményt, Jeremy Maclin ismét növelte TD-inek számát, ahogy a tight end Brent Celek is végre mutatott valamit. DeSean Jackson gyenge napot fogott ki, mindössze 2 labdát kapott el, és egy csúnya dropot is bemutatott. A támadófal alulmaradt a chicagoi D-Line-al folytatott harcban, Vicket megdolgozták rendesen, és a run support sem volt az igazi.
Ami miatt mégis igazán szívhatják a fogukat a szurkolók, az a védelem teljesítménye. Ellis Hobbs hetek óta hiányzik (és már nem is fog játszani, sőt mitöbb, a visszavonulás is elég valószínűnek tűnik a sorozatos sérülései miatt), mellé meg Asanta Samuel is csatlakozott, így várni lehetett hogy a secondary nem lesz a helyzet magaslatán. Joselio Hanson és Dimitri Patterson nem bírt a chicagoi elkapókkal, tetézve a bajt a safety-k is rendkívül gyenge napot fogtak ki, és a linebackerek is hasznavehetetlennek voltak coverage-ban. Elképesztően sok mistackle (bár az igazsághoz hozzátartozik hogy a talaj minősége hagyott némi kivánnivalót maga után), és véleményem szerint a defensive coordinator Sean McDermott gyenge gameplanje is hozzájárult a chicagoi offense tündökléséhez. A D-Line pedig megtette ami tőlük telik, a meccs nagy részében megvolt a kellő nyomás Cutleren, de ezt gyors passzokkal kijátszotta a Bears.
A special teamről is szót ejtve, David Akers és Sav Rocca hiba nélkül játszott, ami viszont rendkívül gyenge volt ismét a Philadelphia oldalán, az ismét csak a kickoff coverage. Danieal Manningnek és Devin Hesternek is volt csaknem félpályáig tartó visszahordása, visszatérő probléma ez idén az Eaglesnél. DeSean Jackson egy 35 yardos punt returnnel tűnt ki a speciális egységből, legalább ennek örülhetett a meccsen.
Washington Redskins
Mindig veszélyes egy olyan csapat ellen játszani amelynek frissen kinevezett head coach-a van, ezt tapasztalhatta meg a Washington is vasárnap. Kemény, kiélezett meccset láthattak a nézők, a védelmek dominanciájával, végül pedig lemondható hogy apró és rendkívül bosszantó hibák miatt maradtak alul Mcnabbék. A veterán irányító egyébként átlagos napot zárhatott, remek kezdés után (8/8, 83 yard az első drive-ban, a végén Fred Davis TD-vel) erős visszaesés következett, a dobott interception pedig a 13. volt a szezonban, amivel karriercsúcsot állított be. Nehezítette McNabb dolgát, hogy futójáték egyáltalán nem támogatta, nem is nagyon próbálkozott vele a csapat, a két egészséges running back, Keiland Williams és James Davis összesen 19 yardot ért el 9 futásból. A legmegbízhatóbb elkapó ezúttal Chris Cooley volt, főként a meccs első felében villogott a tight end, backupja, Fred Davis szintén okozott kellemes pillanatokat a szurkolóknak. Santana Moss pár hasznos elkapáson kívül bosszantó hibákat is vétett, több labdát is elejtett, McNabb interceptione is egy általa elvétett, felpattanó labdából született. Anthony Armstrong szintén felemás teljesítményt nyújtott, továbbra is kiegyensúlyozatlanság jellemzi a villámgyors játékost. A támadófal az első félidőben szépen megvédte McNabbet, aztán a második félidőre jelentősen visszaestek, nem véletlen hogy egymás után jöttek a puntok.
A defense jelentős “segítséget” kapott azzal hogy Adrian Peterson a második negyedben megsérült, a helyére lépő Toby Gerhartot meg tudták fogni átlagos yardmennyiségen. A fal jócskán meggyötörte Brett Favre-t, és bár nem tudták döntő hibákba kergetni, azért mindenképpen dícséretes hogy 200 yard alatt maradt. A pass rush vezére természetesen ezúttal is Brian Orakpo volt, a másik oldalról Andre Carter is hatékonyan rohamozott, a falból pedig Albert Haynesworth jó játéka kiemelendő. London Fletcher ezúttal nem mint tacklegyáros, hanem inkább mint cover linebacker jeleskedett, két nagyon fontos elütött passz is a nevéhez fűződik. A secondary LaRon Landry nélkül is szolid teljesítményt nyújtott, Reed Doughty és Kareem Moore szorgosan gyűjtögette a szereléseket, a cornerbackek közül pedig Philip Buchanont emelném ki, aki több passzt is rendkívül szépen védekezett le.
A special teamben Brandon Banks ismét maga volt az életveszély, egy puntot sikerült is visszahordania a Minnesota endzone-jába, azonban egy, a play szempontjából tulajdonképpen szükségtelen block in the back büntetés miatt visszafújták az akciót. A Vikings returnjeit szépen megfogta a Skins, Graham Gano és Hunter Smith pedig korrekt játékot nyújtott. Összességében rendkívül bosszantó vereség ez a csapatnak, hiszen az alapvető hibák kiküszöbölésével (az elkapók elejtett labdái, a büntetés Banks return TD-jénél) viszonylag simán meglehetett volna a győzelem.
Trufanttól kezdve Kelly Jenningsen át az újonc Walter Thurmondig bezárólag őt fogta, de egyikük sem ért el sok sikert. Ha ez nem lett volna elég, akkor említsük meg a 270 futásból engedett yardot, amiből Jamaal Charles 173-al vette ki a részét. Rendkívül gyenge teljesítmény volt ez a védekező faltól. A támadó alakulatnak az első félidőben az acélosnak nem nevezhető 71 yardot sikerült összehozniuk. A második játékrészben behozták a lemaradásukat, de ez sem volt semmire elég, csak egy remek egyéni teljesítményhez. Ben Obamanu öt elkapásból elért 159 yardja és egy TD-ja (ami nem mellesleg 87 yardosra sikeredett) volt az offense egyetlen értékelhető teljesítménye. Matt Hasselbeck 282 passzolt yarddal, két TD-al és két INT-el zárt, mondhatni átlagos teljesítményt nyújtott az egész meccset egybevéve. A futójáték azonban elkeserítő, nem a mostani teljesítmény miatt, hanem az elmúlt három hetet nézve. Ezúttal is a hátrány miatt többet kellett passzolnia a Seattlenek, de Marshawn Lynch hét futásból elért 20 yardja kellemetlenül kevés.határt, pontosan 308 yardot passzolt, ami mellé kiosztott három TD-t is. Danario Alexander visszatért és ez meglátszott a passzjátékon is. Az újonc elkapó 95 yarddal zárta a mérkőzést. A három passzolt TD-bólBilly Bajema (balra, fehérben) kettővel vette ki a részét, ezek voltak neki az első és második elkapott hatpontosai az NFL-ben. A futójáték hetek óta akadozik. Hiába kapta meg 29 alkalommal a labdát Steven Jackson csupán 72 yardot sikerült neki elérnie. A Rams leghatékonyabb fegyvere futásból Danny Amendola reverse futásai voltak, ezt három alkalommal is megpróbálták, 48 yardot értek el ezekkel. Három negyeden keresztül sikerült a védelemnek kordában tartani a Kyle Orton vezette passzjátékot. Azonban az utolsó negyedben megfogyatkozott a koncentráció, amikor is Brandon Lloyd 41 yardos TD-ját követően Eddie Royal köszönt be egy 16 yardossal, majd ezt követte ismét Lloyd 5 yardról. Végül az egyenlítő FG felé vezető úton sikerült megállítani őket, nyomást gyakorolva Ortonra, aki így hibázott. A védekező falból hárman is szereztek egy-egy sack-et, név szerint: Chris Long, Fred Robbins és C.J. Ah You.sorozatának első játékánál hibát követek el, egy rossz labdaátadás formájában elveszített labdával. A helyzet ezután sem lett jobb, ez a 6 szerzett pontból jól látható. Derek Anderson továbbra is pocsékul céloz és néha igen rossz döntéseket hoz. Ezúttal 196 passzolt yarddal és egy INT-el zárt. Futójáték nem létezik, Beanie Wells öt lehetőségből elért 13 yardja nevetséges. Ha mégis sikerülne egy hosszabb futás az biztosra vehető, hogy szabálytalanság miatt visszafújják a bírók. A támadófal nem képes kiosztani rendesen az embereket, így fordulhatott elő, hogy Patrick Willis szabadon törhetett Andersonra sackelve az irányítót egy másodperc alatt. És ez még csak a támadó alakulat volt. A védelem sem maradt le a sorban. 261 futott yardot engedtek úgy, hogy Frank Gore az első támadás sorozatban megsérült és nem is tért vissza a pályára, de így is öt futásból elért 52 yardot. A védekező falat teljesen „eltűntették” az útból, semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a futások ellen és a 49ers irányítójára sem került nyomás.probléma. Brian Westbrook és Anthony Dixon megoldották a futójátékot előbbi 136, míg utóbbi 54 yardot ért el, és mind a ketten szereztek egy-egy TD-t. Troy Smith ezúttal sem játszott úgy, mint az első-két kezdőként lejátszott mérkőzésén. Nem mintha a Cards védelme nem adott volna neki időt, hanem mert pontatlan volt és több passzát el is ejtették az elkapók. Végül 129 yardal egy-egy TD-al és INT-el fejezte be a hétfői meccset. Az erős futójáték miatt nem is volt szükség sok passzjátékra, ez meglátszik az elkapók statisztikáján (is). Michael Crabtree első elkapása 38 yardosra sikeredett és hat pontot ért, a San Francisco összesen 48 yardot szerzett. A védelem teljesen kontrollálta a Cards támadóit, nyomást gyakoroltak Andersonra és a futójátékot is teljesen kikapcsolták. Patrick Willis hozta remek játékát és Takeo Spikes sem maradt le mögötte. Nate Clements ezúttal remekül játszott az elkapók levédekezése mellett a futójáték megállításából is kivette a részét.Trufanttól kezdve Kelly Jenningsen át az újonc Walter Thurmondig bezárólag őt fogta, de egyikük sem ért el sok sikert. Ha ez nem lett volna elég, akkor említsük meg a 270 futásból engedett yardot, amiből Jamaal Charles 173-al vette ki a részét. Rendkívül gyenge teljesítmény volt ez a védekező faltól. A támadó alakulatnak az első félidőben az acélosnak nem nevezhető 71 yardot sikerült összehozniuk. A második játékrészben behozták a lemaradásukat, de ez sem volt semmire elég, csak egy remek egyéni teljesítményhez. Ben Obamanu öt elkapásból elért 159 yardja és egy TD-ja (ami nem mellesleg 87 yardosra sikeredett) volt az offense egyetlen értékelhető teljesítménye. Matt Hasselbeck 282 passzolt yarddal, két TD-al és két INT-el zárt, mondhatni átlagos teljesítményt nyújtott az egész meccset egybevéve. A futójáték azonban elkeserítő, nem a mostani teljesítmény miatt, hanem az elmúlt három hetet nézve. Ezúttal is a hátrány miatt többet kellett passzolnia a Seattlenek, de Marshawn Lynch hét futásból elért 20 yardja kellemetlenül kevés.határt, pontosan 308 yardot passzolt, ami mellé kiosztott három TD-t is. Danario Alexander visszatért és ez meglátszott a passzjátékon is. Az újonc elkapó 95 yarddal zárta a mérkőzést. A három passzolt TD-bólBilly Bajema (balra, fehérben) kettővel vette ki a részét, ezek voltak neki az első és második elkapott hatpontosai az NFL-ben. A futójáték hetek óta akadozik. Hiába kapta meg 29 alkalommal a labdát Steven Jackson csupán 72 yardot sikerült neki elérnie. A Rams leghatékonyabb fegyvere futásból Danny Amendola reverse futásai voltak, ezt három alkalommal is megpróbálták, 48 yardot értek el ezekkel. Három negyeden keresztül sikerült a védelemnek kordában tartani a Kyle Orton vezette passzjátékot. Azonban az utolsó negyedben megfogyatkozott a koncentráció, amikor is Brandon Lloyd 41 yardos TD-ját követően Eddie Royal köszönt be egy 16 yardossal, majd ezt követte ismét Lloyd 5 yardról. Végül az egyenlítő FG felé vezető úton sikerült megállítani őket, nyomást gyakorolva Ortonra, aki így hibázott. A védekező falból hárman is szereztek egy-egy sack-et, név szerint: Chris Long, Fred Robbins és C.J. Ah You.sorozatának első játékánál hibát követek el, egy rossz labdaátadás formájában elveszített labdával. A helyzet ezután sem lett jobb, ez a 6 szerzett pontból jól látható. Derek Anderson továbbra is pocsékul céloz és néha igen rossz döntéseket hoz. Ezúttal 196 passzolt yarddal és egy INT-el zárt. Futójáték nem létezik, Beanie Wells öt lehetőségből elért 13 yardja nevetséges. Ha mégis sikerülne egy hosszabb futás az biztosra vehető, hogy szabálytalanság miatt visszafújják a bírók. A támadófal nem képes kiosztani rendesen az embereket, így fordulhatott elő, hogy Patrick Willis szabadon törhetett Andersonra sackelve az irányítót egy másodperc alatt. És ez még csak a támadó alakulat volt. A védelem sem maradt le a sorban. 261 futott yardot engedtek úgy, hogy Frank Gore az első támadás sorozatban megsérült és nem is tért vissza a pályára, de így is öt futásból elért 52 yardot. A védekező falat teljesen „eltűntették” az útból, semmilyen ellenállást nem tanúsítottak a futások ellen és a 49ers irányítójára sem került nyomás.probléma. Brian Westbrook és Anthony Dixon megoldották a futójátékot előbbi 136, míg utóbbi 54 yardot ért el, és mind a ketten szereztek egy-egy TD-t. Troy Smith ezúttal sem játszott úgy, mint az első-két kezdőként lejátszott mérkőzésén. Nem mintha a Cards védelme nem adott volna neki időt, hanem mert pontatlan volt és több passzát el is ejtették az elkapók. Végül 129 yardal egy-egy TD-al és INT-el fejezte be a hétfői meccset. Az erős futójáték miatt nem is volt szükség sok passzjátékra, ez meglátszik az elkapók statisztikáján (is). Michael Crabtree első elkapása 38 yardosra sikeredett és hat pontot ért, a San Francisco összesen 48 yardot szerzett. A védelem teljesen kontrollálta a Cards támadóit, nyomást gyakoroltak Andersonra és a futójátékot is teljesen kikapcsolták. Patrick Willis hozta remek játékát és Takeo Spikes sem maradt le mögötte. Nate Clements ezúttal remekül játszott az elkapók levédekezése mellett a futójáték megállításából is kivette a részét.