NFC Heti Körkép - 2. hét
Újabb hét telt el, így újra jelentkezünk heti körkép rovatunkkal, melyben az NFC négy csoportjának 16 csapatát tekintjük át.
NFC North - Pap Dániel (konqueror)
Bevezető:
A második héten minden NFC Northban szereplő csapatra kemény kihívás várt. A Vikings a mindig veszélyes Miami ellen lépett pályára, a Lions az ellen az Eagles ellen készülhetett, akik attól a Packers ellen vesztettek az első körben, akik a Buffalót fogadták. A Bears pedig Texasba látogatott "Amerika csapata", az ötszörös bajnok Dallas ellen.
Minnesota Vikings:
A Minnesota a Dolphins csapatát fogadta, a vendégcsapat pedig köszönte szépen, elvitte a győzelmet a Metrodomeból. Brett Favre ugyan 225 yardot passzolt, azonban 3 interceptiont is dobott, touchdownt viszont egyáltalán nem, valamint volt egy elveszett fumbleje is. Brett apó visszatérése egyelőre nem hozta meg a várt sikereket. Legjobb elkapója ezúttal is Shiancoe, a tight end volt, aki 86 yardot kapott el. Adrian Peterson viszont továbbra is hozza magát, 145 futott yardja remek teljesítmény, plusz egy touchdownt is felmutatott mellé. Az újonc tehetség, Toby Gerhart is bemutatkozott a profik között, érdemben azonban nem tudott hozzátenni a lilák teljesítményéhez. Számokat tekintve nem játszott rosszul a Vikings, azonban a turnoverek a vesztüket okozták. A 0-2-es idénykezdet után pedig kapaszkodniuk kell, hogy utolérjék riválisaikat.
Detroit Lions:
A Detroit ismét egy szoros mérkőzésen maradt alul, joggal bosszankodhatnak tehát az Oroszlánok szurkolói. Az Eagles irányítója, Vick remekelt, talán kimondhatjuk, hogy börtönbüntetése után ez volt az első olyan mérkőzés, ahol a régi Vicket láthatta a nagyérdemű közönség. Viszont a másik csapatban is volt egy irányító, Shaun Hill, aki 335 yardot passzolt, 2 TD-t és 2 interceptiont. Szerintem nem sokan számítottak efféle produktumra Hilltől. Egy másik offense csillag is feltűnni látszik Detroitban, Jahvid Best rátett még egy lapáttal. 78 yardot futott, kétszer jutott a labdával az endzoneba, valamint volt egy elkapott TD-je is, elkapásokból pedig 154 yardot szedett össze. Impresszív mutató ez, Bestre szép jövő várhat a profik között, kívánjuk neki, hogy kerüljék el a sérülések, és folytassa remeklését. Meg kell említeni Ndamukong Suht, 6 tacklet és 1 sacket produkált az idei 1/2-es pick, mellette Delmas dominált. Az egész Lions nem játszott amúgy rosszul, és mindkét idei mérkőzésükön hajszálra voltak a győzelemtől, sajnos azonban az annalesekbe csupán a két vereség kerül be. Azonban van okuk a reménykedése.
Chicago Bears:
A Chicago Bears Dallasba látogatott, és túlzás volt azt állítani, hogy esélyesként léptek pályára, főként az első heti produkciójuk tükrében. Azonban Lovie Smith csapatának sikerült rácáfolni a kétkedőkre, és győztesként hagyták el a gyönyörű új arlingtoni stadiont. A kezdeti nehézségek után a támadófal sikerrel védte meg Jay Cutlert, aki bizonyított, 3 TD passzt adott, sorrendben Olsennek, Hesternek és Forténak. Devin Hesterrel kapcsolatban korábban kétkedésemnek adtam hangot, most meg kell követnem saját magam. Hester remekelt, több jó elkapást is felmutatott, touchdownja pedig igazi mestermunka volt, egy kézzel húzta be a labdát hat pontot érően. A Bears left tackleje, Chris Williams korán kiválni kényszerült a mérkőzésen, helyén Frank Omiyale szerepelt LT-ként. A Medvéknél a védelemben üde színfoltként tündökölt D.J. Moore, két interceptiont is felmutatott, valamint volt egy kierőszakolt fumbleje is. Az egész Bearsre jellemző volt, hogy ezúttal inkább megszerezték a labdákat, mintsem elveszítsék azokat, ez, valamint Cutler remeklése pedig győzelmet eredményezett számukra.
Green Bay 
Packers:
A Green Bay érvényesíteni tudta a papírformát, és győzni tudott a Buffalo ellen. Rodgers jól játszott, 255 passzolt yard és 2 TD áll a neve mellett, bónuszként pedig ő maga is futott egy TD-t. Elkapók közül Jermichael Finley emelkedett ki, a tight end 103 yardot kapott el, folytatva a tavalyi remeklését. A futójáték ezúttal annyira nem jeleskedett, Brandon Jackson viszont ezúttal kezdőként futott TD-t. Érdekesség, hogy nem a RB, hanem a nem éppen a sok futott yardjáról híres fullback, Kuhn szorgoskodta össze a legtöbb yardot. Azonban ennek a győzelemnek a fő letéteményese a Clay Matthews vezette védelem volt, akik mindössze 186 támadóyardot engedélyeztek a Billsnek, kétszer pedig interceptiont is bemutattak Trent Edwards ellen, aki mindössze 102 yardot passzolt. A védelem említett vezére, Matthews háromszor sackelte is a QB-t. A Packers behúzta a kötelező győzelmet, és készülhetnek a szintén veretlen Bears elleni Monday Night Football mérkőzésre.
A hét támadójátékosa:
Jay Cutler. Kénytelen vagyok úgymond hazabeszélni, a Bears irányítója azonban kétségkívül remek teljesítményt nyújtott. 3 touchdownt osztott ki Cutler, emellé pedig passzolt 277 yardot.
A hét védőjátékosa:
Clay Matthews. A hosszúhajú linebacker 5 tackleje és 3 sackje önmagában elegendő, azonban ő még emellett is igazi vezérként tündökölt a Sajtfejűek védelmében.
A hét special teamere:
Robbie Gould. Nem volt igazi alternatíva a héten, hazabeszélek így, és Robbie Gouldot nevezem meg. 9 pontot szerzett, magabiztosan hajtotta végre feladatát egy olyan meccsen, ahol az ellenfélnél láthattuk, mennyire fontos a jó rúgó, hiszen Buehler, Goulddal ellentétben, mellérúgta a mezőnygólt, hátráltatva ezzel csapatát.
A hét újonca:
Jahvid Best. Ismét őt jelölöm a virtuális díjra, azonban szerintem nem kérdőjelezi meg senki döntésem egy 232 offenzív yardot produkáló futó esetében, aki (ne feledjük) még csupán a második mérkőzésén van túl a profik között. Csak így tovább, Jahvid.
A hét jelenete:
Devin Hester touchdownja. Mindenki nézze meg, aki csak tudja. Hester az első félidő legvégén mutatta be ezt a lehengerlő egykezes elkapást, ami lélektanilag is fontos volt a Medvéknek. Szerintem ez az elkapás volt olyan szép, mint a Jets-Patriots rangadón Randy Moss ugyancsak szemkápráztató elkapása.
Rövid előretekintő:
A jövő héten csupán két mérkőzésen lesznek érintettek az NFC North csapatai, ez azt jelenti, hogy egymás ellen húznak sisakot a játékosok. A Vikings és a Lions tagjait bizonyára fűti a bizonyítási kényszer, hiszen a Lions két balszerencsésen és szorosan elbukott meccsen van túl, a Vikingstől pedig, valljuk be, senki nem várt 0-2-es szezonkezdetet. A másik mérkőzést pedig jó szívvel tudom ajánlani a sportot szeretőknek, a Packers és a Bears rivalizálása az egyik legrégebbi az NFL-ben, hétfő esti rangadójukon bizonyára szikrázó összecsapásra számíthatunk.
Nem akármilyen meccseket várhatunk tehát jövő héten, szerintem senki nem fog csalódni, ha ezt a két meccset választja.
NFC South - somoskovig (Somoskövi Gergely)
Az NFC South 4 csapata 3 meccsen lépett pályára az előző fordulóban, a Saints a 49ers ellen aratott diadalt hétfő este, a Falcons a térdére fektette és nagyon durván elfenekelte az Arizona gárdáját, míg a Tampa és a Carolina egymás életét próbálta megkeseríteni. Rovatunkban pillantunk minden irányba, levonjuk a tanulságokat, díjakat osztunk és ajándékokat küldünk a csapatoknak és a játékosoknak.
Visszapillantás:
A hétvége legsimább diadala mindenképpen az Atlanta nevéhez fűződik, a Cardinals lesöprése elég sok 
szempontból értékmérő volt. Megmutatta a Pittsburgh védelem erejét (Ryan és bandája mindössze 9 pontra volt jó az első meccsen), a St. Louis támadóinak potenciálját (13 pont a Cards ellen szemben a Falcons 41 pontjával), de leginkább az derült ki, hogy a Falcons elég jó csapat ahhoz, hogy a rájátszásért harcoljon. A Saints változatos, izgalmas meccsen tudott győzni a 49ers otthonában, 
bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a csapat nem mindig állt a helyzet magaslatán, és némi szerencse, valamint egy utolsó perces mezőnygól is kellett a diadalhoz. A Tampa Bay folytatta az első héten mutatott megbízható játékot, és jó védelmére, Freeman stabil játékára, valamint a Panthers hibáira alapozva győzedelmeskedett. A Carolina támadói egyelőre igencsak formán kívül vannak, a tavalyi ligaelső futójáték nagyon visszaesett, míg a passzjáték szinten maradt…
Körbepillantás két meccs után:
Atlanta Falcons:
1. A front seven gatyába rázása sikeresnek tűnik, 3 év alatt érkezett Lofton, Biermann, Jerry, Peterson és Weatherspoon, és a jelek szerint idénre összeállt ez az egység. Ugyan Hightower 80 yardos TD-futását mindenki benézte, de két meccs alapján a futás ellen is jól dolgoznak, és az irányító kergetésében is akadnak bíztató jelek.
2. Matt Ryan a jelek szerint túltette magát a tavalyi év sophomore slump betegségén, és kezdi megtalálni White mellett a többi célpontját is. White mellett jut labda Douglas, Finneran és természetesen Gonzalez felé is, ráadásul lassan Michael Jenkins is újra pályára léphet.
3. A támadófal is igen megbízhatóan dolgozik, 2 meccs alatt mindössze 3 sacket engedélyeztek, és a Cardinals ellen a futójáték is ült.
+1.: Ajándék gyanánt a teljes csapatot egy kellemes hullámvasutazásra küldjük, hogy egy szezonra elmenjen a kedvük az egyszer fent, egyszer lent élménytől.
Carolina Panthers:
1. Irányító nélkül sajnos nehéz tartósan jó eredményt elérni, hiába nyert a Ravens Dilfer vezetésével Super Bowl-t. Moore sajnos meg sem közelítette a tavalyi szezon végén nyújtott játékát, 2 meccs alatt sikerült egy igen izmos 40%-os pontosság mellett 6 labdaeladást összehoznia, így nem meglepő, hogy Jimmy Clausen 
kezébe kerül a staféta a hétvégén.
2. Támadófal és futójáték: nehéz úgy egy újonc, vagy majdnem újonc irányítónak, hogy szinte semmi támogatást nem kap a körülötte ügyködő 10 másik játékostól a pályán. A Panthers offensive line 8 alkalommal hagyta földbe gyalulni 2 meccs alatt az irányítót, és a futójáték is mindössze 3,6 yardra jó futásonként, ami igen-igen vékonyka a tavalyi 4,8-as átlaghoz képest. Ráadásul a tavalyi 18 futott TD-vel szemben idén még egyszer sem sikerült a Williams – Stewart – Goodson triónak bekocognia a célterületre a labdával.
3. Passz elleni védekezés: túl egyszerű lenne megmagyarázni mindent Julius Peppers távozásával, de tény, hogy 2 meccs alatt mindössze egyetlen sack került a Panthers lőlapjára (ráadásul azt is Dan Connor érte el), a védőfal nem igazán képes odaérni az ellenfél irányítójához. Ez pedig egyenes út ahhoz, hogy a secondary 1-2 nagy play-t mindig benézzen, ezen a héten is sikerült beszedni egy 40 yardos passzt és egy 35 yardos TD-t. Márpedig amíg a támadók 
nem képesek hasonló villanásokra, addig a védelem sem engedhet könnyű TD-ket az ellenfélnek.
+1. Egy Bobby Knight-féle offensive line – defensive line gyakorlás az ajándék. A legendás(an elvetemült) kosárlabda-edző csapatának védekezését a tűző napon, 40 fokos hőségben fejlesztette, amelyik csapat megakadályozta az ellenfél kosárszerzését, az jutalom gyanánt – ihatott. A Panthers esetén a sack elérése vagy megakadályozása lehet a tét.
New Orleans Saints:
1. Döcögős a bajnok játéka eddig, a Brees vezette támadóktól nem azt szoktuk meg, hogy pontokban a 16., yardokban pedig csak a 21. helyen álljon a ligában. Ráadásul passzolt yardokat tekintve sincsenek a legjobb 10 között, skandalum. A 2,6 yardos futóátlag pedig inkább nevezhető helyben járásnak, mint futásnak.
2. A védelem ugyan tartja magát, de ott is akadnak figyelmeztető jelek, az ellenfelek 46%-os 3rd down conversion mutatója és a játékonként átlagban kapott 6,1 yard figyelmeztető adatok. A két meccsen elért 1 darab sack pedig nem figyelmeztető, hanem kevés.
3. Nagyon tud viszont nyerni a csapat, nem túl jó játékkal is behúztak két meccset, Brees vezetett meccset nyerő drive-ot, a védelem, amikor kellett, megállította az ellenfelet, Hartley is berúgta a mezőnygólt a 49ers ellen a múlt heti 2 kihagyott kísérlet után, így hiába az akadozó játék, megvan 2 győzelem.
+1. Az ajándék egy közös mozizás a Brian élete c. film megtekintésével, hiszen hiába a gondok, az akadozó játék, mindig sikerül nyerni, így mi más is lehetne a mottó, mint az „Always look on the bright side of life”!
Tampa Bay Buccaneers:
1. Újra van védelem, bár a Cleveland – Carolina duó nem nevezhető különösen komoly tesztnek, de mégiscsak 
minden mutatóban a liga első feléhez tartozik a defense, kapott pontokban ráadásul 3., és az ellenfelek 3rd down kísérleteit csak 34%-ban tudják ellenük megcsinálni.
2. A labdára való kiemelt odafigyelés jól látszik a +4-es turnover mutatóból, Josh Freeman két meccs alatt dobott egyetlen pickje pedig a szinte hihetetlen kategóriába tartozik, főleg a tavalyi 9 kezdőként töltött meccsén dobott 18 interception fényében.
3. A futójáték nagyon döcög, pedig két nem kiemelkedő futás elleni védelemmel találkoztak, mégis csak 3,3 yardot sikerült átlagolni, beleszámítva Freeman futásait is. Cadillac Williams eddig 2,6 yardos, míg Ernest Graham 1,2 yardos átlagot tud felmutatni, ami nagyon gyenge.
+1. Az ajándék egy nagy adag pillanatragasztó, mellyel a cipők talpát kell bekenni, hogy a két győzelem után nehogy elszálljanak a játékosok, és kellő szilárdsággal léphessenek pályára a Steelers ellen.
A hét támadója: Jason Snelling (RB, Atlanta Falcons)
A Falcons cserefutója Turner sérülése után kapott szerepet, és 129 futott valamint 57 elkapott yarddal és 3 TD-vel zárt. Ezek után mi más szólhatna neki, mint a Tökéletes helyettes című szám a Kispál és a Borz együttestől, küldjük sok szeretettel. (http://www.youtube.com/watch?v=S9xqI97WiUs)
A hét védője: Tim Crowder (DE, Tampa Bay Buccaneers)
Crowder 2 nagyon fontos sacket jegyzett a Carolina elleni meccsen, mindkétszer megakasztva a Panthers felzárkózási kísérleteit. A második sack során ráadásul a labdát is sikerült kiütnie az irányító kezéből. Jutalma egy Predator poszter.
A hét újonc támadója: Mike Williams (WR, Tampa Bay Buccaneers)
Az előző héthez hasonlóan nem volt túl nagy tülekedés a címért, Williams 2 elkapással szerzett 54 yardja mellé egy nagyon fontos 35 yardos TD-t gyűjtött be, ezzel újra csapata kezébe adva a kezdeményezést a Panthers ellen. Williams számára egy nagy doboz Chocito a díj, hiába aggódott mindenki, hogy a vele való munka „ronda” lesz, amit eddig nyújt, az bizony „finom”.
A hét újonc védője: Sean Weatherspoon (LB, Atlanta Falcons)
8 solo és 1 assisted tackle, 1 sack, összesen 7 kapott pont, az Atlanta védelmében igen gyorsan sikerült megtalálni Weatherspoon helyét. Ha így folytatja, komolyan gondolkodhat az év újonc védője díjon is akár, mindenesetreha így folytatja, akkor a rovat vándordíját hamarosan hazaviheti. Azért adunk neki egy „Lesz ez még így se!” DVD-t ajándékba.
Nagyvizit:
A héten két RB is súlyos sérülést szenvedett, a visszahordóként – elkapóként – 3rd down specialistaként használt futókra járt rá a rúd. Reggie Bush egy lábtörés miatt előreláthatóan 6 hét kihagyásra kényszerül, míg Jerious Norwood számára befejeződött a szezon. Az Atlanta ráadásul Turner miatt is aggódhat, bár a hétvégén elszenvedett sérülése állítólag nem komoly, tavaly is sokáig ment vele kapcsolatban a játszik-nem játszik társasjáték. A Falcons kezdő SS, Eric Coleman a hétvégi meccs kihagyása után a szerdai edzést is kihagyta, így az ő játéka kérdéses továbbra is a Saints ellen.
Extra pont:
Brian Finneran TD-je után megpróbált a kapu keresztléce felett egy zsákolást bemutatni, de sajnos nem jött össze a dolog annak ellenére sem, hogy egy 6-5 magasságú WR-től azért ez elvárható lenne. Mentségére szólhat, hogy az elmúlt két szezonban összesen 1 TD-t szerzett, vagyis gyakorolni nem volt túl sok lehetősége...
Előrepillantás:
Egy újabb csoportrangadó a hétvégén, ráadásul most a keményebb fajtából, a New Orleans a Superdome-ban fogadja az Atlanta csapatát. A Tampa Bay számára a Pittsburgh látogatása kiváló értékmérő lesz, ha a következő héten is veretlenül állnak, akkor komolyan kell számolni velük. A Carolina hazai pályán javíthat a Cincinnati elleni meccsen, de Jimmy Clausennek nem lesz könnyű dolga a liga egyik legjobb cornerback párosa és úgy összességében az igen ütőképes Bengals védelem ellenében.
Totális szétesés. Röviden így lehetne összefoglalni a Cards múlt vasárnapi teljesítményét. A támadók betlijét már az első héten is láthattuk. A Falcons ellen ismét gyenge teljesítményt nyújtottak. Derek Anderson pontatlan, a támadó fal nem blokkol megfelelően, az elkapók labdákat ejtenek el és még folytathatnánk. Az egyetlen szép mozzanat Tim Hightower 80 yardos TD futása volt a második negyedben. A védelem egy hét alatt a támadók szintjére süllyedt. A futójátékot sem sikerült ezúttal megállítani, de ha véletlenül sikerült harmadik kísérletre kényszeríteni az Atlantát, akkor azt passzjátékkal megoldották. Ha ehhez még hozzávesszük a rengeteg szabálytalanságot és elhibázott szerelést, akkor összegezve egy nagyon gyenge teljesítményt kaptunk.
Nem sikerült az újabb bravúr, köszönhetően a rengeteg hibának, amiket a lehető legrosszabbkor követett el a Seahawks. Az első drive-al szépen végigmentek a pályán, de az egy yardoson jött két szabálytalanság, majd Hasselbeck első INT-je. A továbbiakban szintén sok hibát vétett a Seattle. A futás néha működött, néha nem, a passzjáték akadozott és Hasselbeck két redzoneban elkövetett labdaeladása sem segítette a csapatot. A védelem passz elleni teljesítménye kritikán aluli volt, főleg a Denver harmadik kísérleteit illetően. Ez nagyban köszönhető a pass rush teljes hiányának, Ortonnak tengernyi ideje volt majdnem minden alkalommal. A futás ellen jó ez a védelem (főleg a védő fal), de ez nem elég, ha nem tudnak nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára. A sok labdavesztés és fegyelmezetlen játék (szabálytalanságok) megbosszulta magát. És ha még ez sem lett volna elég, a rendkívüli meleg is megkeserítette a játékosokat.
Ismét kevés ponton múlt a vereség a Kosoknak. Az első félidőben viszonylag jól játszottak csak pár hiba és szabálytalanság miatt nem vezettek többel. Sam Bradford pontosan passzolt két negyeden keresztül és a futások is működtek, valamint a védelem is jól teljesített. A második félidőben csak a szabálytalanságok folytatódtak, a támadás és a védelem jobb teljesítménye nem. Összegezve van potenciál a csapatban, de valami hiányzik. Bradford első félidei teljesítménye kifogástalan volt, a második már hagyott némi kívánnivalót maga után. Steven Jackson még mindig a alappillére ennek a csapatnak. Sajnos sérülések tömkelege tizedeli, a csapatot ez sem segíti az első győzelmük megszerzését. Pedig fontos lenne relatív gyorsan megszerezni, mivel a szurkolók már megunták a várakozást.
A Hétfő esti rangadó keretein belül kezdte meg hazai szereplését a 49ers. Izgalmas mérkőzést vívtak a Saints-el. Alex Smith a két eladott labda ellenére elég magabiztosan játszott. Frank Gore kiemelkedett, sok segítséget kapott a támadó faltól is. A védelem magas hőfokon égett, a New Orleans-i futójátékot teljesen kikapcsolták és Breest is elfogadható értékeken tartották. A mérkőzés végén egy nagy hibát vétett Singletary és az egész csapat. Remek egyenlítő drive-ot vittek végig a pályán, de túlságosan is figyeltek az órára, így sok időt hagytak (1:19) a Saints-nek a fordításra. Sok hibát vétettek a játékosok és mondhatjuk, hogy a 49ers saját magát verte meg. Viszont látható fejlődés volt tapasztalható az első héthez képest. Kérdés, melyik arcukat láthatjuk a harmadik héten.
Dallas Cowboys
Nem számítottak vereségre a második meccsen sem a Cowboys szimpatizánsok… aztán három óra játék után hivatalosan mégis L betű került a csapat neve mellé. A mérkőzésről kevés pozitív momentum lehet említeni: a futójáték teljes hiánya és a védelem teljes csődje ellenére a Cowboys sokáig partiban volt, Miles Austin egymaga több mint 140 yardot szerzett (némileg kárpótolva Romot az első negyedbeli elszórakozott pickjéért), Dez Bryant pedig egy csodaszép punt returnnel örvendeztette meg a szurkolókat, és ekkor még a Dallasnál volt az előny (előbb 7-3-as, majd 14-10-es vezetést mutatott a tábla.)
Ekkor jött azonban a feketeleves: a védelem nem igazán tudta megállítani a chicagói támadókat, és annak ellenére, hogy a Bears végül 1/11-es, borzalmas 3rd down mutatóval zárt, Mike Martz ügyes playhívásainak köszönhetően rendre sikerült a blitzet is kijátszani. A Bears egy pazar Hester-elkapás után átvette a vezetést, és innentől a Dallas csak futhatott az eredmény után. A meccs fordulópontjának egy borzalmas FG kísérlet bizonyult - három pontos hátrányban az utolsó negyed közepén Buehler 44 yardos FG-t rontott.. ami még akár elfogadható is lenne, hacsak nem látnánk magunk előtt, hogy milyen stílusban rúgta a dallasi játékos. (Érdekesség: a korábbi dallasi rúgó, Nick Folk, 50 yardos FG-t is értékesített a héten) A Bears a missed FG-ra sikeres TD-vel felelt, és a 10 pontos hátrányon csak csökkenteni tudod a hazai csapat, de visszajönni már nem.
Utoljára kilenc éve kezdett 0-2-vel a dallasi gárda, ám a menetrend további része sem ígérkezik könnyűnek - a jövő héten például az eddig veretlen, és a szezont bombaformában kezdő Houston Texans otthonába utazhatnak, és az első fordulók alapján, bizony a Texasiak tűnnik a texasi állami csata esélyesének.
A hét játékosa: ????…. jobb híján, Tony Romo, QB
A múlt héthez hasonló módon, talán ezúttal is csak a két WR (Austin és Bryant), valamint Romo dicsérhető. Bár a találkozó talán legszebb Cowboys mozzanata a punt return volt, a díjat mégis a két INT-t is dobó Romo kapja (bár egyik sem feltétlen az ő hibája, az elsőt például Austin kezéből operálta ki a Medvék védelme.) A 374 yardot és 34 completiont felhalmozó irányítónak ráadásul a futójáték teljes hiányával is meg kellett küzdenie - Jason Garrett OC ugyanis az első negyed után (pedig ekkor még a Dallas vezetett 14-10-re) mintha teljesen elfeledkezett volna a running backekről, pedig Barber az első negyedben még elfogadható teljesítményt nyújtott.
Nem játszott Romo sem tökéletesen, de nehéz a Dallasból bárki mást kiemelni - ez a csapat a nevek, és a korábbi évek teljesítménye alapján mindenképpen többre hivatott.
Citromdíj: David Buehler és a passz elleni védekezés (megosztva)
Buehler első héten kihagyott 34 yardosa után, ezúttal egy 44 yardos FG-t hibázott el, kulcshelyzetben, 17-20-as állásnál, hazai szemszögből nézve. A Bears a következő drive-ot TD-re váltotta, és onnantól már csak futott az eredmény után a Cowboys. Ugyanakkor nem lehet a vereséget csak a rúgó nyakába varrni: a secondary és az egész passz elleni védelem szintén megérdemli a feketepontot; Cutler szinte tökéletes napot produkált (21/29, 277 yard, 3 TD), és egy 3&15-nél sem igazán illik 60 yardos completiont engedni az ellenfélnek, még akkor sem, ha a sebesléptű Johnny Knox-ról van szó.
Tulajdonos az idegbaj (és rúgójátékos a kirúgás) szélén
Jerry Jones korábban sem arról volt híres, hogy ministránsfiúként, esetleg nyugodt, jámbor lelkű buddhista szerzetesként viselkedne.. ám ezúttal meglepően nyugodtan nyilatkozott, sőt hitet tett az első két héten több hibát is vétő rúgója mellett. Buehler ugyanakkor a hétközi edzéseken is számtalan rövid FG-t hibázott el, így nagy kérdés, vajon meddig tart ki az NFL egyik legöntörvényűbb tulajdonosának bizalma...
New York Giants
Azoknak a szurkolók, akik esetleges egy izgalmas és szoros mérkőzést vártak a legtöbb szakértő álatal egyszerűen csak második Manning Bowl névre keresztelt találkozótól, csalódniuk kellett. A Colts az első félidőben teljesen eldöntötte a meccset: a 0-24-es félidei állás remekül mutatja, hogy a Giants számára semmi sem sikerült az első félidőben. Az ifjabb Manningtől összesen 17 passzolt yardra tellett, és a Giants futójátékának sem sikerült a Texans-hoz hasonló sikerességgel rohamozni - bár Ahmad Bradshaw komoly szorgalommal gyűjtögette a yardokat, és a meccs végére jó átlaggal szerzett vagy 90-et ezen a meccsen igazából nem osztott, nem szorzott semmit a néhány garbage-time futás.
Érdekes módon a Giants védelemnek sem jött össze - hiába álltak fel gyakran az érdekes 4-1-6-os dime felállással, Manninget sem megzavarni, sem sackelni nem sikerült túl gyakran, és az idősebbik testvér darabokra szedte a Giants védelmét - többek közt még a félidőb utolsó fél perce alatt is vezetett egy touchdownt érő támadást.
Nehéz pozitívumokat megfogalmazni a meccsel kapcsolatban - de azt ne felejtsük, hogy a Carolina Panthershez képest kicsit más kaliberű csapattal futottak össze a második körben a New York-iak.. és valószínűleg nem sokat vártak tőlük győzelmet vasárnap. Bőven van még idejük/lehetőségük javulni.. akár már jövő héten, a Titans ellen; igaz ez sem lesz könnyű mérkőzés a számukra.
A hét játékosa: lásd Dallas.... ha muszáj, akkor Ahmad Bradshaw
17 futás, 89 yard, közte volt egy igen pazar megmozdulás is, ahol kb. három Colts embert kicselezve egy -2 yardos futásból sikerült egy tizenegy yardos galoppot varázsolnia. (Ha hozzávesszük ehhez még a Manning-Manningham 54 yardos bombát, nagyjából sikerült is összefoglalni a meccs összes pozitívumát.)
Citromdíj: Giants O, Giants D, de legfőképp: Giants edzői stáb
Jim Mora egyik klasszikus nyilatkozata, a híres "Diddley Poo" ugrik be a meccsről, és a hazaiak játékosa, Antrel Rolle is hasonlóképpen nyilatkozott ("let's be honest, we got whupped in every phase of the game.") Az Óriások a játék minden területének törpének bizonyultak, és teljesen hatástalan játékot mutattak be. Nem csak a játékosokat, hanem az edzői stábot is terheli a felelősség.. egy dolog Peyton Manning ellen 2 beöltözött DT-vel, és konstans dime felállással felállni (és alig blitzelni), csak aztán ne csodálkozzon senki, ha az adott csapatot szétfutja ÉS szét is passzolja az ellen.
A hét bizarr mozzanata
Különdíj Brandon Jacobsnak, a sisakhajigálós esetért - ugyanakkor valaki megagyarázná, miért szedték el a szurkolótól a szuvenírt? (költői kérdés) Ettől függetlenül, szerintem egy ilyen esetben, főleg ha ez a játékos hibája, a sisak tulajdonjoga a fant illetné meg.. vajon lenne-e jogalapja beperelnie a ligát? Vállalkozó kedvű jogászok tanácsadással kereshetnek.
Philadelphia Eagles
Talán az egyetlen csapat, amelynek oka lehet az örömre ebben a csoportban. A divízió egyetlen győzelmét szerző Eagles ráadásul mindezt pazar és látványos támadójátékkal szerezte, és bár a védelemre azért lehet panasz (az utolsó öt percet igencsak elkönnyelműsködte a csapat), a Sasok leginkább saját maguknak köszönhetik, hogy szorossá tették ezt a találkozót, és nagy fantasy sztárokat varázsoltak a Shaun Hill-Jahvid Best-Brandon Pettigrew trióból.
Michael Vick a torinói olimpia kalendárumi éve, vagyis majdnem négy esztendeje nem lépett pályára kezdő irányítóként, most a Lions ellen a 2010-es szezon második hetében erre is sor került. Ráadásul a kutyák esküdt ellensége ezúttal - a múlt héttel ellentétben - leginkább a passzjátékban jeleskedett, DeSean Jacksont többször is megtalálta mély labdákkal, és rögtön 7-0-s vezetéssel nyitott a csapat. Némi szünet után (a meccsre kifejezetten jellemző volt, hogy voltak olyan időszakok, mikor csak egy csapat volt a pályán), míg a Sasok rövid sziesztát vettek, a Lions 17 ponttal válaszolt és megfordított a meccset, ám innentől kezdve az Eagles hengerelt. Még a félidő előtt megfordították az eredményt (Vick tökéletes, egyperces drive-ot vezetett a második negyed utolsó percében), és a harmadik játékrészben folytatódott a Vick-McCoy show, a páros összesen 5 TD-vel zárt.
35-17-es vezetésnél, McCoy harmadik futott TD-je után, megint elszunyókált kicsit a csapat, és az Oroszlánok majdnem megfordították az eredményt az utolsó hat percben. Főképp Calvin Johnson és Brandon Pettigrew remekeltek, sőt még az onside kicket is sikerült visszaszerezniük.. ám a védelem végül jól zárt, és az Eagles is megszerezte első győzelmét.
A hét játékosa: LeSean McCoy, RB
Bár Vick újabb remek meccset hozott le, és ezúttal a passzjátákban is bizonyított; inkább a csapat futójátékának fő letéteményését, LeSean McCoyt emelném ki a héten. 16 cipelésből 120 yardot szerezni, nos ez kifejezetten egészséges átlag (még akkor is, ha az ember a Lions ellen próbálkozat), de a legpozitívabb, ugyanakkor legérdekesebb statisztika, hogy 1995 óta McCoy az első Eagle futó, aki egy meccsen 3 rushing TD-t szerzett. (Charlie Garner volt a legutolsó Philly RB, aki képes volt erre a bravúrra)
McCoy egyaránt volt erőteljes és dinamikus, ha továbbra is hasonló szinten képes játszani, az Eagles offense rendkívül veszélyes és kiszámíthatatlan lehet az év hátralevő részében is.
Citromdíj: Hank Baskett, FA
Baskett-et a hét közepén cutolta az Eagles, nem sikerült megragadnia a rosteren (ez amúgy nem könnyű feladat, a WR-ekben dúskáló csapatnál.) Ráadásul úgy tűnik, sikerült ráhagyományoznia “Hogyan NE kapjuk el az onside kicket?“ című könyvét fiatalabb elkapótársára, Riley Cooperre, ezúttal azonban az Eagles megúszta a dolgot.
Nem baj Hank - legalább több időt tölthetsz Kendrával… most jobban belegondolva, annyira azért már nem is sajnálom, grrr.
Piac az öltöző közepén
Vajon mi lesz Kevin Kolbbal? Andy Reid ugyan kijelentette, hogy számítanak rá, és vehemence szerint rendkívül fényes jövő várhat rá a ligában, de a nyilatkozat stílusából könnyen érezhető volt, hogy nem biztos, hogy ez Pennsylvániát jelenti. A hírek több csapat is érdeklődik Kolb iránt (nézzük csak a szokásos gyanúsítottakat - Arizona, Buffalo, Carolina, Cleveland, Oakland, netalán a Minnesota?), de Reid egyelőre nem nyilatkozott. Én úgy vélem, a következő 2-3 fordulóban még megvárja az edzői stáb, vajon Vick képes-e az elmúlt két héthez hasonló konstans jó játékra hosszabb távon is.. és ha pozitívak a jelek, akkor Kolb még az idén csapatot válthat. Ám ha marad is, akkor is valószínű, hogy a néhány hónapja még franchise irányítónak gondolta QB élete teljesen máshogy alakul majd.
Washington Redskins
Hasonló gondolatokkal ismételhetek, mint ahogy azt tettem az előző bekezdésben, az Eaglesnél: a Redskins is látványos, pazar támadójátékkal rukkolt elő, és gigászi csatátt vívott, sőt ennek a meccsnek talán még izgalmasabbnak bizonyult a végkifejlete. Még a rendes játékidőben sem sikerült eldönteni a győztes, és a hosszabbításban is akadtak olyan nyalánkságok, mint egy sikeres 52 yardos FG, egy kihagyott 52 yardos FG.. és néhány perccel ez előtt a másik csapat a 34 yardos vonalról puntolt el (vagyis feladta az 51 yardos FG lehetőségét)
De ne siessünk ennyire, térjünk vissza a meccs elejéhez: a Redskins jól kezdte a meccset, az első két drive-ot FG-ra váltották, és sikerült Matt Schaub egyik passzát is elcsípni, ezzel korai 6-0-s vezetésre tettek szert. A Houston válaszolt egy touchdownnal, de McNabb azonnal felelt - két 62 yardos passz completiont is dobott az első félidőben - és bár érdekes módon egyikből sem lett TD (Gallowayt a Texans 11 yardos vonalán érte utol Kareem Jackson, míg Davis egészen az 1 yardos vonalig jutott el), Clinton Portis magára vállalta a befejezés nemes terhét, így a félidőben már 20-7-re vezettek a Rézbőrűek. Ráadásul a harmadik negyedben is tovább folytatódott a McNabb-show: egy sack és penalty következtében előállt az a rendkívül ritka helyzet, hogy a washingtoni irányítónak sikerült 101 yardot passzolnia egy drive alatt! (Chris Cooley-nak dobott 22 yardos átadással fejezte be a sorrozatot, ez volt az egyetlen passzolt TD-je a meccsen.)
27-10-es vezetésnél a harmadik negyed végén joggal várhatták volna a hazaiak, hogy innentől simán behúzza a Washington.. ám valami mintha megtört volna a Redskins játékban, és a védelem képtelen volt megállítani a Houston rohamait. Előbb 3&15-re nyeltek be egy ötven yardos screen passzt, amiből a Houstont TD szerzett, majd egy Rackers Texans FG-lal 7 pontra csökkent a különbség - és bár két remek lehetősége volt a Redskinsnek, hogy bebiztosítsa a meccset, mindkettőt elhibázták) (Gano 29 yardos FG-ját a szélről befutó Pollard blokkolta; majd három és fél perccel a vége előtt McNabb mély labdáját, amely szintén legalább FG-t vagy akár TD-t ért volna, hibázta el centikkel Joey Galloway.)
A Texans azonban nem hagyta ki a kínálkozó alkalmat, Andre Johnson révén egyenlítettek, majd a hosszabbításban kicsikarták a győzelmet - azok után, hogy Gano elsőre 52 yardos FG-t értékesített, csak Gary Kubiak jó taktikushoz híven épp időt kért a rúgás elvégzése előtt. A Redskins egy már nyert meccset engedett ki a kezéből, és erre sem a védelem gyengesége, sem az ellenfél támadócsapatának kiválósága nem lehet kifogás - 17 pontos előnyt nem szabad az utolsó negyedben kiengedni a kézből.
A hét játékosa: Donovan McNabb, QB
Ritkaság, hogy valaki 426 passzolt yarddal alulmarad a QB párbajban.. azonban ez az eset esett meg McNabbel. Ráadásul azt se mondhatjuk, hogy Donovan hajigálta volna a TD-átádás tömkelegét, ám mint már említettem ez sem feltétlen az ő hibája volt, inkább Galloway/Davis végsebessége volt itt a ludas. McNabb azonban remekül játszott, és ismét megcsillogtatta két legfőbb erényét: egyrészt Mario Williams szinte állandó jelenléte ellenére sem követett el hibát, és nem vesztette el a labdát (passzkísérletei számához viszonyítva, a harmadik legalacsonyabb százalékos INTmutatóval rendelkezik), másrészt nagynevű receiverek hiányában is remekül osztogatta a labdát - nyolc különböző játékost talált meg labdákkal, igaz a fő célpontnak az idén sokkal jobb formában játszó Santana Moss bizonyult, aki 89 elkapott yardjából 66-ot hozott az elkapás után.
McNabb játékára továbbra is szüksége lesz a fővárosiaknak.. ameddig Portis és a futójáték nem tud javulni, addig a passzjáték fogja a vállán cipelni a csapatot - és McNabb vasárnap bebizonyította, hogy képes erre.
Citromos-grapefruitos-ecetes-savanyú káposzta díj: washingtoni pass D / secondary
Már elnézést, de itt külön "savanyúsági" díjat kell osztanom.. a washingtoni passz D teljesítményét nehéz másképp leírni - ha egy védelem ellen majd 500 yardot dobál össze az ellenfél irányítója (mindezt 5 sack ellenére, és ennek jó részét a WR-eknek, nem úgy mint az Eagles-Lions meccsen pl.), akkor bizony kiadós fejmosás jár a cornereknek is jár. Andre Johnsont 14 alkalommal vette célba Matt Schaub, és 12 sikeres passzkísérlet valamint 158 yard lett a kapcsolat vége - közte olyan elkapás is, ahol 4th downnál két DB sem tudta semlegesíteni, (Buchanon és Reed Doughty) és ebből született a Houston egyenlítő TD-je. Na jó, de AJ ugyebár az NFL legjobb elkapója.. talán a többieket sikerült lefogni? Hát nem éppen: Kevin Walter 11/11-es mutatóval zárt.. minden felé dobott labdát sikerült elkapnia! Még a picket szerző Carlos Rogers-et sem lehet dicsérni igazán - hisz az egyetlen interceptiont kivéve kilenc alkalommal vették célba az emberét, és mindegyik passzból sikeres completion lett, ráadásul a kilenc elkapásból 114 yardot haladt a Houston támadócsapata.
Persze kevés olyan passzjátékkal rendelkező csapat akad mint a Houston.. ám ez akkor sem nevezhető igazán pozitív előjelnek, az elkövetkezendő meccsekre előre tekintve.
A hét legostobább nyilatkozata
"That's how it was. That ain't how it's going to be from here on out. I'm going to be wherever the [expletive] ball's going... wherever the receiver's going, that's where the [expletive] I'm going. That's the bottom line. That's something we got to do in order to win games. So that's what's going to happen."
DeAngelo Hall tirádája érdemli ki ezt a díjat - és bár Hall frusztráltsága érthető, néhány dolgot illene tisztázni. Hall körülbelül 3-4 éve nem játszott értékelhető szezont/félszezont vagy akár meccset.. véleményem szerint a liga egyik legtúlértékeltebb corneréről beszélünk. Ne feledjük, 2008-ban az Oakland Raiders(!) cutolta, és a helyére beugró olyan nagy nevű játékosok, mint Routt v. Chris Johnson jobb teljesítményt mutattak az enigmatikus, egykori Falcons CB-nél. A legszaftosabb talán mégis az volt, ahogy a nyilatkozat tovább folytatódik, és egy riporter kérdésére, aki azt feszegette, hogy a playhívás mégicsak a védőedző dolga... nos, a szebb napokat látott CB ezt a kérdést is félresöpörte, és úgy felelt, hogy majd ő maga eldönti, hova fog állni/hol fog védekezni.
Big Al, Orakpo, London Fletcher.. jobb ha félreálltok, hipp-hopp, jön Hall - és mostantól ő a Redskins védelem ura!
