NFC South Körkép - 13. hét

A meccset a Falcons nyerte igazán idegborzoló körülmények között, így tovább őrzi egy meccses előnyét a csoport élén a Cincinnati ellen hihetetlen végjátékban diadalmaskodó New Orleans előtt. A Panthers újabb strigulát húzhatott be a vereségeket számláló rubrikába, bár ráijesztettek a meccs elején a Seattle gárdájára, de végül a Seahawks fordított és simán diadalmaskodott.

 

 

Atlanta Falcons (10-2):

 

A Bucs elleni meccs szinte mindenben rácáfolt arra, amit a Falcons kapcsán idén eddig tapasztaltunk, egyetlen dolgot leszámítva – a kulcsfontosságú szituációkban bemutatott 110%-os teljesítményt. A csapat futójátéka igencsak akadozott, Ryan rendkívül pontatlan volt (illetve a Tampa nagyon jól felkészült a Falcons rövid passzokra erősen építő játékából), emellett két alkalommal is eladta a labdát (ezt megelőzően októberben dobott utoljára interceptiont), így a Falcons elvesztette a turnover-csatát. A védelem is teljesen fordítva működött, a liga legjobbjai közé tartozó futás elleni védelem rendesen nyelte a yardokat, ami főleg annak fényében meglepő, hogy a Tampa egy kezdő guard, illetve a második félidőben a kezdő centere nélkül ügyködött. Viszont az igencsak lyukas secondary stabilan állt a lábán, Freeman mindössze 50%-os pontossággal passzolt, és az átlagos 250 yard helyett csak 180-at kapott a defense. Ebben szerepet játszott az is, hogy bár csak egy sack-et jegyzett a csapat, de többször is sikerült besétálni Freeman aurájába, megzavarva ezzel a fiatal irányítót. A meccsfordító momentum most egyértelműen a special team, azon belül is Eric Weems nevéhez fűződött, aki közvetlenül a Tampa Bay trükkös TD-je után, 10 pontos hátrányban TD-re vitte vissza a kirúgást. Ezután jött a már szokásos meccsnyerő drive Ryan-től, majd pedig a szokásos nagy játék a védelemtől, Brent Grimes két fél interceptionje közül a másodikat megadták a videozás után is, így már csak le kellett pörgetni az órát.

 

A Falcons további menetrendje nem nevezhető kiugróan nehéznek, hiszen kétszer játszanak a Carolina ellen, emellett ellátogatnak a nagyon kétarcú Seahawks otthonába. A kiemelt meccs mindenképpen a Saints elleni MNF lesz hazai pályán, ha azt a meccset sikerül hozni, akkor nagy csoda kellene az NFC első helyének elvesztéséhez, és még egy ottani vereség sem tragédia, ha a másik 3 összecsapáson nyer a csapat, hiszen a tiebreaker miatt azonos mérleg esetén is a Saints előtt maradna a Falcons.

 

 

New Orleans Saints (9-3):

 

Amikor a 3. negyed közepén 20-6 arányban vezetett a Saints, nagy valószínűséggel senki nem gondolta volna, hogy az egyik legizgalmasabb végjátékra ezen a meccsen kerül sor. A Bengals 2 és fél negyednyi semmittevés után hirtelen berámolt 24 pontot, és 30-27-es vezetésre tettek szert. Fél perccel a vége előtt a Saints meccsnyerő drive-ja a Bengals 7 yardos vonalánál 4. és 2 kísérlethez érkezett. Mivel a csapatnak volt még 2 időkérése, a várható FG helyett a támadók maradtak a pályán, megpróbálva „kiugrasztani a nyulat a bokorból”, vagyis egy esetleges Bengals büntetésre várni egészen a playclock lepörgése előtti pillanatig. Ha ez megtörténik, 1. down, ha nem, akkor utolsó másodperces időkérés után mezőnygól és hosszabbítás következhetett volna. Természetesen a Cincinnati idei hagyományaihoz méltóan ismét lábon lőtte magát, Pat Sims-et sikerült egy offside erejéig megugrasztani, így Brees újabb három kísérletet kapott a TD elérésére. Ez elsőre sikerült is, és a hátralévő pár másodperc már nem volt elegendő egy újabb TD-re a Bengals csapatának, így maradt a 34-30-as Saints siker.

 

Szokták mondani, hogy hosszabb távon a világon minden az egyenlőség irányába mozog, a jelek szerint ezt a filozófiát magáévá tette a Saints is. Amíg a szezon első felében inkább a defense villogott, mostanra az offense feltámadása mellett pont a védelem látszik visszaesni. A sokáig a liga élmezőnyébe tartozó passz elleni védekezést az elmúlt 3 héten átlagban 309 yarddal csúfolták meg az ellenfelek, és ezen a 3 összecsapáson sikerült átlagban 25 pont felett kapni. Az utolsó 4 fordulóban a St. Louis, Baltimore, Atlanta, Tampa Bay négyes ellen ennél összeszedettebb teljesítményre lesz szükség, hiszen a csapat 4 győzelemmel (és egy plusz Atlanta botlással) akár még csoportelső is lehet.

 

 

Tampa Bay Buccaneers (7-5):

 

A Falcons elleni vereség ugyan várhatóan a playoff-álmok ködbe veszésével és két kulcsjátékos (Talib és Faine) súlyos sérülésével járt, de a Bucs megmutatta, hogy hatalmas potenciál rejtőzik ebben a fiatal csapatban. Az elmúlt hetekben látható fejlődés a védelemben tovább folytatódott, a liga egyik legprecízebb támadóegysége ellen mind a futást jól fogták, mind a passzjátékban kellően megkeserítették Ryan életét. A korán megsérülő Talib helyére beugrő E.J. Biggers sem vallott szégyent, ami a jövőre – és Ronde Barber esetleges nyugdíjba vonulására – tekintettel szintén bíztató jel. A támadók is viszonylag jól teljesítettek, a meccs egyik csúcspontja mindenképpen az Earnest Graham által adott TD-passz volt, ahol nagyon szépen hitették el a futást a teljes Falcons-védelemmel. Freeman azonban most nem volt annyira „clutch”, és a passzjáték akadozott, így a csoda elmaradt.

 

A gárda hátralévő négy meccs alapján még akár idén is odaérhet a rájátszás küszöbére. A Washington, Detroit, Seattle trió (utóbbi kettő hazai pályán) verhetőnek tűnik, és akkor az utolsó körben a New Orleans otthonában kerülhet sor egy olyan meccsre, ami akár még a wild card helyeket is befolyásolhatja. Nagy kérdés, hogy az elmúlt két hétben kiesett 4 kezdőjátékos hiánya mennyire veti vissza a csapatot, főként úgy, hogy 2-2 játékos esett ki a secondary és a támadófal tagjai közül, tehát több egy egységen belül több „alkatrészt” kell pótolni.

 

 

Carolina Panthers (1-11):

 

Egy félidőn keresztül egészen kiváló teljesítménnyel rukkolt elő a Panthers a Seattle otthonában, 2 TD-drive-ot vezetett az offense, a védelem pedig kétszer 3&outra kényszerítette a Seahawks támadóit, egy interceptiont is összeszedtek, a félidő végén pedig a saját gólvonaluk előtt parancsoltak megálljt Hasselbeck-nek, mezőnygólon tartva az ellenfelet. Aztán a 3. negyedben 4 perc alatt minden összedőlt, amit addig építettek, először egy sikeres drive végén TD-t futott Lynch, 3 játékkal később Clausen passzát Tatupu csípte el és vitte vissza 6 pontért cserébe, az újabb kudarcba fúló Panthers támadás után pedig Leon Washington a Carolina 2 yardos vonaláig vitte vissza a puntot. A jó mezőnypozíciót újra Lynch váltotta TD-re, és a nagyon rövid idő alatt zsinórban kapott 3 TD után már nem volt visszaút. Pedig egy büntetés miatt visszafújt Mike Goodson-féle kickoff return TD és a védelem által szerzett újabb interception még bizonyulhatott volna meccsfordító momentumnak… A támadósor azonban két labdabirtoklást is first down nélkül zárt, és bár a meccs végén még sikerült eljutni a Seattle end zone közelébe, végül nem jött össze az újabb TD.

 

A hátralévő négy meccsnek ugyan a csapat számára már nem sok tétje van, de ami biztos motiváció lehet, az a Falcons elleni két meccs, egy csúcsformában lévő csoportellenfél levesébe beleköpni mindig felemelő érzés… Az Arizona vendégjátéka alkalmával pedig még akár az 1/1 is tét lehet, ha sikerül amellett még egy győzelmet aratni. Kérdés, hogy John Fox várható távozása milyen hatással lesz a keretre, de ha egyszer a szerencse nem a Panthers ellen dolgozik, akkor képesek lehetnek még egy meglepetésre.

 

 

A hét legjobb támadója: Drew Brees QB (New Orleans Saints)

24/29, 313 yard, 2 TD, 1 interception

Összesen 5 elrontott passz minden esetben kiemelkedő teljesítmény egy NFL-meccsen, ráadásul ismét összejött a meccsnyerő drive is. A meccsenkénti interception pedig a jelek szerint idén alapbeállítás Brees esetén (zsinórban 8. meccsén dobott picket)

 

A hét legjobb védője: Brent Grimes CB (Atlanta Falcons)

7 tackle (6 solo, 1 assisted), 1 interception, 6 elütött passz

Grimes a tőle megszokottnál jóval stabilabb volt a Bucs ellen, két fél interceptiont is összehozott, és a 6 elütött passz egy meccsen egészen kiugró teljesítmény.

 

A hét újonca: Chris Ivory RB (New Orleans Saints)

15 futás, 117 yard, 2 TD

7,8-as átlaggal futni még akkor is szép teljesítmény, ha a Bengals védelme idén finoman fogalmazva sem teljesít jól futás ellen (sem). A 2 TD meg külön bónusz, Ivory üzent, hogy Pierre Thomas visszatérése esetén sem csak a padot szeretné melengetni.

 

 

Kórházi rovat:

 

Atlanta: nem edzett: Curtis Lofton (LB, térd), Jason Snelling (RB, szalag)

 

Carolina: nem edzett: Jon Beason (LB, térd), Chris Gamble (CB, szalag), Captain Munnerlyn (CB, váll), Travelle Wharton (G, lábujj), Nic Harris (LB, fej)

 

New Orleans: nem edzett: John Stinchcomb (OT, betegség)

 

Tampa Bay: nem edzett: Mike Williams (WR, térd), Quincy Black (LB, boka)

 

 

Előretekintő:

 

A Falcons a Panthers vendége lesz egy csoport derbi keretében, a papírforma ugyan sima Atlanta diadalt ígér, de egyszer-kétszer még a legjobb csapatok is képesek fejre állni. A sérülésektől sújtott Tampa a sérülésektől sújtott Washington vendége lesz, és mindenképpen szüksége van a győzelemre a rájátszásra vonatkozó álmok életben tartásához. A New Orleans a Rams csapatát fogadja, és nem készülhetnek könnyű meccsre a házigazdák, ugyanis a St. Louis idén levetkőzte az idegenbeli teljes fogalmatlanságot, ráadásul Bradford igazán minőségi elkapók nélkül is képes lehet komoly teszt elé állítani a fonalat vesztett Saints secondary-t.

 

Somoskövi Gergely (somoskovig)