NFL mérkőzésbeharangozók - Wild Card Vasárnap

New York Giants - Atlanta Falcons
2012. január 8. magyar idő szerint 19:00, MetLife Stadium

 

New York Giants

Nem volt egyszerű menet, de a New York Giants odaért a playoffba. Hullámvasútszerű alapszakasz volt ez, aminek a közepén nem tűnt úgy hogy szép befejezése lehet ennek a szezonnak az Órisáok számára, de a csapat összeszedte magát, és a legjobbkor sikerült újra formába lendülnie.

A szezon kezdete előtt senki sem gondolta hogy a passzjáték lesz az offense erőssége, mégis így lett. Steve Smith és Kevin Boss távozása miatt jogosan tartott attól mindenki, hogy Manningnek nem lesznek épkézláb célpontjai Hakeem Nicksen kívül. Aztán jött a semmiből (bár sokan emlékezhetnek rá a tavalyi előszezonból) Victor Cruz, és szép fokozatosan a csapat első számú playmakerévé vált. Sorra jöttek a 100+ yardos meccsek, míg végül Cruz rekordott döntött, soha egyetlen Giants játékos sem jutott ennyi elkapott yardig egy szezonon belül. (1536). Mögötte közben Nicks is átlépte az ezer yardot, így a liga egyik legerősebb kezdő WR-párosát tudhatja magáénak a NYG. Mario Manningham év végére harmadik számú elkapóvá vált, így nem kapott annyi labdát, dolgát a Cruz faktoron kívül sérülések is hátráltatták. Boss helyére Jake Ballard lépett, akinek bár voltak gyenge meccsei (főleg az elejtett passzok okoztak bosszúságot), de számtalan olyan momentuma is volt, ami miatt összességében pozitívnak ítélhetjük meg a fiatal tight end szezonját. Eli Manning így a várakozás ellenére egészen kiváló szezont zárt. Kiváló teljesítményét a sok utolsó negyedes fordítás tette még emlékezetesebbé. A futójátékot már nem dícsérhetjük ennyire. A támadófal gyenge blokkolása miatt mindegy volt hogy Brandon Jacobs vagy Ahmad Bradshaw próbálkozik, nem sokra jutott a földön a Giants. A helyzet akkor volt a legsúlyosabb, amikor Bradshaw sérülés miatt pár hétig nem állt a csapat rendelkezésére, ekkor egyrészt még hatástalanabb volt a futójáték, másrészt Jacobsról ismét bebizonyosodott hogy all-down backnek nem alkalmas. A támadófalra áttérve, mint az imént említettem, a futásblokkolás nagyon nem ment nekik, Manning védelmében is kívánnivalót hagyott maga után a teljesítményük. Ligaszinten is rendkívül sok ütést kapott Eli, az offense playhívásnak, és Manning klasszisának köszönhető, hogy mégis ilyen sikeres tudott lenni az egység. A Falcons passz ellen jóval gyengébb, mint futás ellen, szóval meglepő lenne, ha az eddigiektől eltérő dolgokat látnánk a Giantstől. Gyors passzok, bízva Cruz és Nicks playmaker képességében, a futásokat pedig éppen csak annyira erőltetve, hogy ne legyen teljesen egydimenziós az offense.

A védelem feltűnően hasonló a négy évvel ezelőtti, Super Bowlig jutó csapatéhoz. A pass rush Jason Pierre-Paul vezetésével remekel. Justin Tuck és Osi Umenyiora sérülések miatt kevesebbet voltak bevethetőek, de amikor pályán voltak, ők is kitettek magukért, Chris Canty és Dave Tollefson pedig megfelelő depthet biztosítanak. A fal közepén a veterán Rocky Bernardot és a fiatal Linval Josephet láthattuk szűrni. A linebacker sor a tavalyi borzalmasról előrelépett az elfogadható szintre, Jacquian Williams középen tette a dolgát viszonylag feltűnésmentesen, Kiwanukát a passz ellen volt hatékony, ahogy azt megszokhattuk, Boley pedig a vezér volt a sorban, mindenből kivéve részét. A szezon előtt ezt a részleget is nagyon féltették Jonathan Goff kiesése miatt, de végül nem lett akkora baj, mint amire számítottak sokan. Hiába az erős pass rush, az ellenfelek így is nagyon sok yardot vertek a Giantsre, ”hála” a secondary gyengeségének. A Ross – Phillips – Rolle - Webster négyes nem a megbízhatóságáról ismert, képesek nagy játékokra, de ugyanúgy bennük van bármikor egy borzasztó hiba is. Nem túl jó előjel ez a Falcons ellen, ahol Roddy White és Julio Jones meglehetősen félelmetes párost alkotnak, és nem szabad elfeledkezni Tony Gonzalezről sem, aki még mindig bármikor össze tud hozni egy-egy meccsdöntő játékot. Futás ellen erősebb a Giants védelme, és bár a Falcons kevésbé támaszkodik a futójátékra, mint a passzjátékra, Michael Turner azért így sem az a running back, akit figyelmen kívül szabad hagyni.

A special team nem kiemelkedő a Giantsnél, se pozitív, se negatív irányba. A kezdőrúgások visszahordásával Devin Thomas, a puntokéval Aaron Ross szokott próbálkozni, visszafogott sikerrel. Lawrence Tynes viszonylag megbízható kicker, a punter Steve Weatherford pedig nagyszerű évet fut.
Összességében én a meccstől egy szoros, pontgazdag, támadójátékra kihegyezett csatát várok.

 

Atlanta Falcons

A szezon megkezdése előtt sok szakértő a tavalyi 13-3-as mérleghez hasonló teljesítményt várt az Atlanta Falcons csapatától, sőt egyenesen az NFC legjobb csapatának kiáltották ki őket, ám Mike Smith csapata az idény első felében nem igazán hozta az elvárásoknak megfelelő játékot. A csalódást keltő első 5 játékhét után 3 magabiztos győzelem következett, így 5-3-mal várhatták a Saints elleni első mérkőzést. A találkozó hosszabbításban dőlt csak el, miután a Falcons nem tudta megcsinálni a saját 30 yardosán a 4. kísérletet. A szívfájdító mérkőzést követő 4 meccsből 3-at megnyertek, 9-5-ös, már-már biztos rájátszás résztvevőként készülhettek a Saints elleni visszavágóra. A rangadó aztán nem a kiélezett szituációk miatt maradt emlékezetes, Drew Brees ugyanis ezen a találkozón lépte át Dan Marino sokat emlegetett rekordját. A Chicago vereségei miatt azonban nem volt kérdéses, hogy melyik csapat jut a Lions mellett az NFC-ben a Wild Car körbe. Az alapszakasz utolsó fordulójában már csak az volt a kérdés, hogy az Oroszlánok vagy a Sólymok lesznek a Nemzeti Főcsoport 5. kiemeltjei, így elkerülve az első körben a New Orleans Saints csapatát. A Lions fejet hajtott a Packersnek, a Falcons pedig iskolajátékkal nullázta le a csoportrivális Tampa Bay Buccaneerst. Így eldőlt, hogy az Atlanta mindenképpen a 4. helyezettet, az NFC East győztesét kapja a rájátszás első körében. Mivel a divízió döntőjét a Giants nyerte biztossá vált, hogy a georgiaiak a new yorki hidegbe fognak utazni.

Ez pedig akár még döntő is lehet a Giants javára, hiszen Matt Ryan legendásan rosszul játszik a nyitott stadionokban (az Atlanta dómban rendezi a meccseit, a körülmények ott mindig ugyanolyanok).  Ez azért is érdekes, mert a fiatal irányító Philadelphia mellett nőtt fel és a Boston College egyetemre járt, akik ugye nyitott stadionban játszanak, tehát már hozzászokhatott a mínuszokhoz az ott töltött évei alatt. 2009-ben kétszer jártak a new yorki csapat stadionjában (akkor még a Meadowlands-ben játszottak). A Giants elleni meccsen egész meleg idő volt, azt hosszabbításban bukták el a Sólymok, a Jets elleni alig pár fokban lejátszott meccset, viszont 10-7-re behúzták. Matt Ryan számai azonban elenyészőek voltak, és leginkább Michael Turner hordta a csapatot a hátán. Úgy tűnik, hogy a hidegebb idő jobban feküdne a Giants félelmetes védőfalának, de az előrejelzés 10-12 fokot jósol, 0% eséllyel csapadékra, ami tökéletes futballidőnek mondható. Ryan egyébként karrierje legjobb szezonján van túl: 4177 yard, 29 TD és 92.2-es passzmutató. Soha nem ért el ilyen magas számokat, de ebben jócskán szerepet játszik az is, hogy 12 meccset fedett stadionban játszottak. Természetesen nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy az NFL egyik legerősebbnek kikiáltott elkapó párosa,  Roddy White(1296 yard, 8 TD) és Julio Jones(959 yard, 7 TD) is remek szezont futottak, Harry Douglas-szel és Tony Gonzalezzel kiegészülve pedig egészen félelmetes arzenál alakult ki Atlantában. Az utóbbi meccseken mindkét sztárelkapó kiugró formát mutatott. Ha sikerült ezt átmenteniük ma estére is, akkor a Giants secondary nagyon hosszú perceket tölthet a pályán. Ez az Atlantának amúgy sajátossága, képesek majdnem egész negyedeket lefuttatni egy-egy drive-val az órából, és mivel ezeket gyakran pontokra váltják, nagyon károsítják az ellenfél játéktervét.

Nem menetelhetett volna az Atlanta idáig, ha nincsen egy megbízható, yardgyáros futójátékosuk. Michael Turner márpedig ilyen futó, nem véletlenül zárt a 3. legtöbb yarddal az alapszakasz végére. Voltak ugyan gyengébb meccsei, de összességében az NFL egyik legveszélyesebb és legjobb backjéről beszélünk. Mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy az eddigi kettő Falconsban lejátszott rájátszás meccsén összesen(!) 81 futott yardot ért el, ennél mindenképpen többre lesz szükség tőle New Yorkban. A Falconsnál nem lehet előre megmondani, hogy mi fog éppen működni, de azzal elkapható lesz a Giants védelme, ha hozzák az eddig megszokott run first játékstílust. Ryan teljesítményét nagyban fogja befolyásolni a védelem, amit kap(ha kap), Jason Pierre-Paul a liga egyik legveszélyesebb pass rusher játékosa. Ha lesz ideje Ryannek, akkor az elkapói időben el fognak tudni szakadni a védőiktől, de ehhez a támadófalnak jóval erőn felül kell majd teljesítenie. A 16 meccsen összesen 26 alkalommal sackelték Ryant, ennyiszer pedig a korábbi évek alatt sosem.

A védelem idén rengeteget fejlődött Brian VanGorder kezei alatt. Elsősorban arról lettek messze földön híresek, hogy nem igazán lehetett futni ellenük. Ebben leginkább Curtis Lofton(147 szerelés) és Sean Weatherspoon(115 szerelés) jeleskedett, mivel a védőfal nem igazán tudott hatékonyan besegíteni a futások megállításában, ezért is hárult ez a feladat inkább a második sorra. Lofton évről-évre jobban játszik, mára már igazi vezére a Sólymoknak, Weatherspoon pedig a tavalyi szerényebb éve után idén robbant be, kis túlzással a pálya minden szegletében képes volt felbukkanni, bármikor. A fal két szélén John Abraham és Ray Edwards gyakorlatilag ugyanúgy teljesítettek, bár a szezon első felében komoly gondok akadtak a nyomás generálásával, volt például 3 olyan meccs is zsinórban, amikor egyszer sem tudták földre vinni az ellenfél irányítóját. A fal közepén az évek óta megbízhatóan teljesítő Jonathan Babineaux és az idén kiugró Corey Peters játszottak, utóbbi még TD-t is szerzett egy fumble visszahordásából. A Falcons igazi gyengesége a cornerbackekben mutatkozik meg. Rengeteg yardot engedtek a szezon során, ezt aranykezű védőjátékosok alkalmazásával próbálták több-kevesebb sikerrel kompenzálni. Brent Grimes a tavalyi Pro Bowl-t érő szezon után gyengébb idényt zárt, de az irányítók nem is nagyon dobáltak az ő zónájába, illetve pár hetet pihennie is kellett egy alattomos lábsérülés miatt. Dunta Robinson továbbra is képes hatalmas bakikra, a nickel CB Kelvin Hayden sérülés miatt a fél szezont kihagyta, pedig játéka nagyon bíztató volt. Helyettesei Dominique Franks és Chris Owens voltak, akik úgy ahogy, de megoldották a feladatot. A Giants nagyszerű elkapógárdája ellen egyiküknek sem lesz könnyű dolga, mind Cruz, mind Nicks rendkívül pontos route futó, és sebességben is jobbak, mint az Atlanta bármelyik védője. A defense legvégében Thomas DeCoud és William Moore is biztosak, mint Tim Tebow hite, bármelyikük játékában benne van egy pick folyamatosan és szerelni is kifogástalanul tudnak.

Jelenleg nem tudok elképzelni jobb programot vasárnap estére, nem is kérhettünk volna ennél kiegyensúlyozottabb párosítást. Szerkesztőtársamhoz hasonlóan én is egy végletekig kiélezett párharcot várok. Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk, de körmünk is kevés fog maradni a lefújásra.

A szerkesztők tippjei:

Deny	shawnka	konqueror	Höri
Giants	Falcons	Giants	Giants
Tomee	Ork	gabtsi	Fucu
Giants	Giants	Giants	Falcons

 

 

 

 

Borsik Tamás (Tomee) - Giants és Parrag Zsombor (Shawnka) - Falcons

 

 

Denver Broncos - Pittsburgh Steelers
2011. január 8. magyar idő szerint 22:15, Sports Authirity Field at Mile High

A tavalyi főcsoportgyőztes a tavalyi harmadik legrosszabb csapat ellen. A két együttes két külön utat járt be. A Broncosnál eljes átalakulás vette kezdetét: új edzői stábbal indultak neki a szezonnak, de a gyengécske AFC Westet csak sikerült megnyerniük. A Steelerst már a szezon elején esélyesnek tartották, nem véletlenül, ugyanis a tavalyi Super Bowl óta sok változás nem történt náluk. Igaz, hogy a csoportjukat nem sikerült megnyerni, de a rájátszásban való részvétel nem forgott veszélyben.

Denver Broncos

A Denver úgy kezdte a szezont, ahogy tavaly abbahagyta. Az első öt meccsükből négyen veszítettek. A bye week után azonban Tim Tebow váltotta Kyle Ortont a kezdőben és elkezdett nyerni a csapat. A következő nyolc találkozójukból hetet megnyertek, ebből hatot sorozatban és hiába veszítették el az utolsó három találkozójukat, megnyerték a csoportjukat. A Tim Tebow mánia hazánkat is elérte. Azonban a népszerű irányító küzdeni akarása nem biztos, hogy elegendő lesz a rájátszásban. A Broncos taktikája a kőkemény futójátékra épült, amiből Tebow is kivette a részét. Az NFL legerősebb futójátékát produkálva értek el összesen 2600 yardot a földön. Ebből Willis McGahee 1199-et, míg a fiatal irányító 660-at futott. A rengeteg futást ellensúlyozni hivatott Tebow nem éppen erős passzjátékát. Ennek köszönhető, hogy csak 1700 yardot passzolt. Ezeknek nagy részét Eric Decker kapta el, de Demaryus Thomas is elérhető célpont volt a szezon második felében. A támadófal a futásokra épített, de nagy hiányzója lesz ennek az egységnek Chris Kuper, aki a szezonzárón lábtörést szenvedett, így biztosan nem játszik. Ha nem lett volna a védelem, a sok fordításos győzelem sem születhetett volna meg. John Fox remek kis egységet rakott össze. Sokan kételkedtek, hogy a drafton elvitték Von Millert a harmadik választással, de fantasztikus újonc évvel hálálta ezt meg. Összesen 11,5 sacket gyűjtött be, ez 4-3-as OLB-től kiemelkedő teljesítmény, de a futások megállításában és a labdaszerzésekben is kiemelkedőt nyújtott. Mellette Elvis Dumervile is régi önmagát idézte, aki a védekező fal széléről keserítette meg az ellenfelek irányítóinak az életét. Visszatérve a linebacker sorba nem szabad megfeledkezni a másik két kezdőről, DJ Williamsről és Joe Maysről sem, mert mind a ketten remekül játszottak idén. A secondaryből nagyon fog hiányozni Brian Dawkins, aki nyaksérülése miatt kénytelen kihagyni a mérkőzést. Helyét David Bruton veszi át a kezdőben. A már öregedő, de még mindig remek Champ Baley az egyik Andre’ Goodman a másik oldalon fognak az elkapók ellen védekezni. A special team Mat Prater nevével kezdődik. Rendkívül erős a lába és az 50 yard feletti FG-okat is jó százalékban értékesíti.

Pittsburgh Steelers

Sokan vélték úgy, hogy az elbukatott Super Bowl volt a 2000-es évek Steelers védelmének utolsó nagy durranása, főleg az első meccsen elszenvedett csúfos vereség után a Ravens ellen. A gárda azonban összekapta magát, következő nyolc találkozójából hetet megnyert. Ugyan a Ravens újra legyőzte a csapatot, de az utolsó hét találkozón egyedül a San Franciscot nem tudták az Acélvárosiak megverni, így magabiztosan szerezték meg az ötödik kiemelést az AFC-ből. Ezzel pedig a Denver lett az ellenfelük, akiket a szakértők szerint magabiztosan verniük kell.
Ugyan Rashard Mendenhall, a kezdő RB sérülés miatt nem tud a rájátszásban részt venni, de Isacc Redman személyében így is egy kimondottan erős átlaggal futó játékos maradt a kezdőben. Mellette az újonc John Clay lesz még elérhető futó, Mewelde Moore sérülése miatt. A futók dolgát nehezíti, hogy a kezdő center, Maurkice Pouncey nem fog játszani Denverben, akinek helyét Doug Legursky veszi majd át a kezdőben. Ez várhatólag Ben Rothlisberger, a franchise támadó arcának sem éppen jó hír, hiszen Pouncey az egyik legjobb játékos ebben a nem éppen legjobb támadófalban. Pedig a Broncos félelmetes pass rusherekkel bír, és láthattuk, mi történt San Franciscoban, amikor Big Benre rászabadultak a védők (gyorsan hozzá is teszem, akkor sem volt 100%-os állapotban, ahogy most sem). Az irányító elsősorban várhatólag Mike Wallacet és Antonio Brownt fogja keresni, a két szélvészgyors játékos őrzése nem lesz egyszerű feladat a Broncos védőinek. Szinte biztosra vehetjük, sok yardot fog szerezni a Steelers, idén ez is csapat egyik erőssége lett, a kérdés az, hogy betudják-e fejezni a támadásokat, ezzel voltak gondjaik idén. Természetesen Steelers bemutatást nem lehet megejteni a védelem szóba hozatala nélkül, a korosodó, már szakírók álltak sokszor leírt egység idén is bizonyított, egyedül futás ellen nem ők a legjobbak a ligában (ott is 8. legjobbak azért). A sebesség kicsit kopott, de a rutin folyton nő, ez pedig elegendő jelenleg Pittsburghben. Továbbra sem elsősorban a sackek számában emelkednek ki, hanem a nyomás, amit kifejtenek az irányítókra, az kiemelkedő. Ebben természetesen James Harrison és Lamarr Woodley a fő kolompos, akik azért együtt 18 sacket összehoztak. Mellettük Timmons és Clark vezérletével a futásokat leszedik, amire szükség is lesz, Tim Tebowék elsősorban talajon próbálkozhatnak majd. Az egyetlen, amiben jelentősen visszaestek idén Polamaluék, az a szerzett labdák ebben a kategóriában liga utolsók lettek. A speciális egységből Suisham nevét fontos megemlíteni, ha a red zone offense megint akadozik, akkor könnyen rajta is múlhat a mérkőzés kimenetele. Illetve Antonio Brownra illik figyelni a visszahordásoknál, a fiatal játékos jó mezőnypozíciókat képes teremteni.

Kulcs párharcok

A hazaiak számára komoly kihívást fog jelenteni a vendégek védelmének feltörése. Főleg úgy, hogy csak a futójáték működik hatékonyan, de most egy erős futás elleni védelemmel néznek szembe. A Broncos támadófal fontos láncszemét nélkülözi majd Kuper személyében. Láttunk már idén 100+ yardos futót a Steelers ellen, olyat is, aki gyengébb fal mögött tette ezt. Tehát nem lehetetlen a feladat. Sokat láthatjuk majd Troy Polamalut a linebackerek mellett helyezkedni a futójáték levédekezésének érdekében. Mivel nincs kiemelkedő elkapó a Broncosban, így sokat lesznek egy az egyben védekezve Ike Taylor és William Gay által. A Denver védelmének nagy segítség lehet Mendehall távolmaradása, így lehet elég lesz a front7 tevékenykedése a futójáték ellen és több játékos marad besegíteni a villámgyors Steelers elkapók ellen. A Champ Bailey - Mike Williams párharc jónak ígérkezik, de sebességben a fiatal elkapó megveri a veterán cornert, így többször lehet szükség a safety besegítésére.
Ne lepődjünk meg ha a védelmek csatáját hozza a találkozó. Azonban ha a Steelers vezetés szerez, akkor Tebownak rá kell kényszerülnie a passzolásra, amit nem nagy hatékonysággal hajt végre idén.

A szerkesztők tippjei:

Deny	shawnka	konqueror	Höri
Steelers	Steelers	Steelers	Broncos
Tomee	Ork	gabtsi	Fucu
Steelers	Steelers	Steelers	Broncos

 

 

 

 

Kiss Ferenc (Fucu) - Broncos és Fazekas Dániel (Deny) - Steelers