NFL Öröknaptár - november 18.

 

1990, Atlanta Falcons – Philadelphia Eagles. A házigazdák lényegesen hosszabb ideig birtokolják a labdát és több yardot szereznek ellenfelüknél, ám a pontok vonatkozásában az Eagles végül eggyel többet írhat neve mellé és sorozatban negyedik győzelmét aratja az 1990-es alapszakaszban. A Falcons első támadósorozata a vendégek 1 yardosánál és negyedik kísérletnél esik kútba, de a negyedik negyed elejéig Tracy Johnson touchdown-futásának és Greg Davis három mezőnygóljának hála Jerry Glanville fiai 16-7-es előnyt kovácsolnak. A kínkeservvel felépített vezetés azonban szűk egy perc alatt semmivé lesz. Az Eagles irányítója Randall Cunningham előbb Keith Jacksonnak oszt ki 17 yardos touchdown-passzt, majd egy atlantai fumble után Calvin Williams-szel játszik össze hat pontot érően. A hazaiak labdaeladását gyaníthatóan a sérült kezdő center, Jamie Dukes helyére frissiben beálló Mike Ruether és Chris Miller irányító közötti meg nem értés idézi elő. A két villámgyors pontszerzéssel a zöld-fehérek 21-16-ra ellépnek ugyan, de fórjuk egyelőre kérészéletűnek bizonyul. Csak alig több mint egy percnek kell eltelnie ahhoz, hogy az Falcons eredményes kontraakciót vezessen, amit 4 perccel a vége előtt Andre Rison 23 yardos TD-elkapása fejel meg. 23-21 a hazaiaknak! A végén aztán mégis Buddy Ryan fiai nevethetnek, egy vérszegény atlantai punt következtében a Sasok a felezővonal tájáról indíthatják utolsó rohamukat, és Roger Ruzek 46 yardos találatával másodszor is, s ezúttal végleg, magukhoz ragadják a vezetést. A házigazdáknak marad ugyan némi idejük a fordításra, ám Chris Miller rögtön az első play-ben olyan kemény ütést kap a szegycsontjára, hogy kénytelen levonulni a pályáról, az őt váltó Scott Campbell pedig sorozatban három incomplete passzal képtelen előrevinni csapata záró rohamát.

Tudtad-e, hogy…a Philadelphia Eagles az 1990-es draft első 5 körében (első 4 pickjével) három elkapót húzott. Közülük a legutolsóként választott Calvin Williams már első évében rendkívül produktívnak bizonyult és kilenc elkapott touchdownnal megdöntötte Bobby Walston 1951-ben felállított újoncrekordját.

1990, Seattle Seahawks – Minnesota Vikings. Egy héttel korábban Dave Krieget, a Seahawks irányítóját kilencszer sackelték a Chiefs védői, hét alkalommal az új ligarekordot felállító Derrick Thomas, csapata mégis győzni tudott egy utolsó percben dobott touchdownnal. Ezúttal csak egy ízben viszik a földre a tapasztalt játékmestert, ám Chuck Knox mester tanítványai az utolsó percekben biztos vezetést packáznak el és hazai pályán kénytelenek fejet hajtani a Vikings előtt. Harminc percnyi játékot követően 14-14 áll a seattlei Kingdome eredményjelzőjén, Krieg és a vendégek részéről Rich Gannon is két-két touchdownt-passzt kézbesít, a harmadik negyed azonban nem hoz pontokat, az utolsó felvonásban pedig Derrick Fenner 1 yardos futása a Seahawks-ot juttatja előnyhöz. 21-14! A találkozó vége felé közeledve Fenner a saját térfelén 3. és 2-nél újra megkapja a labdát, hogy fontos first downt szerezzen, de Chris Doleman és társai hamar megfékezik, így a hazaiak puntra kényszerülnek, azaz nem ölhetik tovább az időt. A Vikingek két játékkal később máris utat találnak ellenfelük célterületéhez, a blitzelő seattle-i védőket remekül felveszik a vendégek blokkolói, és a sokak által már leírt, a Cowboys-tól az előző évben horribilis áldozatokkal járó trade keretében megszerzett Herschel Walker 58 yardos száguldást követően kiegyenlít. 21-21! A Seahawks támadóinak még több mint két percük marad, hogy legalább mezőnygól-távolságba manőverezzenek, de saját térfelükön 3. és 10-nél az előző meccs hőse, az elkapó Paul Skansi csak beleütni tud Krieg passzába, a felperdülő labda pedig a Vikings többszörös All-Pro strong safety-je, Joey Browner zsákmánya lesz. A vendégek a Seattle 36-osától ellenfelük 7 yardosáig araszolnak, és az összecsapás utolsó játékában Fuad Reveiz belövi a Minnesota 24-21-es győzelmét kiharcoló mezőnygólt.

Tudtad-e, hogy…Fuad Reveiz-t két héttel a Seattle elleni meccset megelőzően szerződtette a Vikings, miután a lilamezesek addigi placekickere, Donald Igwebuike ellen vádat emeltek heroincsempészet miatt, s akit ezért természetesen nyomban kipenderítettek a csapattól.

2001, Carolina Panthers – San Francisco 49ers. George Seifert anno két Super Bowl-diadalra vezette a Niners-t, a Panthers vezetőedzőjeként pedig 1999 óta négy meccset megnyert és csak egyszer vesztett hajdani csapata ellen. A 2001-es alapszakasz 10. játéknapján azonban fiaskó vár a sorozatban kilencedik meccsüket elbukó Párducokra, noha az ellenfél labdaeladásait kiaknázva szinte végig kezükben tartják az összecsapás sorsát. A Frisco első támadósorozatában a futó Fred Beasley ejti el a disznóbőrt, és a vendégek könnyelműségét a Carolina Heisman-győztes újonc irányítója, Chris Weinke 13 yardos touchdown-passzal bünteti. Seifert tanítványai még a harmadik negyedben is vezetnek 13-7-re, amikor végre életre kel a Jeff Garcia és Terrell Owens összjátékai által mozgatott kaliforniai támadógépezet, bár a fordító touchdown-elkapást ezúttal a vendégek másodhegedűs elkapója, J. J. Stokes szállítja. A Negyvenkilencesek tovább is növelhetnék előnyüket, de a záró fertály elején a Carolina cornere, Doug Evans bravúros vetődéssel levadássza Garcia egyik elhamarkodott passzkísérletét, Weinke pedig ez alkalommal Wesley Walls-nak postázott hatpontos passzal használja ki a védelem által kiharcolt lehetőséget. A Panthers John Kasay harmadik mezőnygóljával 22-14-re növeli fórját, de Garcia a hátralévő percekben huszáros rohamot vezet és egyetlen másodperccel a vége előtt az ellenfél célterületének jobb sarka felé fade route-ot futó Owens-t találja meg egy 7 yardos átadással. Az egyenlítéshez szükséges kétpontos akció során a Niners karmestere újonc tight endjének, Eric Johnsonnak passzol, a ráadásban pedig TO közreműködésével nyomban mezőnygól-kísérletig halad a vendégek támadóalakulatával. José Cortez 26 yardról helyezi a kapuvasak közé a győztes találatot, és míg a lendületben maradó San Francisco végül a rájátszásig jut, addig a peches Panthers az idény hátralévő részében már nem tudja megszakítani kudarcszériáját és 1-15-tel zárja az alapszakaszt.

Tudtad-e, hogy…Jeff Garcia a Panthers ellen abban az évben már negyedik alkalommal hozta vissza a sírból csapatát a utolsó percekben, és a 49ers négy hosszabbításos meccséből hármat meg is nyert.

1962, Dallas Cowboys – Chicago Bears. A Cotton Bowlban vendégeskedő Medvék hat és fél perccel a vége előtt még kilenc pontos hátrányban vannak, ám egy fergeteges hajrával a lefújásig még 10 pontot raknak a táblára és megnyerik a meccset. A szinte végig fej-fej melletti küzdelemben a házigazda Tehenészek a negyedik negyed és a derbi vége felé közeledve biztosnak látszó előnyre tesznek szert, amikor Amos Bullocks klubrekordnak számító 73 yardos TD-futásával 33-24-re alakítja az eredményt. A hátralévő percekben azonban a Chicago remek napot kifogó, összesen 466 yardot passzoló, játékmestere, Billy Wade nem tétlenkedik, előbb 45 yardos touchdown-passzt varázsol a 200 elkapott yard fölött záró Johnny Morris markába, a végjátékban pedig gyorsan mezőnygól-távolságba vezeti a vendégek támadóit. 31 másodperccel a vége előtt Roger Leclerc 12 yardról könnyen értékesíti a Bears-nek 34-33-as sikert hozó mezőnygólt. A végelszámolásnál döntő jelentőségűnek bizonyul az ötszörös Pro Bowler chicagói linebacker, Joe Fortunato megmozdulása, aki a mérkőzés és a Dallas első touchdownja után blokkolja Sam Baker extra pontját. George Halas tanítványai egymást követő második mérkőzésüket nyerik meg egy ponttal és Leclerc utolsó perces találatával, miután egy héttel korábban a Minnesota Vikings-ot gyűrték le hasonlóan drámai körülmények között.

Tudtad-e, hogy…a Bears irányítója, Billy Wade 466 passzolt yardjával csupán 2 egységgel maradt el Johnny Lujack 1949-ben felállított csapatcsúcsától. Ilyen sok passzolt yardot azóta sem jegyzett chicagói QB, az 1962 óta eltelt években egyedül Jim Millernek sikerült 400 yard fölé jutnia 1999-ben a Vikings ellen.

1962, Pittsburgh Steelers – Washington Redskins. Jóllehet a New York Giants dominanciája miatt a két együttesnek csak matematikai esélye van a Keleti Csoport megnyerésére, de összecsapásuk az utolsó pillanatokig kiélezett marad. Az első félidőben számos kecsegtető pontszerzési lehetőséget puskáznak el a küzdő felek, a Redkins-es Bob Khayat kettő, a Steelers-es Lou Michaels egy mezőnygólt hagy ki, a hazaiak veterán karmestere, Bobby Layne két pick dobott, de a fordulást követően a Rézbőrűek végre elhúznak vetélytársuktól. A harmadik negyed során vezetett első fővárosi akció végén Bill Anderson irányítója, Norm Snead 46 yardos bombáját megkaparintva ér el touchdownt, majd miután Bobby Freeman másodszor cseni el Layne egyik rossz átadását, Billy Ray Barnes 32 yardos TD-futása 21-6-ra növeli a vendégek fórját. A Kohászok helyzete még aggasztóbbá válik, amikor Bobby Layne egy strip sack során a labdát és néhány fogát is elveszíti, s nem tudja folytatni a játékot. A Layne helyére beugró Ed Brown jól kezd és még a harmadik negyed végén mezőnygólig masírozik a támadókkal, ám Lou Michaels 36 yardról a kapu mellé lövi a disznóbőrt. Brown azonban nem csügged, a jó kezdést követően egyenesen parádés produkcióval rukkol elő a folytatásban, 12 passzkísérletéből 9-et célba juttat, s ezek közül kettő hat pontot ér. A pittsburghiek klubtörténeti comebackjére végül 17 másodperccel a vége előtt Lou Michaels 24 yardos távolságból értékesített mezőnygólja teszi fel a koronát. Buddy Parker tanítványai 23-21 arányú drámai győzelmükkel életben tartják a divízió meghódítása iránt táplált reményeiket, s noha végül mégsem tudják befogni a Giants-et, Parker regnálása alatti legjobb, 9-5-ös mutatóval zárják 1962-es idényüket.

Tudtad-e, hogy…a Steelers rúgójátékosa, Lou Michaels egyúttal a csapat kezdő bal oldali defensive endje volt, és védőposztján nyújtott játékáért 1962-ben a Pro Bowlra is beválasztották.

2007, Baltimore Ravens – Cleveland Browns. Az utolsó fél percben az M&T Bank Stadium közönsége két mezőnygólt is láthat, s a második, egyébként szokatlanul furcsa, találat hosszabbításba nyújtja a csoportriválisok rangadóját. A vendégek támadói közül az ex-Ravenses running back Jamal Lewis és a 2005-ben a baltimore-iak által draftolt irányító, Derek Anderson tűnik ki. Lewis csaknem 100 futott yarddal rukkol elő és touchdownt szerez, Anderson ugyan nem dob TD-passzt, de 274 yardot gyűjt és futva beveszi a Ravens célterületét. Az első félidő után 13-7-re vezet a Browns, sőt a harmadik negyed végén Brodney Pool csapatrekordnak számító 100 yardos interception visszahordása révén 27-14-re húznak el. A gyengélkedő Steve McNair helyett lehetőséget kapó Kyle Boller a frissiben dobott pick six dacára nem esik kétségbe, a negyedik negyed során négy pontszerzéssel záruló támadósorozatot vezet, az egyenlítő touchdownt egy huddle nélkül levezényelt akció végén kézbesíti Devard Darlingnak. Fél perccel a vége előtt a Hollók Matt Stover 47 yardos mezőnygóljával a vezetést is megszerzik, de a maradék másodpercek elegendőnek bizonyulnak Andersonék számára, hogy néhány sikeres passzal egalizálási lehetőséghez juttassák Phil Dawsont. A tapasztalt placekicker 51 yardról fut neki a lövésnek, ám a labda első látásra célt téveszt, amikor a kapuról visszapattan a játéktérre. A két csapat játékosai, abban a hiszemben, hogy a meccs a Ravens 30-27-es győzelemmel ért véget, elkezdenek leszállingózni a pályáról, de a játékvezetők még egyszer összedugják a fejüket, és arra jutnak, a videófelvételek pedig megerősítik őket ítéletükben, hogy a játékszer akkor pattant vissza a tartóvasról, miután már áthaladt a kapuvasak síkján, s ezáltal a mezőnygól érvényes. A váratlan fejleményektől és az egyenlítéstől felbuzdult vendégek a hosszabbításban Dawson újabb, ezúttal vitathatatlanul eredményes találatával végül maguk javára döntik a mérkőzést, és 2001 óta először söprik el vetélytársukat.

Tudtad-e, hogy…a mérkőzésen 279 yardig jutó Kyle Boller megelőzte Vinny Testaverdét, és a Hollók legtöbb yardot passzoló irányítója lett.

1979, Cleveland Browns – Miami Dolphins. A gyengélkedő Dolphins-os irányító, Bob Griese a cserepadról kénytelen végignézni a fordulatos találkozó végjátékát, ám a vendégek a végelszámolásnál inkább ligaelső védelmük rövidzárlatait, mintsem veterán játékmesterük pontatlan átadásait okolhatták hosszabbításban elszenvedett vereségükért. A Delfinek főedzője, Don Shula 17-10-es Browns-vezetésnél és a mérkőzés utolsó játékrészébe fordulva veszi le a pályáról a nem sokkal korábban aznapi második pickjét dobó Griese-t, akitől a hatodik éve cserepadozó hajdani Virginia Teches kolosszus Don Strock veszi át a karmesteri pálcát. Strock első átadási kísérletével 51 yardos bombát oszt ki Duriel Harris-nek, a támadósorozat végén viszont a Cleveland 2 yardosáról play actiont követően egy apró pöttyintéssel játssza meg hat pontot érően a tight end Bruce Hardy-t. Az egyenlítő touchdownt percekkel később vezető touchdownnal követik a Delfinek támadói. Újabb Harris-elkapás és Delvin Williams lendületes megiramodása vezeti őket az ellenfél vörös zónájáig, itt a running back egy rövid circle route-ot futva találja meg a rést a Browns védelmén és Strock passzát megszelídítve 24-17-re alakítja az eredményt. Noha csak percek maradnak a rendes játékidőből, ám a Miami védelme képtelen megóvni az előnyt. A vendégek az egész meccs során több mint 350 passzolt yardot engedélyeznek a Browns irányítójának, Brian Sipe-nak, és csak egy ízben képesek földre vinni őt. Sipe az utolsó percben a későbbi Hall of Famer Ozzie Newsome-nak kézbesített második touchdown-passzával döntetlenre és hosszabbításra menti a fordulatos összecsapást. A házigazdák megnyerik a ráadás előtti pénzfeldobást, és lehetőségükkel rögvest élni tudnak. A tarthatatlanul mozgékony Sipe kétszer maga futja meg a first downt, a pontszerzés kapujában pedig nem elégszik meg azzal, hogy mezőnygólig kormányozza a clevelandieket, hanem három helyett hat pontra tör. Sipe elsőszámú célpontja, Reggie Rucker bemutatja a dig-in route-ot, majd go-ra futva a két safety, Neal Colzie és Tim Foley mögé kerül és lehalássza az irányító 39-yardos, mindent eldöntő touchdown-passzát. Az izgalmas finisei miatt Kardiac Kids-ként emlegetett Browns az 1979-es idényben második hosszabbításos és sokadik végsőkig kétesélyes derbijét nyeri meg, de végül lemarad a rájátszásról,míg a Dolphins botlása dacára az AFC Központi Csoportjának élén végez.

Tudtad-e, hogy…Brian Sipe a San Diego State Egyetemen a zseniális Don Coryell tanítványaként brillírozott, manapság pedig alma matere futballcsapatának irányítóit edzi.

1979, Oakland Raiders - Kansas City Chiefs. A Chiefs majdani Halhatatlan rúgójátékosa, Jan Stenerud három próbálkozásából kettőt kihagy, az egyiket, mellyel hatpontos előnyhöz juttathatná csapatát, két perccel a vége előtt, ám a Raiders újonc kickere, Jim Breech még nála is pokolibban érezheti magát, midőn 8 szekundummal a lefújást megelőzően 19 yardos távolságból a jobb kapuvas mellé helyezi a potenciálisan egyenlítő mezőnygólt. A Fosztogatók játékmestere, Ken Stabler az első félidőben kétszer adja el a labdát, de a hazaiak a nagyszünetig ennek ellenére is jól tartják magukat és csak 10-7-re engedik el hagyományos riválisukat. Marv Levy tanítványai azonban a harmadik negyedben elhúznak, első két akciójuk végén touchdownt szereznek,még hozzá nem akármilyen körülmények között. Először a Chiefs-es futó, Mike Williams az Oakland gólvonalánál elszórt fumbliját gyűjtibe csapattársa, a tight end Tony Samuels a célterületen belül touchdownt érőn, a második pontszerző drive végére pedig Henry Marshall elkapó 23-yardos end around futása teszi fel a koronát. 24-7 a Chiefs-nek! A fonalat lassan elkapó Stabler tucatszor rántotta már ki csapatát a csávából emlékezetes comebackekkel, és tudása legjavát ezúttal is a hajrára tartogatja. Derrick Ramsey-nek adott touchdown-passzával még a harmadik fertály végén 24-14-re hozza fel az ezüst-feketéket, majd percekkel később egy Ted Hendricks által kiharcolt fumble után tovább vezethetné a felzárkózást, ám célpontja, a szélvészgyors Cliff Branch elejti a játékmester tért ölelő átadását. Az utolsó negyed derekán Branch javítja hibáját és 3-yardos TD-elkapással 24-21-re alakítja az állást, amivel a Fosztogatók látótávolságon belülre kerülnek. A Chiefs a hajrá perceiben kényelmesebbé tehetné sovány fórját, de Stenerud mellétrafálja aznapi második mezőnygól-kísérletét, és a maradék két percben Stablerék a vendégek 1-eséig menetelnek. Gyerekjátéknak tűnik, hogy Breech innen betaláljon, de a jó snap és hold dacára az elsőéves játékos hibázik, így a Kansas City 1966 óta először végre győzelemmel távozhat az Oakland Alameda County Coliseumból.

Tudtad-e, hogy…Jim Breech oaklandi újoncéve után 13 szezont húzott le a Cincinnati Bengals-nál, és Steve Christie-vel, valamint Jason Elammel együtt csúcstartó a ligában kilenc hosszabbításban értékesített mezőnygóljával. Breechet ugyanakkor Christie és Elam fölé emeli, hogy kollégáival ellentétben ő kilenc kísérletből lőtte be kilenc hosszabbításos mezőnygólját.

1984, San Diego Chargers – Miami Dolphins. Az 1984-es alapszakaszban 11 mérkőzést követően száz százalékos, sorozatban 16 alapszakaszbeli sikert háta mögött tudó és a Super Bowlba tartó Delfinek veretlensége a playoffra való sansz nélkül küzdő Chargers otthonában szakad meg. A második éves Dan Marino 2 touchdown-passzal és 338 passzolt yarddal segíti csapatát, de ezúttal méltó ellenfélre lel a hazaiak rutinos karmesterében, a 4 hatpontos átadást kézbesítő és kevés híján 400 yardig jutó Dan Fouts-ban. A Miami első két támadósorozata az ellenfél vörös zónájában elkövetett labdaeladással zárul, előbb a fullback Woody Bennett fumblizik a Chargers 2 yardosánál, majd Marino dob picket John Turnernek, ám a második negyed derekán a vendégek 14-7-es vezetésre tesznek szert. A two-minute warning előtt Don Coryell tanítványai kiegyenlítik a derbit Fouts és Charlie Joiner 4 yardos összjátékával, de a hátralévő két perc elegendőnek bizonyul Marino számára ahhoz, hogy még egyszer végigrohanjon a pálya teljes hosszában játékostársaival. Woody Bennett elkapásával a szünetben 21-14-re vezet a Miami, sőt a harmadik negyedben Pete Johnson második rövid TD-futásának köszönhetően 14 egységnyire gyarapszik a két együttes közötti differencia. A záró negyedben Fouts-szal a kormányrúdnál a Chargers ledolgozza tekintélyesnek tűnő hátrányát, a szakállas irányító Joinernek eljuttatott második TD-passzával indítja a házigazdák hosszú hajráját, a játékrész hátralévő részében pedig 10 percet felemésztő, 19 play-ből összerakott drive-ot épít fel, amelynek végén a karriernapot kifogó második számú tight endet, Eric Sievers-t (Kellen Winslow sérülés miatt nem állhat Don Coryell rendelkezésére) találja meg az egyenlítést hozó átadással. A bravúros hajrá ellenére a San Diego kis híján mégis vesztesen kerül ki az izgalmas összecsapásból, mert a maradék alig egy percben Marino térfelük közepéig nyomul a Delfinek támadóival, de Uwe von Schamann 44 yardról végül elhibázza a Shuláékat győzelemmel kecsegtető mezőnygól-kísérletet. A hosszabbításban aztán a kezdeményezést újra megkapó Fouts fél tucat játékkal az vendégek 25-öséig masírozik, innen pedig a kevéssé ismert cserefutó, Buford McGee számos szerelési kísérletet lerázva az ellenfél célterületéig verekedi magát. A Dolphins és a Chargers utolsó négy mérkőzéséből hármon csak a hosszabbításban született döntés, és mindhárom ráadásos derbit a San Diego nyerte. Ezúttal 34-28-ra!

Tudtad-e, hogy…Uwe von Schamann, a Dolphins kickere 1984-ben ligarekordot állított fel 66 értékesített extra pontjával (amit 2007-ben a Patriots-os Stephen Gostkowski dönt meg), de a mezőnygólokkal már hadilábon állt. A fentebb tárgyalt meccsig bezárólag valamennyi (szám szerint 7) 40 yardnál távolabbi mezőnygól-kísérletét kihagyta, s ez a Chargers ellen csapata veretlenségi szériájának megszakadásába került.

1985, Washington Redskins – New York Giants. Az NFC East hétfő esti csúcsrangadóján a Washington Redskins trükkös játékokkal operálva kerekedik felül a Joe Morris futásai által röpített New York Giants-en, de egyik próbálkozásuk veterán irányítójuk, Joe Theismann játékoskarrierjébe kerül. A második negyedben Joe Gibbs főedző flea fickert hív, a labdát a fullback John Riggins a line of scrimmage elérése előtt visszadobja Theismannak, csakhogy a Kékek védelme megszimatolja ellenfelük szándékát és Lawrence Taylor, linebacker-társa, Gary Reasons segítségével, keményen leszereli a játékmestert. Theismann súlyos lábszártörést szenved, és a következő szezon kezdete előtt végül a visszavonulás mellett dönt. Helyére a mérkőzésen az a Jay Schroeder áll, aki a UCLA-n csupán egy meccsen kezdett, az egyetemet követően sikertelenül próbálkozott a baseballal, a Redskins-nél töltött másfél szezonja alatt pedig mindösszesen négy sikeres passzt jegyzett. A találkozó első pontjait a tight end, Don Warren még Theismann átadását megszelídítve rakta a táblára, a drive életben tartásához azonban kellett a punter Steve Cox fake punt során kiosztott 11 yardos passza. A Giants Joe Morris 56 yardos TD-futásával egalizál, de a hazai csapat már Schroeder irányításával kisvártatva újra veszélyeztet. A Theismann sérülését követő második play-ben a csere QB 44 yardos passzal játssza meg Art Monkot, igaz az akció végül megfeneklik, amikor Riggins a New York 2 yardosánál fumblizik és a labdát Lawrence Taylor gyűjti be. A második félidő kezdetekor a Redskins-es kicker/punter Steve Cox saját onside kickje megkaparintásával sokkolja a vendégeket, Schroeder 50 yardos bombával találja meg Monkot, Riggins pedig ezúttal ügyel a disznóbőrre és 1 yardról bepréseli azt a gólvonalon túlra. 14-7! A Giants még a harmadik negyed során két Joe Morris-touchdownnal kontrázik, a Kékek futója először 41 yardról eredményes, majd a washingtoni George Rogers labdavesztését követő harmadik játékban 8 yardról veszi be a Rézbőrűek végzónáját. 14-21! Joe Gibbs tanítványai egy mezőnygóllal 21-17-re zárkóznak fel az utolsó negyed derekán, ám a fővárosiak mestere még egy meglepetést tartogat a Kékeknek. A „trükkmester”, Steve Cox újabb sikeres onside kicket kivitelez, a labdát ezúttal csapattársa cserkészi be, és a kezdeményezést megkapó Schroeder sorozatban három sikeres passzt ad, az utolsót Clint Didiernek hat pontért. A Redskins 23-21 arányban átveszi a vezetést, az extra pont kimarad, és meg is tartja azt, mivel a kiélezett derbi utolsó percében a washingtoni DB, Vernon Dean lefüleli Phil Simms átadási kísérletét és ezzel bebiztosítja a hazaiak végső sikerét.

Tudtad-e, hogy…Joe Morris a meccsen megfutotta az évi 11. touchdownját futotta, és így megdöntötte Bill Paschal több mint 40 éves csapatrekordját. (Elődje 1943-ban 10 TD-ig jutott.) Morris végül 21 futott touchdownt gyűjt az 1985-ös alapszakasz során és ebben a kategóriában ligaelsőnek bizonyul. (Egyébként Joe Morris előtt csupán egyetlen játékos ért el egy szezon alatt legalább 20 futott TD-t: John Riggins 1983-ban!)

Dorkó Szabolcs (Szabler)