NFL visszaszámlálás - 12-11.

12. CINCINNATI BENGALS

Várható kezdőcsapat

QB: Andy Dalton - nincs olyan téma, ami vele kapcsolatban nem lett még kivesézve vagy elsírva az elmúlt években, és nagy változásra ezúttal se kell számítani. Úgy nyújt átlagos teljesítményt évek óta, hogy egy nagy mérkőzést rendre több gyenge követ. Legnagyobb problémája, hogy sosem volt képes egyenletes (jó) teljesítményre, és egyáltalán semmilyenre a rájátszásban. Félelmetes fegyverarzenállal bír, ha idén egészséges marad mindenki, nem nagyon lesz hova tovább mentegetni az egyébként még mindig fiatal játékost.
HB: Jeremy Hill - egészen szenzációs újonc évet tudhat magáénak, és csak azért nem lett rögtön a csoport legjobb futója, mert a legnagyobb riválisnál játszik a liga legjobb futója. Hill erős testfelépítése ellenére gyorsan szedi a lábait, hamisíthatatlan downhill runner, elképesztő agilitással és végsebességgel. Ráadásként igazi vagabundus, ami nem árt ezen a poszton.
WR: AJ Green, Marvin Jones, Mo Sanu - Green a liga 3-5 legjobb elkapójának egyike, nagyon nem kell bemutatni senkinek. Marvin Jones tipikus második számú célpont, komoly sebességgel és labdaérzékkel, a tavalyi évet egy lábsérülés miatt ki kellett ugyan hagynia, de 2013-ban 10 TD-t szerzett, és Green mellett juthat neki hely hasonló teljesítményre idén is. A harmadik számú elkapó Mo Sanu, erős és rendkívül fizikális elkapó, elsősorban a slotból indul (jóllehet Hue Jackson OC előszeretettel variálja elkapói helyét a pályán), akár a backfielden és wildcat QB-ként is veszélyes lehet (158.3 tökéletes QB rating NFL pályafutása alatt). Jones és Sanu szerződése lejár a szezon végén, így bizonyára nagy bizonyítási vággyal vágnak a 2015-ös szezonnak.
TE: Tyler Eifert - már a tavalyi szezonnak is hatalmas reményekkel vágott neki. de a 2013-as draft első körös választottja 8 játék után végzetes könyöksérülést szenvedett és már nem is tudott visszatérni. Abban a 8 playben viszont lényegében foghatatlan volt, és hasonló hírek jöttek az idei edzőtáborból is. Hatalmas termete ellenére hallatlan könnyedén és gyorsan mozog, és az előszezonban mutatta, hogy a futásblokkolása is szépen fejlődik. Ha ez így marad és az egészsége is kitart, akár egy Pro Bowl szezon is kinézhet neki.
LT: Andrew Whitworth - a veterán LT tizedik szezonját kezdi Cincinnatiben, futásblokkolásban és passzjátékban is kiemelkedő teljesítményre képes, tavaly egyetlen sacket sem engedélyezett ellenfeleinek. Harcedzett játékos, a Bengals támadóinak kapitánya, szintén lejár a szerződése év végén, és finoman szólva nem volt boldog az idei draft első két köre után.
LG: Clint Boling - egy gyenge kezdés után a „Paul Alexander School of OL’ Arts” „falai” között lett az évek alatt egy átlagon felüli Guard, amit idén tavasszal egy szerződéshosszabbítással jutalmazott Mike Brown tulajdonos. Boling elsősorban a passzjátékban illetve a húzásokban kiemelkedő, nagy szükség lesz rá Hue Jackson várhatóan futójátékra épülő rendszerében.
C: Russel Bodine - tavaly az újonc éve során messze a legrosszabb tagja volt a falnak és a támadószekciónak is, túlontúl sok játék akadt el azon, hogy Bodine sem a futójátékban nem hatékony és a passzjáték során is könnyen zavarba hozható. Az idei évre az alsóteste megerősödött valamelyest, de az előszezon alapján nem látszik az ugrásszerű fejlődés, amire szüksége lenne az amúgy kiemelkedő képességű Bengals falnak. Mindemellé a shotgun snapekkel komoly problémái voltak az edzőtárban, nem egy és nem kettő repült el Dalton feje felett, de ígérete szerint a szezonkezdetre már nem lesz ilyen probléma.
RG: Kevin Zeitler - igazi mauler a fal jobb szélén, aki a legjobb 3tech DT-kkel is képes felvenni harcot a játék mindkét elemében. Gyors, erős és intelligens játékos, aki még mindig csak kapargatja a potenciálja felszínét. Talán az idei évre kiteljesedik.
RT: André Smith - bár még nem lépett pályára az idei előszezonban, de szinte bizonyosan visszafoglalja a jelenleg Eric Winston által bitorolt jobb oldali T posztot. Szintén átlagon felüli játékos, akinek teljesítményét csak a hozzáállása korlátozza, ha ő is úgy akarja, dominálhat idén, vagy ülhet a padon is akár, esetleg újra az orvosi szobában. Az ő szerződése is lejár a szezon végén, remélhetőleg ez motiváló hatással lesz rá.

RE: Michael Johnson - egy éves tampai kitérő után foglalja vissza a helyét a védőfal jobb oldalán. Térdszalag-húzódást szedett össze az edzőtáborban, ami hátráltatja valamelyest, de elsősorban a futás elleni védekezést fogja stabilizálni, passzsiettetőnek csupán átlagos.
NT: Domata Peko - ugyan a védelem szellemi vezetőjének számít, teljesítménye már nem feltétlen indokolja, hogy megtartsa kezdő pozícióját a védőfalban. Brandon Thompson vélhetően minőségi játékokat fog elvenni Pekotól az idei évre.
UT: Geno Atkins - tavaly lábadozva tért vissza a majd’ két évvel ezelőtti térdszalag-szakadásból, nem is igen volt a korábbi évekhez mérhető a teljesítménye. Az idei holtszezon során viszont már teljes értékű munkát volt képes végezni, ami a hírek szerint erősen meglátszik a formájában. Az edzőtáborban foghatatlan volt, és az előszezon meccseken is a Bengals legjobbja. Az sajnos valószínűtlen, hogy valaha látható lesz még a sérülése előtti Geno, de ha csak 80%-át tudja annak most amit két éve, akkor az is elég lehet a domináns játékhoz.
LE: Carlos Dunlap - ha csak a tehetségszintet vizsgáljuk az edge rusherek között, valószínűleg simán kerülne a top5-be. A komoly gond, hogy ez a tehetség ritkán köszön vissza a pályán, egy-egy felvillanás után hosszú időre láthatatlanná válik. Ezen kellene javítania, ha domináns játékos szeretne lenni, az adottsága megvan hozzá.
LB: Vontaze Burfict - a spirituális vezetője a Cincinnati védelmének, amely egészen máshogy teljesít ha középen az egykor mindenki által leírt harmadéves játékos áll. Burfict elképesztő energiája időnként kontraproduktív, gyakorta sérülések hátráltatják és a hírek szerint a hajszáltörés a térdében nem javul szurkolók által várt időben. Így a szezont PUP-listán kezdi, ami azt jelentené, hogy a szezon első hat mérkőzésén biztosan nem játszik.
LB: Emmanuel Lamur - egy szintén ultratehetséges fiatal játékos, aki a futójátékban egyelőre kevésnek találtatik, ez okán az alapfelállásokban Vinny Rey vagy AJ Hawk helyettesíti, de legtöbbet használt nickelben egyértelműen Lamur az első számú opció. Nyurga, gyors és agilis védő, aki bárkivel képes felvenni a futóversenyt. Ha kicsit tapasztaltabb játékossá érik, nagy erőssége lehet a Bengals-nak.
RCB: Adam Jones - állítása szerint élete formájában van, ami 31 évesen viccesnek hangozhat, de Vance Joseph - akit már HC állásra is hívtak, illetve több DC felkérést is kapott, amelyet azonban blokkolt Mike Brown tulajdonos - DB edző keze alatt képes tovább fejlődni. A Bengals elsősorban a zónavédekezésre épít a hátsó alakzatban, amelyhez még 31 évesen is képes hozzátenni az egykori Pacman.
SCB: Leon Hall - korábban a megkérdőjelezhetetlen első számú corner volt a keretben, de két Achilles-ín szakadás után a gyorsasága már nem a régi. A kilencedik szezonját kezdő játékos ettől függetlenül még nagy értéke az együttesnek, a slotban kevés kiválóbb CB van nála, sokat látott, intelligens veterán aki ugyan egy-egy mélységi passznál megégette magát tavaly, de javarészt nagyon megbízható teljesítményt nyújt.
SS: George Iloka - sokak szerint már most a felső kategóriába tartozik a posztján, amivel ugyan érdemes óvatosan bánni, de egy rendkívül jó felépítésű és intelligens játékosról van szó, aki a passzvédekezésben nehéz zavarba hozni. Ha a fejlődése töretlen lesz a továbbiakban, országszerte ismertséget szerezhet magának és ezzel egy zsíros szerződést is.
FS: Reggie Nelson - a szerződése utolsó évébe lép ő is, ennek ellenére még mindig magas szintű teljesítményre képes. Az egész pályát képes bejátszani, és talán a legjobb passzsiettető DB a ligában, amelyet Paul Guenther védőkoordinátor előszeretettel használ is.
LCB: Dre Kirkpatrick - a lejárt szerződésű Terrence Newman helyét vette át a védelem bal szélén. Magas, jó felépítésű, hosszú karral és hatalmas arccal rendelkező igazi primadonna corner, akit szintén jó irányba terelt a közös munka Vance Joseph-fel. A tavalyi alapszakasz végére már a Bengals legjobb védője volt, további fejlődést várnak tőle idén is.

K: Mike Nugent - nem kiemelkedő, de megbízható rugójátékos. Noha némi sérüléssel bajlódik az előszezonban, várhatóan a nyitófordulóban már bevethető lesz.
P: Kevin Huber - az egyik legjobb punter a ligában, nem neki van ugyan a legnagyobb lába, de jó érzékkel, a legjobb helyekre képes rúgni a labdát, ami nagyban segíti a ligaelső ST munkáját.

Az edzői stáb

Főedző: Marvin Lewis - 13. szezonját kezdi meg a Cincinnati Bengals vezetőedzőjeként, és bár regnálása alatt megkérdőjelezhetetlen a klub fejlődése, a 0-6-os playoff-mutató Damoklész kardjaként lebeg a feje felett. Nem képes a nagy meccsekre összerántani a társaságot, kérdés, hogy az idei év mitől lesz más. Mert hiába mondja, hogy nemcsak Daltonon múlik a következő lépcsőfok megtétele, hanem a teljes csapatnak is kell jól teljesíteni, egy egész csapat jó teljesítménye végülis egyetlen ember felelőssége, a vezetőedzőé.
Támadókoordinátor: Hue Jackson - jó mentor, jó tanár, remek szakember és kreatív elme. Egyelőre azonban ő sem volt képes előrelépni a csapattal, igaz a futójátékot helyre rakta. Tavaly sok értékes embert veszített, remélhetőleg idén teljes pompájában lesz képes működni a támadóegység.
Védőkoordinátor: Paul Guenther - második szezonját kezdi a posztján a korábbi linebacker-edző, aki saját bevallása szerint is nehéz és tanulságos éven van túl. A rutin hozzásegítheti, hogy még jobb legyen a játékhívásban, mert az elméleti tudását eddig sem kérdőjelezte meg senki.

A legfontosabb érkező: A régi-új arc Michael Johnson egy éves tampai kitérőt követően került vissza a Bengalshoz, nagy megváltást azonban nem érdemes tőle várni, megbízható játékos, de semmi nagyon extra.
A legfontosabb távozó: Terrence Newman szerződése lejárt, Dre Kirkpatrick pedig már egy faltörő kossal kopogtatott a kezdőbe, nem volt kérdés, hogy Newman mehet, ment is.
Az újonc, akitől a legtöbbet várják: A Bengals esetében ritkán kap jelentős szerepet egy újonc, ám Tyler Kroft teljesítménye az edzőtáborban bizakodásra adhat okot.
Sötét ló: Andy Dalton, de rajta kívül is szinte csak sötét lovak vannak, bármi lehet.

Várható mérleg: 9-7. Nem könnyű a sorsolás (sőt, papíron a 2. legnehezebb az NFL-ben) és a csoport sem (a kettő kéz a kézben jár) és a csapat is eléggé hektikus. Már negyedik éve a rájátszás határán a Bengals, korábban a szerencse és a teljesítmény is melléjük pártolt, ami egy-egy első körös playoff-búcsút eredményezett. Lehet, hogy idén a Wild Card rossz oldalára kerülnek, így viszont legalább el lehet kerülni az első körös leégést.

11. PITTSBURGH STEELERS

Várható kezdőcsapat

QB: Ben Roethlisberger - minden amerikai futball szurkoló számára ismert név, a kétszeres Super Bowl győztes irányító a legfőbb letéteményese a Steelers sikereinek. A korszakos védelem letűntével még nagyobb teher került a vállára, amely csak még jobb teljesítményre ösztönözte a 12. szezonját kezdő QB-t. Ráadásul végre olyan játékosok veszik körül, akikkel csak a csillagos ég a határ.
RB: Le’Veon Bell - már a második szezonja végére a legjobb futóvá nőtte ki magát az egész ligában, elképesztően sokoldalú, a földön és elkapásokban is elit szintet (ha nem a legmagasabb szintet) képviseli. A tavalyi füvezve vezetés miatt először három mérkőzésre tiltották el, amely végül két mérkőzésre redukálódott, így a szezon első két hetében nem segítheti társait, várhatóan DeAngelo Williams fogja helyettesíteni.
WR: Antonio Brown, Marcus Wheaton, Martavis Bryant - egy nagyon jól összeválogatott és egymást kiválóan kiegészítő hármas. Brown a legsokoldalúbb elkapó a ligában, míg a két fiatal társa sebességben és fürgeségben sem ismer tréfát. Bryant számára az elmúlt napokig egy 1 000 yardos szezon sem tűnt elképzelhetetlennek, de ő sem tudott ellenállni a tiltott gyümölcsöknek, amiért négymeccses kényszerpihenőre ítélték. Nagyon nem fogja megbontani a támadók egységét, de Bell és Bryant a Patriots elleni szezonnyitón nagy szolgáltatott tehetett volna, így azért nehezebb lesz, ha játszik végül Brady, ha nem.
TE: Heath Miller - ő sem a nyeretlen kétéves kategória, hiszen 11. szezonját kezdi meg bő másfél hét múlva, és bár nem egy kimondottan szexi játékos, nagyon megbízható, jól megérti magát Roethlisbergerrel. Lényegében az első számú biztonsági célpontja, aki mozgás közben kiválóan is blokkol.
LT: Kelvin Beachum - gyenge kezdés után egy Big Ben adottságaihoz jól illeszkedő, kevés hibával játszó falemberré vált a legfontosabb poszton, aminél jobb hír nem igen kell senkinek, aki végignézte az elmúlt hosszú évek szerencsétlenkedéseit.
LG: Ramon Foster - az elmúlt négy évben ha játékra alkalmas volt, mindig a kezdőcsapatot erősítette, a jól teljesítő társaságban meg is állja a helyét.
C: Maurkice Pouncey - a felső kategóriás centerek közé tartozik, ezért érzékeny veszteség, hogy a Packers elleni előszezon-mérkőzésen szárkapocscsont-törést szenvedett és a hírek szerint legkorábban a 12. héten lehet számítani a játékára. Persze kérdés, hogy a decemberi-januári Heinz Field-en, vagy adott esetben idegenben Foxborough-ban, Denverben milyen terhelést bír majd el az a sérült boka. A cseréje elméletileg Cody Wallace, de a Steelers gyorsan leigazolta korábbi játékosát, Doug Legursky-t, akinek nem ismeretlen a beugró center szerep.
RG: David DeCastro - egyértelműen az egység legjobbja és vitán felül a legszűkebb elitbe tartozik a posztján. Le’Veon Bell teljesítményét nagyban határozza meg.
RT: Marcus Gilbert - egy éve kapott komoly szerződését hozzá méltó teljesítménnyel hálálta meg, de a stabilitáshoz az is hozzátartozik, hogy egy teljes szezonon át egészséges tud maradni. Ez persze ugyanúgy igaz mindenkire, de ha Mike Adams a cseréd, különösen.

NT: Steve McLandon - a futás elleni védekezés bástyája. Tavaly különböző sérülésekkel, többek között a poszton érzékenynek számító vállsérüléssel küzdött, látható különbség volt a Steelers teljesítményében, ha nem állhatott rendelkezésre.
DE: Cameron Heyward, Stephon Tuitt - a középső linebackerek mellett a legjobb páros az egykoron rettegett pittsburghi védelemben. Heyward egyértelműen az alapköve az egységnek, messze a legjobb pass rusher és évről évre fejlődik. A ponterős támadósor mellett sok passzkísérlet várhat rá, ami akár kétszámjegyű, de tavalyi 7.5-nél több sack-et is hozhat. Tuitt egy nagyon biztató első év után léphet tovább idén, akár meglepetést is okozhat.
OLB: Jarvis Jones, Arthur Moats - Jones és Moats szerepel jelenleg a depth chart élén, és bizony a nevük hallatán valószínűleg senki nem fog spontán a nadrágjába csinálni. Még akkor sem ha James Harrison áll mögöttük, illetve az idei első körös választás, a hatalmas kérdőjel Bud Dupree. Nehéz leírni, hogy Jason Worilds visszavonulásával mekkora űr keletkezett, de valójában ez történt. A Steelers szezonja múlhat azon, hogy itt mi fog történni, hogyan lesz pass rush, mert anélkül a finoman szólva nem jó secondary sem fog túlélni.
ILB: Ryan Shazier, Lawrence Timmons - ők ellenben minőségi munkát képesek ellátni, remekül kiegészítik egymást. Shazier van annyira gyors, hogy Timmons kockázatvállaló játékát támogassa, ezáltal szabadabban játszhat a veterán playmaker. Az unalomig ismert mantra, a sérülések elkerülése itt sem elhanyagolható szempont.
LCB: William Gay - korábban a szurkolók által megvetett, negyedik-ötödik számú cornernek megfelelő tudású játékosnak számított, ma ő az első számú és a legjobb CB a Steelers keretében.
FS: Mike Mitchell - oaklandi szenvedés után, egy carolinai kitérőt követően érkezett meg tavaly Pittsburgh-be, minden meccsen kezdett, nagy fejfájást nem okozott sem a szurkolóknak, sem az ellenfeleknek.
SS: Shamarko Thomas - Thomas kapta meg a feladatot, hogy egy nagy legenda örökébe lépjen, nem lesz egyszerű dolga, és azt se lehet mondani, hogy a társak segítségére lesznek a nagy kabát elviselésében. Nagy ugrás lesz, ő sem tudott még le egy szezont sem sérülések nélkül, ezúttal nem fordulhat elő ilyen.
RCB: Cortez Allen - egy számára nehéz évet fejezett be a sérültlistán a tavalyi szezonban. A korábban negyedik körben választott fiatalember nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amit Ike Taylor hiánya támaszt a vasfüggönyön túl. Ugyan még mindig fiatal, de talán ez lesz a utolsó éve, hogy bizonyítsa, helye van a ligában.

P, K: Brad Wing, Garrett Hartley - eme páros is csak a kérdőjelek számát növeli a Steelers körül. Az ausztrál punter tavalyi bemutatkozó éve változatosra sikerült, de 24 évesen még van lehetősége a csiszolódásra, fejlődésre. Hartley-t a kényszerűség szülte, Shaun Suisham térdszalag-szakadást szenvedett, ilyenkor már nehéz jó rúgót találni a piacon, a Steelers-nek sem sikerült (ráadásul a legfrissebb hírek szerint Hartley is megsérült az előidény harmadik meccsén). A Heinz Field egyébként is nehezített pályának számít a rúgóknak.

Az edzői stáb

Főedző: Mike Tomlin - keménykezű, de jó vezető, akiben vakon hisznek a játékosai, a bajnoki gyűrű természetesen hitelessé is teszi a szavait. Az elmúlt évekbe bizonyította, hogy vannak golyói, és semmilyen körülmények között nem fél használni.
Támadókoordinátor: Todd Haley - amennyire átkozták, miután Bruce Arians-tól átvette a szülővárosa csapatának támadóit, annyian isteníthetik most, hogy a keze alatt létrejött az NFL legjobb és legösszetettebb támadójátéka. Három évbe telt a munka, hogy a menedzsmenttel közösen megtalálják a megfelelő játékosokat, de Haley-nek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ma a Steelers a legrettegettebb offense.
Védőkoordinátor: Keith Butler - az ő feladata talán a legnehezebb, és mindemellett az egyik legnagyobb figyelmet fogja kapni. Minden Steeler ősatyja, a legendás DC Dick LeBeau távozása után kell átvennie a karmesteri pálcát. Egyrészt már a cipő is túl nagynak tűnik, másfelől a játékosállomány sem igazán alkalmas a bizonyításra. Persze már több mint 10 éve pallérozódik „Coach Dad” mellett/mögött, de ahogy Benedek Tibor sem egy Kemény Dénes, ő sem lesz LeBeau sosem. Ami persze nem zárja ki, hogy nagyon jó lesz, de türelemre van szükség.

Legfontosabb érkező: Bud Dupree - amennyiben fel tud nőni az első körös státuszhoz, és minőségi játékokat mutat, ha így lesz, hamar a pályára kerülhet, és nagy segítségére lehet a csapatnak. Médiaszempontból nyilvánvalóan Mike Vick érkezése a legfontosabb, de remélhetőleg csak vezérszurkolói feladatok lát el.
Legfontosabb távozó: LeBeau elméleti tudása pótolhatatlan, Jason Worilds is képes volt időnként jó teljesítményre, de Troy Polamalu mint szellemi vezér és mentor hiányozhat, játéka már nem annyira.
Újonc, akitől sokat várnak: Bud Dupree nyilvánvalóan, már csak a státusza miatt is, és mert totális nihil van a posztján.

Várható mérleg: 12-4. Ugyanazt lehet írni, mint a Bengals-nál, nehéz a csoport és a sorsolás is (a Steelers-é elméletileg A legnehezebb). Viszont annyira jó a támadójáték, hogy a pontgyártás akkora terhet képes tenni az ellenfélre, amire fel tud majd készülni a védelem is, mert azért utóbbi sem teljesen reménytelen, gyenge secondary ide vagy oda. Csoportgyőzelem és playoff várható, hogy ott mire lesznek képesek, az már egy másik történet.