Offseason értékelők - AFC South



Houston Texans

Tavalyi mérleg: 8-8
Legfontosabb érkező: Antonio Smith DE
Legnagyobb veszteség: C.C. Brown S

2002-ben megalakult a Texans, az Oilers-t elvesztő houstoni szurkolók legnagyobb örömére, azonban a jobb sorsra érdemes drukkerek azóta sem láthattak pozitív mérleggel zárt szezont kedvenceiktől, a tavalyi 8-8 azonban már reményt keltő produktum, és bizony van potenciál a fiatal alakulatban. A liga egyik leghatékonyabb, legkiegyensúlyozottabb offense-e áll Gary Kubiak főedző rendelkezésére, benne  napjaink talán legveszélyesebb támadójával, Andre Johnsonnal, és a védelem is egyre jobban fest. Nézzük, hogy egy viszonylag csöndes holtszezont követően hogy vág neki az előszezonnak a dél-texas-i gárda.


Az irányító a mozgatórugója minden támadógépezetnek; Kubiak jó rendszere és Johnson kevés lenne ahhoz, hogy a liga elitjébe tartozzon a Texans ezen részlege, és bizony Matt Schaub néhol alulértékelt lehet. Sérülése ellenére dobott háromezer yard felett 2008-ban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy biztos keze megérte azt a nagy árat, amit annak idején adtak érte a Falcons-nak (két második körös draftjog és az elsőkörös cédulák kicserélése). Ha egészséges tud maradni, helye megkérdőjelezhetetlen lesz a center mögött. Sérülése esetén pótlása viszont bajosabb lesz, az elmúlt években Sage Rosenfels - akit sokan Rosenchokernek becéznek, mióta tavaly az Indianapolis ellen a negyedik negyedben nagy előnyt packázott el - általában jól teljesített, amikor be kellett ugrania, de ő Minnesotába távozott, és pótlására az NFC North-ból érkezett két kevésbé megbízható quarterback, Rex Grossman és Dan Orlovsky személyében. Mindketten voltak az elmúlt években kezdők, de egyikük sem váltotta meg a világot, és ki tudja, menyire fog nekik feküdni a Texans rendszere - az előszezon kérdése, melyikük lesz az első számú csere. Mindenesetre a csapatnak sok más poszton több gondja akad, mint az irányítóknál.

Nem csupán a passzjátékban bízik a Texans, nagy szerepe van az offense sikereiben a futásnak is, és ehhez tavaly az újonc running back, Steve Slaton is tevékenyen hozzájárult. Kérdés, meg tudja-e ismételni kitűnő teljesítményét, vagy nála is előjön a "sophomore slump", azaz egy remek újoncidény utáni nagy visszaesés, ez esetben (vagy ha a maródiak listájára kerül) bizony nagy gondban lesz a Texans, hiába bizonyult terhelhetőnek a villámgyors Slaton. A csapat megvált a poszt veteránjaitól (Ron Dayne, Chris Taylor. Ahman Green), így az első számú csere Ryan Moats lehet, aki csupán pár carry-re tűnik megfelelő megoldásnak, a huszonhat éves játékosra nem lehet kezdőként tekinteni. Moats mellett még a backup szerepkört Chris Brown töltheti be, aki azonban nagyon sérülékeny és kiegyensúlyozotlan;  ha jó formában van, kezdő szinten képes játszani, ám vele a fedélzeten sem dőlhet hátra a karosszékben egyetlen Texans-drukker sem. A keretbe kerülésért küzd még két újonc, Jeremiah Johnson és Arian Foster. Utóbbi a Tennessee egyetemen mutatott szép dolgokat, bár végzősként igencsak leszerepelt, ennek ellenére több esélye van megragadni a rosteren, mint az Oregon többnyire csereként játszó növendékének, Johnsonnak. Érdemes még szót ejteni a fullbackekről is: Vonta Leach szerepe évről évre nő, tisztességes blokkolóvá nőtte ki magát az évek során, az edzőtábor alatt pedig ott lesz mellette Boomer Grigsby, aki Cecil Sapp helyére érkezett; feltehetően csak motivációnak, nem valószínű, hogy túléli a végső keretszűkítést.

Az elkapóknál egy név szembetűnik: Andre Johnsont nem kell bemutatni senkinek tavalyi bombaszezonja után, ahol minden szkeptikusnak csattanós választ adott arra a kritikára, hogy kiegyensúlyozatlan és nem bírja a terhelést. De Johnsonon túl is van élet: Kevin Walter bizony alulértékelt játékos, akinek szép csöndben ugyanannyi touchdownt kapott el, mint a túloldalon szupersztár csapattársa, bár ebben szerepe van annak is, hogy a védők figyelme leginkább Andrera összpontosul. Mögöttük a két returner, Jacoby Jones és Andre Davis lehetnek az elsőszámú cserék, természetesen mindketten sebességükre építenek. Hosszú elkapásokra képesek, de David Anderson, a szintén returner Glenn Martinez, valamint a két újonc, Darnell Jenkins és Mike Jones, valamint a tavalyi practice squadban feltűnő Mark Simmons is azért küzd, hogy valamilyen formában Texans mezt húzhasson szeptembertől. Azért Johnsonnak és Walternek nem kell félnie, gyakorlatilag nincs konkurenciájuk csapaton belül.

A tight endeknél nem volt, és továbbra sincs gond Houstonban: Owen Daniels bizony a liga legjobb öt tight endje közt van, igencsak alulértékelt játékosról van szó. A draft végén két jelöltet is behúzott a Texans Daniels cseréjének, egyelőre Anthony Hill tűnik jobbnak James Casey-nél, az ő dolguk lesz kiszorítani Joel Dreessent, aki inkább blokkolásban tud besegíteni, ha Daniels pihen vagy netán sérült, de amíg egészséges, kulcsembere a támadóknak.

Az egykor ementáli sajthoz hasonlító fal Kubiak kitartó munkájának köszönhetően mára már közepesnek mondható, és idén a csapat kötelékéből távozott három veterán a régi falból (Fred Weary, Scott Jackson, és Ephraim Salaam sincs már Houstonban). Azért van még mit foltozni ezen a csapatrészen, különösen belül: Chester Pitts ugyan a bal oldali guard posztján biztos pontnak látszik, ám a center Chris Myers és a túl oldali guard Mike Brisiel is vétett hibákat az elmúlt években, de idén még bizalmat kapnak. Ezt a részleget érkezett erősíteni a drafton Antoine Caldwell, aki idén még valószínűleg csak tanul, de mind center, mind guard poszton bevethető lehet akár már jövőre is. Rajta kívül szintén a belső posztokon lesz backup Kasey Studdard, Chris White, és a Kansas-től érkezett Adrian Jones is, így sérülések esetére be van biztosítva a Texans, az újonc Brett Helms pedig a campben kap egy lehetőséget, de valószínűtlen, hogy benne legyen a végső ötvenháromban. Tackle poszton a helyzet egy fokkal jobb ennél, bár 2008-ban több sacket engedtek a ligaátlagnál, ez Houstonban bocsánatos bűn, voltak ennél sokkal rútabb idők is a QB-k számára. Duane Brown másodévesként, NFL-tapasztalattal felvértezve feltehetően javulni fog minden téren, személyében megbízható left tackle-re talált a Texans, míg a jobb oldalon Eric Winston is hosszútávú megoldás lehet, és ő is évről évre jobb teljesítményt nyújt. Ebben a pozícióban azonban a cseresor nem olyan acélos, mint beljebb: Rashad Butler az elsőszűmú backup jelenleg, és ő nem számít nagy névnek, sőt... rajta kívül csak olyanok várnak bevetésre, akik még nem léptek pályára az NFL-ben, közülük Cliff Washburnnek a legjobb az esélye a keretben maradásra, Adam Stenavich, Brandon Torrey, és az újonc Jason Watkins nevével meglepő lenne, ha az alapszakasz során is találkoznánk.


A labda másik oldalán a védőfal is egyre szebben fest. Mindenki ismeri a 2006-os draft 1/1-esét, a defensive end poszt egyik legjobbját, Mario Williams-t, de a túloldalon az elmúlt években probléma volt, Anthony Weaver nem nyújtott elég jó teljesítményt, és a vezetőség ezt megelégelve elküldte a DE-t, és egy zsíros szerződéssel a csapathoz csábította Antonio Smith-t,  az Arizona tavalyi playoff-menetelésének egyik fontos szereplőjét. Ő elsősorban a futás elleni védekezést javíthatja majd, nem egy klasszikus passrusher. Éppen ezért passzgyanús szituációkban Smith inkább DT lehet majd, és a gárda idei második körös választottja, Connor Barwin ugorhat be a helyére. A tight endből átképzett védőben igen sok potenciál van, de kérdéses, hogy az NFL-hez milyen gyorsan tud alkalmazkodni. Rajta kívül még bevethető a poszton Tim Bulman, Jesse Nading, Stanley McClover, valamint az újonc Tim Jamison, kérdés, közülük melyik két-három tud megmaradni a keretben, egyikük sem számít jó névnek, de Bulman helye azért biztosnak tűnik. A csapat mélysége ezen a poszton megszenvedte az offseasont, nemcsak Weaver, hanem a korábban hasznos cserének bizonyuló ND Kalu is visszavonult,  Earl Cochrant kivágták, így egy megújult DE-sort láthatnak idén a Texans hívei. Bent kicsit gyengébb a houstoni védőfal, Amobi Okoye, a még mindig szemtelenül fiatal DT tavaly nem nyújtott túl jó teljesítményt, de tőle javulást várhatunk, a nagyobb probléma inkább a párjával van, mivel tulajdonképpen nincsen párja. Akár DelJuan Robinson, akár Travis Johnson fog kezdeni, Okoye és Williams válláról nem vesznek le nagy terheket, ez főleg a futás elleni védekezésben lehet majd probléma. Cserének bevethető lesz a frissen szerzett Shaun Cody, a majd negyven esztendős Jeff Zgonina, valamint a másodéves Frank Okam, így elég jónak tűnik a cseresor, de egy kezdő szintű tackle még hiányzik mindenképpen. Az említetteken kívül két újonc, Josh Leonard és Jake Visser kísérli meg augusztusban a lehetetlent: megragadni a keretben szeptemberre is.

A Houston és a linebacker szavak együttes használata minden NFL-rajongónak DeMeco Ryans-t juttatja eszébe. A tacklegyár MLB-től idén is várhatunk legalább száz szerelést, mögötte pedig Kevin Bentley személyében minőségi backup is van, így ez a pozíció egyértelműen erőssége a Texans-nak. Egyelőre még a gárdával dolgozik a Colts-tól szerzett Buster Davis is, abban reménykedve, hogy befér az ötvenhármas keretbe. Az erős oldali linebacker posztján változást láthatunk, miután Morlon Greenwood elküldésével hatalmas lyukat kreált a csapat vezetősége ezen a poszton, és azt a draft első körében Brian Cushing kiválasztásával töltötte be. A játékos tehetsége nem, teherbírása azonban igencsak kérdéses, kockázatos húzás rögtön ekkora felelősséggel felruházni, de a tavaly már harmatgyenge Greenwood pótlására megfelelő embernek tűnik a volt USC-védő, akinek erősebb futókkal bizony meggyűlhet a baja. Mögötte bevetésre vár Chaun Thompson, és kirívó esetben akár Cato June is átmozoghat erre a posztra, de egyértelmű, hogy mindent Cushingra tettek fel Houstonban, és ha ő becsődöl, problémák jelentkeznek majd. A gyengeoldali LB posztja viszont az egész liga egyik legérdekesebb csatája az edzőtáborban, három jelölt is van a kezdő helyre, és egyik sem esélytelen. Zac Diles tavaly bizonyított, de megsérült a szezon közepén, és csak mostanában tért vissza; nagy kérdés, ugyanolyan állapotban van-e, mint 2008-ban. Helyette Xavier Adibi kezdett, és ha nem is olyan szinten, mint Diles,  ő most lesz másodéves, azaz mindenképpen fejlődés várható tőle. Adibi és Diles mellett jelölt még a Tampa Bay által kirúgott Cato June, a rutinos, többszörös Super Bowl-győztes, főleg passzvédekezésben jó linebacker, de nem valószínű, hogy ő nyeri el az edzők bizalmát, viszont csereként rendkívül hasznos lehet. Akárki kerül ki a versengésből győztesen, nem lehet túl rossz, az egész linebacker-sor (kiegészülve a még nem említett Toddrick Verdellel, aki újoncként küzd azért, hogy csapattag lehessen) jónak tűnik az előszezon előtt, mindenképpen a defense erőssége lesz ez a trió.

A secondary sok közepes szintű játékosból áll, akik abban az esetben, ha a front seven megfelelő nyomást helyez a quarterbackre, képesek megállítani az ellenfelet, de a Texans esetében nem ez volt a helyzet az elmúlt években. Dunta Robinson a legjobb DB-jük, de ő törékeny, szinte minden évben kénytelen kihagyni egy-két meccset. Emellett őt franchise taggel sikerült megtartani a holtszezon folyamán, viszont eleddig még nem sikerült megállapodni vele szerződésről, így kihagyta az edzőtábor első napjait, de előbb-utóbb minden bizonnyal alá fogja írni a közel tízmillió dolláros tendert, más választása nemigen van.  A másik kezdő cornerback feltehetően Jacques Reeves lenne, ha nem dőlt volna ki legalább hat hétre, de az alapszakasz nagy részében feltehetően őt látjuk majd Robinson túloldalán. Mögöttük még a megbízható DeMarcus Faggins távozása után sem rossz a helyzet: Fred Bennett az első számú jelölt a nickelback pozícióra, de a negyedik körben kiválasztott újonc, Glover Quin is jó benyomást tett a trénerekre, és akkor még nem is beszéltünk Antwaun Moldenről, valamint a másik újoncról, a hatodik körben kiválasztott Brice McCainről, akik minden bizonnyal ott lesznek a keretben, nem úgy, mint Mark Parson, Matteral Richardson, David Pittman vagy AJ Davis, ők inkább csak a verseny növelésére, illetve Robinson miatt biztonságból vannak ott a campben. Robinsonon sok fog múlni, de ideiglenes pótlására megvan az alapanyag, nem kirívóan rossz a helyzet a cornerekkel Dél-Texasban.

A safetykkel is hasonlóan állnak Kubiakék: több jó játékusok van, de egyik sem kiemelkedő. Miután a rendkívül sérülékeny C.C. Brown New Yorkba távozott, a helyzet tisztulni látszik: feltehetően a tavaly kielégítően teljesítő Eugene Wilson, valamint a Brown helyett beugró Nick Ferguson fog kezdeni. Mögülük ugyan elment Glenn Earl és Will Demps is, de még mindig találunk bevethető embereket: Dominique Barber például lenyűgözi az edzőket, idén nagyobb szerepet szánnak neki, és Brandon Harrison is használható csere; John Busing és az újonc Troy Nolan pedig a keretbe kerülésért küzd.


A speciális csapatrész közepesnek számít a ligában. Kris Brown személyében évek óta jó lábú kicker van Houstonban, vele nem volt probléma, és a veterán Matt Turk sem lóg ki a ligában puntjaival, a longsnapper pedig Clark Harris, szintén átlagosnak mondható. A csapatban túl sok játékos nem szakosodott special team-fellépésekre, Andre Davis és Jacoby Jones a két visszahordó, Kevin Bentley pedig a szereléseket osztja ki returnöknél szép számban, de a többiek nem igazán vetetik észre magukat ezekben a szituációkban.


Az edzői stáb apróbb változásokon esett át. Gary Kubiak vezetőedző a meghatározó alak természetesen, ő 2006 óta építgeti az azóta egyre javuló Texanst, tulajdonképpen az offense-t is ő igazgatja, Kyle Shanahan offensive coordinator szerepe kisebb a megszokottnál. A támadóegység sikerei miatt nemigen volt változás a trénerekben, de a védőknél már más a helyzet: Richard Smith-nek a tavalyi szezon után mennie kellett, és helyére korábbi segítőjét, Frank Bush-t nevezték ki, aki életében először lehet defensive coordinator, és az eddigiek alapján igen agresszív playhívást várhatunk tőle.


Összességében a Texans uborkaszezonja sikeres volt: kevés mozgás történt a franchise háza táján, egyetlen kulcsember sem távozott, ellenben érkezett pár új kezdő (Cushing, Smith), és néhány hasznos kiegészítő ember is. Ha a támadók hozzák azt, amit 2008-ban, akkor minden bizonnyal egy valódi playoff-aspiránssal van dolgunk, a védelem ugyanis egyre erősebbnek tűnik, és akkor ebben a kemény csoportban is lesz keresnivalója a houstoni alakulatnak.


Indianapolis Colts

Tavalyi mérleg: 12-4
A legfontosabb érkező: Donald Brown RB
A legnagyobb veszteség: Marvin Harrison WR

Ha valaki csupán a játékosmozgásokat figyelte, a Colts-tól az utóbbi években megszokott, csöndes offseasont láthatta, a kiöregedett Marvin Harrison távozását leszámítva. De valójában az állóvízet igencsak megkavarta az edzői stáb: a főbb trénerek mind-mind eltávoztak, Jim Caldwell vezetésével így teljesen új csapat irányítja majd az Indy-t 2009-ben. Bill Polian általános igazgató azonban maradt, az ő neve pedig általában garantálja a kulcsemberek megtartását.


A QB-helyzet természetesen hangyányit sem változott: senki sem kérdőjelezi meg Peyton Manning helyét a kezdőcsapatban, napjaink egyik legjobbja továbbra is garancia a sikerre. A tavalyi idény legértékesebb játékosa mögött továbbra is Jim Sorgi az elsőszámú beugró, aki ugyan gyengébb, mint egy átlagos backup, de nincs is szükség rá, köszönhetően a legendás 18-as teherbírásának. A Colts hosszú évek után a drafton is kiválasztott egy irányítót Curtis Painter személyében, aki mutatott ugyan pozitív jeleket egyetemi karrierje során, ám minden bizonnyal sosem lesz kezdő szintű játékos az NFL-ben. Az edzőtábor során még Chris Crane is a csapattal dolgozik, az újoncot azonban szinte biztosan eltávolítják majd a következő hetek folyamán.

A futóknál sokkal több a kérdőjel, és van min javítani: tavaly a liga második leggyengébb futójátékát produkálta Indiana állam büszkesége, és ilyen egyoldalú támadójátékkal nehéz lesz tartani a jó eredményeket. Joseph Addai lesz továbbra is elsőszámú a poszton, de kiegyensúlyozatlansága és sérülékenysége arra késztette a vezetőséget, hogy az idei elsőkörös draftjogot egy futó, mégpedig Donald Brown megszerzésére használják fel.  Brown volt tavaly az NCAA legtöbb yardot elérő futója, ennek ellenére kiválasztása meglepő volt, még nem biztos, hogy készen áll arra, hogy az NFL-ben játsszon, de Addai mögött élhet a lehetőségekkel, ezzel nagy terhet levéve a negyedéves futó válláról. Az ő helyük biztos a keretben, és még egy running back be fog kerülni a csapatba, erre a legnagyobb eséllyel Mike Hart és Chad Simpson pályázik. Bár Harttal elégedettek voltak Indianapolis-ban, tavaly súlyos sérülést szenvedett, amely után nehéz visszanyerni a csúcsformát, így Simpson, aki meglepően jó teljesítményt nyújtott, amikor ritka lehetőségeit megkapta, így ő is bekerülhet a végső ötvenháromba, de az is előfordulhat szélsőséges esetben, hogy négy futóval vág neki a szezonnak a gárda (hiszen nem szoktak alkalmazni fullbacket, és idén sem fognak), mindezt úgy, hogy az offseason során távozott Dominic Rhodes, Clifton Dawson és Kenton Keith is erről a posztról, de ezt láthatóan nem szenvedték meg. A tavaly a Tennessee elleni szezonzárón bemutatkozó Lance Ball minden bizonnyal az edzőtábor végeztével új kenyéradó után nézhet.

WR poszton történt a holtszezon legjelentősebb játékosmozgása Indianapolis-ban: az elmúlt évtized egyik ikonját, Peyton Manning kedvencét, Marvin Harrisont kivágta a vezetőség magas fizetése miatt, így nélküle vágnak neki 2009-nek a Csikók. Persze Harrison már korántsem annyira fontos elem, mint rekordöntése idején volt, Reggie Wayne már régen elhagyta őt, és bizony mára már Anthony Gonzalez is kezdő szintűvé nőtte ki magát. A páros mögött azonban nagy az űr, pedig a csapat rendszerében a harmadik számú elkapónak is nagy szerepe van (pontosabban Manningtől kitelik, hogy három receivert és egy tight endet is elegendő mennyiségű labdával tömjön meg), ezért a posztért pedig Pierre Garcon és Roy Hall küzd majd az előszezon folyamán, mindkettejük számára itt a lehetőség a kibontakozásra. A draft végefelé húzták be a talán ötödik, de akár harmadik számú receiverüket, Austin Collie-t, a BYU egyetem növendékétől azonban egyelőre a keretbe kerülés is szép teljesítmény volna, de ez összejöhet, riválisai között ugyanis nem találunk gyenge közepes nevet sem: Sam Giguere, Taj Smith, Brett McDermott és John Matthews is nímandnak számít a ligában. Bár Manningnek továbbra is két megfelelő szélső célpont áll rendelkezésére, de a nyugtalanító kérdés ott motoszkálhat a Colts híveiben: mi van, ha Gonzalez vagy Wayne megsérül, Roy Hallt még a csapat rosszakarói sem akarhatják a kezdőben látni...

Érdekes pozíció a tight end Indianapolis-ban. Dallas Clark szinte elkapóként termeli a yardokat, a blokkolás ugyan nem erőssége, de így is a liga egyik legjobbja posztján, és nagy segítség Manningnek. Bryan Fletcher távozását követően is ott van mögötte az inkább blokkoló, félig-meddig fullback Gijon Robinson, akinek a helye biztosnak mondható, valamint a két másodéves, a tavaly sokáig sérült Tom Santi és a kevés lehetőséghez jutó Jacob Tamme. Utóbbinak nehéz lesz több esélyhez jutnia, lévén inkább az elkapásokhoz ért, ez pedig az Indy-nél vitathatatlanul Clark feladata, Santinál pedig kérdés, mennyire lesz egészséges az idén. Rajtuk kívül még Jamie Petrowski és az újonc Colin Cloherty küzd a keretbe kerülésért, szinte reménytelenül. Mindenesetre két tight endes felállásoknál Santiék is bizonyíthatnak majd, de azért nem igen fognak szemet szúrni Clark mellett a többiek.

A támadófalat idén érdemes lesz árgus szemekkel figyelni, mivel, mint mindenhol, itt is ez az egész offense alapja, ráadásul tavaly több - jogos - kritika érte főleg a futásblokkolást, illetve esetenként Manning megvédését is. A bírálatok egy jelentős része az újoncként remeklő Tony Ugoh felé irányult, aki másodévesként igencsak kiegyensúlyozatlan volt, ráadásul sérülések is gyötörték. Fontos szezon lesz ez számára, ha úgy képes játszani ismét,a hogy elsőévesként, akkor sokat segíthet mind a futó-, mind pedig a passzjátéknak. A jobb oldalon egy még többet ostorozott tackle játszik, a veterán Ryan Diem a running backek útját szinte sose tudta megtisztítani, és Manning megvédésében is voltak hiányosságai. Ha nem fejlődik, jövőre könnyen új kenyéradó után nézhet gigantikus fizetése miatt, de egyelőre biztosnak tűnik a helye a kezdőcsapatban. Az első számú csere tackle poszton (és eggyel beljebb, a guardoknál is) Charlie Johnson, aki tavaly a sérülések miatt mind a tizenhat találkozón kezdett, idén a csapat reményei szerint erre nem lesz szükség, de ha mégis sor kerül bevetésére, akkor képes kezdő színvonalon játszani a fal bármely részében, így igen értékes tagja a csapatnak. Dan Federkeil hasonló "jolly joker",  a fal bármely részén megállja a helyét, az más kérdés, hogy sokkal rosszabbul, mint Johnson, így neki még nem 100 %-os a helye a keretben. Helyére pályázik Corey Hilliard, Michael Toudouze és az újonc Brandon Barnes, közülük talán Hilliardnak van némi sansza. Guard poszton egy kicsivel kevesebb a kérdőjel, de nem sokkal: Ryan Lilja 2008-at a maródiak listáján töltötte, és ez volt talán a legfőbb oka a futójáték gyengélkedésének. Ha csúcsformában tér vissza, akkor hatalmas segítség lesz a támadógépezetnek. A baloldalon Mike Pollak próbál második szezonjában javulni valamennyit, ha leküzdi a tavalyi újoncbakikat, hosszútávú megoldás lesz, de ne feledjük, komoly riválisai is akadnak, az említett Johnson és Federkeil mellett a szintén sophomore Jamey Richard is a kezdő posztra ácsingózik, de egyelőre Pollak helye szilárd. Négy újonc guard is részt vesz az edzőtáborban, közülük reálisan csak a hetedik körös, nagy potenciállal rendelkező, hatalmas méretekkel megáldott Jaimie Thomas-nak van esélye túlélni az utolsó keretszűkítést, Tom Pestock és Kyle DeVan inkább a practice squadot célozhatja meg. A center poszt már nem ilyen bonyolult: Jeff Saturday helye bombabiztos, amíg egészséges, senkinek nem kell aggódnia a fal közepe miatt. Mögötte két másodéves, a guardként is bevethető Jamey Richard illetve Steve Justice várja az adandó lehetőséget, tavaly sérülések okán mindketten bizonyíthattak, és van bennük potenciál. Mindenesetre a támadófalat lesz a legérdekesebb figyelni mind az előszezon, mind az alapszakasz folyamán, a Colts támadásával kapcsolatos kételyekre mind-mind itt fogunk választ kapni.


A védelem - és így a védőfal - két ikonja a két DE, Dwight Freeney és Robert Mathis, két Pro Bowl-kaliberű játékos. Helyük nincs is megkérdőjelezve, de mivel futás ellen nem tartoznak az elitbe, szükség lesz idén is Raheem Brockra, aki sackgyűjtés helyett inkább a running backek megállítására szakosodott, és legalább annyira DT, mint end, rendkívül fontos eleme a csapatnak. A többieknek így kevesebb szerep jut, de a másodéves Marcus Howard jó eséllyel pályázik egy helyre az ötvenháromból.  Ezért minden bizonnyal a nagy potenciállal rendelkező passrusherrel, Curtis Johnsonnal kell majd megküzdenie, de akár mindketten ott lehetnek még a gárdával szeptemberben is. Amilyen erősek a Csikók a széleken, olyan gyengék középen, a defensive tackle poszt az egyik Achilles-sarka az együttesnek. A már említett Brock feltehetősen kevesebb szerepet fog idén itt kapni, mint az általa inkább preferált end poszton. Igazi kezdő valószínűleg nem lesz az Indy-nél, rotálni fogják  a játékosokat, akik közt egyetlen jó nevet sem találunk. Ed Johnson lehet a főszereplő, akit tavaly marihuána birtoklása miatt kellett mellőznie a gárdának, idén fontos lehet főleg a futás megállításában. Névrokona, Antonio Johnson tavaly úgy került a gárdához, hogy a Titans ötödik számú DT-je már nem fért be a csapatba, így a practice squadba helyezték, de Indianapolis-ban már kezdőnek is jó volt a szezon végére. Ott van még a második körös választott újonc, Fili Moala, akitől sokat várnak, és talán a második legtöbb játékidőt kaphatja, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket. Szintén a játékosbörzén szerezték meg Terrence Taylort, aki méreteivel kiemelkedik a Colts védelméből, szokatlanul nagydarab még a DT-k között is, kérdés, a Tampa-2 filozófiába hogy fog beleférni a Michigan növendéke. Bekerülhet még a csapatba Keyunta Dawson is, aki Taylor ellentéte, kifejezetten kicsi és gyors a posztra, és a rotáció tagja szeretne lenni a hasonló stílusú Eric Foster is. Érdekes kérdés az edzőtábor alatt, hogy hány defensive tackle tud megragadni a rosterben. Daniel Muir és Adrian Grady azonban maximum a practice squadban találhatja meg a helyét, de egyikük sem valószínű, hogy a csapattal marad az utolsó keretszűkítés után. 

A linebacker-sort megítélni igen nehéz, mivel bár nem kifejezett tacklegyárakból áll, a Tampa-2 sémába tökéletesen beleillő, passzvédekezésben is igen hasznos játékosokról van szó. Középen évek óta biztos pont Gary Brackett, és idén is ő az első számú jelölt a legtöbb szerelés elérésére. Mögötte csere történt, Buster Davis helyett immár Adam Seward várja a ritka lehetőségeket, amikor Brackett nincs a pályán, ezt akár előrelépésként is értelmezhetjük, és rá számítanak a special teamben is. Nehezebb a helyzet a két szélen. Clint Session, aki tavaly erős oldalon kezdett, és egyre javuló teljesítményével elégedett volt az edzői stáb, így idén is starter lesz, csak épp a gyenge oldalon, és még jobb produktumot várnak 2009-ben tőle. A túloldalon így a másodéves Philip Wheeler kezdhet majd, aki 2008-ban a speciális csapatrészben már bizonyított, és most a védelemben is megkapja az esélyt, ezzel az elmúlt két évben kezdő Freddy Keiahot a padra szorítva. Keiaho lesz az elsőszámú csere, de visszaverekedheti magát a kezdőbe, lévén Wheeler egyelőre kísérleti stádiumban van, nem láttuk még éles helyzetben az NFL-ben. Rajtuk kívül még Ty Hagler szerepe tűnik biztosnak, ő is fontos csere lehet, így a poszton elég mélynek mondható a Colts. A keretbe még bekerülhet egy LB, erre pedig több fiatal is pályázik: Jordan Senn hasznos special team-játékos és egyesek potenciált látnak benne, Mike Tauiliili egyetemének (Duke) büszkesége volt, és félelmetesen produktív tud lenni, Ramon Humber és Tyrell Sales pedig inkább csak töltelékként vesz részt az edzőtáborban, de ki tudja. Mindenesetre rendkívül mély ez a pozíció Indianapolis-ban, de a két szélső linebacker helyén nincs igazi klasszis a csapatban, kérdés, hogy teljesítenek Wheelerék.

A cornerbackek szerepe mindig kritikus a Tampa-2 rendszerben. Az Indy fiataljai pedig az elmúlt években többnyire kielégítően látták el feladatukat - amennyiben egészségesek tudtak maradni. Marlin Jackson talán a legsérülékenyebb a részlegből, pedig ő nem csak a passz, hanem a futás ellen is kulcsszereplő szokott lenni, csakúgy, mint párja, Kelvin Hayden, aki egyre jobb és jobb teljesítményt nyújt, mióta kiharcolta magának a kezdő helyet a csapatban. Mögöttük viszont a helyzet nem túl rózsás, első számú csere - és egyben nickelback - lesz Tim Jennings, aki azért gyakran követ el hibákat, de még szomorúbb, hogy Keiwan Ratliff távozása után rajta kívül szinte senki sem használható ezen részlegből. Michael Coe elképesztően törékeny, és nem is a legjobb megoldás, a többieknek pedig első számú célja az lesz, hogy megragadjanak a rosteren. TJ Rushing inkább returner, és abból is a gyengébb fajta, Dante Hughes nemigen vált be, a rookie Jerraud Powers inkább a special team tagjaként vívhatja ki a kerettagságot, Travis Key, Nick Graham, és Jacob Lacey pedig szinte reménytelenül küzdenek a túlélésért. Ha Jackson és Hayden végig egészséges marad, akkor egy ilyen jó passrush-sal elit szinten lesz az Indy passzvédelme, de ha Jennings-éknek be kell ugrani, akkor bajban lehet ezen a poszton a gárda.

A safety-knél is hasonló a helyzet: a sérüléseket elkerülve kiváló lehet a Colts, de ha hosszabb ideig mellőzni kell a kezdőket, nem lehetnek nyugodtak a csapat hívei. Bob Sanders, napjaink egyik legjobb és legsokoldalúbb védőjátékosa mind a passz, mind a futás ellen oroszlánrészt vállal, és ha idén legalább tizennégy meccset játszik, biztos helye van a Pro Bowlon. Társa, Antoine Bethea, szintén Pro Bowl-kaliber, elsősorban a passzvédekezés kulcsfigurája, és ő talán kevésbé sérülékeny, mint társa. Mögöttük viszont már csak Melvin Bullittot találjuk, aki azért nem kezdő szintű: sok szerelést hibáz el, nem sok drukker örülne, ha őt sokszor kellene a pályán látni. Matt Giordano inkább a special teamben alkot, nem pedig safety-ként, ugyanez igaz a másodéves Jamie Silva-ra, más pedig nem található a keretben. Ez az ötös könnyen ott lehet szeptemberben is, és a Sanders-Bethea kettősben lehet is bízni, no meg Fortunában, hogy elkerüljék őket a sérülések.


A special team évek óta borzasztó Indianaban, ezen próbálnak majd változtatni 2009-ben. Adam Vinatieri személyében neves rúgója van a csapatnak, de a punter poszton Hunter Smith bizony közel sem a liga elitjébe tartozott, sőt. Idén helyette új, fiatal játékos rúghatja el a labdát negyedik kísérleteknél, erre a West Virginia növendékének, Pat McAfee-nek van a legjobb sansza, de Tim Masthay  is megkísérli átvenni a liga legjobb keresztény zenészének helyét. Hasonlóval próbálkozik meg Shane Andrus, de Vinatieri kiszorítása már jóval nehezebb feladatnak tűnik. A visszahordás még rosszabb helyzetben van évek óta: tavaly Rushing hiányában Garcon és Ratliff volt a két returner, de ha elődjük 100 %-os állapotban is tér vissza, nem várható nagy javulás: nincs közepes képességű visszahordó sem a keretben. A csapatrész szereléseit van ki ossza, a frissen hozott Senn, Seward, Powers és a régiek, Giordano, Silva mind szívesen vesznek részt az ellenfél returnereinek levadászásában, és Justin Snow is elfogadható longsnapper.


És térjünk rá végül az edzői stábra, ahol a legtöbb a kérdőjel, és a legtöbb a változás. Kezdődött az egész Tony Dungy nyugdíjba vonulásával, a mester pótlására pedig kinevezték a korábbi irányító-trénert, Jim Caldwellt, azaz egy támadáshoz jobban konyító szakember vette át egy védőguru szerepét. Igencsak nehéz szituációban találta magát, hiszen a csapattól sikereket várnak, ő pedig hasonló szinten nem dolgozott még - az irányítóedzésben viszont már igen nagy rutinja van, legalább Manninggel jó a kapcsolata. Szintén távozott Caldwell ex-főnök, a támadást koordináló Tom Moore, azonban ő más minőségben továbbra is segíteni fogja a munkát, így feltehetően nem látunk nagy változást a Colts offense-ében. Nagyobb veszteség Ron Meeks távozása, aki Dungy-val együtt garanciája volt a jól működő Tampa-2 védelemnek, az ő defensive coordinatori posztját Larry Coyer örökölte meg, aki korábban a Bucs-nál dolgozott, így nem fog szisztémát váltani. Coyer védőfal-specialista, és elsősorban  ezt a részleget próbálta a saját filozófiája szerint formálni, kicsit nagyobb méretű játékosok megszerzésével, de ő sem volt még ilyen rangos pozícióban. A botrányosan teljesítő speciális csapatrész is új vezért kapott Ray Rychleski személyében, aki eddig egyetemi csapatok részlegeit készítette fel. Teljesen átszabták hát az edzői stábot, nagy kérdés, melyikük tud helyt állni, mert bizony az elődök magasra állították a mércét.

A Colts holtszezonja igazából a szokásost hozta: a szabadügynökpiacon saját embereik megtartására törekedtek, a drafton pedig a a maradék lyukakat próbálták betömni. A keret könnyen elég lehet a Super Bowlba kerüléshez, a trénerek helytállása jóval nagyobb kérdőjel, mint a játékosoké. De, ahogy Peyton Manning megszerzése óta szinte minden évben, most is az AFC South első-második helyére pályáznak a Csikók, méghozzá joggal.


Jacksonville Jaguars

Tavalyi mérleg: 5-11
Legfontosabb érkező: Tra Thomas OT
Legnagyobb veszteség: Mike Peterson LB

Az eddig vizsgált két gárdához viszonyítva a Jaguárok uborkaszezonja elég mozgalmasra sikeredett - kulcsemberek távoztak és érkeztek is, ami nem meglepő azok után, hogy a csapat csalódást keltő 5-11-es mérleget produkált csupán 2008-ban, pedig többen - köztük én is - áttörést vártak tőlük, és a Colts trónfosztását jövendölték - ez be is következett, csak a Titans hajtotta végre. Vessünk tehát egy közeli pillantást arra, hogy vághat neki a szezonnak a liga talán legkevesebb elkötelezett szurkolóval bíró, ám szimpatikus csapata.


Az irányítóknál nemigen történt markáns változás, pedig többen szerettek volna az öregedő David Garrard helyett új embert látni a center mögött, de Jack Del Rioék kitartottak a színesbőrű játékos mellett, olyannyira, hogy szinte senki más bevethető nincs a posztra. A rutinos, számtalan csapatot megjárt Todd Bouman kipróbált beugró, de ma már inkább harmadik számú QB-nak lehet nevezni, a többiek (a másodéves Paul Smith és az újonc Tyler Lorenzen) pedig örülnek, ha NFL keretben találják magukat szeptemberben. Garrardnak tehát egészségesnek kell maradnia, és 2007-es formájához kell visszatérnie, amikor csupán három interceptiont dobott, összehasonlításként tavaly tizenháromszor passzolt védő kezekbe, ez persze szoros összefüggésben áll azzal, hogy sokkal rosszabb védelmet kapott a faltól, ebben is javulnia kell majd a csapatnak.

Fred Taylor nélkül szinte nem is tudtuk elképzelni a Jacksonville-t, a franchise ikonját azonban idén lapátra tette a vezetőség, így kénytelenek leszünk hozzászokni a látványhoz. Ez plusz terhet ró Maurice Jones-Drew-ra, aki - szintén a fal hathatós közreműködésével - sokkal rosszabbul teljesített tavaly, mint 2007-ben. Most, hogy Taylor nincs, szinte egyedül kell majd cipelnie a Jaguárokat a földön, szokatlan szerep lesz ez számára, kérdés, hogy tud vele megbirkózni. Segítségére lehet Chauncey Washington, a másodéves futó idén biztosan több labdát fog kapni, mint tavaly, de őt is csak egyetemi szinten láttuk komolyabb feladattal ellátva. Alvin Pearman és Montell Owens (aki egyben fullback is) küzdhet még azért, hogy megragadjon az ötvenhárom fős keretben, kiegészülve az újonc Rashad Jennings-szel, aki inkább a practice squadba kerülhet. Jones-Drew-ék szerencséjére Pro Bowl-szintű fullback dolgozik a csapattal évek óta Greg Jones személyében, ő idén is kulcsfigurája lehet az észak-floridai alakulatnak, a rookie Brock Bolen pedig szinte reménytelenül küzd kiszorításáért.

Az elkapókkal évek óta meggyűlik a baja a Jax-nek, idén is nagytakarítás és teljes megújulás történt a javulás érdekében. Távozott Matt Jones, Jerry Porter, Dennis Northcutt és Reggie Williams is, egyikük sem volt megfelelő, így teljesen új emberekkel kell majd Garrardnak dolgoznia, de emiatt nem hinném, hogy szomorkodna. Érkezett ugyanis a veterán Torry Holt, aki évek óta a legjobb képességű receiver a Jacksonville öltözőjében, ő minden bizonnyal kezdeni fog, a többiek szerepe azonban nem tisztázott. Két újonc, Jarrett Dillard és Mike Thomas is csatlakozik a gárdához, előbbi inkább erős, biztos kezű, míg utóbbi inkább szélvészgyors, hosszú passzokra alkalmas WR, most mindkettejüknek ott a lehetőség, hogy azonnal betörjenek a profik közé. Rajtuk kívül csak azok vannak, akik tavalyról maradtak: a korábban első körben húzott Troy Williamson és a nem túl sok szerephez jutó Mike Walker. Az edzőtábor során a csapattal dolgozik még néhány zöldfülű, de sem Tiquan Underwood, sem Nate Hughes, sem Maurice Dupree, sem Todd Peterson, sem Clarence Denmark, sem Andy Strickland nem valószínű, hogy túléli az utolsó keretszűkítést, legfeljebb egyiküknek lehet erre esélye. Bár teljesen kicserélődött az elkapósor tavalyhoz képest, nem igazán sikerült megerősíteni ezt a részleget, de nem is igazán gyengült - mivel ezen a szinten nem is igazán lehetett volna tovább gyengíteni ezt a csapatrészt.

Bár ilyen receiverek mellett elvileg sok lehetőség jut a tight endeknek, mégsem éltek ezzel az elmúlt években a részleg tagjai. Talán idén Marcedes Lewis kitör, és a liga jobb TE-jei közé emelkedik, ebben bízik minden szurkoló. Miután George Wrighsternek megmutatták a kijáratot, más opciója nem igazán van az együttesnek, mivel az első számú csere Greg Estandia eddig semmit nem bizonyított, a többiek, akik beférhetnek a keretbe pedig még kevésbé biztatóak, mint ő. Zach Millert idén a hatodik körben húzták a drafton, Richard Angulo pedig már több csapatnál próbált szerencsét, de sehol sem alkotott maradandót, kettejük közül valaki bekerülhet még a keretbe. Nem túl biztató a helyzet ebben a csapatrészben sem, pedig Garrardnak nem jönne rosszul egy plusz célpont, megbízható kezekkel.

A támadófal már többször említett Achilles-sarka volt tavaly a Jaguars-nek, ám nehéz őket korholni, hiszen teli voltak sérültekkel, főleg a belső posztokon fordultak ezek elő. Két kezdő guardjuk, Maurice Williams és Vince Manuwai tizenöt-tizenöt meccset voltak kénytelenek kihagyni, és bár Uche Nwaneri viszonylag jó helyettesnek bizonyult, másik beugrót nem igazán sikerült találni, aki pedig lehetőségként felmerült (Chris Naeole, Milford Brown, Tutan Reyes), már nem tagjai a keretnek. Idén, amennyiben bármelyik OG kidőlne, Nwaneri mellett a fiatal Cameron Stephenson, valamint a centerposzt egyes számú beugrója, Dennis Norman állna bevetésre készen, illetve talán a második körös kiválasztott újonc, Eben Britton bár tackle, de guardként is be tud segíteni. Középen Brad Meester osztja majd a snapeket, amíg egészséges, de tavaly ő is hat mérkőzésről hiányzott, helyettese pedig a már említett Norman, valamint két újonc, Cecil Newton és Drew Miller lehet az idén, bár utóbbi kettő inkább csak töltelékként van az edzőtáborban. Nagyobb változások történtek a fal szélén, távozott ugyanis a bal oldali tackle, Khalif Barnes. Pótlását a drafton és a szabadügynökpiacon próbálta megoldani a vezetőség, és ez sikerült is: az Eagles kitűnő veteránja, Tra Thomas ugyanis Jacksonville-ben folytatja, és hogy a cseresor se maradjon el különösebben, az első körben a hatalmas tehetség Eugene Monroe-t választották ki, ők küzdhetnek majd a kezdő pozícióért. Thomas az esélyesebb, az egyelőre még megfelelő szerződésre váró Monroe-nak 2010-től nyílhat emg az út a kezdőcsapatba. A túloldalon Tony Pashos maradt tavalyról, de miután eleresztették Charles Spencert, nyakára hozták az Arizona egyetem növendékét, Eben Brittont, aki szintén a jövő embere lehet, addig beugróként tanulhat a többiektől. Rajtuk kívül a veterán Jordan Black próbál megragadni a csapatban, de a két jó helyen kiválasztott újonc mellett nem sok esélye van erre. A fal tehát remekül fest a jelenben és a jövőben még inkább, talán van elegendő minőségi csere is, de egy olyan sérüléshullámot, mint amit tavaly szenvedett el az alakulat, nem biztos, hogy túl tudnak élni.


Bár a védőfalban nem történt annyi személyi változás, mint a támadóknál, mégis megváltozhat az egyes játékosok játékideje. Az egyetlen jelentős távozó a defensive end Paul Spicer, akinek azonban helyettesítése megoldott, a tavalyi draft első két Jaguars-választottja, Derrick Harvey és Quentin Groves ugyanis ezen a poszton játszik. Rajtuk kívül a rutinos Reggie Hayward küzd a kezdő pozícióért, de feltehetően mindhárman megfelelő mennyiségű játékidőhöz juthatnak majd, egyfajta rotációs rendszerben. A trión kívül azonban nincs igazán jó passrusher a keretben, Jeremy Mincey, James Wyche és az újonc Julius Williams izgulhatnak a keretszűkítéseknél, kettő vagy három sikeres lehet közülük, és megragadhat szeptemberig az együttesben. Középen 2008-ban már nem a rettegett Stroud-Henderson duó rombolt, mivel Stroudot elcserélték Buffaloba, és bizony nem sikerült hasonló szintű játékossal pótolni. Feltehetően idén is Rob Meier és Derek Landri fogja váltogatni egymást John Henderson mellett, de talán a fiatal Landri átveszi a stafétabotot és inkább őt fogják favorizálni az edzők. Szintén lehetőséget kaphat az idei harmadik körös választott Terrence Knighton is, és a keretbe szeretne kerülni Atiyyah Ellison, Jonathan Lewis, Jeremy Navarre és Montavious Stanley is, egy-kettő közülük is minden bizonnyal sikerrel jár. Ez a csapatrész erőssége lehet a gárdának, szükség is lesz arra, hogy nyomást helyezzenek az ellenfél irányítójára, mert a secondary helyzete már nem ilyen rózsás.

De előbb foglalkozzunk a linebackerekkel. Tavaly Mike Peterson, az egykori vezér elvesztette kezdő állását szezon közben, és középen Daryl Smith próbálkozott az ellenfelek megállításával, ez azonban változni fog az idén, mivel Smith ezentúl a gyenge oldali LB szerepét veszi át, és a rendkívül alulértékelt Justin Durant lesz az MLB Mel Tucker döntése alapján. A szintén fiatal Clint Ingram pedig maradhat az erős oldali kezdő, ez a hármas elég jónak számít még ebben az erős csoportban is, futás ellen különösen jók, azonban mögöttük nem igazán található használható csere. A másodéves Thomas Williams lehet Durant első számú váltótársa, erős oldalon a hasonlóan zöldfölű, eddig inkább special teamben alkalmazott Tim Shaw lehet beugró, és a gyengeoldali backup, Brandon Iwuh sem áll igazi tacklegyár hírében. Tulajdonképpen egy sérülés tönkreteheti ezt a részleget, amelynek tagságáért küzd még több fiatal is (Russell Allen, David Holloway, Johnny Williams, Lamar Myles), de legfeljebb egyiküknek juthat hely a végső ötvenháromban, ám még valószínűbb, hogy az említettek szabadügynökként kezdik meg az idei szezont.

A cornerback poszton mindenkinek először Rashean Mathis ugorhat be, és teljes joggal: a franchise egyik arca a kitűnő CB, de egyrészt sérülékeny (tavaly négy találkozóról hiányzott), másrészt gyakorlatilag nincs társa, márpedig általában legalább két corner van a pályán. Tavaly érkezett Drayton Florence erre a helyre, de sok sérülése és gyenge játéka miatt ma már nem tagja a csapatnak, így az eredetileg safety-nek szánt Brian Williams lesz továbbra is Mathis túloldalán, aki pedig nem kezdő szintű játékos, hiába kiváló nickel. A szurkolók abban bíznak, hogy a harmadik körben kihúzott újonc, Derek Cox már az idén komolyabb szerepet vállal, legalább nickelback lehet, és első számú beugró. Rajta kívül az inkább returner Brian Witherspoon, eddig alig-alig látott Scott Starks, és néhány zöldfölű vár majd bevetésre, már ha bekerülnek a csapatba, de Pete Ittersagen, Mesphin Forrester, Tyron Brackenridge és Kennard Cox kevés eséllyel indul harcba egy helyért a keretben. Egyiküknek talán sikerülhet, hiszen a CB poszton mindig fontos, hogy legyen elég ember a csapatban.

Azért lehet a cornereknek esélye a csapatba kerülésre, mert igen kevés safety dolgozik jelenleg a Jaguars edzőtáborában, szám szerint négy. Közülük Reggie Nelson nagy kérdőjel, hiszen egy csodálatos újoncidény után visszaesett 2008-ban, és nem tudhatjuk, melyik arcát látjuk majd az idén, ennek ellenére ő a legbiztosabb pontja ennek a szekciónak... párja Sean Considine lesz valószínűleg; a Philadelphia-tól megszerzett játékos pedig elég ingadozó, gyakorlatilag egy extraklasszis megoldása után amatőr hibát véthet, abszolút megbízhatatlan, bár a special teamben igen hasznos tud lenni. Cseréje a detroiti süllyedő hajóból kimentett tehetséges Gerald Alexander lesz, aki akár ki is szoríthatja őt, rajta kívül még Marlon McCree-t foglalkoztatja a Jax, mást nem, így itt nincs harc a csapatba kerülésért, csupán a játékidőért, de azért akár igen komoly is lehet az előszezon folyamán.


A speciális csapatrész átlagos volt az elmúlt esztendőkben Észak-Floridában, és ez várhatóan idén sem lesz másképp. Josh Scobee marad a kicker, annak ellenére, hogy egyre többet hibázik, tavaly kísérleteinek alig háromnegyedét értékesítette. A punter helyéért nagy csata várható: a tavaly sérülést szenvedett Adam Podlesh-nek meg kell küzdenie a helyette jól rugdosó Steve Weatherforddal,  érdekes rivalizálás lehet az övék a preseason alatt. A ligában szinte példátlan módon a longsnapper poszton is hasonló küzdelem tapasztalható a veterán Joe Zelenka és riválisa, Jeremy Cain között, bár előbbi azért jobb eséllyel indul, a lényeg, hogy itt nem lesz gondja a Jaguároknak. Visszafutójuk a már említett villámgyors Brian Witherspoon, ebben esetleg Mike Thomas segíthet be neki, mivel Maurice Jones-Drew növekvő szerepe kizárja azt, hogy returnerként is pályára lépjen. Rajtuk kívül még ennek a részlegnek a tagja lehet Sean Considine, Montell Owens és Tim Shaw is, valószínűleg nem ettől a szekciótól kell majd a szezon alatt rettegni a Jaguars híveinek.


Az edzői stábot a tavalyi csalódások során és után is sok kritika érte, különösen Jack Del Rio főedző menesztéséről szóltak pletykák. Del Rio vagány tréner, messze a legtöbbször kísérel meg negyedikre is nekimenni punt helyett, és híres volt motivációs erejéről, azonban ez 2008-ban megkopott kritikusai szerint. Ám mivel közvetlen a tavalyi idény előtt kapott szerződéshosszabbítást, a vezetőség bizalmat szavazott neki 2009-re is, de ne legyen kétségünk afelől, hogy ha az egykori linebacker ismételten negatív mérleget produkál, megmutatják neki a kijáratot. A támadókért immáron harmadik esztendeje Dirk Koetter a felelős, aki annak idején passzguruként érkezett a csapathoz, viszont ezzel a játékosanyaggal természetesen inkább a futásra teszi a hangsúlyt, de tőle várják azt, hogy kiegyensúlyozotabbá váljon az offense. A defensive coordinatori állás Jacksonville-ben kész átjáróház: három év alatt három szakember is elfoglalhatta ezt a posztot. Most Gregg Williams helyett a Clevelandből importált Mel Tucker lesz a védők főnöke, és személye miatt várható, hogy több alkalommal is 3-4-es felállásban láthatjuk majd a Jaguárokat. Erre alkalmas lehet többek között Quentin Groves, aki annak idején a 3-4-es OLB prototípusának lett kikiáltva, de eddig nem próbálhatta ki magát ebben a rendszerben a profik között. Természetesen a 4-3 marad a szisztéma alapja, a 3-4 inkább csak ritka meglepetésként fordulhat elő a Jaguars védelmében.


A Jaguars hívei tehát javulást várnak, és a sérülések elkerülésével egy jobb szezon össze is jöhet a Jaguároknak, azonban ne felejtsük, hogy az AFC South egy igencsak erős divízió, a Titans tavaly az alapszakasz legjobbja volt, a Colts évek óta bajnokesélyes, a Texans egyre javul, nehéz dolga van tehát Del Rio bandájának 2009-ben, de mivel ők sem éppen gyengék, nagyon izgalmasnak ígérkezik az idén ez a csoport.


Tennessee Titans

Tavalyi mérleg: 13-3
Legfontosabb érkező: Jovan Haye DT
Legnagyobb veszteség: Albert Haynesworth DT

Tavaly a Titánok mindenkit megleptek tíz meccses győzelmi szériájukkal, majd a liga legjobb alapszakasz-mérlegével, ám Jeff Fisher tanítványai talán rutintalanságból, talán szerencsétlenségből, de kikaptak a Baltimore-tól első playoff meccsükön, így felemás érzéseket hagytak a szurkolókban. A csapat ikonja, Albert Haynesworth távozott, pótlására nagy erőket mozgósítottak, de nem sok hasonló képességű játékos van a világon, így nagy kérdés, mekkora változást hoz ez 2009-ben, és természetesen egyebek is történtek az offseason során Nashville-ben, vegyük ezeket górcső alá.


Az irányítók helyzete érdekes, miután a tavaly Vince Young sérülése miatt beugró veterán Kerry Collins magabiztosan rájátszásba vezette a csapatot, csinálta, amit kellett: a biztos rövidpasszokat nagy hatékonysággal hajtotta végre, a többit elintézték a futók. Young csodálatos újoncidénye után visszaesett, és Collins remeklése miatt nem volt esélye bizonyítani, csupán hangzatos nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet. Elcserélése is felmerült, de egyelőre csereként Titán marad. Collins és Young mellett a keretbe kerülhet még a már sok helyen megfordult Patrick Ramsey, aki kipróbált backup, de a Titans-nek szokása két QB-val nekivágni a szezonnak. Az Arkansas növendéke, a rookie Alex Mortensen pedig a practice squadban szeretne egy helyet elfoglalni.

A futás volt az elmúlt években a húzóágazat offense terén, és tavaly egy új arc, Chris Johnson kápráztatta el a szurkolókat ezen a poszton - újoncként rettenetesen gyorsan berobbant a liga legjobb futói közé az egykori East Carolina játékos. Jeff Fisher nyilatkozata szerint pedig még ennél is jobb lehet az idén, mivel tavaly újoncként sokszor kímélték, és nem próbáltak ki mindent, amit szerettek volna Johnsonnal. De nem ő az egyetlen fegyvere a Tennessee-nek, ott van még az erőfutó LenDale White, aki a touchdownokat gyártotta tavaly a csapat számára, és 2007-ben bizonyította, hogy kezdőként is megállja a helyét. A nyár folyamán eléggé lefogyott, állítólag sokkal gyorsabb lehet, erejéből viszont semmit sem vesztett, az ellenfeleknek nehéz dolga lesz megállítani ezt a duót. A csapattal van még a 2007-es draft második körében megszerzett Chris Henry, aki idén talán komolyabb szerephez jut, a special teamben remeklő Quinton Ganther, a tavaly practice squadba bekerülő Rafael Little, az idén ötödik körben draftolt, egyetemi karrierje során elképesztően produktív Javon Ringer, valamint a szintén újonc Rodney Ferguson is. Közülük egy, esetleg kettő kerülhet be a keretbe, nagy küzdelem várható a preseason alatt közöttük, mindenesetre ez egy igen erős posztja a gárdának. És akkor még nem beszéltünk a fullbackekről, Ahmard Hall ugyanis rendkívül alulértékelt, kitűnő blokkoló, és futásokkal és elkapásokkal is segítette tavaly a csapatot kulcsszituációkban is; szintén ezt a posztot játssza a speciális csapatrészben kulcsszerepet vállaló Casey Cramer, akinek azonban még ki kell érdemelnie helyét a rosteren.

Az elkapókkal már régóta nem ilyen jó a helyzet, gyakorlatilag Derrick Mason eleresztése óta nem volt tisztességes receiver Nashville-ben. Tavaly Justin Gage elfogadhatóan teljesített, amikor pályára tudott lépni, a playoffban pedig különösen jó volt a biztos kezű játékos, de nem nevezhető első számú WR-nek, márpedig az idén is az lesz. A csapat második leghatékonyabb fegyvere a poszton Brandon Jones volt, de ő 2009-től San Franciscoban folytatja, és távozott Justin McCareins valamint Roydell Williams is, így új opciók után kellett nézni a vezetőknek. El is hozták a Pittsburgh hosszabb játékokra specializálódott spílerét, Nate Washingtont, és a drafton sem felejtkeztek el a pozícióról - szokásukkal ellentétben az első körben kiválasztottak egy receivert Kenny Britt személyében, aki akár illik is a rendszerbe, de kockázatos húzás. Rajtuk kívül nagyobb játékidőért harcol a másodéves Lavelle Hawkins, a returner Chris Davis, valamint az alig látott Paul Williams is. A keretért küzd velük a frissen szerzett visszahordó, Mark Jones, valamint a draft után szerzett újoncok, azaz Dominique Edison, Dudley Guice és Philip Morris is,  de ezen trió inkább a practice squadba kerülhet csak be szeptembertől. Valamennyivel tehát jobb lett ez a szekció, de továbbra sincs igazi kezdő szintű playmaker, ami megnehezítheti Collins dolgát.

A tight end pozíció igencsak fontos a csapatnak a gyenge elkapósor miatt, és ennek megfelelően sok használható játékost találunk itt. Először is a franchise tag segítségével megtartott alulértékelt Bo Scaife-et kell megemlítenünk, aki a legmegbízhatóbb és leggyakrabban használt célpontja Collins-nak, így megtartása kulcskérdés volt. Mögötte ott van a veterán klasszis Alge Crumpler, akinek azonban minden egyes játékpercért kőkeményen meg kell küzdenie majd a fiatalokkal: a másodéves Craig Stevens szeretne több lehetőséghez jutni, és az idén harmadik körben kiválasztott Jared Cook is szeretne a keretbe kerülni, de lehet, hogy idén még csupán a practice squadban szorítanak neki helyet. Akárhogy is, a liga egyik legmélyebb TE-sorával rendelkezik a Titans, és Scaife vezérletével idén is oroszlánrészt vállalhatnak a támadóegység sikerében.

Nem véletlen, hogy ilyen gyenge elkapókkal is hatékonyan passzol rövidebb távra Collins, még kevésbé a sors fintora az, hogy a futás ilyen jól működik - mindennek a kulcsa a támadófal, amely az NFL három legjobb OL-e közé tartozik. A két tackle, a bal oldali Michael Roos és a jobb oldali David Stewart kitűnő munkát végeznek mind a passz, mint a futás segítésében, és még hosszú ideig szerződés köti őket Nashville-be, így amennyiben elkerülik őket a sérülések, sokáig garantálva van egy színvonalas fal Tennessee-ben. Mögöttük azonban Daniel Loper elengedése után nem áll jól a gárda - ezért is draftolták a vezetők Troy Kropogot az idén, aki színvonalas csere lehet egy-két év alatt, Stewart mögött tanulhat mindenesetre. Roos cseréje a fiatal Mike Otto, őt nem láttuk még tétmeccsen, velük küzd majd a keretbe kerülésért Cory Lekkerkerker, aki tavaly Miamiban volt cserejátékos. Kicsit beljebb sem rosszabb a helyzet, mivel kipróbált veteránok blokkolnak, Eugene Amano és Jake Scott személyében, a center pedig a feltehetően utolsó szezonját taposó (bár ezt már sokszor mondták az elmúlt években) Kevin Mawae lesz. A cseresor itt is sokkal gyengébb, bár Mawae mögött Leroy Harris tavaly a rájátszásban jól játszott, rajta kívül azonban senki sem játszott még tétmeccsen. Jason Murphy, Fernando Velasco és Doug Datish akár center is tud lenni,  Ryan Durand nem, de ez Harris miatt tulajdonképpen jelentéktelen, nagy verseny lesz ezen fiatalok között a feltehetően két, de lehet, hogy csupán egy csereguard helyért, ugyanis Lekkerkerker akár guardként is elképzelhető. Mindenesetre ez ugyan erős egysége a Titánoknak, azonban egy-két sérülés, és komoly bajba kerülhet a Fisher-banda.


A védőfal a Titans szimbóluma volt az elmúlt két esztendőben, azonban idén elveszítette leghíresebb és legfontosabb tagját, Albert Haynesworth-t, aki csillagászati összegért igazolt Washingtonba. Pótlása bizony nehéz lesz, bár tavaly már nélküle is tudott eredményt elérni a gárda (a Steelers elleni alapszakasztalálkozót sérülés miatt kihagyta), és mindenkinek sok pihenőt biztosít a rotációs rendszer, amelyet alkalmazott már tavaly a csapat. Idén ez csak továbbfejlődhet, mert Haynesworth távozásával is mélyült a poszt a csapatnál. Így nem igazán beszélhetünk kezdőkről; a legtöbb játékidő talán Tony Brownnak és az új szerzemény Jovan Haye-nek juthat, de a tavaly remek újoncidényt produkáló Jason Jones-tól és a megbízható Kevin Vickerson-tól is sokat várnak a szurkolók. Mivel ezt a négyest az edzők nem érezték elegendőnek, a draft második körében a nagy tehetség Sen'Derrick Marks-szal is megerősítették a részleget, ők öten biztosan ott lesznek az ötvenhármas keretben, és LaJuan Ramsey valamint Mitch King is a csapatba kerülésért fog küzdeni az előszezonban. Természetesen Haynesworth hiányát megszenvedhetik az így jobban őrzött defensive endek is, de azért nem kell félteni Kyle Vanden Bosch-ékat, akiket szintén folyamatosan rotálni fognak, bár Vanden Bosch játékideje valószínűleg magasabb lesz a többiekénél. Mellette a veterán Jevon Kearse, valamint kitűnő fiatalok, a tavaly már bizonyított Jacob Ford és David Ball, a kevés lehetőséggel kiválóan élő William Hayes, és a fiatal Larry Birdine lehet benne a rotációban, bár utóbbi csapatba kerülési esélyei alacsonyak. Bár nagy Al nélkül nem az igazi ez a csapatrész, a ligában nincs még egy ilyen mély védőfal, és ez továbbra is elit szinten tarthatja a részleget.

A linebackereknek tavaly egyszerűbb dolguk volt a kitűnő fal miatt, és a passzvédekezésbe is be tudtak segíteni, idén azonban minden bizonnyal nehezebb feladat előtt áll a részleg. A vezér továbbra is a veterán Keith Bulluck lesz, aki a gyenge oldalon osztogatja a szereléseket; mivel idővel őt is utoléri a kor, a drafton minőségi cserét próbáltak szerezni mögé, és ez Gerald McRath személyében össze is jött, bár idén még nem fog nagyobb szerepet kapni. Középen Stephen Tulloch kezdhet, immár végleg átvéve Ryan Fowler helyét, aki a special teamben betöltött fontos szerepe mellett bármikor bevethető a védelemben is. Erős oldalon David Thornton lesz az elsőszámú játékos, aki 2007-ben kitűnően játszott, tavaly aszonban erősen visszaesett - idén az említett okok miatt javulnia kell. Rajtuk kívül még a csapattal dolgozik Stanford Keglar, aki tavaly újoncként a legtöbb tacklet szerezte a speciális csapatrészben, idén talán a defense-ben is lehetőséget kap, valamint Colin Allred és Josh Stamer is, akiknek szintén részük van a returnerek levadászásában. Első ránézésre erős közepes részlegnek tűnik az LB-sor, de a cserék közül egyedül Fowler az, aki azonnal bevethető, így a sérülések elkerülése kulcsfontosságú lesz itt is a csapat számára.

A cornerbackek számára létfontosságú, hogy a védőfal megfelelő nyomást helyezzen az irányítóra, ráadásul amint már említettem, a linebackerek besegítése is elmaradhat az elülső négyes gyengülése miatt, ezért érdekes lesz figyelni a Titánok CB-it, hogy képesek lesznek-e ugyanolyan jók lenni, mint 2008-ban. A hetedik körös választásból hamar sztárrá avanzsált Cortland Finnegan agresszív, kemény játéka garancia lehet arra, hogy jövőre sem okoz csalódást a drukkereknek, de hosszú labdákkal még megzavarható. Túloldalán továbbra is a rutinos Nick Harper kezdhet, aki bár 2007-ben nehezen szokott át a Tampa-2 védekezésből a Titánok rendszerébe, de tavaly már magabiztosabb volt, nem hibázott el sok szerelést, ebben bíznak Tennessee-ben. Mögöttük azonban elég nagy az űr, Chris Carrtól, Eric Kingtől és Reynaldo Hilltől ráadásul meg is szabadult a vezetőség, érkezett helyettük a Houstonból DeMarcus Faggins, valamint Ryan Mouton a Hawaii egyetemről a draft harmadik körében, akinek stílusa emlékeztet Finneganére. A csapatba szeretne kerülni még Cary Williams, Tanard Davis, Jason McCourty és Jeremy Haynes is, közülük azonban legfeljebb egy élheti túl az utolsó keretszűkítést, egy-kettő pedig a practice squad tagja lehet. A Finnegan-Harper páros eddig jól végezte a dolgát, de fontos, hogy ne sérüljenek le, és az is, hogy a védőfal nyomása az irányítókon ne csökkenjen radikálisan, különben bajban lehetnek a Titánok cornerbackjei.

Safety poszton kicsit jobb a helyzet, mivel két Pro Bowl-szintű játékos játszik a poszton Chris Hope és Michael Griffin személyében. Bár Hope teljesítménye visszaesett a korábbiakhoz képest, így is meghívást kapott Hawaii-ra 2008-ban, Griffin pedig másodévesként játszott olyan jól, hogy az AFC legjobbjai közé válogatták. Mellettük még a nickelback Vincent Fuller is remek teljesítményt nyújtott,  bár ő néha túlságosan akar, így elhibázza a szerelések egy részét. Mellettük Donnie Nickey, Tuff Harris és az újonc Nick Schommer küzd a vélhetően egy, esetleg két elérhető szabad helyért a safety-knél, közülük Nickey-nek, mint a special team alapemberének remek esélye van beférni a végső ötvenháromba. A liga egyik legjobb safety-sora áll tehát Jeff Fisher rendelkezésére, amelyre mind  passz, mind a futás ellen szükség lesz.


A special team már többször szóba jött, most térjünk ki ezekre a ritkán emlegetett hősökre. Rob Bironas az elmúlt években a liga egyik legjobb rúgójává nőtte ki magát, őt a holtszezon folyamán meg kellett tartani; ez sikerült is, és annyira bíznak benne, hogy senkit nem hoztak a nyakára versenytársnak. Érkezett viszont az újonc AJ Trapasso, hogy a veterán Craig Hentrich riválisa, esetleg a jövőben utódja legyen, idén neki inkább a practice squad lehet a realitás. A longsnapper továbbra is Ken Amato, aki a legjobbak közé tartozik szerelések számában a posztján, míg a visszahordó személye mindenképpen változik Chris Carr távozását követően, amennyiben szeptemberig a csapattal marad Mark Jones, ő lesz az utódja, amennyiben nem, Chris Davis és Ryan Mouton lehetnek a szerencsések. Természetesen nem csak ők alkotják ezt a csapatrészt, a franchise híres arról, hogy sok itt is használható játékost szerez meg, így Nickey, Ganther, Fowler, Cramer, Keglar, Fuller és Davis is hasznos tagja a szekciónak, amely a liga első felébe tartozik mindenképpen.


Az edzői stáb élén Jeff Fisher helye immár tizenötödik éve megkérdőjelezhetetlen, mióta a franchise Tennessee-be költözött, senki más nem kormányozta még a Titánok hajóját, csak az egykor még a Houston Oilers által szerződtetett tréner, aki messze a legrégebben egy helyen dolgozó főedző az NFL-ben. Támadóedzője a korábban megszokott Mike Heimerdinger, Nashville-ben második periódusának második évét kezdi meg, és bármennyire szereti a passzokat,mindig játékosanyaghoz illő legmegfelelőbb játékrendszert, jelenleg az erős falra és a futójátékra épít. A kitűnő védelem vezére, Jim Schwartz elhagyta az együttest, mivel főedzői állást kapott Detroitban, így az amúgy védelemhez értő Fishernek utód után kellett néznie, és a secondary főnökét, Chuck Cecilt léptette elő defensive coordinatornak. Cecil játékosként híres volt kemény ütközéseiről, így nem várhatunk nagy szisztémaváltást, kőkemény agresszív védelmet láthatunk majd a Titánoktól a jövőben is.


Nehéz lesz megismételni a csapatnak a 13-3-as mérleget, mert ilyen jól teljesíteni Pro Bowl-kerettel is nehéz, de Haynesworth nélkül is az AFC South egyik esélyese a Tennessee, de amilyen nyitott ez a divízió, ha nem figyelnek, és a sérülések sem kímélik őket, az utolsó hely sem lehetetlen...
 

Rajnai Gergely (Rajna)