Super Bowl XLV beharangozó V.

Pittsburgh Steelers

Mike Tomlin az ifjabbik bajnokjelölt tréner, jelenleg harmincnyolc esztendős. Rövid játékoskarrierjét követően 1995-ben a VMI egyetem elkapóedzőjeként kezdte meg munkásságát, és ’99-ig nem is foglalkozott védőkkel. Ekkor a Cincinnati Bearcats NCAA-gárdájánál kapta meg a defensive back-ek edzésének feladatát, amit olyan jól végzett, hogy 2001-re már az NFL-ben kapott állást, a Tampa Bay Buccaneers-nél gardírozhatta a DB-ket. Ekkoriban olyan társai voltak, mint a főedző Tony Dungy, a defensive coordinator Monte Kiffin, a segédedző Raheem Morris, a védőfal edzője, Rod Marinelli, vagy később Dungy utódja, Jon Gruden, a legendás védőspecialista Kiffin-en kívül mind voltak már NFL vezetőedzők, egyszóval kitűnő társasággal dolgozhatott együtt, egészen 2006-ig, amikor a Minnesota Vikings a védőegység koordinátorává nevezte ki, és kitűnő munkát végzett (a liga nyolcadik legjobb védelme volt ekkor a Vikingeké).

Ennek elismeréseként 2007-ben a legendás Bill Cowher utódául őt választotta ki a Steelers vezetősége, így megkaphatta első főedzői állását, amelyet a mai napig betölt. Ő a Pittsburgh történetének első afroamerikai trénere, az NFL történetében pedig mindössze a tizedik. Mindenki kíváncsian várta, mit fog tenni, ugyanis az ő általa kedvelt védelmi séma nem az, amit a Steelers korábban hatékonyan alkalmazott, Tomlin azonban nem erőltette rá saját elképzeléseit a segédedzőkre, meghagyott majdnem mindenkit abban a pozícióban, ahol volt, eddigi talán legjobb döntése az volt vezetőedzőként, hogy Dick LeBeau védőedzőnek szabad kezet adott a defense kialakításában. Első évében 10-6-os mérleggel nyerte meg a Pittsburgh csoportját, de a playoff első körében a Jacksonville elütötte őket a nagyobb meglepetéstől. 2008-ban azonban már nem volt megállás: egy rendkívül domináns védelem vezérletével minden idők legfiatalabb főedzőjeként nyerte el a Lombardi-trófeát. Tavaly azonban részben kulcssérüléseknek köszönhetően a defense nem működött úgy, ahogyan szokott, így hiába a sokat javult támadójáték, egy borzalmas szériának köszönhetően a playoff – és ezzel a címvédés – csak álom maradt. Az idei évben azonban a holtszezonbeli botrányok és az év eleji „nehezítések” ellenére sikerült ismét megnyerni az AFC-t, a védelem újra régi fényében csillog, és a támadók is a tavalyi önmagukat idézik.

Tomlin maga is remek stratéga, de kétségkívül a Steelers kitűnő taktikáinak sokkal inkább koordinátorai a felelősei, ő elsősorban motivátor, és kiváló vezér. A védelmet Dick LeBeau szinte teljesen szabadon igazgatja, a Tomlin által alkalmazott szisztémáknak szinte nyoma sincs. A közelmúltban a Hírességek Csarnokába is beválasztott tréner a Steelers legújabb kori dominanciájának egyik kulcsa, az ő 3-4-es rendszere, amelyet a többek között általa kidolgozott zone blitzek segítségével igencsak megkeseríti az ellenfél támadóinak életét. Évek óta trend, hogy elsősorban a védőfalra és a linebackerekre épít, a secondary-ben viszonylag gyengébb emberek is megoldják azt a feladatot, amit rájuk szab – a gyakori zónák pedig kihozzák ezekből a középszerűnél alig jobb – tisztelet a kivételnek (Troy Polamalu) -  játékosokból a legjobbat. Sémája rendkívül sok labdaszerzést is eredményez, amely szintén a Steelers sikerének egyik kulcsa.

A támadókat a szurkolók által sokat szapult Bruce Arians gardírozza, mióta Mike Tomlin előléptette 2007-ben. Bár többször „érdekes” játékokat hív, nem szabad elfelejteni, hogy sikeresen alakított át egy alapvetően futó csapatot egy kiváló passzoló egységgé, amely a támadófal hiányosságai ellenére remekül funkcionál, ez pedig nem kis szó az NFL-ben.

Green Bay Packers

Mike McCarthy, a Packers főedzője a trénerek között átlagosnak számít több tekintetben: negyvenhét éves, végigjárta a szamárlétrát, első edzői állása szülővárosa egyetemén, a Pittsburgh-ön (nem tévedés, McCarthy hatalmas Steelers szurkoló volt ifjoncként) volt az irányítók koordinálása 1989-től, majd ’92-ben az elkapókat vállalta át. Ekkoriban még olyannyira keveset keresett, hogy másodállásban egy pennsylvaniai autópályán ellenőrzött matricákat a megélhetéshez. 1993-ban aztán jött a hívás, és állást kapott az NFL-ben, méghozzá a Kansas City-nél, ahol egészen 1998-ig dolgozott, többek között az irányítókkal. 1999-ben került először Green Bay-be, azonban a szezon után a teljes edzői stábot menesztették a Packers-től, így kerülhetett New Orleans-be, ahol életében először offensive coordinator lehetett. Első évében az év legjobb segédedzőjének is választották,  mivel Ricky Williams vezetésével egy igen hatékony támadóegységet irányított. 2005-ben került a San Francisco-hoz, amellyel azonban csúfosan leszerepelt, mégis visszatérhetett Green Bay-be, ahol megkezdhette főedzői munkáját. A döntést ekkor rengetegen kritizálták, de a történelem a vezetőséget igazolja.

2006-ban egy kitűnő hajrával 8-8-ra mentett szezonnal mutatkozott be, ami egy kezdőtől egyáltalán nem rossz. 2007-ben aztán megjött az áttörés: ez volt Brett Favre első utolsó szezonja, amely során 13-3-as mérleg után a playoffban is elmeneteltek a konferenciadöntőig, ahol csak hosszabbításban kaptak ki a végső győztes Giants-től. Ezt követően Favre ment, Rodgers előlépett, McCarthy pedig hosszabbítást kapott, azonban 2008 már nem volt fáklyásmenet a Sajtfejűeknek, hat győzelemmel messze lemaradtak a rájátszásról. Tavaly viszont Rodgers igazi vezérré vált, és a liga egyik legjobb irányítójaként vezérelte a Green Bay-t wild card helyre, a Cardinals viszont túl nagy falatnak bizonyult, a védelem nem tudott mit kezdeni Kurt Warnerékkel, így korán csalódnia kellett a Super Bowlra ácsingózó szurkolóknak. Idén egy jelentősen feljavult védelemmel komoly céljai voltak McCarthy-éknak, amit azonban rengeteg kulcssérülés úgy tűnt, hogy meghiúsít – egy huszáros hajrával azonban sikerült bejutni a playoffba, ahol pedig megszorongatni is alig tudták eddig a Packers-t, így nagy várakozással várják a Super Bowlt.

McCarthy, mint azt pedigréje is mutatja, a támadáshoz, azon belül is főleg a passzjátékhoz konyít, és Rodgers sztárrá válásában hatalmas szerepe van. Az offense stratégiájának felépítésében legalább annyi szerepe van, mint Joe Philbin offensive coordinatornak, aki a támadófalak guruja, így elsősorban a blokkolások megtervezéséért felelős. A rendkívül sokat javult védőegység felelőse viszont egyértelműen Dom Capers, 1992 óta vagy defensive coordinatorként, vagy vezetőedzőként dolgozik az NFL-ben. ’92-től ’94-ig éppen a Steelers védelmének főnöke volt, ezzel egy időben Dick LeBeau a secondary-vel foglalkozott itt, így együtt kezdték el kialakítani a Pittsburgh azóta is prosperáló defense-ét, régi ismerősök. Capers 2009 óta tölti be jelenlegi állását, és két szezon elég volt neki arra, hogy egy „átlagos” 4-3-as védelmet átalakítson gyakorlatilag a Steelers védelmének „tükörképévé”, és bizony eredményességben sem marad el pennsylvaniai kollégájától. Kettejük nagy párbaja is lesz ez a találkozó.

Kétségtelenül nagy szerep hárul majd az edzői stábra a Super Bowlon is, mint minden egyes NFL-találkozó alkalmával. Különösen a rendkívül hasonló védelmek miatt lesz érdekes, hogy a két jóbarát, Capers és LeBeau közül ki tudja igazán meglepni a másikat (pontosabban Arians-t és McCarthy-t), illetve a rendkívül hatékony sémákkal szemben melyik passzjátékot sikerül eredményesen működtetni. Hasonló stratégiával jutottak ide a csapatok, most azonban valami váratlanra lesz szükség a Lombardi-trófeához, ebből a szemszögből is érdemes lesz figyelni az esti összecsapást.

Rajnai Gergely (Rajna)