Super Bowl XLVII I.

Nyilvánvaló tény, hogy nem a speciális csapatrészek döntenek el elsősorban mérkőzéseket, de a berúgott vagy éppen kihagyott mezőnygólok, a hatalmas vagy elbaltázott puntok, illetve a hat pontot érő vagy labdaeladással végződő visszahordások igenis szerves részét képezik a játéknak.

San Francisco 49ers

A speciális csapat

Az idei konferenciadöntőkben a speciális csapatok nem játszottak kulcsfontosságú szerepet, bár David Akers semmiképpen nem akarta csapatát megnyugtatóbb előnyhöz segíteni a Falcons ellen. Akkor rutinmunkának számító 34 yardról lőtte telibe a kapufát, de a védelemnek hála nem ment el ezen a hibán a meccs. A San Francisco rúgója amúgy sincs élete szezonján túl, idén mindössze 69%-kal értékesítette mezőnygól próbálkozásait. Ez számokban 29 a 42 rúgásból. Kevés olyan placekickert lehet mondani, akinek ennyi labda mellédurrantása után nem köszönték meg a munkáját, de Jim Harbaugh vezetőedző valamiért továbbra is nagyon bízik az amúgy rendkívül rutinos öregben. Pedig Akers szezonja kiválóan indult, amit rálőtt, az bement. A Packers elleni rangadón beállította az NFL csúcsot a 63 yardos sikeres field goallal, így Harbaugh hite valamelyest még megérthető. Érdekesség, hogy 50+-os kísérletnél még egy jó próbálkozása van, pedig ilyenből is volt neki 6. Persze ne legyenek illúziói egy Akers fannak se, a holtszezonban biztosan más opció után fognak nézni San Franciscóban. Akers egyébként karrierje nagy részét Philadelphiában töltötte, de ott a hasonlóan rossz 2010-es szezonja után megköszönték a munkáját. 2011-ben került Kaliforniába szabadügynökként. Ő lett az első kicker, aki 166 pontot szerzett egy idényben, senki ilyet ezen a poszton még nem tudott felmutatni. 2012-ben belőtt 44 mezőnygólja is egyedülálló teljesítmény. Könnyen előfordulhat, hogy a két nagy öreg, Randy Moss és Ray Lewis mellett ő is utoljára öltözik be NFL mérkőzésre vasárnap.

Punter poszton azonban nem csak papíron jó a 49ers, hanem tényleg. Andy Lee 2004 óta piros-aranyban lép pályára. Lee Dél-Karolinában nőtt fel, így sosem látott élőben NFL meccset. A középiskolai csapatában tight endet és elkapót is játszott későbbi profi posztja mellett, de kiváló kosárlabda (All-Conference csapattag) és baseball játékos (Golden and Silver Arm Award) is válhatott volna belőle. 3 csillagos atléta prospectként érkezett a pittsburghi egyetemre, ahol már csak punter poszton számítottak rá. Ő az egyetlen játékos az egyetem történetében, aki kétszer is megnyerte a Big East konferencia „Az év special team játékosa” díját. Végzős évében jelölést kapott a Ray Guy-díjra is. A 2004-es drafton a San Francisco a 6. körben választotta ki. Tanulóévei után 2007-ben már ő volt a liga legjobb puntere: abban az idényben 4968 yardot puntolt, amit azóta sem közelített meg senki.  Meg is kapta az elismerést a Pro Bowl és az All-Pro szavazás formájában. 2009-ben és 2011-ben is ott volt, de ha őszinték akarunk lenni, akkor természetesen ha valakinek, Lee-nek minden évben ott lenne a helye. Számai folyamatosan kiválóak, tavaly például 51 yardos rúgásokat átlagolt. Idén ez a szám „csak” 48 yard, viszont még ez is 5. helyre elég az NFL-ben. Az alapszakaszban mindössze a 24. legfoglalkoztatottabb punter volt, ami mindenképpen a 49ers támadóit dicséri. Karrierje során 36295 yardot rúgott, amivel szintén ő a történelem legeredményesebb puntere.

Térjünk át azokra, akiknek szállnak a labdák, vagyis a visszahordókra. A kickoffoknál idén rendre Ted Ginn Jr., az újonc LaMichael James vagy a tavalyi idény negatív hőse, Kyle Williams állnak a végzónában. Ilyen téren egyiküknek sem volt jó éve, bár Kyle Williams egyszer egy 94 yardos rohanást bemutatott. Negatívum, hogy a cél előtt pár yarddal megállították, de legalább már biztos kézzel fogja a disznóbőrt. James szerepe a szezon előrehaladtával kevesebb lett ezeknél a szituációknál, mivel Kendall Hunter sérülése és a read-option előtérbe kerülésével egyre több időt kap az offense-ben. Puntoknál leginkább Ginn Jr. szokta várni a labdát, de az egykori Miami játékos egyszer sem tudott kiszabadulni egy igazán nagy visszahordásra.

A returnök megállításában viszont kifejezetten jó a Frisco, mindössze egyetlen egy visszavitt TD-t engedélyeztek egész évben. A puntok utáni próbálkozásokat átlagosan már 7 yardon belül elfojtják, ami az egyik legjobb az egész NFL-ben. Hasonlításképp mondom, hogy a legrosszabb Buffalo 14.8-at engedett. Kickoffok esetében ez a szám 27 yard, ami a második legtöbb a ligában, viszont egyszer sem kaptak 6 pontot kirúgás után, de azt hiszem, hogy ilyen védelemmel belefér az a picivel előnyösebb mezőnypozíció, amit a ST általában pluszba enged.

A secondary

Ha már belengettem a védelmet, akkor ejtsünk pár szót ennek az egységnek a hátsó négyeséről. Corner poszton Carlos Rogers kivételével nem található klasszis játékos, Tarell Brown kivételével inkább lelkes fiatalokra építenek. Rogers a tavalyi Pro Bowl szezon játékát nem tudta reprodukálni, de még így is elég biztos pont ő a védelem szélén. A másik oldalon Brown és Chris Culliver osztoztak a snapeken. A playoffban ugyan teljesen zavarodottnak tűntek a pályán, viszont az alapszakasz folyamán bizonyították, hogy remekül illeszkednek mindketten ebbe a 3-4-es rendszerbe. Kiválóan mutatja ezt az, hogy a csapat mindössze 3203 passzolt yardot kapott be 16 mérkőzés alatt, aminél csak 3 csapat tudott alacsonyabb számot elérni. Safety-k nélkül ez persze nem jöhetett volna létre, de mind Dashon Goldson, mind Donte Whitner bármelyik csapatban kezdő lenne. Előbbi jóval észrevehetőbb volt a pályán, több nagy játékot is láthattunk tőle idén, utóbbi viszont a klasszikus csendes gyilkos karaktert játszotta 2012-ben. Nem az a tipikus játékos, akit ajánlok fantasyben, mert a munkája nagyon fontos a védvonalban, de számokban ez annyira nem mutatkozik meg, viszont ha nem lenne fent a pályán, az egyből érződne, nem jó értelemben. Fontos megemlíteni, hogy a Frisco secondaryje borzasztóan jól lát a pályán és nagyon biztos kézzel tudnak szerelni. Összességében nem egy világverő hátsó alakzat ez, nem is villogtak annyira turnoverek gyártásában, mint amennyire lehetett volna, de a rengeteg kikényszerített punt miatt ez egyértelműen belefért.  

Baltimore Ravens

A speciális csapat

A Super Bowl másik résztvevőjénél nem várták meg, amíg a remegő lábú Billy Cundiff újabb ámokfutásba kezd, így nyáron a drafton senkinek sem kellő újonc rúgót, Justin Tuckert igazolták le. Eleinte azért, hogy Cundiffot ösztönözzék egy kicsit a jobb teljesítmény érdekében, de aztán ez annyira sikeres volt, hogy Tucker végül meg is szerezte az azóta is csapat nélkül tengődő Cundiff munkáját. A Texas egyetemről érkező rúgó lenyűgözte az edzőtáborban és az előszezon meccseken mutatott pontossággal a Ravens vezetőségét, így augusztus végére egyértelművé vált, hogy a zöldfülű specialistának fognak bizalmat szavazni. Mint utólag kiderült ez nagyon jó döntés volt, Tucker csupán 3 labdát vétett el. Meccs végi szituációkban kötélből voltak az idegei, elég csak a Patriots elleni alapszakasz mérkőzés győztes mezőnygóljára, vagy a Denver elleni playoff-meccs dupla hosszabbításos thrillerjében értékesített három pontjára gondolni. Tucker 132 pontot szerzett az idei szezonban és a 6. legpontosabb rúgó volt az NFL-ben. Szép jövő állhat előtte, ha sikerül hasonló színvonalon folytatnia a játékát.

A punter szerepét hasonlóan a 49ers-hez itt is egy klasszis játékos tölti be, Sam Koch. A Nebraskából származó rúgó sosem erre a posztra készült, igazi multitálentum volt fiatal korában. A punter feladatok mellett ez idő tájt játszott a védő- és támadófalban, felállt tight endként és egy sérülés miatt volt fullback is. A Nebraska egyetemre ösztöndíj nélkül érkezett 2002-ben, de egy sikeres tryout után 2004-ben megkapta a támogatást az iskolától. Első kezdő évében szinte minden fontosabb válogatásba bekerült a neve, és Lee-hez hasonlóan ő is eljutott a Ray Guy-díj jelöltjei közé. Teljesen jogosan választotta ki a Ravens a 2006-os draft 6. körében, ahol azóta is ő az első opció a posztra. Egyből kitűnt a fantasztikus hang time-mal rendelkező puntjaival, és már első évében vezette a ligát a 20 yardoson belülre lőtt labdák tekintetében. 2012 novemberében megszerezte karrierje első touchdownját is egy trükkös mezőnygólkísérlet után. A holder feladatait is ő látja el.

A visszahordásokért elsősorban Jacoby Jones felel. Az egyik, ha nem a legjobb idényt produkálta ilyen téren, az aktív returnerek között a legtermékenyebb játékos, átlagosan 30 yardot tudott megtenni a labdával. Kickoffból sikerült neki két alkalommal is visszavinnie a játékszert az ellenfél végzónájába, ráadásul az egyik ebből egy 108 yardos akció volt, ami talán mondanom sem kell, de NFL rekordnak számít. Puntoknál is ő várta a tojáslabdát, és hasonlóan az előbb említett szakirányhoz, ebben is a liga krémjéhez tartozik. Ugyan 9 yard körüli távot volt képes haladni visszahordásonként, de a nagy számok törvénye alapján neki összejött itt is a nagy játék, és ebben a műfajban is be tudott mutatni egy hat pontot érő futást. Jones-nál jelenleg kevés alkalmasabb embert tudok elképzelni erre a posztra, a játékában bármikor benne van az a nüansz, ami meglepheti az egész szezonban kiemelkedő 49ers ST-t.

A secondary

Ha a 49ers cornereire azt mondtam, hogy lelkes fiatalok, akkor most nagyon meg kéne erőltetnem magamat, hogy egy hasonló jelzőt tudjak szóismétlés nélkül illetni a Ravens CB-ire. Már pedig rájuk ez hatványozottan igaz, egy nagy név sem szerepel ezen a poszton. Érződik is ez rendesen a turnoverek számán, példának okáért mindössze 13 interceptiont tudtak szedni az egész alapszakasz folyamán Ladarius Webb az lenne, de ő sajnos már rég a sérült listára került. A helyére Corey Graham lépett elő, akinek a nevét pár Chicago szurkolón kívül biztosan nem ismerték sokan, egészen a Peyton Manning ellen bemutatott sorsdöntő picksixéig. A pálya másik szélén a másodéves Jimmy Smith néz farkasszemet az elkapókkal, nickelben pedig Chykie Brown és Cary Williams vadásznak a támadókra. Ezek a játékosok máshol valószínűleg az 53-as rosterért is küzdenének, itt viszont kifejezetten parádés az, amit művelnek. A Patriots ellen aztán már egy egész más szinten játszott a Ravens hátsó alakulata, a cornerek is veterán klasszisok képét idézték egy-egy megmozdulásukkal. Úgy látszik Ray Lewis rájuk is inspirálóan hatott, mert Tom Brady célpontjait egész egyszerűen eltüntették a pályáról. Ha már eltüntetés, akkor nem mehetek el szó nélkül Bernard Pollard mellett, aki talán az egész NFL legfizikálisabb safety-je. Valósággal keresi a kontaktot, egyszerűen imád keményen ütközni. Rengeteg balhé van a szerelései körül, nem igen maradt már ennyire klasszikus hard hitter játékos a ligában. Az ő ellenpontja lenne a másik safety, Ed Reed, a Baltimore szintén klasszis játékosa. Ő az igazi ball hawk védő megtestesítője, fénykorában rengeteg labdát fogott, régebben visszahordóként is alkalmazták. Mára azért már eljárt felette a kor, de jelenléte a pályán legalább olyan fontos, mint Ray Lewisé. Hatalmas csapás lesz jövőre a csapatnak, ha Lewis visszavonulása mellett Reed is elhagyja a franchise-t. A kevesebb rutinnal rendelkező CB-ket remekül egészíti ki a két klasszis safety. Ne feledjük, ez az alakulat ki tudta már kapcsolni idén Peyton Manninget és Tom Brady-t is. Nem lesz könnyebb dolga Colin Kaepernicknek sem.

Kinél az előny?

Kicker: Ravens > 49ers

Punter: Ravens < 49ers

Returner: Ravens > 49ers

Cornerback: Ravens < 49ers

Safety: Ravens > 49ers

Parrag Zsombor (shawnka)