2011 Sugar Bowl

Mikor?

Magyar idő szerint január 5-én, hajnali 2:30-kor rendezik a meccset, amit az ESPN közvetít, míg Magyarországon az ESPN America-n is látható lesz élőben

 

Hol?

A helyszín a Louisiana Superdome. A Katrina hurrikán alkalmával az egész világon megismert létesítmény a New Orleans Saints otthona, illetve a Tulane Green Wave csapata is itt játssza hazai mérkőzéseit, 72968 férőhelyes. Az 1975-ös Sugar Bowl volt az első, amit New Orleans büszkeségében játszottak, előtte 1935-től '74-ig a legendás Tulane Stadium. 2006-ban a Katrina pusztítása okán megrongálódott Superdome helyett Atlantában, a Georgia Domeban rendezték meg a csatát a „Cukor kupáért”. Ezenkívül a New Orleans Bow helyszíne, 2001 óta. De 6 Super Bowlt, a 2008-as BCS National Championship Game-et és 4 NCAA kosárlabdadöntőt is tartottak itt.

 

Miért?

1927 óta rendeznek New Orleansban újévi meccset. A New Orleans Item újságírója, James M. Thomson ezredes és Fred Digby sportszerkesztő hívta életre ezt a hagyományt. 1935-ben gyult össze elegendő pénz ahhoz, hogy hivatalosan is Bowl meccset szervezhessenek, a Tulane Stadiumban. Mivel a Tulane campusa 1871-ig Paul Focher ültetvényén volt, akinek az apósa, Etienne De Bore állított elő először cukornádból cukrot, így a Sugar Bowl elnevezést találták a legjobbnak az új meccs számára. 1987-95-ig az USF&G nevu baltimore-i illetőségu biztosítással foglalkozó cég volt az esemény névadó szponzora, majd 95-2006-ig a Nokia. Ekkor vette meg Allstate nevu biztosítási társaság a jogokat, és azóta meg is tartották azt. 1969-2006-ig az ABC közvetítette a meccset, majd a 2006-os új BCS rendszer bevezetése után az FOX kapta meg a közvetítési jogot, idén első alkalommal az ESPN sugározza a mérkőzést. A fellépő egyetemek, mint minden BCS Bowlon, itt is 18 millió dollárral lesznek gazdagabbak. A bowlra alapból meghívják az SEC bajnokát, akit a konferencia második legerősebb csapata helyettesít, ha a bajnok a nagydöntőre hivatalos. Mióta van 5. BCS bowl, mindig volt SEC csapat a döntőben, így 2006 óta csak az SEC másodikja játszott Sugar Bowlt. A másik meghívott elvileg szabadon választott csapat. A résztvevő játékosok a többi Bowlhoz hasonlóan itt is ajándékcsomagot kapnak, amiben vannak elektronikai cikkek, óra, ruházati cikkek, valamint a Bowl hivatalos emléktárgyai.

 

 

Korábbi fellépések:

Az Arkansas csapatának ez lesz a 6. szereplése a Sugar Bowlon. Mérlegük nem túl hízelgő, hiszen az eddigi 5 fellépésükből, csak egyszer sikerült nyerniük, 1969-ben, amikor a Georgia csapatát győzték le 16-2 arányban. Érdekes, hogy a másik négy meccsen is jelenlegi konferencia riválisokkal találkoztak (akkoriban még a Southwest Conference-t képviselték). 1962-ben és 80-ban az Alabama, 1963-ban és 70-ben az Ole Miss verte le őket. A Buckeyes negyedszer készülhet a new orleans-i meccsre. A mérlegük nekik is negatív. Egy győzelem (1999-ben a Texas A&M ellen) mellett két vereséget (1978-ban 3-35 az Alabama ellen, 1998-ban 14-31 a Florida State ellen) mondhatnak a magukénak. MVP-nek az OSU-ból az elkapó David Boston-t választották 99-ben, míg a Hogsból az akkor még flanker poszton szereplő Chuck Dicus-t az 1969-es győzelmük alkalmával.

 

2010 - Út a Sugar Bowlig:

A két csapat közül az Ohio State útja volt a simább a BCS Bowl szereplésig. A szokásos „Big Ten szeptemberrel” kezdtek, amikor szinte csak nagyon könnyű csapatokkal kell játszaniuk, általában egy meccset kivéve. Idén a nehéz meccs a USC helyett a Miami elleni volt. A meglepetésre gyenge szezont futó Canes-t sikerült is megálítaniuk, viszonylag simán verték a Horseshoe-ban őket. Ekkor még úgy tűnt minden simán megy. 6-0-ás mérlegükkel még az AP rangsor élére is ugrottak, de ekkor jött a hidegzuhany a Camp Randall Stadiumban. A 18. helyen kiemelt Wisconsin megerőltetés nélkül futotta szét őket, szertefoszlatva ezzel a columbusi álmokat a bajnoki címről. A továbbiakban már csak az Iowa jelentett nagyobb akadályt, de abszolválták a meccset idegenben, így a fura Big Ten szabályok szerint egy vereséggel, hármas holtversenyben a Badgers-szel és a Michigan State-tel konferencia bajnokok lettek. De mivel a BCS rangsorban hátrébb voltak, nem ők mehettek a Big Ten első számú Bowl-jának számító Rose Bowlra, hanem a Wisconsin. Viszont a 8. helyük esélyt adott, hogy meghívják őket máshová. Így esett rájuk a Sugar Bowl rendezőinek a választása. Érdekes, hogy 2006 óta minden évben meghívták őket valamelyik BCS Bowl-ra, de csak a 2006-os Fiesta-t és a tavalyi Rose Bowlt tudták megnyerni.

 

Az Arkansas-nak korán sem volt ilyen könnyű dolga. Már a harmadik fordulóban belefutottak az akkor még verhetetlennek tűnő Alabamába, aminek a végén ők húzták a rövidebbet. Sőt két meccs múlva utazhattak Auburn-be is, ahol Cam Newton nem kegyelmezett. Ugyan sokáig meccsben voltak, Ryan Mallett sérülése végül a Tigers javára döntött. Ekkor úgy tűnt, hogy lőttek az előzetesen is csak álom kategóriába sorolt BCS Bowl szereplésnek, de hirtelen feltámadt a csapat és a hátralévő összes meccsüket megnyerték. Nem is akármilyen körülmények között. A South Carolina idegenbeli gyalázása komoly fegyvertény, de a Miss State elleni kétszeri hosszabbításos thrillerben is komoly esélye volt a vereségnek. A végére maradt a legnagyobb rivális, az LSU. Ez a meccs lényegében egy BCS elődöntő volt, mert a győztese biztosíthatta helyét a legnagyobb Bowlok egyikén. Végül is óriási csatában, Mallett és Knile Davis vezetésével megszerezték az első meghívásukat BCS Bowlra.

 

 

A csapatok:

 

ARKANSAS RAZORBACKS

 

Bobby Petrino érkezésével és a fantasztikus McFadden-Felix Jones-Hillis trió távozásával alapvetően változott meg a Hogs játéka az utóbbi 2 évben. A nagyszerű futójátékáról híres programból az SEC leginkább passzorientáltabb offense lett, elsősorban a Michigan egyetemről ide átjelentkező Ryan Mallett miatt. A texarkanai óriás 2 év alatt az NCAA legjobb QB-jai közé küzdötte fel magát. Magassága, brutálisan erős karja és bevállalós játéka már tavaly is lenyűgözte a szakértőket, de idén tisztult le annyira, hogy bátran a jövő nagy NFL QB reménységei között emlegethessük a junior játékost. Két év alatt több mint 7000 yardot passzolt Fayetteville-ben, pontosan 60 TD-t elérve. Bár idén mindehhez 11 interception is társult, a pontossága jelentősen növekedett, 55-ről 66,5%-ra és talán ez a legfontosabb adat az ő esetében. Persze ehhez kellenek a nagyszerű társak is. Neki ezek is megvannak, mivel 4 olyan WR is rendelkezésére állt, aki bár nem ligaszintű klasszisok egyénileg, tökéletesen illenek a rendszerbe. Nem volt olyan elkapó a Hogsban aki 1000 yard fölé került volna, de Jarius Wright, Cobi Hamilton, Joe Adams és a Sugar Bowlt sajnos sérülés miatt biztosan kihagyó Greg Childs is 600 elkapott yard fölött zárta az évet. Mellettük ott van még az idei Mackey-award győztes (legjobb TE), D.J. Williams, aki szintén óriási szerepet vállalt a passzjátékban. 49 elkapása a legtöbb volt a csapatban és nagyon sokszor lehetett megtalálni kulcsszituációkban. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a running backek is kifejezetten sok szerepet kapnak az Arkansas passzjátékában. Itt el is érkeztünk oda, ahol a Hogs a legnagyobbat lépett előre tavalyhoz képest. Nem csak tavaly, idén a szezon elején sem tudta eldönteni Bobby Petrino, hogy a sok hasonló kaliberü RB-je közül melyiknek szavazzon bizalmat. Ronnie Wingo és Broderick Green kapott sok labdacipelést, míg végül a nevető harmadik, Knile Davis lett a befutó, aki az egész konferencia talán legjobb játékát hozta a szezon második felében. Az első 4 meccsen összesen 121 yardot sikerült futnia, 1 TD-t szerezve, míg a hátralévő 8 mérkőzésen 1062 yardot tett ehhez hozzá, 12 TD-vel. Ez bárhogyan nézzük 130 yard fölötti átlag. A sophomore RB nagyszerű képességekkel rendelkezik. Erős, gyors és türelmes futó, de a sikerének a titka a szemléletváltás, ami jellemezte Petrinot, valamint a támadófal átalakítása a csak passz blokkoló játékról. Itt a legnagyobb szerepe a Senior Bowlra is meghívást kapó, valószínűleg első körös választott LT-nek DeMarcus Love-nak van, valamint a falba bekerülő két újoncnak, a center Travis Swanson-nak és a guard Alvin Bailey-nek. Ők hozták meg a futás sikerét, karöltve persze Knile Davis-szel. A fal másik két senior tagja, Ray Dominguez és Wade Grayson továbbra is inkább Mallett biztonságával vannak elfoglalva. Mindent összevetve a liga egyik legerősebb offense áll Bobby Petrino rendelkezésére a Sugar Bowl-on, még Childs hiányában is.

 

A védelem már korántsem ilyen erős, bár találunk benne jó pár képzett és nagy jövő előtt álló játékost. A védőfal vezére Jake Bequette, aki 7 sackjével az SEC 5. legeredményesebbje volt. Róla érdemes tudni, hogy ő már a harmadik generációja a családjának, aki a Razorbacks csapatában focizik, apja és nagyapja is Hogs játékosok voltak annak idején. Érdemes még innen kiemelni a másik DE-t Damario Ambrose-t, aki 5-ször vitte földre idén az ellenfelek irányítóit. A fal közepe kissé lyukas, bár a gigantikus sophomore NT, Alfred Davis igéretes játékos. A linebacker sorban egyértelműen a sebességre építenek a vaddisznók. Jerico Nelson, Anthony Leon és Jerry Franklin is inkább emlékeztet nagyra nőtt safety-re, mintsem linebackerre. Viszont mind a hárman jól kamatoztatják a fürgeségüket, de az erőfocit játszó csapat ellen képesek megégetni magukat. A secondary sem túl erős, főleg azután, hogy a legjobb CB, Ramon Broadway megsérült a szezon végén, így ő már biztos nem játszhat kedd éjjel. Tramain Thomas tekinthető most a hátsó alakzat vezérének, illetve a junior CB, Isaac Madison, akinek viszont meggyűlhet a baja az erős OSU WR sorral.

 

A special team viszonylag jónak mondható. Zach Hocker a placekicker rúgott ugyan idén 50 yard fölötti mezőnygólt is, de azt még nem mutatta meg, hogy clutch szituációkban is lehet rá számítani. A punter Dylan Breeding 42,4 yardos rúgásátlaga nem rossz, bár nem sűrűn lehet látni őt a meccseken. Az igazi erősségük ST-ben Joe Adams, aki majdnem 18 yardos punt return átlagával vezette az SEC-t és egy TD-t is sikerült elérnie ebből a formából.

 

 

OHIO STATE BUCKEYES

 

Rossznak semmiképpen nem lehet tekinteni az Ohio State támadóit sem, bár némiképpen nekem egy továbbra is identitását kereső társaságnak tűnnek Jim Tressel fiai. Adott ugye a QB, Terrelle Pryor, akinek a tehetségét senki sem vitatja. Rettenetesen veszélyes a futásaival, passzolni is tud, sőt egészen egyedülálló menekülésékre képes. A legnagyobb baj, hogy se nem pro-style amit játszanak, se nem spread, se option, se pistol. Mindenből játszanak egy kicsit, de az a játékosokon is látszik, hogy néha nem tudják mit miért. Főleg Pryoron. Nem érzi magát jól, ha zsebben kell passzolni, de nem meri felvállalni a komolyabb futásokat sem, inkább marad az, hogy rolloutokból fut. Azt jól csinálja, mert 639 futott yardot összehozott idén is. Kiegészítve persze a karrier csúcsnak számító 2500 yard feletti passzolással. Nagyon jó számok ezek, de sokszor nagyon improvizációnak tűnik amit csinál. Aki viszont nem improvizál, hanem tényleg nagyszerűen játszik, az Daniel „Boom” Herron, az első számú RB. Sikerült végre elérnie az 1000 yardot és 15 TD-t is hozott mellé. Kiegészülve a szintén ügyes Brandon Saine-nel, mondhatjuk azt, hogy a Buckeyes futójátéka parádés. Az elkapóknál érdekes a helyzet. Szinte csak két WR-t keres a labdákkal Pryor. Dane Sanzenbacher és DeVier Posey is 50 elkapás fölött zártak (889 és 778 yard értékben), míg a következő WR az elkapási listán, Corey Brown, aki összesen 7 labdát kapott. Persze Herron és Saine is kiveszi a részüket a passzjátékból, de ez így akkor is eléggé kiismerhető gameplant feltételez. Ki kell még emelni a vicces nevű Jake Stoneburnert, aki TE-ként próbál megbízható célpont lenni. Felemás sikerrel. Pryor és Herron munkáját egész jól segíti az offense line is. Igaz már nem Orlando Pace-k játszanak benne, de a senior tackle Mike Adams All-Big Ten első csapatos lett idén, míg a center Michael Brewster a második válogatottba került, akár csak a drafton is eséllyen induló guard, Justin Boren, aki kiváló futásblokkoló.

 

A védelem legnagyobb sztárja egyértelműen Cameron Heyward, aki a defensive line minden helyéről terrorizálja a futókat és a QB-kat. Bár csak fele annyi sacket jegyzett mint tavaly, összesen 3-at, volt egy 80 yardos interception returnje is. Futás elleni hasznosságát nem lehet számokkal mérni. Nathan Williams a másik DE vezette a csapatot 5 sackjével, tehát rá is figyeljünk oda. A linebacker sorból Ross Homan és Brian Rolle is bekerült a konferencia válogatottba, pedig LB-k terén igen komoly a felhozatal a Big Tenben, így rájuk figyelnie kell majd nagyon a Hogs támadóinak. Rolle 10 LoS mögötti szerelése igen szép adat egy LB-től. A secondarybe is jutott 2 All-Big Ten választott. A senior CB, Chimdi Chekwa 3 pickje melletti 8 elütött passzal hívta fel magára figyelmet, míg a senior safety, Jermale Hines főleg a futás elleni védekezésben jeleskedik. Ami baj lehet, hogy igazán komoly playmaker nincs ebben a védelemben Heywardon kívül, akitől viszont óriási meccs kell a rettegett Hogs offense ellen.

 

Devin Barclay eddig méltó az OSU hagyományaihoz a kicker poszton. Nincs erős lába, nem is próbálkozott 50 yard fölött, sőt 40 után is alig, de viszont alig hagy ki rúgásokat. Ben Buchanan ahhoz képest, hogy csak másodéves, már most is 41 yard feletti punt átlaggal büszkélkedhet, ami egy ígéretes karrier előjele is lehet. A returnöknél Jaamal Berry és Jordan Hall próbálkozik. Egyikük sem egy Ted Ginn, de egész szép átlagokat hoznak. Viszont pontszerzés nem igazán várható tőlük.

 

 

Az edzők:

A Hogs mestere igen messze született mostani munkahelyétől, Montanában. Itt, illetve a környékbeli államokban kezdte edzői karrierjét, miután a Carroll egyetemen (NAIA) QB poszton játszott. Első komolyabb megbízatását éppen alma matere offensive coordinatori posztja jelentette. 1990-ben került az Idaho egyetemhez, ahol mint QB coach, majd mint OC dolgozott. Következett az első nagy csapat, az Arizona State képében, ahol olyan zseni első egyetemi lépéseit segítette, mint Jake Plummer. 1994-ben egy rövid kitérő Nevada-ba szintén OC-nek, ahonnan 3 évre a Utah State-hez vetette a sors. Annyira jó volt az Aggies offensive coordinatoraként, hogy szemet vetett rá a Louisville, ahol viszont csak egy évet lehetett megint OC. Ekkor hívta először az NFL, méghozzá a Jacksonville Jaguars, Floridában 2 évig a QB-kkal foglalkozott, majd a támadó csapatot irányította. A nem túl sikeres időszak után visszavágyódott a collegeba, de már megmaradt dél-keleten. Az Auburn offense coordinatora lett 2002-ben. Érdekes módon a sikerek itt sem jöttek, viszont megint megkereste a Louisville, de most már élete első vezetőedzői állását kínálták. Ezt el is fogadta, ám akkor még nem hitte senki, hogy milyen sikeresen fog ezzel élni. Louisville-ben hozta össze talán legjobb csapatát olyan nevekkel, mint Brian Brohm, Michael Bush, Amobi Okoye vagy Elvis Dumervil. A siker sem maradt el. A 2006-os szezon végén BCS Bowlt, méghozzá az Orange-t játszhatták, ahol el is verték a Wake Forest csapatát. Ez akkora szó volt, hogy újra NFL csapat hívta. Az Atlanta Falcons HC-ja lett, de ezt a fejezetet kitörölné inkább a fejéből. Majdnem teljesen utolsók lettek és még idény közben elfogadta az Arkansas ajánlatát és elég furcsa módon, még az alapszakasz vége előtt elhagyta a csapatát. Azóta viszont újra a régi fényébe emelte a Razorbacks programját és a saját renoméjának csorbáit is ki tudta köszörülni.

 

Jim Tressel a nagyon tapasztalt és a leghűségesebb edzők közé tartozik. Az 58 éves szakember ohio születésű. Játékosként nem vitte sokra, egy kis helyi collegeban, a Baldwin-Wallace-ban irányított, majd diplomázása után egyből elment dolgozni a közeli Akron egyetemhez. 1979-ben kapta az első „rendes” állását, amikor az ohio Miami QB-WR edzője lett. Innen került előbb a Syracusehoz, majd 1983-ban az Ohio State-hez. 3 évig maradt QB coach, amikor a rengeteg nagy edzőt kinevelő Youngstown State egyetem hívta vezetőedzőnek. Az itt eltöltött 14 éve alatt 4 másodosztályú bajnoki címhez vezette a csapatot, így nem is volt annyira meglepő, hogy 2001 már a nagy Buckeyes kispadján találta, amit azóta sem hagyott el. 10 alatt 7 BigTen bajnoki címet hozott össze a csapattal és 2002-ben a nemzeti bajnokságot is Columbusba vitte. Állása talán akkor került igazán veszélybe, mikor 2007-ben és 2008-ban is simán kikapott csapatával a BCS bajnoki döntőn, de végül nem küldték el, amit azóta újabb 3 BCS Bowlba jutással hálált meg. A College Football szövetség 3-szor (1991, 1994, 2002) választotta meg az év edzőjének.

 

Mire számítsak?

Sok pontra. Az egyik oldalon azért, mert a Razorbacks támadói nagyszerűek, míg a másik oldalon azért, mert a vaddisznók védői nehezen birkóznak meg a sok QB futást használó támadókkal. Nincs olyan pass rush az OSU oldalán, ami komoly gondot okozhatna Mallettnek, így a secondary eleve halálra van ítélve. Ha még a futás is működni fog a fayetteville-ieknél, akkor meg aztán végleg lehúzhatja a rolót a gesztenyecsapat. Abban sem kételkedhetünk, hogy végig QB spy-t fog játszani valamelyik gyors Hogs LB, de a Pryorhoz nagyon hasonló stílusú Cam Newton ellen ez szinte semmi sem ért. Ráadásul Sanzenbacher és Posey kemény falat lesz a Broadway nélküli secondarynek. Nem is beszélve Boom Herron futásairól. Erősebbnek tartom az Arkansas-t, ráadásul ők biztos motiváltak, mert nem megszokásból járnak BCS Bowlokra. Nem szabad azonban megfeledkezni a Buckeyes "tetoválási-botrányáról" sem, ami nem is sejthetjük, milyen hatással lehet az ohioiakra (a Pryor, Posey, Herron, Mike Adams és Solomon Thomas kvintettet ötmeccses eltiltással sújtották, mert varratásért és pénzért cserébe eladták pár emléktárgyukat, de a Big Ten lobbinak hála a Sugar Bowlra játékengedélyt kaptak). A támadófoci kedvelőinek mindenképpen jó szórakozás lesz ez, ráadásul jó ráhangolódás a nagydöntőre.

 

 

Tálosi Tibor (haromt)