9. Cincinnati Bengals
Idén végre át tudnak lépni a saját árnyékukon?
Kulcsjátékosok: Geno Atkins (UT), AJ Green (WR), Andrew Whitworth (LT), Leon Hall (CB), André Smith (RT), Michael Johnson (RDE), Carlos Dunlap (LDE), Jermaine Gresham (TE), James Harrison (SLB), Andy Dalton (QB)
Fontosabb távozók: Pat Sims (NT), Dan Skuta (LB), Manny Lawson (OLB), Bruce Gradkowski (QB), Nate Clements (CB)
Az idei draft osztály:
1/21 Tyler Eifert (TE)
2/37 Giovani Bernard (RB)
2/53 Margus Hunt (DE)
3/84 Shawn Williams (S)
4/118 Sean Porter (LB)
5/156 Tanner Hawkinson (OL)
6/190 Rex Burkhead (RB)
6/197 Cobi Hamilton (WR)
7/240 Reid Fragel (OT)
7/251 TJ Johnson (OL)
Kiemelt mérkőzések:
Önmagában az AFC Northban való szereplés alapesetben négy, de egyre inkább hat kőkemény mérkőzést tartogat magában, hiszen a Ravens és a Steelers elleni oda-, visszavágó hosszú idő óta kiemelt jelentőséggel és nehézségi szinttel bír, és nem szabad elfelejteni a Cleveland Brownst sem, amely az elmúlt időszakban nem kevés prémium draftcetlit és pénzt áldozott a jelenlegi keretre, és bár az új edzői stábbal nem lehet azonnal ugrásszerű fejlődést várni, bárki életét megnehezíthetik a Barnák. Mindenesetre az első 5 hét után sokkal okosabbak lehetünk az idei Bengals erejét illetve a szezon várható kicsengését illetően, hiszen sorrendben a Bears (i), a Steelers (o), Packers (o), a Browns (i) és a Patriots(o) az ellenfél. Minimum nem sétagalopp , ahogy az utolsó négyes a Colts (o), Steelers (i), Vikings (o) és a Ravens (o) sem lesz diadalmenet a reménybeli playoff felé vezető úton. A jelek szerint a két északi csoportbeli ellenfelek mellett, az AFC keleti csoportjával némiképp szerencsésebben járt az együttes, a - Patriots-t kivéve - gyengébb ellenfelek ebből a csoportból érkeznek idén.
2012 dióhéjban:
Gyengébb kezdés után brutális második félidőt produkált a védelem a tavalyi szezon során, elsősorban ennek köszönhette a Bengals, hogy a történelem során először, két egymást követő teljes szezonban sikerült a rájátszásba jutni, hogy aztán ott újra egy kellemetlen pofonba fussanak bele a Texans otthonában. A gyenge pontját az együttesnek a kiszámítható passzjáték, illetve a „home-run” futások hiánya jelenti, amely miatt nagyobb hangsúlyt enged az ellenfélnek AJ Green megállítására, aki lényegében az egyetlen halálos fegyver volt a támadójátékban. A szezon végére elfogyott az együttes, és a fiatal játékosok nem tudtak olyan produkciót nyújtani, amire szükség lett volna egy playoff meneteléshez. A védelem megkérdőjelezhetetlenül a liga legjobb egységei közé emelkedett a tavalyi évre, elsősorban a Geno Atkins vezette védőfal elképesztő teljesítményének köszönhetően. Igazán jó csapatot nem nagyon tudtak még legyőzni, de a tényekhez tartozik, hogy az elő-playoff meccset, a Steelers otthonában sikerült megnyerni, apró szépséghiba, hogy elsősorban a védelem pontszerző képességének köszönhetően.
Az edzői stáb:
Sok szakértő egybehangzó állítása, hogy a Bengals rendelkezik az egyik legmélyebb kerettel az egész NFL-ben (köszönhetően az elmúlt évek kiváló draftjainak), melynek eredményeként a keretszűkítés áldozatai könnyen találhatnak maguknak új otthont, de ez nem kevésbé igaz az edzői stábra sem, igaz ők nem izgulnak augusztus 31. közeledtével. A lista élén Marvin Lewis, aki immáron (Andy Reed Kansas Citybe költözésével) a második leghosszabb ideje regnáló főedző az NFL-ben Bill Belichick mögött. A rekorddöntő, SB-győztes Ravens védelem egykori koordinátora egy szenvedő franchise-t vett át 2003-ban, melyet mára egy ligaszerte respektált szakmai műhellyé változtatott, teljes kultúraváltozást hozva az Ohio folyó partjára. Ennek eredménye, hogy az elmúlt négy szezonból háromszor rájátszásba jutott az együttes, igaz nyerni egyszer sem sikerült, így Lewisnak sem igen lehet más célja idén, mint megszerezni pályafutása első playoff győzelmét. Ebben segítsége is akad, hiszen a két koordinátor Mike Zimmer (DC) illetve Jay Gruden (OC) sokak véleménye szerint vezetőedző alapanyag, jóllehet utóbbi még keveset bizonyított ehhez, mégha kapott is meghívást néhány interjúra a szezon végeztével. Zimmer sokkal régebbi motoros a szakmában, hogy ő miért nem vezetőedző még, az a Tunguska-eseményhez mérhető talány, de emiatt Cincinnatiben, illetve az NFL Films/HBO párosnál szomorúak a legkevésbé. A pozíciós edzők között is találunk nagyobb neveket, mint például a Zimmernél nem kisebb reality („Hard Knocks”) sztár, Hue Jackson, aki korábban WR-ek munkájáért volt felelős a Bengalsnál (Chad Johnson, és TJ Houshmanzadeh nevelőjeként), idén mint RB edző mutatkozik be (egyben Lewis asszisztense is). Jackson a köztes időben támadókoordinátor és vezetőedző (Raiders) is volt, remek nevelő és nem kevésbé jó motivátor. Valószínűleg csak a felületes szemlélőknek kell bemutatni a OL-ért és DL-ért felelős szakembereket: Paul Alexander (OL) majd’ 20 éve dolgozik ebben a minőségben Cincinnatiben, és a szakterületén belül a liga (egyik) legjobbjaként tartják számon. Jay Hayes a védőfalért felelős edző, olyan neveket nevelt NFL sztárrá, mint Justin Smith vagy Geno Atkins, a tavalyi évben pedig három játékosát is az hét védője címmel jutalmazták. Akit még érdemes megemlíteni, az Paul Guenther az LB-k edzője, aki tavalyi bemutatkozó évében két UDFA játékost is a kezdő pozícióig trenírozott az szezon végére. A suttogó propaganda szerint az egyik fő esélyes a DC posztra, ha Zimmernek sikerült főedző állást találni valahol a jövőben.
Természetesen sok múlik az alapanyagon is, de az elmúlt 4-5 év sikeres draftjai semmit nem értek volna, ha a kiválasztott játékosok nímandok kezébe kerülnek, az egyéni és csapatsikerek azonban azt mutatják, hogy a szellemi munka is nagyon erős az együttesnél, ami kulcsfontosságú a hosszú távú és fenntartható sikeresség szempontjából.
A támadók:
Az új érában négy fontos tényező jellemezte a Bengals támadójátékát: kiszámítható futójáték, megbízható támadófal, hullámzó irányítóteljesítmény, parádézó AJ Green. A cél csak az lehet, hogy a "one-man-show"-n túllépve többszereplőssé tegyék a passzjátékot, és a futójáték a fegyverarzenálhoz igazodva sokkal nagyobb károkat okozzon az ellenfélnek. Ami valószínű, hogy Andy Dalton soha nem lesz Tom Brady vagy Peyton Manning, de még a Matt Ryan hasonlat is távolinak tűnik jelenleg. Ami viszont biztos, hogy a szellemi és anticipációs készsége és eszköztára megvan ahhoz, hogy egy kiemelkedő passzjátékot szervezhessen a center mögül, ehhez azonban neki segítségre van szüksége, és ezt nagyon jól látta a menedzsment, ráadásul azt is, hogy milyen jellegű segítség kell. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis Dalton karja elég erős ahhoz, hogy minden NFL-ben szükséges dobást végre tudjon hajtani, amit a helyzet kínál. A probléma a mélységi passzok pontosságával van, ebben viszont a karerősség az csak egy tényező a sok közül. Ehhez a lábmunkától elkezdve a teljes test együttes munkája szükséges, nem lehet mindenki Mike Vick, hogy megerőltetés nélkül szórja a disznóbőrt 60-70 yard távolságra.
Mindazon munka mellett amit a mélységi passzok pontosságára fordított Dalton és a stáb, fontos szempont volt olyan célpontok bevonása, akik alkalmasak a feladatra. Tyler Eifert (TE) draftolására nem azért volt szükség, mert elégedetlen lenne a stáb a legutóbbi két Pro Bowlon lehetőséget kapó Jermaine Greshammel, hanem mert Daltonnak pontosan olyan célpontokra van szüksége, mint Eifert, vagy Gresham, vagy Green, vagy a (még) kevésbé ismert Mo Sanu. Dalton várhatóan idén sem lesz halálosan pontos, viszont ezeknek a játékosoknak elegendő, ha csak a környékre dobja a labdát, meg fognak verekedni érte és jó eséllyel bármilyen forgalmi helyzetben képesek lejönni vele. Nem utolsósorban a vörös zónán belül, ahol külön öröm lesz ezeket a párharcokat keresni a harmadéves irányítónak, hiszen jóval nagyobb merítési lehetősége lesz, mint eddig bármikor. Továbbra sem várható, hogy lézerpasszok süvítenek keresztbe kasul a pályán, de biztos kezű, gyakran megjátszható rövid hatótávolságú célpontokban nem lesz hiány. A futójáték átalakulása viszont sokkal inkább villámléptekkel halad, köszönhetően az idei második körben kiválasztott Gio Bernardnak. Az egykori Tar Heels RB teljesen új dimenziót nyithat a támadójátékban, a megbízható, de nem éppen villámléptű BenJarvus Green-Ellis mellett. Már az előszezon során öröm volt látni egy olyan futójátékost Bengals szerelésben, aki képes egy cutbacket végrehajtani, és extra 5-6 yardokat szerezni a csapatnak, de a legnagyobb változást a kiszámíthatóság elkerülése jelentheti. Ha Eifert blokkolási képessége az elfogadható szintre fejlődik, és Bernard is hasznosnak bizonyul a passzjátékban (ideértve az irányító megvédését) is, akkor védelmi koordinátor legyen a talpán, aki egy Sanu-Eifert-Gresham-Green + Bernard felállás esetén előre eldönti, hogy akkor most mi is várható, ami például BJGE pályára küldése esetén borítékolható lenne. A két új játékos érkezésének köszönhetően egy szenvedős Bengals támadójáték teljesen új dimenzióba léphet az újoncok megfelelő használata és teljesítménye mellett, és pontosan ez az, ami az együttesből hiányzott. A támadófal már a tavalyi évben is a legjobbak közé tartozott, és a két ifjú G (Boling és Zeitler) csak fejlődhetett az elmúlt időszakban, ami a liga talán legjobb OT párosával és egy végre egészséges Kyle Cookkal kiegészülve komoly károkat okozhat az ellenfélnek. Papíron nehéz gyenge pontot találni, a kezdők mögött kipróbált veteránok vagy tehetséges és éhes újoncok állnak, akik szükség vagy probléma esetén bármikor bevethetőek. Talán egyedül AJ Green és a Zeitler-Smith RG-RT páros tűnik pótolhatatlannak jelenleg.
Minden kétséget kizáróan ez az offense addig megy, amíg Andy Dalton viszi őket, sok kibúvót nem találhat a fiatal irányító, mert ennél jobb kiegészítő személyzetet nehéz lenne összeszedni. Láthattuk a tavalyi rájátszásban is, hogy nem elit irányító, hanem elit passzjáték szükséges a legnagyobb sikerhez, ami lehet közös munka eredménye is, nem csak a QB-n múlik a történet.
A védelem:
Mike Zimmer érkezése óta folyamatosan épül az egység, és egyfolytában lép előre a statisztikai ranglétrán is, ám ami ennél fontosabb, a pályán nyújtott teljesítmény is figyelemreméltó. Az egység szíve, lelke, motorja egyértelműen a front, amelynél jobbat minőségében és mélységében nehéz lenne találni, bárhol is keressük a ligában. Az a 9 fő, amely várhatóan az 53-as keretben lesz a végleges szűkítés után, már a draft óta adott. A tavalyi évhez képest egyetlen változás, hogy a csere NT Pat Sims az Oaklandbe távozott, ám az utódjáról már a 2012-es drafton gondoskodott az együttes. Egyetlen új arc van tehát a tavalyi csúcsdöntögető kerethez képest a védőfalban, az idei második körben választott észt Margus Hunt, aki félelmetes fizikai felépítésével és atletikusságával ejtette rabul a Bengals menedzsmentjét, és bár valószínűtlen, hogy az idei évben sokat szerepelne, projektként hosszútávon számol vele a csapat. A többiek (Geno Atkins, Michael Johnson, Carlos Dunlap, Domata Peko, Robert Geathers, Wallace Gilberry, Devon Still és Brandon Thompson) egy olyan rotációt alkotnak, ahol Atkins (és talán Michael Johnson) kivételével nincs kimondott kezdőjátékos, így Zimmer a szituációtól és a frissességtől függően bárkit csatasorba állíthat a következő playre, anélkül, hogy komoly színvonalesésre kellene számítani. Ez a rotáció illetve ennek eredményessége volt az alapja annak, hogy a tavalyi szezon második felében a Cincinnati védelme nyújtotta a legjobb teljesítményt, megkeserítve az összes szembejövő irányító életét, Geno Atkins pedig az év védője címre is eséllyel pályázhatott volna, ha nem a Bengalsban játszik, illetve ha JJ Watt nem olyan teljesítményt tesz le az asztalra, amit nehéz szavakkal kifejezni. A védelmi front mögött már közel sem volt ilyen rózsás a helyzet, ám Thomas Howard korai kiválásával egy új kedvencre tett szert a helyi publikum Vontaze Burfict személyében, aki egykoron első körre értékelt játékosból végül UDFA-ként érte el a rostert, hogy a harmadik fordulóra már kezdő, végül a legtöbb szerelést bemutató Bengáli legyen. Az ő játéka sem hibátlan (igaz természetes élőhelye nem is a WILL szerepkör), de az az energia és elszántság ami a pályán jellemzi, könnyen magával ragadja a társakat és a nézőket egyaránt. Meglepő játékának eredményeként az outsiderek hangosan követelték, hogy mozgassák középre, a nagy csalódást keltő Rey Maualuga helyére, ám a USC egykori sztárja a szezon kezdetére biztosan megőrizte kezdő helyét, legalábbis a base downokon, az első és második kísérleteknél. A nickel és dime felállásokban ugyanis a jövő egyik nagy sztárját láthatjuk majd Emmanuel Lamur személyében, aki az egyetlen fedezésben is használható LB a keretben, és rövid időn belül a legtöbbet foglalkoztatott játékos lesz a második vonalban. Újként csatlakozott a kerethez a korábban az év védőjének választott, a rivális Steelerstől elküldött James Harrison. Harrison várhatóan SLB szerepkörben lesz a pályán legtöbbet az alapfelállásban, de néhányszor már megvillantotta az előszezonban Zimmer a 3-3-5 nickel felállást, melyben Harrison a rush LB szerepkörben tetszelgett (a Dallas ellen pedig Michael Johnsont láthattuk ugyanitt, Harrison hiányában). A variációs lehetőség tehát bővült a front7-ben, változatosabb blitz sémákat alkalmazhat Zimmer, amely eredményesebbé teheti az egységet, nem elfeledve a nagy kedvencét, a DB blitzeket sem. A hátsósorban nagy változás nem következett be, továbbra is a Newman-Pacman-Hall hármas a depth chart tetején. Nate Clements távozott, így tavalyi első körös Dre Kirkpatrick több lehetőséghez jutva (igaz egyelőre kevés sikerrel) próbálja bizonygatni, hogy megérte azt a draftjogot, amit rááldoztak. Az egyetlen nyitott kérdés a védelemben, hogy ki lesz Reggie Nelson párja a másik S poszton. A legnagyobb eséllyel erre a másodéves George Iloka pályázik, aki az értelmi képességeit nem bizonygatva törte el a kezét, amikor a csapattársának a vita hevében úgy intézett egy árbocost, hogy még rajta volt a sisak. Ennek köszönhetően jelenleg kényszerpihenőn van (a hírek szerint a nyitómérkőzésen szerepelhet), de a mögötte szereplő újonc Shawn Williams és a régóta szenvedő Taylor Mays sem győzött meg senkit arról, hogy kihagyhatatlanok lennének.
Lényegében a tavalyi együttes tért vissza, egy-két fregoli ember távozott, és néhány kiegészítő ember érkezett, akik azonban képesek lehetnek új színt vinni a játékba, és növelni a variációs lehetőségek számát. A mai NFL sokkal inkább a szituációkról és a matchupokról (egy-az-egy elleni párharcokról) szól, amire több szempontból is felkészült a Bengals D. A nagy kérdés az, hogy a play-action és a TE játékra milyen ellenszere lesz a csapatnak, mert ha ezeket a problémákat nem sikerül megoldani, akkor egy-egy rutinos irányító könyörtelen lesz, és nagyon hamar el fog vérezni az együttes, még a playoff álmok dédelgetése előtt.
Speciális csapat:
Nagy meglepetés itt már nem érthet senkit, az újonc K/P Quinn Sharp az első keretszűkítést sem élte túl, így a Mike Nugent (K), Kevin Huber (P) és Clark Harris (LS) trióval vág neki a Bengals a 2013-as alapszakasznak is. A már sokat emlegetett mélysége a keretnek a ST munkára lehet még nagyon jó hatással. A tavalyi évben a 10 legfontosabb statisztikai mutató összesítése alapján a Bengalsé volt a legerősebb speciális csapat, az azonban hiú ábránd, hogy ez az egy harmadát jelentené a sikerességnek. Az előszezonban láthattuk néhányszor megvillanni a visszahordó csapatot, amire szükség lesz a tétmérkőzések alkalmával is.
Összegzés:
Az elmúlt években a Bengals eljutott oda, hogy azokat a mérkőzéseket, amelyen esélyesnek számított, meg tudta nyerni, ám a rangadókon eddig kevés babér termett az együttesnek. A következő lépcsőfok az lesz, hogy nemcsak, hogy kevés hibával, megbízhatóan, hanem célratörően, agresszíven is játszanak. Ahhoz, hogy olyan reményeket valósítsanak meg, amelyekről a játékosok és a stáb az edzőtábor kezdete óta beszél, sokkal több kell annál, mint amit tavaly láthattunk. Kérdés, hogy a papíron megfelelőnek tűnő erősítések miként mutatkoznak meg a pályán, és leginkább az eredményjelzőn. Sokkal jobb keretet a fizetési sapka szabályait figyelembe véve nehéz összeállítani, mint amit a Bengals – ismételten papíron – összetett az idei szezonra, a legnagyobb probléma, hogy ez egy passzorientált liga, és a legnagyobb problémát eddig az irányítókérdés jelentette, amelynek fejlődését illetően csak találgatni tudunk. Az első öt mérkőzés vízválasztó lesz, ha azon sikerül eredményesen túljutni, akkor csak a playoff győzelem lehet a következő nagy kérdőjel. De addig még nagyon sok víz lefolyik az Ohio-n.
Cincinnati Bengals | ||||
briareos 10. |
empty taxi 10. |
gabokocka 7. |
gabtsi 7. |
habi 9. |
kristof 14. |
rajna 9. |
shawnka 10. |
vassadi 6. |
Bowl.hu NFL Visszaszámláló | |
9. | Cincinnati Bengals |
10. | New York Giants |
11. | Washington Redskins |
12. | Indianapolis Colts |
13. | Minnesota Vikings |
14. | New Orleans Saints |
15. | Chicago Bears |
16. | Miami Dolphins |
17. | Pittsburgh Steelers |
18. | Tampa Bay Buccaneers |
19. | Dallas Cowboys |
20. | Carolina Panthers |
21. | St. Louis Rams |
22. | Kansas City Chiefs |
23. | Detroit Lions |
24. | Philadelphia Eagles |
25. | Buffalo Bills |
26. | Tennessee Titans |
27. | Cleveland Browns |
28. | San Diego Chargers |
29. | Arizona Cardinals |
30. | New York Jets |
31. | Oakland Raiders |
32. | Jacksonville Jaguars |
Zandler Gábor (gabtsi)
Hozzászólások
túl jó a keret, hogy éveket pazaraoljanak a qb helyzet reménybeli javulására. ettől függetlenül én nem írnám le előre, ha azt a játékot játssza a Bengals ami előszezonban is jól ment: rövid dropback, gyors ritmuspasszok közepes távolságra, ezzel folyamatosan haladva, akkor Dalton is jó lehet. szerencsére Gruden jól tudja keverni a kártyákat, a legtöbbször képes olyan matchupot teremteni a pályán ami egyértelmű helyzetet eredményez Daltonnak is.
ami nem hajlik, az törik!
szerintem sem a Bengalsnál, sem a Texansnál nem elsősorban irányítókérdősről kell beszélni, bár kétségtelen, hogy a passzjáték egyik fontos eleme az irányító, de nem az egyetlen meghatározó tényező. pl nem gondolom, hogy Schaub vagy akár Dalton nagyságrendekkel rosszabb lenne mint Flacco, aki egy elit passzjátékot tudott felmutatni a rájátszásra (ami gyűrűt ért), kétségtelen, hogy ehhez kellett Boldin, Torrey Smith vagy Pitta kiváló játéka is, sőt nélkülük a környéken nem lett volna a színvonal, ahogy kellett az is hogy Ray Rice az összeálló támadófal mögött állandó veszélyt jelentsen a földön és akár elkapásokban is. ez egy sokkal komplexebb dolog annál, minthogy jó vagy sem az irányító.
Tom Brady UDFA különítménnyel is karcolni fog idén, kétséged ne legyen, de Peyton Manning is éveken át játszott tucatemberekkel, de ők teljesen más kávéház. Matt Ryan már elit kiegészítő személyzettel dolgozik (All Pro elkapók, HoF TE), és egyből tudott rájátszás meccset nyerni, előtte egyet sem.
A Bengalsnál már alakul valami hasonló, de újonc vagy másodéves, eddig keveset szerepelt játékosokra nehéz lenne rámondani, hogy majd megváltják a világot idén. Ha így lesz kerülhetne magasabbra is a Bengals és vszleg fog is, ha nem látunk fejlődést, akkor ennél sokkal lejjebb csúsznak majd.
ami nem hajlik, az törik!
A Bengalsnál már alakul valami hasonló, de újonc vagy másodéves, eddig keveset szerepelt játékosokra nehéz lenne rámondani, hogy majd megváltják a világot idén. Ha így lesz kerülhetne magasabbra is a Bengals és vszleg fog is, ha nem látunk fejlődést, akkor ennél sokkal lejjebb csúsznak majd.gabtsiKövezzetek meg, tartsatok elvakultnak, de szerintem amilyen szisztematikusan építkezik a bengals, még becsúszhat egy bajnoki gyűrű ebben az évtizedben. Csak nüanszokon fog múlni egy-egy meccs.
Ha egyszer végre minden klappol, akkor bármire képes lehet ez a csapat. Csak az kell hozzá, hogy ne remegjenek meg a kezek a kapuban...
Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot...
Érdeklődéssel várom hova fogjátok tenni a tavalyi bajnokot. malkavHát én itt a 4-5 helyet jósolom nekik.... Nagyon sokat Gyengültek. Szerintem még a csoportjukat sem nyerik meg!!! Bocs a Ravens szurkolóktól, nem fikázás volt a szándék.
Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot...
Szerintem a 4-5. hely magas, jobban szeretem, ha alacsony ratingel jutunk a rájátszásba és nyerünk SB-t. 😀Érdeklődéssel várom hova fogjátok tenni a tavalyi bajnokot. malkavHát én itt a 4-5 helyet jósolom nekik.... Nagyon sokat Gyengültek. Szerintem még a csoportjukat sem nyerik meg!!! Bocs a Ravens szurkolóktól, nem fikázás volt a szándék.meme
Azt aláírom, hogy az offense sokat gyengült, de a védelem erősebb lesz a vérfrissítés miatt.
Ha eljön az idő a szurkolásra:
___@/°° HomeRun for TouchDown ___@/°° ___@/°°
Én megkockáztatom, ha ezzel a kerettel nem jutnak el a playoff-ba bármilyen nehéz is a sorsolásuk, akkor jövőre Andy Dalton kap egy nívósabb QB ellenfelet, ha nem mindjárt egy kukát a padon. Bengals szurkolóként a meglátásom az, hogy jelenleg itt a leggyengébb a csapatunk. A barátaimmal tanakodva, nem is értjük, hogy idén miért nem lépték ezt már meg. Kapott egy sanszot, remélem él is vele. És a szívem azt mondatja velem, hogy idén meglesz a csoportgyőzelem, de beérnénk egy Wild-carddal is :A:
Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot...