A zone blocking

A futball leginkább paradox jelensége az, hogy azoknak a játékosoknak a teljesítménye a legfontosabb a csapatban, akik a legkevésbé vannak szem előtt, és akiket a legkevesebben ismernek. A támadócsapatban ezek természetesen a falemberek. A laikusabb rajongók hajlamosak a jó futóteljesítményt egyedül a running back(ek) érdemének tartani, valamint ugyanez fordítva is igaz, ha nem megy a futás, sokan kizárólag a running backet hibáztatják. A megszokott futóstatisztikák (futott yardok, touchdownok, futóátlag, stb.) egy ember teljesítményét mérik, egyáltalán nem foglalkoznak a többi 9 emberrel, akik lehetővé teszik a blokkjaik által a futásokat. Pedig a jó blokkok legalább olyan fontosak, mint maga a futás ténye.

Az futball kezdeti időszakában - ahogy ezt a témát már sokszor érintettük - minden sokkal egyszerűbb volt. Nem kivétel ez alól a futásblokkolás sem. A már sokszor emlegetett flying wedge, és társai egyszerűen arra támaszkodtak, hogy erőből oldják meg a dolgokat, aki szembe jött, arra jó nagyot ütöttek, ezzel lényegében meg lett oldva a blokkolás. Természetesen hamar fejlődésnek indult a játék ezen aspektusa is, és a 30-as, 40-es évekre már egészen bonyolult szisztémák alakultak ki a run blockra. Megjelentek a húzó guardok, a keresztblokkok, és egyre jobban kidolgozottabbá váltak a rendszerek, ami alapján a futónak blokkoltak a falemberek.

A legtöbb mai rendszerben a falembereknek egy meghatározott embert kell blokkolniuk különböző szabályok alapján. Például az egyik guard feladata lehet hogy húzzon, és egy ún. "hammer", vagy "kick-out" blokkal az oldalvonal irányába eltakarítsa az egyik külső linebackert, így nyitva meg a folyosót a futónak egy külső futásnál. A fő probléma ezekkel az ún. "man" blocking sémákkal az, hogy a defensive frontok (a védőfalat és a linebackereket nevezzük összefoglaló néven frontnak) nagyon sokféleképpen állhatnak fel. Emiatt esetenként rendkívül sok szabályt kell megtanulni a falembereknek, és még azt is bele kell venni a számításba, hogy a front stuntokat is bevethet. A stunt lényegében helycserés támadást jelent, két, vagy több defensive lineman, vagy LB egymást keresztezve támadják azt a lyukat, ami eredendően a másiké volna; erről egy későbbi cikkben részletesebben is fogunk írni. Visszatérve a támadófalra, ha nem sikerül alkalmazkodni, a fent említett dolgok totálisan szétrombolhatják a blokkolási sémákat, és ezzel megölhetik a futójátékot.

A zónablokkolás létrehozásának fő oka pontosan ez volt. Egyre több egymástól teljesen eltérő fronttal találták szembe magukat az offense falak. Egy ide-oda stuntoló defense ellen nagyon nehéz egyszerű man blocking szabályok alapján konzisztensen jól blokkolni, hiszen nem biztos, azt fogja látni a falember a pályán, amit papíron megtanult a playbookból, hanem egészen máshogy fog felállni a front. Ezt ugyan ki lehet küszöbölni bonyolultabb blokkolási szabályokkal, de a legtöbb edző nem szereti, ha a játékosainak a szabályok bemagolásával többet kell foglalkoznia, mint magával a blokkolás fizikai részével. A zone blockingnak ez a fő előnye, elég egyszerű, és konzisztens szabályok vannak benne, amelyek nem függenek a front felállásától.

Mi is az a zone blocking?
A zone blocking azt jelenti, hogy az offense fal-embereknek nem egy meghatározott embert kell megblokkolniuk, hanem párokban, esetleg hármasával kell összedolgozniuk egy adott területen, általában ún. double-teamek alkotásával. Az egyik fő cél a rendszer megalkotásakor az volt, hogy a lehető legkisebbre redukálják a negatív yardos play-ek számát.

A legalapvetőbb megközelítésben a zónablokkolás során két egymás melletti falember együtt indul meg, és ketten támadnak meg egy defensive falembert a play-oldalon (amerre a RB fut). Persze double team nem csak a zónablokkolásban van. A zone blocking sajátosságát az adja, hogy miután megcsinálták a kettős blokkot a védőfal-emberen, egyikük leválik róla, feljebb lép egy szinttel, és a legközelebbi linebackert veszi célba. Különféle szabályok alapján dől el, hogy melyik falember lép feljebb a LB-khez. Az alábbi ábrán láthatjuk a kezdeti double teameket.

Úgy tűnik, hogy a DE-ket ketten-ketten is betámadták, és a linebackereket szabadon hagyják, de minden double teamező falember szeme a linebackeren van, mialatt a védekező falembereket blokkolják. Az egyikük feljebb fog lépni, és meg fogja blokkolni őt.

A főbb betartanivalók a falemberek részére:

1. A falemberek szorosan egymás mellett maradnak.
2. A vállaik párhuzamosak a LOS-szal, azaz nem hagyják magukat beforgatni.
3. Mind a 4 szemük a linebackeren van.
4. Tudniuk kell, mikor, és melyikük vált ki a linebackerre, és ki marad a defensive linemanen.

Lássuk a 4-es pontban szereplő szabályokat egy guard-tackle double team példáján keresztül:

Ha az end befelé próbál dolgozni, akkor a guard veszi át, és a tackle megy ki a linebackerre.

Ha az end kívülről kerülné meg a támadófalat, akkor a guard lép feljebb, és a a tackle marad rajta a DE-n.

A zone blocking futóplay-eket két csoportra szokás bontani, az  inside zone-ra (IZ), és az outside zone-ra (OZ); adja magát, hogy az inside a tackle-kön belül történő, az outside pedig a tackle-kön kívül történő futást jelentik. Van egy másik felosztás is, amely további két csoportra osztja az outside zone-t: ekkor maga az outside zone a közvetlen a tackle melletti (off-tackle) külső futásokat jelenti, míg a "valódi" külső futásokat stretch-nek nevezik.

A külső, és a belső futásoknál az alapszabályok nagyjából ugyanazok, ezekből mutatjuk most be a legfontosabbakat:

A QB-nak a handoff után általában kiforog a zsebből, és egy naked fake-et hajt végre, vagyis eljátssza, hogy nála van a labda, és play-action volt. Ez le fogja lassítani a nem play-oldali DE-t, és az egyik safety-t is, és persze előkészíti a bootleg passzokat.

A running backnek pontosan egy cutot, vagyis irányváltást szabad végrehajtania, és maximális sebességgel kell a gólvonal felé törnie a blokkok olvasása közben. A cutot a LOS elérésekor, vagy az után teszi meg, kifejezetten tilos a lyukban "táncolni". Ezzel a linebackereket arra kényszeríti, hogy lejöjjenek a LOS-ra az előre meghatározott lyukba, amit védeniük kell, és ezzel megkönnyítik a támadófal dolgát, akik elzárják őket a play-től. Belső zónánál általában a B lyuk a cél, ha az zárva van, akkor lehet visszavágni, de pontosan egyszer van lehetőség van erre.

A falemberek szabályainak részletesebb elmagyarázása előtt be kell vezetnünk két fogalmat, a covered, illetve az uncovered lineman fogalmát. Coverednek nevezünk egy támadó falembert, ha a teste két legkülső pontján belül van egy védekező falember akármilyen kicsi része, és uncoverednek, ha nincs vele szemben ilyen. Most "társ" alatt egy adott falember mellett közvetlenül lévő falembert fogunk érteni (pl. a center társai a két guard, vagy a RG társai a C és az RT).

Az uncovered embereknek zónáznia kell a play-oldali társával, és a hozzá legközelebb lévő védekező falember belső felét kell támadnia. A covered embereknek kétféle lehet a feladata: ha a nem play-oldali társa uncovered, akkor vele kell megcsinálni a kombót a DL-LB pároson, és kezdetben a rajta lévő falember külső felét támadja. Innentől három aleset lehetséges:
1 A DL-ember kívül van a falember vonalán, és kívülről támad - rajta kell maradni, és az uncovered társ támadja az LB-t
2. A DL-ember szemtől szembe van, és hátrafele próbál tolni, nem próbál oldalra menni - ekkor a double teamet kicsit tovább kell fenntartani, majd ő megy az LB-re
3. A DL-ember középen van, vagy a belső oldalon, és befelé mozog - a double team alatt minél jobban be kell tolni, és "kiegyenesíteni" a támadási szögét, hogy minél rosszabb pozícióban legyen egy esetleges tackle-höz, majd a covered ember megy fel a LB-re

A másik lehetőség egy covered lineman számára, ha a nem play-oldali társ is covered. Ekkor man, vagy "drive" blockot kell csinálni, vagyis egy az egyben kell blokkolni a rajta kévő védő-falembert. Ekkor túlságosan nem kell "agyalni", a védő play-oldali számát kell támadni, és minél nagyobbat kell rajta ütni.

A külső zónánál lényegében ugyanazok a szabályok, itt az uncovered falemberek reach blokkokat hajthatnak végre, amelyek kisebbfajta húzásoknak felelnek meg, és így csapdázzák be a linebackereket.

Sokan nem szeretik, hogy a zone blocking kifejezetten épít az ún. cut blockra, hogy a nem play-oldali játékosokat elvágják a play-től. A cut block lényegében derék - gyakran térd - alatti blokkot jelent, és ez bár bizonyos megkötésekkel mind NFL-ben, mind NCAA-ben szabályos, elég sérülésveszélyes művelet. Nyilvánvaló előnye ennek a földön fekvő védő, de fontos a járulékos előny is: a cut blocktól való félelem le is lassítja a defense-t, hiszen sok védő óvatosabbá válik, féltik a térdüket, bokájukat, emiatt lassabban fognak mozogni.

A zone blocking ma
A zone blocking az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre tett szert, az NFL-ben kisebb-nagyobb mértékben minden csapat alkalmaz zónablokkolási alapelveket, és többen az egész futójátékukat erre alapozzák, ilyenek pl. a Houston Texans, a Denver Broncos, vagy az Oakland Raiders. A Denver az a csapat, ahol a legmagasabb szintre vitték a rendszer használatát, hosszú évek óta működik náluk az, hogy vesznek egy "nevenincs", gyakran draftolatlan RB-t, beillesztik a rendszerbe, és a játékos 1000-1500 yardos szezont produkál köszönhetően a támadófal mesteri munkájának. Nem véletlen ez, Alex Gibbs, a rendszer "keresztapja" a Broncos-nál eltöltött évek alatt találta ki a szisztémát, és itt lett először bevezetve. Gibbs egyébként 2008-ban a Houston Assistant Head Coach-a, és offenzív koordinátora lett. A zone blockingot játszó csapatok elsősorban a kisebb (persze ezt viszonylagosan kell érteni), agilisebb falembereket részesítik előnyben. Mivel az NFL-ben nem a kis falemberek vannak túlsúlyban, hanem a 340 fontos behemótok, idő kell, amíg össze tud hoz egy csapat egy olyan támadófalat, amely alkalmas a zone blocking használatára. Bár maguk a szabályok egyszerűek, rengeteg gyakorlás kell, amíg tökéletesen meg végre tudja hajtani az egész fal a fent leírt műveleteket.

A zone blocking alapelveit elég sok rendszerbe be lehet építeni, főleg egyetemi szinten lehet megfigyelni, hogy az ún. option rendszereket alkalmazó csapatok is egyre több zónablokkot alkalmaznak, lásd pl. a West Virginia Mountaineers-t, vagy a Michigant, akik zone blockinggal alkalmazzák a spread option rendszerüket (itt a közös nevező Rich Rodriguez, aki 2007-ig a WWU HC-ja volt, míg idéntől a Wolverines főedzője).

A  zone blocking tehát igen hatásos blokkolási szisztéma, ha van idő, és lehetőség a legalább részleges bevezetésre, akkor nagyban tudja segíteni egy csapat futójátékát (lásd a Raiders-t, akik 2007-ben bevezették a rendszert, és ez majd 500 plusz futott yardot "hozott a konyhára" 2006-hoz képest). Persze ehhez elengedhetetlen, hogy hozzáértő támadófal edző kezei alatt dolgozzon a csapat, és türelem kell, amíg a falemberek mestereivé válnak a szisztémának.

Írta Demeter Ádám