AFC WEST

 

Denver Broncos

 Minden futballal kapcsolatos hírt meg kell hogy előzzön a hét legszomorúbb történése, amely az egész NFL-t megrázta. A Denver másodéves játékosát, a South Carolina egyetemről 2009-ben draftolt Kenny McKinley-t holtan találták Arapahoe-i lakásában hétfőn. McKinley öngyilkos lett, fejbe lőtte magát. A csapattársai által vidám, mosolygós embernek tartott játékos térdsérülése miatt IR listára került az edzőtáborban, sokak véleménye szerint ez taszította depresszióba a mindössze 23 éves elkapót, aki egy kisgyermeket hagyott hátra. Temetése hétfőn lesz a georgiai Austellben. Nyugodjék békében.

 Evezzünk vidámabb vizekre, és nézzük meg hogy szerepelt a Denver a hétvégén. A Seattle elleni meccsen egy pillanatig nem forgott kétségben a győztes csapat kiléte, a Broncos leiskolázta az első héten meglepetésre a Frisco ellen nyerő Seahawksot. A prímet Kyle Orton vitte, aki az egész forduló legjobb QB teljesítményét nyújtotta. Ugyan nem a még mindig hihetetlenül alulértékelt irányító passzolta a legtöbb yardot a fordulóban, TD-passza sem neki volt a legtöbb, de a már tavaly is rá jellemző konzisztenciája egészen elképesztően csúcsosodott most ki. Első kísérleteknél 9 passzából 8 lett jó, és ez, valamint a 2nd downoknál is tanúsított hasonló hatékonysága jól menedzselhető harmadik kísérletekhez vezetett. Tavaly harmadik kísérleteknél szinte görcsösen csak Brandon Marshallt kereste Orton, most 6 különböző elkapót célzott meg. Ez meg is hozta eredményét, 12/15-ös rátával zárta a meccset ezen szituációkban, azaz ennyiszer ért el first downt, vagy TD-t a 3rd downoknál.

 Mindezt két sérült tackle-vel sikerült abszolválni, ami tovább emeli Orton produkciójának fényét. Örömteli fejlemény, hogy élete első NFL meccsén a csapat idei top pickje, DeMaryius Thomas 8 elkapásból 97 yardot ért el és egy TD-t. Érdekes statisztika, hogy Thomasnak az összes Seahawks CB-vel szemben legalább 10 cm és 15 kg fölénye volt. Ha tudja tartani ezt a szintet Bey-Bey, akkor nem sokan fognak Marshall után sírni... Az offense fekete báránya Knowshon Moreno volt, aki igen gyengén muzsikált, 24 futásból mindössze 51 yardot ért el. Egy olyan meccsen, amelyen a csapat végig vezet, nagyon fontos hogy legyen egy konzisztens futót, aki tudja falni a yardokat, és ezzel az időt is. Bár amíg Orton ilyen kiválóan játszik, és a rövid passzokat betudjuk hosszú handoffoknak, még ezt is elbírja ez az offense. Moreno mentségére legyen szólva, volt egy nagyon szép 45 yardos futása egy screenből, de ezzel együtt nagyon kevés amit a másodéves játékos mutat. Társa, Correll Buckhalter pedig 11 futásból hozott 19 yardot, ez szintén nem egy acélos adat....

 A sérülések megtizedelték a csapatot, mind a két kezdő CB kiesett, Andre Goodman és Champ Bailey játéka legjobb esetben is kérdéses, így bár a stabil passzjáték azt engedné sejtetni, hogy a Broncos elindulhat egy felfelé vezető úton, igen nehéz lesz a hétvégén a Colts és a Broncos személyes mumusa, Peyton Manning ellen nyerni.

Kansas City Chiefs

A Chiefs eddig az AFC meglepetéscsapata. Nagy összegben senki nem mert fogadni volna arra, hogy a 2. héten a kevés még hibátlan mérlegű csapat közé fognak tartozni a Főnönök, most viszont pontosan ez a helyzet. Bár a Browns legyőzése nem akkora fegyvertény, mint a Chargers elleni győzelem, idegenben az NFL-ben senki ellen nem lehet biztosra menni, így semmiképpen sem szabad a 16-14-es győzelmet egy vállrándítással elintézni.

A Chiefs pláne nem mehet biztosra senki ellen 2-0-ás mérlege ellenére, mivel passzjátékuk karmestere, Matt Cassel eddig csapnivaló teljesítményt nyújt, lehet mondani, hogy nem miatta, hanem az ő mutatványai ellenére tud nyerni a Chiefs. Ezt persze főleg kiváló védelmüknek köszönhetik, mind a két eddigi meccsen 14 pontot engedtek csak. Mi több, a Browns ellen a defense szerezte meg egy interception return TD formájában a végül győzelmet érő pontokat, az offense mindössze 3 mezőnygólt volt képes elérni. Jerome Harrison tavaly kishíján NFL rekordot ért el a Kansas City ellen, 286 yardot futott az Arrowheadben, most olyan jó munkát végzett a Chiefs front, hogy épphogy elérte a 2 yardos átlagot Harrison, 16 futásból 33 yardra volt képes. Bár Josh Cribbs tavalyhoz hasonlóan most is csinált nagy playt egy 65 yardos TD elkapás formájában, special teamekben nem tudott maradandót nyújtani. Ez a két tényező, valamint a Browns tartalék QB-jának, Seneca Wallace-nak a kulcsfontosságú hibái végül a rendkívül szoros mérkőzésen a vendégek javára billentették a mérleg nyelvét.

Todd Haley-t korábban számos kritika érte túlzott konzervativizmusa miatt, most viszont a mérkőzés döntő pillanatában nem a tőle elvárt lépést húzta meg. 2 perccel a vége előtt 4 & 1-el állt a Chiefs a Browns 36 yardosán. A biztonságos, és megszokott megoldás a punt lett volna, de Haley mert kockáztatni, fogta Thomas Jones-t, hívott neki egy belső futást, Jones átugrotta a frist downt jelentő vonalat, és clevelandi időkérések híján a KC le tudta járatni az órát. Pontosan az ilyen "tökös" húzások kellenek ahhoz, hogy kiharcolja magának a neki járó respektet a csapat és edzői stábja.

 A Chiefs jelenleg 2-0-val vezeti a csoportot, erre 2005 óta nem volt példa. A hurráoptimizmustól azonban óva intenénk minden KC szurkolót. Az NFL-ben leginkább a passzjáték minősége határozza meg hosszútávon egy csapat eredményességét, ebben pedig a Chiefsnek borzasztó sokat kell még javulnia, 200 yard alatti 2 interceptionos teljesítményekkel nem lehet folyamatosan meccseket nyerni. A 49ers némi balszerencsének is betudhatóan 0-2-vel áll, legutóbb megszorongatták a bajnok Saintset, és az biztos hogy úgy fognak az Arrowheadben játszani, mintha az életük múlna rajta, így minden adott egy rendkívül izgalmas mérkőzéshez.

Oakland Raiders

Jim Plunkett reinkarnációja pontosan 6 negyedig bírta Oaklandben. Jason Campbellt élete első hazai meccsén ezüst-feketében a félidőben lecserélte Tom Cable, utat engedve a közönségkedvenc Bruce Gradkowskinak. Campbell eddigi másfél meccsén nem mutatott sokkal többet mint a (szó szerint) nagy előd, JaMarcus Russell, semmiféle előrehaladást nem tudott felmutatni az offense-zel.

Gradkowski már tavaly is megmentő szerepében tetszelgett, számos 4. negyedes fordítás fűződött a nevéhez. Most is hasonlóképpen cselekedett, szánalmas első félidő után sikerült feltüzelnie csapatát, és megfordította a meccset. Gradkowskinak abban rejlik a varázsa, hogy stílusa olyan, hogy gyenge támadófallal is meg tudja oldani, hogy legalább minimálisan elegendő időt jusson neki a passzokhoz. Az első félidőben Campbellnek lélegzetvételnyi ideje nem volt, hol kívülről, hol belülről tört át a pass rush. A második félidőre - nyilván a szünet alatti változtatásoknak is köszönhetően - sokkal összeszedettebben dolgozott az OL. Gradkowski egyik erőssége és egyben hátránya is a scramble-re való hajlam, sokszor mozog ki a zsebből, ez néha előnyös, néha viszont szükségtelenül hozza nehéz helyzetbe magát. Most az előbbit bizonyította, kiválóan improvizált, és hozta ki a maximumot a playekből. Gyorsan tegyük hozzá, hogy statisztikailag semmi káprázatosat nem fedezhettünk fel, 50 %-os pontosság mellé 1 TD-passz és egy interception társul. Bár szerdán teljesült a szurkolók óhaja, és Gradkowski lett a kezdő QB legalább egy kis ideig, azért azzal tisztában kell lenni, hogy ennél sokkal többre lesz szükség jobb csapatok ellen az irányítótól.

 Az offense igazi hajtóereje immár a második héten a végre a potenciálját elérő Darren McFadden volt. McFadden a második legtöbb yardot futotta az NFL-ben 2 hét után, pedig ő nem profitálhat komoly passzjáték okozta fellazult védelmekből. McFadden eddigi fő gondja a tétovasága volt, nagyon könnyen levitték az első kontakt után, és a belső futásoknál semmiféle átütő erőt nem tudott felmutatni, aminek pedig egy komplett back sajátjának kell lennie. Ez idén úgy néz ki megváltozott, igazán határozottan, és kőkeményen fut, és ami még fontosabb, konzisztensen hozza a yardokat. Elkapásban szintén hasznos fegyver, ha sérülékenysége nem szab neki gátat, idén igazi breakout éve lehet. Arról, hogy ne használódjon idejekorán el, Michael Bush visszatérése is gondoskodni fog, a Cardinals ellen várhatóan pályára fog már lépni Bush hüvelykujj-sérüléséből visszatérve.

 Az offense fal jelenleg felforgatás alatt áll, az NFL-ben talán egyedülálló módon most LT-forgást fog alkalmazni Tom Cable, Jared Veldheer és Mario Henderson fogják egymást folyamatosan váltani. A "Veldheert centerbe" kísérlet csúfosan megbukott, Samson Satele visszatért a kezdőbe, és legutóbb egészen elfogadható teljesítményt nyújtott. Robert Gallery combhajlító-húzódása elég komolynak tűnik, können elképzelhető hogy ezen a héten sem fog tudni játszani, és ismét Daniel Lopernek beállni LG-be.

A Raiders kínkeserves győzelmet ért el a rookie QB-val kiálló Rams ellen hazai pályán, ez azért olyan sok jóval nem kecsegtet a továbbiakra nézve. Minden csapatrésznek javulást kell mutatnia, ha idén szeretne végre kikecmeregni a kátyúból Oaklandben.

San Diego Chargers

 A Chargers gyorsan bizonyította, hogy a hétfő esti vereség a Chiefs ellen csak kisiklás volt, a forduló talán legegyoldalúbb meccsén rendkívül magabiztosan iskolázta le Philip Rivers és kompániája a Jacksonville Jaguarst.

 Rivers 334 passzolt yardja mellett a labdaszerzések döntötték el a meccset, 6-szor vette el a labdabirtoklás jogát a Chargers a Jaxtől, ez negatív klubrekord beállítás jacksonville-i oldalon. Az egész meccs a turnoverekről szólt, a Cargers is háromszor adta el a labdát, illetve egy puntjukat blokkolták is. Mike Scifres másik puntja is csupán 34 yardot tett meg, tőle nem ezt szoktuk meg. A punt csapat immár a második héten mutatott gyenge produkciót, Steve Crosby special team edzőnek most már ráncba kell szednie az egységet, ellenkező esetben egy szorosabb meccset akár el is bukhatnak ilyen fiaskók miatt.

 Visszatérve Rivershez, úgy tűnik nem hiányolja Vincent Jacksont, nyolc különböző elkapónak osztogatta el passzait. Szinte minden elkapónak volt egy-egy kulcselkapása. Jackson ügyében a legújabb fejlemény az, hogy nem sikerült a szerdai határidő előtt eladni őt a Vikingsnek. A határidő arra vonatkozott, hogy ha eddig az időpontig létrejön a trade, akkor visszatérhet az 5. héten aktív rosterre az elkapó. A Chargers GM-je, A. J. Smith kevesellte a Vikingek által ajánlott ellenértéket, ami egy második körös, és egy feltételes pick formájában öltött volna testet. Így Jackson minden valószínűség szerint idén már nem fog pályára lépni az NFL-ben. Az offense láthatóan elbírja az ő hiányát, de Ryan Mathews kiesése sem okozott gondot. A rookie a második negyedben szállt ki bokasérülése miatt. Helyét a leginkább fullbackként alkalmazott Mike Tolbert vette át, és meglepően jó produkciót nyújtott az alacsony termetű, de brutálisan tömör RB, 16 futásból 82 yardot és 2 TD ért el az ex-Coastal Carolina játékos új szerepében. Mathews sérülése lassan gyógyul, majdnem biztos, hogy a hétvégén nem fog tudni játszani a Seahawks ellen. A feature back ismét Tolbert lesz, míg Darren Sproles szokás szerint a harmadik kísérleteknél, és az egyértelmű passz-szituációknál lesz fönt.

Ne felejtsük el megemlíteni a védelem remek produkcióját, 4-szer fogták el a múlt héten még brillírozó David Garrard passzát. Antoine Cason bebizonyította, hogy sokkal komplexszebb cornerback, mint Antonio Cromartie, aki 2007 óta a nevéből él, és biztosította a vezetőséget, hogy nem volt hiba elengedni elődjét. Cason két interception vállalt, emellett egy fumble-t is kikényszerített a sokáig tartalékszerepre kárhoztatott CB. Az új kezdő strong safety, a tavaly még nickelbackként pordukáló Stephen Gregory sorozatban második héten mutatta meg, hogy érdemes a kezdő szerepkörre, igazán tackle-biztosan játszott ismét.

 A Chargers ezzel a teljesítménnyel helyre rakta a kétkedőket. Rivers talán a legjobb mély passzokat dobja az NFL-ben, kissé megváltozott támadófala erre biztosítja is az időt, és a csapat hihetetlen mélysége biztosíték arra nézve, hogy kulcsemberek elvesztése sem vágja tönkre a csapatot. Nagyon nagy meglepetés lenne, ha ez a Chargers nem nyerné meg az AFC Westet idén is.

Írta: Demeter Ádám

 

AFC NORTH

 

   Visszapillantó:
Az első csoporton belüli rangadó a két irányító (nincs jobb szó) bénázásáról szólt, illetve a két védelem megmutatta, hogy milyen kiváló erőkből áll. Végül a Cincinnati Bengals 15-10-re nyert a Baltimore Ravens ellen annak köszönhetően, hogy Carson Palmer - ha már nem találta a saját elkapóit -, akkor nem a védők között keresett célpontot, míg ezzel szemben Joe Flacco négyszer is "megtalálta" a bengáli riválisait... A Cleveland Browns Seneca Wallace vezetésével is vereséget szenvedett, ezúttal saját közönsége előtt maradt alul 16-14-re a Kansas City Chiefs együttesével szemben, pedig a Tampánál és a Kansasnél könnyebb idénykezdetet nem nagyon kaphatott volna. A Pittsburgh Steelers egy újabb védelmi háborút nyert meg, 7 labdát szerezve 19-11-re diadalmaskodott a Tennesee Titans vendégeként.

   Megválaszolatlan kérdések - QB szemmel:
   Pittsburgh Steelers:
Meddig lehet ezt bírni? A csapat támadójátéka nagyjából értékelhetetlen, főleg a Titans ellen volt az, s nagy kérdés, hogy az amúgy eddig parádés védelem vajon meddig bírja még a rá nehezedő nyomást, meddig képes a támadók segítsége nélkül egymaga hozni a győzelmeket. Az acélvárosiak az eddigi 2 meccsen mindössze egyetlen támadó TD-t szereztek, azt is csak a hosszabbításban, átlagosan 240 yardot haladtak (31.), a 3rd down mutató alig éri el a 20%-ot (32.), és a legkevesebb 1st downt érték el. Ezt figyelembe véve embertelen a védelem teljesítménye, de ez nem lesz mindig elég, tehát muszáj lesz javítani a támadójátékon. Persze nem könnyű, hiszen jelenleg azt sem tudni, ki lesz a kezdő QB, mert Dennis Dixon épp vasárnap sérült meg, Byron Leftwich pedig felépülőben van és Charlie Batch sem tűnt igazán meggyőzőnek... Azt se felejtsük el, hogy az 5. meccsre visszatérő Ben Roethlisbergertől sem várható azonnal klasszis produkció, ugyanis az meglátszik bármely sportolón, ha egy teljes hónapot kihagy, márpedig ez történt, ugyanis eltiltás alatt a játékosok az edzőcentrumban sem tartózkodhatnak... Tehát noha a kérdés költői, pontos válasz nincs is rá, de jelenleg úgy tűnik, Dick LeBeau fiainak még bírni kell egy darabig ezt a nyomást és terhet.

   Cincinnati Bengals:
Carson Palmer lesz még valaha a régi? Az a QB, akit pár éve még a legszűkebb elitben emlegettek. A USC-n végzett irányító bár a Hazafiak ellen felidézte egykori önmagát, de ne felejtsük el, hogy a mérkőzés elején nem volt jó, s amikorra nagyjából, kis túlzással eldőlt a meccs, akkor sikerült nagyon kikozmetikázni a statisztikát. A Hollók ellen viszont katasztrofális volt Carson Palmer, egyáltalán nem érezte az elkapóit, rendkívül pontatlan volt, s bizony kis szerencse is kellett, hogy egyik labdáját se füleljék le a védők. Tavaly talán lehetett arra is fogni, hogy nincs elég célpontja, de idén Chad Ochocinco mellé megkapta Terrell Owens-t, továbbá a draftról Jermaine Gresham TE-t és Jordan Shipley WR-t, aki amolyan Wes Welker-klón lehet. Ennek ellenére - bár azért adjuk még esélyt neki, elvégre mindösze 2 meccs ment le a szezonból - pályafutása egyik legrosszabb, az amúgy sem kiváló tavalyinál is gyengébb teljesítményt olvashatunk ki ebből a kétszer 60 percből. 58,8%-os passzpontossága a 2. legrosszabb 2008 után, akárcsak 6 yard/kísérlet mutatója. A 79,1-es QB-ratingje szintén a 2008-as esztendőt múlja felül és a 2003-asat, amikor másodévesként először lépett pályára az NFL-ben. Mindezt úgy, hogy a fal viszonylag jól megvédi. Erre a kérdésre persze elvileg csak a visszavonuláskor kapunk választ, de hogy idén bekövetkezik-e, vagy legalábbis az átlagnál jobb teljesítményre képes-e, arra a következő 5 meccs elég lesz, mert elvégre a Panthers, Browns, Buccaneers, Falcons és Dolphins kvintett egyike sem a rettegett védelméről ismert.

   Baltimore Ravens:
Joe Flacco franchise QB vagy game manager QB? Nem mindegy. A Ravens mostanáig egyértelműen franchise QB-ként kezeli Joe Flaccót, ezt támasztja alá a mostani holtidény is, csakhogy ha bebizonyosodik, hogy csak game manager QB-ról van szó, akkor a mostani holtszezonban sok pénzt feleslegesen dobott ki a Ravens. Ugyanis egy game manager QB mellé jó védelmet és futásorientált csapatot kell építeni, azaz nincs szükség 4 kiváló WR-re, mint ahogy az ma Joe Flacco rendelkezésére áll, miután a Ravens Derrick Mason mellé megszerezte Anquan Boldint, TJ Housmandzadeh-t és Donte Stallworth-t. Ebből Boldin bőven elég lett volna egyedül, ha Flacco nem lesz képes kiaknázni a jelenlegi WR-osztagban rejlő lehetőségeket. Ez esetben sokkal inkább a védelem további erősítésére, illetve a futás hatékonyságának növelésére kellett volna fordítani a további energiákat és pénzeket. Ne menjünk messzire példáért, nézzük meg, hogy amíg a Steelers Ben Roethlisbergert game manager QB-ként kezelte, addig Hines Ward személyében egyetlen igazán jó elkapója volt, plusz Heath Miller révén kapott egy kiváló TE-t, de mögöttük Antwan Randle El és Cedric Wilson személyében átlagos elkapók voltak. Miután kinőtte ezt a szerepet, akkor kapott további 2 igazán jó WR-t. Nagy kérdés tehát, hogy Flacco képes lesz-e újabb szintet lépni karrierjében, mindenesetre az eddig 2 szezonjában igen megbízható volt, de igazán kiélezett szituációban nem tudott meccseket eldönteni, ahogy azt egy franchise QB-tól várná az ember. A mostani két meccs viszont inkább az úgynevezett sophomore slumpra utal, noha persze már 3. évében jár, ahogy amúgy Big Bennél is ekkor következett be egy törés. Erre a kérdésre legkésőbb 1-2 év múlva választ kapunk, mert ha idén nem lesz jó, az betudható még a sophomore slump kategóriába, de legkésőbb jövőre be kell bizonyítani, hogy franchise QB. Akinek ez 4. kezdő évében sem sikerül, az nem franchise QB.

   Cleveland Browns:
Mikor lesz végre franchise QB-ja a Barnáknak? Az újjáépítés megkezdődött, ennek eredményeként érkezett például a védelembe Joe Haden cornerback vagy éppen TJ Ward free safety. De előbb-utóbb meg kell találni a frnchise QB-t is, ha a Barnák szeretnék felvenni a versenyt a csoport másik 3 tagjával. Ez elkerülhetetlen. Bár látható, hogy a riválisoknál is akad probléma a QB poszton, de kijelenthető, hogy mindegyiknél egyértelmű a kezdő kiléte alapesetben és legalább 3 éve töretlen a bizalom iránta, sőt a Bengals és a Stelers esetében 8, illetve 6 éve nincs kérdés. Érdemes itt gyorsan leszögezni, mindhárom QB-t az 1. körben választotta a csapata. A Browns az újjáépítés első évében nem hozott hangzatosan franchise QB-t a draftról. Ezalatt azt értem, hogy ugyan 3. körben Colt McCoy volt a kiválasztott, de itt elkelt QB-ktől egyáltalán nem alapelvárás, hogy franchise QB-vá váljanak, mint az első körösöknél. Ez akár jól is elsülhet, így nem sürgeti semmi a szakmai stábot, hogy minél hamarabb lehetőséget adjanak neki és akkor sem hullanak majd fejek, ha nem válik be az egykori texasi sztár. És ha még be is jönne... Afelől nem sok kétség van, hogy előbb-utóbb meg fogja kapni kapni a lehetőséget. Egyrészt a jelenleg előtte lévő Jake Delhomme áthozta Clevelandbe tavalyi labdaszóró formáját, ráadásul meg is sérült és hát Seneca Wallace sem az a QB, aki hosszútávú megoldás lehet. Tehát a bevetés meglesz, de hogy idén, vagy jövőre? Ez még homályos. De azon se lehetne meglepődni, ha a 2011-es draft 1. körében érkezne az új franchise QB. Mert franchise QB kelleni fog.

   Jövő héten a csoportban észlelhető tendenciákról lesz szó, mert - ha más-más okból kifolyólag is, de - jól látható, hogy jelenleg hasonló problémával küzd a divízió 4 csapata és bizony a játék más elemeiben is tapasztalhatóak hasonlóságok.

   A hét támadója:
Joshua Cribbs WR, Browns: Ezt a díjat a héten nem szívesen osztjuk ki...  Mindent elmond, hogy a csoport 4 csapatának támadói mindössze 51 pontot szorgoskodtak össze, s 3 TD-t sikerült elérniük... De ha már mindenképpen választani kell, akkor a 3 elkapásból 74 yardot és 1 TD-t jegyző Cribbs-re azért esett a választás, mert ő a special teamből is kiveszi a részét, még ha ezúttal ott nem is villant meg, elvégre az 1-1 kickoff és punt visszahordásból elért 19, illetve 5 yard tőle szokatlanul kevés.

   A hét védője:
James Harrison OLB, Steelers: Nehéz választás volt, mert a Steelersben több egészen kimagasló teljesítmény is akadt. Harrison azonban mindenkinél nagyobb playmakernek bizonyult, ugyanis 11 szerelése mellett 2 sacket jegyzett, 2 fumble-t harcolt ki, egy labdára pedig maga csapott le. Könnyen lehet, hogy ezzel az AFC vagy akár az egész liga legjobb védője lesz a 2. héten. A csoportból még nagy kihívója volt 2 csapattársa, ugyanis a múlt héten győztes Lawrence Timmons leszedte a pályáról Chris Johnsont, 15 szerelést és egy fumble jegyzett, Troy Polamalu pedig második meccsén is lelopott egy passzt és 6 szerelése közül az egyik egy látványos, falon átvetődő tigrisugrás volt a vörös zónában.

   A hét újonca:
Antonio Brown WR, Steelers: Brown 89 yardos kickoff visszahordásból elért TD-vel érdemelte ki a címet, amely kicsit trükkös játék volt, mert először Mewelde Moore indult meg a labdával, majd reverse-futásból került az újonchoz a labda, s őt már nem érték utol. Legutóbb 2007-ben Rossum ért el kezdőrúgás után TD-t a Steelers színeiben. Ezenkívül a pályafutása első NFL-meccsén szerepelt elkapó 21 yardot tett meg egy punt és további 17-et egy kickoff után.

   Extrapont:
Chad Ochocinco, aki négy elkapásból 44 yarddal vette ki részét a Bengals vasárnapi diadalából, az NFL 31. játékosa lett, aki elérte a 700 elkapást. A bolondozásairól is híres 32 éves WR a klub történetének legtöbb elkapással és elkapott yardjával büszkélkedő játékosa, 63 TD-jével pedig holtversenyben első Carl Pickensszel.

   Előretekintő:
A Cincinnati Bengals együttesének az eddigi 2 forduló alapján - papíron - nem okozhat gondot a Carolina Panthers legyőzése még idegenben sem, és ugyanez igaz a Pittsburgh Steelers gárdájára a Tampa Bay Buccaneers vendégeként. A Baltimore Ravens (és Joe Flacco) pedig a csoportrivális Cleveland Browns ellen próbálja feledtetni eddigi gyenge támadó teljesítményét.

   Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 2-0
2. Cincinnati Bengals 1-1 - egymás elleni eredmény: 1-0
3. Baltimore Ravens 1-1 - egymás elleni eredmény: 0-1
4. Cleveland Browns 0-2

Gergelics József (Soldados)

 

AFC South

 

 

A második héten az irányítók kerültek a főszerepbe az AFC South csapatainak meccsein. Garrard és Young az első heti labdabiztos meccs után halmozták a turnovereket, míg Manning és Schaub remek meccset zártak.

 

 

Magyar idő szerint hétfő hajnalban került másodízben megrendezésre a Manning Bowl, vagyis az idősebb testvér által vezetett Colts a Giantset fogadta. A legutóbbi találkozásuk 4 éve volt az 1. héten és abban az évben nyerte meg Peyton Manning az első bajnoki gyűrűjét, ráadásul a következő évben Eli és a Giants győzött a Super Bowlban. Az idei meccsről sokat nem lehet beszélni, mivel nem is volt nagyon meccs. A Colts a kezdetektől uralta a játék minden területét és a Giantsnek esélye se volt. A Colts mindenen javított, amin kellett a Texans elleni vereség után. A támadó fal remek volt, megvédték Manninget és segítették a futójátékot, amit teljesen hihetetlen volt az elmúlt évek Colts fanjainak számára, akik 4 yard fölötti futóátlagot és összesen megtett 160 futott yardot maximum csak az ellenfélnél láthattak. Manningnek csak 6 sikertelen passza volt. Wayne rájött, hogy nem siránkoznia kell, hogy új szerződést akar, hanem úgy kell játszania, hogy kiérdemelje azt. Collie megint elkapott minden neki szánt labdát és Clark szokásához híven fejtörést okozott az ellenfél védelmének. Az első héten sokat hibázó Garcon pedig, ahogy várható volt csak minimális szerepet kapott. A védelem elviselte a sérülés miatt kieső kezdő linebacker Session hiányát, hála a gyilkos Mathis-Freeney párosnak, akik 2-2 alkalommal sackelték Eli Manninget és ebből 3 alkalommal a labdát is kiütötték a kezéből. A hétvégén a Colts az egyik kedvenc ellenfelük, a Denver otthonába látogatnak, akik ráadásul biztosan nélkülözni fogják a kezdő futójátékosukat Knowshon Morenot.

 

 A Titans borzalmas special team játékkal kezdte a Steelers elleni meccset, ami végül pont a különbséget jelentette a két csapat között. A meccset elkezdő kickoffot a Steelers touchdownra tudta visszahordani és ezután a Titans returnere Marc Mariani kiejtette a labdát, ami Steelershez került. Ekkor viszont láthattuk, hogy milyen kemény újra a Titans védelme. Egyből visszaszerezték az offensenek a labdát egy Witherspoon sack fumble-el, ráadásul a támadók már majdnem mezőnygól távolságból indulhattak. A védelem az egész meccsen, magas hőfokon játszott, 5 különböző ember összesen 4 sacket ért el és nem engedték, hogy a Steelers touchdownt érjen el. Ráadásul a 4 Steelers field goal, mind 1-1 Titans turnover előzte meg. A támadóknál gyakorlatilag mindenki nagyon gyenge volt, de ez betudható a Steelers remek védelmének. Chris Johnson a 100 yard közelébe se került. A fal nem tudott lyukakat nyitni neki és a cutbackjei sem volt sikeresek mivel az irányváltoztatása után már egyből az útjába került újabb 2-3 Steelers játékos. Egyszer jött csak össze neki egy nagy játék, de azt egy holding miatt visszafújták így 34 futott yardal és egy fumble-el fejezte be a meccset. Vince Young 10 passzkísérletéből csak 1-et nem kapott el valaki, az a gond, hogy kétszer ellenfél játékosnál kötött ki. A két interception közül az egyiket a kiválóan játszó Troy Polamalu kapta el a saját endzonejában, ezzel értékes pontoktól fosztotta meg a Titanst. Young a két interceptionön kívül kétszer el is ejtette a labdát ráadásul egy alkalommal egyszerre 3 Steelers játékos sackelte. Young gyenge játéka miatt Jeff Fisher lecserélte és a 4. negyedben már Kerry Collins játszott, mint irányító. Mintha ez ismerős lenne? Hiába az most nem végződik ugyanúgy, mint 2 éve, mivel hiába vezette majdnem győzelemre Collins a Titanst, továbbra is Young marad majd a kezdő irányító. Collins 16-3-as hátránynál került a pályára és már az első drivejában eladta a labdát, ami láthatóan annak volt betudható, hogy láthatóan nem volt összhangban az elkapókkal, ami érthető is egy csere QBnál. Illetve az se segített, hogy korábban a center Eugene Amano a shotgun snapel gyakorlatilag bokán vágta Collinst. Collins a továbbiak végjárta, amit egy Steelers ellen mindenkinek meg kell tennie. Találkozott ő is Troy Polamaluval illetve Younghoz hasonlóan odaadta a labdát LaMarr Woodleynak. Nagy különbség, hogy Youngal ellentétben ő nem adta el a labdát, amikor elért a Steelers endzonejáig. Ki kell emelni egy nagyon gyönyörű playt, amit mindenkinek érdemes megnézni, aki szereti a footballt. Amikor a Titans elért a Steelers 1 yardos vonalához, akkor Troy Polamalu olyan hihetetlen időzítéssel ugrott át a Titans offensive line fölött, hogy Colins még át se vette a snapet máris a földön találta magát. A Titans és a mérkőzés egyetlen támadásból született TDjét az ex-steelers Nate Washington érte el és utána a Tennesseenek még a 2 pontos akció is sikerült, így 1 perccel a meccs vége előtt feljöttek 8 pontos különbségre. Ráadásul Bironas onside kickje is sikeres volt, de Collinsnak nem sikerült egyenlítő driveot vezetnie. Pár adat, hogy mennyire sokat számítanak az eladott labdták. A Steelers offense összesen 127 yardot tett meg 7 first downt ért el és 15 harmadik próbálkozásból csak 2-t tudtak first downra váltani. A Titans kétszerannyi yardot tett meg, kétszerannyi first downt ért el, de 7-szer adták a labdát, míg a Steelers csak 1-szer. Ez a mérkőzés jó példa volt arra, hogy mennyire fontos a labdabiztosság.

 

 

A héten a szokásos körkép helyett szerettem volna kipróbáltam valami újat is, és készítettem egy videó-összefoglalót a meccs fontosabb playeiről és alatta pedig hallható a Jaguars Chargers elleni mérkőzésének szöveges elemzése.

 

 

A Texans mérkőzésének elemzését pedig itt hallgathatjátok meg.