AFC Heti körkép - 7. hét

Lássuk a fordulatokban, kiütéses győzelmekben gazdag 7. heti eseményeket az Amerikai Főcsoportban.

AFC West

Eredmények:

Oakland Raiders - Denver Broncos 59-14
New England Patriots - San Diego Chargers 23-20
Kansas City Chiefs - Jacksonville Jaguars 42-20

Kansas City Chiefs

A Chiefs újjászületése folytatódik, a Törzsfők ismét egy tekintélyt parancsoló győzelmen vannak túl, a gyengélkedő Jacksonville-t intézték el lenyűgöző magabiztossággal.

Az a végszámolásban senkit nem fog érdekelni, hogy mindezt egy olyan 38 éves QB-val kiálló Jaguars ellen vitték véghez, aki a vasárnapi meccset megelőzően 3 éve nem lépett pályára az NFL-ben, és passzt utoljára 5 éve dobott alapszakaszmeccsen, utolsó győzelméért pedig egészen 2001-ig kell visszautaznunk az időben. Todd Bouman a meccs nagy részében nem mutatta a rozsdásodás jeleit, egészen korrekt módon vezette a Jaguárokat annak ellenére, hogy az edzőtábor után megváltak tőle, és csak a meccs hetében igazolták újra. Boumanen végül mégis kijött a felkészültség hiánya, a 3. negyed végén interceptiont dobott Derrick Johnsonnak, aki vissza is vitte az ajándéklabdát TD-re. Úgy látszik Johnson különös érzéket fejlesztett ki ehhez, ILB létére az elmúlt hét meccsén ez a 3. INT return TD-je. A Johnson TD az addigi szoros meccsen fordulópontot jelentett, a 21-20-as vendég vezetést ekkor sikerült végleg megfordítani, ezután gyors egymásutánban 2 TD-t rámolt be a Chiefs, esélyt nem adva a visszakapaszkodásra. Nagyban segítette őket ebben az idén nagyon jól működő futójáték, Thomas Jones ismét 100 yard fölé jutott, de Jamaal Charles és Dexter McCluster egyaránt nagyon hasznos yardokat értek el a földön. Matt Cassel nem váltotta meg a világot, de nem vesztett labdát sem a levegőben, se fumble formájában, és passzainak majd 70 %-as sikeres lett, egy ilyen meccsen ez pedig pont elég.

A Chiefs egyre magabiztosabban őrzi előnyét a csoportban, és most már ki kell jelentenünk, hogy valóban egy minőségi csapatról van szó, szó sincs szerencsés véletlenek, és könnyű sorsolások összjátékáról, mint azt pl. a Buccaneers esetén láthatjuk. Az elmúlt két meccsen az offense nagyon összeállt, 73 pontot szereztek azok után, hogy a Colts ellen mindössze 9-et sikerült elérni, az állandóan hangoztatott egyensúly megvan a támadóknál. Érdemes megjegyezni, hogy ezt anélkül a Chris Chambers nélkül éri el a csapat, aki tavaly dicstelen san diegoi cutja után az offense meglepetésembere lett Kansas Cityben. Chambers egészséges, de Todd Haley nem játszatja mostanában, mert idén az év elején nem játszott túl jól, és a helyébe lépő Terrance Coopert hasznosabb játékosnak ítéli a HC; emellett a hírek szerint edzéseken sem túl aktív a veterán elkapó. Így vagy úgy, az látható, hogy nélküle sem dől össze a világ, legalábbis a Chiefs offense, kár lenne megbontani az egység kohézióját csak azért, mert Chambers sokat keres. A hétvégén a Buffaloval találkozik a KC, a Bills még mindig első győzelméért hajt, a múlt héten a Baltimore-t is majdnem megfogták, 0-6-os mérlegük ellenére nem szabad lebecsülni őket, okozhatnak meglepetést.

Denver Broncos

Az egyik ember szemete a másik ember aranya - tartja a közmondás. A Raiders totális dominanciája Broncos szempontból az elmúlt évek legnagyobb blamája. Utoljára 1963-ban kapott ki így a Broncos, és tegyük hozzá, a negyedik negyedben "megkegyelmezett" a Raiders, a cseresorát játszatta Tom Cable.

Igazándiból felsorolni is nehéz volna a negatívumokat a meccsről, pozitív dolgokat pedig nagyítóval kell keresnünk. A kevés jó közé tartozott Knowshon Moreno 2 TD-je, bár kissé visszás volt, ahogy mindkét pontszerzésnél úgy ünnepeltette magát a fiatal RB, mintha nem 31 illetve 24 pontos hátrányban lenne csapata. A második Moreno TD a második félidő elején született, ekkor az állás 38-14 volt, és felvillant egy nagyon halvány reménysugár, hogy esetleg vissza tud térni a meccsbe a Broncos. Nem így lett, a Raiders még 21 pontot tolt be a 3. negyedben. Az összes csapatrésze összeomlott a Denvernek, az első negyedben bekapott 21 pont teljesen megtörte a csapatot. Kyle Orton nagyon gyenge produkciót nyújtott, persze ebben támadófala is ludas, Ortonnak egyszerűen nem volt ideje hosszabb passzokat végrehajtani: hét, 20 yardnál mélyebb kísérlete közül csupán egy ért célba, általában a siettetés miatt nem sikerült ezeket pontosan megdobni. Harmadik és negyedik kísérleteknél is borzalmas képet adnak a számok: 12-ből 2 sikeres passzal nem lehet operálni. Ezek a sikertelen kísérletek pedig azt is jelentették, hogy újra és újra megkapta a Raiders offense a labdát, akik ellen pedig a Broncos defens nem tudott mit kezdeni; egészen szánalmas tackle-kísérleteket láthattunk McFadden és Bush futásainál. Az első Raiders TD, amit Zach Miller kapott el, remekül jelezte előre, hogy mi várható a meccsen. Nagyjából mindenki tudja az NFL-ben, hogy a Raiders egyetlen legitim elkapója a TE Miller, ennek ellenére egy alap Raiders play actionnél a keresztező Millertől a legközelebbi védő is 7-8 yardra volt. Ezt a játékot a Raiders szinte minden meccsen kétszer, háromszor használja. Tanúbizonysága ez annak is, hogy nem volt megfelelő a meccs előtti felkészülés, ez pedig az edzők felelőssége. Az NFL-ben lenézni egy csapatot sem szabad, pláne egy olyannak, aki maga sem túl jó. Josh McDanielsék most ennek az arroganciának az árát fizették meg, az ifjú HC javára legyen írva, hogy a mérkőzés után azonnal magára vállalta a borzalmas fiaskóért a felelősséget.

A Broncos "jutalma" a 45 pontos vereségért egy londoni utazás lett, vasárnap a hasonlóan gyengélkedő 49ersszel csapnak össze a Vadlovak az éves európai meccsen - marketing szempontból nem alakult ez a legjobban az NFL szempontjából. Mindkét csapatnak végtelenül fontos lenne a győzelem kicsikarása, aki itt kikap, az már inkább a draftra kell koncentráljon, mint a 2010-es szezon további szakaszára.

Oakland Raiders

Elképesztő az a hullámvasút, amit az elmúlt hetekben bemutatott a Raiders. Miután egy 0-5-tel álló, rém gyenge csapattól kikaptak San Franciscoban, egy héttel később 50 éves fennállásuk legnagyobb győzelmét aratták csoportriválisuk, a Denver felett. 59 pontot soha nem ért el a csapat, még a legdicsőségesebb időszakokban sem, így ismerve a körülményeket igencsak váratlan volt az a fajta totális dominancia, amit a csapatól láthattunk az Invesco Fielden.

Az első negyedben 24 pontot szerzett az Oakland, egy elkapott és egy futott TD egy Chris Johnson interceptionből visszahordott 6-pontos akciót zárt közre, illetve egy Janikowski mezőnygól született az első játékrészben. A negyedben még egy labdát szerzett a Raiders defense, nagyon korán sikerült tehát megtörni a Broncost, akik ezután csak keresték magukat. 38-7-es félidő után a harmadik negyedben még 21 pontot sikerült felpakolni a táblára, a negyedik negyedben már ahol csak lehetett, a cserék játszottak. Darren McFadden combhajlító-húzódásából visszatérve azonnal bizonyította, hogy a szezon elején mutatott kiváló játéka nem a véletlen műve volt. 165 futott yardot és 3 futott TD-t ért el az idén csúcsformát mutató RB, emellett egy 3 & 19-es szituációnál egy screen passzból is beverekedte magát az end zone-ba. Az utóbbi play fémjelezte a régi-új McFadden erejét, utoljára az Arkansas színeiben láthattunk tőle ilyen kiváló megmozdulásokat. McFaddent érdemei elismeréseként az elmúlt hét legjobb támadójátékosává választották az AFC-ben. A mérkőzés kevés negatívumai közé tartozott a rengeteg sérülés, a legkomolyabb ezek közül Louis Murphyé volt, aki egy rendkívül szerencsétlen ütközés után - amely ráadásul saját csapattársával, Marcel Reece-szel történt - vért köpött, a szerdai vizsgálatok során kiderült, hogy megzúzódott a tüdeje a fiatal WR-nek, a Seahawks ellen egészen biztosan nem fog játszani Murphy.

Azért is komoly gond ez, mert ő volt az egyetlen legitim elkapó WR a csapatban, persze kissé paradox állításnak tűnhet, de a Raidersben a legtöbb elkapónak nem az elkapás az erősége. Tom Cable megjegyezte, hogy kiválóan blokkol mindannyiuk a futásoknál, illetve a screeneknél, illetve nagyszerűen viszik el a védőket a TE és RB passzok elől, azért nem tenne rosszat az offense-nek, ha végre a wide receiverek is szerves részei lennének a passzjátéknak. Kissé furcsán hathat egy 500 yard fölötti teljesítmény után a támadók kritizálása, de az tény, hogy ebből az 500 yardból közvetlenül csupán 76 yarddal, és 5 elkapással vették ki részüket a WR-ek. Chaz Schilens hihetetlenül lassan jön vissza térdsérüléséből (most már érti mindenki, miért lett csak hetedik körös a 2008-as drafton a tehetséges elkapó), a 10 héten térhet vissza leghamarabb. Így Heyward-Bey mellett a rookie Jacoby Ford lesz a kényszerű kezdő, aki egyelőre nem NFL-kész elkapó. Akármelyik QB is lesz a kezdő - ha egészséges, Gradkowski fog kezdeni, ha nem, marad Campbell - a Seattle ellen, nem lesz egyszerű dolga a WR-eivel.

San Diego Chargers

A Chargers hivatalosan is bajban van. 2-5-tel a csoport utolsó helyén áll a csapat, meccsről meccsre olyan hibákat bemutatva, amelyek nem egy playoff-csapat sajátjai. Az, hogy már voltak az évek során hasonló helyzetben, nem jelenti azt, hogy ebből a slamasztikából is ismerik a kifelé vezető utat.

A New England elleni mérkőzést ismét egy special team bakival sikerült elrontani. Egy eredetileg 45 yardos egyenlítő mezőnygól-kísérletet sikerült 50 yardossá tenni a beugró kicker, Kris Brown számára a Louis Vasquez áltat elkövetett false starttal. A megismételt kísérletet annak rendje és módja szerint a kapufához vágta az ágyéksérüléssel bajlódó Nate Kaedinget helyettesítő rúgójátékos, így nem sikerült kiharcolni a hosszabbítást. Persze nem lett volna szükség egyenlítő field goalra, ha a táamdócsapat nem alussza át az első félidőt. A védelem az egész meccsen megtette a magáét, Tom Bradynek nem nagyon sikerült elkapnia a fonalat, mindössze 159 yardot sikerült a háromszoros Super Bowl-győztes QB-nak passzolnia, folyamatosan az arcában lihegtek a Chargers pass rusherei. Főleg Antwan Barnes vitte a prímet, a Ravensből kiebrudalt OLB-t két hete igazolta le a csapat a rengeteg linebacker sérülés miatt, ő pedig rögtön két sackkel tette le névjegyét. Visszatérve az első félidőhöz, ami igazán fejvakarásra késztető, az az, hogy hiába engedtek mindössze 38 yardot az első félidőben a Patriotsnak, mégis a vendégcsapat vonulhatott 13-3-as vezetéssel a szünetre. Ez persze a négy első félidei turnovernek köszönhető, szinte minden ígéretes drive-ot tönkretett a csapat egy-egy labdaeladással, amiből kettő ki nem kényszerített volt, egyszerű mentális hibákat láthattunk Richard Goodmantől és Jacob Hestertől. A saját maga által ásott gödörből aztán már nem tudott kimászni a Chargers, a negyedik negyedben brutális offenzívát indítottak ugyan, de a szerzett 17 pont csupán arra volt elég, hogy az elhibázott mezőnygóllal minél hatásosabban törhessék össze rajongóik szívét.

A csapat egyfajta sokk állapotában van, a héten adott interjúkban minden játékos azt mondja, hogy mindannyiuk arra számított, hogy az idei év igazi kiugrást jelenthet a csapat számára. Tény, hogy a Chargers valóban nagyon közel van ahhoz, hogy egy igazán komoly csapat legyenek - ne feledjük, még mindig ők csinálják a legtöbb és kapják a legkevesebb yardot a ligában -, de ilyen önsebzésekkel nem fognak sehova sem eljutni; ha saját magukat fosztják meg a győzelem lehetőségétől, akkor évek óta először nem fogjuk látni a rájátszásban a csapatot. Ahogy Eric Weddle elmondta, minden erejükkel azon lesznek, hogy kimásszanak a saját maguk által ásott gödörből. Ennek első állomása lehetne a Titans elleni összecsapáson való diadal, de a Tennessee most nagyon jó formát mutat, főleg a védőfaluk gyilkos a nashville-ieknek. Persze mondani sem kell, amennyiben még bármiféle esélyt akar magának adni a Malcom Floydot továbbra is nélkülöző Chargers, akkor kötelező a győzelem az ilyen erős ellenfelek ellen is.

AFC North

AFC North:

Visszapillantó:
A Pittsburgh Steelers egy rossz bírói ítéletnek köszönhetően szerencsés, 23-22-es győzelmet aratott a Miami Dolphins vendégeként. Elsőszámú üldözője, a Baltimore Ravens pedig saját közönsége előtt kissé kínosan, csak hosszabbításban tudta felülmúlni 37-34-re a nyeretlen Buffalo Bills együttesét. A Cincinnati Bengals a szabadnap után sem talált vissza a helyes útra, s bár a sírból visszahozta a meccset, végül 39-32-re alulmaradt az Atlanta Falcons otthonában. A Cleveland Browns viszont a forduló legnagyobb meglepetését okozva csodálatos trükkös játékokkal és kiváló védelemmel 30-17-re nyert a címvédő New Orleans Saints vendégeként.

A védelmek értékelése:
Pittsburgh Steelers:
Ahogy azt pár hete megállapítottuk, az AFC North-ban a védelem vezet sikerre, így hát ezt az egységet vesszük górcső alá, amely ezúttel sem hazudtol meg minket. A csoport legjobb védelme Pittsburgh-ben található, ahogy az egész ligáé is. No nem a yardokban, az kis tényező, pedig az e tekintetben elfoglalt negyedik hely sem szorulna magyarázatra. Pontokban. Az egyedüli csapat, amely még nem kapott 100 pontot, a meccsenkénti átlag 13,7 pont, azaz nincs 2 TD se... Elég merész számok, amikor olyan támadósorokkal találkozott a gárda, mint a Falcons és a Titans. De hogy mi a titka a védelemnek? Ha elnagyoltan, azaz statisztikában keresem a megoldást, akkor a turnoverek. 9 interception és 8 fumble megszerzése, azaz 17 labdaszerzés 6 meccsen. Ha ezt a közel 3-as átlagot tartja a csapat, akkor senkit nem érdekelnek az amúgy is csalóka yardok. De nézzünk mást. A Steelers a 6 meccsen összesen 6 TD-t engedett... Egyedül a Ravens tudott kétszer is az end zone-ba érni, s nem véletlen, hogy az egyetlen csapat, amely legyőzte a Steelers-t. De mi áll a sikerek mögött Dick LeBeau zsenialitásán és a játékosok tehetségén kívül? A futás elleni védelem. A Steelers ellen mindössze 2,8-as yardátlaggal futnak a csapatok és ebben benne van Chris Johnson, Michael Turner, vagy éppen a Dolphins kétfejű futószörnye. Itt jegyezzük meg, a Steelers ellen nem volt 14 yardnál hosszabb futás. Ez egészen elképesztő adat, s ez azt eredményezi, hogy egydimenzióssá teszi bármelyik csapat támadósorát a Steelers, s ezt csak fokozza, hogy a csapat rendszerint előnyben játszik. Éppen ezért csalóka az az adat, hogy a Steelers ellen mennyi passzolt yardot érnek el a riválisok. Ez a szám többek között azért magasabb az átlagnál, mert szinte csak ezzel érdemes próbálkozni ellene. Azt is látni kell, hogy amikor nagyon kell, a Steelers képes megálljt parancsolni a támadásoknak, ami a TD-k alacsony számából szűrhető le, hiszen a 6 TD-re 13 FG jut, azaz amikor leszűkül a terület, akkor még hatékonyabbá válik az egység. Továbbá az egysíkúság eredményezi a big playeket, azaz a sackeket (6 meccsen 18), az interceptionöket és a labdaszerzéseket. Azaz bár a legtöbb statisztikában a Steelers 2010-es védelme elmarad a 2008-astól, mégis legalább ugyanannyira hatékony a jobb futás elleni védekezésből következő több labdaszerzésnek, s ezáltal az ellenfelek end zone-on kívültartásnak köszönhetően. Kérdés, hogy vajon Aaron Smith nélkül is fenntartható-e ez az állapot, vajon Aaron Smith nélkül is ez a liga legjobb front-7-je és védelme?

Baltimore Ravens:
A Hollók egykor legendás védelme már rég nem az, ami egykoron volt. Az már csak egy legenda, hogy elitegységről van szó. Ami mégi átlag fölé helyezi, az Ray Lewis és védőfal. A csapat ikonja amikor üt az óra még mindig megcsinálja azt a játékot, ami a védelemnek kell. Ez talán legjobban a 3rd down mutatóból mérhető le a legjobban. Ezen próbálkozásoknak csak mindössze 32%-a sikeres. Ezt leszámítva viszont igen középszerű egységről van szó. Egész egyszerűen olyan alappillérek látszanak ledőlni, minthogy nem lehet futni a Ravens ellen. De lehet. Ennek már tavaly is voltak jelei, de idén egyértelmű. Nem az a baj, hogy meccsenként 109 yardot tesznek meg földön a Hollók ellen, sokkal inkább az, hogy ezt 4,2-es átlaggal. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a Ravens benyeljen hosszú sprinteket, de most erre nem is egy példa akad, 5-ször 20, egyszer pedig 40 yardnál is hosszabb nyargalást hajtottak végre rajtuk. A problémákat csak fokozta Ed Reed safety kihagyása. Furcsa módon hiánya nem is a passzolt yardok tekintetében érződött, hiszen a viszonylag gyenge secondary és passrush (7 meccsen mindösze 12 sack) ellenére alig több mint 200 yardot vertek rájuk eddig meccsenként levegőben és a kísérletenkénti 6,7-es átlag is megfelelő, sokkal inkább elmaradtak a Ravenstől megszokott nagy játékok. Ez egyedül Ray Lewisra hárult, aki most is hozza magát, teszi a dolgát becsülettel, de egymaga kevés ehhez. A Reed nélküli 6 meccsen mindössze 3 interception és 2 fumble jött össze a Hollóknak, az egyetlen meccsen, amikor Reed visszatért 2-2 INT és fumble. Aki azt hinni, hogy a safetynek nem biztos, hogy köze van ehhez a drasztikus javuláshoz, az téved, elvégre mindkét INT Reed kezében landolt és az egyik fumble-t is ő harcolta ki... Reednek és Lewisnak köszönhetően a nagy játékok még mindig benne vannak az egységben, sőt a két emocionális vezető a kellő pillanatra a társakat is felpörgetik, de a kiegyensúlyozottan jó teljesítmény már hiányzik, azaz ha éppen nem jönnek össze ezek a játékok, akkor alul fog maradni a Ravens.

Cincinnati Bengals:
Nehéz mit mondani. Tavaly a Bengals védelme volt a legjobb a csoporban. Elsősorban egységként funkcionáltak a legjobban. A nagy játékok akkor sem voltak jellemzőek a nagy egyéniségek hiányában, de valahogy sikerült mind a futás, mind a passz ellen hatékonynak maradni. Valaki mindig fellépett. Idén ez nincs meg. A másfél éve kiválóan működő futás elleni védelem összeomlott. A tavalyi 3,9-es átlag idén 4,5-es és amíg tavaly mindössze öt 20 yardnál hosszabb futást engedett a Bengals, addig az idén már 7-et. Pedig a játékosállomány nem változott, egész egyszerűen a fal nem működik elég jól, Dhani Jones MLB a szerelések helyett az elhibázott szereléseket gyűjti, Rey Maualugánál a másodéves visszaesés tapasztalható, talán egyedül Keith Rivers hozza magát. Ez a visszaesés pedig kihat a légitámadásokra is. Ennek ellenére ez az egység még mindig a jobbak közé tartozik az átlagon felül bekapott yardok ellenére, mert bizony a Leon Hall-Jonathan Joseph tandem még mindig igen erős és "labdavadász". Tehát nem bennük keresendő a hiba. Nem a cornerek miatt nem hozzák a tavalyi szintet passzjátékokkal szemben. Sőt a kiváló cornerek révén nem is elsősorban a futás elleni gyengékedés az ok. Sokkal inkább a safety poszton bekövetkezett sérüléshullám, de ami a legfontosabb, teljesen észrevehetetlen passrush. 6 meccs alatt 6 sack. Ez édes kevés. Egész egyszerűen a front-7 nem tudja hozzátenni a magáét a passz elleni játékhoz és ezek a mínusz yardok és az ebből fakadó támadás megállítások hiányoznak e tekintetben a tavalyi szinthez. Tavaly sem volt éppen az irányítók réme a Bengals a maga 34 sackjével, de ez a mérkőzésenkénti egy ez a liga legalja. Na jó, a Buccaneers után. Ezt pedig nehéz lenne Antwan Odom kidőlésére fogni, mert vele sem volt jobb a passrush. Egész egyszerűen agresszívebb üzemmódba kellene kapcsolni a front-7-t, mert különben minden idők legjobb secondaryje sem lesz képes megállítani a légibombázást.

Cleveland Browns:
A Barnák védelme számomra egy rejtély. Legalábbis elsőre. Ugyanis az előző idényhez képest bekövetkezett pozitív változást nem is biztos, hogy a védelemben kell keresni. De azért ne vitassuk el Eric Mangini szerepét, elvégre a linebacker-sor tele van inkább 4-3-as rendszerbe illő játékosokkal és mégis működik a dolog. Persze hibák vannak, de azt hiszem ezzel a szürke eminenciásokból álló egységgel a vezetőedző megmutatta, hogy egykoron miért is tartották őt az egyik legjobb, legtehetségesebb védő koordinátornak. A 4,6-os kísérletenkénti átlagot 3,9-re szorította a csapata, és ami még feltűnőbb, egyetlen futott TD-t kaptak. Ez még a Steelersnél (2) is kevesebb. Tavaly többször leírtam, hogy ez az egység alulértékelt, nem azért kap meccsnként 30 pontokat, mert gyenge, hanem mert a meccsek végére elfogy, mivel nem kap segítséget a támadó oldalról. Bár a támadósor még mindig nem elit, de Peyton Hillis-szel képesek futni és tartani a labdát, ezzel szusszanást adni a védőknek, és máris látványos javulás tapasztalható. Azt se feledjük, hogy idén a legalább elfogadható offense-szel, nem kerülnek komoly hátrányba, ezáltal nem tudják kizárólag futással elfárasztani a védelmet. De azért ne ragadtassuk el magunkat teljesen, azért a passz ellen továbbra is sebezhető a Browns. És itt okkal jobban kijön, hogy a 3-4-be kevésbé illő játékosok szerepelnek a linebackerek között, mert a 13 sack kevés. Ettől függetlenül, ezen a területen is fejlődés van, nem visszaesés vagy stagnálás, de itt még többet kellene előrelépni. A megszerzett Sheldon Brownnak, illetve a draftról érkezett TJ Wardnak és Joe Hadennek köszönhetően már most 8 INT-nél jár az egység, míg tavaly összesen 10 volt. De ez előremutató, főleg, hogy Ward és Haden csak jobb lesz, de egyelőre azért látszik, hogy újoncok, s ezért képesek hosszú elkapásokat benyelni. A jövő viszont az övék, mert ha yardokban nem is látszik az általuk hozott minőség, azért a labdaszerzésekben igen.

Ha a védelmek alapján kell végső sorrendet tippelnem (márpedig az AFC North-ban ez a célszerű), akkor ezt prognosztizálom:
1. Steelers
2. Ravens
3. Browns
4. Bengals

A hét támadója:
Carson Palmer QB, Bengals: Ezúttal nem rajta múlott, hogy csapata ismét kikapott. Az irányító 50 passzkísérletéből 36 sikeres volt, ebből 412 yardot tett meg a csapata, s közben 3 TD-t is kiosztott társainak. Szinte hihetetlen, hogy ez is kevésnek bizonyult a sikerhez.

A hét védője:
David Bowens ILB, Browns: Sokat gondolkodtam, ki legyen a díjazott. Esetleg a 15 szerelést, közte 1 sacket és egy sorsdöntő fumble-t kiharcoló és azt össze is szedő Ray Lewis, vagy a visszatérését négy szerelés mellett 2 interceptionnel és 1 forced fumble-lel ünneplő Ed Reed. Véhül azért Bowensre esett a választásom, mert neki köszönhet legtöbbet a csapata abban, hogy győzelmet aratott. Miért is? Bowens ugyan csak 1 szerelést jegyzett, de mindkét interceptionjét visszavitte TD-re. Előbb 30, majd 64 yardot futott, hogy pontokat írjon a táblára. Ha egy védő egymaga 14 pontot hoz a konyhára, akkor megérdemli ezt a címet, még ha mást nem is csinált a meccsen.

A hét újonca:
Jordan Shipley WR, Bengals: Az elkapó ismét igazolta, hogy miért tartották stealnek a drafton. A Falcons ellen 6 elkapásból 131 yardot szerzett, közte a 64 yardos TD-jét. Elképesztő fegyver, aki könnyen olyan karriert futhat be, mint Wes Welker.

Extrapont:
Terrell Owens hosszú pályafutása során ismét egy mérföldkőhöz érkezett, a kiváló WR 150. elkapott TD-jét ünnepelhette, amikor a 3. negyedben csapata felzárkozásakor leszedte Palmer 19 yardos passzát. Ezt a szép jubileumot kiváló játékkal tette emlékezetessé, ugyanis 9 elkapásból 88 yardot szerzett.

Előretekintő:
A Cincinnati Bengals azt a Miami Dolphinst fogadja, amelyet vasárnap éppen a Steelers győzött le vitatható körülmények között, így a vendégek vélhetően igen feltüzelt állapotban lépnek majd pályára. A Steelers a vasárnap esti rangadón újabb nagy kihívás előtt ál, ugyanis a Browns által elpáholt, így szintén felpaprikázott címvédő New Orleans Saints vendége lesz. A Cleveland Browns és a Baltimore Ravens ezúttal szabadnapos lesz.

Az AFC North állása:
1. Pittsburgh Steelers 5-1
2. Baltimore Ravens 5-2
3. Cincinnati Bengals 2-4
4. Cleveland Browns 2-5

AFC South

A héten a Colts és a Texans pihent, a Titans és a Jaguars pedig csere irányítókkal próbálkozott különböző sikerrel.

Tennessee Titans – Philadelphia Eagles 37 - 19

Kansas City Chiefs – Jacksonville Jaguars 42 – 22

Tennessee Titans

Vince Young sérülés miatt még nem tudott játszani, ezért a backupirányító Kerry Collins kezdett az Eagles ellen. Ezen kívül még rossz előjel volt, hogy a csapat kiemelkedő fiatal elkapója Kenny Britt, a hét közben egy szórakozó helyen verekedésbe keveredett, ezért az is kétségessé vált, hogy egyáltalán játszani fog-e. Mivel Justin Gage még nem tudott visszatérni ezért Britt helyén a rookie Damian Williams kezdett. Britt kényszerű pihenője végül majdnem 2 negyedig tartott, de az Eagles számára ez is túl kevésnek bizonyult.

Mi is történt a meccsen

Rosszul indult a meccs a Titansnek. A támadók az első félidőben a saját 20 yardos vonalukon belülről alig jutottak ki és Collins kétszer elvesztette a labdát. Hála a védelemnek az Eagles egyikből sem tudott pontot szerezni és Britt visszatérése után egyből egy touchdownt tudott szerezni. Chris Johnson nem tudott megbirkózni a feltöltött boxal és a harmadik negyed közepén a meccs kezdett kicsúszni a Titans kezéből a meccs. 19-7-es állásnál az Eagles a Titans 3 yardos vonaláról jöhetett és egy újabb TDvel már behozhatatlan előnyt alakíthattak volna ki, de a védelem visszaszerezte a labdát és innentől megindult a Titans henger, Brittel az élen. A Titans a negyedik negyedben 27 pontot szerzett úgy, hogy az Eaglesnek még egy 1st downt sem sikerült elérnie. Kenny Britt végül 200 elkapott yard fölött zárt ráadásul 3 touchdown elkapással. Britt az újabb kiemelkedő teljesítményét is számítva az elmúlt 5 meccs mindegyikén szerzett touchdownt. A nagy comebacknek köszönhetően a Titansnek már 5-2 a mérlege és egyedül vezeti a csoportot.

Mik a tanulságok

- Nem lehet büntetlenül csak Chris Johnsonra koncentrálni és csak egyetlen cornerbackre bízni Brittet különösen, ha egyszer már beindult.

- A turnover mutató mindig nagy hatással van a meccs kimenetelére, de a Titans védői nem csak megszerzik a labdát, de utána a támadók is büntetnek. A 4 Eagles turnovernől a Titans összesen 20 pontot tudott szerezni.

- Ha az nem lenne elég, hogy a Titans gyilkol a turnoverek után, ráadásul eddig ők szerezték idén a legtöbbet az NFLben.

- A támadófal már nem az a domináns egység volt,

mint az elmúlt években. A fal közepe többször bedől és sok szabálytalanságot is elkövetnek el.

- A rookie Alterraun Verner továbbra is jól játszik és Jason McCourty közelgő visszatérése után is minden bizonnyal ő marad a kezdő.

Kiesők és visszatérők

- Vince Youngnak sikerült teljes edzésmunkát végeznie és a hétvégén minden bizonnyal újra ő lesz a kezdő irányító.

- Jason McCourty és Justin Gage is közel van már a visszatéréshez a hosszú kihagyás után.

- Kenny Britt remek meccset tud maga mögött, de Jeff Fisher nem zárkózott el újabb büntetéstől, ha újabb részletek derülnek ki az előző heti incidensével kapcsolatban.

Előretekintés

A védelem hétről hétre bizonyít és ennek köszönhetően a csoport élére állt a Titans. Most azonban az NFL-ben legtöbb yardot megtevő támadókkal kell megküzdeniük. Ennek ellenére az előjelek a Titansnek kedveznek. Åk a sír közeléből hoztak vissza egy meccset, a Chargers az utolsó pillanatokban vesztette el a sajátját. Ráadásul a Chargers adta el a legtöbb labdát, és azt már megtanulhattuk idén, hogy a Titans pontokat szokott szerezni a labdaszerzések után.

Jacksonville Jaguars

Mi is történt a meccsen

David Garrard agyrázkódása miatt a Jaguarsnak egy csere irányítót kellett kezdetnie és mivel Trent Edwards is sérült volt, ezért a frissen az utcáról érkező 38 éves Todd Bouman kezdett a Chiefs ellen. Ahhoz képest, hogy csak 1 hetet készülhetett a csapattal Bouman teljesítménye igen jónak mondható és hibái ellenére nem lehet az ő nyakába varrni a vereséget, pláne mivel láthattunk idén már jóval gyengébb teljesítményt is jacksonville-i irányítótól. Az első félidőben még fej-fej mellett haladtak a csapatok, de a 3. negyedben Bouman passzát a kansasi Derrick Johnson visszavitte a Jaguars edzonejába és innentől már pontszerzés közelébe sem tudott kerülni a Jaguars, és a 13-14-es félidei és később 20-21-es állásból végül 20-42-es kiütéses lett.

Mik a tanulságok

- A Jaguarsnak semmilyen szinten sincs védelme. Eddig csak az ütközött ki, hogy a passzok levédekezése nem megy nekik, de a futással sem tudtak mit kezdeni. Több mint 250 futott yardot, 3 futtot és 2 passzolt touchdownt engedtek.

- A támadók termelik a labdaeladásokat, de a védők már meccsek óta nem csináltak turnovert. Nem is csoda, hogy a Jaguars a -10-es turnover mutatójával tök utolsó az NFL-ben.

- A héten egy újabb ember kezdett safety pozícióban Don Carey személyében. Å már az 5. különböző ember, aki kezdett és nagyon rosszul játszott. Lassan az is felmerülhet, hogy jobb lett volna megtartani Reggie Nelsont.

- Mike Thomas amellett, hogy a csapat első számú elkapója még jól is hordja vissza a puntokat. Mostanában azonban gondot okoz magánál tartania a labdát. Az elmúlt 3 meccsen 2 visszahordása is labdavesztéssel végződött.

- A meglepő kiugró teljesítménye miatt kezdtük azt hinni, hogy Marcedes Lewisnak aranyból van a keze. Most láttuk, hogy azért ez mégse így van. Bouman 9 alkalommal is kereste őt és hiába volt üresen, több passzt is elejtett. Ennek ellenére még mindig ő a Jaguars első számú fegyvere, amikor a redzone közelébe érnek.

- A 2008-as draft kezd egyre borzasztóbb lenni a Jaguars számára. A második körös Quentin Groveson már túladtak egy 5. körös pickért és az első körös Harveynak még Kampman farvizén se sikerült normális teljesítményt nyújtani és már csak csere lesz a még egy meccsen sem kezdő Jeremy Mincey mögött.

- Aaron Kampmant már kezdték leírni a kora és a sérülése miatt, de a Jaguars számára ő az egyetlen örömforrás a védelemben. Egy fél szezon alatt 4 sacknél jár, amivel tavaly a csapat legjobbja lehetett volna, ráadásul, ha sacket nem is ér el, de sokszor ér oda az irányítóhoz.

Kiesők és visszatérők

- Garrard egy kihagyott mérkőzés után már tudott edzeni és a hétvégén már visszatérhet a pályára.

- A jobb oldali tackle Eben Britton már nem fog játszani az idén. A helyét Jordan Black fogja átvenni, aki korábban két évig volt kezdő a Chiefsben és tavaly még jutott neki egy minimális szerep kezdőként a Jaguarsban.

Előretekintés

A Jaguarsnak még 3-4-es a mérlege, de a csoport többi csapatának kiemelkedő játéka és a védelem teljes hiánya miatt kezdhetnek búcsúzni a playoff álmoktól és inkább az 50%-os mérlegért küzdeni. A héten Dallasba utaznak, ahol már nincs Romo, de a teljes secondary nem tudna egy dallasi elkapót sem semlegesíteni nem hogy egyszerre Austint, Williamset és Bryantet is. Ráadásul ott van még Witten is. A Cowboysnak nagy bizonyítani valója lesz a kiábrándító szezonkezdet után, így könnyen egy nagy kiütésbe futhat a Jaguars.

Indianapolis Colts

Kiesők és visszatérők

- Joseph Addai és Donald Brown még nem tudott edzeni a héten. Ezzel csak Mike Hart maradt az egyetlen egészséges futó, aki már több ideje a csapatnál van.

- Dallas Clark IRre került. Austin Collie még ismeretlen ideig nem fog játszani. Anthony Gonzalez viszont hétfőn akár már visszatérhet azok után, hogy a legutóbbi 22 meccséből 20-at kihagyott.

- Clark kiesésével Jacob Tamme, Collie sérülésével pedig Blair White kaphat nagyobb szerepet.

- Egy meccses kihagyás után visszatérhet a középső linebacker Gary Brackett.

Előretekintés

A Colts Texans elleni meccse az idei szezon legfontosabbja lesz. Mostmár egyértelmű, hogy a Texans esélyes a csoportgyőzelemre, ezért egy győzelem duplán számít. Arról nem is beszélve, hogy 0-3-as csoporton belüli mérleggel nehéz megnyerni a csoportot. Az viszont nagy kérdés, hogy mit fog kezdeni a Colts az endzone közelében, hiszen két megbízható elkapója kiesése mellett még erős futójátékra sem lehet majd számítani.

Houston Texans

Kiesők és visszatérők

- Andre Johnson játszani fog, de a sérülése miatt még mindig nem tartja magát 100%-osnak.

- A sérült középső linebacker DeMeco Ryans helyét Brian Cushing fogja átvenni a védelemben. Cushing megüresedett OLB pozícióját pedig az eddig inkább a special teamben játszó Kevin Bentley fogja majd átvenni.

- Az eltiltása után visszatér a vakoldali tackle Duane Brown. Mivel az ő feladata lesz, hogy megvédje majd Freeneytől, ez nagy felüdülés Matt Schaub számára.

Előretekintés

A Texans eddig nem vesztett idegenben, viszont a passz elleni védekezésük a vicc kategóriát súrolja, ami a bosszúra szomjas Peyton Manning ellen nem a legjobb előjel.

A csoport állása

Tennessee Titans 5-2 (1-0)

Houston Texans 4-2 (1-0)

Indianaplis Colts 4-2 (0-2)

Jacksonville Jaguars 3-4 (1-1)