Big East figyelő 18.

A tizennegyedik játékhét mérkőzéseinek összefoglalói

Cincinnati Bearcats-Pittsburgh Panthers 10-28
Szakadó hóesés fogadta a csapatokat Cincinnatiben. A képeket látva már mindenki előre gondolhatta, hogy a passzjátékok itt nem nagyon fognak érvényesülni, így a passzra építő Bearcats már a mérkőzés kezdete előtt is kisebb hátrányban volt. A csapatok közül először a Panthers alkalmazkodott jobban a körülményekhez. Wannstedték futtatták Dion Lewis, miközben a védelem két labdát is szerzett Max Gruder révén. A linebacker előbb Isaiah Pead fumblejét szedte össze, majd interceptiont szerzett. A hátsérüléssel bajlódó Ray Graham hiányában ismét feature backké előlépő Lewis a szünetben már 164 yardnál és 3 futott TD-nél tartott. Ezek közül a legszebb futása egy 76 yardos TD volt a második negyed elején. A Bearcats a szünetig csupán 10 pontra volt képes, és nem igazán tudtak a futójátékra alapozni a nehéz körülmények közepett, így nem is várhattunk tőlük fordítást. A harmadik negyed főleg a Pittsburgh miatt marad emlékezetes, előbb Sunseri dobott egy interceptiont, majd Hutchins rúgott mellé egy FG kísérletet, miközben a Cincy próbálkozásai kudarcba fulladtak. A záró negyedben aztán Lewis elérte negyedik TD-jét is, olyan teljesítményt láttunk tőle ezen a napon, amit a szezont megelőzően vártunk tőle. Collaros dobott még két interceptiont, de nagyon látszott a Bearcats játékán, hogy nagyon örülnének, ha végre lezárulna már ez a kínkeserves szezon. A Pitt győzelmével holtversenyben megnyerte a konferenciát. A mérkőzésen a Cincinnati mascotja hógolyóval megdobálta Dion Lewist, valamint kisebb hógolyó csatába kezdett a nézőkkel. Mivel sikerült egy rendőrrel is vitába keverednie, illetve őt fellöknie, így őrizetbe is vették.
A mérkőzés legjobbja: Dion Lewis (RB, Pittsburgh) 261 futott yard, 4 futott TD

West Virginia Mountaineers-Rutgers Scarlet Knights 35-14
A WVU első drivejában könnyedén átgyalogolt a Rutgers védelmén, de Ryan Clark 8 yardra a célterülettől elveszítette a labdát. A Rutgers nem volt képes hosszú támadások építésére a mérkőzés elején, így nem meglepetés, hogy a labdaszerzéssel sem tudtak élni. A második támadásból megszerezte a vezetést Bill Stewart csapata. Geno Smith passzával a villámgyors Tavon Austin szaladt be az endzoneba. A West Virginia remek blokkolómunkája is elengedhetetlen volt a TD-hez. Egy Rutgers puntot követően ismét növelhette volna előnyét a WVU, de Jock Sanders a mérkőzés második Mountaineers fumblejét követte el, ezúttal is TD közelben... Már-már kezdett kísérteni a Connecticut elleni WVU produkció, amikor lecsapott JT Thomas. A hazaiak LB-je két playjel a labdavesztés után visszaszerezte a labdát, amellyel pár játékkal később Ryan Clark TD-ig jutott. A második negyedben a Rutgers végre képes volt egy hosszú drivera, amelynek végén szépítettek is, Chas Dodd találta meg passzával az üresen felejtett RB-t, Jordan Thomast. A félidő előtt még növelhette volna előnyét az addigra újabb, de ezúttal visszaszerzett fumble-ön túllevő West Virginia, azonban Charlie Noonan, a Scarlet Knights DT-je blokkolta Tyler Bitancurt FG kísérletét. A harmadik negyed első WVU driveja ismét Ryan Clarke közeli TD-jével végződött, a másodikban viszont újabb labdavesztés következett, Geno Smith ejtette el a labdát az endzone felé tartva. Az utolsó játékrészben előbb Tavon Austin futott, majd Ryan Clarke harmadik TD-jével nőtt 28 pontra a morgantowniak előnye. A Rutgers még szépített egy 44 yardos Mark Harrison TD elkapással, de esélyük sem volt a közelebb zárkózásra. A West Virginia ezen a mérkőzésen fumble parádét rendezett, a UConn elleni mérkőzést idézve. Ha az ellenfél nem lett volna ennyire gyenge támadóoldalon, könnyen úgy járhattak volna Geno Smithék, ahogy pár hete a Huskies ellen. Így azonban a sok labdavesztés ellenére is magabiztos győzelmet arattak, és holtversenyben nyerték a Big East konferenciát.
A mérkőzés legjobbja: Geno Smith (QB, West Virginia) 352 passzolt yard, 1 passzolt TD, 44 futott yard

South Florida Bulls-Connecticut Huskies 16-19
A UConn úgy lépett pályára, hogy már tudta a korábbi két mérkőzés eredményét, így tisztában voltak a játékosok azzal, hogy győzelem esetén holtversenyben nyerik a Big Eastet és emellett ők mehetnek BCS Bowlt játszani. Vereség esetén viszont mindkét dolog kicsúszhatott volna a kezükből. Utóbbiért szorított a tv előtt ülve az összes West Virginia drukker, hiszen ebben az esetben az ’Eeers mehetett volna BCS Bowlt játszani. A mérkőzés előtt kiderült, hogy Mike Ryan, a Connecticut LT-je nem tud pályára lépni. Ryan az idei évben a konferencia legjobb LT-je volt, a legkevesebb sacket engedélyezte és futásblokkolásban is elit teljesítményt nyújtott. Hiánya nem volt túl jó előjel a UConn futójátékra nézve, de azt gondolhattuk, hogy mivel eddig mindig képes volt egy játékos hiányával megküzdeni a csapat, most sem lesz ez másképp. A USF-nél BJ Daniels nem tudta vállalni a játékot, így Bobby Eveld, a walk-on freshman kezdhetett QB poszton. A Bulls rögtön az első drive alkalmával jól haladt előre Eveld rövid passzaival és Plancher valamint Murray futásaival, és meg is szerezték a vezetést Maikon Bonani 42 yardos FG-jával. Erre hamarosan válaszolt a UConn Teggart 40 yardos FG-jával. Az első negyed konzekvenciája az volt, hogy bizony nagyon hiányzott Ryan, de emellett a South Florida is remek munkát végzett. A line of scrimmagehez nagyon közel álltak fel játékosaik, az volt a legfontosabb számukra, hogy Jordan Todmant megfogják. Sok csapat próbálkozott ezzel, de idén csak a Louisvillenek sikerült ezt véghezvinnie. A stratégia működött, hiszen Todman az első negyedben mindössze 21 yardig jutott, és egyre több passzra kényszerült Zach Frazer. És ez általában nem sok jót jelent, mert előbb-utóbb Frazer eladja a labdát. A félidő előtt a UConn már a USF redzonejában volt, ahol Frazer interceptiont dobott. Jon Lejiste azonban hiába futott vissza félpályáig a labdával, a következő playben Eveld is eladta a labdát. Az újonc QB passza felpattant egy játékosról a levegőbe, és pontosan Lawrence Wilson, a Huskies LB kezébe hullott, aki meg sem állt a labdával az endzoneig. Wilson remek visszafutásának köszönhetően vezetett a szünetben 10-3-ra  a UConn egy védelmekről szóló mérkőzésen. A harmadik negyed végéhez érve még mindig nem volt támadójátékos által elért TD, hiszen a támadások megakadtak a redzoneban. Előbb Teggart, majd Bonani értékesített egy-egy újabb FG-t. Az ezen az estén feltűnően biztos lábú, a szezonban sokat gyengélkedő Teggart karrierje addigi leghosszabb, 50 yardos FG-ját értékesítette a negyedik negyed elején, és ezzel 10 pontra nőtt a Huskies előnye. A mérkőzés újabb fordulópontját Jordan Todman fumbleje hozta, amelyet a UConn 30 yardja körül a sérüléséből visszatérő Craig Marshall harcolt ki, és Sam Barrington szedett össze. Két playjel később Eveld TD passzt adott Dontavia Bogannek, így feljött a Bulls 16-13-ra. 1 perc 16 másodperccel a vége előtt pedig egyenlítettek is Bonani 22 yardos FG-jával. Már sokan a hosszabbítást várták, amikor is Robbie Frey remek returnje után Zach Frazer a kezébe vette azt az irányítói pálcát, amit egész idényben kölcsönadott a csapata futójátékosának. Passzaival FG közelbe vezette a Huskiest. Az 52 yardos FG-t pedig az ezen az estén szenzációs Teggart értékesítette, újabb karrierrekordot döntve. Még volt 17 másodperce a USF-nek, de már képtelenek voltak pontot szerezni. Hiába tartotta 2,8 yard/carrys mutatón Jordan Todmant a South Florida, a Connecticut a védelme és a special teamje, valamint Frazer mérkőzés vége felé nyújtott teljesítménye miatt győzött megérdemelten. A Connecticut sikerével készülhet története első BCS Bowljára, ahol az Oklahoma Sooners lesz az ellenfele.
A mérkőzés legjobbja: Dave Teggart (K, Connecticut) 4/4 FG értékesítése, közülük kettő 50 yardnál távolabbról a záró negyedben, egy az utolsó másodpercekben

A konferencia végeredménye
 

Szereplés a ranglistákon

AP Top 25: West Virginia 22., Connecticut 25. (az elmúlt héten: West Virginia 23.)
BCS rangsor: West Virginia 22. (az elmúlt héten: West Virginia 24.)

Az alapszakasz díjazottjai

Az év támadójátékosa
1. Jordan Todman (RB, Connecticut)
2. Bilal Powell (RB, Louisville)
3. Zach Hurd (OG, Connecticut)

Az év védőjátékosa
1. Chris Neild (NT, West Virginia)
2. Keith Tandy (CB, West Virginia)
3. Jabaal Sheard (DE, Pittsburgh)

Az év újonca
1. Bruce Irvin (DE, West Virginia)
2. Chas Dodd (QB, Rutgers)
3. Hakeem Smith (SS, Louisville)

Az év edzője
1. Charlie Strong (Louisville)
2. Randy Edsall (Connecticut)
3. Doug Marrone (Syracuse)

Az év koordinátora
1. Jeff Casteel (defenzív koordinátor, West Virginia)
2. Mike Sanford (offenzív koordinátor, Louisville)
3. Scott Shafer (defenzív koordinátor, Syracuse)

Az év Big East csapata

QB: Geno Smith (West Virginia)
RB: Jordan Todman (Connecticut), Bilal Powell (Louisville)
FB: Anthony Sherman (Connecticut)
WR: Armon Binns (Cincinnati), DJ Woods (Cincinnati), Tavon Austin (West Virginia)
TE: Cameron Graham (Louisville)
OT: Mike Ryan (Connecticut), Adam Masters (Connecticut)
OG: Zach Hurd (Connecticut), Mark Wetterer (Louisville)
C: Mario Benavides (Louisville)
DE: Jabaal Sheard (Pittsburgh), Jesse Joseph (Connecticut), Brandon Lindsey (Pittsburgh)
DT: Chris Neild (West Virginia), Scooter Berry (West Virginia)
LB: Lawrence Wilson (Connecticut), Derrell Smith (Syracuse), JK Schaffer (Cincinnati)
CB: Keith Tandy (West Virginia), Johnny Patrick (Louisville)
S: Joe Lefeged (Rutgers), Jon Lejiste (South Florida)
K: Ross Krautman (Syracuse)
P: Dan Hutchins (Pittsburgh)
KR: Lindsey Lamar (South Florida)
PR: Doug Beaumont (Louisville)

Konferencia értékelés

A Big East idei éve nagyon gyengére sikeredett összességében. A játékszínvonal a korábbi évekhez képest visszaesett, sok hibát követtek el a játékosok (elég csak a WVU és a Pitt fumblejeire gondolni), és bizony kevés olyan edző van a konferenciában jelenleg, akik képesek a motiválás, a recruiting és a játéknapi szituációk terén is jó teljesítményt nyújtani. Dave Wannstedtnek és Bill Stewartnak például eléggé benne volt a keze a Pitt, illetve a WVU vártnál rosszabb mutatójához, de a valóságban ez nem csupán az edzőkön múlott, hanem a játékosokon is.
A konferencia kiegyenlített volt, bármely héten nyerhetett bárki a másik fél ellen, és ez izgalmas hajrát hozott a BCS helyért való versenyfutásban. Azonban a kiegyenlítettség mit sem ér, ha nincs meg a játék minősége. Sokat elmond a Big Eastről, hogy a konferencia szinten jónak mondható védelmek mellett egyetlen csapat sem rendelkezett ebben az évben igazán kiemelkedő, kiegyensúlyozott támadójátékkal. Ha azt várjuk el egy ilyen szintű csapattól, hogy legyen a futójátéka és a passzjátéka is jobb, mint átlagos, akkor saját magunkat fogjuk meglepni azzal, hogy ezt az elképzelt támadócsapatot idén leginkább a Louisville testesítette meg. Az a Louisville, amely hamvaiból támadt fel Charlie Strong irányításával, és tehetségállományának minőségét a pályán nyújtott játék magasan felülmúlta.

Térjünk át a Big East BCS Bowl reprezentánsára, amely a Connecticut lesz idén. Mindenképpen el kell mondanunk, hogy a szezont remekül záró csapat nem a Big East konferencia legjobb együttese. A szezon közepén bukdácsoló, már-már teljesen összeomló Huskies kikapott a Michigantől, a Templetől (!), a Rutgerstől (!) és a Louisvilletől (26-0-ra...). Ezek után elkezdtek bravúrt bravúrra halmozni. Nem arról volt szó az öt mérkőzéses győzelemsorozatukkor, hogy mindenkit kiütöttek volna. Egyszerűen valamilyen csoda folytán (általában Jordan Todmannek és a körülményeknek köszönhetően) valahogy találtak egy módot rá, hogy nyerjenek a WVU, a Pitt, a Syracuse, a Cincy és a USF ellen is. A legtöbbre tartott hármas ellen (WVU, Pitt, USF) összesítve 8 ponttal nyertek! Minden esetben a mérkőzés végén hozták legjobb játékukat, és döntötték el a találkozót a negyedik negyedben vagy a hosszabbításban.

A Connecticut azonban nem az a csapat, amely a legnagyobb esélyt adná a konferenciának arra, hogy egy esetleges Fiesta Bowl győzelemmel helyreállítsa a konferencia megcsorbult renoméját. Ez a csapat a West Virginia lenne, amely az NCAA egyik legjobb védekező egységével rendelkezik. Azonban a két együttes összecsapásán a WVU 7 fumblet követett el, amiből a UConn 4-et meg is szerzett, így pedig nem tudtak nyerni, kikaptak hosszabbításban...

A ranglistákról a szezon nagy részében kiszorultak a Big East csapatok, vagy pedig az utolsó ötben tanyáztak, akárcsak a szezon végén. A Connecticut ráadásul úgy fog BCS Bowlt játszani, hogy a BCS rangsorban nem szerepelnek a top 25-ben. Ilyenre korábban - még egy kevésbé szabályozott rendszerben - kétszer volt példa. 2000-ben a Stanford, 2001-ben pedig a Purdue játszott így BCS Bowlt.

A konferencián kívüli mérkőzéseket tekintve az egyetlen pozitívum idén a Big East számára az FCS csapatok elleni szereplés volt. A Big East a Pac-10 mellett az a BCS konferencia, amelynek csapatai legalább arra képesek voltak, hogy a másodosztályú együttesek elleni vereséget elkerüljék. A Jacksonville State megverte az Ole Misst, a South Dakota a Minnesotát,  a North Dakota State a Kansast, míg a James Madison a Virginia Techet. Ezzel az SEC, a Big Ten, a Big12 és az ACC egy csapata is alulmaradt egy másodosztályú együttessel szemben. A Pac-10-ben pedig a Washington State állt nagyon közel egy vereséghez a Montana State ellen, és 16-0-ás negyedik negyedet kellett produkálniuk az egy pontos diadalhoz. A Big East csapatainak ilyen gondja nem volt, egyetlen szereplő sem hozott szégyent a konferenciára, nemhogy vereséggel, de még szoros mérkőzéssel sem, pedig játszottak sokra tartott ellenfelekkel is.

A nagyobb probléma az FBS csapatok elleni szereplés volt. A BCS konferenciák csapataival (és a BCS tag Notre Dame-mel) szemben egyenesen botrányos volt a mérleg, mindössze 3 győzelmet sikerült összehozni 12 vereség mellett. A három sikerből egyedül a USF Miami Hurricanes elleni győzelme az, amire felkapták a fejüket a college foci világában, de hamarosan ez is kissé átértékelődött a fejekben, miután a mérkőzést követően a Canes edzőjét elbocsátották. A UConn Vandy és a WVU Maryland elleni sikerét nem követte hatalmas ováció, még akkor sem, ha a Maryland egészen kiváló évet zárt a tavalyi botrányos szezon után. Az igazán fájó azonban nem is ez, hanem, hogy összesítésben negatív lett az FBS mérleg (15-16), illetve hogy csupán a Sunbelt ellen volt veretlen a konferencia. Az MWC (Utah-Pitt) és a WAC (Fresno-Cincy) elleni vereségek tekintélyveszteséget eredményeztek. A MAC-kel (Temple-UConn) és a C-USA-val (Tulane-Rutgers) szembeni kudarcok pedig az elfogadhatatlan kategóriába voltak sorolhatóak.

A bowl mérkőzéseken lesz lehetősége a javításra a konferenciának, és nagyon kellene is pár nem várt siker, hogy kicsit befoltozzák a becsületükön esett csorbát.

vs. FCS: 9-0

Győzelem: Norfolk State, Stony Brook, Coastal Carolina, New Hampshire, Eastern Kentucky, Texas Southern, Indiana State, Maine, Colgate
Vereség: -

vs. FBS: 15-16

vs. SEC: 1-3 (Győzelem: Vanderbilt, Vereség: Kentucky, Florida, LSU)
vs. Big Ten: 0-1 (Győzelem: -, Vereség: Michigan)
vs. Pac-10: 0-2 (Győzelem: -, Vereség: Washington, Oregon State)
vs. Big12: 0-1 (Győzelem: -, Vereség: Oklahoma)
vs. ACC: 2-4 (Győzelem: Maryland, Miami (Fl.), Vereség: NC State, Miami (Fl.), North Carolina, Boston College)
vs. MWC: 1-1 (Győzelem: UNLV, Vereség: Utah)
vs. WAC: 0-1 (Győzelem: -, Vereség: Fresno State)
vs. MAC: 3-1 (Győzelem: Akron, Buffalo, Miami (Oh.), Vereség: Temple)
vs. C-USA: 2-1 (Győzelem: Marshall, Memphis, Vereség: Tulane)
vs. Sun Belt: 5-0 (Győzelem: FIU, Western Kentucky, FIU, Florida Atlantic, Arkansas State, Vereség: -)
vs. Függetlenek: 1-1 (Győzelem: Army, Vereség: Notre Dame)

A Big East bowl mérkőzései, kezdési időpontok:

december 22. szerda
02:00 Beef ’O’ Brady’s St. Petersburg Bowl: Louisville Cardinals (6-6)-Southern Miss Golden Eagles (8-4)

december 29. szerda
00:30 Champs Sports Bowl: West Virginia Mountaineers (9-3)-North Carolina State Wolfpack (8-4)

december 30. csütörtök
21:30 New Era Pinstripe Bowl: Syracuse Orange (7-5)-Kansas State Wildcats (7-5)

december 31. péntek
18:00 Meineke Car Care Bowl: South Florida Bulls (7-5)-Clemson Tigers (6-6)

január 2. vasárnap
02:30 Tostitos Fiesta Bowl: Connecticut Huskies (8-4)-Oklahoma Sooners (11-2)

január 8. szombat
18:00 BBVA Compass Bowl: Pittsburgh Panthers (7-5)-Kentucky Wildcats (6-6)

A bowl mérkőzések beharangozóival a mérkőzések előtti napon jelentkezünk.

A bővítés

Az egyetemi futball első osztályának átrendeződése újabb csapatmozgással bővült az elmúlt hét során. A TCU Horned Frogs ugyanis bejelentette, hogy 2012. július 1-jei dátummal belép a Big East konferenciába. A Big East figyelőben korábban sorra vettük a potenciális jelölteket, és közülük a TCU volt az, amelyet a legjobbnak tartottunk a Big East számára. A továbbiakban bemutatjuk az egyetemet, a csapatot, és áttekintjük azt is, hogy a két félnek milyen pozitívumokkal és negatívumokkal kell szembenéznie a csatlakozás kapcsán.

Az egyetem hivatalos neve: Texas Christian University
Székhely: Fort Worth, Texas
Alapítva: 1873
Az egyetem hivatalos státusza: Privát
Hallgatók száma: 9142 fő
Az egyetem vagyona: 974,7 millió $ (2009)
Vallási kötődés: Keresztény

A csapat beceneve: Horned Frogs
A csapat kabalafigurája: Békagyík
Az első futballszezon: 1896
Színek: Lila és fehér
National Championshipek száma: 2 (1935, 1938)
Konferenciagyőzelmek száma: 16
Bowl mérleg: 11-14-1
Stadion: Amon G. Carter Stadium
A stadion befogadóképessége: 44358 fő
Átlagos nézőszám 2010-ben: 42466 fő/mérkőzés
Stadion kihasználtság: 95,7 %
Head Coach: Gary Patterson (2000-)
2010-es mérleg: 12-0
2010-es BCS helyezés: 3.
Konferencia tagságok: Southwest (1923-1995), WAC (1996-2000), C-USA (2001-2004), MWC (2005-2011), Big East (2012-)
Korábbi  híres játékosok: Sammy Baugh (QB), Davey O’Brien (QB), Jim Swink (RB), Bob Lilly (DT), Kenneth Davis (RB), LaDainian Tomlinson (RB)
Riválisok: SMU, Baylor, Texas Tech, Utah, BYU, Boise State
A csapat történeti leírása oldalunkon: TCU

A csatlakozás előnyei a Big East és csapatai számára:
-Az elmúlt évtized egyik legkiemelkedőbb non-BCS csapatának csatlakozásával növekszik a konferencia elismertsége.
-Kevesebb konferencián kívüli mérkőzés lekötésének szükségessége (5 helyett 4), amelyeknek a becsült költsége átlagosan mérkőzésenként 800 ezer és 1 millió dollár között van.
-Megnyílik a texasi piac (új tv nézők, új recruiting terület) a Big East számára.

A csatlakozás előnyei a TCU számára:
-Automatikus BCS hely, amelyre eddig csak abban az esetben volt garancia, ha a Horned Frogs veretlenül végzett. Innentől elég lesz számukra megnyerni a Big Eastet és ott vannak a BCS Bowlokon. Erre pedig a csapat sikerességének tükrében igen jó esélye van bármely évben a TCU-nak. Ez nem feltétlenül lenne számukra lehetőség más BCS konferenciákhoz való csatlakozás esetén (a 10 tagú Big12-re gondoljunk itt elsősorban, mert a többi konferencia szinte biztos, hogy nem bővít tovább).
-Bevételek növekedése (ennek fő összetevője a biztos részesedés a BCS payoutokból minden évben).
-Nagyobb esély a toborzás terén Texas államban. A BCS tagság hatására versenyképesebb lesz a texasi rangosabb egyetemekkel a TCU recruiting terén.

A csatlakozás hátrányai a Big East csapatai és a TCU számára:
-Az utazási költségek jelentkezése. Mivel Texas állam egyik Big East csapathoz sincs közel, így érdekes kérdést vet fel ez a dolog. Mivel azonban csupán négy csapat utazik majd évente Fort Worthbe és négy Big East csapathoz utazik majd a TCU, így ez nem annyira jelentős költség. A TCU minden sportban tag lett, így azokat is figyelembe kell venni. Az egyéni sportoknál nincs szükség más tag intézményekhez való utazásra. A nagyobb gondot majd a többi csapatsport mérkőzései, és azokkal kapcsolatban felmerülő utazási költségek jelenthetik.

Végezetül nézzük meg, hogyan zárták az idényt a bővítés szempontjából korábbi cikkünkben említett csapatok.

East Carolina Pirates (6-6): A volt Boston College QB, Dominique Davis által vezetett Pirates fantasztikus passzjátéka az FBS leggyengébb védelmének társaságában csupán 50%-os mérlegre volt elég. Az East Carolina általában olyan mérkőzéseket játszott, amelyeken nagyon sok pont született (a legkevesebb szerzett pontjuk 33 volt), és sokszor csak a negyedik negyed utolsó perceiben dőltek el. A Military Bowlon a Marylanddel mérkőzhetnek majd meg.

UCF Knigths (10-3): A UCF története során másodszor nyerte meg a Conference-USA-t, elsősorban kiváló védelmének köszönhetően. A C-USA-ban bizony ritkaságszámba megy, hogy egy csapatot a védelme vigyen előre, de ez idén megtörtént, persze kellett még ehhez az is, hogy a támadójáték a vártnál jobban működjön. Josh Robinson (CB) produkciója idén is káprázatos volt, a freshman QB, Jeffrey Godfrey pedig remek teljesítményt nyújtott. A Liberty Bowlon egy nehéz ellenfél, a Georgia Bulldogs vár majd a Knightsra.

Houston Cougars (5-7): A Houstonnak a szezon előtti erősorrendet tekintve nemcsak arra lehetett volna esélye, hogy megnyerje a C-USA-t, hanem arra is, hogy veretlen idényt zárjon. Az álmok azonban a harmadik héten véget értek, hiszen ekkor sérült meg a kiváló QB, Case Keenum, aki a sérülést követően  már nem tudott pályára lépni a szezonban. Hamarosan a csere QB is kidőlt egész évre, így ne csodálkozzunk, hogy végül a Bowl szereplést sem sikerült kivívni.

Villanova Wildcats (7-4): Az FCS címvédője idén nem parádézott. Az utolsó fordulóban a Delaware legyőzése kellett nekik a biztos playoffba jutáshoz. A Temple elleni szoros vereséget követően alulmaradtak még a William&Mary, a Rhode Island és a New Hampshire ellen is, ezek közül különösen a Rhode Island elleni vereség volt fájó. Matt Szczur sérülésből való visszatérését követően azonban ismét régi fényében tündököltek a hétvégi nyolcaddöntőn a Stephen F. Austin ellen. A negyeddöntőben az FCS legjobbnak tartott csapatához, az Appalachian Statehez látogatnak szombaton. A 18:00-kor kezdődő mérkőzés megtekintése ajánlott olvasóinknak.

Temple Owls (8-4): A Temple nagy reményekkel vágott neki a MAC küzdelmeinek idén, és a NIU mellett a legnagyobb esélyesek is voltak a konferenciagyőzelemre. Legjobb játékosuk, Bernard Pierce, a kiváló RB tavaly megérdemelten kapott hatalmas hírverést, hiszen nagyszerűen játszott. Idén azonban szinte állandó sérülések kínozták, amelyek miatt mérkőzéseket is kihagyott, és ezt az Owls nem bírta elviselni. Megverték a UConnt és közel álltak a Penn State legyőzéséhez is, de a szezon végére teljesen összeomlottak. Az Ohio és Miami (Oh) elleni vereségekkel elúszott a MAC East győzelem, és végül a 8-4-es mutató ellenére Bowlra sem hívták meg őket.

Memphis Tigers (1-11): A Memphisé volt ebben az idényben az NCAA egyik legrosszabb támadóegysége és védőegysége. Ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy nyeretlenül zártak a C-USA-n belül. A kérdés csak az lehet, hogy vajon hogy sikerült összehozni azt az egy győzelmet a Middle Tennessee ellen. A válasz: hatalmas szerencsével.

Gaál Sándor (gsn)