Big Ten Leaders beharangozó

 

Tizenkettő főre bővülve itt is két csoportba sorolták a csapatokat.

 

Illinois Fighting Illini

 

Ron Zook egyelőre adós, hogy két pozitív mérlegű idényt rakjon össze egymás után. Nem túlzás azt állítani, hogy ha ez idén sem sikerül neki, akkor 2012-ben már nem ő lesz a csapat vezetőedzője. Az alapok adottak a sikerhez. Nathan Scheelhaase hamar a csapat vezére lett, annak ellenére, hogy elsőévesként azonnal bedobták a mélyvízbe irányító poszton. Futójátékba való bevonását egészsége megőrzése érdekében (minek kísérteni a sorsot) elképzelhető, hogy visszafogják és ezzel egyszerre a passzjátékban már a tavalyi év második felében bemutatott fejlődésére alapozva (utolsó hét meccsen 13:1 TD:INT arány) ebbe az irányba próbálnak előrelépni. Legkedveltebb és legbiztosabb célpontja A.J. Jenkins. Ryan Lankfrod és Darius Millines kettősből kerülhet ki a másik kezdő. Tight endként Evan Wilson jó kis univerzális játékos. A támadófalban egyedül a jobb szélen van csata a kezdőbe kerülésért. A bal OT helyén Jeff Allen a Big Ten komoly mezőnyében is a jobbak közé tartozik. Akárcsak a 6'7" magas center, Graham Pocic. LG-ben is visszatér a kezdő, míg a másik guard helyén Randall Hunt helyét eddigi cseréje veszi át. Végül a futó személye. Mikel Leshoure távoztával Jason Ford lép elő az árnyékből és lesz a kezdő, akinek előre kell juttatnia a futásközpontú támadógépezetet. Mögötte nincs túl sok fantázia a tartalékok között.

 

A védelemben Corey Liguet és Martez Wilson dobbantása egy évvel korábban az NFL-be komoly érvágás. A védőfal belsejében Akeem Spence diktálja majd az ütemet, míg a linebacker sorban Ian Thomas próbálja összefogni az első hetes munkáját. A nagy kérdőjel, hogy mennyire lesz ez az egység stabil a futás ellen, bár a támadósorból érkezett nose tackle, Craig Wilson sokat tehet ennek érdekében. A secondary ugyanis nagyon közel van az elit státuszhoz a főcsoportban. A Terry Hawthorne, Tavon Wilson, Justin Green CB trió teljesen rendben van. Safety posztra visszatérhet a tavalyi évet sérülés miatt kihagyó Supu Sanni. Párja a kezdőben a tavaly nagyszerű JuCo transfernek bizonyuló Trulon Henry lesz.

 

A rúgóknál Derek Dimket mindenképpen meg kell említeni, mint a főcsoport egyik vezető kickerjét.

 

Első erőpróba: vs. Arizona State (szept. 17.) - A főcsoporton kívüli találkozóik közül az egyetlen komolyan vehető ütközet.

 

Menetrend: könnyű - A Big Ten másik divíziójából a Northwestern, Michigan, Minnesota hármas a könnyebbek közé tartozik. A Land of Lincoln Kupáért idén már október elején meg fognak küzdeni. A hat győzelemnek minden körülmény között vállalhatónak kell lennie.

 

Indiana Hoosiers

 

A támadógurunak tartott Kevin Wilson az Oklahoma Soonerstől érkezett új vezetőedzőnek, hogy végre helyes irányba fordítsa a Hoosiers hajóját. Közel sem lesz egyszerű dolga. A legnagyobb kihívást a védelem összeszedése jelenti, amelyik tavaly is a főcsoport leggyengébb egysége volt. Ráadásul idén már nincs Ben Chappell irányító, akivel legalább égiháborúban képesek lehetnek felvenni a versenyt bárkivel szemben. A tavasz óta tartó harc a kezdő irányító posztjáért nyárra sem rendeződött. Sőt, Wilson legutóbb meglehetősen lehangolóan nyilatkozott az eseményekről, és leszögezte, hogy nagyon messze a fény az alagút végén. Ennek ellenére játékosainak folyamatosan a csak a győzelem számít mentalitást hangsúlyozza. Dusty Kiel és Edward Wright-Baker a két, egyelőre nem lenyűgöző jelölt a támadójáték élére. Kiel a tipikus passzoló, pro-style irányító, míg Wright Baker nagyon jól futó, mozgékony, de kevésbé jól passzoló játékos. A csapat legerősebb része az elkapósor, ahol a főcsoport egyik legjobbja Damarlo Belcher, aki nagy szívességet tett a csapatnak, hogy visszatért senior évére. Duwyce Wilson ideális veszélyforrás a pálya hosszában. Harmadik opció Kofi Hughes, akinek sok helye lesz sebességének kihasználására a másik két játékos mögött. Elkapóban jeleskedik a tight end poszt is, ahol elsőévesként nagyot robbant tavaly Ted Bolser, elsősorban red-zone célpontként. A támadófal is inkább az irányító megvédésében jeleskedik, mint a futóknak való útnyitásban. A vakoldali OT (Andrew McDonald) mellett a másik szélen is tapasztalt játékos szerepel majd Justin Pagan személyében. Will Matte a szépreményű center. Tavasszal még úgy tűnt, hogy RS freshman Cody Evers lett volna beillesztve egyik kezdő guardnak, de ő azóta sérülés miatt egész évre kidőlt. Az eddigi hírek a támadófal munkájáról nem ígérnek sok jót a három alapember ellenére sem. Külön problémát okozhat a futójáték jelenlétének hiánya, ahol badarság lenne Darius Willis állandó jelenlétére számítani. A főcsoport egyik legjobb futója lehetne, ha egészséges tudna maradni. Mögötte a leendő kezdő futó Nick Turner lesz, aki már tavaly is többé-kevésbé eredményesen pótolta a konferencián belüli meccseken.

 

A siker legfontosabb záloga azonban a jelentősen feljavuló védelem kell, hogy legyen. Legjobban a védőfal közepén állnak. Adam Replogle, Larry Black és Mick Mentzer kielégítő rotációt biztosít. Az ellenfél irányítójának üldözésében már nem lehet nagy tűzijátékra számítani. Ryan Phillis elsőévesként és alulméretezett endkét próbál csodát tenni senior Darius Johnson mellett. A linebacker sorból távozott a másik Replogle tesó, Tyler. Helyébe a futás elleni védelemben jeleskedő elsőéves Chase Hoobler fog lépni. Jeff Thomas és Leon Beckum visszatérő kezdők, akik az átlag feletti DT duók mögött szabadon játszhatnak. A secondaryben sok a talány, egyedül Greg Heban az átlag felettinek tartható játékos. FS vagy CB poszton is tud játszani.

 

Első erőpróba: vs. Penn State (okt. 1.) - Bármelyik konferencián kívüli szeptemberi meccs is szerepelhetne itt, de ott nagyon hasonló képességű csapatokkal fognak találkoznak, ami nem sokat fog mondani valós erejükről, valamint tekintve a bizonytalanságot irányító poszton, a futójátékban jól fog jönni az első hónap, hogy némileg összeszokjon a társaság. Aztán Paternoék ellen jön az igazi mérce, hogy mire vihetik a Big Tenben.

 

Menetrend: extra nélküli - A konferencián kívüli meccsekben nincs sok fantázia, ahogy fentebb már említettem. A főcsoporton belül nincs számukra könnyű ellenfél.

 

Ohio State Buckeyes

(*-gal jelölve azok a játékosok, akik az első öt meccsen nem játszhatnak)

Nem telt a csapat háza táján események nélkül a holtidény. Még tavaly év végén nyilvánosságra került NCAA szabályok megszegése odáig vezetett, hogy Jim Tressel vezetőedző lemondott, Terrell Pryor irányító pedig nem tért vissza senior évére. Új edzőt keresni ilyen későn már nem lett volna értelme, így Luke Fickellt, a csapat társ-védő koordinátorát nevezték ki. NFL szempontból érdemes megemlíteni, hogy az idén visszavonult Mike Vrabel is csatlakozott a stábhoz alma materénél. Pryor eltűnése mellett a támadósor további kulcsjátékosai lesznek felfüggesztve az első öt mérkőzésről, bár az ő pótlásuk erre az időszakra megoldhatónak tűnik. Egyedül a Michigan State elleni hazai meccset kell valahogy behúzni nélkülük. Irányító nélkül azonban nem túl könnyű az élet az amerikaifutballban. A kezdő posztért folyó versenyben a legtöbb tapasztalattal Joe Bauserman rendelkezik, aki az elmúlt években Pryor tartalékja volt. A pozitív erényei ezzel véget is érnek. Mobilitásban is korlátolt. Nem lehetnek vele komoly kilátásai a csapatnak a főcsoporton belüli küzdelemben. Ken Guiton is inkább csak passzoló irányító. Braxton Miller, a valódi elsőéves játékos kínálja azt a kettős veszélyt, ami mostanában annyira keresett az irányítókban az egyetemen. A passzjátékot amúgy sem érdemes annyira erőltetni, hiszen DeVier Posey* mellett nincs más hiteles visszatérő elkapójuk. Itt az idő, hogy az évről-évre jó értékelést kapott toborzások gyümölcsét már korán elkezdje beszedni a stáb. Verlon Reed, Corey Brown és T.Y. Williams, csak pár név azok közül, akik komolyabb lehetőséghez juthatnak. A probléma nélküli átmenetet a támadófal jó játéka biztosíthatja. A két szélen (LT Mike Adams* és RT J.B. Shugarts) visszatérnek a játékosok, és még Adams helyettese a vakoldalon (Andrew Norwell) sem először fog pályára lépni. Michael Brewster center poszton az ország egyik legjobbja (akárcsak Adams), és a jövő évi draft egyik kiemelt célpontja tartja össze a támadófalat. A két guard posztra nem lesz nehéz szeptemberben megtalálni a két megfelelő kezdő játékost. Végére maradt a futójáték, amelyik az új irányító miatt nyilvánvalóan az eddigieknél is nagyobb figyelmet fog kapni. Dan Herron* igazi klasszis lehet. Keményfejű, nagy teherbírású futó, aki középen mindig hozza a yardokat, a gólvonal közelében pedig ideális touchdown gyáros. Szeptemberben Jaamal Berry és Rod Smith villoghat, ha már ölükbe hullott ez a lehetőség.

 

 

A védőfal közepén nincs komolyabb név (bár a 330 font körüli Johnathan Hankinstől sokat várnak), hacsak nem számítjuk ide azt a John Simont, aki kiemelkedik futás elleni parádéjával, és a támadófal áttörésével, de idén gyakrabban lesz látható end poszton, a fő pass rush felelős Nate Williams párjaként. A linebacker sorban két kezdő személye is kerestetik. Andrew Sweat az egyetlen visszatérő, aki a gyenge oldalon lehet a playmaker. Középen a 2008-as class legjobb linebackerének tartott Etienne Sabino bizonyíthatja végre a nagy tehetségét. A secondary erőssége a safety poszt, ahol tömve van a keret jobbnál-jobb játékossal (Orhian Johnson, Tyler Moeller, Christian Bryant). A távozó cornerbackek helyén a biztos pont az állása Travis Howardnak, a tavalyi nickelbacknek. A cornerbackek között kaphat szerepet Bryantet is, ha safetyként nem tudna pályára kerülni.

 

Első erőpróba: @Miami Fl. (szept. 17.) - Még van elég idő, hogy valami kreatív "bowl-névvel" illessük ezt a derbit, mint a holtidény két nagy botrányhős egyetemének a futballcsapatát. Erőfelmérőnek tökéletes lesz ez a találkozó még éppen időben a Michigan State elleni találkozó előtt. Aztán október 8-án a Nebraska otthonába látogatnak.

 

Menetrend: problémás - Csak az új irányító személye miatt. Ha októberre nem sikerül stabilizálni a posztot, akkor nehezen hihető, hogy ismét versenyben tudnak lenni a főcsoport bajnoki címért.

 

Penn State Nittany Lions

 

Tavaly nyáron minden egyszerűnek látszott. Emberemlékezet óta az első freshman irányító kezdett Happy Valley-ben. A terv szerint Rob Bolden mérkőzésről-mérkőzésre szokja az egyetemi sport légkörét, tanulja a támadójátékot, és egyre jobban támaszkodhat rá majd a csapat. Aztán a tanulóév után készen állhat, hogy komolyabb sikerre vezesse a csapatot. Agyrázkódás miatt azonban év közben kénytelen volt átadni helyét Matt McGloinnak, aki a támadók vezetője lett, és magának követelte a kezdő szerepet. A helyzet odáig fajult, hogy Bolden még a transfert is kilátásba helyezte. Ebből aztán nem lett semmi, és itt van augusztus, amikor senki sem tudja, hogy melyik irányító fog kezdeni. A kezdő futó szerepét Silas Redd veszi át a távozó legendás Evan Roystertől. Brandon Beachum egészítheti ki őt erőfutásaival. Az elkapó-sorban sincs ok a panaszra. Derek Moye valódi sztár, aki mellett Devon Smith és Justin Brown tud labdába rúgni. A támadófalat leginkább a futójáték segítésében nyújtott munkája miatt kritizálták. Stefen Wisniewski pótlását lesz nehéz megoldani. A fal legjobb játékosa LT Quinn Barham.

 

 

A csapat motorja idén a védelem lesz. Hiába Pete Massaro end tavaszi szerencsétlen sérülése, amivel egész évre elveszítették, hiszen helyette megkapják az újból egészséges senior Jack Crawfordot, aki a 34-es védelmek egyik kedvenc célpontja lehet a jövő évi drafton pass rusher OLB posztra. A másik oldalon Eric Latimore játszik, aki az erős oldal futás elleni stabilitását javítja. Na, nem mintha olyan nagy szükség lenne rá. Középen 300 fontos hegyek sorakoznak Devon Sill vezetésével. A védelem alappillérje a középső linebacker Michael Mauti, a főcsoport egyik legjobbja. Azonban az egység rejtett tartaléka, és rég elfeledett tagja Glenn Carson annyira imponáló az edzéseken, hogy elképzelhető, nem lehet majd pályán kívül tartani, amivel átvenné Mauti helyét középen, amivel csak tovább erősödne az egység, hiszen Gerald Hodgeshoz képest feltétlenül nagyobb erőt jelentene Mauti OLB-ként. A secondarybe visszatér a sztár free safety, Nick Sukay. A kezdő cornerbackek közül D'Anton Lynn a jobb játékos, és inkább tartható labdavadásznak is.

 

Első erőpróba: vs. Alabama (szept. 10.) - Nehéz szívvel lehetne visszavágónak titulálni a tavalyi vendéglátásukért, de az ország egyik legjobb csapatával játszani már szeptemberben jó játék esetén nagyon nagy lökést adhat a csapatnak a további hetekre.

 

Menetrend: nehéz - Az Alabama mellett sikerült belehúzni a másik divízióból. Az Iowa, Nebraska, Northwestern trió ellen kell majd pályára lépniük. Pozitívum, hogy a Wildcats kivételével hazai pályán fogadják őket. Az évet viszont a Wisconsin és az Ohio State vendégeként zárják.

 

Purdue Boilermakers

 

A sérülésektől sújtott 2010-es évben nem nyertek meccset október közepétől kezdve, és zárásnak az állami rangadón is kikaptak az Indianától hosszabbításban. Robert Marve-nak a Miami/Shapiro botrányban való érintettsége miatt nem lenne bölcs dolog erőltetni a két irányítóra épülő rendszert, ahol Marve lenne elsősorban a passzoló, míg a már másodévesen csapattársai által kapitánynak választott Rob Henry a futó QB. Előbbi helyzetét krónikus sérülékenysége és még mindig húzódó térdproblémája sem könnyíti. Elkapók terén sem áll olyan jól a csapat, amely feltétlenül a passzjáték hagyományoknak megfelelő előtérbe helyezésért kiáltana. Ha Justin Siller egészséges tud maradni, akkor akár Keith Smithhez hasonló oszlopa lehet a támadójátéknak. A tehetségéből tavaly is adott némi ízelítőt O.J. Ross elsőévesként, mielőtt vállsérülést nem szenvedett. Gabe Holmes az elkapó tight end, aki valójában egyszerű WR méretekkel rendelkezik (6'4" 226). A támadófal is inkább a futójáték segítésére van kalibrálva. Élen az óriás Ken Plue-val, akinek végzős létére már ideje lenne felnőni, mert rendszeresen problémák vannak vele a pályán kívül. A legfontosabb poszton állomásozik a legjobb emberük LT Dennis Kelly személyében. A túloldalon Nick Mondek szintén végzős, és a fal biztos pontja. Lényegi kezdőtapasztalat nélkül egyedül Rick Schmeig az új szereplő bal guardként. Végül a futók, aki jelentős mértékben hozzájárulhatnak QB Henry fejlődéséhez passzolóként, ha nem mindent neki kell majd a földön megoldani, és nem kerülnek rendszeresen nehezen megoldható harmadik és hosszú yardos helyzetekbe. A robbanékony és állandó touchdown veszélyt jelentő Ralph Bolden térdsérülésből tér vissza. Ha képes lesz cipelni a terhet, ő lesz a vitathatatlan kezdő futó. Passzjátékba is jól lehet bevonni. Cseréje a JuCo transfer Akeem Shavers lehet, aki az augusztusi edzések alapján egyre nagyobb szerephez juthat Bolden mellett, és jól kiegészíthetik egymást.

 

A védelemben a legismertebb hiányzó Ryan Kerrigan, már a Washington Redskins játékosa, aki tovább öregbíti az egyetem kiváló pass rusher játékosainak a hírnevét. Fiatalság bolondság (elsőéves Ryan Russell) és 26 kezdő meccstapasztalattal rendelkező (Gerald Gooden) a két fő jelölt, akik elsősorban felelősei lesznek az ellen irányítóinak a zaklatásának. Goodentől már tavaly is sokat vártak, mikor minden figyelem Kerriganre irányult, de sérülés miatt hatástalan volt. A fal közepén régóta nem volt egyszerre két olyan jó játékosa a csapatnak, mint Kawann Short és Bruce Gaston. Short az egység valódi sztárja, a főcsoportban posztjának egyik legjobbja, pedig van kik közül válogatni. End poszton a közönség kedvence Antwon Higgs, aki többek között Cliff Avrilhoz hasonlóan linebackerként kezdte működését és onnan lett átmozdítva a védőfalba. Idén, mint szituációs pass rusher jöhet képbe. A végzős Joe Holland vezetésével a linebacker sor könnyen az egész csapat legerősebb egysége lehet. A csapatkapitány 35 mérkőzés kezdő tapasztalatával három éve meghatározó elem a pályán. Mellette a tavaly valódi elsőévesként két kezdést is jegyző Will Lucasnál a határ a csillagos ég. Őket egészíti ki középen Beckford, akinek elsősorban a passz ellen kell feljavulnia, ugyanis az ellenfelek előszeretettel támadják a pálya közepét az ő magasságukban, még a safetyk hatósugarán kívül. Ennek oka, hogy kívül cornerbackként az egyik oldalt a már freshmanként parádézó Ricardo "Rico Island" Allen tartja rettegésben és zárja le az ellenfél irányítói elől, míg a túloldalon a (baseball helyett) meglepő módon amerikaifutballt választó Josh Johnson játszotta be magát a kezdőbe - középiskolában az ország 100 legjobb baseball tehetsége között tartották számon. A tavalyi év kezdő safety párosa (Logan Link és Albert Evans) is visszatér.

 

Special teamsben komoly fenyegetést jelenthet Ricardo Allen sztár cornerback punt returnerként. A rúgó Carson "67-yardos FG" Wiggs a főcsoport egyik legjobbja. A puntoknál sincs ok aggodalomra. Tavaly elsőévesként is megbízható volt Cody Webster.

 

Első erőpróba: vs. Notre Dame (okt. 1.) - A Fighting Irish eddigre már túl lesz a Michigan és a Michigan State elleni meccsén. Jó erőfelmérő lesz Danny Hope csapatának, hogy hol is tartanak a Big Ten többi csapatához képest közvetlenül a főcsoporton belüli küzdelmek megkezdése előtt.

 

Menetrend: átlagos - Az idény előtti erőviszonyok alapján velük közel azonos súlycsoportban lévő Rice és Middle Tennessee State ellen kezdik az évet. A másik divízióból a Minnesota, Iowa, és Michigan jutott nekik. Ha a konferencián kívülről tudni hozzák a három győzelmet, akkor akár a bowl részvétel is összejöhet, amennyiben Henry tesz egy nagy lépést előre, mint passzoló irányító.

 

Wisconsin Badgers

 

A vezető hír természetesen Russell Wilson megszerzése a tavaly Rose Bowlig jutó alakulatnál, aki a holtidényben "szabadon igazolható" lett, miután a North Carolina State-nél többé nem számítottak rá kezdőként. Ezzel az irányítókérdést rövid úton sikerült rendezniük. Feltétlenül minőségi javulás ez a poszton még 2010-hez képest is. Ennek hiányában viszont 2011-ben akár komoly probléma is lehetett volna. Ennek ellenére nem kell számolni különösebb hangsúlyeltolódással a támadóknál a passz irányába. A kontraszt kedvéért Wilson tavaly meccsenként 40 alkalommal passzolt, míg a Badgers csupán fele annyiszor. Ha olyan megállíthatatlan futójátéka van egy csapatnak, mint nekik, akkor többre nincs is szükség. Ráadásul az elkapóknál Nick Toonon és Jared Abbrederisen kívül csak a síri csend van. Toon ehhez képest még roppant sérülékeny is. Tight end poszton viszont egyelőre nem látszik, hogy ki veszi át a stafétabotot Lance Kendrickstől az elkapások terén. A támadójáték olajozott működősért a program védjegyévé váló támadófal teszi a legtöbbet. Többen is távoztak, és kerültek a drafton kiválasztásra, de ettől még nem apadt ki a forrás. Ricky Wagner gond nélkül fogja átvenni Gabe Carimi helyét LT poszton. Az így üresen maradt jobb OT posztjára elvileg a már senior, de korábbi ötcsillagos recruit, Josh Oglesby a természetes megoldás, de elég sérülékeny játékos, így Rob Havenstein és Casey Dehn is megküzdhet a posztért. Mindketten az itteni mércével átlagos falembernek számítanak 6'6" magassággal, és 330+ font súllyal. A fal közepén az elit center, Peter Konz az egyeduralkodó, míg a fal névtelen, jó munkásembere a jobboldali guard Kevin Zeitler. Ez a támadófal ismét az ország legjobbjai között lesz, és fogja nyitni az utat az ország egyik legjobb futópárosa előtt. Montee Ball és James White az, aki idén célba veszi fejenként az ezer-ezer yardot. Harmadik futóként számíthat bevetésre az elsőéves Melvin Gordon illetve Jeff Lewis. Az utánpótlás biztosított.

 

Ha van játékos, akit komoly feladat pótolni, az J.J. Watt, aki egy évvel korábban jelentkezett a draftra, és tavaly hihetetlen munkát végzett a védőfalban akár endként, akár DT-ként. A fal két senior játékosára fog elsősorban hárulni a feladat, hogy együttes jelenlétükkel pótolni tudják a Watt által nyújtott produkciót. Középen DT Patrick Butrymról míg end poszton Louis Nzegwuról van szó. A linebackereknél Chris Borlandnak kellene egészségesnek maradni. Játéktudás, tehetsége alapján a főcsoport legjobbjai között a helye. A secondaryben Jay Valai vár pótlásra, de nincs vész, hiszen a főcsoport top free safetyje még mindig itt játszik (Aaron Henry) és az egyik kezdő cornerbacknek is a konf legjobbjai (Antonio Fenelus) között van helye.

 

Első erőpróba: vs. Nebraska (okt. 1.) - A főcsoport legújabb tagja ellenük mutatkoznak be bizonyítási vágytól fűtve a Big Tenben. A második héten még játszanak az Oregon State ellen is, de hazai pályán ilyen futójátékkal nem eshet komoly bajuk.

 

Menetrend: elfogadható – Nem akarják olcsó ellenfelekkel megúszni a konferencián kívüli menetrendet. Az Oregon State azért vállalható, de mégsem fenyegeti őket komolyabb veszély. A Northern Illinois ellen a Soldier Fielden fognak játszani. A Nebraska elleni meccs megszerzése hatalmas fegyvertény PR szempontból. A Michigan State-tel is játszanak, amivel lesz visszavágója, a tavalyi idény egyik legjobb konf meccsének a Big Tenben.

 

Dávid László (DoM)