Heti körképek - 10. hét - 1. rész

 

NFC North - Pap Dániel (konqueror)

Detroit Lions @ Chicago Bears 13-37

Matt Stafford négy interceptionjének (is) köszönhetően a Lions elveszítette a Chicago elleni rangadót, a Bears éppen az idei első Detroit-meccs óta tudott nyerő útra kerülni. A győzelem során a Medvék ismét a klasszikus erényeiket csillogtatták, azaz erős védelem, defense pontszerzések, és természetesen Devin Hester. Brian Urlacher a győzelem után azt mondta: "egyre jobbak és jobbak leszünk, még közel sem értünk az út végére, de jó irányba tartunk". A Bears mindkét félidőt fontos labdaszerzésekkel tudta kezdeni, az első két detroiti driveot Julius Peppers és Tim Jennings akasztotta meg, a második félidőt pedig két interception TD visszafutással indították a Mackók, előbb Wright 24, majd Tillman 44 yardról. Hesterről már beszéltem, a játékos bokaproblémák miatt erősen limitáltan edzett a héten, azonban vállalni tudta a játékot, és ez a döntés később kamatozott. Ez a 82 yardos visszahordás a 12. volt karrierje folyamán, ezzel növelte saját rekordját. Ezek a pontszerzések mellett a védelem a saját feladatával is foglalkozott, és nem engedett hatpontos akciót az Oroszlánoknak, egészen a meccs hajrájáig, ahol Scheffler jegyzett TD-t. Igazi kötelező győzelem volt ez a Bearsnek, mellyel életben tudták tartani playoff reményeiket. A Detroit ellentétes úton jár, zsinórban 5 győzelem után 4 meccsből 3 vereség a mérlegük, és ezúttal a Chicago meg tudta állítani Calvin Johnson és Stafford dinamikus duóját is. "Megatron" 81 elkapott yardra volt képes 7 elkapásból, furcsa érzés lehet azonban neki, hogy az őt őrző cornerback több touchdownt ér el nála. Stafford pedig, aki törött ujjal játszott, 4 interceptiont is dobott, ebből kettőt vissza is vittek a Medvék a második félidő elején, elejét véve bármiféle visszakapaszkodási kísérletnek. Érdekes statisztikai adalék, hogy a Lionsnak 63 passzkísérlete volt, ez brutálisan soknak számít, természetesen ez az eredmény alakulásának köszönhető. Stafford azt mondta a meccs után, hogy törött ujja nem zavarta a játékban, annál inkább befolyásolta azonban az erős szél. Ez igaz lehetett Cutlerre is, a mindössze 9 jó passz édeskevés, de hát Chicagoban láttunk már 0.0-s ratinggel is meccset nyerni. (Rex Grossman, hát ki más?) Sőt, úgy tudom ezen a héten a 9 jó passznál is volt kevesebb, ami mégis győzelmet ért, ha érdekel ki ő, lapozz az AFC West részlegre. A Bears-Lions meccsen történt némi kakaskodás is, mikor Stafford megdobta a harmadik interceptionját Jenningsnek, őt durván taszított a földre Nate Burleson. Ezután Stafford megragadta DJ Moore sisakját, és a földre szorította őt, amiből nagy nézeteltérés támadt mindkét csapat tagjainak részvételével. Végül Moore-t kizárták, aki ezt úgy kommentálta, "ha valaki az életemre tör, a nyakamra támad, nem hagyom annyiban". Stafford erre azt mondta, ő csak próbálta arrébrakni őt az útjából, így sikerült. Voltak egyéb keményebb jelenetek is, Cutler sisakját egy futásnál letépte Suh, Fairley is egyszer a földbe passzírozta a chicagoi irányítót elég unfair(ley) módon, illetve Jennings interceptionje előtt Briggs is kiosztott egy kőkemény ütközést Calvin Johnsonnak. A Bears így tudott tehát nyerni, még Forte és Cutler gyengébb napja ellenére is, a defense és Hester szállította a győzelmet nekik. A Lionsnak pedig össze kell szednie magát, hiszen most már fej fej mellett vannak a Chicagoval az NFC North második helyén.

 

Minnesota Vikings @ Green Bay Packers 7-45

Megint egy izgalmas körkép lesz ez Green Bay szempontból... Az agyonszeretett Herczeg Ádám szerkesztő úr megmondta előre, úgyis nyer a Packers, minek várni a PR-el. Nem tudom, várt-e, de a Sajtfejűek megint nyertek, megint simán, Rodgers megint brillírizott. Lassacskán már tényleg csak a tökéletes alapszakasz lehet az ellenfél, bár pont Rodgers volt az, aki óvatosságra intett. "Az idő elteltével nőhet majd a nyomás az öltözőn kívülről. De megfelelő a hangulat az öltözőben, nem lesz gond." Beharangozómban megkérdőjeleztem azt, hogy a Packers meg tudja állítani Petersont, hát ezúttal inkább tavalyi arcát mutatta a Green Bay, és csupán egy TD-t engedélyezett nekik. Adrian Peterson mindössze 51 futott yardig és 1 TD-ig jutott, Ponder pedig 190 passzolt yardig és egy interceptionig. Charles Woodson azt mondta a meccs után, "a védekező egység már tartozott egy jó teljesítménnyel a szurkolóknak, csapatnak, és legfőképp a támadóegységnek, akik idén a belüket is kidolgozták". Az offense valóban hozta magát ezúttal is, Rodgers nem adta el a labdát, TD-t négyet is passzolt, 250 yardot ért el. Pedig szorongatta a VIkings védőfal rendesen, három sacket is kiosztottak, Jared Allen folyamatosan ott lihegett Rodgers nyakán, de ez sem tudta lelassítani a zöld-sárgákat. A pontszerzésben ezúttal Jordy Nelson jeleskedett legjobban, kétszer is eredményes volt, egyszer Jennings, egyszer pedig a közönségkedvenc Kuhn. Annyira sima volt ez a 45-7-es diadal, hogy 10 és fél perccel a vége előtt már Matt Flynn irányíthatott a Packersben, és ha már arra járt, nem is tért haza üres kézzel, 3 yardról futott be a célterületre, teljessé téve a GB bulit. Special teamben is volt kiemelkedő villanás a címvédőnél, az újonc, második körös Randall Cobb rögtön az első (sikertelen) Vikings drive után hordta vissza Kluwe puntját touchdownig, megadva ezzel az alaphangot a meccsre. 2008 novembere óta ez volt az első punt return TD-je a Green Baynek. Ezzel a győzelemmel a Green Bay már 15 meccsesre nyújtotta a csapat győzelmi sorozatát, ebben a tavalyi playoff meccsek is benne vannak. Emberemlékezet óta nem kaptak ki, mindig arra számít az ember, hogy "biztos lesz egy rossz meccsük", de aztán másnap arra kelhet az ember, hogy Rodgers megint ledominálta az egész mezőnyt. A Vikings pedig kiábrándító találkozón van túl, biztos arra számítottak, hogy megszorongathatják a Vikest, végül aztán nagy különbségű vereség lett a vége. Javítani jövő héten az Oakland ellen lesz alkalom, míg Wisconsinba a Tampa Bay Buccaneers látogat.

 

 

NFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

Az NFC West 2002-es megalakulása óta első alkalommal történt meg az, hogy mind a négy csapat győztesen hagyta el a pályát ugyanazon a héten.

Eredmények

Philadelphia Eagles – Arizona Cardinals: 
Cleveland Browns – St. Louis Rams: 
Seattle Seahawks – Baltimore Ravens: 
San Francisco 49ers – New York Giants:

 

Arizona Cardinals

 

Megszakadt a 11 mérkőzés óta tartó idegenbeli nyeretlenségi sorozat. A vasárnapi találkozó előtt a 2010-es szezonnyitón tudtak idegenben nyerni, St. Louisban.
Érdemes a védelemmel kezdeni, akik remekül felkészültek az Eagles támadóiból és végig jól végezték dolgukat. Látszik a fejlődés, hogy a játékosok egyre komfortosabban érzik magukat Ray Horton rendszerében. A meccs előtt kis segítséget ugyan kaptak Andy Reid-től, ugyanis DeSean Jackson nem játszott, mivel szombaton elkésett egy csapatmegbeszélésről. Persze emiatt a Cards secondary-je nem bánkódott. A megszokott neveket lehet ismét dicsérni. Calais Campbell a múlt heti kiváló játéka után, most kicsit haloványabba volt, de egy fontos szituációban megszerezte profi pályafutása első INT-jét. Adrian Wilson ugyan leszedte az endzoneban Mike Vick passzát, de azt Richard Marshall holdingja miatt nem adták meg a bírók. Marshall egyébként két holdingot is vétett, de ezt majdnem kárpótolta egy fantasztikus labdaszerzéssel, de nem tudta végig birtokolni a labdát, így ez is az Eagles-é maradt. Sorolhatnánk még a neveket, de az egész védelem remekül játszott. Az is bizonyítja, hogy LeSean McCoy-t 80 futott yardon tartotta (és egy TD-on), valamint Michael Vick is „csak” 79 yardot haladt labdával a kezében. Az irányítót 128 passzotl yardon tartották, köszönhetően többek között a nyomásnak, Vick pontatlan játékának és az elkapók elejtett labdáinak.
Támadó oldalon ismét John Skelton futott ki kezdőként a pályára, mivel Kevin Kolb lábujjsérülése nem javult annyira, hogy vállalni tudj a játékot volt csapata ellen. Valószínűleg nem sokan bánják ezt, mivel Skelton ismét győzelemhez segítette a Cardinalst. Persze nem ment ez olyan simán, nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott a fiatal irányító. A két eladott labdája majdnem végzetes lett, mivel az egyiket Samuel TD-ra hordta vissza, de a másikat is a Cards térfélen szerezte meg Asomugha. Ezeken és a pár pontatlan passzon kívül jól játszott. A fontos dolog, hogy a két eladott labdája utáni támadás sorozatból TD-t ért el, némiképp javítva hibáit. Larry Fitzgerald idei legjobb teljesítményével fejezte be a mérkőzést, ugyanis hét elkapásból ért el 146 yardot és két TD-t. Az elsővel (69.) beállította, a másodikkal (70.) megdöntötte Roy Green rekordját, így mostantól Fitgerald a legtöbb elkapott TD-al rendelkező játékos a Cardinals történetében. A győztes TD elkapást Earlky Doucet szerezte, de Andre Roberts is fontos yardokat szerzett elkapásaival. A támadófal felemás teljesítményen van túl, Skelton megvédése nagyjából sikerült a négy sacket leszámítva. Viszont a futójátékot teljesen kordában tartotta az Eagles védelme, Beanie Wells csupán 62 yardig jutott.

Sérült lista:
Brandon Keith hetek óta tartó térdsérülése ismét előjött és az utolsó játékrészben már nem lépett pályára. Michael Adams combhajlító sérüléssel ment le a pályáról, de vissza tudott térni.

 

 

St. Louis Rams

Ezúttal is a speciális egység volt az, ami eldöntötte a mérkőzést. Azonban a Cards elleni vereség után jó irányba fordult a kocka és most a Rams szerzett győzelmet. Először egy punt visszahordás során sikerült kiharcolni, majd megszerezni a fumble-t (ebből a diveból született a győztes FG), majd pár perccel a találkozó vége előtt a Browns long snaper labdája megpattant a mellette álló játékos lábán és emiatt éppen hogy eljutott a holder-ig, de a győztes mezőnygól már mellé ment a hazaiaknak.
Ezúttal is Steven Jackson tette a legtöbbet a győzelemért 128 futott yardjával. Volt, hogy több emberrel a hátán szerzett még plusz két-három yardot. Sőt néha a saját játékostársának is nekifutott mert az útjában állt. Ez volt Jackson harmadik 100 yardos mérkőzése sorozatban. Sam Bradfordon látszik a sérült bokája, ráadásul egy futást/menekülést követően kisebb combsérülést is összeszedett. Dobásainak nagy része pontatlan volt, de voltak azért szép átadásai is, összesen csupán 155 passzotl yarddal zárt. Az eladott labdája az egyik védekező játékos kezén megpattanó labdából született. Egyetlen TD átadását Brandon Lloyd kapta el, akinek volt még egy fantasztikus egykezes elkapása is. Salas kiesésével a másik újonc Austin Pettis kap nagyobb szerepet ezen a meccsen is jó látható volt. A támadófalból is kiesett Rodger Saffold agyrázkódás miatt.
A védelem sok extrát nem tett, ráadásul egyik legjobbjuk Darain Stewart sérülést is szenvedett. Voltak jobb drive-ok, de Ogbonaya (akit anno a Rams draftolt a hetedik körben, így is 90 yardot futott. Colt McCoy nem volt nagy nyomás alatt, de két sacket így is begyűjtöttek a Rams védői. Az egyiket az igen termékeny napot záró James Laurinaitis, akinek volt ezen kívül 10 szerelése, elütött labdája és irányító siettetése is. A másikat Chris long szerezte, aki így már nyolc sacknél jár és már csak fél irányító ledöntésre van szüksége, hogy elérje a tavalyi teljesítményét.

Sérült lista:
Ismét beindult a sérüléshullám a Kosoknál. Roger Saffold a fejére kapott egy ütést és valószínűleg agyrázkódást szenvedett, míg Michael Hoomawanuii a térdére kapott egy komolyabb ütést és emiatt lehet ismét korábban kénytelen befejezni a szezont. Sam Bradford egy play erejéig le kellett jönnie mivel egy kényszerű futást követően bicegett a pályán. Darian Stewart nyaksérülés miatt kényszerült előbb abbahagyni a játékot.

 

 

Seattle Seahawks

Újabb nagy skalpot sikerült begyűjteni. A Giants után a Ravens ellen is győzelmet szerzett a Seahawks csapata.
Kezdjük azzal, hogy rengeteg büntetést kapott a hazai csapat. Összesen13-szor repült a zászló a Seahawks szabálytalanságai miatt ezzel kereken 100 yard büntetést szedtek össze. Ez borzasztóan sok 
Áttérve a kellemesebb témára, kivel is kezdhetnénk az összefoglalót, mint a mérkőzés emberével. Marshawn Lynch 32 alkalommal futhatott a labdával és 109 yardott tett meg vele valamint volt egy TD-ja is. A száraz tényeken kívül meg kell jegyezni, hogy a mérkőzés végén amikor le kellett futtatni az órát fontos yardokat és első kísérleteket szerzett. Nem mellesleg Lynch csupán a hetedik futó az elmúlt öt évben, akinek sikerült 100 yardot futnia a Ravens védelme ellen. Az elkapásoknál is fontos szerep hárult rá, a legtöbb elkapással (5) és a legtöbb elkapott yarddal (58) zárta a találkozót. Tarvaris Jackson jobbik formáját mutatta, de persze voltak igen pontatlan labdái is. Összességében jól játszott. Majdnem kifogytak az elkapókból a mérkőzés során, ugyanis Sidney Rice és Doug Baldwin is fejsérülés miatt előbb fejezte be a játékot. Fontos elkapásokkal tűnt fel Golden Tate. A támadófal is kezd összeállni, ami a futásblokkolást illeti, nagy kár, hogy pont most sérült le John Moffitt, viszont a helyére beugró Lemuel Jeanpierre jól helyt állt. Azonban több pontot is szerezhettek volna, de ne legyünk telhetetlenek.
A védelem felemás mérkőzésen van túl. Igaz, hogy csak 17 ponton tartották a Ravens támadóit, de nem szabad elmenni amellett, hogy több alkalommal Joe Flacco pontatlan passza, vagy az elkapó elejtett labdája vetett véget a támadósorozatnak. Persze sok szép védekezést is bemutattak a mérkőzésen. Az egyik ilyen K.J. Wright labdába érése egy passz során, aminek következtében David Hawthorne INT-t ért el. A pass rush szórványos volt, de voltak fontos pillanatok, amikor odaértek Flaccohoz. A csapat egyedüli sack-jét a csere LB Malcolm Smith szerezte és nem mellesleg a speciális csapatrészben is jól játszott. Mondhatnánk, hogy a futójátékot jól megfogták, de a korai hátrány maitt gyakorlatilag nem is futottak a Hollók.
Ha már említettem a special teamet. Steven Hauschka franchise rekord beállítást érő öt mezőnygólt értékesített. A visszahordásoknál is szépen dolgozott az egység, ugyanis két fumble-t is kiharcoltak a Ravens visszahordójánál, David Reednél és mind a kettőt meg is szerezték.

Sérült lista:
Rengeteg sérülés volt ezen a találkozón. A már említett két elkapó (Rice és Baldwin) és Kam Chancellor is agyrázkódást szenvedtek. Sajnos véget ért John Moffitt szezonja térdsérülés következtében.

 

 

San Francisco 49ers

Kemény küzdelemben, de sikerült a Giants ellen is győztesen levonulni a pályáról. Ezzel nagy lépést tettek a konferencia második helyének és az ezzel együtt járó rájátszás első körében való pihenés megszerzésében.
Ezúttal nem a megszokott taktika hozta meg a győzelmet. A remek futójátékot majdnem teljesen megfogta a Giants védelme. Frank Gore öt 100 yard feletti találkozó után lenullázódott, ugyanis hat futási kísérletéből nem tudott elérni egy yardot sem. Az is közrejátszott, hogy sérülést szenvedett a mérkőzés elején. A futójáték ezáltal Kendall Hunterre hárult, aki negyedik negyed elején 17 yardos TD-al és összesen 40 futott yarddal mutatta meg, hogy jól helyettesítheti Goret. A futójáték hiányában Alex Smithre hárult a feladat, hogy győzelemre vezesse csapatát és ezt nem hiba nélkül, de teljesítette. Összesen 242 yardot passzolt és célpontjai között elosztotta a labdákat, közülük is Delanie Walker kapta el a legtöbbet, hatot és ezzel 69 yardot ért el. Az egyetlen TD átadását Vernon Davisnek adta, miután a Giants védelme elváltotta a remek TE-et, aki így üresen maradt. Egy INT becsúszott, de az Ted Ginn Jr. kezéből pattant ki, nem Smith hibája volt.
A védelem ezúttal sem engedett futott TD-t és Brandon Jacobsot is 55 yardon tartották. Eli Manning 300 yard felett passzolt és két TD-al is megterhelte a védelmet.Azonban kétszer sikerült elhalászni a labdáját a védőknek. Vagyis inkább egy védőnek, mégpedig Carlos Rogersnek. A tapasztalt corner kétszer is remekül helyezkedett és szerzett labdát, amivel már négynél tart az idei szezonban. A két belső linebacker ismét produktív mérkőzésen van túl. Patrick Willis és NaVorro Bowman összesen 25 szerelést hajtottak végre. Előbbi ráadásul egy sack-et is jegyzett. Justin Smith újabb remek találkozót hozott le és ezúttal is neki köszönhető a győzelem bebiztosítása, mivel ő ütötte le Manning utolsó passzát. A pass rush annyira nem volt jó sok ideje volt passzolni az ellenfél irányítójának és az elkapók levédekezése is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Sérült lista:
Frank Gore térdsérülése nem komoly, a következő mérkőzésen tud majd játszani.

 

 

A divízió állása

1.    San Francisco 49ers (8-1)
2.    Seattle Seahawks (3-6)
3.    Arizona Cardinals (3-6)
4.    St. Louis Rams (2-7)

A tizenegyedik játékhét párosításai

 

St. Louis Rams – Seattle Seahawks
San Francisco 49ers – Arizona Cardinals

 

 

AFC North - Zandler Gábor (gabtsi)

Szegény embert még az ég is húzza, mondhatnánk a Cleveland Browns csapatára, hiszen úgy látszik, bármit próbálnak is tenni a győzelemért, egyszerűen nem akar sikerülni. Pat Shurmur főedző minden létező módon igyekezett meglepetést okozni egykori csapatának, szemkápráztató mutatványokat láthattunk a Barnáktól. Felállás két QB-val wildcat formációban, ahol végül a pálya szélén álló McCoy érkezik vissza középre, és passzol a cseréjének, Seneca Wallace-nak. Óriási elkapások Little-től, Ben Watsontól is, illetve a Hillis és Hardesty sérülése miatt kezdő Ogbonnaya is bemutatta a szezon leghosszabb clevelandi futását, de ez mind kevésnek bizonyult. Ennek legfőbb oka, hogy képtelen a Browns hazai pályán TD-t szerezni, már több mint két mérkőzés eltelt úgy, hogy nem találnak az endzone-ba, így pedig rettenetesen nehéz meccset nyerni. A legszomorúbb, hogy így is sikerülhetett volna. A védelem továbbra is remekel (ha nem is olyan látványosan, mint a szezon első felében), egyetlen valamirevaló sorozatot engedtek, amelyet TD-re is váltott a Rams, Joe Haden mellett sikerült elkapnia a labdát, a szintén év végi összefoglalókba esélyes elkapásokat bemutató Brandon Lloydnak. Az ezen kívül kapott pontok mindegyikét kedvező mezőnypozícióból indulva érték el a vendégek, mindkét alkalommal a Browns térfelén volt az első snap. Steven Jacksonnal azonban jellemzően nem sikerült mit kezdeni, mindkét mezőnygól esetében ő szállította a csapatát biztos távolságra. A második esetében sok nem kellett, hiszen Josh Cribbs kezéből egy punt visszahordás közben kicsavarták a labdát, melyet a vendégek szereztek meg, és így a berúgott FG után a vezetést is. De ekkor még volt hátra bőven a mérkőzésből, hogy fordítsanak a Barnák, és McCoynak sikerült is elgardírozni a csapatot, egészen a St. Louis nyolc yardos vonaláig, ahol teljesen konzervatívra váltott Shurmur,  és csak futást hívva (egy elejtett labdát visszaszerezve) csak nem sikerült bejutni a célterületre, de maradt a mezőnygól kísérlet, egy 22 yardos chip shot, a meccsen már négyet értékesítő Phil Dawsonnak. Ekkor jött el a pillanat, amikor a Cleveland szurkolók úgy érezték, ez a szezon el van átkozva. Történt ugyanis, hogy bizonyos Ryan Pointbrand, az NFL történetének legmagasabban kiválasztott (#142), többszörös Pro Bowler long snappere a mellette álló Alex Mack lábára dobta a labdát, amely ugyan elpattogott a holderig, de esélytelen volt, hogy Dawson a rossz ütemben és főzővel befelé letett labdát tökéletesen elrúgja. Nem is sikerült, így Steven Jackson first downt érő futásai után, nyugodtan térdelhetett Sam Bradford. A Cleveland Browns így 3 győzelemmel és hat vereséggel áll, és ha feljebb szeretnének kapaszkodni, akkor jó lesz ezt a woodoo átkot lerázni magukról, és legalább a nyerhető meccseket hozni, mert ez is bőven az volt.

A Cincinnati Bengals minden kétséget kizáróan a legnehezebb mérkőzésére készült az idei szezonban, amikor a Steelers gárdáját látta vendégül, és bár országos kettesnek tűnt a mérkőzés, egyáltalán nem vallottak szégyent Andy Daltonék, jóllehet a morális győzelem keveseket vígasztal. Nehezen indult mindenesetre a mérkőzés, a labda mindkét oldalán, hiszen az első labdabirtoklás alkalmával nem sikerült az első kísérlet jogát megszerezni, így remek mezőnypozícióba került a Pittsburgh, a félpályáról simán masíroztak az endzone-ig. Az újabb 3&out-ot egy 78 yardos TD drive-val büntették a vendégek, így elég hamar 14 pontos hátrányba került a Bengals, és félő volt, hogy a szükségesnél több önbizalmat veszthetnek a mérkőzésen, ha ez így folytatódik. Ekkora azonban Jay Gruden előszedett valami mást, és Andy Dalton egy 79 yardos drive-ot tett össze, egészen a célterületig. A kulcs a meglepetés emberek használta volt, hiszen a cserefutó Bernard Scott, illetve az UDFA zsebnyúl WR, Andrew Hawkins alapozta meg lényegében a mérkőzés legnagyobb játékát. AJ Green 36 yardos Dalton bombát szedett le az endzone feletti légkörből, Troy Polamalu és Ryan Clark szorításában. Egy Leon Hall interception után, egy mezőnygóllal zárkózott a csapat, és elérhető közelségbe került a vezetés megszerzése is. A félidő vége előtt azonban fájdalmas veszteségek érték a csapatot, Green az említett TD elkapáskor szedett össze egy térdszalag húzódást, míg a csapat legjobb cornere Leon Hall egy Achilles-szakadást gyűjtött be úgy, hogy a környékén se volt senki. Előbbi játékos már nem tért vissza mérkőzésbe, utóbbi viszont már a szezonra se fog, IR-re került. A Carlos Dunlap hiánya ellenére félelmetesen teljesítő pass rush (5 sack, 13 QB hit) még tudta ugyan ellensúlyozni azt, hogy két egészséges CB maradt a hazaiaknál, de Green hiányát nehezen élte túl az offense. Jarmaine Gresham elkapott egy olyan passzt, amit jó, ha a liga irányítóinak fele meg tud dobni (Andy Dalton igen), kiegyenlítve ezzel az állást. De miután sem André Caldwell, sem Jerome Simpson nem tudott előlépni, amikor kellett volna, és nagyban hozzá is járultak egy-egy interceptionhöz a negyedik negyedben, törvényszerűsítve a vereséget. Ezek a turnoverek kinyírták a hazaiakat a végjátékban, ezzel szemben a Steelers már nem adta el a labdát, és képes volt egy drive-ot összetenni, és így 7 ponttal megnyerni a találkozót. A Bengalsnak így át kellett adni a helyet a csoport élén a Pittsburghnek, és a hét végén Baltimore-ba látogatnak, hogy a másik nagyágyú ellen is felmérjék, mire is képesek valójában.

A Pittsbugh Steelers számára kiemelten fontos volt a Cincinnatiben lejátszott mérkőzés, hiszen a heroikus győzelem, két fordulóval ezelőtt a Patriots ellen, mit sem ért volna, két egymást követő, csoporton belüli bukás után. Természetesen ebben a szellemben léptek pályára Big Benék, és miután a védelem az első két labdabirtoklásán first downhoz sem engedte a hazaiakat, a támadók egy rövid pályás akciót, majd egy hosszabb drive-ot fejeztek be eredményesen, és megnyugtató előnyre tettek szert már a mérkőzés korai szakaszában. A Bengals védelme elsősorban a gyilkos nagy playeket akarta elkerülni a mérkőzésen, így a 20-40 yardos passzokra kevés lehetősége akadt Roethlisbergernek, ami nem volt baj, mert láthatóan nem is erre készültek. A falnak nagy gondot okozott a hazai D front megtartása, jószerivel össze-vissza ütötték az irányítójukat, aki ez ellen rövid és gyors passzokkal operált, leginkább szélre. A megtett yardok jelentős hányadát ezekből a játékokból szedte össze a Pittsburgh, amikor baj volt (egy-két sack utáni hosszú harmadik kísérlet), akkor pedig elő tudta húzni a kalapból Antonio Brownt, aki minden feléje szálló labdát leszedett, több alkalommal harmadikra, óriási szerepet vállalva a győzelemből. A futójáték nem volt kielégítő ugyan, de Mendenhall két rövid gólvonalközei helyzetet is eredményesen oldott meg, így 2 TD-t írhattunk a neve mellé. A védelem a mérkőzés egyes szakaszaiban kimondottan jó színvonalon működött, de voltak látványos mélypontok is, viszont jó szokásukhoz híven, amikor nagy kellett odatették magukat. Az előző heti sack-parádé elmaradt, nem sikerült ebbe a statisztikai rovatba feljegyezni semmit, és mindösszesen kétszer tudták egyáltalán megérinteni Andy Dalton. Ebből az egyik a LaMarr Woodley helyén játszó Jason Worilds, aki a QB hitnél érintés nélkül jött át a falon, de ezen kívül maximum abban jeleskedett, hogy André Smith Pro Bowl kaliberű RT-nek tűnjön. Se a futás elleni védekezés nem ment (rengeteget és jó százalékkal futott a Bengals jobbra), se pass rusht nem igen sikerült produkálni; nem úgy tűnik, hogy veszélyezteti Woodley helyét, bármikor a közeljövőben. A secondary ezúttal is jó munkát végzett, egy két elnézett play kivételével csak a Troy Polamalu – Andrew Hawkins alkati különbségéből adódó miss-matchet tudta eredményesen használni a Bengals, igazán potens passzjátékot nem sikerült felépíteni, a kevés nyomás ellenére sem. A mérkőzés végén ugyan még volt esélye a hazaiaknak, hogy egyenlítsenek, de a Steelers a hibákat könyörtelenül kihasználva, két interceptiont szerzett a negyedik negyedben, ezzel le is zárva a mérkőzést. Fontos és nagy győzelem volt, sok nehézségen sikerült túljutni, és nyerni, ezzel pedig a Pittsburgh visszafoglalta az őt megillető helyet az AFC északi csoportjának tetején. Hogy ez kitart-e a bye week utánra is, arról a Ravens-Bengals mérkőzés fog dönteni.

 

 

Egy dolog biztos a Baltimore Ravens kapcsán az idei szezonban, hogy konzisztensen inkonzisztensek. Az óriási teljesítményt, nem először méretes arcpálmák követik, magyarázhatatlan vereségekkel. Idén kétszer elverték, jó játékkal a Steelerst, majd következő meccsen ki tudnak kapni a Tennesseetől, illetve most Seattle-ben, dettó hatalmas meccsen győzelem a Houston ellen, majd egy siralmas vereség Jacksonville-ben. Értelmezhetetlen formaingadozásra képes a Ravens, és az legalább olyan érthetetlen, hogy a liga egyik legjobb futója miért csak 5 (!!) cipelést kap, miközben ha az összeset (12) megkapja, az is nagyon kevés. Rendben, jó a futás elleni védelem Seattle-ben, de amikor a kezdőfutó 5.4 yardot átlagol futásonként, illetve a teljes csapat 6.3-at, akkor nem tudom, mit gondol Cam Cameron, hogy csak Joe Flaccot erőlteti. Az irányító ennek megfelelően karrier csúcsot is döntött, ami a kísérleteket illeti, de erre az 52 próbálkozásra 248 yard jutott, borzasztó kevés. A vörös zónában (20 yardon belül) nem volt komoly gond, 3 próbálkozásból kétszer megtalálta Ed Dicksont (a TE lassan egyik kedvenc célpontjává növi ki magát), harmadikat mezőnygólra sikerült váltani. Ezen kísérleteken kívül, kétszer sikerült 25 yardnál többet megtenni, mindkettő (még az első félidőben) kihagyott mezőnygólt eredményezett, Bill Cundiff előbb 50, majd 52 yard távolságról hibázott. Nyilvánvalóan hiányoztak ezen pontok is a győzelemhez, de az eddig magára, teljes joggal, sokat adó Ravens D sem nagyon tudott mit kezdeni a Seattle megállíthatatlannak nem nevezhető támadó egységével. Marshawn Lynch „beast mode”-ban iparkodta végig a mérkőzést, amire egyszerűen nem volt válasza a Baltimore-nak, jellemző kép volt, amikor egy igen fontos first down előtt, két védőt (közte a nyeretlen kétévesnek nem nevezhető Ray Lewist) ültetett fenékre egy testcsellel Lynch, sima úttal a sárga vonal mögé. TD-t „csak” egyet tudott vinni, de 102 yardja bőven elég volt, hogy a labdabirtoklást nyerjék a hazaiak, fárasztva Suggsékat, pihentetve a saját védelmet. Haloti Ngata, ahogy eddig is vezére volt a védelemnek, 11 tackle fűződik a neve mellé, de az irányító siettetésében ő se igen tudott maradandót alkotni, ahogy a csapatból senki igazán. Tarvaris Jackson mozgékonyságát is kihasználva, sokáig tarthatta a labdát, ezzel nem egy nagy playt hozva a Hollókon. A hatpontos játékokat sikerült ugyan elkerülni, de 5 mezőnygólt is rúghatott a Seahawks, mindegyiket 40 yardon belülről, ez pedig az impotens támadójáték mellett a mérkőzésbe került. Ezen felül a front-runner szerepbe is a divízióért, melyet a már kétszer legyűrt Steelers vett át. A héten a Bengals-szal lesz csoportrangadó, ami elméletileg nem kellene, hogy gondot okozzon, de a legutóbbi páratlan években (’05, ’07, ’09) söprés érkezett Cincinnatiből, és most 2011 van.

Ami a rájátszást illetve, előretekintve még mind a három pozitív mérlegű csapatnak reális esélye van a rájátszásba kerülésre, és az sem kizárt, hogy a Pittsburgh és a Baltimore mellett a Cincinnatinek is jut egy wild card hely. A legkönnyebb sorsolása a Steelersnek van a hátralévő meccseken, 2 pozitív mérlegű csapattal találkoznak, melyből egyik a Bengals otthon, míg december közepén egy san franciscoi kirándulás lesz, amikor már jó eséllyel tét nélkül játszhat a 49ers. A Baltimore-ra ezzel szemben 4 keményebbnek ígérkező meccs vár, a hét végén (és az utolsó fordulóban) Bengals, majd rögtön utána érkezik a 49ers, és menni kell még San Diegoba is. A Bengals sorsa minden bizonnyal a hátralévő csoportmeccseken dőlhet el, még egy Steelers elleni meccsre két Ravens jut, illetve egy Texans a nehezebbek közül. Ha Ravens ellen sikerül jól szerepelni, kinézhet a playoff, ellenkező esetben erős képzelőerő kell hozzá. 11 győzelemmel szinte biztosan be lehet jutni, a Steelersnek és a Ravensnek, ha csak valami csoda nem történik, megerőltetés nélkül meglehet ennyi. A Cleveland sorsolása csak most keményedik igazán, a hátralévő hét meccséből 5 csoportmeccs lesz, és csak egy a Bengals-szal, nagyot kell hajtani a végén, ha el szeretnék kerülni a negatív mérleget.

 

 

NFC South - Parrag Zsombor (shawnka), Fazekas Dániel (Deny)

A csoport legnagyobb rangadójának első felvonását a Saints nyerte egy hajszálnyival, a Carolina inkább elfelejtené ezt a fordulót, a Tampának pedig úgy tűnik egyelőre nem sikerül megállnia a lejtőn.

New Orleans Saints(7-3) @ Atlanta Falcons(5-4) 26-23

Jogosan állíthatom, hogy nem okozott csalódást a két csapat idei első találkozása senkinek sem, aki e mellett tette le a voksát vasárnap este. Egy rendkívül kiélezett és vitatható döntésekkel teletűzdelt meccsen vagyunk túl, amiről még nagyon sokáig fogunk beszélni. Mindkét csapat hibát hibára halmozott, összeszámolni is nehéz volna, hogy pontosan mennyit. Egy biztos: az Atlanta, pontosabban a vezetőedző Mike Smith eggyel többet és ez bizony a győzelembe és a mérleg javításába került a hazaiaknak. 
Egy valamit gyorsan leszögeznék: az Atlanta nem játszott jól. Hiába Matt Ryan 52 passzkísérlete és 351 yardja, ha mindezekből csak 23 pontot tud szerezni a csapat. Hiába fut Michael Turner 96 yardot, ha a legfontosabb pár inchnyi távolságot nem sikerül. Hiába teljesít erőn felül a védelem, ha nem bízik bennük a stáb és nem engedik őket vissza a pályára hosszabbításban, holott Brees kevesebb passzolt yarddal zárt, mint az ellenfél irányítója. Mindezek külön-külön talán nem is lennének hatalmas problémák, de amikor együtt történnek meg, akkor ez lesz a végeredménye. Ryan 29 passzt hajtott végre végül sikeresen, yardokban legyőzte Brees-t, sovány vigasz lehet ez a Falcons szimpatizánsoknak. Sokak meglepetésére kedvenc célpontja Harry Douglas volt, bár kitudja, hogy ha Julio Jones nem sérül le a szünet előt t(térdín problémákkal küzd hetek óta) akkor is ez lett volna-e a koreográfia. Az inkább slot formációban használt játékos nyolcszor fogadott passzt, 133 yardért. Ennek a nagy részét az utolsó kettő percben szerezte, amikor a hosszabbításért, de elsősorban a győzelemért támadhattak, a saját 6 yardosukról. A figyelem nagy része Roddy White-ra terelődött, így Douglas felé 3 labda is szállt, és csak ebben a drive-ban szállított egymaga 66 egységet. Kalandos módon, de eljutottak a hazaiak a Saints redzone-jába, de itt egy majdnem interception után megállt a tudomány. Kénytelenek voltak beküldeni Matt Bryantet, hogy továbblője a csapatok az Overtime-ba. Apropó Matt Bryant: a tapasztalt rúgó a második negyed legvégén, 30 sikeres mezőnygól után hibázott, és egy kicsivel a bal kapufa mellé lőtt. Ez a 3 pont nagyon hiányzott csapatának a végelszámolásnál, talán a sors most adta vissza a tavaly Hartley misst (a Falcons ennek köszönhetően nyerte meg a tavalyi első találkozásukat). A hosszabbításban mindketten 3 and Outtal nyitottak, majd a Sólymok egy ugyanilyennel folytatták. 3. és 1-nél Ryan a FB Mike Coxnak passzolt egy rövidet, de Dunbar gyönyörűen szerelte, ám esés közben a futó megnyúlt és úgy tűnt át tudta nyújtani a játékszert. A bírók first downt jeleztek, de a videobíró felülbírálta az ítéletet, mivel Cox kezében mozgott a labda. 4. és Inches következett, a punt helyett azonban Smith úgy döntött megpróbálkozik az újabb kísérletek megszerzésével. Mindezt a saját 29 yardosán. Egy középső futással. 11 ember állt a boxban. El tudjátok innen képzelni szerintem. Breesék visszanyargaltak a Dome gyepére, biztos távba vitték a disznóbőrt, John Kasay pedig nem hibázta el 26 yardról.
A Saints teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. Egyszer sem adták el a labdát (Ryant egy alkalommal pickelték, miután White kezéből kiugrott a labda, és azt villámkezű Scott Shanle leszedte), és Brees is hozta a szokásosat. 30 meccs óta zsinórban ad legalább egy TD-t, ez is egy újabb rekord. Hozzátenném, Marques Colston nélkül talán máshogy alakult volna minden, hiszen bármit dobott az irányába, azt a 12-es számú elkapó lehúzta. 113 yardot kapott el, a 2 hatpontos átadást viszont Jimmy Graham és Robert Meachem. Graham érthetetlen dolgokat művelt az első negyedben, tiszta szituációkban nem tudta elkapni a rövid passzokat, majd pár ilyen után visszatért és ismét tarthatatlan volt. TD elkapásánál a Falcons védői úgy váltották el magukat, ahogyan azt ritkán látni NFL mérkőzésen, zavartalanul érkezett meg hozzá a labda. Gólöröme kissé vehemens lett, akkorát sikerült zsákolnia a póznába, hogy az menten elferdült, így kisebb technikai szünetet kellett elrendelni az eset után. Futójátékról nem igazán beszélhetünk vendég oldalon, elég annyit mondanom, hogy Pierre Thomas 29 yarddal vezette a csapat statisztikáit. A védelemből megdicsérném Roman Harpert, aki safety létére 13 szereléssel zárta a napot és Ryant is egyszer a földre tudta vinni. A már említett Shanle is kifejezetten korrekt meccset tudhat magáénak, a pick melletti 9 tackle magáért beszél.
A New Orleansre most egy jól megérdemelt pihenőhét következik, hogy aztán újult erővel térhessenek vissza a Giants ellen. A csoportot biztosan vezetik, és ha a hétvégén a Falcons legyőzi a Titanst akkor is 1 győzelemmel előttük maradnak. Az Atlantának a playoff célok életben tartásához mindenképpen le kell őket gyűrnie az acélkék brigádot, de ez egyáltalán nem ígérkezik egyszerű feladatnak.

 

Carolina Panthers(2-7) (vs. Tennessee Titans, 3-30)

Azt a Titanst, akik váratlanul nagy arányban viccelték meg a Carolinát. Cam Newtonéknak nem tett jót a bye, nem szabad ennek a csapatnak pihenőt adni, mert nem úgy néztek ki, mint az idei Panthers. A Tennessee megtalálta Newton ellenszerét, hihetetlen nyomás alatt játszott. A mobilis QB-t 5 alkalommal sackelték, ilyenre idén még nem volt példa. Leghosszabb passza 19 yardot szállt, összesen 212-t sikerült csinálnia. A játékszert egyszer adta el, mentségére szóljon ezt a negyedik negyedben tette, minden mindegy alapon. Futásokkal sem igazán tudta teljesítményét kompenzálni, 55 egységet tudott lábai segítségével gyűjteni és a Stewart-Williams páros sem adott hozzá túl sok mindent a támadóegységhez. Az idei szezon eddigi legjobb elkapója, Steve Smith sem villogott, a Titans védelme tökéletesen hatástalanította őt is. 33 yardja irtózatosan kevés. Másik kedvenc játszópajtása, Greg Olsen is szörnyű napot fogott ki. Az első negyedben, 1 TD-s hátránynál, nem fogta tankönyvszerűen a labdát, el is ejtette azt. Ezt követően támadhatott a Titans, Damian Williams pedig egy – már-már a Carolina meccsek elmaradhatatlan jelenete – misstackle parádé után hat pontra értékesítette Hasselback passzát.
Az sem feltétlenül pozitív dolog, ha a liga egyik legjobb futójátékosa ellened éled újjá hamvaiból. Pontosan ez történt, Chris Johnson 130 yardot ért el. Idén először jutott a százas határ felé, bár ebben nagy szerepe volt annak, hogy mindezt a 28. legjobb(vagy 4. legrosszabb, nézőpont kérdése) futásvédelemmel szemben tette meg. Hasselback is mindössze 1 hibát ejtett: Gamble halászta le az egyik passzát, ebből tudtak Field Goal távolságig egyáltalán eljutni a Párducok. Egyébként James Anderson mindent megtett a meccsben maradásért, 10 szerelésével kiemelkedik a védelemből.
A Speciális csapatra is ráférne egy edzői tockos: két nagyon komoly rontásuk volt. Az első puntot követően Marc Mariani egyből TD-t ért el visszahordásból, majd a félidő végén Olindo Mare hagyta ki már nem először a mezőnygólt. 
Hiába játszik tehát az offense hatalmasakat(kivéve ebben az esetben, most ugye ők sem voltak a helyzet magaslatán), ha a többi csapatrész nem tudja felvenni velük a ritmust. Newton azt nyilatkozta, hogy nem is emlékszik karrierje során olyan meccsre, ahol ne szereztek/szerzett volna touchdownt. Persze elismerte, hogy rosszul játszott és sokkal jobban kellett volna és a csapat is többre képes, többre hivatott ennél. Bizonyíthatják ezt a következő fordulóban, ahol a Detroit Lions csapata vár rájuk. Kemény dió lesz, főleg, hogy az Oroszlánok is egy hasonló kiütést szenvedtek el a héten.

 

 

Tampa Bay Buccaneers (4-5) (vs. Houston Texans, 9-37)

Újabb csalódást keltő találkozón van túl a Tampa Bay Buccaneers együttese, miután a hétvégén nagyon sima, 37-9-es vereséget szenvedett a Houston Texans együttesétől. Ezzel a csapat mérlege 4-5 jelenleg, ami nem sok jót igér, látva a Saints és Falcons jelenlegi szereplését, illetve az NFC North csapatok teljesítményét. A mostani zakó legfőbb oka a Texans futójátéka, pontosabban annak nem megállítása volt. Már egy hete, a Saints ellen is szenvedett ezzel a McCoyt vesztett védelem, most sem volt másképpen, Haynesworth sem hozta el a megváltást azonnal. Vasárnap összesen 185 yardot engedett talajon a védelem, közel 4,5 yardos átlaggal, mely soha nem igér jót, mint ahogyan a 3 engedett futott TD sem. Ezen ok miatt lehetséges az, hogy az alapvetően mélyebben felálló játékosok jó mérkőzést zártak tackle téren, hiszen a futások jelentős százalékára csak ők értek oda. Ilyen futójáték mellett André Johnson hiányában is müködött a passzjáték, pontosabb tökéletesen egészítette azt ki, hiszen Matt Schaub mindössze 15 alkalommal kényszerült passzolni, aminek nagy része célba ért. A Buccs támadóegység is hasonló produkciót hozott, mint a Saints ellen, azaz egyszerűen a negyedik negyedig nem tudtak touchdownt szerezni. Pedig voltak ígéretes támadássorozatok, annak ellenére, hogy Josh Freeman pontatlan volt, míg LeGarrette Blount futásai nagyon rossz yard átlaggal haladtak. Kritikus volt a third down szituációk megoldása is, a 23% közeli mutató nagyon gyenge mutatónak számít. Visszatérve Freemanre, pontatlansága mellett a labdát is eladta háromszor, így idén továbbra is nagyon ingadozó a teljesítménye. Állítólag folyamatosan sérüléssel játszik, de megerősítés a csapattól még nem érkezett, így én személy szerint úgy kezelem, hogy kissé kapkodóbb lett, valamint sok könnyű passzt ront el. Persze, az elkapók se segítenek neki ebben, sok a drop, pedig ő keresi folyamatosan a megfelelő célpontokat, most is 6 különböző játékos zárt elkapással. A gond itt inkább az, hogy nincs igazi első számú elkapó, tavalyhoz képest Mike Williams jelentősen visszaesett, míg Preston Parker és Dezmon Briscoe inkább 3. és 4. számú elkapó, mint kezdő. Akit pozítvan ki lehet emelni, az Kreg Lumpkin, a csere futó, aki 3 futásból 25 yardot és 5 elkapásból 30 yardot szerzett a Kalóz csapatnak.
A hétvégén újabb nagyon nehéz feladat vár a csapatra, az eddig veretlen Green Bay Packers ellen kellene meglepetést okozni. Ha nem sikerül, akkor akár könnyen a szezon is véget érhet, hiszen a Saints nem tud szabadnapja miatt rontani, míg Falcons a Titans ellen nyerhető találkozóra készül.

 

 

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

 

Denver Broncos

Úgy látszik, a Tebow Magic létező fogalom. Melyik másik QB tudna úgy meccset nyerni, hogy a 4. negyed elejéig nincs complete passza, majd első célt ért átadása rögtön egy 56 yardos bomba, majd mindössze még egy sikeres passz követi ezeket? Persze ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor tegyük hozzá, hogy a Chiefs offense borzalmas gyengesége, illetve a Denver védelem sziklaszilárdsága talán még jobban kellett a győzelemhez.

A Denver edzői stábja mindent elkövetett, hogy ne kelljen passzolniuk, NFL-ben egészen szokatlan playeket is bevetettek, az először az Oakland ellen rendesen bevetett read optionök mellett számos, hagyományosabb option futást láthattunk a Broncostól, néhol olyan érzése támadt az embernek, hogy egy Navy vagy egy Georgia Tech meccset lát a megszokott NFL offense-ek helyett. Már az első félidőben 6 különböző játékosnak volt futott yardja, és a második játékrészben is folytatódott ez a tendencia, a receiver Eddie Royal, és a fullback Spencer Larsen is rendszeresen kapott részt az összesen 55 futásból a "megszokott" játékosok mellett. John Foxnak nem ez volt az első meccse, amelyen minimális passzjékkal sikerült nyernie, 2006-ban a sérülésektől tizedelt Carolina-val a 34 éves Chris Weinke-vel a fedélzeten mindössze 7 passzal nyerte meg a Falcons elleni meccset. A futógépezetet az sem állította meg, hogy Knowshon Moreno és Willis McGahee viszonylag korán kiszállt a mérkőzésből sérülés miatt, Lance Ball, a harmadik számú running back 30 cipelést kapott. A már említett 56 yardos TD passzt Tebow Eric Deckernek címezte a QB, a két tavaly draftolt játékos között kezd kialakulni az összhang, az elmúlt meccseken is Deckerrel sikerült a legjobban megértetnie magát az irányítónak. Hogy értsük, és némileg kontrasztba helyezzük az eheti denveri légitamadás erejét, a Cowboysos Tony Romonak több TD passza volt mint Tebow-nak complete-ja, viszont Tebownak kétszer annyi incomplete-ja volt... Persze amíg a denveri védelem olyan szinten fojtotta el a Chiefs támadásokat, hogy Matt Casselnek minimális lehetősége volt egyáltalán rendesen beleállni a passzokba, nem kellett nagy playekre támaszkodni az offense-től, elég volt a konzisztense csordogáló drive-okra alapozni, amelyek során a támadófal kifejezetten keményen blokkolt a futásokhoz. Ami most már el kell hogy gondolkodtassa a denveri vezetőséget, az a kicker Matt Prater idei teljesítménye, az idén gyengélkedő rúgó ismét kihagyott egy viszonylag könnyű 41 yardos mezőnygólt.

Rosszabb hír, hogy Knowshon Moreno, a 2009-ben első körben draftolt futó elszakította keresztszalagját a meccsen, idén már biztosan nem számíthat rá a Denver. Pedig jól indult a mérkőzés számára, 4 futásból 52 yardot hozott, szokatlanul jól nyitott Moreno. A fiatal játékos draftolása óta igyekezett megszerezni a franchise futó titulusát, minduntalanul sikertelenül, és ez a sérülés pedig még inkább csökkentette esélyeit arra, hogy valaha befut Denverben a Georgiaról érkezett RB. Az, hogy idén az elvileg karrierje zenitjén már túl járó Willis McGahee és alkalmanként Lance Ball is sokszor ha nem is lejátszotta a pályáról, de legalább ugyanazt tudta hozni mint ő, sokat elmond eddigi NFL karrierje alakulásáról. Jövőre még várhatóan kap egy utolsó esélyt Elwayéktől a még mindig csak 24 éves futó, de ha ezzel sem fogtudni élni Moreno, máshol kell bebizonyítania hogyérdemes volt a 2009-es börzén olyan előkelő helyen kiválasztani őt.

Kansas City Chiefs

 

A Chiefs hullámvasútszerű szezonja most éppen lejtőn tart, a Dolphins után ismét egy az eredményei alapján eddig az NFL alsó régiójához tartozó csapattól kaptak ki, és ami még fájóbb, ez egy csoportrivális is volt egyben.

A Denver végletesen egysíkú gameplannel érkezett az Arrowhead Stadiumba, minden ötödik-hatodik futásra érkezett csak passz, ennek ellenére a Chiefs védelem sokszor adta meg magát, igaz ez inkább a kelleténél jóval több kapott yard, first down, és ezáltal elfecsérelt idő formájában mutatkozott meg, nem a kapott pontok tekintetében, 2 TD-t és egy field goalt egy meccsen akármelyik defense bekaphat az NFL-ben szégyenérzet nélkül. A nagyobbik gond a támadókkal volt ismét, akik Matt Cassellel a fedélzeten a Miami ellen mutatottak után ismét borzalmasan erőtlenek voltak. Cassel 1 TD passzt ugyan dobott Le'Ron McClainnek egy hihetetlenül jól eladott play action után - még a szinte soha nem hibázó operatőr is elhitte a futást -, de ezen kívül ismét katasztrofálisan játszott az offense, amikor néha sikerült nagy playeket összehozni - lásd Jonathan Baldwin hihetetlen elkapását Brian Dawkinsszal a nyakán -, akkor buta büntetésekkel szúrtak ki magukkal. Ezen kívül az elkapók inkább a dropokkal vetették magukat észre, négyszer ejtettek el elkapható labdát a WR-ek. A támadók egyetlen üde színfoltja Dexter McCluster volt, akinek ugyan nem adtak túl sok lehetőséget futóként, de azokkal maximálisan tudott élni. McClusternek nyolc futásából öt hosszabb volt, mint 6 yard, illetve a felé dobott nyolc passzból hatot elkapott összesen 48 yardért, igaz tegyük hozzá, ebből három akkor született, amikor a 10-pontos előnyt őrző Denver védelem lényegében hagyta hogy Tyler Palko megdobja McClusternek a checkdownokat maximálisan a mély passzok elkerülésére koncentrálva. McCluster mérete soha nem fogja engedni hogy feature back legyen egy NFL offense-ben, de eszméletlen gyorsaságát és playmakeri képességeit kiaknázva ennél még sokkal hasznosabb tagja lehet a Chiefs támadóegységének. Érdekesség hogy a meccsen mindkét csapat több yardot futott, mint ahényat passzolt, mondani sem kell, a mai NFL-ben ez fehér holló ritkaságú.

A Chiefs hátralévő szezonját alapjaiban fogja meghatározni Matt Cassel kiesése, akinek dobó keze megsérült az utolsó sackjénél. Hétfőn megműtötték kézfejét, és Todd Haley egyelőre reménykedik, hogy vissza fog tudni térni az idény végezte előtt, de sokak szerint nagyobb az esélye annak, hogy idén már nem látjuk Casselt a Chiefset irányítani. Hosszútávú jövője is veszélybe került így a franchise QB-nak Kansas Citybe szerződtetett játékosnak, legalábbis ami a Főnököket illeti, nem valószínű hogy a 2012-ben neki járó 5,25 millió dollárt hajlandó lesz neki kifizetni a Scott Pioli vezette menedzsment átlagon aluli játékáért. A szezon hátralévő részében egyelőre Tyler Palko lesz a Chiefs irányítója, de amennyiben nem teljesít a 28 éves backup QB, az idén draftolt, eddig a legtöbb meccsen inaktív 3. számú QB, az iowai legenda, Ricky Stanzi is beugorhat a karmesteri posztra.

Oakland Raiders

Carson Palmer 2 turnoverétől eltekintve lényegében hibátlanul játszott a Chargers ellen az idény első csütörtök esti meccsén. Ég és föld volt a Denver, illetve a San Diego ellen látott Palmer között, ha ilyen ütemben veszi fel újra az NFL ritmusát, és találja meg az összhangot elkapóival a 31 éves játékos, a szezon második félidejének egyik legjobb QB-ja lehet az egész ligát tekintve.

A könyökének és vállának épségéért aggódókat csendre intve Palmer a mély passzoknál valami elképesztő magabiztosságot és pontosságot mutatott be: 21 yardnál hosszabb - ez a levegőben megtett útra vonatkozik - passzainak több mint fele célba ért 237 yardért, 3 TD-ért, és az egy interceptionje is úgy született, hogy megütötték dobás közben a kezét, így a labda gellert kapott. Főleg a szezon elején berobbanó, aztán jópár meccsre elcsendesedő Denarius Moore-ral épített ki nagyszerű apportot az irányító, Moore 123 yardot és 2 TD-t kapott el. Az offense két fontos játékosa, Samson Satele center és Darren McFadden futó nélkül lépett pályára, előbbit a rookie Stefen Wisniewski helyettesítette nagyszerűen, az eddig bal guardként kezdő játékos a kiváló nose tackle Antonio Garayt double team segítség nélkül vette ki a játékokból legtöbbször, illetve a linebacker szinten is kőkemény blokkokat osztott ki Michael Bushnak. Ezt fokozandó kell megemlíteni, hogy egy 27 yardos screen passznál a free safety (!) Eric Weddle-t ütötte ki Bush elől, ami mondani sem kell, egy centertől megsüvegelendő mutatvány. Az említett Bush 157 yardot futott, 85-öt kapott el, utoljára ennél több yardot az emlékezetes 1987-es Monday Night meccsen ért el Raiders játékos, amikor Bo Jackson 235 yardot szerzett a Seattle Seahawks ellen. A Darren McFaddent kiválóan helyettesítő játékos megkapta az AFC legjobb támadójának járó díjat a héten, és nagy lépést tett afelé, hogy jövőre akár a Raidersnél, akár egy másik - ez persze a valószínűbb - csapatnál komoly, franchise futóknak járó szerződésben részesüljön. A védelem, pontosabban a front maximálisan kihasználta a Chargers támadófalában dúló káoszt, Marcus McNeill első negyedbeli kiesése után Kamerion Wimbley terrorista üzemmódba kapcsolt, és a csere bal tackle Brandyn Dombrowskit lényegében elpusztította nickel szituációkban hárompontos felállásból DE-ként nyomást gyakorolva. Wimbley már tavaly is így szerezte 9 sackjének legtöbbjét, nagyszerűen alkalmazza őt a Raiders 4-3 OLB/pass rusherként, 4 sack mellé most egy levédekezett passzt is feljegyezhettünk neve mellé.

Kellett is a pass rush, a Raiders cornerback sorának felsorolása lényegében egy kórházi jelentéssel ér fel, az egyetlen stabilan egészséges CB, Stanford Routt túloldalán már a 4. játékos, a frissen visszaigazolt Lito Sheppard kezdett jobboldali cornerként. Chimdi Chekwa rookie CB-t IR-re is helyezte a csapat a héten combhajlító sérülése miatt, helyette azt a Bryan McCannt hozta a csapat, aki draftolatlan szabadügynökként a Cowboysnál kezdte tavaly a pályafutását, és egy emlékezetes, 97 yardos punt return TD-vel, illetve egy 101 yardos kickoff return TD-vel tette ott le a névjegyét. Várhatóan a special teamekben, illetve 6 defensive backes dime felállásokban számít rá a csapat, illetve a védelem koordinátora, Chuck Bresnahan.


A Raiders a Vikings otthonába látogat, utoljára 2007-ben volt a csapat Minnesotában, akkor kikaptak többek között a szárnyait bontogató Adrian Peterson futásainak köszönhetően. Most - bár Peterson még mindig elit futónak számít - más idők járnak, a Vikings 2-7-tel az NFL egyik leggyengébbje egy rookie QB-val a karmesteri poszton, míg a Raiders 5-4-gyel az AFC West éllovasa. Az előzetes papírforma tehát sima vendégsikert jósol, de mint tudjuk, az NFL-ben senkinek nem lehet senki biztosra mennie, a Raiders sem szabad hogy elbizakodottan, nagy mellénnyel érkezzen a Mall of America Fieldre.

 

San Diego Chargers

hamarosan...