ont a Falcons egyik nagy ellenfele a wild card helyért folyó csatározásban. A siker fő kovácsa nem meglepő módon Drew Brees volt, aki az első olyan QB lett az NFL történetében, aki a 12. meccse után átlépte a 4000 passzolt yardos határt. Dan Marino rekordja így lőtávolba került, Breesnek a kb. 1050 yard 4 mérkőzés alatt kisujjból megy. 3 TD-t is sikerült kiosztania, egyet-egyet Robert Meachem, Lance Moore és Darren Sproles részére. Jimmy Grahamet kereste viszont a legtöbbször, 8 alkalommal is megtalálta a fiatal TE-t. Å is beállított egy új csúcsot, a Saints történetében ő az első tight end, aki 1000 yardnál több elkapott yarddal büszkélkedhet. Az újonc Mark Ingram is beköszönt a Lionsnak, ugyan ő egy futásból tette mindezt. Nem minden volt fenékig tejfel azonban, a magabiztos 24-7-es kezdés után, a hazaiak visszaengedték a mindig mosolygó Matthew Staffordot 7 pontnyira, aki 400 yard feletti meccset zárt. Ekkor Hanson kihagyta a mezőnygól kísérletét (ezen kívül volt még egy elbaltázott próbálkozása), ez pedig visszaadta a New Orleansnek a momentumot. Brees és Sproles beállították a végeredményt, a végjátékban pedig Tracy Porter lehalászta Stafford passzát, így véglegesítve az eredményt.
A Houstonnál remekül mutatkozott be az újonc T.J. Yates. Közel 200 yardot ért el, adott egy TD-t is, viszont egy vitatható fumble miatt egy labdavesztés is felkerült a neve mellé. James Sanders amúgy visszahordta TD-re ezt a labdát, ám mivel mindkét csapat játékosai elkezdtek beözönleni a pályára (abban a hitben, hogy fumble helyett incomplete passz volt, hiszen Yates keze előre lendült), a pontszerzést érvénytelenítették és „csak” first downnal jöhetett a Falcons. Ez sem sokat segített rajtuk, mert Matt Ryan egyből visszapasszolta a Texansnak a disznóbőrt, de a meccs legelején is egy teljesen váratlan flea flicker (a futó megkapja a labdát, de aztán visszadobja hirtelen az irányítónak) játék következtében dobott még egy interceptiont. Rendkívül hullámzó a QB idei teljesítménye, eközben a play közben nem is hittem el, hogy ezt komolyan gondolják. Amúgy semmi nem működött úgy a vendégeknél, ahogy kellett volna: Ryan 42%-os pontossággal teljesítette passzkísérleteit, hozzátenném ebben nyakig benne voltak elkapói. White, Jones, Snelling, de még Gonzalez is ejtett el könnyű passzokat, egyedül Harry Douglas volt az, aki konzisztensen le tudta szedni a labdákat, Ryan nem is kereste őt gyakran. A futók az idény legrosszabb meccsét zárták, Turner 44 yarddal zárt, a többiek pedig még ezt csak megközelíteni sem tudták. Tony Gonzalez ennek ellenére csúcstartó lett: ő az első játékos, aki 13 szezonon keresztül legalább 60 elkapást könyvelhet el.
A diadal fő letéteményese ismét Cam Newton volt, aki három futott és egy passzolt TD mellett még egy 27 yardos elkapást is feljegyezhetett. A Párducok egyértelműen idei legjobb meccsüket produkálták, a védelem, amíg fontos volt mindig megállította a hazai támadókat, akik így maximum mezőnygólig juthattak, sőt a második félidő kezdetén az UDFA rookie DE, Thomas Keiser interceptionje után lélektanilag nagyon fontos pillanatban még labdát is szereztek. Newton a három futott TD-vel NFL rekordot döntött, ugyanis a szezon során már tizenháromnál TD-nél jár, ezzel pedig megdöntötte Steve Grogan 1976-ban felállított tizenkét TD-s rekordját. Az várható volt, hogy az idény folyamán valamikor átadja a múltnak ezt a rekordot Newton, a meglepőbb a csapat védelmének a tündöklése volt. LeGarette Blount 11 futásból 19 yardra volt csak képes, ez egészen szép teljesítmény, pláne ha figyelembe vesszük, hogy általában a soros ellenfelek futói a szezon legjobb meccsét szokták produkálni a Párducok ellen, nem pedig a legrosszabbat.
Zsínórban hatodik vereségét szenvedte el a Tampa Bay Buccaneers, nagy csalódás ez a tavaly 10-6-os mérleget elérő csapat számára. Josh Freeman sérülése miatt Josh Johnson kapott helyet ezúttal a kezdőcsapatban, azonban ő sem tudta, megváltani a világot, semmi olyat nem mutatott, ami elgondolkodtatná Raheem Morrisékat arról, hogy esetleg komolyabb szerepet szánjanak neki. Azonban hiba volna csak az ő nyakába varrni a vereséget, hiszen a futójáték és a védelem is kritikán aluli volt, így nagyon magára hagyatva küzdött a beugró irányító. Ennek fényében felettébb meglepő, hogy LeGarrette Blount Johnsont okolja saját gyenge teljesítményéért, mondván az ellenfél nem tisztelte a csapat passzjátékát, telerakta a boxot és így lehetetlen volt futni. Nem hiszem, hogy ez túl korrekt megnyilatkozás lenne egy olyan meccs után, ahol szinte semmi sem klappolt a csapatnál. Azért fogalmazok úgy, hogy szinte semmi, mert azért volt pár bíztató egyéni teljesítmény, Connor Barth például egészen magabiztosan értékesített négy nem éppel közeli mezőnygól-kísérletet, és Da’Quan Bowers is bizonyította, hibáztak, akik nem vitték el őt az idei draft első körében és engedték egészen olyan sokáig csúszni. Hogy mennyire frusztráltak lehetnek a kudarcok miatt a játékosok azt jól jelzi az a néhány összezördülés, ami a pályán történt. Az egyik ilyen eset után Brian Price mehetett is az öltözőbe, azonban nem játékvezetők, hanem a saját edzője döntése alapján.
Ismét bekapcsolt a Beast Mode. Marshawn Lynch ezen a mérkőzésen is vitte a hátán a támadókat. összesen 148 yardot és két TD szerzett, de a legnagyobb felhajtást a cukorkaevés jelentette. Az 40 yardos TD futása után a kispadon ülve Skittles cukrot kapott az egyik segítőtől. Állítólag ezt szokta enni (babonából, megszokásból) a szerzett TD-ok után. Mindenesetre egy darabig nem lesz gondja a cukorra, mivel a cég két éves teljes körű ellátást ajánlott neki. A hatékony futójátéknak köszönhetően Tarvaris Jacksonnak nem kellett egyedül vezetnie a támadást. Remek pontossággal 16 passzból 13 sikeres) elég volt neki 190 yardot és egy TD-t passzolnia. Ezt az egy passzt Golden Tate kapta el (remek elkapás volt), aki Sidney Rice helyén már a második touchdown elkapását jegyezte két mérkőzés alatt. A támadó fal azonban újabb veszteséget szenvedett el. Russell Okunk a mérkőzés utolsó perceiben mellizom szakadást szenvedett, így a szezon hátralevő részében már nem játszhat.
Mindenki azt várta milyen teljesítménnyel tér vissza az egy hónapos kényszerpihenőből Kevin Kolb. Az első félidőt el is felejthetjük, de az egész támadó alakulat pocsékul játszott. A második játékrészben viszont gyökeresen megváltoztak a dolgok. Kolb 247 yardjának a legnagyobb részét a második félidőben gyűjtötte össze. Viszont a legfontosabb, hogy nem adta el a labdát és amikor érezte a védők nyomását szépen kimozgott a zsebből. A legbiztosabb célpontja Andre Roberts volt, aki mind a hat felé szálló labdát elkapta és ezekkel 11 yardot ért el. Ez volt a második 100 yard feletti mérkőzése, érdekesség, hogy az első pont tavaly volt a Cowboys ellen. Az egyetlen passzolt TD talán a legjobbkor történt meg. LaRod Stephens-Howling a hosszabbításban egy screen passzt váltott 52 yardos mérkőzést megnyerő TD-ra. Nem lehetett olyan futó teljesítmény várni Beanie Wellstől, mint múlt héten. Nem is teljesített úgy, de 67 yardot összeszedett és volt egy futott TD-ja is. A támadó falat az első félidőben teljesen felőrülte a Cowboys védelme és négyszer sackelték Kolbot. A második játékrészben jobban védték az irányítót, de kétszer is kulcs pillanatban jött egy false start.
A győzelem nem maradt el kisebb áldozat nélkül. A védelem vezére, Patrick Willis a mérkőzés első felében egy szerelés közben meghúzódott és már nem tért vissza a pályára. A hírek szerint nem súlyos a sérülés, de nagyon valószínű, hogy ki kell hagynia a következő mérkőzést. Helyét Larry Grant vette át, aki rendkívül jól helyettesítette Willist, hat szereléssel egy sackel és egy irányító ütéssel fejezte be a mérkőzést. Aldon Smith ismét produktív volt, begyűjtött két sacket, amivel idén már 9,5-nél jár, nem mellesleg volt egy megszerzett fumbleja is. Az egyik sacket úgy szerezte, hogy Adam Goldberget erőből fellökte és kihúzta Feeley lábát. Természetesen a védelem egésze remekül játszott, említeni se kell, hogy megint nem futottak ellenük TD-t és Steven Jacksont is 19 yardon tartották. A passzok ellen már bizonytalanabbak voltak, de szerencsére volt pass rush (összesen 4 sack), így a secondarynek is könnyebb dolga volt.
A védelem ismét igyekezett megtenni minden tőlük telhetőt. Az első félidőben remekül tartották az endzonetól távol a 49ers támadóit. Chris Long gyakorlatilag egy lábbal játszott, mivel bokasérülése miatt egész héten nem edzett. Ennek ellenére begyűjtött két sacket, amivel már 12-nél jár és ezzel harmadik az NFL rangsorban. Justin Bannan vállsérülése után tért vissza és az játéka fontos volt, hogy a futásokat normális határokon belül tartsák. Azonban a passzok ellen már nem voltak ilyen hatékonyak, leginkább a második félidőben. Justin Kinget megverve kapta el Crabtree az 52 yardos TD-ját. Williams pedig csak egy embert kellett hibára kényszerítenie a TD-ja során.
asonlóan szintén floridai egyetemről érkező Christian Ponder ugyan házi újoncrekordot jelentő 381 yardot passzolt össze, és két TD passzt is adott Percy Harvinnak (aki Tebow klubtársa volt egyetemen, hogy az összefonódás teljes legyen), ám 1:33-al a vége előtt eladott labdája végzetesnek bizonyult a lilák szempontjából. A Minnesotában ismét hiányzott a legnagyobb fegyver, Adrian Peterson, de Toby Gerhart ezúttal megfelelő helyettesnek tűnt, 91 yardot futott 21 próbálkozásból. Harvin karriercsúcsot jelentő 156 yarddal zárt. Jó számok ezek, de a Denver védelem mégis kellőképpen meg tudta zavarni a támadókat, hogy esélyük legyen a végén meccset nyerni. Ponder a meccs elején (Mario Haggan TD-t is vitt belőle) és végén is eladta a labdát, plusz egy fumble után is elveszítette a csapata azt, a Denver pedig kíméletlenül váltotta pontokta ma a lehetőségeit. Tebow magához képest sok, 202 passzolt yardig jutott, és még a labdát sem adta el. Kedvenc célpontja Demaryius Thomas volt, akit négyszer talált meg, ebből 144 elkapott yard és két TD született. A Vikingsnél ki kell emelni Jared Allent, aki megadta az alaphangot, mikor az amúgy jól játszó McGahee-t tudta leszerelni az end zone-ban, ezzel a safetyvel megszerezve a vezetést övéinek. Végül nem sikerült kicsikarni a győzelmet, a Broncos hatodik sikerét aratta, amióta Tebow a kezdő QB. Ebből a hat sikerből pedig négynél 3-4 pont különbség volt csupán a végén. A Vikes idei szezonja már mehet a levesbe, de persze meccseket játszani mindig kell, vasárnap például a Lions ellenében.
Cutler nélkül játszott továbbra is a Bears, ellenfelük pedig ezúttal a Kansas volt. A meccs nagyon kevés pontot hozott, 10-3ra a Chiefs tudott diadalmaskodni, dupla csapás a Chicagonak, hogy lesérült az offense egyik legfontosabb játékosa, a futó Matt Forté is. A meccs egyetlen TD-je Tyler Palko és Dexter McCluster nevéhez fűződött, előbbi passzába belepiszkált Urlacher és Conte is, ám végül 38 yardos elkapás után utóbbi lett a touchdown szerző, és akkor legboldogabb a pályán. Nagy volt az öröm Kansasban, három meccs után az első TD-t sikerült megszerezniük. Többet nem is tudtak összehozni a nagy mámorban, de a Bears se pörgött maximális hőfokon. A támadófal megint rútabbik arcát mutatta, hétszer is sackelni tudták Haniet a Főnökök, Justin Houston egymaga háromszor ért oda. Meglehet, a vereséggel még ki is egyezett volna a Bears, ha cserébe nem esik ki Forté. De kiesett, az első negyedben Derrick Johnson csapta meg a jobb térdét, könnyen lehet, ezzel el is szálltak a playoff álmok Mackóföldén. Forté negyedik évére csapata egyik legjobbjává nőtte ki magát, idén eddig a 3. legtöbb yardot futotta az NFL-ben, elkapásban is remek, ráadásul az ütéseket is jól bírta eddig, mind a 60 meccsén kezdeni tudott eleddig. Hiánya óriási érvágás lehet. Major Wright is kidőlt, előtte azért (nem szándékosan) lesérítette Ortont, így jöhetett be Palko, aki ezúttal nem adta el a labdát, és ez elég is volt a sikerhez, hiszen Cutler és Forte nélkül a Bears offense meglehetősen impotensnek látszott, háromszor el is adta a labdát Caleb Hanie. A következő héten lezárul a Chicago AFC West elleni sorozata, a Broncos otthonába látogatnak a Medvék.
gyan nem volt túl jó a snap Manning passza előtt, de ez sem akadályozta meg az irányítót abban, hogy megtalálja célpontját. A Packers védelem bizony elbóbiskolt, újra adott volt a feladat Rodgerséknek, hogy javítsanak az álláson. Nem is sokkal a benyelt TD után ez sikerült is nekik, náluk is a tight end, Jermichael Finley volt eredményes. Az első negyed végén mégis a hazaiak lehettek boldogabbak, mert egy 3 perces drive végén Tynes mezőnygóljával 10-7re vezettek. Azonban szinte ahogy elkezdődött a második játékrész, előnybe került a Green Bay. Eli Manning idén nem arról híres, hogy vigyázna a labdára, a Packers defense-ről viszont ki kell emelni, lehet, hogy sok yardot engednek, de bitang sok labdát is szereznek. Ezúttal Clay Matthews fogott interceptiont, és meg sem állt a végzónáig, a meccs során először vezetést szerzett a címvédő Sajtfejű alakulat. Lehet ez a tény zökkentette ki őket annyira, hogy még az az égbekiáltó csúfság is megtörténhetett, hogy Rodgers eladta a labdát. A lehetőséget Brandon Jacobs egy rá jellemző 1 yardos erőfutással használta ki, 17-14 volt ekkor Giants szemszögből nézve a dolog. Aaron Rodgers azonban nem olyan fickó, aki ezt annyiban hagyja. Kétszer is maga futotta meg a first downt a következő drive-ban, a végén pedig megtalálta a veterán célpontot, Donald Drivert, visszavette ezzel az előnyt a vendéggárda. Még egy Clay Matthews kiharcolt fumble után Crosby rúghatott a nagyobb előny érdekében, de mellélőtte a játékszert. Mozgalmas félidő után szusszanhatott játékos és szurkoló, vezetett a Packers, de látszott, hogy nem lesz egy fáklyásmenet a dolog. A második félidő oda-vissza TD-t hozott, előbb a talán legjobb Green Bay elkapó, Greg Jennings szerzett touchdownt, 20 yardos elkapás volt. Erre válaszolt Manning és Hakeem Nicks kooprodukciója, ez egy 51 yardos játék volt. Így a negyedik negyed előtt szintén maradt a szoros állás, 28-24-re vezetett az idegenben játszó címvédő. Lawrence Tynes bravúros rúgóteljesítménye (50 yardos mezőnygól) egy pontra apasztotta a Packers előnyt, de Rodgers ismét megtalálta a csapat ikonját, Donald Drivert. Egy perccel a lefújás előtt Manning és Nicks akciójával az egyenlítés közelébe került a Giants, és DJ Ware kétpontosával sikerült is egalizálni. A Packersnek azonban erre is volt egy húzása, három hosszú passz után mezőnygól távolságba kerültek a vendégek, és Crosby ezúttal nem hibázta el a mezőnygólt. Nehezen, de meglett a győzelem ismét a Green Bay Packersnek, ismét közelebb került a címvédő a makulátlan alapszakaszhoz, ebben vasárnap este az Oakland akadályozhatja meg.
versengés, mint 3-4 évvel ezelőtt volt. Ehhez képest mindkét „kiscsapat” borzalmas pofonba szaladt bele. A Cleveland Browns ugyan az első negyedben még tartotta magát a Baltimore Ravens és Ray Rice rohamai ellen, és a támadók is tudtak néhány first downt szerezni, aztán valami elszakadt, és ez egy katasztrofális második negyedbe torkollott. A Ravens csak saját hibái miatt nem zárta le már itt a mérkőzést, Bill Cundiff két mezőnygól kísérletet is elhibázott, egyet 34, egyet 41 yardról, mindkétszer jobbra húzott a lába. Colt McCoy azonban gondoskodott róla, hogy ne kelljen rossz szájízzel levonulnia a pályáról, rövid passzát ugyanis Jimmy Smith szedte le a levegőben, és hordta vissza a 15 yardos vonalig, így három sikertelen támadójáték után, Cundiff 21 yardról már nem hibázott. Nem lehet kizárni, hogy a mérkőzés a Ray Rice show néven vonul be a történelembe, mert bár lehetett arra számítani, hogy a Browns szenvedő futás elleni védekezése miatt nagy napja lesz a harmadéves RB-nek, a 204 yard minden elvárást felülmúl. Ha ehhez hozzátesszük, hogy összesen 290 yardot futott a Ravens, nyugodtan kijelenthető, hogy Joe Flaccora igazán szükség sem volt, és az irányító nem is nagyon tett semmit, hogy ezt megcáfolja. A védelem megtette, amit meg kellett, nem engedték kibontakozni a Brownst és rendszeres nyomás alatt tartották Colt McCoy-t. A Barnák védőfalában továbbra is kitűnő teljesítményt hoz az újonc Jabaal Sheard, aki ezúttal is egy sack+fumble kombinációval vetette észre magát, és a futás elleni is egyre több nagy játékot mutat be. D’Qwell Jackson ezúttal is mind
enhol ott volt, de ha már neki kell megállítani a játékot, az sok yardba kerül. A labda másik oldalán Colt McCoy néhány rettenetes döntést hozott, és Pat Shurmur főedző sem tudott semmit kitalálni, amivel meglephették volna a Ravens védelmét. Peyton Hillis elfogadható átlaggal futott, és egy volt egy hosszú játéka elkapásból is, egyáltalán nem rajta múlott a gyenge teljesítmény támadóoldalon. A speciális csapategység sem tudott felnőni a feladathoz, egy punt után 68 yardos visszahordást engedtek Lardarius Webbnek, ami TD-t eredményezett, és ezzel tulajdonképpen „puntot” is tett a mérkőzésre a Baltimore. McCoy egy sérülést is összeszedett egy kemény ütés után, helyére egy játék erejéig Seneca Wallace állt be, de a másodéves irányító utána képes volt befejezni, és egy TD-vel zárni a mérkőzést. A menetrend nem lesz könnyebb a Cleveland számára, hiszen a csütörtöki főműsoridőben a Pittsburgh otthonában lesz fellépésük, és ha ők könyörtelenebbek lesznek, mint a Ravens, akkor fájó vége lehet. A Ravens az Indianapolis Colts csapatát látja vendégül, akik egy kellemes előételnek tűnnek, az életéért küzdő Chargers elleni összecsapásig. A hiba az a luxus, amit most nem engedhet meg magának a Baltimore.
nem lehet kérdéses a januári folytatás. Ennek megfelelően a Steelers ellentmondást nem tűrően döngölte a földbe a Bengalst, a játék mindhárom elemében felülmúlva a csoportellenfelet. Ami ebben érdekes, hogy ehhez nagyon kiemelkedő teljesítményre nem is volt szükség, csak a Marvin Lewis együttese által tálcán kínált lehetőségeket kellett könyörtelenül kihasználni, ami nem okozott gondot Big Benéknek. Pedig jól kezdte a mérkőzést a Cincinnati, gyorsan lezavarta a védelem a hazaiakat a pályáról, melyből Andy Dalton tudott építkezni, sőt egy TD passzt is adott Jermaine Greshamnek, amit viszont annulált, hogy AJ Green megmozdult a snap elindítása előtt. Az újrapróba nem jött össze, így csak mezőnygólt sikerült rúgni, azaz sikerült volna, ha nem jár le közben a támadóóra, illetve a második próbálkozást nem blokkolja az újonc Cameron Heyward. Ezzel a jelenetsorral gyakorlatilag jellemezhető is a nap további része a Bengals számára, ami elromolhat az el is romlott, a csapat legjobb játékosai betliztek sorra, fontos elemek dőltek ki sérülés miatt, és az egyszem AJ Greenen kívül senki nem tudott valami életképes produkcióval előrukkolni. A másik oldal ficánkolt a lehetőségek között, Roethlisberger meg tudta játszani a kedvenc elkapóit, még Hines Wardot is megtalálta, aki így az NFL történetének 19. játékosa lett, aki átlépte a 12 000 elkapott yardot. Az irányító sem kisebb megtiszteltetés érte, amikor a meccs végén átvette a klubrekordot a sikeres passzkísérletek számában a Hall of Famer Terry Bradshawtól. James 
Harrison 3 sacket mutatott be, ami már a második triplázása idén, amivel szintén elit társaságba került a klubház falán. Az elbeszélés lényegében a mérkőzés képét is tükrözi, a Steelers gálázott, a Bengals szenvedett, nagyon nem volt egy súlycsoportban a két együttes, de a tényhez tartozik, hogy kétes illetve bűnrossz bírói ítéletek is hátráltatták a vendégeket, de nem ez volt az oka, hogy már a félidőre eldőlt a találkozó. A végén már a csereirányítók is szerephez jutottak, így Bruce Gradkowski bizonyíthatta, hogy mennyire sokkal jobb opció az újonc Andy Dalton, egy kezdő tapasztalattal bíró veteránnál. A védelmek csatáját egyértelműen a hazaiak nyerték, nem csak a kevesebb pont és a labdaszerzés miatt, hanem mert kibontakozni se nagyon engedték a Cincinnatit. A győzelemmel a Steelers továbbra is tapad a Ravensre és várja legnagyobb riválisa bukását, míg a Bengals a vereség ellenére is maradt a 6. kiemelt, még éppen rájátszást érő helyen. Előbbi együttes helyét (minimum) a wild cardon semmi nem veszélyezteti, míg utóbbinak élet-halál harcot kell folytatnia, ha meg akarja őrizni a jelenlegi besorolást. Kemény hetek jönnek még a csoportban, érdemes lesz nézni.
Eredmények:
Seattle Seahawks - Philadelphia Eagles 14 - 31
Washington Redskins - New York Jets 19 - 34
Arizona Cardinals - Dallas Cowboys 19 - 13
New York Giants - Green Bay Packers 35 - 38
Dallas Cowboys
Évek óta a texasiak mumusa az Arizona, ez most is bebizonyosodott, hiszen ismét nem sikerült két vállra fektetni őket a Cowboysnak. Tony Romo hozta a mostanában tőle megszokott magas szintet, majdnem kereken 300 yard, 1 TD kíséretében. Legtöbbször Dez Bryant felé repült a labda, aki 8-szor kapta el azt, mögötte Laurent Robinson és Jason Witten hozott említésre méltó számokat szokás szerint. A futójáték nem nyújtott kellő támogatást a passzjátéknak. DeMarco Murray nagyon csendes volt, Felix Jones azért több sikerrel járt, de összességében így is alulról súrolja az átlagost ez a teljesítmény. A támadófal gyengélkedett minden téren, Romót ötször sackelte a Cardinals, a futásoknak pedig ahogy említettem, nem volt elég tér. A védelem a hosszú idő után visszatérő Kevin Kolbbal és társaságával nézett farkasszemet, ezt a harcot pedig a Cards nyerte. Az irányító szép napot tudhatott maga mögött, hiba nélkül vezényelte övéit, pedig a Cowboys pass rush jelentősen megnehezítette a dolgát, 5-ször is sikerült földre vinni a labdával Kolbot. Jay Ratliff, DeMarcus Ware és Anthony Spencer érdemel dícséretet főleg, Sean Lee megszokott módon a legtöbb szerelést gyűjtötte a csapatban. A secondary viszont nem szerepelt jól, Andre Robertsre nem volt ellenszerük, a semmiből előkerülő elkapó 100 yard fölé jutott. Amiért mégis a leginkább csalódottak lehetnek a Cowboys szurkolók, az a balszerencse, ami Dan Bailey-t érte. A hosszabbításban Romók elevickéltek field goal távolságig (egész pontosan 49 yardról próbálkozhatott Bailey). Először annak rendje és módja szerint a keresztlécek közé vágta a labdát Bailey, de Jason Garrett a play kezdete előtt időt kért, elmondása szerint azért, hogy ne kelljen kapkodni a snappel, mert már erősen lejáróban volt a play clock. Az időkérés után persze mellérúgta a fiatal kicker, a Cardinalsé lett a labda, LaRon Stephens-Howling pedig egy rövid passz után végigvágtázott a pályán, és megnyerte a meccset a hazaiaknak.
New York Giants
A vártnál jóval nagyobb harcra késztette a Giants a Packerst, a győzelem is elérhető közelségben volt...végül azonban maradt a dicső vereség Manningéknek, ami a csoportgyőzelemért (vagy éppen az egyik wild card helyért) folytatott küzdelemben vajmi keveset ér. Eli rögtön a meccs második támadóplay-ében megadta az alaphangot, amikor sikerült megtalálnia a tight end Travis Beckumot, aki meg sem állt az endzone-ig, ezzel villámgyorsan előnyhöz juttatva a hazaiakat. Később sem vallott szégyent az irányító, az interception mondjuk nem volt szép, de attól eltekintve felvette a versenyt Rodgersszel. Két fő elkapója szokás szerint Victor Cruz és Hakeem Nicks volt, előbbi ismét 100 yard fölé jutott, utóbbi pedig a red-zone-ban volt halálos fegyver. A futójáték pozitív meglepetés volt, Ahmad Bradshaw visszatérése lendített a dolgokon. Ugyan maga Bradshaw nem zavart sok vizet, de Brandon Jacobsnak sokkal jobban ízlett ez a szerep mint az all-down back, amit az utóbbi időben játszani kényszerült, a Packers defense pedig nem tudott vele mit kezdeni, tipikus „Jacobsos” erőfutásokat láthattunk tőle, főleg középen, remek átlaggal. A támadófal felülmúlta önmagát, mind pass protectionben mind run blockingban, előbbi téren azért főleg Clay Matthewszal akadtak gondok, de még a vállalható kategórián belül. A védelmet akár savazhatnám is a benyelt yardok alapján, de ami azt illeti, dícséretet érdemelnek. Főleg a D-line tett ki magáért, megkeserítették Rodgers életét rendesen, más kérdés hogy A-Rod így is hatalmasat játszott, és végül győzelemre vezette csapatát. Tuck és Pierre-Paul üldözte az irányítót természetesen, míg a Packers futójátékának megölése leginkább Linval Joseph vállain nyugszik, aki defensive tackle létére 9 solo (!) tackle-t jegyezhetett fel. A linebackersorból Chase Blackburnt érdemes kiemelni, aki passz ellen hasznosan játszott (egy interceptiont is szerzett, ami előkészítette Jacobs futott TD-jét), rajta kívül viszont nem volt elemében az egység, ahogy a secondary sem, a Packers elkapói ellen nem találták meg az ellenszert. A special team tette a dolgát, nagy hiba és különösebb bravúr nélkül, a visszahordásokból egyik oldalon sem alakult ki komoly veszély, Lawrence Tynes nem hibázott, ahogy Weatherford sem.
Philadelphia Eagles
Mindenki tudta Philadelphiában hogy Marshawn Lynch a legkomolyabb veszélyforrás ebből a Seattle-ből, mégsem sikerült tenni ellene semmit, ez pedig meghozta az újabb vereséget Andy Reidéknek. Vince Youngról sok jót nem lehet elmondani a csütörtöki teljesítménye alapján, a 4 interception már árulkodik, bár nem mindről tehetett, de ez nem mentség. Legtöbbször Riley Coopert célozta, aki majdnem 100 yardig jutott, de így sem lehetne vele elégedett a szurkolók, mert az egyik interception tisztán az ő hibája volt, és csúnya elejtett passza is volt. DeSean Jackson ismét azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy nem igazán csinált semmit. A futójáték a múlthetinél hatékonyabb volt, McCoy csaknem 5 yardos átlaggal szállította a labdát, és elkapásokból is veszélyes volt. A támadófal végezhetett volna jobb munkát is Young védelmében, de nem ezen múlt a meccs. A védelem gyengesége volt az, ami kivégezte a csapatot. A D-line, bár egész jól támadta Tarvaris Jacksont, de az irányító így is szinte hibátlan meccset zárt. Marshawn Lynch már félidőben 90 futott yardnál járt, a fal és a linebackerek abszolút súlytalanok voltak vele szemben. A játékos első touchdownja jellemző volt, már a 10 yardos vonalon emberekbe ütközött Lynch, és amikor úgy tűnt hogy a játék már halott, hirtelen lepattant Jamar Chaney-ről, és begyalogolt az endzone-ba. Később sem tudtak mit kezdeni a félelmetes erejű futóval az Eagles defense tagjai, ennek az eredménye pedig egy career-high 148 yardos performansz lett. A secondary sem volt elemében, nem sokat próbálkozott passzal a Seattle, de azok rendre jól sültek el. Senkit sem emelek ki szívesen ebből a defense-ből, de talán még a Trent Cole – Jason Babin páros volt az, akikre nem lehetett panasz. A special team nem jutott igazán szerephez, Henery-nek nem vol mezőnygólkísérlete, a Seattle coverage team pedig remek munkát végzett, mindig odaértek a punt returnerhez (általában Jackson), így nem alakulhatott ki veszély.
Washington Redskins
Ha nem is könnyen, de hozta a papírforma győzelmet a Jets. Grossman újabb gyenge meccsen van túl, bár a 46 passzkísérlet enyhén szólva nem egészséges egy hozzá hasonló kaliberű irányítónál. Legfőbb célpontja Fred Davis volt, de a nemrég felépülő Santana Moss felé is repültek a labdák becsülettel. Az offense motorja ismét az újonc Roy Helu volt, sokat mond hogy nem is próbálkoztak Shanahanék más futóval, csak Helu kapott lehetőséget, végül kereken 100 yardon zárta a meccset. Az offensive line nem tudott megbirkózni a Jets pass rush-al, kis túlzással egy Aaron Maybin sack és fumble döntötte el a meccset a negyedik negyedben. A védelemmel nem volt komoly gond, a végén nem bírták már a nyomást, de ezért nem lehet őket hibáztatni, összességében helytálltak futás és passz ellen is, ha fel lehetne róni nekik valamit, az az hogy nem tudták sackelni Sanchezt. Természetesen London Fletcher volt a vezér, 17 szereléssel zárta a napot. A special teamben Graham Gano volt elemében, biztos lábbal értékesítette mind a 4 mezőnykísérletét. A returnökből nem alakult ki komoly veszély, pedig Banks próbálkozhatott rengetegszer, a leghosszabb játéka 41 yardos volt.
Előretekintés
Mivel a Giants és a Cowboys is kikapott, sok minden nem változott a csoportban. A Philadelphia még egy vereséggel már matematikailag is lemondhat a rájátszásról. Ahhoz hogy megcsípjenek egy wild card helyet, a csodán kívül arra van szükségük hogy a Giants mindkétszer legyőzze a Cowboyst, és persze hogy minden hátralévő meccset megnyerjenek. Ez sem biztosítaná a rájátszást, de ebben az esetben reménykedhetnének a szurkolók.