Heti körképek - 5. hét - 1. rész

Heti visszatekintésünk első részében nem meglepő módon 4 divízió kerül terítékre.

AFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

Eredmények:

Houston Texans – Oakland Raiders: 20 – 25
Indianapolis Colts – Kansas City Chiefs: 24 - 28
Denver Broncos – San Diego Chargers: 24 - 29

Oakland Raiders (3-2):

Mint ahogy a beharangozóban írtuk, Al Davis a mérkőzés előtti napon távozott az élők sorából. Ennek következtében extra motivációval léptek pályára a játékosok. Azonban az első félidei támadó teljesítményre a semmilyen talán a legjobb kifejezés. Nem találták a ritmust, a futások ezúttal nem voltak hatékonyak. Jason Campbell pontatlan volt, de legalább a második félidőben kis javulást mutatott az egész társasággal együtt. A 190 yard, két TD, egy INT és a kevesebb, mint 50%-os passzolási pontosság ellenére tudtak nyerni. Az eddig liga első futójáték megragadt 60 yardnál, ami Darren McFadden és Michael Bush összteljesítménye. Darius Heyward-Bay ezúttal is kedvenc célpontja volt Campbellnek, egy híján 100 elkapott yarddal zárta a mérkőzést.
Az, hogy majdnem minden mutatóban jobb volt a Texans mégis a Raiders nyert, nagyban a védelem érdeme. Mondom ezt úgy, hogy összesen 470 yard yardot engedtek Schaubéknak, ráadásul ebből 400 yard a levegőben történt. Mégis többször volt, hogy miattuk lett punt egy támadássorozat és a végén is Michael Huff endzone INT-je volt a győzelem kulcsa. A védekező fal remek munkát végzett. Több passzba is beleértek és egy ilyennek köszönhető Lamarr Houston INT-je is. Richard Seymour két sacket és QB hitet csinálva vezette a társaságot. Arain Fostert sikerült 68 futott yardon tartani, kisebb szépséghiba, hogy elkapásokból túllépte a 100 yardot. A többi Texans elkapó is kiemelkedően teljesített, úgy, hogy Andre Johnson nem is játszott.
A győzelem másik letéteményese a special team volt. Sebastian Janikowski 4/4 volt a mezőnygól kísérleteknél, ráadásul hármat 50 yard feletti távolságról értékesített. A másik a visszahordó csapat. Azonban a többieket is dicséret illeti, Jacoby Ford az egyik kickoff visszahordása 45 yardosra sikerült, amivel remek kezdő pozícióhoz jutatta a támadókat.
A fő Raider emlékére tehát győzelmet szerzett a csapat. Megható pillanat volt, amikor a mérkőzés végén Al Davis fia, Mark könnyes szemekkel nézett fel az égre és az is ahogy Hue Jackson fél térdre ereszkedve sírt.

Kansas City Chiefs (2-3):

Az 1/1-ért folytatott harcban a jelek szerint nem kívánnak részt venni a Chiefs játékosai, ugyanis hátrányból visszahozott győzelmet arattak a Colts otthonában.
Az első negyed mehetett a kukába, de a második fele is, amikor egyszer csak elkezdett működni a futás, a negyed közepénél. Ezzel a lendülettel mentek tovább, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Matt Cassel számai lenyűgözőek az elmúlt mérkőzésekhez képest. 257 yard, 72%-os passzolási pontosság, négy TD, eladott labda nélkül. Természetesen nagyon sokat köszönhet az elkapóinak. Elsősorban Dwayne Bowe alkotott maradandót a 128 yardjával és két elkapott TD-jával, amiből az egyik egy fantasztikus koncentrációt követően született meg. Steve Breaston is átmentette múlt heti formájának a felét, mivel csak 50 yardot kapott el, de két TD elkapás is fűződik a nevéhez. A támadófalnak nehéz dolga volt a Freeney – Mathis párossal, de egész jól elboldogultak velük, igaz két sack azért becsúszott és többször is menekülnie kellett Casselnek a védők szorítása elől. A futójáték hatékony volt a találkozó nagy részében. Thomas Jones csupán tíz alkalommal kapott lehetőséget (55 yard), míg Jackie Battle majdnem kétszer annyi alkalommal és ez a váltás jó húzásnak tűnt. Az offenseben eddig csak nagyon kevés szerepet kapó futó 119 yarddal zárta a találkozót.
A védelem nem mutatott túl jó formát. Azért egy Curtis Painter-től 277 yardot kapni a levegőben nem túl szép. Ez azonban csak az első félidőben volt így, mivel a másodikban lenullázták a Colts támadóit. Nyomás nem volt sok a front seven részéről, Painter nyugodtan passzolhatott, de többször is elvétette a célpontját. A futójáték megállítása annyira nem volt nehéz, ráadásul Addai sérülés miatt korábban befejezte a mérkőzést.
Két győzelem egymás után: ez már sikerszéria. Persze nem maradhatott el a Haley Cassel összeveszés sem, csak most nem akkor hévvel, mint múlt héten.

Denver Broncos (1-4):

Ha ránézünk a végeredményre, azt mondanánk, hogy ettől a Chargerstől öt ponttal kikapni nem szégyen. Viszont ha jobban megnézzük a dolgokat és láttuk a mérkőzést, egyből más véleményt alkotunk.
Kyle Orton a múlt heti elfogadható játéka után pályafutása talán legrosszabb teljesítményét nyújtotta. Egy félidő alatt. A száma elképesztően gyengék: 13 passzkísérletből hat sikeres, 34 yard egy INT. Pedig nem kellett volna sokat tennie, csak párszor normálisan passzolni. Ezzel a teljesítménnyel a kezdő pozíciója is ugrott, mivel a helyette a második félidőben lehetőséget kapó Tim Tebow majdnem csodát tett és megfordította a mérkőzést. A fiatal irányító a levegőben (4/10, 79 yard, egy TD) és a földön is (hat futás, 38 yard, egy TD) eredményesebb volt Ortonnál. Azonban az igazi sztár az estén Willis McGahe volt, aki régi önmagát idéző teljesítménnyel rukkolt elő. 16 labdacipelésből ért el 125 yardot, többször neki volt köszönhető, hogy egyáltalán haladt az offense.
Persze a védelem nélkül nem lehetett volna esélye a fordításra a támadóknak. Az első félidőben gyakorlatilag szétfutották őket és Rivers is rendre megtalálta elkapóit. Kivéve akkor amikor Cassius Vaughn INT visszahordás TD-t szerzett egy elcsípett labdájából. A második játékrészben jobban játszott a védelem főleg a saját térfelükön értek el sikereket, mivel többször is FG-on tartották az ellenfél támadóit. Valamint a negyedik negyedben jöttek a fontos labdaszerzések is. A pass rush is feléledt, Riverst többször kergették ki a zsebből és ötször sackelni is sikerült. A hét egyik legszebb védelmi megmozdulását Joe Mays mutatta be, amikor a snap pillanatában kirobban és blokkolatlanul odaért a futóhoz, aki épphogy megkapta a labdát.
Kedden hivatalossá vált, hogy a 6. játékhéten Tim Tebow lesz a kezdő irányítója a Broncosnak.

San Diego Chargers (4-1):

Az első félidő dominanciája után kis híján kicsúszott a győzelem a kezükből, de mégis 4-1el állnak a csoportjuk élén.
Furcsa olyat látni, hogy Phillip Rivers 29 alkalommal passzolt csak, de ezen a mérkőzésen ennyi is elég volt. Szerzett 250 yardot és egy TD-t, valamint volt egy eladott labdája, amit TD-ra vitt vissza az ellenfél. Azonban ezen a találkozón a futójátékon volt a hangsúly. Ryan Matthews 125, Jacob Hester 47, míg Mike Tolbert 24 yarddal járult hozzá a futóteljesítményhez. Ha a hármashoz még hozzávesszük Rivers 10 yardját (és egy futott TD-ját), akkor máris 200 yard felett terhelték meg a Broncos védelmét. Vincent Jackson sérülten is játszott, de Champ Bailey mellett nem volt túl termelékeny. Helyette Malcom Floyd kapkodta el a yardokat és végül kereken 100 yarddal és egy TD-vel végzett.
A védelem az első félidőben a passzokra állt rá, de a földön kapták a yardokat. A futásokhoz való asszisztálás a második félidőben is folytatódott, ráadásul az utolsó játékrészben még Tebow is elkezdett passzolni ellenük. Donald Butler még az első játékrészben szerzett egy INT-t, amit gyakorlatilag ajándékba kapott Ortontól. Igaz, hogy sacket ugyan nem sikerült senkinek sem szereznie, de nyomást tudtak gyakorolni a Broncos irányítóira. Extra teljesítmény nem volt, a legtöbb tacklet Takeo Spikes szerezte, szám szerint ötöt.

NFC North - Pap Dániel (konqueror)

Bevezető:

Eljött az ötödik hét, melyen 3 idősávban csatáztak az NFC North csapatai. Vasárnap héttől képviseltette magát a Vikings, melyre Fucu kollégám kedvenc Cardinals-a várt. A Sunday Night Football keretén belül két tavalyi playoff szereplő, a Falcons és a Green Bay ütközött meg egymással, hétfő este (nálunk kedd hajnalban) pedig sporttörténelmet láthattunk, először szerepelt Sport TV-n a Detroit, rögtön a Chicago Bears elleni divíziórangadón.

Minnesota Vikings:

A szezonban eddig nem sok öröme lehetett a Viking szurkolóknak, hiszen a lila-arany mezes alakulat nem csak hogy veszített idáig, hanem sokszor nagy előnyöket elszórakozva hozta a szívrohamot a hűséges drukkerekre. Most viszont minden összejönni látszott, korai pontömléssel kezdték a csörtét a hazaiak. Illetve lehet azért kezdte a Minnesota ilyen elánnal a meccset, hogy most már aztán tényleg valami kicsike előny megmaradjon a lefújásra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy nem kevesebb, mint 28 pontot sikerült szerezniük rögtön az első negyed folyamán. Ebből hármat egyetlen ember, na vajon ki lehetett ő? Kezeket le, igen, ismét Adrian Peterson villant, ezen a héten vele kapcsolatban süthetem el, hogy büszke lehet rá a fantasy gazdája. 4, 24, valamint 14 yardról jutott be a célterületre, és csak azért nem sikerült a "klasszikus mesterhármas", mert második TD-je után nem ő, hanem az irányító, Donovan McNabb vitte be a labdát az end zone-ba, 4 yard távolságról. A Vikes teljesítménye komoly kritika az ellenfél futás elleni védekezésére, bár az Arizona offense is ludas a dologban, Kolb rögtön a meccs hajnalán zavarodottan játszott, fumble miatti labdavesztés, és interception is nehezítette a Cards dolgát (utóbbinál amúgy Asher Allen volt kellőképp szemfüles). A nagy rohanást nem követte hasonló ütemű pontzuhatag, a második negyedben csupán egy Feely mezőnygól került fel az eredményjelzőre, igaz ez bravúros 51 yardos volt. Fordulás után már TD-t is vitt az Arizona/engedett a Vikings, egy 59 yardos driveot koronázott meg Beanie Wells, úgy látszik, ez a meccs a futott touchdownoké volt. Érezték Frazierék, hogy bár az eredmény nem volt még gázos, de azért illene valamit mutatni mégiscsak, McNabb egy 82 yardos támadássorozatot vezérelt, a driveot Longwell mezőnygólja zárta le 24-ről, több pont nem is esett a 3. negyedben. Jött az utolsó játékrész, és a kérdés, hazai pályán elég lesz-e 3 TD-nyi előny az Arizona ellen? Egy Tóth Gabi/Anima Sound System/Macskanadrág (nem kívánt együttes neve törlendő) szám címével válaszolva: elég volt. Ugyan ezúttal sem erőltette meg magát a második félidőben a Minnesota, de egy újabb field goal-t azért szerzett, és 34-10 arányban, idén először diadalt aratott. Peterson 122 futott yardjával és 3 TD-jével egyértelműen a meccs legjobbja volt, olyan meccsé, amelyen egyik ex-Eagles QB sem remekelt. McNabbnek például egyetlen jó passza volt a zsebből az első félidőben. Végül csak 169 passzolt yardot sikerült összeszednie, 21-ből 10 jó átadása volt, a szurkolóknak pedig fogy a türelmük, erre utal a meccs eleji "Pondert akarjuk!" kiáltások. De legalább McNabb igyekszik vigyázni a labdára, nem úgy, mint Kolb tette (vagy tavaly Favre). A Vikings vezető elkapója Aromashodu volt, aki Berrian helyére került a kezdőbe. Berrian nem sérülés miatt hiányzott, hanem az előző heti meccset követő twitter üzenetei miatt került ki, melyben azt nehezményezte, hogy kevés labdát kap, pedig sokszor üresen áll, állítása szerint "az elmúlt 4 évben mindig." A Vikingek a franchise történetében másodszor álltak 28-0-ra az első negyed után, Peterson pedig 1999 óta az első, aki az 1. negyedben futott 3 TD-t (akkor a kommentátorbarát nevű Tim Biakabatuka volt a szerencsés nyertes Carolinából).

Detroit Lions & Chicago Bears:

1956 óta első 5-0-ás szezonkezdetét érte el a Detroit Lions, akik sikeresen mutatkoztak be a magyar televíziós közönségnek a hétfő esti rangadó során. Ezzel továbbra is veretlenek, a csoportrivális Green Bay mellett egyedüliként a ligában. Az NFC North címvédő Chicago pedig 2007 óta a legrosszabb évkezdésén van túl. Mielőtt bármit is írnék, nagy dicséret jár a Ford Field 67861 szurkolójának, akik 9 false startba hajszolták bele Cutleréket. Pedig félidőben még minden szép és jó volt Lovie Smithék számára. Ugyan a mindkét csapat számára pont nélküli első negyedet követően Calvin Johnson tette le a névjegyét, kilencedik touchdownját szerezte az ötödik meccsén, nem is akárhogy, Stafford 73 yardos TD átadása után. Ezt követte Robbie Gould 44 yardos mezőnygólja, illetve Kellen Davis 9 yardos elkapása, majd fordulás után csúcsra bőgették a motorokat "Motor City" reprezentánsai. Pettigrew ismét hat pontot érő elkapással bizonyított, de az igazi parádét Jahvid Best és az ő 88 yardos futása generálta. Pedig előzetesen arra lehetett számítani, hogy ha jó lesz a Lions, akkor az inkább a passzok terén, mintsem a nagy futójátékokban mutatkozhat meg. Ennek ellenére Best szétfutotta a Chicagot, 12 kísérletből ért el 163 yardot, a másik oldalon Forte 22 lehetőségből 116-ig jutott, ez sem rossz, bár a TD ezúttal neki nem jött össze. Jó munkát végzett a Bearst a második félidőben csak 3 ponton tartó Detroit, ahol a támadósor rekordot is elért, Best 88 yardos TD futása a második leghosszabb a franchise történetében, egyedül Bob Hoernschemeyer 96 yardos futása előzi meg 1950-ből. Stafford 2 TD passzt jegyzett, csak 7 passza volt rossz, Calvin Johnson pedig ezúttal nem tudott duplázni, "csak" 1 TD-t szerzett, de állandóan két védőt kötött le, így ő is nagy szerepet játszott a győzelemben. Jay Cutler 38-ból 28 jó passzt jegyzett, 249 yard, és egy TD mellett a labdát sem adta el, viszont háromszor sackelték és még többször siettették, persze erre is számítani lehetett egy olyan csapat ellen, ahol Ndamukong Suh játszik. Kiemelném még az első negyed pocsék offense teljesítményét, 5 first down volt mindössze, ebből 3 büntetés miatt. A büntetések az egész meccsre rányomták bélyegüket, 26 volt belőlük, yardban pedig kettő híján 200, meglepően sok. Öröm Detroitban, szomorúság Chicagoban. Az Oroszlánokra a jövő héten a 49ers vár, a Bears pedig újra csoportrangadón javíthat, a Vikings csapatát fogadják.

Green Bay Packers:

Nincs új a nap alatt, megint nyert a Green Bay. Ezúttal egy előzetesen acélosabbnak ítélt riválist, az Atlanta Falcons csapatát sikerült két vállra fektetnie Rodgerséknek, a győzelem után pedig drukkolhattak a Chicagonak, hogy leszakítsák róluk a (kicsit fura kimondani) hétfő reggel még veretlen Lionst. De koncentráljunk most a Packersre. Rodgers ismét kiválóan teljesített (396 passzolt yard, 2 TD), nyilatkozatában pedig azt emelte ki, hogy ez a csapat más, mint a tavalyi, ezúttal minden alkalommal úgy mennek fel a pályára, hogy elhiszik magukról, győzhetnek (Ugyan kik higgyék el, ha nem ők, teszem hozzá? A Colts?) A meccs ennek ellenére nem indult jól a vendég Sajtfejűeknek, hamar 14 pontos hátrányban találták magukat, Roddy White 5 yardos elkapása, és Turner 1 yardos futása után. Aztán az Atlanta itt abba is hagyta a pontszerzést, a Green Bay viszont csak akkor kezdett bemelegedni. Crosby három mezőnygólja kezdte a zárkózást, majd jött Aaron Rodgers. Előbb James Jonest találta meg a harmadik negyed folyamán egy 70 yardos rakétával, ami után először vezetett a Packers, majd kedvenc célpontja, Jennings a negyedik negyed első játékából szerzett újabb 6 pontot egy 24 yardos passz után. A hajrában az irányító még egy hosszú driveot vezetett, egészen addig, míg Crosby újra biztos rúgótávba került, és végképp eldöntötte az eheti Sunday Night Footballt. A Green Bayen látszott, hogy eleinte nem találja a ritmust, de türelmesek maradtak, és fokozatosan belerázódott az offense a dologba. Ismét rengeteg elkapó kapott labdát, jól váltogatta a célpontokat Rodgers, a legeredményesebb közülük James Jones volt, 140 elkapott yarddal és egy TD-vel. A támadófal azért nem volt ezúttal a topon, négyszer is sackelni tudta a QB-t az Atlanta. Ennek oka az volt, hogy Bulaga sérülése után újabb ember, Clifton dőlt ki a meccs alatt a támadófalból. Az ellenfélnél Ryan nem játszott jól, 167 yardot passzolt mindössze, és kétszer is eladta a labdát (Peprah és Jarret Bush volt szemfüles). A védelem futás ellen is jól vizsgázott összességében, Michael Turner megint nem tudott 100 yard fölé jutni, 56-nál megállították. Mike McCarthy a harmadik olyan edző lett, aki Green Bayben 5-0-ás szezonkezdetet tudott vezetni. Bizonyos Lambeau és Lombardi urak után...Rodgersnek is jár a gratuláció, karrierje 100. TD passzát dobta meg, interceptionben 34-nél jár. Jövő héten Rams-GB, a papírforma 6-0-át ígér.

Rövid előretekintő:

Hétvégén a Packers a Ramset fogadja, a papírforma Green Bay győzelmet ígér, elválik majd, mi lesz. A Bearsre újabb csoportrangadó vár, Sunday Night Football keretén belül utazik hozzájuk a Minnesota. A Detroit pedig a San Franciscot látja vendégül, kiderül majd, hogy Megatronék mennyire lesznek gáláns házigazdák.

NFC West – Kiss Ferenc (Fucu)

Eredmények:

Minnesota Vikings – Arizona Cardinals: 34 – 10
New York Giants – Seattle Seahawks: 25 - 36
San Francisco 49ers – Tampa Bay Buccaneers: 48 – 3

Bye week: St. Louis Rams

Arizona Cardinals:

Borzasztó teljesítmény. Jobb szót nem találni arra a teljesítményre, amit a Cards vasárnap bemutatott Minnesotában. A támadók már az első félidőben eldöntötték a mérkőzést, de nem a jó értelemben. Bemutatták, hogy nem csak a Rams tudja már az első negyedben elveszíteni a mérkőzést. Túl is teljesítettek, mivel az első 15 perc után 28 pontos hátrányban voltak.
Kevin Kolb valami borzasztóan játszott, rosszul döntött, rosszul mozgott ki a zsebből. A 232 passzolt yardja is a passzai feléből jött össze. A támadófal kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Jared Allen és Brian Robison is két sack-el végzett, ráadásul egyszer Kolb kezéből a labdát is kiütötték. Emellett volt két INT-je is az irányítónak, abból az egyik megpattanó labdának köszönhetően. A korai hátránynak köszönhetően a futójátékot félre kellett rakni. Amúgy sem ment jól, bár Beanie Wells igyekezett és volt egy nagyon szép futása, amikor az egyik Vikings védőt szépen arrébb pakolta. Valamint futott egy TD-t is. A passzok nehezen találták meg az elkapókat és többször is sikerült kiejteni a labdákat, pl. Fitzgeraldnak és Houslernek. Early Doucet azért elkapott majdnem 100 yardot, de ezzel sem voltak beljebb a Pintyek.
Ezúttal a védelem bele volt kényszerítve, hogy az első negyedben a saját térfelükön próbálják megállítani a Vikings támadóit. Adrian Petersont most nem sikerült megtartani, 122 yarddal és három TD-al terhelte a Cards védelmét. Nyomás nem volt McNabben és Horton sem tartotta meg ígéretét, hogy O’Brien Schofield többet lesz a pályán. Helyette Sam Acho játszott többet, mint szokott, de ő sem váltotta meg a világot. A passz ellen nem sokat tudtak tenni ismételten. Hiába volt A.J. Jeffersonnak több szép megmozdulása is, nagyobb százalékban voltak az elkapások róla (két pass interferencet is befújtak neki) és Patrick Petersonról.
Bye week jön a Cardinals számára. Van min javítani és eltervezni hogyan tovább.

Sérültlista:

Kerry Rhodes lábsérülés miatt már a mérkőzés első negyedében padra kényszerül. Daryn Colledge pedig egy fejre mért ütést követően agyrázkódást szenvedett és az utolsó játékrészt már az orvosi stáb felügyelete alatt töltötte.

Seattle Seahawks:

A múlt heti tisztes helytállás után, egy 28 éves nyeretlenségi sorozatot sikerült megszakítaniuk a Giants elleni győzelemmel.
Kezd összeállni a támadó alakulat, de azért még mindig van mit csiszolni rajta. Futójáték már legalább van. Marshawn Lynch éppen hogy csak 100 yard alatt maradt (98 yard), de kiváló 8,2-es átlaggal cipelte a labdát és futott egy TD-t is. Tarvaris Jackson jól játszott, egy INT-től eltekintve jól látta meg a célpontjait, és amikor már nagy volt a nyomás, kimozgott a zsebből. A harmadik negyed közepe felé egy futást követően vállsérülést szenvedett és nem tért vissza a pályára. Helyét Charlie Whitehurst vette át, aki szintén jól játszott. 149 yardot passzolt egy TD kíséretében és ő vezette a győztes drive-ot is a negyedik negyed végén. Ismét Doug Baldwin kapta el a legtöbb yardot. Ezúttal 136 egységnyit egy TD-al megfűszerezve. Sidney Rice visszafogott teljesítményt nyújtott, de az öt felé szálló labdából négy elkapást és 36 yardot ért el. A támadó fal nem teljesített elfogadhatóan. Hat sacket engedtek és több false start és holding is becsúszott a játékukba.
A védelem futás ellen jó. Ezt eddig is tudtuk. Ahmad Bradshawt 58 yardon tartották. Viszont a passzok ellen gyakorlatilag tehetetlenek voltak a mérkőzés nagy részében. Eli Manning 400 yard felett passzolt pályafutása során először. Viszont a mérkőzés végén sikerült hibára kényszeríteni, amivel bebiztosították a győzelmet a Seahawks védői. A pass rush az első félidőben rendben volt, többször kellett Manningnek siettében eldobnia a labdát. Chris Clemons két sackel és egy kiharcolt fumble-al zárta a mérkőzést. Ezen a héten is említsük meg Brandon Brownert. Marcus Trufant hátsérülése miatt, nem lépett pályára és ezért a kiegyensúlyozatlan teljesítmény nyújtó corner lett az elsőszámú ezen a poszton. Neki és a többi CB-nek köszönhetően Victor Cruz ismét kiemelkedően sok yardot kapott el (161 yard), valamint a Kam Chancellor és Richard Sherman kettős között egy hihetetlen elkapás után TD-t is szerzett. A mérkőzés végén szintén Cruznak ment a labda, ami kicsit mögé ment és felpattant a kezéről. Ekkor volt jó helyen Browner, akinek a kezébe pottyant a labda és meg sem állt a Giants endzoneig.
Idegenbeli győzelem után térhet bye weekre a csapat, pedig most pont kezdtek lendületbe jönni.

Sérültlista:

Nem kell aggódni a szurkolóknak Tarvaris Jackson válla rendben lesz a következő fordulóra, ami a szabad hét után következik. Leroy Hill térdhajlító sérülés miatt volt kényszerű korábban abbahagyni a mérkőzést. Azonban neki is jót tesz az egy hét pihenő és rendben lesz a Cleveland ellen. A legkomolyabb sérülést a special teamben szereplő Jameson Konz szenvedte el. Neki elszakadt az ACL szalagja, így idénre befejezte a játékot.

San Francisco 49ers:

Az aranyásók búvár Kund módjára elsüllyesztették az öbölbe érkező kalózokat. Tökéletes mérkőzést játszott mind a három csapatrész.
Kezdjük a támadókkal, ahol Alex Smithnek nem kellett elérnie a 200 yardot sem, hogy győzelemre vezesse csapatát. Elég volt neki 170 yard, emellett három passzolt TD. Ezt a kevés yardot hozó, de rendkívül pontos (19 passzból 11 sikeres) teljesítményt a nagyon jól működő futójáték alapozta meg. Frank Gore visszatért a kezdőbe és ismét 100 yard feletti (125, egy TD) teljesítményt nyújtott, amikor pihent, akkor Kendall Hunter kergette őrületbe a Bucs védőit és végül 65 yardig jutott. Az igen keveset használt Anthony Dixon is hozzájárult egy TD futással a kiütéses győzelemhez. A támadófal munkájára ezúttal egy rossz szót sem lehet mondani. Smitht nem sackelték és nagyon jól támogatták a futásokat is.
A védelem ezúttal is megmutatta, miért tartoznak az NFL legjobbjai közé. A futást teljesen kiiktatták, LaGarrett Blountot 34 yardon tartották. Ez ismételten Patrick Willis és NaVorro Bowman érdeme volt. A páros egyik tagja mindig itt volt a labda körül. Ezúttal Willis volt a legtöbb tacklet begyűjtő kettejük közül, összesen 12-vel. Josh Freeman életét is megkeserítették a védők, elsősorban Justin Smith, aki idén is Pro Bowl formában játszik, mellé az újonc Aldon Smith csatlakozott, aki ezen a mérkőzésen két sacket gyűjtött be. A mindig lesajnált cornerek két INT-t szereztek. Carlos Rogersnek ez volt az idei harmadik labdaszerzése, míg az újonc Chris Culliver profi pályafutása első INT-jét szerezte.

Sérültlista:

Josh Morgant egy elkapás utáni szerelésnél nagyon rossz helyzetben vitték le a földre és a lába megsérült. A hírek szerint el is tört, Jim Harbaugh nem tudja még, hogy idén pályára tud-e lépni a Braylon Edwards sérülése miatt második számú elkapó.

St. Louis Rams:

Több szurkoló is úgy véli, a legjobb dolog, ami a Rams-szel a bye week alatt történt, hogy nem kaptak ki. Ez természetesen egy igen gonosz megjegyzés, de valljuk be igaz is. Az érdemi része a heti összefoglalónak most következik. A csapat hivatalosan is IR listára tette Bradley Feltchert, aki múlt héten a szerdai edzésen egy ütközés következtében ACL szakadást szenvedett és kiesett erre a szezonra. Danny Amendola sem lép pályára idén, mivel tricepsz izomszakadását műteni kell. Érkezett Nick Miller aki Amnedola kiesésével kap egy esélyt a visszahordásoknál. Ugyanakkor még egy CB is érkezett Brian Jackson személyében, aki elnézve a corner állományt még lehetőséget is kaphat a következő mérkőzések valamelyikén.

A divízió állása:

1. San Francisco 49ers (4-1)
2. Seattle Seahawks (2-3)
3. Arizona Cardinals (1-4)
4. St. Louis Rams (0-4)

A hatodik játékhét párosításai:

Detroit Lions – San Francisco 49ers
Green Bay Packers – St. Louis Rams

Bye Week: Arizona Cardinals, Seattle Seahawks

AFC North - Zandler Gábor (gabtsi):

Eredmények:

Cincinnati Bengals @ Jacksonville Jaguars 30 - 20
Tennessee Titans @ Pittsburgh Steelers 17 - 38

Pittsburgh Steelers:

A szezon egyik meglepetéscsapata ellen igyekezte a Steelers feledtetni az elmúlt heti botlást, amely a sérülések és a kedvezőtlen match-up miatt egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak. De Ben Roethlisberger sérülten is képes volt a csapat élére állni, és egy 5 TD-s mérkőzéssel emelt még úgy 10-15 centit a majdan Pittsburgh főterén álló lovas szobrán. A gyakorta – teljes joggal – szidott támadó koordinátor, Bruce Arians nagyszerű gameplant rajzolt, és jellemzően rövid lépéses, gyors passzokat hívott az irányítónak, ezzel kompenzálva az eddig gyenge teljesítményt hozó falat. Azt az egységet, amely eddig minden fordulóban különböző összeállításban szerepelt, ám úgy tűnik sikerült a nyerő receptet meglelni, még mielőtt elveszítették volna a beteget. Az ügyön sokat lendített, hogy a visszaigazolt Max Starks elfogadható teljesítményt nyújtott, megadva ezzel az ötösnek a kellő stabilitást. Ami a támadóknál azonban az igazi érdekességet szolgáltatta az a futójáték. A kezdő futóját, Rashard Mendenhallt nélkülöző (az aktív keret tagja volt, de nem játszott) Steelers, Jonathan Dwyer valamint Isiaac Redman vezérletével, 174 yardot hozott össze a földön, 7.3 yard futásonkénti átlaggal. Eddig Mendenhall gyengébb teljesítményét próbálta mindenki a blokkolással magyarázni, ezek után nehéz lesz. Az egykoron első körben választott játékosnak fel kell vennie a nyúlcipőt, ha nem akarja elveszteni kezdő helyét. A védelem sem a legideálisabb állapotban várta az összecsapást, ugyanis James Harrison mellett, Casey Hampton és Aaron Smith is kihagyni kényszerült a Titans elleni csatát. Ez elméletben jó lehetőséget biztosított volna Chris Johnsonnak, aki ugyan megszerezte első hatpontosát a szezonban, de mindössze 51 yardot engedtek neki, a Titansnak pedig összesen 66-ot. Ez már az a profil, amiről ismerjük a Steelerst, ráadásul ezúttal a pass rush-sal sem volt gond, a három sacken túl rendszeres nyomás nehezedett Hasselbeckre. Különösen Lamarr Woodley jeleskedett, másfél sack mellé egy interceptiont is begyűjtött, és eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta a nyáron bankot robbantó OLB. Elsősorban lélektanilag volt fontos ez a mérkőzés a Pittsburgh számára, mert egy esetleges vereséggel, korán hátrányba kerülhettek volna a csoportban és a főcsoportban is. Ezt megbízható teljesítménnyel abszolválták is, nem kell októberben csúcsformában lenni, ebben az időszakban csak hozni kell a meccseket, ami egyelőre megy. E hét végén, a szezont az öltönyházban kezdő Jacksonville Jaguars látogat a Heinz Fieldre, ami az eddig látottak alapján, egy önbizalom növelő mérkőzés lehet.

Cincinnati Bengals:

Az első olyan találkozót sikerült a Cincinnatinek megnyerni idén, ahol inkább favoritnak számított, mint ellenfele, noha ez egyáltalán nem ment könnyen. Rögtön az találkozó elején egy jól felépített drive-ot nézett be a védelem, melynek eredménye egy TD lett, nem túl kellemes alaphangot adva a találkozónak. Szerencsére rögtön válaszotak a támadók, egy 37 yardos Dalton-Green összjáték eredményeként. A következő támadássorozat azonban borzalmasan sikerült, Dalton a saját térfelén adta el a labdát, becsületére legyen mondva, hogy üldözőbe vette Loweryt és 2 yardon sikerült is megállítani, elkerülve a picksixet. A védelem azonban kisegítette az ifjú irányítót és negatív yardon tartotta a Jacksonvillet, mezőnygólra kényszerítve a hazaiakat, majd nem sokkal később újra, amikor egy 1&5 szituációt sikerült 3 pontra menteni. A mérkőzésen látottak alapján nyugodtan kijelenthető, hogy ez a két fellépés tartotta meccsben a Bengalst, illetve, hogy a támadók még a félidő vége előtt pontokat tudtak írni a táblára, hogy döntetlennel vonulhassanak a szünetre. A félidei elemzés idén feltűnően eredményes Cincinnatiben, látványosan jobb teljesítményt nyújt a labda mindkét oldalán a csapat a második játékrészekben. Nem volt ez másként most sem. A szünet után védelem csak egy nagy játékot nézett el, konkrétan az egykori jaguár Reggie Nelson, de azt nagyon. A safety fellépett a középső zónába, ahelyett, hogy a teljesen üresen mélyre futó Jason Hillre figyelt volna, ezt kihasználva szerzett egy 74 yardos TD-t a Jax, és vette át a vezetést. Azért, hogy végül a Bengals megnyerhette a mérkőzést Matt „vadláb” Turkra is nagy szükség volt, kulcsszituációban sikerült egy 22 yardost puntolnia, amely egy büntetéssel megtoldva, kiváló mezőnypozíciót biztosított a vendégek számára, hogy nyerőt üssenek. Ehhez ugyan Greshamnek egy negyedik kísérletet is meg kellett oldani, de végül Bernard Scott egy kétyardos futással bevitte a győztes ütést. A hab a tortán egy elrontott snap volt a hazaiak részéről, amelyet megszerzett a Bengals, így a hazaiaknak nem sok esélye maradt a fordításra. A lehetetlen feladatra vállalkozás végül fordítva sült el, így egy újabb labdaszerzés után az idei első pontjait szerezte a Cincinnati, jelenleg elsőként rangsorolt védelme, nevesint Geno Atkins. A Colts elleni hazai mérkőzésen már a bukiknál is a Bengals a favorit, érdekes lesz miként reagálnak az esélyességre, valamint egy olyan wr sorra illetve pass rushra amelyhez foghatóval idén még nem találkoztak.

A Baltimore Ravens és a Cleveland Browns is szabadnapos volt az 5. héten. A Ravensnél, a sérültek közül Lee Evans visszatérésének örülhetnek (ha valaki örül neki), de Jimmy Smith játékra a Texans ellen sem sok esély van, illetve Tim Zibowski sem kapott még engedélyt, hogy agyrázkódása után visszatérjen a pályára. A Cleveland háza táján a Peyton Hillis-ügy borzolja a kedélyeket. A tavalyi év egyik legjobb futója,betegség miatt volt kénytelen kihagyni egy mérkőzést, mellyel kapcsolatban terjed a pletyka, hogy ügynöki döntésre tette, és ez tulajdonképpen az első jele annak, hogy előnytelennek érzi a szerződését. A sérülések Ohio észak-keleti részét sem kerülték el, Alex Mack, Joe Haden és Josh Cribbs is különböző problémákkal küzd, és ha az ők hiányoznak, akkor a Browns is fog. A hab a tortán, hogy Marcus Bernard hétfőn motorbalesetet szenvedett, kéztöréssel kórházban ápolják, már IR-en. Nem éppen ideális felkészülés az Al Davis emlékmérkőzésre.