NFC South – Parrag Zsombor (shawnka), Fazekas Dániel (Deny)
Az NFL 9. játékhetén az NFC déli divíziójában mindössze 3 csapat lépett pályára, mivel a Carolina bye weeken tartózkodott. A többiek közül az abszolút ligautolsó Indianapolis fogadta az Atlantát, míg a Tampa és a New Orleans immár másodszorra(jóllehet lehet nem utoljára) találkoztak egymással.
Atlanta Falcons(5-3) (@Indianapolis Colts, 31-7)
Nem igazán történt meglepetés a Lucas Oil Stadiumban vasárnap délután: a Colts hajt Andrew Luckért, a Falcons pedig egy playoff helyért. Minden ennek megfelelően alakult, a vendégek körülbelül az 5. percben döntötték el a találkozó kimenetelét, miután Delone Carter fumbleje után Michael Turner szerzett TD-t. A mérkőzés hőse azonban nem ő, nem Roddy White, de nem is Matt Ryan volt, hanem az újonc és sérüléséből felépült Julio Jones. Az Alabamáról érkezett elkapó 131 yardot fogadott úgy, hogy összesen volt 3 elkapása: egy 50 és egy 80 yardos TD is többek között. Jones remekül nézett ki a pályán, az 50 yardosnál például 3 védőjátékos közül húzta be a passzt, ám eredetileg a játékvezetők azt nem adták meg, de Mike Smith piros zászlaja után felülbírálták az ítéletet. Matt Ryan 275 yardig jutott, 3 TD passza mellett dobott egy picksixet is. Pozitívum, hogy a Coltsnak egyedül a védelme volt képes pontokat szerezni, negatívum, hogy csak az nem látta a CB-t a zónában, aki aludt. Gyermeteg hiba volt a labdaeladás, de nem befolyásolta komolyan a meccset. Mondjuk ha Ryanen múlik, akkor ő odaadta volna a disznóbőrt legalább ötször az ellenfélnek. Szerencséjére ők ezt nem akarták, és inkább elejtették azokat. A Colts ellen ezt meg lehetett csinálni, de az elkövetkezendő hetekben az ilyeneken könnyedén elúszhat egy-egy fontos összecsapás. Michael Turner szolgálatára nem is nagyon volt most szükség, csak 71 yardot kapart össze magának, bár a meccs eleji pontszerzése igen fontos momentum volt.
A védelemre sok rosszat nem lehet mondani. A nyár végén érkezett Kelvin Hayden pont Indianapolisból költözött Georgia legnagyobb városába. Visszatérte örömére szerzett is egy interceptiont Curtis Paintertől, és a legjobb CB-je volt csapatának. Az első és második negyed közti szünetben a stadion kivetítőjén egy tribute videó ment Haydenről, akinek megköszönték az ott töltött éveit: lejátszották például a Super Bowl XLI-n elért interception visszahordását, remek jelenet volt. A Defense vezérei – szerintem már nem is kell mondanom, úgyis kitaláljátok – Curtis Lofton és Sean Weatherspoon voltak. Mindkettő LB Pro Bowl formában teljesít, nem csodálkoznék ha ott is lenne legalább egyikük. Érdekesség, hogy a Falcons védelme a második félidőben egyetlen egy First Downt nem engedett a Colts támadóinak. A negyedik negyed közepén már a lelátók 80%-a(!) üres volt, és amikor az indianapolisi offense volt a pályán a szurkolók eszméletlenül kifütyülték őket. Ritkán látni ilyet NFL mérkőzésen.
A Falconsra jövő héten az a rangadó fog várni, ami minden évben az egyik legkiemeltebb, legfontosabb. A 3 meccses hazai szériát a New Orleans ellen nyitják a Sólymok, ami mindkét fél számára kritikus lesz. Rendkívül parázs összecsapásra van kilátás.
Tampa Bay Buccaneers (4-4) - New Orleans Saints (6-3) 16:27
Józanító pofon után fogadhatta a Saints a Buccs csapatát, ahol egyértelmű és egyelten céljük lehetett csak, a győzelem megszerzése. Breesék is tudták ezt, és ennek megfelelően játszva, egy percig nem hagytak kétséget afelől, ki fog a pályáról győztesen távozni. Tették mindezt úgy, hogy a sztárirányító magához képest nem nyújtott kiemelkedő, sőt idei évéhez képest még átlagos teljesítményt sem. Tehette mindezt azért, mert a Buccaneers védelme nem tudott egyszerűen mit kezdeni a futójátékkal. A Szentek 195 yardig jutottak talajon, ami közel négyszer annyi, mint a két csapat pár héttel ezelőtti meccsén. Ez a 195 yard nagyon jól osztodott el a 3 futó között, a hosszú idő után újra játszó Ivory, valamint Thomas és Sproles is egyaránt 50 futott yard közelébe jutott, sőt Ivory kívételével utóbbi kettő az elkapásoknál is elemében volt. Ha pedig elkapók és New Orleans, akkor a TE, Jimmy Graham, aki idén sokadszorra volt nagyon jó. Ilyen teljesítmény mellett tehát belefért, hogy Brees "mindössze" 258 passzolt yardig jusson, illetve egy labda eladását is kibírta a védelem (egyébként az interception Ronde Barber érdeme volt teljes mértékben, nem a QB hibája). A védelmet említve, azonnal meg kell említeni, hogy nagyszerűen játszottak. A Kalózok először touchdownt a negyedik negyed közepén tudtak szerezni, pedig az ellenfélnél Vilma most sem tudta vállalni a játékot, a kezdő CB, Tracy Porter pedig korán megsérült. Josh Freeman idei évéhez képest egészen jól játszott, majdnem 300 passzolt yardig jutott, illetve a labdát sem adta el (külön meg kell jegyeznünk, hogy a Tampából 10 különböző játékos zárt sikeres elkapással a találkozó végére). Freeman mellett Blount se volt rossz, ugyan 72 yardig jutott, de mindezt majdnem 6 yardos futásonkénti átlaggal. Ami nagyon nem ment a Buccs támadósornak, az a third down, 12 kísérletből mindössze kettő sikerült, így pedig nem lehet nyerni, ahogy nem is nyertek. Újra megjelent a Tampa mellett a sok bűntetés is, egy csoport rivális ellen 80 ingyen yard nem jövedelmező hosszútávon.
Összességében teljesen megérdemelt haza siker született, a Buccs pedig komoly lépés hátrányba került véleményem szerint a Falcons és Saints mögött, annak ellenére, hogy a szezon felénél vagyunk csak.
NFC East
Az eredmények:
New England Patriots - New York Giants 20 - 24
Dallas Cowboys - Seattle Seahawks 23 - 13
Washington Redskins - San Francisco 49ers 11 - 19
Philadelphia Eagles - Chicago Bears 24 - 30
Dallas Cowboys
Az Eagles otthonában kapott múlt heti pofon után úgy tűnt még mindig nem találja önmagát a Dallas, az első félidő ugyanis nagyon nyögvenyelősre sikerült a Seattle ellen. Az offense és a defense is küszködött, második félidőre aztán összeszedte magát a csapat, és simának mondható győzelmet aratott. Tony Romóra nem lehetett panasz, hiba nélkül tette a dolgát, elkerülve a kockázatos helyzeteket. Szépen elosztotta a labdákat elkapói között, Bryant, Robinson és Witten is szolid statisztikákat hozott össze, Miles Austin viszont második elkapása után elhagyni kényszerült a pályát combsérülés miatt, és már nem tért vissza. Az újonc DeMarco Murray ismét kiváló teljesítményt nyújtott, úgy tűnik hogy a két héttel ezelőtti 253 yardos robbantás nem volt véletlen, ezúttal 139-ig jutott az ifjú titán, és elkapásokból hozzátett ehhez még 47-et. A támadófal korrekt módon védte Romót, egyszer sacket sem szenvedett el az irányító, Murray pedig igazán nagy réseken futhatott át. A védelemnek a futásokkal egész idő alatt gondjai voltak, Marshawn Lynch ennek köszönhetően karrierje második 100+ yardos meccsének örülhetett. Erősen látszott az egység motorjának, a fiatal linebacker Sean Lee-nek a hiánya, Lynch amúgy sem tartozik a könnyen szerelhető running backek közé. Passzjáték ellen már más volt a helyzet, holott Mike Jenkins személyében erről a területről is volt egy nagy hiányzó, hiányát Orlando Scandrick feledtette el a szurkolókkal. Tarvaris Jacksont sikerült hibákba kergetni, a második félidőben pedig a két interception (Terence Newman és Jason Hatcher) döntőnek bizonyult, hiszen 10 pontot is a labdaszerzések után szerzett a Cowboys. Special teamből a kicker Dan Bailey-ről érdemes szólni, aki 3 field goalt is értékesített, ezzel 19-nél jár sorozatban, ez a sikerszéria pedig a harmadik leghosszabb a franchise történetében
.
New York Giants
Az emlékezetes Superbowl óta először találkozott a New York a New Englanddel, a végkimenetel pedig kísértetiesen hasonló volt 2008-hoz, csak David Tyree és Plaxico Burress szerepében ezúttal a tight end Jake Ballard tündökölt. Eli Manning neve mellé ismét került egy utolsó negyedes fordítás, ebben a szezonban úgy tűnik ezt rendelte a sors a Giantsnek. Manning igazi vezér volt, egyetlen hibája az interception (az mondjuk elég nagynak mondható), de összességében felülmúlta Brady-t. Jó játékának értékét növeli, hogy Hakeem Nicks sérülés miatt nem játszhatott, a legtöbbet keresett célpont viszont így sem Mario Manningham volt, hanem a slotban játszó Victor Cruz, aki el is jutott csaknem 100 yardig. Jake Ballard is emlékezetes estét produkált, két elkapása a meccset eldöntő drive-ban pedig különösen impresszív. Manninget nem sikerült sackelnie a Patriotsnak, ezért mindenképp elismerés illeti a támadófalat. Ahmad Bradshaw hiánya miatt a futásokkal Brandon Jacobs próbálkozhatott, és bár nem váltotta meg a világot, az elmúlt hetekben tőle látott vérszegény kísérletek után mindenképpen előrelépésnek mondható amit nyújtott. A védelem az első félidőben pazarul játszott, két Brady passzt is sikerült megszerezniük, a második félidőben aztán már nem volt ennyire remek a helyzet, nyelte a yardokat rendesen az egység. Két játékost emelnék ki, az egyik Jason Pierre-Paul, aki sorozatban ötödik meccsén is feljegyezhetett legalább egy sacket, a másik pedig Mathias Kiwanuka, aki 12 szerelése mellett egy interceptiont is szerzett, ezzel a meccs embere volt defenzív oldalon. A special teamben a punter Sean Weatherford játszott hatalmasat, 8 puntjából 5 a Patriots 20 yardosán belül landolt, ezzel hatalmas szerepe volt abban hogy az első félidőben 0 ponton sikerült tartani a hazaiakat. A győzelem azért is hihetetlenül fontos a Giantsnek, mert a szezon hátralévő részében pokolian nehéz a csapat sorsolása (egyértelműen a legnehezebb az NFC Easten belül), ezért az, hogy sikerült megtartani a két meccses előnyt a csoport második helyzettjével, a Dallassal szemben, sokat jelenthet még.
Philadelphia Eagles
Évek óta egyfajta mumusa a Chicago a Philadelphiának, ez pedig most is beigazolódott, hiszen a hétfő esti rangadón szoros küzdelemben bár, de végül alulmaradtak Reidék. Rendkívül fontos meccs volt ez, az Eagles pedig ezzel a vereséggel meglehetősen nehéz helyzetbe került, nem hibázhatnak többet ha rájátszásba akarnak kerülni. Michael Vick nem játszott jól, jelentős pass rush-sal kellett küzdenie egész idő alatt, ez pedig meg is látszott a teljesítményén. Az elkapók sem voltak formában, több csúnya hibát is elkövettek, DeSean Jacksont pedig egyenesen kikapcsolta a játékból a Bears. (egy punt returnnél pedig hatalmas baklövést követett el Jackson, kiejtette a labdát a saját 10 yardosán belül, ezzel előkészítve egy Chicago touchdownt). Akire abszolút nem lehetett panasz, az szokás szerint LeSean McCoy volt, aki futásokból és passzokból is hozta magát, csaknem 120 kombinált yardig jutott. A védelemre áttérve a leglátványosabb gyengeségük a pass rush teljes hiánya volt. Senki sem számított arra hogy a ligaszinten is kiemelkedő egység tevékenységét ennyire lekorlátozza az általában gyengélkedő chicagói támadófal, pedig ez történt. Amikor nagy ritkán sikerült kényelmetlen helyzetbe hozni Cutlert, akkor pedig balszerencséjükre az irányító jól oldotta meg a feladatát. A futással sem tudott mit kezdeni a védelem, Matt Fortétól tartottak a meccs előtt is, a hatalmas évet futó running back pedig meg is erősítette ezt a félelmet, bár 2 fumble-je némileg lerontja az összképet, de a 133 futott yard így sem mutat szépen a hazaiak számára. A special teamek csatájában a már említett Jackson fumble-ön kívül nem történt érdemleges, Gould és Henery értékesítette az összes mezőnygólt, Henry és Podlesh pedig csöndben tették a dolgukat.
Washington Redskins
Sok örömük ezen a héten sem volt a fővárosi csapat szurkolóinak, szeretett gárdájuk ismét borzalmas meccset produkált, különösen offenzív oldalon. Az a fajta biztonsági játék amit a Redskins offense játszik, egy bizonyos idő után már bosszantó lehet a közönségnek. Sok mindent elmond hogy a legtöbb elkapása az újonc (és kezdőként először pályára lépő) Roy Helunak volt, méghozzá 14(!!), Fred Davis, Jabar Gaffney és Leonard Hankerson pedig szép csendben meghúzódott a háttérben, esetenként azért egy-egy szép játékot, viszont néha csúnya dropokat is bemutatva. Érthető persze, hogy egy John Beck által vezetett támadósorral nem vállalkozik többre az edzői stáb, viszont amikor a meccs leghosszabb támadó play-e egy felütött passz után a levegőből lehalászott 17 yardos „completion”, az azért elgondolkoztató. Üde színfolt volt egyébként Helu, aki egyetlen fumble-től eltekintve (ami azért megbocsátható, Patrick Willis volt a labdát kierőszakoló fél) ügyesen mozgott, futásokból és passzokból is, 146 kombinált yardig jutva. A támadófal pass protectionben nem igazán érte el az átlagos szintet, Beck sok ütést kapott, igaz sackelni csak egyszer tudták. A futásblokkolás sem ment sokkal jobban, Helu 10 kísérletből elért 41 yardja nem mondható szépnek (főleg ha hozzátesszük hogy volt egy 16 yardos futás is, tehát a maradék 9 kísérletből 25 yardot sikerült elérni). A védelem egy fokkal reményteljesebb volt, bár az ő teljesítményük is leginkább az átlagos jelzővel illethető. A 49ers kiegyensúlyozott offense-e azért felőrölte őket, Frank Gore 100 yard fölé jutott, Alex Smith pedig annyit vállalt amennyit muszáj volt, hiba nélkül zárva a meccset. A special teare áttérve szót kell ejteni Brandon Banksről, aki két puntot is kiejtett, ezzel saját dolgát megnehezítve (mindkét labdát összeszedte), Graham Gano viszont az első félidő végén egy 59 yardos field goalt értékesített, ezzel új franchise rekordot állított fel.
AFC South
Houston Texans – Cleveland Browns 30 – 12
Vegyél két remek futót, egy kiemelkedő védelmet és meg is van a playoff szereplés, legalábbis a Texans számára bejött a recept. Az idei szezonra beért az elmúlt évek sikeres draftjainak az eredménye és a Texans már bye weeket jelentő helyen várhatja, hogy majd még egyszer végig verje a csoportját és magabiztosan készülhessen története első rájátszására. A Texans az elmúlt hetekben sorra nagy könnyedséggel nyeri a meccseit, és ez főleg annak is köszönhető, hogy nem Tate-lenkednek használni mindkét futójukat. Gary Kubiak nem követi el azt a hibát, hogy minden terhet a kezdő futójára pakoljon. Ennek az eredménye, hogy a Browns ellen nem csak egy, hanem két 100+ yardos futója is volt. Így Matt Schaubnak nem is volt semmi dolga, csak hogy valamelyikük kezébe nyomja a labdát. A futójáték segítésében a belső Wade Smith, Chris Myers, Mike Brisiel hármas hatalmasat játszott, ami nem is meglepő tekintve, hogy a Texans futói több yardot értek el, mint a teljes Browns offense. A védelem sem volt híján a jó teljesítményeknek. A Browns csere futója Chris Ogbonnaya nem jelentett nagy kihívást, így már csak a tehetetlen Colt McCoy terrorizálása maradt a fő feladat, amiben Brooks Reed járt az élen. Ahogy halad előre az idény úgy tűnik egyre sikeresebbnek az idei Texans offseason. Jonathan Joseph megszerzése stabilitást hozott a secondarybe és lassan már Kareem Jackson is jó teljesítmény nyújt az oldalán. Aztán ott van két rookie is a kezdő csapatban, akik csak jobbak lesznek. A Texans könnyed győzelmeiben az a legijesztőbb, hogy mindezt Andre Johnson elvesztése miatt minimális passzjátékkal és Mario Williams nélkül érik el.
Tennessee Titans – Cincinnati Bengals 17 – 24
A Titans egy fő hibája az idei évben, hogy nem tudnak folyamatosan azonos teljesítményt nyújtani. Most is ez okozta a vesztüket. Az első félidő végén úgy tűnt könnyű győzelmet fognak aratni, de a második félidőben nem voltak képesek pontot szerezni és a Bengals szépen lassan átvette a vezetést. Ezt követte egy a meccset eldöntő labdavesztés a tight end Jared Cooktól. Cook kezéből Nate Clementsnek sikerült kivernie a labdát, de a védelemnek hála még marad egy kis esély az egyenlítésre, de nem sikerült egy utolsó egyenlítő driveot vezetni az utolsó két percben. A vereség fő oka, hogy nem tudtak válaszolni a Bengals védelmének félidő utáni változásaira. Az első félidőben jól védett a fal a pass rushal szemben, illetve a bal szél felé még néhány életképes futást is lehetett látni Chris Johnsontól. Hasselbeck jól használta a pálya közepét, míg a futásokkal a széleken voltak veszélyesek, de a Bengals alkalmazkodott ehhez, amitől sorra csak a puntok jöttek a második félidőben. Ha ez nem lett volna elég David Stewartot két fontos szituációban is megverte Carlos Dunlap. Bár a futójáték éledezett, de nem lesz egyszerű dolga a Titansnek, mivel két első számú elkapója Nate Washington és Lavelle Hawkins is kisebb nagyobb sérüléssel bajlódik. Rajtuk kívül még Jared Cook játéka is kérdéses lesz. A védelemnek sikerült megfognia az eltiltásából visszatérő Cedric Bensont, de a secondary rossz napot fogott ki. A második félidőben Andy Dalton a fontos playeknél mindig megtalálta az elkapóit pont a cornerbackek és safetyk között. A.J. Green túl sok volt Jason McCourtynak és Alterraun Vernernek, amit jól mutat, hogy minden neki szánt passzból sikeres elkapás lett. A passz elleni védekezés második félidei összeomlásának egyik fő oka a pass rush hiánya volt. Azt már eddig is lehetett tudni, hogy nagyon nehéz Andrew Whitworth-ön át Andy Dalton közelébe jutni, de most a center Kyle Cook is túl nagy falatnak bizonyult. Nehéz megítélni Titanst, mivel hétről hétre képesek magabiztos győzelmet aratni majd megalázó vereséget szenvedni. Most két nehéz idegenbeli mérkőzés következik a számukra, ami eldönti, hogy még lesz-e esélyük felzárkózni az egyik wild card pozícióba vagy már végképp le kell mondaniuk az idei évről.
Indianapolis Colts - Atlanta Falcons 7 – 31
Bill Polian úgy nyilatkozott, hogy Jim Caldwell vezetőedző remek munkát végez, ezekszerint a csapat egyértelmű célja Andrew Luck megszerzése lehet. Úgy tűnik mostanra Curtis Painterből is elfogyott a lelkesedés és a korábbi bíztató játék után visszasüllyedt a régi előszezonos és tizenhetedik hetes katasztrofális teljesítményére. Pedig ezúttal még a falnak is sikerült megvédenie. Castonzo és Diem visszatérése sokat lendített, illetve Linkenbach is jobban mozgott a fal jobb szélén. Josseph Addai hiányában a meccset Donald Brown kezdte, de rögtön a második playben elvesztette a labdát. Innentől kezdve pedig csak az oldalvonal mellett nézhette a meccset. A helyét Donald Brown vette át, aki meglepő módon hatékony futójátékot tudott produkálni, de a nagy hátrány és first downok nélkül nem sokra mentek így sem. A csapat többi része viszont csapnivaló volt. Painter 100 passzolt yard alatt maradt, és a meccs végén még le is cserélték. Julio Jones két nagyszerű elkapással elintézte a teljes Colts secondaryt és a csapat minden reményét. Maximum Philip Wheeler fejlődő játékát és Jeraud Powers remek playolvasásából született pick sixet érdemes megemlíteni a többiek mind gyenge teljesítmény nyújtottak. A Colts szurkolók számára az egyetlen örömteli dolog vasárnap az volt, hogy megszületett a Miami első győzelme, így jelenleg magabiztosan tartanak az 1/1-es pick irányába.