Ki lesz a Dél királya?

Az AP ranglista első és második helyezettje találkozik szombat este az atlantai Georgia Dome-ban, hogy eldöntsék, hogy ki a college football legerősebb konferenciájának bajnoka. Igazi presztizsrangadó, két nagy múltú egyetem csapatai között, akik az idei szezonban megkérdőjelezhetetlenül ott vannak a 120 fős mezőny legjobb 5 csapata között. A tét a SEC bajnoki címe mellett az, hogy melyik gárda lehet ott januárban a college foci legnagyobb mérkőzésén, az BCS bajnoki döntőn, hogy ott megküzdjön a Big XII legjobbjával a nemzeti bajnokságért. Nézzük először külön-külön, hogy mire képesek a csapatok, illetve, hogy ez mire lehet elég a másik ellen.

 
A Crimson Tide csapatáról talán az mondja el a legtöbbet, hogy a BCS konferenciákban egyedül nekik sikerül veretlennek maradniuk 12 meccsen. Rajtuk kívül csak a Utah, a Boise State és a Ball State csapata mondhatja el magáról ezt a bravúrt. Természetesen a 4 tökéletes csapatból a Bamának volt a legnehezebb dolga, így teljesen megérdemelten trónolnak a 10 forduló óta a BCS és az AP ranglista élén. A szezon elején bőven az LSU és a Georgia mögé sorolt nagyon fiatal csapatból szinte mindent kihozott Nick Saban, és nagyon érett játékot mutattak be az egész szezon során, pedig nem volt nagyon kiemelkedő csapatrészük. Nem arattak igazán kiütéses győzelmeket számszerűen, eltekintve az elmúlt héten az alabamai rangadón, az Iron Bowlon, az Auburn ellenében elért 36-0-s sikertől, de végig dominálták minden meccsüket, és soha nem lehetett igazán érezni azt, hogy bármely ellenfelüknek is reális esélye lenne megverni őket. Nincs kiemelkedő irányítójuk. A végzős John Parker Wilson, sokkal inkább egy game manager, mint egy meccseket eldöntő QB. Keveset passzol (csak 1909 yardot és 9 TD-t a szezonban), de keveset is hibázik (5 interception). A futás sem az erőssége, bár 5-ször is bevette az ellenfelek endzoneját. Az ő szerepe az, hogy megpróbálja egy kicsit megnyitni a védelmeket, hogy a nagyszerű futók, a junior Glen Coffee(1235 yard, 9 TD) és a zseniális újonc, Mark Ingram (681 yard, 11 TD) sikerre vihessék a támadásokat. Igazi „Thunder & Lightning” párost alkotnak ők. Míg Coffee a sebességét és irányváltásait kihasználva szerzi a yardokat, addig Ingram fiatal kora ellenére igazán hatékony powerback. Láthattuk, hogy milyen zavart tudnak ők ketten okozni egy jó védelemben is. Elég csak az Auburn ellen 200 yardjuk-ra gondolni, vagy arra, hogy milyen simán futott 130 yardot Coffee az igen erős LSU defense ellen. Ami komoly hátránya a Bamának, hogy az elkapó gárda nem igazán erős, leszámítva a freshman zsenit, Julio Jonest. Jones annyira kiemelkedik, hogy az elkapások majdnem 30%-át ő csinálta, ami nem csak azt jelenti, hogy ő mennyire kiemelkedő játékos, a kora dacára, hanem, hogy mennyire egysíkú és egy emberre épülő a tuscaloosaiak passzjátéka. Az egysíkúságot támasztja alá az is, hogy az egész szezonban nem volt 40 yardnál hosszabb „légi támadásuk”, pedig az Andre Smith vezette csodálatos támadófal mögött bőven lenne erre lehetősége J.P Wilsonnak, de ő nem képes rá, és szerencséjére ezt Saban is tudja, ezért inkább csak a biztonsági játékot erőlteti, hiába az egész NCAA egyik legerősebb és legkomplexebb offensive line-ja játszik bordóban.. A kicsit kiismerhetőbb támadósort viszont kiegészíti egy nagyon kemény, már-már NFL szintű védelem. Ugyan ez a védelem sem nagy egyéniségekből áll, de egy remekül összerakott egység. Ebből is kiemelkedik a defensive line. Nem csinálnak rettenetesen sok sacket (összesen 23-szor vitték földre a QB-kat idén), de egyszerűen szétzilálják az ellenfél támadófalát, és vagy ellehetetlenítik így a passzjátékot, vagy csak egyszerűen szétzúzzák a futást a d-line oszlopának, Terrence Cody-nak a vezetésével. Az oszlop szó nála nem túlzás, ugyan is egy 380 fontos nose tackleről van szó, akiről azt rebesgetik, hogy az első újonc lehet az nfl drafton aki ott 400 fonttal vagy többel mérlegel. Egy ilyen fal mögött a linebackereknek nem is jut annyira szerep, és a defensive backeknék is könnyű dolga van. Nem meglepő, hogy Rashad Johnson és Justin Woodall is előkelő helyen áll a ligában 5 illetve 4 ellopott labdával. Összességében ez a védelem a számok szerint a 3. legjobb az egész FBS-ben, 248,5 engedélyezett yarddal meccsenként, aminél csak egy BCS csapat, a USC tudhat magának jobb mutatót.  Mivel a speciális egységük nem túl acélos, azt bátran kijelenthetjük, hogy a Bama a védelme miatt szerepelhet itt a SEC döntőben, amiben hihetetlenül nagy szerepe van Nick Sabannak.
 
A nyugati csoport győztese után nézzük, mire számítsunk a keleti elsőtől. Elsősorban egy teljesen kiismerhetetlen támadójátékra. Urban Meyer option-spread offensébe megtalálta az ideális embereket, és az egész NCAA talán legerősebb támadójátékának tapsolhat általában a Gators szurkolóserege. Tim Tebow egy zseni. Az év elején Meyer szerette volna, ha a stílusa egy kicsit elmegy a „pro” irányba és megtanul korrektül zsebből passzolni, de ez nem vált be. Ennek a probálkozásnak a sikertelensége az egyetlen, Ole Miss elleni vereségben csúcsosodott ki. Ezután Meyer váltott, és engedte, hogy Tebow visszatérjen ahhoz, amihez igazán ért. És láss csodát, valóban bejött amit a Rebels elleni meccs után mondott Tim Tebow, hogy soha még egyszer nem fog ilyen rosszul játszani. Az azóta eltelt 8 meccsen 414, pontot szerzett a Florida és ennek több mint a felét Tebow közreműködésével (passzolt vagy futott TD). Mire elértünk a reguláris szezon végére, a tavalyi Heisman győztes 25 passzolt és 12 futott TD-vel jelezte, hogy szeretne ismételni. Ha jó napot fog ki ő, és Meyer is a megfelelő playeket hívja a gyilkos Bama D-line ellen, akkor nem lehet megállítani, mivel fantasztikus segítői is vannak. A tavalyi szezonhoz képest idén végre nagyszerű runningbackek is támogatják Tebowt. Percy Harvin, Jeffrey Demps és Chris Rainey bármikor képes 1-1 nagy játékra, és olyan sebességük van, amivel egyik védelem sem veheti fel a versenyt. Olyan elismert védelmek ellen, mit az LSU, Georgia, Vandy, South Carolina vagy a Florida State is sikerült bőven 30 pont felett teljesítenie a Gators offensenek. Ugyan az elkapók nem akkora sztárok most floridában, de mindig rengeteg célpont áll az irányító rendelkezésére. A Bamával ellentétben nincs olyan elkapó, aki elsőszámú célpont lenne. Már 8 játékosnak van elkapott TD-je, ami azt mutatja, hogy mindenki mindig pontveszélyes, ráadásul nagyon sok 40+ yardos akciót is elértek a szezonban, elsősorban a csapat legnagyobb fegyverét, a gyorsaságot kihasználva. A támadó fal ugyan nem túl acélos, de ezt ellensúlyozza a Tebow mobilitása, illetve maga az offense séma, amit alkalmaznak, illetve az, hogy rövid passzokkal, az irreálisan gyors játékosok rengeteg yardot tudnak szerezni. A védelemnél is a sebesség az amit ki kell emelni. A védőfaluk messze nem olyan erős mint a mostani ellenfélé, de ezt kompenzálja, hogy mindenki hihetetlenül gyors, és iszonyatosan érzik a labdaszerzések lehetőségét.. A linebacker sorban Brandon Spikes dominál. Mind passzok, mind futás ellen hatékony, a secodary pedig zseniális, pedig csupa fiatalból áll. Nem véletlen, hogy az első osztályban 2. helyen áll a Gators, 23 iterceptionben, amiből ráadásul rengeteg TD-t is szereznek. Ezek mellett a speciális egység is fantasztikus. Brandon James nagyon veszélyes visszahordó, illetve rajta kívül kiemelendő, hogy mennyire jól blokkolják a puntokat, itt is a runningbackeket, a villámgyors Raineyt és Dempsszet kihasználva. Rugásaikkal sincs semmi gond, Jonathan Phillips eddig 100%o-osan rúgja a mezőnygólokat, bár nem kellett sokszor próbálkoznia. Érdekes azért, hogy egyetlen kihagyott rúgása volt idén, méghozzá az Ole Miss elleni meccs végén 30-31-es állásnál egy extra pont, amit blokkoltak, és így végül kikapott a Gators.
 
Összefoglalva ezt a meccset lehetne az ellentétek csatájának is aposztrofálni. „Ki nyer?” A pro-style offense vagy a spread-option, az erő vagy a sebesség, védelem vagy offense… Nehéz lenne megmondani, hogy mi lesz a döntő faktor. Az biztos, hogy sok fog múlni azon, hogy mit tud kezdeni a gyengébb Florida O-line „Mount Codyékkal”, de azon is, hogy bele tudják-e hajszolni a „labdaszerzőművész” floridaiak a hibákba a Bama leggyengébb láncszemét, Wilsont, illetve, hogy a bordók hagyják-e kibontakozni a speciális egységét a Floridának. A legnagyobb csata természetesen a két stratéga, Nick Saban és Urban Meyer között lehet, akik minden áron túl akarnak járni ellenfelük eszén, ezért olyan dolgokat is láthatunk majd, amit eddig még egyik csapattól sem. Ami biztos, hogy ezt a meccset nem lehet kihagyni. Hatalmas csata lesz, óriási színvonallal. Már csak az a kérdés hogy a Florida 2006 után, vagy az Alabama 1999 után viheti újra haza a College Football legerősebb divíziójának és egyben a tradicionális „Deep South”-nak a koronáját.

Tálosi Tibor (haromt)