NCAA körkép - ACC

Öt kérdés, ami meghatározza az ACC versenyének alakulását:

Véget ér-e a Florida State hegemóniája?

A 2015-ös szezon előtt is ez a legfőbb beszédtéma az ACC kapcsán, miután az Oregon elleni csúfos playoff-vereséggel ugyan megszakadt az FSU 29 meccses veretlenségi sorozata, saját főcsoportján belül azonban utoljára közel három évvel ezelőtt talált legyőzőre a Seminoles. A csoportriválisoknak bizakodásra adhat okot, hogy bár Jimbo Fisher alakulata most is az FBS krémjéhez tartozik, ugyanakkor a játékosállomány minősége látszólag nem ér fel az utóbbi három év bajnokcsapatainak egyikéhez sem. A védelemben a szokásos a helyzet, mentek, maradtak, és – a kiváló recruitingnak köszönhetően – valószínűleg jönnek is kimagasló tehetségek, jóllehet nevek alapján a mostani defense sem tűnik annyira acélosnak, mint a közelmúlt FSU-védősorai. Az igazi talány a támadósor, amely egy 1/1-es, Heisman-győztes irányítóval, egy college szinten elitnek számító elkapóval és tight enddel, valamint négy kezdő támadófalemberrel biztosan szegényebb lesz tavalyhoz képest, továbbá bizonytalan a futott yardok tekintetében új freshman iskolarekordot felállító Dalvin Cook helyzete is, aki pályán kívüli ügyei miatt jelenleg határozatlan időre szóló eltiltását tölti. Winston pótlására sikerült „leigazolni” a Notre Dame-ről transzferelő Everett Golsont, aki rutinos, harcedzett irányító, de a legutóbbi idény nem sikerült számára túl fényesen, olyannyira, hogy a szezon végére el is vesztette kezdő pozícióját South Bendben. Sok múlik azon, hogy Tallahassee-ben melyik arcát mutatja, illetve hogy a komplett támadóegység miként áll össze. Alaposan fel van adva a lecke Fishernek és stábjának, ha zsinórban negyedszer is ACC-bajnokot akarnak faragni a Seminolesból.

Túlértékelt csapat vagy legitim bajnokaspiráns a Clemson?

A közvélemény szerint idén is a Clemson a legesélyesebb arra, hogy letaszítsa az FSU-t az Atlantic divízió és egyúttal a főcsoport trónjáról; a nemrég megrendezett ACC Media Days alkalmával például a megkérdezett 158 újságíró és szakember közül 81 egyenesen a Tigerst vélte a konferencia favoritjának, miközben a Seminoles címvédésére csak 41-en tippeltek. A Clemsonnal kapcsolatos felfokozott várakozások első számú oka Deshaun Watson, aki freshmanként sokat bajlódott sérülésekkel, de amikor pályán volt, játéka alapján a közeljövő egyik potenciális sztár irányítójának tűnt. Mindenesetre Dabo Swinney csapata sem mentes a kérdőjelektől, példának okáért távozott az együttestől az FBS egyik legjobb támadókoordinátorának tartott Chad Morris, de ugyancsak komoly érvágás lehet a dél-karolinai gárda számára, hogy Vic Beasley, Stephone Anthony, vagy épp Grady Jarrett személyében legjobb játékosait veszítette el a tavaly nagyszerűen teljesítő védelem. Amennyiben Watson egészséges marad, a támadóegységben aligha kell majd csalódniuk a Clemson híveinek; a kulcs az lehet, hogy a Brent Venables koordinálta védősor a kulcsemberek távozása után mennyire tudja majd megközelíteni tavalyi formáját. Ha sikerül megbirkózniuk ezzel a kihívással, akkor az FSU helyzetét is figyelembe véve az idei szezonban lehet talán az eddigi legjobb sansza a Tigersnek arra, hogy négy év elteltével visszavegye a Seminolestól a csoport első helyét.

Kellően erős maradt a Georgia Tech ahhoz, hogy megismételje tavalyi menetelését?

Ahogy azt már az utóbbi években megszokhattuk, a Coastalban igencsak kiegyenlítettek az erőviszonyok, tulajdonképpen a Virginia kivételével egyik csapat divíziógyőzelme sem jelentene igazán komoly meglepetést. Talán a tavalyi csoportelső Georgia Tech emelkedik ki valamelyest a mezőnyből: az egy évvel ezelőtt váratlanul jól szereplő Yellow Jackets skill posztokon több alapembert is elveszít, de változatlanul a támadógépezet legfontosabb alkotóeleme, az irányító Justin Thomas lesz a triple-option fő mozgatórugója, a támadófal nagy része érintetlen maradt, a védelem pedig gyakorlatilag csak javulhat tavalyhoz képest, miközben már az előző évi, meglehetősen visszafogott defense-teljesítménnyel is 11-3-as mérleget, ACC-döntős részvételt és Orange Bowl-győzelmet sikerült összehoznia Paul Johnson legénységének. A közelmúltban nem épp a konzisztens teljesítmény volt a GT fő ismérve, de a georgiaiak bíznak abban, hogy a távozó futókat és elkapókat sikerül megfelelően pótolni, és ezáltal egy hasonlóan erős gárdával megismételhető a tavalyi sikersztori. Könnyű dolguk mindenesetre nem lesz, elvégre az Atlantic-ből mindkét nagyágyúval, a Florida State-tel és a Clemsonnal is játszaniuk kell az alapszakaszban, valamint két komoly non-konf párharc is vár a csapatra, egyrészt a szokásos Georgia elleni állami rangadó, továbbá egy Notre Dame elleni idegenbeli fellépés.

Visszatalál-e a sikerek útjára a Virginia Tech és/vagy a Miami?

A Virginia Tech 1992 óta egyszer sem maradt le az utószezonról, és az előző 22 idény mindegyikét pozitív mérleggel zárta Frank Beamer együttese. Szenzációs sorozatok, mindazonáltal a Hokies legutóbbi két szezonja összességében egyaránt csalódást keltően alakult. A védelmen aligha múlik majd, hogy sikerül-e számottevő fejlődést produkálni, a Bud Foster koordinálta csapatrész könnyen a liga legjobb védősora is lehet; ennél nagyobb talány, hogy a tavaly kiábrándítóan teljesítő támadószekció képes lesz-e feljavulni. A plusz egy év rutin sokat érhet, de kérdés, hogy alapjában véve a játékosállomány minősége, illetve a sokak által megkérdőjelezett Scot Loeffler támadókoordinátor kvalitásai elegendőek-e ahhoz, hogy a VT odaérjen a Coastal divízió első helyére. A Miaminál rendszerint nagyon magasak az elvárások, de a csapat főedzőjeként ötödik évét kezdő Al Golden kezei alatt eddig még nem csillogott régi fényében a patinás múltú futballprogram, sőt egy biztató, 9-4-gyel záruló 2013-as menetelést követően tavaly negatív szezont futott a Canes. Golden alatt egyre forróbb a kispad, igazi make-or-break szezon lesz számára az idei, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan keret áll rendelkezésére, ami ahhoz kell, hogy sikerrel tudja venni ezt az akadályt. A true freshmanként remeklő Brad Kaaya révén irányító poszton stabil a helyzet, míg a tehetségét már újoncként is megcsillogtató Joseph Yearby-ből nagyszerű running back lehet, de a támadóegység számos kulcsjátékosától volt kénytelen megválni (elég csak Duke Johnson, Phillip Dorsett, Clive Walford, vagy Ereck Flowers nevét említeni), és a védősor sem tűnik túl acélosnak, így a papírforma nem azt vetíti előre, hogy a mostani lesz az a szezon, amikor a Miaminak végre sikerül kitörnie a középszerűségből.

Mely középcsapatok érhetnek el a bowl-szereplés kiharcolásán túl is komolyabb sikereket?

Népszerű sleeper jelölt a North Carolina State, miután Dave Doeren főedző 3-9-es nyitás után regnálása második évében 8-5-ös mérleghez segítette a Wolfpacket, és egy hasonló menetelés ezúttal is reális célkitűzés lehet a Jacoby Brissett fémjelezte társaság számára, ugyanakkor az Atlantic két gigászának árnyékában ennél merészebb terveik nem igazán lehetnek. A Louisville korrekt debütáló szezont tudhat maga mögött az ACC-ben, de könnyen megeshet, hogy ebben az idényben még nehezebb dolga lesz a Bobby Petrino irányította Cardinalsnak, miután a gárda QB-helyzete továbbra sem tűnik megoldottnak, a támadóknál skill posztokon és a falban is számos kulcsembert kell pótolni, és a védelemben is csak négy visszatérő kezdővel számolhat Todd Grantham koordinátor. A kiegyenlítettebb mezőny révén, valamint igazi powerhouse hiányában jóval kedvezőbbek a feltételek a Coastal középcsapatai (mely kategóriába a már taglalt Virginia Tech és Miami is besorolható) számára ahhoz, hogy valamelyik, kevésbé hype-olt gárda igazán komoly áttörést érjen el. Amennyiben az immár Pat Narduzzi irányította Pittsburgh a kiváló védelmi stratéga érkezésének köszönhetően számottevően fel tud javulni defense oldalon, illetve a QB Chad Voytik a tavalyi szezon második felében mutatott formáját hozza, akkor a James Conner – Tyler Boyd All-American duóval kiegészülve akár a divízió első helyét is célba veheti a Panthers. Ha a North Carolina új védőkoordinátora, az Auburnnel főedzőként nemzeti bajnoki címet nyerő Gene Chizik a várakozásoknak megfelelő fejlődést tudja kieszközölni a tavaly (is) katasztrofálisan teljesítő védősornál, akkor a Tar Heels számára sem lehetetlen feladat ACC-döntőbe jutni ebből a csoportból. A Duke-nál talán túl sok a kérdőjel támadó oldalon ahhoz, hogy meg tudják ismételni a 2013-as diadalmenetet, ugyanakkor David Cutcliffe csapatának utóbbi években elért eredményei alapján a Blue Devilst sem lehet előre leírni.

10 játékos, akire érdemes kiemelt figyelmet fordítani:

Brad Kaaya, QB (Miami)
Deshaun Watson, QB (Clemson)
Justin Thomas, QB (Georgia Tech)
Dalvin Cook, RB (Florida State)
James Conner, RB (Pittsburgh)
Mike Williams, WR (Clemson)
Tyler Boyd, WR (Pittsburgh)
Dadi Nicholas, DE (Virginia Tech)
Kendall Fuller, CB (Virginia Tech)
Jalen Ramsey, DB (Florida State)

5 főcsoport-meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Miami @ Florida State – október 10.
Georgia Tech @ Clemson – október 10.
Florida State @ Georgia Tech – október 24.
Florida State @ Clemson – november 7.
North Carolina @ North Carolina State – november 28.

5 non-konf meccs, amit nem érdemes kihagyni:
Georgia Tech @ Notre Dame – szeptember 19.
Notre Dame @ Clemson – október 3.
Clemson @ South Carolina – november 28.
Florida State @ Florida – november 28.
Georgia @ Georgia Tech – november 28.

Vass Ádám (vassadi)