Nevada Wolf Pack [NEV]
- Alapítás
- 1896
- Konferencia
- MWC
- Divízió
- - Mountain West Conference
- Város
- Reno (Nevada)
- Stadion
- Mackay Stadium (26,000)
- Weboldal
- http://nevadawolfpack.com
A világ "legnagyobb kisvárosaként" aposztrofált Reno, a Sierra Nevada hegység lábánál levő sivatagi területen fekszik. Nevada leghíresebb városához, Las Vegashoz hasonlóan rengeteg kaszinó működik a településen. Reno népszerű a popkultúrában is, rengeteg filmet forgattak itt (pl. Austin Powers 3, Ocean’s 11), illetve több zenész dalában kapott szerepet (Johnny Cash, Bruce Springsteen és Tom Waits több számában). Az 1874-ben még Elko-ban alapított University of Nevada része volt a land-grant programnak, tehát az állam garantálta az épületek felhúzásához szükséges területet. 1885-ben költöztették át az iskolát Reno-ba, 1957-ben Las Vegas-ban is létrejött egy kampusz, mely aztán 1965-ben vált ki UNLV néven, míg renoiak Nevadaként (UNR) futottak tovább. Az egyetemen található kutatóközpontoknak köszönhetően főképp a szeizmológia (földrengéstan) területén végeznek előrehaladott kutatásokat. Az atlétikai szakosztályok eredetileg a Sagebrushers, azaz a zsályacserjézők/zsályatiprók (!) nevet viselték, 1921-ben Leslie Bruce ötletéből kiindulva váltottak Wolf Pack-re.
Történelem
Az 1896 óta fennálló futballrészleg első jelentős eredménye 1923-ból származik. Akkor ugyanis a Californiával mérkőztek meg, akik épp 50 mérkőzéses győzelmi szériában voltak, négy egymást követő csoportgyőzelmet és két Rose Bowl szereplést tudhattak maguk mögött. A hihetetlenül domináns "Wonder Team"-et az alsóbb osztályú, sokkal kisebb csapat 0-0-ás eredményen tartotta, ez máig a college football történetének egyik legnagyobb meglepetése. Külön pikantériája a döntetlennek, hogy a Nevada első két edzője, Frank Taylor és F.F. Ellis is Berkeley-ből érkezett még a 19. század végén. Ray Courtright irányításával 1919-ben a Cal újoncaitól is vereséget szenvedtek, 1920-ban 79-7-re alázták őket a kaliforniaiak, 1923-ban viszont szinte sokkolták az USA nyugati részét. A második világháborús állapot konszolidálódásáig ellenben semmi nem sikerült, Jim Aiken 1945-ben és '46-ban hozott össze pozitív mérlegeket, utóda, Joe Sheeketski pedig két Bowlra (a Salad Bowl '47-ben és a Harbor Bowl '48-ban) is eljuttatta a farkashordát. 1950 októberében QB Pat Brady a Loyola ellen 99 yardosat puntolt, ami megdönthetetlen rekord. 1951-ben a vezetőség mégis a felfüggesztette a focisták támogatását (talán az 1-9-es mutató vagy a nevadai atomkísérletek hatására), egy évre rá ott folytatták, ahol befejezték. 1969-től megint Cal végzőssel próbálkoztak HC-ként, ám Jerry Scattini-t '76-ban lecserélték Chris Ault-ra. Ezt valószínűleg nem sokan bánták meg Reno-ban, mivel Ault – két megszakítással - 2012-ig volt a csapat főedzője, sikert sikerre halmozva.
1978-ban a Division I-AA megalapításával egy időben csatlakoztak a két osztályra bomlott NCAA második vonalához. Az első két szezonban részt vettek a rájátszásban, ami akkor még csak négy fős mezőnyt vonultatott fel. Legközelebb 1983-ban voltak részesei a playoffnak, ebben az évben, majd '85-ben és '86-ban is az elődöntőig, 1990-ben a döntőig jutottak. A 14 évet felölelő Division I-AA-s korszak során háromszor (’78, ’86, ’91) fejezték be veretlenül az alapszakaszt, négy Big Sky-konferenciagyőzelmet (’83, ’86, ’90, ’91) gyűjtöttek be, 122-47-1-es (.720) összesített mérleggel. A Wolf Pack-hez fűződik a comeback csúcs, 1991-ben Chris Vargas csereirányító vezérletével 35 pontos félidei hátrányból álltak fel és verték meg a Weber State-t 55-49-re. 1992-ben mentek fel az első osztályba, a Big Westbe (ezt a csoportot hamarosan sokan elhagyták, 2000-ben futball szempontjából meg is szűnt), amit rögtön első évükben megnyertek. Az akkorra már „The Comeback Kid” becenevű Vargas ismét a padról fordította meg a szezon utolsó találkozóját (48-47, vs. Utah State). Ault a győzelmi mámorban, a Las Vegas Bowlt követően (35-34-es bukás a Bowling Greentől) úgy döntött, hogy inkább atlétikai igazgatói feladataira koncentrál, és átadta a stafétát Jeff Hortonnak. Azonban Hortont 1993 végén kis híján meglincselték, mert a főellenség UNLV-hez távozott, így Ault kénytelen-kelletlen visszatért. Nem is akárhogyan, 9-2-vel 1994-ben, de az 1995-ös 9-3 és az újabb Las Vegas Bowl-zakó elvette kedvét, és Jeff Tisdel örökölte a posztját. A lassú hanyatlást először 1999-ben elégelte meg az AD Ault, és a WAC-nak Chris Tormey-val vágtak neki, mire 2004-ben realizálta, hogy nélküle megrekedt a Wolf Pack szekere, és újra kinevezte magát HC-nak. Érdekes módon már college Hall of Famerként ült nyeregbe, 2002-es beiktatása révén. Az amúgy is támadóguruként elhíresült edző 2005-től installálta a Pistol Offense-t, mely országszerte komoly népszerűségre tett szert a szakma és a szurkolók körében egyaránt. A bowlszereplés általánossá vált, és 2010-ben az irányító Colin Kaepernick végzős idényére beérett a közös munka gyümölcse. Az ún. "Blue Friday" klasszikuson a BCS. 4. helyezettjét, a Boise State-t ütötték el az esetleges nagydöntőtől, a Nevada legnagyszerűbb diadalát aratva és a Kraft Fight Hunger Bowllal együtt (21-13, vs. Boston College) 13-1-el zárva. 12 év WAC-tagság után a Fresno State-tel és a Hawaii-al karöltve kiléptek a konferenciából és 2012-től a Mountain Westben viaskodtak tovább. Az első MWC-s idény végén Ault nyugdíjba vonult, örökébe a Texas A&M speciális csapategységének edzője, Brian Polian lépett.
A Nevada stadionja az 1405 méterrel a tengerszint felett található Mackay Stadium. 1966-ban építették, 7500-as befogadóképességgel és természetes fűvel. Azóta többször átépítették, jelenleg 30 ezres nézőtérrel és az amerikai futballban nem ritka, Field Turf műfűvel rendelkezik. A UNR korábbi diákjai között megtalálhatunk sok nevadai kormányzót, illetve szenátort, de sport területén is jeleskedtek, hiszen ide járt a korábbi baseballjátékos, jelenlegi ESPN kommentátor, Chris Singleton, Marion Motley NFL Hall of Famer, Trevor Insley, aki bár profi karriert nem tud felmutatni, több elkapói rekordot tart ma is az NCAA-ben (pl. legtöbb 200 yardos meccs, legtöbb elkapott yard egy szezonban), Mills Lane, néhai boxbíró. Lane arról is ismeretes, hogy a "The Bite Fight"-ként ismert, Holyfield-Tyson „fülharapós” összecsapást vezette. A Wolf Pack-nek két főbb riválisa van. Az ősi ellenség a UNLV, illetve a Boise State, akikkel az utóbbi időben jelentősebbé vált a küzdelem a Rebels sikertelensége okán.
Fremont Cannon
A fremonti ágyú a Battle of Nevada fantázianevű párharc vándortrófeája, melynek különlegessége, hogy a legsúlyosabb trófea az összes egyetemi rivalizálás által elnyerhető serleg/díj közül. 1969 óta rendezik meg a meccset, eddig 23 Nevada és 15 UNLV siker a mérleg. A győztes minden évben magával viheti az 545 fontot nyomó ágyút, amit egy évre a saját színeire festhet (tengerészkék vagy skarlátvörös). Korábban touchdown vagy mezőnygól után el is sütötte a hazai csapat. A két legnagyobb Nevada állambeli iskola hallgatói nem igazán kedvelik egymást. A Wolf Pack fanok szerint például a UNLV-nél az oktatás színvonala csak egy technikum szintjét üti meg, míg a vegasiak a UNR borzasztó túlértékeltségét hangsúlyozzák előszeretettel. A Sam Boyd Stadium és a Mackay Stadium azon nagyon kevés arénák közé tartozik, ahol árulnak alkoholt, emiatt rengeteg verekedés tört ki a derbiken. 1995-ben már a meccs előtt elindult a bunyó, sőt az 55-32-es Nevada győzelmet követően Quincy Sanders, a Rebels játékosa dobta fejbe a nevadai főedzőt, Chris Ault-ot a sisakjával. 2003-ban idő előtt levonult a pályáról a Rebels, miután az egyik Wolfpack fan söröskorsóval dobta meg John Robinson edzőt. A botrány elmaradt, a UNLV megbosszulta a sérelmeit és megfordította a találkozót.