Óda a college footballhoz
Miért is imádom a college football bolond, irracionális, elképesztő, gyönyörű világát.
** Szeptember 2-án hivatalosan is bejelentették, hogy 4-ről 12 csapatosra bővül az első osztály rájátszása (2024, ‘25 vagy ‘26-tól) - részletek az NCAA csevegőben **
- augusztus 27-én az írországi Dublinban elstartolt az amerikai egyetemi futballbajnokság 153. szezonja, amihez beharangozó gyanánt most nem száraz tényekkel és esélylatolgatásokkal, hanem az ESPN szakíró, Bill Connelly Study Hall című könyvéből fordított gondolatokkal igyekszem kedvet csinálni. Ha a legjobb játékosok érdekelnek az idei évből, pörgesd csak végig EZT a listát. Akinek 100 másodperce van csupán, hát tessék:
A nebraskai Lincolnban 85000 ember felfoghatatlan mértékű hangzavart csap nézve ahogy egy hatalmas videókijelzőn 100 fiatal átsétál egy öltözőfolyosón. A dél-karolinai Columbia-ban idős déli férfiak üvöltenek és törölközőket lóbálnak egy közel 25 éves dal lüktető ritmusaira, a finn trance dj Darude-tól. A virginiai Blacksburgben mérnökhallgatók hasonlóan zajosan követik le a Los Angeles-i Metallica klasszikus rockszámának első taktusait.
A wisconsini Madisonban 45 percnyi játék után a hazai közönség fel-alá ugrál zavaró szinkronban a kamu-ír rap együttes, a House of Pain egyik három évtizedes számára. Mindez akkora buli, hogy gyakran az idegenbeli csapat tagjai is becsatlakoznak.
Az 53 ezer lakossal bíró alabamai Auburnben 87 ezren jelennek meg, hogy egy sast nézzenek repkedni a stadion körül. Egy nyugdíjazott sas még mindig a kampuszon lófrál (a program beceneve amúgy a Tigrisek).
A floridai Tallahassee-ban egy diák azért kap ösztöndíjat, hogy szeminol törzsfőnöknek öltözzön be, bevágtasson a Doak Campbell stadionba Renegade nevű lován és egy égő dárdát szúrjon a gyepbe.
A Mississippi-beli Starkville-ben a hazai szurkolók szüntelenül rázzák a kolompjaikat, és egyedül az országban ők tehetik ezt meg. Ez óriási dolog. Az oklahomai Stillwaterben a Cowboy rezesbanda “az integető dalt” játssza a vendéglátó pontszerzései követően. A fanok természetesen nem tapsolnak, integetnek.
A dél-karolinai Clemsonban az otthoni gárda tagjai megpaskolnak egy követ és lefutnak egy domboldalon tapsvihar közepette. A texasi College Stationben büszke agrármérnökök éljeneznek együtt tejesembernek öltözött vezérdrukkerekkel, olyan énekeket ismételgetnek, amelyeket rajtuk kívül senki nem ért, míg csendben fejet hajtanak a stadion északi végében lévő skót juhász temető irányába.
A lousianai Shreveportban a helyi Louisiana State szurkolók jegyet váltanak az Independence Bowlra, egy barátságos kupamérkőzésre ahol a kedvenceik nem is játszanak, csak hogy kicsit együtt sütögethessenek. Az idahói Boise-ban a Utah State legyőzi a Toledo-t a Famous Idaho Potato Bowl keretében, a trófea tulajdonképp nem más, mint egy kristálytál teli krumpival. Ennek a nevetséges trófeának a megszerzése a program történetének egyik legnagyszerűbb tette.
Üdv a college football világában, ahol mindez értelmet nyer. A Nebraska “Tunnel Walk”-jától kezdve a South Carolina “Sandstorm”-jén és a Virginia Tech “Enter Sandmen”-jén át a Wisconsin “Jump around”-jáig. Az Auburn-féle “War Eagle”-től Chief Osceoláig a Florida State-nél. A Mississippi State CLANGA CLANGA CLANGA kolompozásától az Oklahoma State néma integetéséig. Alkoholban úszó grillező LSU fanoktól az örömittas Utah State szurkolókig, akik azt ünneplik, hogy a főedző épp egy krumplikkal teli nagy tálat emel a feje felé.
A való világban te nem öltözhetsz be őslakos indiánnak és dobálhatsz égő dárdákat. A college footballban az oktatásodat is fizetik érte. A CFB a világ legnagyobb “bennfentesek klubja”, egy sport túl sok ostoba, félelmetesen szórakoztató hagyománnyal. Igen messze a járt utaktól. Az egész zavaros és abszurd. Nonszensz. Csodálatos. Mindig változó, ám sosem változik.
Arena4-es közvetítések az első fordulóból:
2022. szeptember 3., 21:30
Georgia vs Oregon (tv)
Szeptember 6., 2:00
Clemson vs Georgia Tech (tv)