Pac-12 South beharangozó

Egy némileg új konferencia, teljesen új divíziójaként követhetjük nyomon 2011-ben a Pac-12 déli csoportját. Mint a név is mutatja, a földrajzi alapokra fektetett csoportleosztás szerint itt fog versenyezni a két nagy arizonai és a két vezető los angeles-i egyetem, a Big XII konferenciából átköltöző Colorado, valamint a végre valahára kiemelt csoporttagsággal büszkélkedő, korábbi óriásölő Utah.

Lássuk, mit is érdemes tudni ezen szextett tagjairól.

Colorado Buffaloes

Ez történt tavaly: Véget ért a Hawkins-éra. Ígéretesen indult a szezon Boulderben, a nagy rivális Colorado State, a többre tartott Georgia, és a később nagy dolgokat véghez vivő Hawai’i is alulmaradt ellenük az első négy meccsen, igaz a California ellen 7-52 a konf váltást figyelembe véve még elkeserítőbb, mint akkor frissen volt. A csoportmeccseken aztán sorban jött 5 vereség, még a ritka gyenge szezont futó Kansas is 52 pontot rámolt be. Dan Hawkins mestert ezzel a lendülettel meg is szabadították állásától, és a megbízott edző, Brian Cabral vezetésével sikerült is 5-6-ra javítani a mérleget. A Bowl részvétel reményével indultak el Nebraska felé, ahonnan lógó orral és negatív mérleggel tértek haza. A hosszú távú sikertelenség miatt az egyetem vezetői úgy döntöttek, hogy ezentúl dél helyett nyugat felé utaznak, és elfogadták a Pac-10 konferencia hívó szavát. Meglepő lenne, ha ettől gyors javulás állna be a programban, hiszen 2000 óta a Pac-12 jelenlegi csapatai ellen 3 győzelem és 8 vereség a Buffaloes mérlege.

Az új mester… Jon Embree az iskola növendéke, annak idején tight endként segítette a csapatot, sőt a Los Angeles Rams le is draftolta 1987-ben, a 6. körben. Edzői karrierjét is a CU-nál kezdte, majd megfordult a UCLA-nél, és az NFL-ben is. Decemberben a Redskins TE edzői munkáját hagyta ott az alma mater kedvéért, ami azt jelenti, hogy semmilyen tapasztalata sincs eddig nem hogy főedzői, de koordinátori tisztségben sem. A nagy csalódásokat megélő szurkolótábor szerint Hawkins után bárki előrelépésnek számít, de lássuk be, még a Colorado-nál kisebb büdzsével dolgozó csapatok is le tudtak csapni nagyobb nevű edzőkre. A helyismeret persze egyetemi szinten hasonlóan fontos, mint a resumé, kérdés, hogy itt mennyit ér majd.

A támadók áttérnek a profi stílusra, az állandó 3 elkapó helyett újra lesz fullback a pályán, az irányító meg a center mögül indul a folyamatos shotgunolás helyett.
Cody Hawkins félprofinak állt, és az ausztriai világbajnokságon is megcsodálhattuk, hogy ezen a szinten milyen jónak is számít ő. Azért az sok mindent elmond valaki profi potenciáljáról, ha az NCAA-ből Svédországba szerződik. Tyler Hansen örökölte tehát a quarterback feladatkört, aki már tavaly is mutatott bíztató dolgokat, de az egy másik szisztéma volt, Hansent pedig nem azért toborozták anno, hogy profi sémában vegye át a snapet és olvassa a védelmi felállásokat, de volt rá egy jó fél évük, hogy kiképezzék az új kalandra.
A legfájóbb távozó természetesen Nate Solder, a New England első körös idei választottja. Nincs is egyértelmű megoldás az LT posztra, mert bár David Bakhtiari már újoncként berobbant, nem biztos, hogy meg kéne bolygatni őt az RT helyén. A fal közepe megoldott, Mike Iltis és Ethan Adkins is végzős, sőt, van egy all-American válogatottságra pályázó RG, Ryan Miller. Az élvonal egyik legjobb falembere tehát ismét Boulderben van, simán elképzelhető, hogy 2012-ben is adnak az NFL-nek egy első körös játékost.
A pontok és a yardok elsőszámú szerzője Rodney Stewart a hírek szerint megtartotta 168 centiméteres magasságát (5’6”), de ez már tavaly sem gátolta meg semmiben, 1318 yard és 10 touchdown fűződött a nevéhez. Elég gyakran (290-szer) nyomták a kezébe a labdát, egy kistermetű futót pedig veszélyes dolog túlterhelni, ezért akár az újonc Cordary Allen is gyorsan bekerülhet a rotációba. Az pedig biztos, hogy ha Stewart kiesik vagy formán kívül játszik, akkor a Buffs győzelmi esélyei is minimálisra redukálódnak.
Nem csak Solder, hanem Scotty McKnight is gazdára lelt az NFL drafton. Mark Sanchez gyermekkori (és jelenlegi) játszópajtása az iskolatörténet legjobb elkapójává érett, pedig ösztöndíj nélkül kezdte el az egyetemi futballt. Örökébe léphet Paul Richardson, aki az újoncként szerzett yardok tekintetében már egyszer felülmúlta McKnight rekordját. A helyiek reményei szerint minden egyebet is felül fog múlni. A már említett, több elkapós felállások hozadéka, hogy Toney Clemons is jelentős rutint szerzett meg, így elvileg a kezdőcsapatban nem kéne gondnak lennie elkapó terén (főleg, hogy egy TE specialista a főedző), de a kiegészítő emberek tekintetében még akadnak kérdőjelek.

A tavalyi védelemből Jimmy Smith és Jalil Brown is már NFL játékosnak mondhatja magát, de itt az iskolapélda rá, hogy hiába van 2 elit cornerbacked, ha a többiek képtelen levédeni a passzt, akkor ők sem érnek sokat. Tavaly csak 10 csapat volt az élvonalban, akinek gyengébb volt a passz elleni védelme. Parker Orms egészségi állapota kulcskérdés. A Georgiát is megjáró tavalyi nickel már szeptemberben kiesett térdműtét miatt, most viszont messze ő a legtöbbre tartott játékos a hátsó szekcióban. Az se lenne meglepő, ha a futóként is próbálkozó Arthur Jaffe lenne a társa, ő legalább már végzős, így van némi rutinja.
A FS, Ray Polk is egykori futó, de neki már a labda ezen oldalán is van tapasztalata, Anthony Perkins SS pedig olyannyira „strong”, hogy meghúzódott ACL szalaggal is végigjátszotta a Mizzou elleni meccset, szóval középen valamivel jobb a helyzet, főleg ha a tehetséges Terrel Smith is beérik.
A linebacker sor szintén lyukas, az erős oldalon szereplő Jon Major még sérülésből felépülve is nyugodtan számolhat úgy, hogy 100 szereléses szezon vár rá, mert társai közül még senki sem bizonyított.
A védőfal ásza lehetne Conrad Obi (DT), de folyamatosan alulteljesít. A belső egység így is megbízható, főleg mivel Nick Kasa sokoldalúsága is segíti azt. Will Pericak tavaly már kopogtatott a konferencia válogatott ajtaján, most egy teljesen új közegben teheti meg ugyanezt. A szélről nagyon fog hiányozni Forrest West, aki a North Carolina State-re iratkozott át, de az alulméretezett sack vezér, Josh Hartigan maradt. Chidera Uzo-Diribével kiegészülve a fal a védelem legnagyobb erőssége, ez egyértelmű.

Mire számítsak? Idő kell, hogy ez a Buffaloes komoly tényezővé váljon a Pac-12-ben, elvégre a Big XII-ben sem számított annak. A Warriors-szal lekötött meccsnek köszönhetően idén 13-szor láthatják kedvenceiket a szurkolók, van tehát egy extra találkozó a Bowl limit elérésére, a gyenge secondary azonban nem sok jót ígér egy olyan konferenciában ahol Luck, Foles, Barkley vagy Darron Thomas dobál.

UCLA Bruins

Ez történt tavaly: Megpróbáltak taktikai és személyi újításokkal visszatérni a Pac-10 élmezőnyébe, de hiába verték meg simán a Houstont vagy a Texas-t, és hiába kezdték 3-2-es mérleggel az idényt, mindössze egy további győzelmet sikerült kiharcolni a csoportmeccsek során. A program erősen stagnál Rick Neuheisel keze alatt, a konferencia alsó házában, az országos televízióban is közvetített, Oregon elleni 13-60-as végeredménnyel záruló találkozó pedig rámutatott, hogy milyen messze is vannak az élcsapatok a Bruins-tól. A legtöbb segédedzői posztra érkezett 2011-ben vérfrissítés, de nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy egy újabb hasonló idényt követően meglepő lenne, ha Neuheisel megtarthatná a munkáját.

Rohamos javulást kell bemutatnia támadásban Kevin Prince-nek, aki a helyére beugró Richard Brehauttal kombinálva, a leggyengébb quarterback teljesítményt mutatta fel a tavalyi évben, a Pac-10-ben. A redshirted újonc Brett Hundley elméletben alkalmasabb a pistol offense vezérének szerepkörébe, de egyelőre a rutinosabb Prince élvezi a bizalmat.
A futással nem lehet gond, Johnathan Franklin tavaly 1127 yardot tett meg labdával a kezében, és elsőszámú váltótársa, Derrick Coleman is még egy évig rendelkezésre áll.
Nincs szerencséje a bocsoknak Jeff Bacával. A vak oldali tackle tavaly a tanulmányi gondjai miatt maradt távol a pályától, tavasszal pedig eltört a bokája. Már az is meglepően gyors lenne, ha a szezon második felére visszatérne. A vezérszerepkör így a Coloradót otthagyó centerre, Kai Maiavára hárul, illetve a 6. évére készülő Sean Sheller sokoldalúsága is segíthet. Mike Harris (RT) három év rutinnal a háta mögött ugyancsak biztos pont.
Az elkapóktól több kell, mint tavaly – mindent nem lehet a gyenge QB teljesítményre fogni. Nelson Rosario és Taylor Embree kapják majd a legtöbb szerepet várhatóan, de van a keretben elkapó a Notre Dame (Shaquille Evans) és a Colorado (Josh Smith) egyetemét otthagyók közül is.

A védőfal közepén Cassius Marsh mellett bő rotáció várható a sok, még nem bizonyított fiatal között, a szélen viszont Datone Jones 2009 utáni visszatérésével 3 kezdőpotenciállal bíró játékost is be lehet vetni. Owamagbe Odighizuwa nagyszerű pass rusher, és Damien Holmes is szép számmal állított meg akciót már.
A bajok inkább a hátsó hetesben keresendők, ahonnan csak két távozó van, de Akeem Ayers és Rahim Moore a UCLA kétségkívül legnagyobb sztárjai voltak. Patrick Larrimore (MLB) sérülése lehetőséget adott, hogy Jordan Zumwalt 4 meccsen is komoly szerepet kapjon, így alighanem ő örökli Ayers helyét az erős oldalon. A nagy játékokat Sean Wesgate-től érdemes várni, hiszen negatív yardos szerelésben (11) és sack tekintetében (4) is a csapat legjobbja volt.
A legtöbb szerelést (96) bemutató Tony Dye átkerül a másik safety posztra, helyet csinálva a tehetséges Dietrich Riley-nak. A CB depth első három helyén megnyugtató megoldásokat találunk, Aaron Hester volt tavaly a legjobb labdaszerző, 3 interceptiont sikerült lehúznia.

Mire számítsak? Idén is megmérkőznek a Houston-Texas párossal, ami sokkal keményebb menet lesz, mint tavaly, hiszen Case Keenum visszatért, Austinban pedig kitörne a forradalom egy tavalyihoz hasonló év után, szóval már a 6-6-os mérleg elérése is elég nehéznek tűnik. Nagyban nem változott a keret tavalyhoz képest, ami a Bruins esetében inkább negatívumnak számít. A Pac-12 South utolsó helyének elkerüléséért lehetnek leginkább harcban.

Arizona Wildcats

Ez történt tavaly: Mikor már a szurkolók a Rose Bowl túrát tervezgették, jött egy jókora pofon a Stanfordtól és a 7-1-es mérleget követően, az Alamo Bowlt is beszámítva 5 vereség zárta le a szezont. Nem voltak ezek nagy betlik, az Oregon vagy az Oklahoma State nem épp a kedves edzőpartner kategóriába tartozik, de akkor is szörnyű lezárása volt a szezonnak. Főleg a védelem mondott csődöt, pedig ősszel még remek formát mutatott a Brooks Reed – Ricky Elmore duóra alapozó tizenegy. Négy ellenfelüket is 10 pont alatt tartották, legyőzték az Iowát, egy harmincassal lépték le a Washingtont, és minden szépnek tűnt, egészen a szezon feléig. A szezonzárón úgy sikerült kikapni az Arizona State-től 1 ponttal, hogy a 2. félidőben 2 extrapontot is elügyetlenkedett a Wildcats!
Az Oklahoma State ellen azonban feljavult a védelem, sikerült kikapcsolni az ellenfél erősségeit, de jött 4 labdaeladás és a sima vereség. Erre mondják a kintiek, hogy unclutch.

A sztárokká érő támadók közül Nick Foles irányít továbbra is, akire érdemes figyelni, mert leendő NFL franchise QB-nak tartják sokan. Tavaly 2 meccset ki kellett hagynia, de így is összejött neki 3191 yard és 20 touchdown. Az ominózus két találkozón Matt Scott ugrott be, és vezette győzelemre övéit. Depth is van tehát, ez igazán ritkának számít QB poszton a liga élcsapatai között.
Keola Antolin teljes értékű futóvá válik, hiszen Nic Grigsby távozott, így már nyugodtan tűzheti ki az 1000 yardot célul a tavaly 668-ig jutó running back.
Nagy kérdés, hogy Juron Criner vajon játékra alkalmas állapotba kerül-e bármikor a szezonban. Júniusban látott napvilágot a hír, hogy pályán kívüli sérülés (betegség) miatt kérdéses a további szereplése, márpedig nélküle ez a ’Zona messze nem olyan veszélyes. Ha tavalyi formájában tudna segíteni csapatán, all-American várományosként figyelhetnénk a játékát, de most úgy tűnik, ez a kevésbé valószínű verzió.
Sokat jelenthet Dan Buckner jelenléte, aki 2009-ben 45 elkapással segítette a Texas csapatát. Ő lehet az, aki beugrik Criner helyére, és akkor a tavalyi WR sorrend sem borulna fel. David Douglas, David Roberts és Terrance Miller kaphatná a legtöbb játékidőt, és ez a felállás liga szinten is jónak számítana, Crinerrel pedig elitnek.
Persze mindez csak akkor valósulhat meg ha Foles élete hasonlóan zavartalan lesz, mint tavaly, márpedig erre most kicsi az esély, mert mind az 5 támadófal ember új lesz! Van munkája tehát Robert Anaének, az új OL edzőnek, aki már a BYU és a Texas Tech színeiben is megmutatta, hogy remek szakember. Most mindkét OT helyre egy 6’8 magas redshirted újonc kerül, ez önmagában veszélyes, de a belső posztokon is csak minimális rutin húzódik. A 2011-es idény egyik sarkalatos pontja lesz Tucsonban a fal sorsa.

A másik pedig, hogy mire megy egy olyan védelem, amelyből öten lediplomáztak, hárman pedig térdszalag-szakadást szenvedtek az edzésen! Adam Hall (FS), Jake Fischer (LB) és Willie Mobley (DT) is joggal várta a nagy áttörést 2011-től, de ez egy évet minimum tolódik.
Mobley speciel nem volt kezdő, mert azok Justin Washington és Sione Tuihalamaka voltak, és nem is nyújtottak rossz teljesítményt, de teljesen más lesz úgy játszani, hogy a fentebb említett pass rusher duó már nem segít nekik. Reed és Elmore távozásával 23 TFL és 17.5 sack vár pótlásra.
Mohamad Usman a Houston Cougars-t elhagyva jönne segíteni, illetve van két bevethető átképzett játékos; Dominique Austin (DT) és CJ Parish (LB) is új helyen kíván boldogulni.
A linebackereket tanulmányi okok is sújtják, így a JUCO transzfer, David Lopez gyors bemutatkozásra számíthat, szerencsére Derek Earls és a tackle gyáros (102) konferencia-válogatott Paul Vassallo rendelkezésre áll.
A secondary sztárjának Trevin Wade számít, corner párja pedig az a Robert Golden lehet, aki legutóbb SS-ként ügyködött, de eredetileg CB. Shaquille Richardson örülhet ezesetben kezdő pozíciónak, míg Hall pótlására az újonc Josh Robbins a legesélyesebb. Hallal egy jónak mondható nickel felállás is kinézett volna, teljes állásban viszont még kockázatos Robbins.

Mire számítsak? Nincs túl messze egymástól játékerőben a Pac-12 South 6 csapata, így akár az első hely is összejöhet, de ez mindenképp bravúrnak és nem elvárásnak számít. Össze kell állnia a falnak, helyettesíteni kell Crinert és a védelem sérültjeit. Álomszerű volna, ha minden gyorsan összeállna. A pozitív mérleg így is elvárható, de sokkal nehezebb év elé néz Stoops mester is, Foles is és a közönség is.

Arizona State Sun Devils

Ez történt tavaly: Hatalmasat lépett előre a támadósor. Pontszerzésben az élvonal 91. helyéről léptek fel a 27-re, és több mint 30 pontot szereztek átlagosan. Sokat számított ugyan az év eleji két FCS ellenfél kitömése, de ezzel együtt is impresszív ez a mutató. A védelem stabil volt, tőlük ezt el is várták. A 6-6-os mérleg nem ért Bowl lehetőséget, mivel csak 4 élvonalbeli csapatot vertek meg, de őszintén szólva nem is tavalyra volt kihegyezve ez a csapat. Mindössze 4 játékos állt tovább a tavalyi kezdők közül, így az idei évnek egy titkos meglepetéscsapatként fut neki a Sun Devils. Esélyeiket javítja, hogy az FBS 3. legrutinosabb koordinátor párosa Tempében dolgozik. Craig Bray és Noel Mazzone közösen már 69 idényt húztak le a szakmában, ennél többet csak az iowa-i illetve a Buckeyes duója tud magáénak. (Miközben a linebacker edző, Trent Bray még csak 29 éves, de már is az apja stábjának tagja).

A támadóknál ritka látványt nyújt Brock Osweiler, hiszen még a falembereknél is magasabb (6’8) irányító. Tavaly váltásban szerepelt Steven Threettel, de utóbbi állandó agyrázkódásai miatt inkább befejezi a futballt. Osweiler nem tudta tavaly állandósítani jó formáját, de ha a UCLA elleni meccséből indulunk ki (380 yard, 4 TD), látható, hogy nem reménytelen srác.
Célpontja lesz szép számmal, Mazzone sémája ezt meg is kívánja. A szalagszakadását rehabilitáló TJ Simpson sajna nem tér vissza őszre, míg Kyle Middlebrooks futóként edz, így Gerell Robinsonnak juthat a no1 WR poszt, Aaron Pflugrad és Mike Willie mellékszereplésével.
Middlebrooks áthelyezésére azért van szükség, mert a tavalyi futó duó egyik tagja, Deantre Lewis-t februárban meglőtték, és még nincs a toppon, Cameron Marshall pedig nem all-down back. Ha Lewis visszatér, és hozza a tavalyi formáját, korrekt lesz a felhozatal.
A támadófalban Gart Gerhart center az egyik legjobb játékos a Pac-12 falemberei között, országos figyelmet is érdemel. Evan Finkenberg újoncként bizonyította, hogy nagy jövő áll előtte LT-ként, és a többi poszton is több tehetséges jelölt közül választhat Mitch Erickson. Itt úgy tűnik nem a falon múlik majd a sikeresség.

A védelem egyértelműen Vontaze Burfict játszótere. Őt figyeli mindenki, a médiától kezdve az ellenfelek edzőin át a csapattársakig. Olyan figurája ő az NCAA futballnak, mint Patrick Willis az NFL-nek. A legjobb linebacker, és a legjobb védő díjért indul harcba ez év szeptemberében. Talán egy dologban kell még fejlődnie, ez pedig a büntetései csökkentése. Hiányozni fog mellőle a felkészülés utolsó szakaszában achilles ínhúzódás összeszedő Brandon Magee, aki a baseball pályára koncentrálhatja ezentúl az atletikusságát. Ez újabb pár extra szerelést jelenthet majd Burfictnek.
Szerencséjére a fal elég jól muzsikált előtte, és bár Lawrence Guy már a Green Bay játékosa, ott lesz a helyén Will Sutton, aki tavaly tanulmányi gondok miatt kényszerült oldalvonalon kívülre. Bo Moos kapja majd a legtöbb játékidőt a DT-k között, de az újonc Mo Latu korai beépülése sem lenne szenzáció.
A pass rusherek olyan szintre léphetnek, mint tavaly az állami rivális képviselt. Junior Jarrett (10.5 TFL, 4.5 sack) és Junior Onyeali (11.5 TFL, 6.5 sack) mögött még Davon Coleman is rendelkezésre áll, aki a JuCo ligából érkezve keresett játékosnak számított, és lett a Sun Devils tagja.
A secondary Omar Boldent lesz kénytelen nélkülözni legalább novemberig, de lehet tovább. A magasan legtöbbre tartott DB nélkül nagyot borul a rotáció, amelyben egyébként is sok a sérülékeny fiatal. Az Eddie Elder – Clint Floyd safety páros már biztatóbban hangzik, de összességében itt verhető az ASU.
Az se mindegy, hogy Thomas Weber lediplomázása után marad-e a rúgójáték a megszokott magas szinten, vagy nem tudnak felnőni az újoncok a feladathoz.

Mire számítsak? Nyitott a csoport, így befuthat az Arizona State a Pac-12 döntőjébe, de országos szintű fényezést azért még nem érdemelnek meg. Bárkit meg tudnak verni a csoportból, így a Bowl szereplés szinte garantált, mint ahogy a konferencia első felében való megragadás is, de még túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy a top25 standard résztvevőjeként tekintsünk rájuk.

USC Trojans

Ez történt tavaly: Színre lépett Lane Kiffin, és igyekezett tartani a lelket a játékosaiban, akiknek nem nagyon maradt motivációjuk az NCAA büntetései után. Akármennyi meccset nyerhettek volna, se Bowl, se bajnoki cím nem járt volna nekik. Végül 8-5-tel végeztek, vállalható vereségeket szenvedtek (kivéve a hódok elleni nagy zakó), bravúros győzelmük is volt (az Arizona otthonában), és egyáltalán nem tűntek szétesett csapatnak, pedig nem kis csapásként érte a programot a játékos-pénzelés miatti szankció halmaz. Új éra kezdődött tavaly, vagy ha úgy vesszük, lezárult egy régi, és idén indul minden újra. Kiffinék megfizették a Carroll-időszak sikerességének árát, és új alapokra és játékosokra helyezve a programot, 2011-ben ismét oda akarnak érni a Pac-12 csúcsára. A helyzet most sem könnyű, hiszen a toborzási lehetőségeik még mindig limitálva vannak (évi 30 helyett kb. 15 újonccal számolhatnak az edzők), és a sorsolásuk is keményebb a liga nagy részénél, hiszen az elmúlt 15 évben mindössze 13 alkalommal kötöttek le meccset nem-kiemelt konferencia csapatával, alsóbb osztályúval pedig még sohasem.

Matt Barkley vezeti majd harcba az offense-t természetesen. A harmadéves irányító nevét a Heisman figyelőkön is felfedezhetjük. A Trojans QB-k elárasztották az elmúlt években az NFL-t, így némi előzetes túlértékeltség is van benne, de összességében nem zárt rossz idényt Barkley tavaly (2791 yard, 26TD,12 INT), és gyaníthatóan az idei évben még jobb lesz, és elkerülik az olyan hullámvölgyek, mint amit tavaly ősz végén bemutatott.
Fő célpontja a másodéves Robert Woods lesz, aki special teamben is nagyot képes domborítani, és a Stanford elleni szemfelnyitó találkozójának (12 elkapás, 224 yard, 3 TD) is hála, a USC legeredményesebb elkapójaként zárta 2010-et. Végzős elkapó csak egy van a keretben, Brandon Carswell, aki rutinja miatt így kezdőcsapatba várható, a slot WR helyére viszont már nyitott a verseny, és rengetegen befuthatnak. A biztoskezű tight end, Rhett Ellison is komoly figyelmet kaphat.
A futójátékot nagyban befolyásolja majd, hogy a klasszis fullback, Stanley Havili utódja, a szintén polinéz gyökerekkel bíró Soma Vainuku felnő-e elődje szintjére. Marc Tyler nem bírt a nagy szájával, így Kiffin úgy döntött, hogy az első meccsre nem nevezi be a tavaly 913 yardot és 9 touchdownt futó powerbacket. A sebességet Dillon Baxter, vagy a tavasszal nagyot fejlődő Curtis McNeal jelentheti majd, de a húzóember továbbra is Tyler lesz.
A fal érdekes állapotban van, mert ugyan van egy leendő első körösnek vélt NFL játékosuk, Matt Kalil (LT), a Panthers centerének öccse, de összességében nézve nem erős ez az ötös. A center, Khaled Holmes vállműtétből tér vissza nem eredeti posztjára, a jobb szélen egy JuCo transzfer kezd majd (David Garness), az egyik guard a rangidősség okán Martin Coleman lehet, a másik pedig még képlékeny.

A védelem nem volt olyan acélos tavaly, mint Monte Kiffin hírneve, de az idő a rutinos mesternek dolgozik. A védőfal közepén remek depth jött össze, Christian Tupou tavaly kihagyta a teljes idényt, most viszont újra fitt, így nem lesz nagy munka utódot találni Jurrel Casey helyére. DaJohn Harris maradt, akárcsak Armond Armstead, sőt az újonc George Uko is sokra hivatott, így belső futás-védőkkel szépen el vannak látva a trójaiak.
A fél szélén Nick Perry is megszokott arc már, Devon Kennard viszont nem, hiszen MLB-ként próbálgatták tavaly, nem sok sikerrel, így visszatért korábban preferált posztjára.
A linebacker trió elég esetleges állapotban van. Az egykor sztárnak hitt, majd rotációs emberi szerepkörbe visszaszoruló Chris Galippótól most megint azt várják, hogy vezére legyen az egységnek középen, ha már a szélen egy komoly nevet sem tudnak felvonultatni.
A secondary sztárja TJ McDonald (89 szerelés, 3 pick), a free safety poszton, akit a profi megfigyelők is nyugodtan felírhatnak a noteszukba, Jawanza Starling viszont már messze nem volt olyan hatékony SS, mint társa. A kezdőcsapatba még Nickell Robey is kiérdemelte a helyét újoncként (4 interception), de magassága (alacsonysága) miatt nem minden csapat ellen lehet vele a szélen számolni. A CB depth-ről sokat elárul, hogy az a Tony Burnett is jó eséllyel küzd a kezdő 11-be kerülésre, akit a USC atlétikai versenyén nézett ki magának Kiffin stábja.

Mire számítsak? Sokkal több az olyan poszt, ahol erős a csapat, mint ahol gondok vagy inkább kérdőjelek vannak, így a Pac-12 első felébe várható a Trojans, ha összeáll a keret, akkor a kétszámjegyű győzelmi mutató sem irreális. Egyik csoportellenfél sem számít esélyesnek ellenük, ez mindenképp elmondható, szóval van ok bizakodni, de olyan szintű országos figyelemre, mint amit az utóbbi években kaptak, ez a keret nem szolgál rá.

Utah Utes

Ez történt tavaly: Mit számít? A Mountain West már a múlté, ezért sem mérvadók nagyban a tavalyi eredmények. A szezont 8-0-valkezdték, a kiemelt konferenciák csapatai közül a Pittsburgh-öt hosszabbításban verték, az Iowa State-nek pedig 68 pontot rámoltak be. Sokkoló volt aztán, hogy az átlagosan meccsenként csaknem 40 pontot jegyző támadósornak nem volt ellenszere a TCU védelmére, és csak az utolsó negyedben sikerült elkerülni a shutoutot. Az a 40 pontos vereség a Notre Dame ellen is ott maradt a fejekben, de a szezonzáró 2 csoportrangadót sikerült behúzni a San Diego State, majd a BYU ellen, így a MWC 2. helye, és az állam legjobb csapatának járó díj is a Utes kezébe került. A Las Vegas Bowlon aztán a Boise State rámutatott, hogy miért is nevezték őket bajnoki cím várományosnak, és simán nyertek 27-3-ra. A szezon után pedig a Utah megkezdte a felkészülést a szintlépést jelentő Pac-12 küzdelmekre. Az elmúlt 10 évben kiemelkedően jól szerepeltek a nagy konferenciák csapatai ellen, de sokkal másabb a csapat helyzete most, hogy évente nem 2-3, hanem legalább 9 ilyen gárda jön majd szembe.

Új támadó koordinátor érkezett, Norm Chow a UCLA-től kellett, hogy távozzon, és alma matere lett az új állomáshelye. Meg is változik a szisztéma, pro style bevezetésére kell számítani, ami Jordan Wynn eredményességét is megváltoztathatja. A már újoncként kezdőbe kerülő irányító 15 meccséből 11-et nyert meg két év alatt, de most vállműtétből lábadozva kell tanulnia az új rendszert.
Hogy kinek a kezébe adja majd a legtöbb labdát Wynn, az jó kérdés. Itt van John White, aki a JuCo ligában sztárnak számított, és sebességben a legjobbnak számít; vagy Harvey Langi, aki újonc és olyan egyetem helyett választotta a Utah-t, mint a Stanford, a USC vagy a BYU, esetleg szerepet kaphat Thretton Palamo is, aki már befutott rögbi játékosként váltott sportot! A nem mindennapi életpályát befutó játékos 19 évesen lehetett ott a rögbi világbajnokságon, amire korábban senki sem volt képes. Ettől persze még neki sincs garantált helye a rotációban, érdekes megnézni az első találkozón, hogy miként oszlanak el hármójuk között a labdacipelések.
A falból Caleb Schlauderaff távozott az NFL-be, a másik Guard, Tavita Stevens pedig behúzódott centernek, így elsősorban a két OG poszt lehet problémás. A fal szélén John Cullen jó éven van túl, Tony Bergstrom pedig a gárda sztárja lehet ezen ötösből.
Elkapásban Devonte Christopher viszi a prímet továbbra is, bár tavaly volt egy leolvadós időszaka. Ezt ki kell nőnie, mert rutinos társa nem nagyon van a WR corpban. Dres Anderson újoncként kaphat nagy bizalmat, akár csak a JuCo-ból érkező Anthony Denham, ha majd felépül a combhajlító sérüléséből 1-2 meccs után. Kendrick Moeai (TE) is jelentős fejlődést mutathat yardok és elkapsáok tekintetében 2011-ben.

A védelmet főként a secondary szintjén lesz érdekes figyelni, hiszen egy játékosuk se maradt a kezdőcsapatból. Ezzel együtt sem olyan rossz a helyzet, hisz nagy klasszis nem távozott, a front7 pedig továbbra is sokat segít a hátsó négyes munkájában.
A védőfal szélén ott vannak a Kruger testvérek, Dave és Joe, akik közül előbbi szignifikáns játékidőre számíthat, de még időbe telik mire megszokja a DT helyett a DE posztot. Addig is, Tevita Finau és Derrick Shelby maradnak főszerepben. Középen a JuCo vonalat erősíti Star Lotulelei, akitől sokat várnak, többek közt azért, mert már az előző iskolában is együtt játszott a tanulmányi gondokkal küzdő James Aionoval.
Linebackerből túlkínálat van, ugyanis az eddigi MLB, Chaz Walker (113 szerelés, 2 INT) mellé felépült JJ Williams, aki ugyancsak középen a legjobb, továbbra is jelen van Matt Martinez (91 szerelés) az egyik szélen, és a tavaly remeklő safety-t (67 tackle, 4 pick), Brian Blechent is feljebb tolják egy sorral, hogy a Pac-12 gyorsabb iramához alkalmazkodni tudjun a defense.
A DB sor tehát átalakulás alatt van, de az első három CB poszt elkelt már (Lacy, Black, Topps sorrendben), a safety-k között viszont sok múlik majd Greg Bird egészségi állapotán.

Mire számítsak? Jó helyzetbe kerültek első évükben, hiszen nincs kiemelkedő erősségű ellenfelük a csoportban, így akár egy nagy rohanással is kezdhetik Pac-12 karrierjüket. Ha az átállás nem lesz olyan zökkenőmentes, akkor még nagy betlik is közbejöhetnek év végére. Eddig országos szinten számított a Utes underdognak, most konferencia szinten fog. A szerep tehát nem sokat változik, lehet, hogy az eredményesség sem.

Herczeg Ádám (Höri)