Passzvédekezés I. - Emberfogás

Az emberfogást alapvetően nem kell túlmagyarázni: ez ugyanaz, mint amikor lemegy az ember a haverokkal 4 a 4-ben dobálgatni. Ahogy azt sejteni lehet, ez az igen egyszerű rendszer ("te őt fogod, én őt fogom") az NFL szintre eljutva igencsak komplexszé válik.

 Az emberfogás előnyei ugyanazok az NFL-ben, mint a grundon: a védők feladatai viszonylag egyszerűek, kevesebbet kell gondolkodni, és lehetővé teszi az atlétáknak, hogy atléták legyenek. A hátrányok is ugyanazok: könnyű olvasni, és a kövéreknek is fogniuk kell valakit. Nyilván az NFL-ben játszó kövér srácoknak nem kell túl sokszor embert fogni, de túl könnyen adják magukat a rossz párosítások: egy lassú linebackert Reggie Bush-ra állítani, vagy Randy Moss elé egy rookie nickelbacket rakni ordító mismatch.

 Hogy kerülik el a csapatok ezeket a hibákat? Sokféle taktikai eszköze van erre a védelmi koordinátoroknak. Lehet kettős emberfogást, vagy a safety-ket mélyen tarthatja egy ember-zóna hibrid felállásban. A modern NFL-ben szinte mindig blitz kíséri az emberfogást, mert ha túl sok ideje van a QB-nak, akkor szinte biztosan fog találni valakit aki megverte az emberét. Meg is lehet variálni a védők kiosztásait, elkerülve azt, hogy egy 122 kilós LB-nek kelljen egy 85 kilós RB-t egy az egyben fognia, miközben az egy mély seam route-ot fut.

Mintaillesztés

A sztenderd emberfogási rendszerben a cornerbackek fogják a wide receivereket, a strong safety a tight endet, az erős-oldali linebacker (innentől igazodva az általános zsargonhoz Samnek fogjuk nevezni) a fullbacket, végül a gyengeoldali linebacker (Will) a halfbacket veszi fel.

Vagy nem. Amíg a CB-k szinte kivétel nélkül receivereket fognak, sok edző inkább a pálya bizonyos helyeire osztja be a védőket. Egy példán keresztül rögtön érthetőbb lesz: lehetséges olyan, hogy Sam az erős oldali flat felé tartó első backet fogja, a Will LB pedig a gyengeoldali backre van beosztva. A strong safety az erős oldali alsó zónákból elsőként kilépő embert veszi fel. A középső LB (Mike) pedig egy középre érkező RB-t vesz fel. Fontos megjegyezni, hogy ez nem zónavédekezés, bár az előző mondatok ezt sugallhatják. Ebben a felállásban (ezt gyakran mintaillesztésnek hívják), a védők az elkapók által támadott zónák alapján játszanak emberfogást. A különbség az, hogy emberezésnél, ha egy elkapót felvett a védő, akkor azt már végig fogja követni, zónázás során pedig "elengedik" az embert, ha az elhagyja az őrzőtt zónát. Ez a rendszer az utóbbi időkben igen komoly szintre lett fejlesztve, Nick Saban, az Alabama edzője talán a legkomolyabb szakembere ennek a szisztémának. Saban pattern matching rendszeréről oldalakat lehetne írni, sajnos ezen cikk keretei erre most nem adnak lehetőséget.

Könnyen láthatóak az előnyök: nem biztos, hogy jó ötlet egy 2-TE-s felállásnál, hogy a gyors free safety egy lassú blokkoló TE-t vesz fel, ezalatt egy linebackernek kell a HB-t levédekeznie.

Pár csapat a formációkhoz illeszti az emberfogást a mintaillesztés helyett. Ez akkor hasznos, ha olyan csapat az ellenfél, amely szereti a legjobb elkapóját (gondoljunk a Chargersre és Antonio Gatesre) a pálya létező összes pontjára felállítani egy meccs során és ha ez nem lenne elég, még motionben mozgatják is. Őt hogy védekezzük le? Egy tipikus formációillesztési sémában Gates-et az a safety veszi fel, amelyiknek az oldalára feláll. Ha Gates motionben átmozog a túloldalra, akkor a másik veszi át. Az RB a Willé lehet, egészen addig, amíg ki nem mozgatják slot receivernek. Ha már a TE vonalát elhagyta, a Will leadja őt egy safety-nek, vagy egy nickelnek, ha éppen fent van az 5. DB.

Ez a fajta formációillesztés megakadályozza, hogy az offense a snap előtti motion segítségével totálisan szétzilálja a defense arculatát. Gondoljunk bele hogy egy offense egy 2-backes, 2 TE-s felállásban jön ki a huddle-ből, majd a tight endet és a halfot kimozgatja slot pozícióba. Ha ezeket a játékosokat LB-k fognák, a defense azon kapná magát, hogy van 2 LB-je a nyílt területen, míg a "boxot" a tackle-k között egy darab linebacker őrizné. A formációhoz igazodó rendszerben ezeket a játékosokat átvennék a safety-k.

Két játékosról kevés szó esett, ők a középső linebacker, és a free safety. Ők mit csinálnak, amíg mindenki más egy-az-egyben van egy elkapóval? Az attól függ.

Ember-1 Coverage

A coverage szót focis értelmében talán passzvédekezési sémának lehetne fordítani. Mivel nincs frappáns magyar megfelelő, ezért maradunk a coverage-nél.

Az Ember-1 (vagy "Ember free") coverage azt jelenti, hogy a free safety mély zónát játszik, általában a pálya középső harmadáért felelős nagyjából a LOS-tól számított 18-20 yardtól kezdve egészen az end zone-ig. Bármilyen receivert, aki egy seamet, postot, vagy mély keresztet fut, a free safety veszi fel, így lényegében double coverage-t hozva létre a kérdéses elkapón.

(rövid megjegyzés: a legtöbb csapat mára már nem igazán tesz különbséget a free és a strong safety között, tehát amikor a free safety feladatairól beszélünk, az ugyanúgy lehet a másiké is, persze ez a kérdéses rendszertől is függ.)

A középső linebacker feladata összetettebb. Először olvasnia kell a play-t, hogy valóban passz van-e; ha az offense egy delayt, vagy egy draw-t (ezek olyan futóplay-ek, amelyek először úgy néznek ki, mintha passz lenne - lényegében inverz play-action), akkor a Mike-nak pozícióban kell lennie, mert elsősorban neki lesz lehetősége megcsinálni a tackle-t. Viszont ha már biztos benne, hogy az irányító dobni fog, a Mike linebacker általában a pálya közepén lévő rövid zónát őrzi. Az edzők sokszor kihangsúlyozzák, hogy az MLB-nek nem csak az a feladata, hogy a keresztek levédekezésében segítsen, hanem az is, hogy rákényszerítse a QB-t, hogy a hosszú passzokat magasan kelljen megdobnia, így adva több időt a többi védőnek, hogy odaérjenek azokra.

A Mike blitzelhet is, de gyakrabban szokás a Willt, vagy a Samet küldeni, ilyenkor Mike egy flat route-ot futó emberen, vagy specifikusan egy running backen védekezik. Mivel a play-action igen komoly fegyver, Mike-nak gyakran double coverage-ben kell fognia a halfbacket. Képzeljük el, hogy egy fake off tackle futást csinál az offense. A Sam linebacker a futásra reagál; emiatt nem lesz megfelelő pozícióban hogy levédekezze az RB circle route-ját. Szerencsére Mike is Addai-ra lett állítva, így megvan az esély egy jó defense play-re.

Gyakran előfordul az ún. rush to cover alkalmazása, ez azt jelenti, hogy passzjáték esetén az a védő, akinek az embere nem fut route-ot, hanem marad protectionben, az erre reagálva nem zónázik, hanem blitzel.

Ember-2 Coverage

Ember-2-ben (avagy "man underben") a két safety megfelezi a mély zónát. A Sam felveszi a tight endet, a Will a halfot, Mike pedig a fullbacket (vagy mintaillesztést alkalmaznak). Mivel a profi halfbackek, és tight endek rendkívül gyorsak, az Ember-2 okozhat gondokat egy alap 7-emberes fronttal felálló védelemnek. Viszont nickel védelmekkel nagyon hatásos tud lenni, amikor az extra defensive back a tight endet, és a halfbacket védekezi le.

 Az Ember-2-t gyakran használják az NFL-ben. A snap pillanatában úgy néz ki, mintha Cover-2 lenne, és meg tudja zavarni a kezdőbb QB-kat. A mély receiverek gyakorlatilag azonnal double coverage-t kapnak. A Greatest Show on Turf érában a Rams ellen szinte minden csapat alap coverage-e ez volt. Az Ember-2 Isaac Bruce és Torry Holt ellen két védőt vetett be, és Marshall Faulkon egy nickel back védekezett, ami mindenképpen jobb megoldás volt, mint egy LB-t ráállítani. Egy nagy hátránya van az Ember-2-nek: nagyon kockázatos belőle blitzelni, mivel ekkor lesz olyan elkapó, akin nincs ember. Ezt pedig a profi QB-k, és támadó koordinátorok könyörtelenül ki tudják használni.

Ember-0 Coverage

Az NFL-ben nem sűrűn látni Ember-0-át (vagy "zero coverage-t"). Sok edző (különösen a Tony Dungy-Lovie Smith iskola képviselő) soha nem hív olyan védelmet, amiben nincsen legalább egy mélységi safety. Viszont annak, aki szeret blitzelni, annak a Man-0 coverage való.

Sok esetben az Ember-0-át akkor hívják, ha elsöprő erejű blitzet akarnak sok rohamozó védővel. Nézzünk csak meg egy 2003-2004 körüli Eagles meccset, nagyon sokszor Brian Dawkins és akár a másik safety is egészen lent van a LOS-on, és mint a harci kutyák, várnak a snapre, hogy berobbanhassanak a backfieldbe. Minden elkapó egy az egyben le van védekezve, akinek pedig nincs jobb dolga, az blitzel. Nyilvánvalóan egy ilyen defense nagyon érzékeny a hosszú passzokra, a double move-okra, de Jim Johnson def. koordinátor eléggé magabiztos volt, és bízott benne, hogy a QB addigra a földön hever, mire egy receiver el tud szakadni, ami persze bizonyosan bekövetkezik ilyenkor előbb, vagy utóbb).

Ami sokszor Ember-0-nak néz ki, az gyakran nem más, mint zone blitz álcázva. A QB, ha meglátja, hogy nincsenek mélyen safety-k, valószínűleg át fogja hívni a play-t egy mély route-ra, és a running backeket beosztja, hogy blokkolják a blitzelő védőket, ezalatt egy receiver villámgyorsan megkeresi az üres területet az oldalvonal mellett, vagy középen. De a profi védők nagyon gyorsan vissza tudnak lépni zónát őrizni, így ami egy mindent-bele blitznek tűnik, az lehet, hogy csak blöff. Gyakran látni, hogy a LOS-on álló védők a snap pillanatában villámgyorsan visszalépnek; ilyenkor pontosan a fent leírtak játszódnak le. Az NFL-ben a DB-k képesek arra hogy a LOS-ról indulva is levédekezzenek egy mély zónát.

Ember-0 coverage van akkor is, amikor egy vagy több receiverre double coverage-t raknak a safety-k segítségével.

Double Coverage

A double coverage azt jelenti, hogy egy elkapóra két embert állítunk. Láttunk már példát az előző bekezdésekben erre, amikor 2 LB fogott egy running backet, így a futás ellen is jobban felkészülhetnek. De általában ha a double coverage-re gondolunk, akkor inkább azt látjuk magunk előtt, hogy pl. Randy Mossra két embert állítanak, hogy meg tudják fogni.

Az NFL-ben sok formája van a double coverage-nek. Van az ún. bracket coverage, amikor az egyik védő közvetlenül a LOS-ra áll fel a wideout elé, a másik pedig a LOS-tól 10-15 yardra. A bracket kicsit úgy néz ki, mintha Cover-2 lenne, annyi eltéréssel, hogy az első védő is végig rajta marad az emberén, akárhova is vigye őt a route-ja. Az olyan játékosok, mint Randy Moss, vagy Larry Fitzgerald néha bracket coverage-t kapnak, de az edzők inkább az Ember-2, vagy eltolt Cover-3 coverage-eket részesítik előnyben, amelyek nem áldoznak fel automatikusan 2 védőt egy emberre.

Másik variáció a combo coverage, amely során két védő próbálja megakadályozni, hogy a sztárelkapó tisztán elindulhasson. Ez effektív lehet olyan elkapók ellen, mint Anquan Boldin, akiket nehéz jammelni. 5 yard után az egyik védő egy-az-egyben rajta marad az elkapón, míg a másik új feladatot kap (pl. felvesz egy running backet a flatben). Ez frusztráló a receiver számára, akinek nagyon nehéz rendesen megfutnia a route-ot, viszont más elkapóknak könnyebb lesz a dolga. Combo coverage néven szoktak hivatkozni másféle sémákra is, pl. olyan is előfordulhat, hogy egymás mellett elkapókon védekező emberek a átveszik egymás emberét, ha azok keresztezik egymást. Itt persze egy tizedmásodperc késlekedés sem fordulhat elő, az NFL-ben elég ennyi egy TD-hez.

Olyan, hogy triple coverage (3 védő egy emberen), nincs. Ha a kommentátor olyasmit mond, hogy a "QB triple coverage-be dobta a labdát", akkor ez azt jelenti, hogy 3 védő volt a labda közelében. Ember-1-ben ezek lehetnek például a cornerback, a free safety, és a középső linebacker, aki olvasta a play-t, és mélyen hátrahúzódott. Lehet, hogy bracket coverage volt az elkapón, és a free safety is felvette a mély route-ot futó WR-t. Vagy egyszerűen a zónázás úgy alakult, hogy hárman is felvettek egy embert. De még Randy Moss se kap három embert szándékosan.

Emberfogási technikák

A média szinte mindig az elkapókat ajnározza, és sokszor azt sugallják, hogy a cornerbackek olyan játékosokból lesznek, akik nem tudnak elkapni, ezért nem lehetnek wide receiverek. Aki jobban belemélyed a futball rejtelmeibe, az viszont hamar felfedezheti, hogy a CB talán az összes poszt (támadó, és védő egyaránt) közül a legtöbb gyakorlást, és legnagyobb fegyelmet igénylő. Egy 5 In-t jól megfutni, és a passzt elkapni jóval könnyebb, mint ugyanezt a route-ot egy az egyben levédekezni, és az elkapást megakadályozni. Egy egész könyvet lehetne írni a helyes emberfogási technikákról, kezdve a helyes beállástól, a lábmunkáig, a route-ok olvasásáig. A következőkben pár alapvető tudnivalót mutatunk be, amiket a cornereknek a középiskolában és az egyetemen tanítanak meg.

Jam: A jammelés az az akció, amikor a cornerback a vonalon megtámadja az elkapót, és (természetesen a szabályok adta keretek között, ezek pedig eltérnek a különböző bajnokságok között) blokkolja őt, megnehezíti az elindulását. Többféle módja van annak, hogy a receivert jammeljük a vonalon, attól függően, hogy az elkapó a cornerback belső, vagy külső oldalán akar e elszakadni. A védőket arra tanítják, hogy vállszélesen legyenek a lábaik, a kezeiket a könyökük vonalánál beljebb tartsák. A cornernek tilos előre mozognia a jammeléshez; ehelyett oldalaznia kell, és 2-3 yard mélyen kell találkoznia az elkapóval. Egy cornerback, aki előre mozog, önként kínálja fel magát, hogy megverjék.

Cushion: Ha a CB nem jammeli az elkapót, akkor általában 6-8 yardra áll fel tőle. Ebben az esetben a cornernek fent kell tartania bizonyos mértékű távolságot az elkapótól, amíg az irányt vált, a labdát eldobják, vagy a receiver már kb. 15 yard mélyen van. Az elkapó célja ilyenkor az, hogy "felfalja" a távolságot közte és a védő között: rá kell kényszerítenie a védőt, hogy kilépjen a backpedalból, és megforduljon. Az a védő, aki olyan lassan csinálja a backpedalt, hogy 15-18 yard előtt már fordulnia kell, az nagyon érzékeny lesz minden comeback, curl, és out route-ra. Nem kell nagy fejtegetésekbe belemennünk, hogy ezt belássuk: ha a védő megfordult (és nem tehet mást, hiszen nem kockáztathatja meg, hogy mélyen megverjék), akkor már csak maximum a tackle-re tud visszaérni egy-egy ilyen route esetén.

Olvasás: Egyszerűsítve a dolgokat, a cornerback emberfogásban a receivert nézi, zónázásban a QB-t. De ha ún. "soft coverage"-ről van szó, akkor nem magát a QB-t olvassa, hanem a QB dropját (vagyis hogy hány lépést tesz meg hátra a snap után). 3 lépés rövid route-okat jelent, és egy passzoló, aki csak három lépést tesz meg hátra, már rögtön dobásra is készen tartja általában a karját (hosszabb dropnál a QB-k lent tartják a karjukat, hogy gyorsabban tudjanak hátramenni). A védő nem tölthet túl sok időt a backfieldbe bámulva, ha emberfogás van, de ha tudja a dropot olvasni, lereagálhat egy slant route-ot, és megszerezheti a labdát.

Run Support (Segítség a futás ellen): A cornereket az emberfogási képességeikért fizetik, de egy olyan CB, aki nem tud leválni egy blokkról, és szerelni egy running backet, nehéz helyzetbe hozhatja a védelmet. Ha a cornerbacket hirtelen elkezdi blokkolni a receiver, a feladata általában az, hogy úgy zárja le a futósávot, hogy az RB-nek befele kelljen visszavágnia. Lehet erre nyers erőt használni,de a legtöbb CB-nek a fürgeségét kell használnia, hogy kitörjön, és belülre jusson egy nála nagyobb receiver blokkjából, és megcsinálja a tackle-t. Ezzel együtt a legtöbb edző elégedett már akkor is, ha a CB irányváltásra kényszeríti a futót.

Összefoglalás

Az edzők ezernyi variációt dolgoztak már ki az emberfogásra, a zónázásra, valamint ezek hibridjeire, és minden évben újabb variációk születnek. Nem számít, hogy milyen komplikált a terminológia, és technikák, mindig ugyanazok az alapelvek érvényesülnek. A defense-nek le kell tudnia védekezni öt elkapót, az egész pályát le kell fedni, nyomást kell gyakorolni az irányítóra, és elkerülnie a hosszú bombákat mindenáron. Az alap emberfogási sémák lehetővé teszi a koordinátoroknak, hogy extra safetyket tartsanak hátul, variálják a leosztásokat, dupla coverage-t rakjanak valakire, vagy ha a helyzet úgy hozza, blitzeljenek. A futball stratégiák hiperkomplex világában az emberfogás egy relatíve egyszerű, de hatásos eszköz.

Mike Tanier cikkje alapján írta Demeter Ádám