Syracuse Orange [SYR]

Alapítás

1889

Konferencia

ACC

Divízió

- Atlantic Coast Conference

Város

Syracuse (New York)

Stadion

JMA Wireless Dome (49,057)

Weboldal

http://cuse.com

A Syracuse University New York államban található, igaz New York City-től 400 kilométerre, Syracuse városában. Metodisták alapították, de az egyetem a későbbiekben szinte minden kapcsolatát megszakította az egyházzal.

A futballcsapat 1889-ben játszotta első mérkőzését a Rochester ellen, 1907-ben nyitotta meg kapuit az Archbold Stadium, amely 1980-ig, a Carrier Dome átadásáig volt a csapat otthona. Az 1910-es években a később Hall of Fame-be választott edző, Frank „Buck” O'Neill irányította az SU-t, mely abban az időben az ország egyik legjobbjaként tündökölt. A 20-as években folytatódtak a sikerek, főleg Vic Hansonnak köszönhetően. (Hanson máig az egyetlen ember, akit játékosként a College Football és College Basketball Hírességeinek Csarnokába is beválasztottak). 1947-ben az Orange-nál kezdett a történelem során először afroamerikai irányító, Bernie Custis, 1950-ben a The Express című, Ernie Davis életéről szóló filmben is említett - ugyancsak néger - Avatus Stone vette át tőle a stafétabotot. A Syracuse 1948-ban Reaves H. Baysinger irányításával 1-8-es mérleget ért csak el, ami sorozatban az ötödik negatív évet eredményezte (ez azóta is iskolarekord, a közelmúltban kirúgott Greg Robinson járt 4-ből 4-nél), ezért a Syracuse a váltás mellett döntött. Ben Schwartzwalder érkeztével az eredmények is jöttek. 1954-ben iratkozott be az egyetemre Long Island valaha élt legkiválóbb atlétája, Jim Brown. Schwartzwalder Avatus Stone korábbi ügyei miatt megvonta tőle újoncként az ösztöndíjat, és különösen rosszul bánt Brownnal, hiába csinált a fiatal, láthatóan tehetséges futó bármit, az edzőtől csak kritikákat kapott. Brown már a távozását is fontolgatta, annak köszönhetően maradt, hogy néhány tehetősebb afroamerikai család anyagilag támogatta. A döntést utólag biztos nem bánta meg, mert a következő három szezonban megfordult a szerencséje, és '56-ban kizárólag a bőrszíne miatt nem kaphatta meg a Heismant. Ezen utóda és protezsáltja, Ernie Davis változtatott, a tragikus sorsú futónak 1961-ben első feketéként ítélték oda az NCAA legnagyobb presztízsú díját. 1959-ben a csapat kiváló statisztikákkal, ellenfeleit lehengerelve ért fel az egyetemi futball csúcsára. Az offense 314 futott yardos, 451.5 összyardos és 39 pontos átlagot produkált, a defense pedig csak 96.2 yardot engedélyezett meccsenként. Schwartzwalder alakulatai összesen 7 Bowlra jutottak, 25 éves karrierje során összesen körülbelül 22000 futott yarddal múlta felül ellenfeleit. A szurkolóknak az első Bowl-győzelemre 1960-ig kellett várni, amikor a Cotton Bowlon sikerült legyőzni a Texast 23-14-re, ez jutatta a liga trónjára a 'Cuse-t. Az 1970-es években újra felerősödött a rasszizmus az iskolán belül (a feketék bojkottálták az edzéseket), és a focistáknak se ment olyan jól, mint korábban. 1972-ben 5-6-os mutatóval megszakadt a Syracuse 22 évig tartó pozitív szériája, Schwartzwalder 1973-ban 153-91-es örökmérleggel vonult vissza az edzősködéstől. A helyét Frank Maloney vette át, aki azonban nem tudott olyan sikereket felmutatni mint elődje.

1981-ben a főedzői székbe Dick MacPherson került, vele visszatért az elitbe az együttes. 1987-ben érte el legnagyobb eredményét (az irányító Don McPherson volt), 11-0-ás alapszakaszt követően a Sugar Bowlra készülhetett a társaság (balszerencséjükre az Oklahoma és a Miami is 11-0-ás szezont zárt és magasabb rangsorolásuk miatt ők játszhatták a nemzeti döntőnek titulált Orange Bowlt). Az Auburn elleni találkozó végül döntetlennel zárult. A következő 14 évben sikert sikerre halmozott a Syracuse. 11 Bowl-szereplés, ebből kilencet sikerrel vívtak meg, és 4 Big East bajnoki címet is begyűjtött a gárda. A hegemóniának azonban vége szakadt, 2005-ben a csapat 1-10-es mérleggel végzett, ez negatív rekord történetükben. 2005-től Greg Robinson, a korábban az NFL-ben is megfordult edző próbálta feléleszteni a Syracuse-t, de kevés babér termett számára. A 2008-as újabb negatív mérleget követően kirúgták (noha szép győzelem jött össze a Notre Dame ellen, idegenben). A vezetőség a D# után az Offense pártjára állt, 2009-től már az ex-New Orleans Saints OC, Doug Marrone vezethette csatába fiait, és produkált biztató debütáló szezont. Vele 2010-ben és 2012-ben is bowllal nyugtázta az idényt az Orange, de a Buffalo Bills a második Pinstripe Bowl után visszacsábította az NFL-be. A pótlást házon belül oldották meg a DC Scott Shafer személyében, aki 2013-tól az ACC-ben bizonyíthatott. Shafer első idényét 7-6-tal zárta, a Texas Bowlon a Minnesotát győzték le fiai, a másodikban viszont csúnyán leszerepeltek, csupán 3-9-re futotta.

Rivalizálások és tradíciók:
A 40-es évekig a Colgate University volt a csapat fő riválisa, ennek viszont vége szakadt, mert a Colgate nem tudott versenyben maradni a Syracuse-al szemben. Az 50-es években a Penn State lépett elő a fő ellenféllé, ám 1990-ben a Penn State csatlakozott a Big Ten-hez, az Orange viszont az akkoriban alakított Big East konferenciában kötött ki. A csapat színei már az 1890-es évektől a narancs, kék és fehér. 2004-ig a Syracuse beceneve Orangemen/Orangewomen volt, ekkor úgy döntöttek hogy lerövidítik a nemtől független Orange-ra. Szokták a csapatot Hilltoppersnek is becézni, mert az iskola egy völgyben helyezkedik el. A kabalaállat 1982-ig egy amerikai őslakos harcos, Saltine Warrior volt, ezt azonban betiltották. Innentől fogva egy rajzfilmszerű narancs a csapat kabalája, Otto.

Ben Schwartzwalder és egyéb érdekességek:
Schwartzwalder 1909. június 2-án született a nyugat-virginiai Point Pleasantban. Az érettségi után a West Virginia Egyetemre került, ahol 146 fontja ellenére kiharcolta magának a kezdő center posztot, sőt 1933-ban csapatkapitánnyá választották. A futball mellett bírkózásban ért még el sikereket. Aktív játékos-pályafutása befejeztével majdnem azonnal edzőként állt munkába, 6 évig west virginiai, két évig ohioi középiskoláknál dolgozott. A Canton-McKinleyvel állami bajnokságot is nyert 1941-ben, de a II. Világháború kitörésével behívták a seregbe a harmincas éveiben járó szakembert. A harctéren ugyanolyan jól küzdött, mint a pályán és az oldalvonalak mentén. A 82. ejtőernyős alosztály vezetőjének nevezték ki, egységét a Normandai partraszállás műveletének utolsó napjaiban vetették be. Franciország szívébe dobták le őt embereivel, ahol a folyamatos előrenyomulást kellett biztosítaniuk. A teljes kontingens 65%-a odaveszett, de Schwartzwalderék rendületlenül folytatták a harcokat. Németországig, Essenig sikerült elérni, ahol hat hónapig a város katonai kormányzójaként tevékenykedett. A háború végeztével Ezüst Csillaggal, Bronz Csillaggal, Lila Szívvel, négy harci csillaggal és magas elnöki elismeréssel tüntették ki, illetve őrnagynak terjesztették elő. Az átadási ünnepélyen Matthew Ridgway tábornok ezt mondta neki: "Ben, soha nem gondoltam volna, hogy ezt a kitüntetést személyesen adhatom majd oda." Ejtőernyősként sem feledkezett meg a futballról. Az Angliában a D-Day-re felkészülő katonákból csapatokat, azokból pedig teljes atlétikai ligát szervezett. Az "507th PIR" (507. ejtőernyős egység) futballedzőjeként veretlenül, kapott pont nélkül nyerték meg a 10 meccses szezont. Hazatérését követően a Muhlenberg Főiskola kispadját kapta meg, ahol 25-5-ös mérleggel zárt. Schwartzwalder legnagyobb erénye a Syracuse-nál az RB/HB-k edzése volt, egészen elképesztő névsort állíthatott ki az SU-nál: Ernie Davis és Jim Brown mellett a Denver Broncos ikonja Floyd Little, a Boston Patriots első nagy sztárja Jim Nance, és persze a mindenki által ismert Larry Csonka is az ő tanítványa. 1982-ben választották az Egyetemi Futball Hírességeinek Csarnokába, 1993-től kezdve az ő nevét viseli a Syracuse-West Virginia futballrangadó.

Syracuse-on végzett híres futballjátékosok:
Jim Brown, Gary Anderson, Joe Alexander, Larry Csonka, Ernie Davis, Tim Green, Vic Hanson, Marvin Harrison, Daryl Johnston, Floyd Little, John Mackey, Donovan McNabb, Don MacPherson, Art Monk, Joe Morris, Jim Ringo, Chandler Jones...