Senior Bowl 2014 Beharangozó

A Bowl.hu hűséges olvasói megszokhatták, hogy minden idény végén kiemelt figyelmet fordítunk a legnagyobb egyetemi all-star meccs, és az azt felvezető hét történéseinek. Ebben az évben az edzésekről nem adtunk hírt, cserébe az esti meccs felvezetéseként nagy vonalakban összefoglaljuk, hogy mikről kaptunk híreket Mobile-ból.

A helyszín idén sem változott, és az sem, hogy NFL edzők irányítják a felkészülést. Ezúttal Gus Bradley és Mike Smith vezényelte ki a Jaguars illetve a Falcons stábját, hogy megnézzék milyen a legjobb végzősök felhozatala.

Persze minden évben vannak olyanok, akik lemondják a részvételt, akár sérülés, akár egyéb okok miatt. Az idei évjáratból is ki kell emelni pár nevet, aki emelhette volna az esemény színvonalát, de inkább egyénileg készül: Jake Matthews (OT), Khalil Mack, Shayne Skov, CJ Mosley (LB), Carlos Hyde (RB), Darqueze Dennard, Lamarcus Joyner, Justin Gilbert (CB) vagy AJ McCarron (QB). Utóbbi azzal is indokolta az elutasítást, hogy szülővárosában túl nagy őrület lenne körülötte, munkára alkalmatlan környezet. Bátor vállalás ez az Alabama quarterback részéről, hiszen már 4 éve mindig bekerül az NFL draft 1. körébe egy olyan irányító, aki megjárta Mobile-t (Manuel, Weeden, Ponder, Locker, Tebow). Mint látható, nem egy szuper tehetséges ötös ez, ezért is nagy dolog, hogy itt kiharcoltak maguknak pár millió dollár extrát.

Nagyjából 10-12 első körös játékos szokott résztvenni a Senior Bowlon, ezért is érdemes ma este bekapcsolni a streamet, hiszen sok NFL csapatnak a legnagyobb reménysége lesz egy játékos ebből a mezőnyből. Tavaly nekik sikerült ezt kiharcolni: Eric Fisher, Lane Johnson, Ziggy Ansah (mind top5!), DJ Fluker, EJ Manuel, Justin Pugh, Kyle Long, Desmond Trufant, Datone Jones és Sylvester Williams. Szinte mindenki sokat segített magán ebben a pár napban.

A hétfő mindig a mérlegeléssel indul, ekkor kapunk először mértékadó adatot a játékosok paramétereiről, és a továbbiakban nem az egyetemük által bekamuzott számokat kell használni. A pontos számok itt megtalálhatók.

Térjünk rá, hogy ki hogyan teljesített.

Az irányítók közül leginkább Derek Carr munkáját illette dícséret. A Fresno State játékosát eddig elvétve kérték csak meg rá, hogy 15 yardnál hosszabbakat passzoljon, de úgy tűnik, hogy ez sem okoz neki gondot. Kevésbé voltak elájulva Tajh Boyd teljesítményétől. A Clemson színeiben megállíthatatlan játékos kapcsán több scout is az undrafted státuszt emlegette. Fizikális paraméterei miatt Logan Thomas megint előkerült, de a folyamatosan alulteljesítő játékosban már csak a legelvakultabb hívei hisznek. Az utolsó percben beugró, FCS és Shrine Game MVP Jimmy Garoppolo ellenben pont az apró keze miatt kapott visszhangot, érdekes lesz, hogy látszik-e ez a limitációja a meccsen, eggyel nagyobb sebességi fokozatban.

A futók közül főleg Charles Sims-szel érdemes foglalkozni. A Houstont és a West Virginiát is megjáró játékos legalább olyan hasznos elkapó, mint futó, nem véletlen vitte el Dana Holgorsen a maga rendszerébe. A majdnem 183 cm magas RB a slot receiver posztján is gyakorolt, és kiemelkedően a legjobb futó a mezőnyben.

Az elkapóknál Robert Herron némileg meglepetésembernek számít, hiszen Wyomingból jön és nagyon apró termetű (5´9“), de sorra szállította a nagy játékokat. Lehet ő is követi TJ Graham és Marquise Goodwin útját és már a harmadik körben kiválasztják. A legnagyobb sztár Jordan Matthews (Vanderbilt), ebből a névsorból, és ezzel a legtöbb DB is egyetértett, ellene tudtak legnehezebben boldogulni. Volt, hogy néha eltűnt Matthews, de összességében igazolta hírnevét. Jól mentek az alacsony fehér srácok is, Jared Abbrederis (Wisconsin) a pálya bármely pontján üresre tudja játszani magát, Mike Campanaro (Wake Forest) pedig bármilyen labdát képes elkapni. Sajnos Kain Colter (Northwestern) megsérült két napja, így nem fog játszani, pedig nagyon otthonosan mozgott a WR poszton, ahhoz képest, hogy karrierjének csak harminc százalékét töltötte itt.

A tight end mezőny annyira nem erős, Arthur Lynchtől (Georgia) várható néhány elkapás éles körülmények között is, Marcel Jensen (Fresno State) viszont inkább leépítette magát.

A támadófal esetében majdnem mindenkit dícsértek, érdekes módon a legtöbb kritikát az a Cyril Richardson (Baylor), aki tehetség alapján a legtöbbre tartott játékosként érkezett ide, de az látszódott, hogy nem egy edzésmenő. 1-1 ellen rendre megverték, viszont mikor meccs-szituációt gyakoroltak, rendes létszámmal, akkor nem volt vele semmi gond. Érdekes lesz, hogy ő és Gabe Jackson (Miss State) tudnak-e extrát hozni a többi guardhoz képest, elvégre draftértékben most előttük állnak. Aki leginkább kapaszkodik a rangsorokban, az Brandon Thomas. A Clemsonra az OL képzés pont nem jellemző, most viszont változhat a képlet. A fal szélén játszott eddig Zack Martin, de lehet, hogy a profik között belülre húzódik majd. A Notre Dame nagy embere eléggé képzett, hogy ne jussanak át rajta és aránylag rövid karjai ellenére már azt pletykálják, hogy a 3. OT lehet, akit kiválasztanak májusban, annyira jól szerepelt. Kezdő potenciáló OT egyébként is van pár a keretben. Jack Mewhort (Ohio State), Ja´Wuan James (Tennessee), Morgan Moses (Virginia), sőt még a fekete bárány Seantrel Henderson (Miami) is jó benyomást tett saját edzői csapatára. Ki fog itt sacket engedélyezni? Talán Billy Turner, mert a North Dakota State többszörös másodosztályú bajnok játékosa nagyon nem találta a ritmust egész héten. A center felhozatalra nem lehet panasz, a class top játékosai mind itt vannak mobile-ban, és mind jól szerepeltek, ami ritkaság számba megy. Travis Swanson (Arkansas) ráadásul egy OT méreteivel bír, ez még sokat érhet neki.

A védőfalban idén kevesebb volt a kiemelkedő teljesítmény, mint megszoktuk. Az edzések legjobb játékosának mindenesetre Aaron Donaldot (Pittsburgh) választották meg, aki már számolni se tudja a szezonban begyűjtött egyéni elismeréseit. A belső pass rushról híres DT így továbbra is egy (pár) lépéssel Will Sutton előtt jár, az Arizona State védője most 315 fonttal mérlegelt, ami kezd túlzás lenni korábbi versenysúlyához képest. Az 1. körös potenciállal bíró Ra´Shede Hageman főleg atletikus képességeivel került be a megfigyelők noteszába. Pass rusht illetően Dee Fordot nem lehetett megállítani. Az Auburn villámgyors DE-je ellen gyakran a kezét se volt ideje felemelni a támadófalnak, és bármilyen helyzetből küldték támadni az irányítót, megoldotta. Negatív felhanggal kell szólni Trent Murphy-ről, aki már nem az első stanfordi pass rusher lehet, aki nagyszerű szezonja után a holtszezonban leépíti magát (lásd még Chase Thomas, Thomas Keiser). Ismerve Murphy habitusát, élesben csak jobb lehet.

A linebacker sorban több átlag feletti játékintelligenciával megáldott játékos szerepel, mondani se kell, hogy ez mennyire lényeges nekik. Az egyik ilyen Kyle Van Noy, akinek élmény nézni a játékát, jobban olvassa a támadósort, mint bárki a társai közül, és egyszerűen lebontva az erősségeit: nem hibázik. Sokak lepődtek meg rajta, hogy Chris Borland (Wisconsin) mennyi akciót zárt le. Nem újdonság ez tőle, hiszen a Badgers meccsei is erről szóltak, viszont kevesen hitték, hogy ebben a mezőnyben elég lesz az agilitása, mérete és sebessége, hogy hatékony maradjon. Nos, úgy tűnik nem jön zavarba és kis túlzással Zach Thomas-szinten tartja kordában az ellenfelet. Érdekes lesz a további sorsa. Valamilyen oknál fogva Bradley-ék Jeremiah Attaochut belső linebackerként kezelték, annak ellenére, hogy a Georgia Tech 34-ében főleg az irányítót támadta. Nem is brillírozott az edzéseken.
Kérdés volt, hogy a pass rusher OLB-k közül ki tud majd kitűnni. Mivel Vic Beasley az utolsó percben visszatért az egyetemre, így adott a lehetőség magasabbra lépni a rangsorban, és Marcus Smith (Louisville) úgy néz ki, él a lehetőséggel. Várjuk, hogy ő vagy a szupereredményes Mizzou ex-DE, Michael Sam zár jobb napot ma.

A secondary sztárja a nézők között egyértelműen Jimmie Ward, hiszen Mobile-ból távozott a messzi Northern Illinois-hoz, és csinált fényes karriert. A safety mezőny ebben az évben ismét elég képlékeny a toplista elején, Ward itt keződ szintet képviselt, akár cover-1, akár cover-3 volt rábízva. A hét legszőrnyűbb eseménye Aaron Colvin nevéhez fűződik. Az oklahomai CB kimondottan jól kezdett, de elszakadt az ACL szalagja és többet már nem látjuk a pályán a draftig. Hatalmas veszteség ez számára. A CB-k között mindig kiemelt figyelmet kapnak a nagytestű, mégis jó mozgású játékosok. Ilyen Pierre Desir is, aki az ismeretlen Lindenwood csapatától érkezett meg a Shrine Gamere, majd ottani jó teljesítménye, és az egyébként példátlan corner-hiány hatására Mobile-ban is megnézhetjük a nagy fiúk között. Rajta kívül még Keith McGill (Utah), aki sokat köszönhet 6´3"-mas magasságának és testi erejének. Nehéz elnyomni. Az Iron Bowl hőse, a kick6ot bemutató Chris Davis lehet, hogy ezentúl inkább safety-t játszik majd CB helyett, fizikális stílusát ott jobban tudták az edzők hasznosítani.

Emlékeztetőül, a 10 legértékesebbnek tűnő prospect:
10. Jordan Matthews, WR, South
9. Cyril Richardson, OG, North
8. Kyle van Noy, OLB, South
7. Trent Murphy, DE, North
6. Morgan Moses, OT, South
5. Travis Swanson, C, South
4. Aaron Donald, DT, North
3. Derek Carr, QB, South
2. RaShede Hageman, DT, North
1. Zack Martin, OT, North

 Kirúgás tehát 22:00, tv: NFL Network!