Az amerikai futball szabályai

Az amerikai futball – amelyet az Egyesült Államokban egyszerűen csak futballnak [football] neveznek – egy rendkívül kemény, sokszor durvának látszó játék, amely felvonultatja a sport összes szépségét: gyors futások, agresszivitás, taktikai fegyelem, nyers erő, pontos dobások, ütközések. Mindezek egyetlen célt szolgálnak: eljuttatni a labdát az ellenfél célterületére. Talán nincs is más olyan sportág, amely akkora fizikai igénybevételt követelne a játékosoktól, mint a futball. Elég belegondolni abba, hogy egy-egy profi mérkőzésen átlagosan 100-130 kilós óriások feszülnek egymásnak, és igyekeznek minél előbb "földbe döngölni" azt, akinél a labda van.

Az amerikai és az európai foci nem sok hasonlóságot mutat, de természetesen azért akadnak átfedések. Mindkét sportág gyökerei Angliába nyúlnak vissza, hiszen az amerikai futball tulajdonképpen a britek egyik kedvenc játékából, a rögbiből [rugby] származtatható (egyébként nagyon sokan ma is keverik a két vállfajt, és következetesen „lerögbizik” az USA-beli tojáslabdázást, amely Kanadán keresztül hódította meg Észak-Amerikát). Az Egyesült Államokban a futball mellett még három nagy népszerűségnek örvendő, úgynevezett major sportág van: a baseball, a kosárlabda és a jégkorong (ezek mellett azért nagyon kedvelt az európai foci is [soccer], de azt főként a gyengébbik nem tagjai játsszák náluk). Az 1990-es években a futball fokozatosan előre tört a népszerűségi listán, és ma már nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a legkedveltebb major sportággá vált.

Ebből a popularitásból adódik, hogy nagyon sokféle szinten űzik ezt a sportot, és több variációja is kialakult:

*Profi bajnokság (NFL – National Football League): 32 csapatos a liga, melynek döntője, vagyis a Super Bowl a világ egyik legnézettebb sporteseménye évről-évre.

*Egyetemi bajnokság (NCAA – National Collegiate Athletic Association). A legnépszerűbb egyetemi, főiskolai csapatok mérkőzésein teljesen megszokott a teltház és a százezret is elérő nézőszám.

*Középiskolai bajnokságok. Vasárnap (és hétfőn este) az NFL-re, szombaton az egyetemi meccsekre figyel mindenki, a péntek pedig a high school futballé a tengerentúlon. Már ezen a szinten beindul a sport olajozottan működő gépezete, hisz megfigyelők tömege járja az országot tehetségek után kutatva, hogy belőlük minél többet a saját egyetemükre csábítsanak. 

*Női futball (ennek egyik vadhajtása a "Lenge liga")

*Arena futball: kispályás változat (50 yard-os pálya, 8 yard-os end zone-nal), amelyet például egy kosárlabda csarnokban is le lehet bonyolítani.

*9, 8 vagy 6 emberes futball: kisebb középiskolákban játsszák.

*Amatőr és ifjúsági futball 

*Flag futball: a sérülések elkerülése miatt találták ki. A szabályok hasonlóak, mint a hagyományos változatban, a szerelés (tackle) azonban nem földre vitellel történik, hanem a labdát birtokló játékos testére rögzített zászlót (flag) kell letépnie a védekező embernek. 

*Touch futball: ez is egy könnyített verzió, melynek szabályai szerint egy vagy két kézzel történő érintéssel valósítható meg a tackle.

Űzzék bármilyen szinten is, a futball hatalmas tömegeket képes megmozgatni, és lehet, hogy az avatatlan szem számára elsőre nagyon bonyolultnak tűnik, de itt is ugyanaz a cél, mint bármely más sportágban: több pontot szerezni az ellenfélnél.

A játéktér:
Az amerikai futballt egy labdarúgó pályához hasonló méretű játéktéren játsszák. A pálya hossza 120 yard (110 méter), szélessége 53 1/3 yard (49 méter). A pálya hosszanti határvonalát az európai focinál megszokott módon oldalvonalnak (sideline), a keresztirányú határát pedig alapvonalnak (end line) nevezzük. A játék a pálya középső 100 yardján zajlik, két végén egy-egy 10 yard hosszúságú célterület (végzóna vagy end zone) található. A játékteret 5 yardonként egyenes vonalak keresztezik, és minden yardot úgynevezett hashmarks jelöl, ami a labda pontos elhelyezéséhez szükséges. A félpályát jelző vonal és az end zone határát jelölő vonal (goal line) közötti távolság 10 yardonkét számozva van.
A két end line közepén egy-egy fordított villára emlékeztető kapu van felállítva (régen a kapuk a goal line közepén helyezkedtek el, de később hátra vitték őket az alapvonalra, mert a játékosok sokszor nekiütköztek, amikor befutottak a célterületre).

A játékosok:
A futballt két 11 főből álló csapat játssza. Minden csapat három egységből áll: támadók (offense), védők (defense), speciális csapatrész (special team). Az egyes csapatrészeken belül minden játékosnak megvan a maga speciális feladata. A játék jellegéből és a rengeteg sérülésből adódóan az együttesek sok játékost kell hogy foglalkoztassanak (az NFL-ben egy csapat játékoskerete 53 főből áll). A roster mérete mellett a csapatot irányító edzői stáb létszáma sem csekély, mivel minden csapatrésznek, és azon belül az egyes pozícióknak a munkájáért is külön szakember felel (pl.: offenzív koordinátor, defenzív koordinátor, quarterback edző, linebacker edző … stb), akik a vezetőedző (head coach) koordinálása alatt teszik a dolgukat.

A játék célja:
A játék célja természetesen a győzelem, amit úgy tud kivívni az egyik küzdő fél, ha több pontot szerez a másiknál. Pontszerzéshez a labdát az ellenfél végzónájába kell juttatni, vagy a kapuvasak közé kell rúgni, amelynek eléréséhez minél beljebb kell nyomulni az ellenfél területére. Az amerikai futball tehát a területszerzés játéka, ennek megfelelően a szabálytalanságokért sem sárga vagy piros lapokkal, hanem területvesztéssel kell bűnhődnie a vétkes alakulatnak. 

A pontszerzési lehetőségek:
Touchdown (TD) (6 pont): Akkor következik be, ha valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet, az elkapott labdával a kezében. TD-t elérhet a védő és a támadócsapat is. A védő labdaszerzés után közvetlenül, a támadó pedig egy akciósorozat végén (lehet passz vagy futás eredménye is). 
Field Goal (FG) (3 pont): Ezt csak a támadó csapat speciális egysége szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadó csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják. Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai közt megy be az U keresztszára fölött. 
Safety (2 pont): A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (kickoff) is jár. Bár igen-igen ritka, elméleti szinten létezik az egypontos safety is.
Two point conversion (2 pont): Úgynevezett kétpontos kísérlet, TD után van rá lehetőség. A két pontért át kell vinni újra a labdát a gólvonalon, az NFL-ben a 2 yardos vonalról indulva, 1 kísérletből, hasonlóan a Touchdownhoz. Amennyiben ezen játék vagy az XP rúgás során a védelem megkaparintja a labdát és beviszik azt ellenfelük célterületére, akkor ők gazdagodnak két ponttal.
Extra point (1 pont): Szintén TD után van rá lehetőség, ez az általános választás. 2015-től az NFL-ben ez egy 33 yardos mezőnygól-kísérlet a kapuval szemben.

A játékidő:
A mérkőzések négy, egyenként 15 perces negyedből állnak (a HS-ben a negyedek 12 percesek). A második negyed után félidő következik. A mérkőzések természetesen nem csak másfél óráig tartanak, hisz játék közben többször is megállítják az órát (pl.: támadáscsere, szabálytalanság, labdával történő pályaelhagyás esetén), és nem szabad megfeledkezni az edzők által kezdeményezhető időkérésről (timeout, félidőnként három) illetve a bírói ítélet felülvizsgálatának lehetőségéről (challenge) sem.
Ha a játékidő végén az eredmény döntetlen, akkor hosszabbítás (overtime) következik, amelynek hossza - az NFL-ben - szintén 15 perc. Ha ez idő alatt az egyik csapat pontot szerez, akkor vége a mérkőzésnek, vagyis a hirtelen halál szabálya van érvényben (kivéve az első drive-ban elért mezőnygól esetén, erre még van lehetősége válaszolni az ellenfélnek). Az alapszakaszban hosszabbítás utáni döntetlen esetén is vége az összecsapásnak, rájátszás esetén azonban újabb overtime period következik. Az NCAA-ben és a középiskolában (és a magyar bajnokságban, mivel itthon is az egyetemi szabályrendszert követik) nem lehet döntetlen, az egyik fél az ellenfél 25 yardosáról kezdi meg az előretörést, amire "válaszolni" aztán a másik félnek is lehetősége nyílik, szintén ugyanolyan helyzetből.

A játék menete:
A mérkőzés mindkét félideje kezdőrúgással indul (ilyenkor mindkét küzdő fél részéről az ún. speciális csapatrész van a pályán). A rúgó játékos saját térfelének 30 yardos vonaláról lövi el a földre állított labdát, igyekezve azt mélyen az ellenfél térfelére juttatni. Ha a labda az end zone-ban esik le vagy elhagyja azt, akkor a fogadó (returner) csapat 20 yardos vonalától indulhat a támadás (touchback). Ha a rúgás oldalirányban hagyja el a játékteret mielőtt bárki hozzáérne, akkor saját 40 yardos vonaláról támadhat a labdát fogadó alakulat (tehát szinte félpályányi területet kapnak ajándékba, súlyosan büntetve a rúgást rosszul elvégző játékos csapatát). Speciális eset az ún. onside kick, amikor kicsit rúg a kicker, hogy lehetőleg az ő csapata kaparinthassa meg újra a támadás jogát. Ez elég kockázatos megoldás, hisz ha mégis az ellenfél szerzi meg a bőrtojást, akkor sokkal kedvezőbb helyről (field position) indíthatja az akcióját (az onside kick-ek kb. 20%-a sikeres csupán).
Ha egy jól elvégzett kickoff-ot követően nem lesz touchback, akkor a fogadó csapat visszahordó embere (kick returner) megpróbál a lehető legtovább visszafutni a labdával, így hozva kedvező támadási pozícióba csapatát. Miután szerelték, a speciális csapatok elhagyják a pályát, átadva helyüket egyik oldalról a támadó, másik oldalról pedig a védekező csapatnak (az is előfordulhat, hogy a kick returner egészen az ellenfél célterületéig jut, ilyenkor kickoff return touchdown történik).
A pályára lépő támadó csapatnak a célja a pontszerzés (touchdown vagy field goal), amiben az ellenfél védekező alakulata természetesen igyekszik őket megakadályozni. A támadóknak négy lehetőségük (down) van legalább 10 yardot előre haladni. Ha ez sikerül, akkor ismét megkapják az első kísérlet jogát (first down), és megint négyszer próbálkozhatnak a minimum 10 yardos előrehaladással (1st & 10). Így juthatnak egyre közelebb az áhított pontszerzéshez. 
Egy adott kísérleten belül alkalmazott játékvariációt "play"-nek nevezzük. Az edzők által fáradságos munkával kidolgozott, különböző támadási, illetve védekezési variációkat tartalmazó leírás a playbook. (BŐVEBBEN a szótárban)

A támadók kétféle módon haladhatnak előre:

Futás (rushing play): az irányító nem passzol, hanem valamelyik futó kezébe adja a labdát (handoff), és ő a földön próbál meg területet nyerni.
Passzolás (passing play): ebben az esetben az irányító rövid vagy hosszabb passzal próbál területet nyerni (sikeres passz - complete, sikertelen passz - incomplete). 

A play úgy indul, hogy a támadás kezdőhelyét jelölő vonalra (line of scrimmage) felsorakozó támadó fal közepén lévő center feladja a labdát az irányítónak (snap), a végét pedig a következők jelenthetik:

* a labdát birtokló támadó játékost a védő(k) a földre dönti(k), vagyis szereli(k) (tackle)
* a labdát birtokló támadó játékos kifut a pályáról
* a labdát birtokló támadó játékos az end zoneba fut, vagy itt állva elkapja és birtokolja a labdát (mindkét esetben touchdown)
* az irányítót labdával a kezében földre viszik a line of scrimmage mögött (sack)
* az irányító kidobja a labdát a pályáról
* az elkapó játékos felé dobott labda a földre kerül, mielőtt azt bárki birtokba vehetné (pl.: az elkapó elejti, a védők belenyúlnak, az irányító dobja rosszul - ez mind incomplete pass)
* (a labdavesztéssel záruló playekkel az alábbiakban foglalkozunk)

A támadó csapat által végzett előrehaladást, vagyis a playek sorozatát "drive"-nak nevezzük. A mérkőzés során természetesen folyamatosan váltják egymást a különböző csapatrészek, hisz mindkét fél támad, védekezik, és a speciális csapatokra is többször szükség van.

Támadáscsere a következő esetekben történik:

* a támadó csapat pontot szerez (TD vagy FG). Az extra pont (1 vagy 2 pontos) értékesítése után a pontot szerző csapat kickoff-ot végez el, a fentiekben már részletezett módon (tehát ilyenkor ismét a speciális csapatok lépnek pályára, majd a visszahordás után következnek a támadók és a védők, csak épp fordított szereposztásban).
* a támadó csapat negyedik kísérletre sem tudja megcsinálni a legalább 10 yardos előrehaladást (nem tud first downt szerezni). Ilyenkor a legutolsó play befejezésének helyéről támadhat az ellenfél. 
*sikertelen harmadik kísérlet után a támadó csapat úgy dönt, hogy negyedikre inkább elrúgja a labdát (punt, kézből rúgás), a lehető legmesszebbre szorítva ellenfelét a végzónától (puntolás esetén is a speciális csapatokon a sor, a visszahordó játékost punt returnernek hívjuk, aki szintén érhet el TD-t visszafutásból – punt return TD).
* a védőjátékos elcsípi az irányító átadását (interception). Ebben az esetben a védő megpróbál visszafutni a lefülelt labdával, hisz csapata onnan támadhat majd, ahol őt megállítják (ha nem sikerül megállítani akkor interception return touchdownt ér el)
* a támadó játékos elejti a labdát (fumble), amit a védők szereznek meg (fumble lost). Az interception-höz hasonlóan ekkor is megpróbálhat a védő visszafutni a megszerzett labdával (ha elér az end zone-ba, akkor fumble return touchdownt szerez), jobb mezőnypozícióhoz (field position) segítve saját támadóit.
* a támadó csapat elhibázza mezőnygól kísérletét. Ilyenkor az ellenfél a rúgás helyéről kezdheti meg támadását.
* a labdát birtokló támadójátékost a saját végzónáján belül szerelik (safety)