College Football Nagydöntő

Hétfőn este rendezik meg az egyetemi futball "Super Bowlját", a BCS National Championship Game-t, melyről idén is extra részletes beharangozót olvashattok!

"A védelem nyeri a bajnokságot", tartja a régi futballközhely, és ez a döntő kimenetelétől függetlenül beigazolódott. Az NCAA első osztályának fináléjába az egyöntetű vélemények alapján a két legjobb védelemmel rendelkező csapat, az LSU Tigers és az Alabama Crimson Tide jutott be, ami különösen érdekes annak fényében, hogy az egyetemi és a profi ligában is sorra dőlnek a passzrekordok. Érdekes, de éppen ezért érthető is, cikkünk elolvasása után pedig nyilvánvalóvá válik, hogy miért ők ketten a legerősebbek és miért lesz "visszavágó" a nagydöntőben. Leendő NFL sztárok sora fog majd pályára lépni, kiknek sorsát ha máskor nem, most érdemes elkezdeni követni. Jó szórakozást!

 
 
 
 
RÖVID TÉNYEK:
 
Mikor?
Magyar idő szerint 2012. január 10-én, kedden 02:30-tól az ESPN-n, itthon a digisport és az ESPN America csatornákon. A mérkőzést Brent Musburger (1973 óta dolgozik a szakmában) és Kirk Herbstreit (egykori Ohio State irányító) kommentálja, az oldalvonalaknál a gyönyörű Erin Andrews és a remek riportjairól ismert Tom Rinaldi fog interjúkat készíteni
 
Hol?
A Mercedes-Benz Superdome-ban, a louisianai New Orleans-ban, a New Orleans Saints NFL franchise otthonában. A létesítmény 2011 októberében vette fel a stuttgarti autóvállalat nevét, 76468 férőhelyes. New Orleans-t II. Fülöp orleans-i herceg tiszteletére nevezték el, a település - és a Saints - szimbóluma a Fleur-de-lis, a stilizált írisz.
 
Miért?
A BCS National Championship game [továbbiakban NCG], azaz a BCS nemzeti bajnoki döntő az ún. Bowl Championship Series utolsó felvonása, az egyetemi futball csimborasszója. Az NCAA-ben különleges módon nem rájátszás során, hanem egy ranglista, a BCS-rangsor alapján dől el a két finalista kiléte, melyet december elején hirdetnek ki az alapszakasz eredményeit figyelembe véve, több különböző (számítógépes, edzői, újságírói, stb.) lista összevetésével. Az utószezon, a bowl-idény 35 bowlból áll, amiben 5 kiemelt esemény van, a nagydöntő mellett a Rose, a Sugar, a Fiesta és az Orange Bowl tartozik a "BCS-Bowlok" közé. A csapatok 18 millió dollárral gazdagodnak részben a főszponzor, az Allstate biztosítótársaság jóvoltából, míg a játékosok egy-egy kb. 500 dollár értékű technikai eszközt, Fossil márkájú órát, New Era sapkát és Boxer and Stone pólót kapnak a szereplésért.
 
Kik?
A BCS fennállása, 1998 óta először fordul elő, hogy két azonos csoportból, ráadásul két azonos divízióból (SEC konferencia, nyugat) érkező egyetem vívhat meg a hőn áhított kristálylabdáért, az NCAA szent gráljáért. A döntés természetesen nagy vihart kavart, hiszen az LSU Tigers és az Alabama Crimson Tide a szezonban már egyszer találkozott egymással, akkor a Tigers hosszabbításban 9-6-ra verte a házigazda alabamaiakat. 
 
Egy kis történelem - nagydöntők a college footballban:
Nehezen elmagyarázható és megérthető a jelenlegi szisztéma, de az biztos, hogy a colllege footballban belátható időn belül nem lesz tényleges rájátszás, apró finomításokat 2014-ben vezethetnek be, igaz az 1992-es, '95-ös és '98-as változtatások is csak olajat öntöttek a tűzre. Illik azonban megjegyezni, hogy ez az állapot még mindig optimálisabb a 20. században bevett gyakorlathoz képest, mikor teljesen szubjektív szempontok alapján, nagydöntő nélkül, a bowlok előtt hirdettek bajnokot (1973-ig). Nem tagadható, hogy a rendszer korrupt és itt is az önös érdekek diktálnak, ám némi romantikus pátosz még körüllengi a tradícióira oly büszke NCAA-t. Az első egyetemi amerikaifutball mérkőzést 1869-ben játszották, ezzel vette kezdetét az amerikaiak új őrülete, mely mára az évtizedekkel később megalakult NFL-lel együtt milliárdos pénzeket megmozgató őrületté fajult (a sportág történetéről bővebben ITT olvashattok, magyarul). Bár 2012 januárjában 132. alkalommal hirdetnek ki végső győztest, az idei a BCS National Championship game mindössze hatodik kiírása. A címvédő az Auburn Tigers. Utoljára 2006-ban, még az NCG előtt nyert nem SEC-es gárda.
 
 
A CSAPATOK:
 
LSU TIGERS (#1)
 
 
Út a döntőbe: 
Az LSU-nak New Orleans tulajdonképpen hazai pályát jelent, a Baton Rouge-i iskola támogatottsága Louisiana államban a Saints-ével vetekszik, de nem mondható, hogy a Tigers ne tett volna meg mindent ezért a kiváltságért. Az első fordulóban a későbbi Rose Bowl-győztes Oregont győzték le, és a Big Eastben első (Fiesta Bowl-győztes) West Virginia, illetve a Cotton Bowlon diadalmaskodó Arkansas skalpját is övükre tűzhették a már említett alabamai siker mellett, a csoportdöntővel együtt 13 meccses menetrendjüket veretlenül abszolválva.
 
A főedző:
Les Miles az NCAA meg nem értett zsenijei közé tartozott egészen 2011-ig, mire minden kritikusnak el kellett fogadnia, hogy az LSU 2007-es bajnoki címe nem a véletlen műve volt, Miles fehér baseballsapkája alatt zseniális elme lakozik. A fejfedője, "fűevési" babonája és hihetetlen mázlija miatt "Mad Hatter"-nek [őrült sapkás] nevezett mester pár éve alma materével, a Michigannel flörtölt, de végül maradt, és ha a szurkolókon múlik, a Louisiana State-től megy nyugdíjba.
 
 
Offense:
A stratégia – A Tigers támadójátéka a tradicionális "pro-style offense" elemeit követi, az alapkoncepció nem bonyolult: csinálj 4 play-ből 10 yardot, minimalizáld a labdaeladásokat és fuss amennyit bírsz. Miles filozófiája, hogy a blokkok döntik el a mérkőzést, ha tehát a támadófal e téren verhetetlen, akkor az offense is a kellő produkciót nyújtja majd. November elején, az ominózus Alabama elleni derbin pedig láthattuk mi van akkor, ha a futójáték nem működik; mivel a passzolásban finoman szólva sem jártasak az LSU irányítói, a csapat a "speed option" felé nyúlt, melyben a QB egy plusz futó/blokkoló szerepét tölti be
 
Az irányító(k) – Az "abból főzünk, amink van" tökéletes példája a louisianai QB-szituáció. JaMarcus Russell és Matt Flynn már a múlté, Jarrett Lee és a mobilis Jordan Jefferson kettőse húzta-vonta el az álmok mezejére az LSU szekerét. Pikírten akár azt is megjegyezhetnénk, hogy a két végzős irányító inkább a kerekek gátja, mintsem előremozdítója volt, de ne csorbítsuk érdemeiket, Lee a szezon első felében leküzdötte interception-ök formájában jelentkező gyerekbetegségeit, Jefferson meg az augusztusi balhéján tette túl magát és lett vezéregyéniség. A folyamatos cserélgetésből fakadó frusztrációt is jól kezelték a QB-k, akik mögött már ott az utánpótlás Zach Mettenberger (és talán Gunner Kiel) személyében. 
Osztályzat: 10/5
 
Futók – Stevan Ridley tavaly juniorként ment ki a draftra annak tudatában, hogy az RB poszt nélküle is változatlanul hatásos marad. Ezt három leendő másodéves garantálta, Spencer Ware, Michael Ford és Alfred Blue lendülete sophomore-ként sem hagyott alább, és hozzájuk csatlakozott az újonc Kenny Hilliard, a liga legmélyebb futótandemét megalkotva. Miles a futók rotálásával a mérkőzések véghajrájában is friss lábakat tud beküldeni a gyepre, ami sok szoros ütközetet formált kiütéssé. A 102 kg-s Ware 174 kísérletből 700 yardot, Ford 123 kísérletből 755 yardot, 78 kísérletből 539 yardot szállított. 
Osztályzat: 10/8
 
Elkapók és tight endek – A QB-k inkompetenciája nem tette lehetővé az WR-k és az elkapó TE-k számára a brillírozást, de tehetségek egész sora várja, hogy végre pontos labdákkal szórják meg. A fő célpont Reuben Randle, a 193 cm magas játékos 904 yardot és 8 TD-t szerzett fontos momentumokban előlépve. A szintén junior, QB-ből WR-ré konvertált Russell Shepard felé hatalmas elvárásokat fűztek, és noha ezt a mércét nem tudta átugrani, mégsem tekinthető csalódásnak. Igaz Odell Beckham Jr. máris beelőzte, a true freshman 437 yarddal és 2 TD-vel mutatkozott be. A tight end Deangelo Peterson iskolapéldája lehet azoknak a futballistáknak, akik az egyetem helyett a profi közegben képesek kibontakozni, atletikusságát majd az NFL-ben kamatoztatva. Tartaléka Chase Clement, az elkapósort James Wright, Kadron Boone és Jarvis Landry egészíti ki.
Osztályzat: 10/6
 
Támadófal – Ahogy pár sorral feljebb kiemeltük, a nagydöntőbe jutás főképp az OL-nek köszönhető, mely az amúgy kiváló erőkből álló csapatot még egy szinttel feljebb emelte. Az egyszerű de nagyszerű formula bevált, mint a befogott vadállatoknál, a cél az ellenfél kifárasztása, futás és futás töretlenül, amihez elengedhetetlen a remek állóképesség, na meg persze a lehengerlő erő. A fal motorja a jobb oldali guard, Will Blackwell, a senior bokasérüléséből tért vissza kifogástalan kondícióban. Blackwellhez hasonlóan a SEC álomcsapatának tagja a jobb oldali tackle Alex Hurst, akit egyszerűbb átugrani, mint megkerülni, az NFL-ben ő is guard lehet. A left tackle Chris Faulk, a center és az LG poszton T-Bob Hebert és P.J. Lonergan gyakran cserél helyet, az egység új üdvöskéje La’el Collins.
Osztályzat: 10/9
 
 
Defense:
A stratégia – Az LSU az alap 4-3-as felállásra esküszik, de sokszor váltanak át 4-2-5-ös formációra, maximálisan kiaknázva a csodálatos secondary-ban rejlő potenciált. A védelem különlegességét nem is ez adja, hanem az az agresszivitás és sebesség, ami kompenzálja a relatíve "kicsi" linebackerek és DB-k méretbeli elmaradását a többi SEC-s ellenfél NFL-prototípus embereitől. Passz elleni védekezésnél az emberfogást vagy a Tampa 2 kombinációját favorizálják
 
Védőfal – A variációs lehetőségek itt is határtalanok, a Tigers a rotációban nagyjából 5 DT-t és 5 DE-t tart, a kezdő felállás tényleg csak a médiának szól. A legtöbb negatív yardos szerelést és a második legtöbb sacket a harmadik számú DE, Barkevious Mingo (2009-ben az "év neve" lett az övé) jegyzi, papíron a veterán Kendrick Adams és a sztár sophomore, Sam Montgomery mögött. Montgomery kilencszer sackelte az ellen irányítóját, az első lépésének intenzitása félelmetes. A névtelen hősök ezzel szemben a Michael Brockers vezette DT-k, bár ez nem meglepetés, Glenn Dorsey és Drake Nevis is ebből a programból került az NFL-be. Brockers a futás elleni védekezés rendíthetetlen oszlopa, jobbján legtöbbször Bennie Logan-nal vagy az újonc Anthony “Freak” Johnson-nal. Johnson 18 esztendős, 187 cm-éhez 134 kg társul...
Osztályzat: 10/9
 
Linebackerek – Az idény előtt egyértelműen ez volt az X-faktor, Kelvin Sheppard és számos más rutinos játékos elvesztésével a kívülállók egy óriási szakadéknak érezhették az LB-sort. Az LSU szerencséjére ezek a kételyek hamar eloszlottak, noha ehhez kellett előlről és hátulról is a segítség, a felvételeket elemezve néha úgy tűnt, mintha valóban nem lettek volna linebackerek a pályán (hat DB-s felállásra is volt/van példa), a Tigers főleg "tér evőkként" alkalmazta az LB-ket, teret nyitva és hagyva a játékmestereknek. Sheppardot kiválóan pótolta a gyenge oldalon a senior Ryan Baker, keménységével kiemelkedve a mezőnyből, és a középen elhelyezkedő sophomore Kevin Minter-re se lehetett panasz, fizikuma lenyűgöző, cseréje Kamell Hatcher. Az erős oldalon Stefoin Francois és Tajh Jones kettőse látja el a feladatokat, az SLB a D# Achilles-ina
Osztályzat: 10/6
 
Secondary – Patrick Petersonról valószínűleg mindenki hallott már, ha másról nem, hát az NFL-ben elért bravúros visszahordásairól. Ami a hihetetlen, hogy a Louisiana State hátsó alakzata a 2010-ben még itt játszó PP kiválásának dacára kapta meg számos szakértőtől a "best ever" [minden idők legjobbja] jelzőt, a 2011-es szezonban történt meg első ízben, hogy két cornerback egyetlen csapatból kerüljön az országos álomcsapat első keretébe. A "Honey Badger", a Heisman-ről lecsúszó Tyrann Mathieu ráadásul csupán a harmadik-negyedik számú NFL-prospect, CB-társa, Morris Claiborne minden bizonnyal top10-es pick lesz 2012 áprilisában, a sophomore free safety, Eric Reid meg vélhetően jövőre. A legjobb DB-knek járó Jim Thorpe-díjat Peterson után 2011-ben Claiborne söpörte be, a senior cornerback az idény során a legrettegettebb WR-rekkel nézett farkasszemet és szedte le őket a pályáról, és Mathieu így tudott playmakerré válni. Előbbi hat interceptiont, utóbbi két fumble return TD-t szerzett, Reid az alabamai meccs véghajrájában bemutatott INT-jére lehet igazán büszke. A kezdő strong safety Brandon Taylor, fontos tartalék a safety Craig Loston és a két CB, Ron Brooks illetve Tharold Simon.
Osztályzat: 10/10
 
 
Special team: 
Tessék megkapaszkodni, az LSU hat, azaz 6 (!) yardnyi visszahordást engedélyezett puntokból, hála az ausztrál Brad Wing punternek, és annak, hogy a kezdők a special team munkájában is részt vesznek. Az újonc Wing "taunting" [gúnyolódás] szabálytalanságával is beírta magát a históriáskönyvekbe, de rúgásonkénti 44.1 yardos átlagával és 23 húsz yardoson belül landolt labdájával nincs oka szégyenkezni. A kicker, Drew Alleman 18 kísérletből 16-ot értékesített, kulcshelyzetben eddig még nem remegett meg. Kickoff returnökben Morris Claiborne, punt returnöknél Tyrann Mathieu az ász, Mathieu Arkansas és Georgia ellen visszahordott TD-jei keltették életre a be-beragadó offense-t.
 
Az edzői stáb:
A defenzív koordinátor John Chevis, aki a minap a Tennessee 1 millió dolláros ajánlatát és a Volunteers-hez való visszatérés lehetőségét utasította el. Az OC Steve Kragthorpe lett volna, de a szakembernél a nyáron Parkinson-kórt állapítottak meg, ezért Kragthorpe csak a QB-edzői állást fogadta el, az offenzív koordinátori teendők az OL-coach Greg Studrawa-ra hárultak. Egyetemi főedzői múlttal még a DB-coach Ron Cooper bír, aki csakúgy mint Kragthorpe, a Louisville-nél töltött pár nem túl emlékezetes évet.
 
 
 
ALABAMA CRIMSON TIDE (#2)
 
 
Út a döntőbe: 
Kétségtelenül a rendszer kegyeltje a Crimson Tide, noha az LSU elleni drámai kudarc az egyetlen szégyenfolt az alabamaiak büszkeségén. Utólag nézve viszont a 2011-es naptáruk közel sem tűnik annyira acélosnak (jóllehet elképesztő módon dominált a Tide védelme), a konfon belül az Arkansas és a rivális Auburn, azon kívül csak a Penn State legyőzése számít igazán nagy fegyverténynek.
 
A főedző: 
Nick Saban HC-t 2008-ban a Forbes a "legerőteljesebb edzőnek" választotta, és a magazin abszolút nem lőtt mellé ezzel a megállapítással. Ugyan NFL-es kitérője 2005/06-ban nem alakult jól a Miami Dolphins-nál, sokan nem tudják róla, hogy ő is a Bill Belichick "edzői fa" gyümölcse, 1991 és '94 között a Patriots pulóveres ikonjának koordinátora volt. A Belichick által gyakorolt hatást le se tagadhatná, kőkemény profizmus jellemzi a kétszeres bajnok Saban minden mozdulatát, aki első bajnoki címét épp az LSU-val szerezte meg, a másodikat már a Tide élén, 2009-ben
 
 
Offense:
A stratégia – Saban már a bemutatkozó sajtótájékoztatóján letette a voksát a sallangmentes, pro-style offense mellett, és ezzel a kezdeti nehézségeket leszámítva nem is volt hiba. Nagyjából az LSU-nál leírtak állnak itt is, a fölényes labdabirtoklás elengedhetetlen elem, erre a masszív támadófal által támogatott sok-sok futással ráhajtva. A hangsúly azonban a kiegyensúlyozottságon van, azaz a futó- és passzjátéknak hozzávetőleg azonos arányban kell eloszlania, bár ez a Bamánál fordítva működik a megszokotthoz képest, a passzok nyitják meg az utat az igazán produktív futójátékhoz. A Tide szereti "kiszélesíteni" a pályát, elvonva a figyelmet az RB-kről, de általában két TE-t megfigyelhetünk a felállásokban, shotgun és pistol formációknál is.
 
Az irányító – Az aktuális QB-tól a "game manager" szerepét várják el Sabanék, se többet, se kevesebbet. AJ McCarron pontosan illeszkedik a John Parker Wilson-Greg McElroy vonulatba, habár az atletikus Phillip Sims érdekes opciónak tűnt, lehetett sejteni, hogy McCarron kezébe kerül a stafétabot. A jó döntéshozatal és a labdaeladások elkerülése az ő feladata, 2400 passzolt yardja, 16 TD-je és 67%-os hatékonysága nagyjából megfelel a kívánalmaknak, viszont nehezen feledhető az LSU elleni rangadó első félidejében elkövetett hibája (nem vette észre az üresre mozgó elkapóját), amivel kivívta Saban féktelen haragját
Osztályzat: 10/4
 
Futók – Az már Mark Ingram 2009-es Heisman-kampánya során is nyilvánvaló volt, hogy majdani távozása közel sem lesz akkora érvágás. Trent Richardson aztán 2011-ben vehette nyakába végleg az igát, sőt elkapóként is odatette magát, 1583 és 327 yardot összegereblyézve. Termetéhez képest eszeveszettül gyors, erejéről nem is beszélve, megmozdulásai Emmitt Smith-t idézik. Szükség esetén maga az egyszemélyes offense, annyival kiegészülve, hogy cseréje, Eddie Lacy sem a falvédőről jött le. Richardson átlaga 131.92 yard meccsenként, Lacy-é 7.5 yard kísérletenként
Osztályzat: 10/9
 
Elkapók és tight endek – Az Alabama évről-évre fantasztikusan toboroz (ergo újraépítés helyett csak újratölteni kell), de egy poszt, Julio Jones megüresedett helye utód nélkül maradt. A végzős Marquis Maze ugyan jó statisztikákkal rendelkezett, a plusz varázslatot nem tudta megadni az erre rendkívül szomjas offense-nek, a "possession receiver" szerepe nem elég mélységi célpont nélkül. Maze 627 yarddal így is vezeti a házirangsort, megelőzve Richardsont és a tight end/full back Brad Smelley-t, más WR se közel, se távol. Darius Hanks 2009-es sérülése óta önmaga árnyéka, Smelley-n kívül a többi TE-t (Michael Williams, Chris Underwood, stb.) csak és kizárólag blokkolóként alkalmazzák.
Osztályzat: 10/5
 
Támadófal – 2010-ben a passzprotekcióban még akadtak hiányosságok, de az idei szezonra ezeket kiküszöbölve az egekig szökő kritériumoknak megfelelve teljesített az OL. Az elegybe tegyük bele az ország legjobb falemberét, az Outland-díjas Barrett Jones-t, az "óriásbébi" D.J. Fluker-t (194 cm, 121 kg), illetve további két all-SEC tagot, William Vlachos-t és Chance Warmack-ot, és egy NFL-re kész falat kapunk. Ez mondjuk az NCAA-ben nem jelent közvetlen sikert, pláne hogy az OL öt játékosból áll, és az inkonzisztens fal jobb oldala azért meg-megingott néha, de ne legyünk telhetetlenek. Jones a bal, Fluker a jobb oldali tackle, Wlachos a center, Warmack Mike Johnsont szorította ki a left guard pozícióban, míg a right guard helyért Alfred McCullough és Anthony Steen küzdött
Osztályzat: 10/9
 
 
Defense:
A stratégia – A Crimson Tide-é az NFL-es védelmek komplexitásával vetekszik, a tavaly első körben draftolt Marcel Darius elmondása szerint például az Alabama védőknek adott playbookja vastagabb (!), mint a Buffalo Bills-é... A 3-4-es, profikéra hajazó D# minden poszton prototípus játékost követel, és Sabannak van lehetősége ennek összeállítására a Bamánál, megszerezve a középiskolákból a legnagyobb, de egyben leggyorsab linebackereket, az orbitális nose tackle-ket, a fizikális és egyben villámgyors defensive backeket. Ez azonban mégsem elegendő, játékintelligencia is szükséges a rengeteg különböző blitz- és passzvédekezési sémát felvonultató taktikához. Különösen feltűnő, hogy a Tide védelme legalább olyan aktív a snap előtt, mint az offense-k, a belső linebackert gyakorta az avatatlan szemlélő összetéveszthetné egy irányítóval, annyi áthívást tapasztalhatunk. A kulcs a kommunikáció. 
 
Védőfal – A Bama DL-je nyomásgyakorlásban kevésbé aktív, a 3-4 "3-technique" behemót falemberei elsősorban a futás megállítására és az OL által kialakított "lyukak" betömésére lettek szabva. A legérdekesebb játékos innen az ausztrál, junior college-ból érkező Jesse Williams (Wing és Williams, nem véletlen hogy három tv-csatorna is élőben közvetíti a finálét Ausztráliában), aki még bőven a tanulási fázis elején jár, ám határ számára a csillagos ég. 141 kg-mal a fal legsúlyosabb tagja, miközben Quinton Dial 2 méteres magasságához 133 kg és CB-ket megszégyenítő ruganyosság párosul. Az említett Dareus és a nose tackle Terrence Cody árnyékában a végzős Josh Chapman is kiharcolta a maga örökségét, a védőfalban ő a tipikus mozdíthatatlan objektum. Az irányítók siettetéséért Dial mellett Damion Square a felelős, a defensive end Ed Stinson és a nose tackle Nick Gentry esszenciális peremember.
Osztályzat: 10/8
 
Linebackerek – A védekezőszisztéma dizájn alapján nagy dolgokra predesztinálja az ezen a poszton játszó futballistákat, és a jelenlegi alakulat ezt alá is támasztja. Az LB-sor vezéregyénisége az all-SEC Dont’a Hightower, a belső linebacker 81 szerelést, 3 sacket és 9.5 tackle for loss-t könyvelhetett el. Szerelési kísérleteit soha nem hibázza el, a pályát oldalvonaltól oldalvonalig bejátssza. Cseréje a sorban a következő sztár, az újonc Trey DePriest. Hightowernél is jobb statokkal rendelkezik a "Jack" (defensive end-külső linebacker hibrid) szerepkört betöltő Courtney Upshaw, 8.5 sack-el és 17 negatív yardos megállítással az adatlapján. Az erős és a gyenge oldalon egy-egy brilliáns atléta, a senior Jerrell Harris és a junior Nico Johnson helyezkedik el
Osztályzat: 10/9
 
Secondary – Az Alabama a Saban-érában DB-gyárrá avanzsálódott, ami nem meglepő, hiszen Nick Saban anno játékosként DB és edzőként több állomáshelyén is DB-coach volt. Az idei hátsó négyes három (!) első körös draftra sanszos defensive backet vonultat fel, ezzel csak egy csapat vetekedhet: az LSU... A Tigers-nél a CB-duóról zengenek ódákat, a Bamánál a safety-k legendásak; a free safety Mark Barron és a strong safety Robert Lester párosánál senki nem kívánhat jobbat, és még vegyük hozzá a zseniális cornert, Dre Kirkpatrick-ot, aki az NFL-ben free safety-ként viheti sokra. A másik CB, DeQuan Menzie szinte bárhol máshol a keret sztárja lehetne, itt "csupán" egy kisiparos. A tartalékok közül a sophomore Dee Milliner CB-t, illetve a strong safety Vinnie Sunseri-t illik kiemelni.
Osztályzat: 10/10
 
 
Special team:
Az LSU elleni első mérkőzést egyértelműen a rúgók miatt bukta el a Tide, az az este Cade Foster rémálmaiban köszönhetett újra vissza, három lövést baltázott el, de a közeli mezőnygólokra szakosodott Jeremy Shelley (37 yard a csúcsa, 20/16-os mutatóval) is hibázott egyszer. Felfoghatatlan, hogy egy akkora egyetem, mint az Alabama, hogy-hogy nem tud találni egy megbízható kickert. Legalább a punter korrekt, Cody Mandell 17 fair catch-et kényszerített ki, átlaga 38.9 yard. Marquis Maze kickoffoknál és puntoknál egyaránt elit visszahordó, 28.5 és 12.4 yardos átlaggal, novemberben sérüléssel bajlódott, de már 100%-os.
 
Az edzői stáb:
Az offenzív koordinátor Jim McElwain hivatalosan is a Colorado State főedzője januártól, kérdés, hogy a Patriots OC Bill O'Brien Penn State-es kinevezéséhez hasonlóan ez mennyire bír negatív hatással. A DC Kirby Smart-ot a fél NCAA körberajongta már, de Smart a "megfelelő pillanatra" vár a váltással. Saban két másodedzője az RB-coach Burton Bruns és az LB-coach Sal Sunseri.
 
 
Summa-summárum:
Ne higgyük egy percig se azt, hogy az első találkozó (és annak eredménye) bármilyen hatással is lesz a részvevő felekre. New Orleans-ban új fejezet kezdődik, fejfájást ez "csupán" az edzőknek okozhat, mert úgy kellett kockáról-kockára végigelemezniük a november 5-i összecsapást, hogy abból előreláthatólag alig láthatunk valamit a döntőben. Az LSU és az Alabama több mint egy hónappal ezelőtt játszott utoljára, a "berozsdásodás" elkerülése is fontos volt a felkészülés során, a diákatlétákra helyezedő iszonyatos nyomás kezelésén túl. A 9-6-os hosszabbításból ráadásul hatalmas következtetéseket mi se vonhatunk le, a két csapat szinte megegyező stílust és szintet képvisel. Lehet azon vitatkozni, hogy jogos-e a visszavágó, de az biztos, hogy a nagydöntő izgalmas és színvonalas lesz, jövendőbeli profik garmadáját felvonultatva. A mérleg nyelve leheletnyivel a Louisiana State felé billen, ám elegendő egyetlen villanás Richardsontól, és a Tigers futhat a győzelem után...
 
A bowl.hu szerkesztőségének tippjei:
LSU - Deny, Dzsoki, JJ, shawnka, konqueror
ALABAMA - DoM, Fucu, Höri, Ork
 
 
Írta: JJ (Horváth Róbert)