Amerikai futball – világok harca?

A 2012-es NFL játékosbörzén rekordnak számító 5 olyan embert draftoltak, aki nem az Egyesült Államokban született, és ez a csúcs 2013-ban biztosan megdől. Külön öröm az öreg kontinensen élő fociszeretőknek, hogy a prímet nem Kanada viszi, hanem több európai tehetség készül a profi karrierre. Illúzióink azért ne legyenek, közvetlenül még nem vezet az út mondjuk a német bajnokságból (GFL) az NFL-be, de talán egy folyamat kibontakozását mutatja, hogy rövid időn belül a harmadik – összességében a negyedik – olyan futballistát próbálják ki a legmagasabb szinten, aki Európában sajátította el a sportág alapjait (Romeo Bandison, Sebastian Vollmer és Markus Kuhn nyomdokaiba lép Björn Werner). Figyelemre méltó, hogy a korábbi trenddel ellentétben nem kizárólag a rúgók/punterek importja zajlik, hanem a védőfal dominál... Na de nézzük meg, kikről is beszélünk!

(Elöljáróban egy kis statisztika: a http://www.databasefootball.com adatai alapján 2010-ig az NFL-ben 3 magyar születésű, 61 német, 36 angol, 14 olasz, 8 japán, 7-7 svéd és ausztrál, 6 osztrák, 5 szerb/jugoszláv, 4-4 lengyel, holland, norvég, görög és francia, 3 ukrán, cseh, argentin, spanyol és fülöp-szigeteki, 2-2 dán, román, belga, koreai, kolumbiai, venezuelai, új-zélandi és tajvani, illetve 1-1 orosz, török, libanoni, paraguayi, bolíviai, ciprusi, szaúd-arábiai, thaiföldi, iráni és örmény mutatkozott be. Ez persze nem egyenlő az etnikummal, hiszen pl. a 8 japánból mindannyian amerikai állampolgárok, ahogy a "katonai kölyök" Robert Griffin III is, aki szintén Japánban látta meg a napvilágot, mielőtt a család Texas-ba költözött. A japán származásúak közül Noriaki Kinoshita az edzőtáborig jutott, kínai pedig nincs a listán, holott Ed Wang jelenleg is aktív. A Gogolák testvérpáron és Steve Mike-Mayeren kívül hazánk hírnevét öregbítették olyan nem első generációs magyarok, mint Les Horvath, Joe Nemeth, Don Shula, Joe Theismann, Larry Csonka, Lou Groza vagy Bernie Kosar, a 2013-as drafton Jordan Kovacsnak szurkolhatunk.)

Az idei felhozatalban kétségtelenül Björn Werner áll a legszebb jövő előtt. A potenciális top10-es választás flag focin keresztül ismerkedett meg a szabályokkal Berlinben, 15 éves korában váltott a kontakt változatra. Két esztendővel később a USA Football International Student Programon keresztül került tizedikesként Connecticutba, ahol némi zsebpénzt is kaphatott az ISP-től a szereplésért. Honvágy miatt a junior idényét kihagyta és hazatért, ám végzősként újra a Salisbury School középiskolában játszott, annyira jól, hogy tucatszámra akadtak kérői a legjobb egyetemi programok közül. A Florida State-n újoncként minden meccsen lehetőséget kapott (miközben 2010-ben megházasodott, német barátnőjét vette el), sophomore-ként a kezdőbe férkőzött, 2012-ben már az országos álomcsapatba is beválasztották. Mindössze 5 évnyi amerikai rutin elegendőnek bizonyult számára, hogy a "Germanator"-t a krémek krémjeként emlegethessük DE poszton...

Ha szabad ilyet kijelenteni, Margus Hunt még érdekesebb történet. Az észt nehézatléta 2009-ben diszkoszvetésben és súlylökésben is megnyerte a pekingi junior világbajnokságot, ezután ment ki az SMU-hoz sportösztöndíjjal tanulni. Azonban a Mustangs atlétikai programja megszűnt, de a hoppon – és ösztöndíj nélkül – maradt Huntot elhívták egy futballedzésre, ahol életében először öltött magára felszerelést (a diákszektorból pár meccset látott már élőben). Saját bevallása szerint az alapokat a Madden videójátékon keresztül szedte fel, és páratlan fizikalitását abszolút újoncként is kamatoztatta; 7 rúgást blokkolt, 4 szezont átölelő karrierje során összesen 17-et. DE-ként 16.5 sacket gyűjtött be. 25 éves kora és rutintalansága komoly negatívum (ugyan Wernernek sem tökéletes a technikája, Hunté egyenesen borzalmas), de az NFL Combine-on nem lehetett nem felfigyelni rá. A 203 cm magas és 125 kg-s "überfreak" 4.6 alatt futotta a 40 yardot, 38-szor nyomta ki a 220 fontot, súlypontemelkedése 88 cm, brutális.

Az angol vonulatot rögtön hárman képviselik, Menelik Watson Werner csapattársa volt az FSU-n, bár a svájci Daniel Glauserhez hasonlóan ő a támadófalban kapott helyet. Róla írtam anno blogbejegyzést, ITT elolvasható. Szegény családban nőtt fel, egy spanyol kosárakadémia fedezte fel, 2011 augusztusában próbálta ki magát első ízben focistaként... Furcsa, hogy az OT ennek dacára underclassmanként lelépett az egyetemről, de 25 évesen talán nem is tehetett mást. Tom Wort sem cselekedett másképp, noha 5 évvel fiatalabb, és sehol nem sorolják az elit LB-k közé. A kisgyerekként Arsenal drukkert édesapja fertőzte meg az amerikai futball szeretével, aki a család West Sussex-ből USA-ba való áttelepülésekor, 14 esztendősen azonnal felcsatolta a mellvértet és fejére tette a sisakot. Az Oklahomában 190 szerelést jegyzett, öccse, Charles Wort a UTSA-nál focizik. Abdul Kanneh a harmadosztályú New Mexico Highlands-ben szerepelt, teljesítménye miatt az NFLPA Bowlra is meghívták, igaz ő kissé kilóg a sorból, mert 4 évesen hagyta el Angliát.

Ausztrál játékost eddig egyszer draftoltak (Colin Scotts DT, 1987), 2013-ban a duplázás sem elképzelhetetlen, amennyiben az Alabamával kétszeres bajnok DT Jesse Williams mellett Brad Wing punter balhés mivolta nem riasztja el a kérőket. Előbbi rögbivel, utóbbi ausztrál focival kezdte, jóllehet az NCAA szereplést megelőzően már mindketten belekóstoltak az igazi futballba, Williams két szezont töltött egy arizónai Junior College-ban, Wing egy évet cserediákként Louisianában. A DT beceneve, a "Tha Monstar" árulkodó a falember testi adottságairól, aki hazájában is lassan kult státuszba emelkedik, a januári nagydöntő után az ország miniszterelnöknője személyesen beszélt vele (Skype-on keresztül). Az auszik amúgy punterrel jól ellátták az NFL-t (nem is szólva a college footballról, ahol Pat O'Dea, a "Kangaroo Kicker" HoF-tagságig vitte), Darren Bennett, Mat McBriar, Ben Graham, Sav Rocca, Chris Bryan egyaránt pályára került, és erre Wingnek is nagy sansza van.

A kanadaiakra, karib-térségbeliekre, óceániai szülöttekre és az afrikaiakra külön nem térnék ki, de a ghánai Ezekiel Ansah kiemelendő, hiszen az ő sztorija jól példázza, hogy a tapasztalat helyett sokszor a potenciál a döntő faktor a drafton. A játékost 2008 őszén invitálta az Egyesült Államokba egy mormon hittérítő, hogy a BYU-n kosarazzon, Ziggy labdarúgó álmait adta fel ezzel. A kosárlabdás kitérő nem jött össze, viszont 100 méteren 10.91-es, 200-on 21.89-es időt sprintelt, szinte nulla felkészüléssel, a maga közel 2 méteres magasságával és 110 kilójával. 2010-ben "természetesen" egy fociedzésre is elment, és jóllehet az első alkalommal a mellvértet sem tudta helyesen felvenni, megragadt a keretben, 2012-re pedig - Eathyn Manumaleuna sérülése okán – a kezdőben találta magát. Az idényt 13 negatív yardos szereléssel és 4.5 sackkel zárta, a Senior Bowlt és a Combine-t követően már nincs elemző, aki ne az első körbe várná...

Ha bővebben foglalkoztat titeket, hogy az említett játékosok milyen képességekkel rendelkeznek, mire taksálják őket, ajánlom prospect ismertetőinket!