Egyetemi előzetes 6/7

11. Michigan State Spartans

Az előző idény legjobb védelmét összehozó gárdája most is jó esélyekkel indul harcba. 2013-ban a 13-1-es mérlegben a Notre Dame volt az 1, és már a 4. héten elvette a spártaiak veretlenségét, kevesen gondolták, hogy onnantól kezdve hibátlanul mennek előre Mark Dantonióék és a BigTen döntő után a Rose Bowlt is behúzzák. A 13.2 pontot átlagoló védelem Darqueze Dennardot leszámítva nem állt igazán kapós játékosokból, Max Bullough, Denicos Allen vagy Isaiah Lewis profi karrierje is elég reménytelennek tűnik. Remek játékosok maradtak East Lansingben, egy remeklő futó, és megbízható quarterback társaságában, minden adott még egy nagy rohanáshoz.

Az előző évet még nem Connor Cookkal kezdték a center mögött, ami nem volt jó döntés. A második meccsre már őt állította be Dantonio, de nem minden snapnél tartotta pályán. Az akkor másodéves QB végül a BigTen 2. legjobb irányítója lett az év végi szavazáson, a BigTen döntőben és a Rose Bowlon összesen 636 yardot, 5 TD-t és 2 INT-et dobva. Ami kiemelendő, hogy egyik meccsén se dobott egynél több picket. Ez fontos tulajdonság egy futó csapatnál, amely csak a szezon második felében talált rá Jeremy Langfordra. A LeVeon Bell utódját kereső gárdában főleg a speciális egységben számítottak Langfordra, majd betették támadni és nyolc meccsen futott 100 yard fölött egymás után! 1985 óta nem volt hasonló teljesítményre képes egyik spártai futó sem, pedig innen szinte minden kezdő RB az NFL-be megy tovább. Langford 18 TD-t futott 1422 yardja során, most pedig a BigTen legveszélyesebb játékosai között tartják számon. Kérdés, hogy a támadófal új emberei is ennyire segítőkészek tudnak-e lenni. Szerencsére a két legfontosabb poszt változatlan, Jack Allen (C) és Jack Conklin (LT) köré nem nehéz építkezni, Travis Jackson (LG) pedig már korábban is bizonyított. Az elkapók között kevés ilyen van, Tony Lippett 613 yarddal a legeredményesebb versenyző, igaz Bennie Fowlert leszámítva mindenki visszatért, így csak a kiemelkedőnek nem mondható no1 receivert kell helyettesíteni. Erre az újonc Trey Kilgore-nak jó esélye van.

A nagyszerű védelem 5 alapemberrel kalkulálhat a továbbiakban, köréjük kell beépülni az újaknak. A DE páros speciel érintetlen, és ez remek hír; Shilique Calhoun a BigTen év védőfalembere volt, 18 irányító siettetést bemutatva és még csak harmadik évére készül. Társa Marcus Rush is rendre ott van a konf legjobbjai között, így csak a DT-ken múlik, hogy a 2.8 yard/carry-s védekezési átlag mennyit romlik. MLB-ként Taiwan Jones biztosan megbízható lesz, inkább a szélek felől kell aggódni. A secondary-ből távozik a BigTen év védője, Dennard, de Kurtis Drummond (FS) hasonlóan nagy vezéralak, így nem kell tartani komoly visszaeséstől, ő is 1. csapatos BigTen választott volt. Trae Waynes megtanulta, hogy milyen egy shutdown corner társának lenni, most Darian Hicks kerülhet hasonló szituáció elé. Érdemes kiemelni a BigTen legjobb punterének megválasztott Mike Sadlert is, aki úgy tudta elérni ezt a tisztséget, hogy még a kickerek között is kicsinek számítana.

A menetrend augusztus 29-én, pénteken indul egy Jacksonville State elleni hangolódással, utána ugyanis Oregonba mennek a Ducks-hoz, ahol az egyik bajnoki címre vágyó csapat reményei gyorsan összeomolhatnak. A BigTen versengésre két könnyű ellenféllel hangolnak utána. Egy szabadhéttel elválasztva fogadják a Michigant és az Ohio State-t, ott fog eldőlni, hogy lesz-e ismétlés a BigTen döntőben vagy sem. Az előző idényben nem volt top25-ös a Michigan State év elején, sőt csak 7-1-es mérlegnél kerültek be a 24. helyre, szóval az idei év másképpen indul, de abban azonos, hogy megint az Ohio State a fő esélyese a konferenciának, és meglepetés lenne ha le tudnák őket szorítani. Annyi a különbség, hogy a Spartans már megmutatta, hogy lehetséges Urban Meyer ellen nyerni.

10. South Carolina Gamecocks

Véget ért a Clowney-hisztéria, így itt a lehetőség, hogy a keret másik 99 játékosával is lehessen foglalkozni. Furcsa szezonon van túl a Cocks, hiszen a 2. héten vesztettek a Georgia ellen 41-30-ra és gyorsan kikerültek a képből, mivel a SEC keleti első helye is távolinak tűnt. Utána elkezdtek nyerni, és komoly skalpjaik vannak. Lenyomták a UCF-t egyedüliként a ligában, 2 hosszabbítás végén kapták el az akkor 5. Missourit, év végén pedig - már szokásos módon - simán verték az állami rivális Clemsont és visszatértek a top10-be. A Capital One Bowlra kevesen figyeltek, de a Wisconsin se jelentett nekik akadályt. A probléma, hogy idő közben a Tennessee váratlanul 23-21-re nyerni tudott év közben, így pedig kétszer is kijátszották magukat a szoros elitből. Mondhatni tipikus Gamecocks szezon zajlott, ott voltak a tűz közelében, de az utolsó lépést nem tudták megtenni. Idén megint megpróbálhatják.

A névtelen hősök közé talán fel lehet venni Connor Shaw-t, hiszen 24 passzolt és 6 futott TD meleltt összesen 1 interception került a neve mellé végzős idényében, és a legtöbb győzelemmel bíró QB-ként állt tovább. Dylan Thompson sokszor beszállt 1-1 támadásra vagy tovább, de ő zsebirányító, így ha kiharcolja a kezdő posztot a papírforma szerint, akkor megváltozik a csapat játéka. Shaw a második leghatékonyabb futója volt az SC-nek az előző években. Az első legutóbb Mike Davis volt, aki 1183 yardig jutott, de hozzá kell tenni, hogy a Florida ellen megsérült, egy könnyű meccset kihagyott, a Clemson ellen pedig idejekorán küldték pályára. Ilyen körülmények között az all-SEC 2. csapatos hely megsüvegelendő. A támadófal adott hozzá, hogy Davis újabb remek szezont zárjon. Corey Robinson senior évére készül mielőtt az NFL draftra kerülne a neve, az LT 6´8“-as magasságához 348 font párosul, még a SEC-ben is össze kell szednie magát a pass rushereknek ha meg akarják kerülni. Két nagyon rutinos, korábbi freshman all-american is dolgozik a falban, Brandon Shell (RT) a harmadik, AJ Cann (LG) már a negyedik kezdő évére készül. Az egyetlen változás a csapatban RG poszton lesz, de Mike Matulis is már játszogatott 2012-ben. Elkapó téren nem brillírozik a csapat Alshon Jeffery távozása óta, a legjobb emberük ugyan azóta is profi lett, de sem Ace Sanders, sem Bruce Ellington nem tudott 800 yardig elérni. Az is sokat mond, hogy Mike Davis kapta a második legtöbb passzt. Most várhatóan Shaq Roland lép előre, és ha nem kerül újabb eltiltás közelébe, akkor az előző, ellingtoni számokat (775 yard, 8 TD) hozhatja, főleg mivel Thompsonnal elvileg passzorientáltabb lesz a támadósor.

A védelemből nem csak Clowney-t kell pótolni. Mindkét CB továbbállt, Victor Hampton pedig az egyik húzóembere volt a csapatnak, igaz 3 jó safety is van Steve Spurrier gárdájában, köztük Kadetrix Marcus, aki ezzel a névvel sztárnak született. A híres „spur“ poszton Sharrod Golightly nem adja magát könnyen, a SEC 2. legjobb csapatába szavazták. A linebackernek is számítható, de safety méretű Golightly mellett négy komoly LB is bevetésre kész, Skai Moore újoncként csak négyszer kezdett, de így is neki lett a legtöbb szerelése. Ami problémát jelenthet, hogy Clowney-n kívül Kelcy Quarles is profi lett, akárcsak Chaz Sutton, így csak JT Surratt (DT) képvisel rutint a védőfalban. Jó a renoméja ugyanakkor a többieknek is, Jhaustin Thomas a JuCo-ban all-American DE volt, és Abu Lamin is ott szerzett rutint. A South Carolina is azon gárdák közé tartozik, mint a legtöbb SEC élcsapat, minden évben elit tehetségek kerülnek Columbiába, bárki robbanthat ebben a szezonban is, akár előzetes várakozás nélkül.

A szezon rögtön egy nagy bummal indul, augusztus 28-án, csütörtökön a Texas A&M ellen itt, a Williams-Brice stadionban. Sok pihengetésre nem lesz idő utána, hiszen az East Carolina majd  rögtön a Georgia jön a második SEC rangadóra. Ha ebből kijönne 3-0-lal a csapat, akkor könnyen elképzelhető, hogy 7-0-ig tiszta az út, a 8. meccs lesz az auburni kirándulás. Nincs a menetrendben Alabama és LSU, van viszont South Alabama és Furman, meg a szokásos év végi, Clemson elleni fieszta. Sok múlik Dylan Thompsonon eléggé, és Spurriernek nincs könnyű dolga így, hogy erősen kezdődik az év mert első perctől fogva kompetens QB-val kell kiállni. Ha ez meglesz, akkor a SEC döntő nem elrugaszkodott elvárás.

9. Auburn Tigers

Az előző bajnoki döntő vesztese visszatalált a helyes útra, azok után, hogy a 2010-es bajnokcsapatot követően egy 8-5-ös, majd egy 3-9-es évet produkáltak. Gus Malzahn irányítót faragott a Georgiában még cornerbackként próbálgatott Nick Marshallból, és a remek futási adottságait kihasználva egy szinte levédekezhetetlen támadósor állt össze. Ennek még tagja volt az 1/2-es Greg Robinson és Tre Mason is, akik most már a St.Louis Rams sikeréért küzdenek, valamint a szintén első körös DE, Dee Ford. Az Auburn ezt az évet a bajnokesélyesek között kezdi, ellenben 2013-mal, amikor csak a szezon második felére jutottak el a rangsorig. Az Alabama elleni mesébe illő győzelem híre alighanem mindenkihez eljutott, majd a SEC döntőben felírt 59 pont is magáért beszélt. Marshall maradt, jópár kulcsemberrel egyetemben, így az Auburn ellen senki se mehet biztosra.

Amin mindenképp javítania kell Marshallnak, az a passzjátéka. Még a 2000 yardot sem érte el év végén, 14 TD-t passzolt, 6 INT mellett. Mindezt persze elhomályosítja, hogy 1000 yard felett futott, ami SEC QB-nak csak most sikerült negyedjére, és 12-szer utat talált a célterületre. Az is árnyalja a képet, hogy az Ole Miss meccsen megsérült Marshall, így a Western Carolina elleni gála során Jeremy Johnson passzolt 6 touchdownt. Szóval ha egészséges marad Nick Marshall, akkor a javulás szinte biztosra vehető, a mértéktől függően a Heisman-radaron is ott lehet. Gus Malzahn 9 éve dolgozik OC/HC pozícióban az egyetemi ligában, de most előszőr tér vissza az irányítója a következő idényre is. Kiváncsiak vagyunk a jótékony hatásokra. A marginális passzjáték főszereplője, Sammie Coates volt, aki majdnem a yardok felét szállította, és 7 touchdownnak is örülhetett. Auburnben van múltja a kiváló JC-transzfereknek, a legújabb D´haquille Williams is a WR osztagot gyarapítja majd, és akár Coates babérjaira törhet. Futójátékban Tré Mason megdöntötte a legendás Bo Jackson csúcsait, és Jay Prosch fullbackként is hozzátette a magét a sikerekhez, de ezentől nélkülük kell boldogulni. Corey Grant kapott már szerepet korábban, és a tavasszal futott egy 4.18-as 40 yardot, ami ilyesztő. Cameron Artis-Payne társaként korrekt párost alkothatnak. A falban Greg Robinson helyére a leukémiából felépülő Shon Coleman ugrik be, a többiek nem változtak, Reese Dismukes a liga legjobb centereinek egyike, de Alex Kozan (LG) is nagy jövő elé néz. All-SEC 2. csapatos a tight end, CJ Uzomah is, a gárda egyik csapatkapitánya.

A védelem feje Cassanova McKinzy, aki a legtöbb szerelést tudhatja magáénak, ugyanakkor a STAR LB poszton szereplő Robenson Therezie nagyobb playmakernek számít, és ugyanerre a posztra várják vissza a 2013-as tavaszi edzőmeccs MVP-jét, Justin Garrettet. A védőfal középen lesz igazán masszív, Jeffrey Whittaker igazi rutinos vezérnek számít, de sérülése után meg kell küzdenie a csapatba kerülésért a Ben Bradley, Gabe Wright duóval. A szélen Carl Lawson ha nem is tudja Dee Fordot pótolni, de szintén remek képességű játékos, csereként is freshman all-American 2. csapatig jutott, a túloldalán pedig LaDarius Owens tevékeny részese volt az előző menetelésnek. A secondary-ben Jermaine Whitehead (FS) és Jonathon Mincy (CB) maradt, melléjük egy JuCo transzfer és egy ex-WR épülhet be a kezdőbe.

A sorsolás olyan szempontból jó, hogy a SEC tán leggyengébbjének számító Arkansas jön először a Jordan-Hare stadionba, majd 3 non-konf ellenféllel szemben is lehet bizonyítani (San José State, Kansas State, Louisiana Tech). A KSU ellen ráadásul csütörtökön meccselnek, így azok is láthatják, akik a hétvégi kavalkádban nem érnek rá. A kalkulált 4-0-s kezdás után az LSU is érkezik Auburnbe, ott sok minden eldől a folytatást illetően, tavaly csak a lila tigrisek tudták legyőzni Marshallékat. A keleti csoportból a South Carolina és a Georgia is a menetrend része, és természetesen év végén Iron Bowl lesz idegenben, szóval ha eljut az Auburn a SEC döntőig ezzel a menetrenddel, akkor a #1 pozíció sem lehet tőlük túl távol azon meccs idején. A tavalyi események után mindenesetre Tuscaloosában nem ők lesznek a favoritok, akármi is történik.

8. Baylor Bears

Legszebb éveit éli a Baylor futball Art Briles irányításával, idén új stadiont is kaptak és a Big XII címvédőjeként várják a küzdelmeket. Tavaly már a rangsor 3. helyéig is felkúsztak, amikor a semmiből jött egy 49-17-es pofon az Oklahoma State részéről, és így meg kellett elégedni a Fiesta Bowl részvétellel. A UCF átgázolt a medvék védelmén és 42 szerzett pont sem volt elég Bryce Petty-éktől. Sok minden nem változik, ismét a liga leghatékonyabb támadósorainak egyike lesz a Bayloré, számos nagy egyéniséggel, és egy Heisman-esélyes irányítóival soraikban. Az elvárás egyértelműen, hogy javítsanak az előző, 11-2-es mérlegen.

Bryce Petty-nél lenyűgözőbb renoméval kevesen rendelkeznek, Jameis Winston mellett ő tűnik legesélyesebbnek rá, hogy kibérelje a Heisman szavazás első 5 helyének valamelyikét. A mögöttünk hagyott szezonban 4200 passzolt yard, 32 TD, 3 INT és további 14 futott touchdown öregbítette a hírnevét, a semmiből felpattanva a profi megfigyelők legfontosabb célpontjai közé. Nagyítóval fogják 2014-ben Petty játékát figyelni, de szerencséjére a körülötte lévő gárda és az ellenfelek is alkalmasak rá, hogy újabb nagy évet teljesítsen. Kedvenc elkapója, Antwan Goodley továbbra is várja a labdákat, és igyekszik az 1339 yardos, 13 TD-s szezonján túltenni. Levi Norwood (8 TD) és másik 4 elkapó is van, akinek legalább egy 50+ yardos elkapása volt, a mélységi játék ezúttal is garantált. A rendszer a futóknak is kedvez, legutóbb Lache Seastrunk (1177 yard) volt a haszonélvezője, most pedig Shock Linwood ugrik a helyére, aki freshman all-American idénnyel kezdett. A falból Spencer Drangót már alig várják az NFL-be, pedig még csak két idényen van túl. Az LSU-t és a Texast is kikosarazó LT múlt évben 9 meccs után lesérült, de így is berakták a BigXII álomcsapatába. Hiányozni fog mellőle Cyril Richardson, aki all-American évet tudott magáénak, de megszerezték Blake Muirt, aki a Hawaii színeiben már egy év rutint felszedett a pályán. Drango mellett további két alapember tért vissza, így nem kell félni a visszaeséstől, újabban hozzászoktak Wacóban, hogy falembereik közül valaki profinak áll minden évbem.

Mindössze négyen maradtak abból a védő11-ből, akik teljesen csődöt mondtak a UCF és az Oklahoma State ellen, és ezzel kinyírták a Baylor merészebb bajnoki esélyeit. Ahmad Dixon és Demetri Goodson a secondary-ből az NFL-be került, valamint a legjobb szerelő, Eddie Lackley is pótlásra szorul. Továbbra is jelen van viszont Shawn Oakman, a Penn State-től elhozott mammut. A 6´9“-es magasság mellé 275 fonttal mérlegelő DE a következő Calais Campbell lehet a futballéletben, és mindenképp megéri vetni rá néhány pillantást miközben Petty-ék pihennek. Szerencséjére a védőfal a legjobban álló sor a Bears-nél, még a BigXII válogatott, Chris McAllister nélkül is. A DE-vé konvertált Jamal Palmer és Oakman összesen 23.5 negatív yardos szerelést hoztak, miközben a tavalyi kezdők csak 14.5-öt. Belül Beau Blackshear, Andrew Billings és Byron Bonds is meg tudja osztani a támadófal figyelmét, szóval a klasszisoknak lesz lehetősége villogni. A defense főnöke Bryce Hager korábbi konf válogatott és súlyos sérülésen is túllevő senior, ideális elem összefogni a társakat. Leghátul csak Terrell Burt és Orion Stewart számít ismerős arcnak, pedig általában 5 DB van a pályán, szóval egy-egy benyelt nagy játék benne lehet a játékukban. Jó hír ugyanakkor, hogy Spencer Roth személyében a konferencia legjobb puntere rúgdossa a labdákat még egy évig.

A menetrend nem tartalmaz erős extra ellenfelekt a BigXII-n kívülről. Vasárnap esti futballal nyitnak augusztus 31-én az SMU ellen, majd Northwestern State és Buffalo (pénteken) a felvezetés a nagy menetelés előtt. Idegenben játszanak a Texas és az Oklahoma ellen is, a Texas Tech ellen pedig Arlingtonban. A legnagyobb riválisnak a Sooners tűnik, de ihletett napján ez az offense bárkire felír 40+ pontot.

7. Georgia Bulldogs

Az elmúlt évekkel ellentétben, most nem azzal kell kezdeni, hogy mekkora veszteségek érték a bulldogokat. Igaz, hogy Aaron Murray iskolarekorder irányító volt, aki az NCAA történetének 6. legtöb TD passzát osztotta ki, de nem nyertek vele semmit. A SEC döntőbe kétszer bejutottak ugyan, de mindkettőt elbukták. Tavaly pedig 8-5-re végeztek, ami itt komoly csalódásnak számít. Már az első héten bajba kerültek a Clemson elleni 35-38 után, de az nem befolyásolta a SEC menetelés lehetőségét, és a South Carolina vagy az LSU legyőzése után komolyan is vették a Dawgs-t. Az év közepén aztán jött a Missouri majd a Vanderbilt elleni bukás két hét alatt, ettől kezdve pedig mindegy volt mi történik. A szokásos sztárjátékosok egyvelege idén is rendelkezésre áll, a SEC kelet legfőbb esélyese Mark Richt csapata.

Murray sérülése miatt év végén már Huston Mason irányított, és a Georgia Tech ellen vele sikerült 20 pontos hátrányból visszakapaszkodni. Annak idején Mason első passzkísérletéből rögtön TD-t szerzett Bulldogs mezben. Sokkal könnyebb lesz a dolga viszont most, hiszen a „Gurshall“ néven emlegetett futópáros visszatér. Keith Marshall az 5. héten dőlt ki egész évre, Todd Gurley pedig 3 meccset mulasztott, abból kettőn kikaptak. Így is SEC 2. csapatba szavazták a 989 yardot futó és 441-et elkapó tailbacket, aki végül 16 touchdownnal zárt, a drukkerek pedig már nagyban készülnek a Heisman-kampányára. Ez egyelőre elég optimistán hangzik, de az tény, hogy Marshallal párban az ország legerősebb kettőse lehetnek, és ha tovább nézzük a depth chartot, akkor kibővíthetjük ezt a legmélyebb RB-felhozatalra is FBS-szerte. A támadófalból hárman is továbbálltak, de túl fogják élni simán, John Theus átmegy a vak oldalra és remélhetőleg a 2012-es formáját veszi elő. A center, David Andrews szintén nagy erősségnek számít. Sokat jelent az elkapósornak is, hogy felépülnek a sérültek. A legtöbb yarddal záró Chris Conley, Michael Bennett páros mellé Malcolm Mitchell is beszáll a rotációba, így a tavalyi nem túl vérmes eredményeknél mindenképp jobbnak festenek a passz opciók. Nem mellékesen a SEC legjobb rúgójának megválasztott Marshall Morgannel is lehet kalkulálni, tavaly 56 yardos találata is volt.

A 3-4-es védelem közepén Ramik Wilson az SEC legtöbb szereléssel bíró védője, 133 egysége 3. csapatos all-American jelöléshez volt elég. Társai közül Jordan Jenkins, Amarlo Herrera és Leonard Floyd is kapott valamilyen kitüntetést, így a linebacker sorról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Előttük a védőfal rotációjának 6 tagjából 5 változatlan, köztük a 336 fontot nyomó másodéves Jon Taylor, vagy a siettetésben is javuló Ray Drew. A secondary teljesen újjáépült tavaly és kilenc különböző játékos kapott fontos szerepet. Idén ez szintén a csapat javára válik, borítékolhatóan javulni fognak passzvédekezésben.

Lesz visszavágója a Clemson elleni 35-38-nak, rögtön augusztus 30-án. A rangadó után jön egy újabb, South Carolinában kezdik a SEC idényt, utána viszont elviselhető a sorsolás, a november elsejei koktél party-t is beszámolva 7 meccsen át tűnnek egyértelmű esélyesnek, a csoport utolsó meccsén viszont az Auburnt várják. Ha az első két meccset győzelemmel letudják, akkor nagyon izgalmas szezon elé néznek a bajnoki remények kapcsán is. Ha megnyerik a SEC keleti csoportját, akkor az utolsó két hétben lehet lazítani és készülni a konfdöntőre, akár ez is szempont lehet. Az biztos, hogy nagy verseny lesz a South Carolinával ebben a szezonban is.

6. Oregon Ducks

Az Oregon újabban mindig erős, és rendszerint egy lépésen múlik, hogy nem játszanak döntőt, jó eséllyel a Stanford hibája miatt. Ez a tavalyi évben is hasonlóan volt, hozzátéve, hogy egy Arizona elleni érthetetlen 16-42-be is belefutottak két héttel a veretlenség elvesztése után így 11-2-vel zártak, ami elég csúf eredmény, hiszen előtte 3 évben is összejött legalább 12 W. Brutális adatok ezek, amik Chip Kelly nélkül is folytatódni látszanak, igaz idén új csapat néz ki fő akadályként, de erről később. A csapat természetesen tömve van elit atlétákkal és focistákkal, első körös prospectekkel, élükön Marcus Mariotával, aki akár 2014-ben is első körös quarterback lehetett volna.

Tudniillik Mariota már 28-0-s számpárnál tartott a TD/INT versenyben mikor egy felpattanó labdát megfogott az ellenfél. Az előző két évben egyaránt Pac-12 első csapatos QB a UCLA ellen megsérült, de elpusztíthatatlanságát mutatja, hogy a Texas elleni bowl meccsen már 133 yardot futott. Végül 3665 passzolt yard, 715 futott, 40 totál TD és 4 INT került a neve mellé, egyértelmű Heisman-esélyes 2014-ben. A futói is ugyanolyan veszélyesek lesznek a kacsáknak mint bármikor. Byron Marshall 10 meccs után 991 yarddal állt mikor kivált a csapatból, de Thomas Tyner az Oregon State elleni ki-ki meccsen 130 yarddal pótolta, szóval nagy probléma nincsen. Főleg, hogy a komplett OL változatlan marad, Jake Fisher (RT), Tyler Johnstone (LT) és Hroniss Grasu (C) már két éve is alapembernek számított, jó eséllyel az ország legdominánsabb támadófal-munkáját fogjuk látni Eugene-ban. Egyedül az elkapósor számít kérdőjelesnek. Josh Huff profi lett, Colt Lyerla kirúgatta magát (és Johnny Mundt csak egy jó meccset produkált), Bralon Addison pedig elszakította a térdszalagját a tavaszi edzőmeccsen.

A védelemben is van egy körülrajongott prospect, méghozzá a 2. csapatos all-American CB, Ifo Ekpre-Olomu, aki szintén meglepetésre maradt az egyetemen. Mivel a secondary másik 3 tagja új lesz, így érdekes szezon elé néz Ifo. Jobb a helyzet egy sorral fentebb, Derrick Malone a legjobb szerelő 105 egységgel a gyenge oldalon, és Rodney Hardrick is már megmutatta magát középen. A védőfal a legmasszívabb, Tony Washington 60 szereléssel zárt DE poszton, és három nagydarab társsal bír, DeForest Buckner a másik szélen (6´7“, 286) DT-ként is helytállna Arik Armstead mellett.

A non-konf meccseken a South Dakota és a Wyoming ellen egy 70+ pontos délutánra van kilátás, a kettő között viszont jön az Autzen stadionba a Michigan State, ahol pontosan le lehet majd mérni, hogy hol tart a csapat. Két hétközi meccsük lesz, az Arizonát egy csütörtöki, a Californiát pénteki napon fogadják, utóbbit Santa Clarában, a 9ers pályáján. A kettő között kerül sor az előzetesen legnagyobbnak tartott ütközetre,  október 11-én a UCLA otthonába hivatalos a Ducks. Halloweenkor Stanford meccs, év végén pedig Civil War, idén is lesz bőven lehetőség Oregon meccseket nézni, a komoly tét garantált.